Délmagyarország, 1968. április (58. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-13 / 87. szám

Hazaérkezett az MSZBTkiildöttség Hazaérkezett a Magyar— Szovjet Baráti Társaság küldöttsége, amely Herczeg Károlynak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Fejér megyei pártbizottság első titkárának vezetésével vett részt a felszabadulásunk évfordulója alkalmából Moszkvában és a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaságban rendezett ünnepségeken. új betonáru* anrár A Gazdasági Bizottság jóváhagyta egy új építésügyi nagyberuházás, a szentendrei cső- és betonárugyár mintegy 350 millió forintos építési programját A munkálatokat még az idén megkezdik. A KGST-országok szakértőinek javaslatára az új gyárban betonból készítenek majd nagy-méretű víz* ezetési nyomócsövet A Gazdasági Bizottság határozatá1 nk megfelelően 1970-ben l eli befejezni a jelentős beruházás munkálatait rr Egy nap a munkaközvetítőben Nyílik az ajtó. öt ember bet ígértek neki a másik fellépése van a kővetkezőjöhet be egyszerre ide a gyárban. nek. munkaközvetítőbe, de a szá- — És nem adták meg, ké- — Egyetemi végzettséggel molást, mint mindig, most is rem szépen! Meg annyi volt van-e valami? eltévesztik. A kívülmarad- az adminisztrációs dolgom, A bölcsész karon végzett, tak hosszú sort alkotnak a hogy még. Aztán, hogy nem magyar—orosz szakos, de a szegedi tanácsháza folyosó- is adták meg, hát így most kőolajtermelő vállalathoz ján. visszamennék. szegődött annak idején. Vékony arcú, hosszú hajú — De hát azért az igére- — Most miért akarja ott kislány az első. Ismerős már tért érdemes volt ott hagy- hagyni? az előadónőnek, Kovács ni a régit, a biztosat? — Szeretnék tanítani — Lászlónénak. — Kérem, nekem a fele- mondja. — Akkor nem volt — Nem vált be a ruha- ségem beteg, nekem az is itt megfelelő állás. gyár? pénz lett volna. Akkor nem volt. Itt S — Én nem váltam be. Műbőrkabátos fekete fia- hogy most lesz-e, azt a műNem tudom megtanulni a talasszony. Két év alatt hét velődésügyi osztályokon tudvarrást. Ha volna valami? munkahely, s most ismét a nák megmondani. — Sütőiparnál árukiadás, régi kérdés: — Ó — fordul hozzám az — És már sorolja is a félté- — Hát nem felelt meg a előadónő —, ismerünk mi teleket. munka? — Tessék szíves megírni a Fejrázás, váüvonogatás. — lapot Könnyebb munkakörbe szeKissé görnyedt tartású, retnék. Meg közelebb, svájcisapkás férfi. Középko- — A ruhagyárban van felrú. Nem kérdez, kész tervvel vétel, betanított... jött — Nincs iskolám — sza— Milyen munkára menne kítja félbe, a kábelba? — Lemezgyárban parkett— Lakatosnak. — A mező- válogatás? eadólae int hegyesi vasas ktsz-ből jött, — Egy éve leszámoltam, s ~f " . felmondott, mert ide költöz- nem tudom, vissza venné- ~~ Rakodomunkát nem váltek Szegedre. Már köszön is nek-e? Konyhába, vagy la.1? — kérdezi egy piros arel. Akinek szakmája van, ilyesmibe inkább. ^ ember, aki az AKÖV könnyen végez. _ Partrendezés a fürdő- ™!!b-í1ZáS!bÓ1 .ü™ —Két Kétt érettségizett lány. vállalatnál Üjszegeden? Együtt vannak. _ Nem. — Rózsa gimnáziumban _ A té ,a _ ám miel6tt végeztünk. Dolgozni szeret- az jri vállaiatot is ki_ nenk. Valamilyen konnyu... mondhatná az előadónő, már inti a nemet a fejével. De végül mégis ez kerül a közvetítőpapírra, Takarítónő beolyan gyári meóst, aki föld rajztanár. Egy harminc körüli férfi mind előre engedte a többieket. Most szabadult, március 19-én. — A megyei építőkhöz tudom ajánlani. Ott munkásszállás is van. — A férfi taEgyikük gépírást is vállalna Munkakönyvük azonban még nincs, azt előbb ki kell váltani a helyi tanácsnál — jegyzéssel' a lányok ugyanis szintén vidékiek —, s csak akkor lehet szó a továbbiakról. ezertől ötezerig lehet keresni. Csak lakást nem tudunk adni. — Az is kellene. Tessék akkor kitölteni az építőiparhoz. Most a börtönből szabadultak jelzésű könyvecskébe kerül néhány bejegyzés. — Tizenkét évig a textilPufajkás legény — még nincs 20 éves — jó néhány ben dolgoztam — magyaráz Azidős ~b~ácsi feszengve áll ezres* megkeresett trakto- afekete hajú asszony _ az asztal előtt. Csakugyan rosként a tsz-ben, most el- ígértek, ha lesz utánpótlás, kínos ügy az övé. Ott hagy- meg-v eSy vallalathoz nehézta a régi munkahelyét tíz év gépkezelőnek, után, mert 50 forinttal töb- Markáns arca, határozott Hideg éjszakák után A" homoki emberre sokszor bajt hozhat a tavasz, hn megindul a március végi, prilis elejei szél, s viszi, ; )örgeti maga előtt kíméletlenül a határt. Elfújja a homokot, kiveti a magot a földből, szomorúságot, keserűséget hoz már mindjárt év elején. Mint a jég, meg a fagy is. Amikor virágba borulnak a kerti fák, a barack, a meggy, a cseresznye es jő terméssel biztatgatják a gazdát, s örökös gonddal, csak a fagy, a jég meg ne latogassa a határt De meglátogatta. Elverte a jókedvet megfogta a virágszirmokat megfonnyasztotta a bimbókat reményeket Kárt hozott Éjszakénként jött, s hajnalra pusztíthatott a kertészetekben, g omölcsösökben. Szomorúbbak lettek a fák. Kevesebb lesz a termés. Nem mindenből, nem sokkal, de kevesebb. Az elmúlt éjszakákon sokan vigyázták a kerteket gyümölcsösöket füstgyertyákat gyújtottak, szalma-, fóliatakarókkal, füstöléssel védekeztek a fagy ellen. Csütörtökön virradóra mínusz 2—3 fokot mértek a szegedi tájban, pénteken reggelre pedig a talaj mentén mínusz 4 és fél fókot A kárt még nem lehet teljesen felmérni. De annyi biztos, a kajszibarackot az újburgonyát a korai szőlőt nagyon megviselte. Ottfelejtette névjegyét a gyümölcsfákon, a kertészetekben, bár itt még nem okozott jelentékeny kárt Számok, becslések. A megyében az újburgonya 90 százaléka elfagyott Apátfalva, Újszentiván, Magyarcsanád, Szőreg lakói szomorúan járják a földeket A gyümölcsösökben a kajszibarackosok 25—30 százaléka nem hoz termést. A szőlők közül pedig a korai fajták 70—80 százalékban terméketlenek maradnak. Egyéb zöldségféléknél, gyümölcsösökben, az őszibarackosban, a meggy, cseresznyésekben nincsen lényeges kár. Kötődésnél látszik igazán majd, virágzás után, menynyit is vitt el a komisz idő. A szegedi kertekben nincs nagy károsodás. Pár száza- kontyos fákat az ígérgető lékra becsülik. így marad- kertészeteket Ügyeljenek tojón. Mert még nem múlt el vább, védekezzenek, hogy a a fagyveszély, hideg éjsza- fák mégis teremjenek. Sokat kák jönnek, próbára teszik és boldogan, az ijedt gazdákat a virágSs L L Fagyrecept úgyis kezdhetném, mint egy mesét megtörtént mesét Egyszer volt, hol nem volt egy szép külön bejáratú rókavár. Aztán egyszer honnan, honnan nem előkerült egy nagy doboz fáklya. Vadászok hozták elő, akkurátusan eltömítették a várnyflásokat aztán ugyanolyan akkurátusan rágyújtottak. Sűrű,fekete, csípős füst kúszott elő a fákl'iábóL A lompos farkú bújt bujdosott előle, de aztán csak szippantott belőle egyet. El is terült, be is kampecolt őravaszsága. Eddig a mese. S aki nem hiszi? Már ki ne hinné, hiszen országos üggyé vált a veszett rókák, s általában a lompos farkúak irtása; láttuk, hallottuk, olvastuk. Csak épp arról nem tudnak sokan, hogy ezt a rókairtó fáklyát a Szegedi Univerzál, Vegyi, Kulturcikk és Szolgáltató Ktsz vegyészei kísérletezték ki, s már 18 ezret el is adtak belőle — ami ugyanennyi rókavár felégetéséhez elegendő. A másik mese: a fehér füst meséje. Ennek, vagyis a „fagyosszentek fáklyájának" sokkal nagyobb fontossága van. Dr. Laczkó István vegyész, Kocsis Jenő műVárakozáson felül sikerült. Egy kis nyárfaerdőnél állunk a körtöltés szomszédságában. Alig 44 centi magas dobozból — ezt tűzmentesre impregnálják — kezd szivárogni gyújtás után a füst. Aztán bodrosan, fehéren, sűrűn árad, szétterül a zöld ligetben. — Négy-öt fáklya megvéd egy holdnyi területet fagyveszélyes hajnalon. És senkire, semmire nem ártalmas — mondja Fekete László elnök. Ezek az utolsó kísérletek; most már hozzálátnak a gyártáshoz. A napokban tartott bemutató sikeres volt Az új védőszer termelését a Csongrád—Bács megyei Vegyianyag-nagykereskedelmi Vállalat egészében lekötötte, április végéig mintegy 25 ezer darab fáklyát rendeltek tőlük. Faggatódznék a fagyfáklya titkáról, de hát gyártási titok is van a világon. Annyi bizonyos, hogy a füst- és nedvességszemcsék együttesen óvják a növényzetet — Csak már óvnák! — sóhajthatnak föl a mezőgazdasági szakemberek. Nos, a szövetkezetiek buzgalmát látva, szaki vezető és Berényi Zol- bízni lehet benne, hogy hátán szakmunkás, de szinte az egész ktsz lázasan iparkodott hogy mielőbb elkészüljön. Az ötletet a rendkívüli időjárás, a korai zöldellés-virágzás adta. Vajon nem lesz-e ennek később böjtje a bimbózó gyümölcsösökben? S elkezdtek kísérletezni a fagyriasztóval, marosan így is lesz. Ha kell éjjel is dolgozni fognak a füstfáklyák gyors előállításán, s más részlegekből is ide csoportosítják a munkaerőt Annyi bizonyos, hogy új gyártmányuk nem talál majd „fagyos" fogadtatásra. í§)o ühl) áttesznek munkamódszer átadónak. De csak ígéret maradt A követelmények meg nagyobbak és hát én se vagyok már húszéves. 1650 forintos átlagkeresetét ezért váltaná át most valami könnyebb kenyérre. Megörül, hogy, ha ideiglei sen is, de elmehet a Csili téri bölcsődébe gyermekgo! dozónak. — Az jó lesz, nekem van is egy olyan gyermekgondozói tanfolyamom. Mozgalmasak a napok a közvetítőben; mozgás, áramlás tapasztalható a munkaerő-helyzetben. Ez a néhány arc talán — mint a bóják sora — megjelöl egy-egy rövid szakaszt az áramlás irányából. Meg a forrásokból is. Még csak annyit: 27 férfi és 56 nő neve került ezúttal a közvetítőlapra. Többségük már nem először járt itt. Jellemző, hogy az első ízben jelzett férfiak, illetve nők közül egy, illetve kettő híján minden esetben a dolgozó szüntette meg munkaviszonyát. Elgondolkoztató, hogy februárban 1608 belépőt és 1299 kilépőt számláltak össze Szeged jelentősebb munkahelyein. Simái Mihály é ,op 'ke Tsz-ek működési szabályzata Az év közepére elkészülnek a termelőszövetkezetek belső működési szabályzatai. A TOT titkársága eddig négy szabáiyzatmintát dolgozott ki: még januárban a szövetkezetek rendelkezésére bocsátotta az alapszabály-, a munkarend- és az ügyrendmintát, április első napjaiban pedig a termelőszövetkezeti közös vállalkozások működési szabályzatmintáját is átadták az érdekelt gazdaságoknak. A csupán ajánlásként kidolgozott szabályzatminták alapján a közös gazdaságok — saját viszonyaiknak megfelelően — június 30-ig mindenütt elkészítik működési szabályzataikat Húsvéti sonka S

okfelé megfordulunk, mindenütt készülődnek a húsvétra. Ez a készülődés belső igényeiben egészen másféle, mint két-két és fél évtizeddel korábban. Vallási mítosz kevésbé öleli körül az ünnepváró lelkeket, inkább az egészséges, nyugodt tavaszvárás; a nyíló természet láttán érzett öröm. A belső igény természetes nyugalomból áiad. amely egyre kevésbé tűri el a hidegrideg, szegényes ünnepet, amelyben a naptár piros betűin kívül nincsen más, ami ünnepi v Van megélhetési lehetőség és egészséges életbiztonság, ami a pirosbetűs, locsolkodós napokat valóban ünneppé avatja. Ott, ahol nem volt kalács, meg sonka, a húsvétnak szentelt víz és tömjén illata csak gyomoringerlő volt, de testi és lelki kielégülést nem nyújtott Sok ezer és tízezer szegedi család, felnőtt ember emlékezik még ezekre az „ünnepekre", szegényes húsvéti-tojásos vágyakozásokra, hiszen ezeknek tárgya: a kalács, a sonka, egy új pár cipő vagy ünneplőruha volt. Azok a családapák, akik most fél szemmel a konyhába leskődnek, a másik szemükkel meg a ruhás szekrényre és az időjárásra, hogy időben készül-e a kalács és milyen ruha illik az időjáráshoz — egy pillanatra emlékezetükbe idézik a gyermekkori húsvétokat. Nem kedvrontás okán, csupán összehasonlító emlékeztetőül. Mi az, ami ilyen egészséges, biztonságos ünnepet hozott munkás-paraszt családok otthonába? A munkával szerzett stabÜ életkörülmény a ma és a holnap biztos. kenyere. Hiszen ez a társadalom véglegesen megszüntette a szomorú és bánatos hangulatú ünnepeket. Külsőségek helyett belső, lényegi tartalmat adott; a tavaszvárós öröm és a nyugodt élet ikertestvérként jelentkeznek e páros r.apú ünnepen is. Most is csinosítják, meszelik a házakat a falun, szépre pingálják az eresz alját, eső ellen vastagabban mázolják a föld szintje fölött, megcifrázzák a kapufélfát, mert ez is a tavaszra nyílott idő dicsérete sok-sok évszázad óta. E

ljárnak locsolkodni a gyerekek ma is. éppen 6gy, mint régen. De ebben ma már szinte kizárólagos tényező a jókedvű vendégeskedés, szomszédjárás, baráti kedvesség és csak elvétve akad krajcárkereső, egy jobb falatért kapaszkodó szerencsétlen. Pedig nem is olyan régen a szegény gyerek locsolkodását a krajcáros gond, egy szelet sonka, vagy kalács elérhetősége sarkallta. De szomorú emlékű, önmagában nagy emberi igazságtalanságot és megalázást hordozó húsvétok voltak azok. Kár lenne elfelejteni a felnőtteknek, részesei voltak. A húsvéti sonka voltaképpen ma már szinte jelkép. Az a munkás, aki hetenként többször eszik húsételt az üzemi konyhán, és az a termelőszövetkezeti gazda, aki két hízót is öl, nem úgy üdvözli a húsvétot, mint a sonkaevés egyetlen lehetőségét az esztendőben. Régen így volt. Nem a főtt tojásból történő „belakás" napjakért fogja föl a gyerek a húsvéti piros tojást, s nem cukorka és csokoládé éhségét (epekedő éhségét) csillapítja a csokoládényúllal. Ezeket szinte naponta eléri és megszerzi, természetesen. Még a nehezebben élő, kiskeresetű, többgyermekes családoknál sem csak sonkaevési ünnep a húsvét. Szükségtelen is tovább beszélni arról, hogy a húsvét tartalma és a belőle áradó szellem, a körülötte húzódó érzés éppen olyan nagyot változott, mint maga a magyar világ és benne mi, magunk valamennyien: felnőttek és erekek egyaránt. Ez a változás hétköznapokat, ünnepe:et (n lurikaszüneti napokat) is más megközelítésbe helyezett. Az ür.nep szó hallatán lassacskán nem a különleges ételek íze ingerel bennünket, hanem a pihenéssel, a szórakozással járó öröm tölti be az ünnepvárós délutánokat és estéket. Ez összefügg életkörülményeink anyagi változásai mellett társadalmunk kulturálódásával, gyarapodó műveltségével. A szabadidő célszerű, jó és okos fölhasználására fordul a legnagyobb érdeklődés. Szó sincs arról, hogy uniformizált elképzelésekkel traktáljuk az olvasót Minden ember úgy tölti szabadidejét ahogyan az számára a leghasznosabb és a legcélszerűbb: olvasással, utazással, pecázással, kártyázással, házi- vagy kerti munkával. maszekolással... ki-ki saját igényei és lehetőségei szerint s Ez merőben más, az ünneplés lényegét tekintve is más, mint régebben, amikor az ünnepet valami misztikus különlegesség övezte, anélkül, hogy az egyszerű ember meg tudta volna magyarázni, mi ez. Ezzel nem azt akarjuk kifejezni, hogy most már mi nem szeretjük az ünnepek szépségét és még kevésbé azt hogy nem szeretjük a hasunkat. Enni éppenséggel olyan jól tudunk, mint régen, azzal a különbséggel, hogy most már van is mit enni. De az ünnepvárás és a szabadidő eltöltésének tágabb lehetőségei kifejezik szokásbeli változásainkat is, gyakran ar.élkül, hogy észrevennénk ezeket Ez is változó korunkkal jár együtt Kevesebb a pántlikás-lobogós konflis az utcákon, mert kisebb az igény a borosüveges utcai hacacáré iránt Nem a duhajkodó, a fél falut vagy várost végig ordítozó legény a legnagyobb, nem az ilyen feltűnési lehetőségből nő ki a legény személye iránti tekintély és tisztelet Az ilyesmiért lassacskán dicsőség helyett sajnálkozó és lenéző mosoly jár. Ma már sokkal inkább a szolid, kellemes modorú, kulturáltan viselkedő és szórakozó emberek kapnak elismerést és tiszteletet Ennek a változásnak természetesen nem a konflishiány az oka, lassacskán kimegy a divatból a duhajkodó „kivagyiság", ami egyébként néhai szellemi elmaradottságukból merftettee formáját A húsvéti sonka ma vagy holnap estére megfő a tűzhelyeken, elkészül a kalács és megszárad a pingált tojásokon is a festék. Elfogynak az üzletekben a locsolóüvegek, s holnapután ünneplőruhás férfiak, fiúk járják a szomszédokat, ismerősöket hogy meglocsolják az asszonyokat lányokat. Ebben a derűs nyugalomban, biztonságérzetet sugárzó pihenőben, ezeken az érdekes tavaszváró napokon túláradó derűnk miatt eszünkbe sem jut hogy béke, nyugalom, kiegyensúlyozott társadalmi viszonyok nélkül egészen más képet nyerne ez az ünnep. Nem baj, ha nem jut eszünkbe most az ilyesmi, de ünnep után nem feledkezhetünk meg erről. Békés életviszonyok között élünk, s ezeket mi. sok-sok százmillió emberrel együtt biztosítjuk és őrizzük, hogy zavartalanok legyenek ünnepeink és hétköznapjaink. T. F. SZOMBAT, 1968. ÁPRILIS 13. DÉL-MAGYARORSZÁG 3