Délmagyarország, 1968. április (58. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-12 / 86. szám

Húsvét előtt Bárányok és hímes tojás A hazai szükségletek ki­elégítésén túl már január végén megkezdődött a tejes­bárányok exportálása me­gyénkből. Leginkább olasz és francia cégek érdeklődtek, s az elmúlt napokig 6 ezer bá­rány került külföldre. A Gyapjúforgalmi Vállalat régi partnere mind a termelőszö­vetkezeteknek, mind pedig az állami gazdaságoknak. Nemcsak felvásárolja az árut, hanem szaktanáccsal is szolgál. Ennek köszönhető — többek között —, hogy a mezőgazdasági üzemek az idén már előbbre, januárra hozták az elletési időt, így megháromszorozódott az ex­port Tavaly ilyenkorra mind­össze 2 ezer tejesbárányt szállítottak a nyugati pia­cokra. Természetesen jelentős ha­szonnal jár afc export. Ki­lónként ánrilis ib fo­rint 40 fillért fizettek a ter­melőüzemeknek. Jelenleg Görögországba szállítják a húsvéti bárányokat. Valami­vel csökkent az átvételi ár, kilónként 16 forint Jó keletje van az expressz (gyorshizlalású) bárányok­nak is. Ezért kilónként 21 forint 80 fillért fizettek mind a francia, mind az olasz cé­gek. Ennek az exportja is tart még. Csongrád megyéből az el­múlt esztendőben 34 ezer bá­rányt exportáltak. Az idén hasonló eredményt szeretné­nek elérni* legalább 35 ezer jószágot eladni. A szegedi járás közös gazdaságai kö­zül a baksi Magyar—Bolgár Barátság Tsz 600, a balás­tyai Móra Ferenc Tsz pedig 300 darabot adott el eddig. Bárányhús természetesen Szegeden is kapható. Közlekedési balesetek Tehergépkocsi mögül lépett az úttestre a Dorozsmai úton özv. Vida Józsefné 72 éves. Szeged, Dorozsmai út 32 szám alatti la­kos, s egy szembejövő sze­mélygépkocsi féktávolságon be­lül elütötte özv. Vidánét élet­veszélyes sérülésekkel szállítot­ták a mentők a kórházba. Ittasan hajtott tehergépkocst­»nl Szegeden, a dr. Boros Jő. enef utcán Czlpa Sándor, a 10. sz. AKÖV senédmunkása. Sze­ged. Szabadkai út 30. szám alatti lakos, összeütközött a 10 sz. AKÖV-nek egv szembejövő autóbuszával. Az anyagi kár je­lentős. Mint kiderült. Czlpa a tehergépkocsit engedély nélkül hozta kl a vállalat telephelyé­ről és nem ls rendelkezik gép­Járművezetői Jogosítvánnyal. El­lene büntető eljárást Indított a rendőrség. Dózsa— KISTEXT A Szegedi Dózsa labdarú­gó-szakosztálya ismét szom­baton rendezi mérkőzését: az NB II-es Sz. Dózsa—Bp. KISTEXT találkozóra hol­nap, szombaton délután 4 órai kezdettel a Hunyadi té­ri sporttelepen kerül sor. A lila-fehérek nagy aka­rással várják a KISTEXT-et. Sorsdöntő lesz az összecsa­pás, mert ha győz a csapat, feljebb kerül az utolsó előtti helyről, de ha újabb veresé­get szenved, leszakad az előtte állóktól. Valószínű, hogy Hegyes dr. és Károlyi bekerül a kezdő tizenegybe. Károlyi hátvéd lesz, Hegyes dr. összekötő, és Széli I. is a csatársort erősíti a hol­napi mérkőzésen. Hajós és Várhelyi is játszik A Szegedi EAC labdarú­gó-csapata vasárnap idehaza vív bajnoki mérkőzést, el­lenfele a Diósgyőri VTK lesz. Az újabb találkozóra a játé­kosok önbizalommal készül­nek. A bizakodás oka főleg az, hogy a sérültek közül többen felgyógyultak, és ezért ismét megfelelő össze­állításban vehetik fel a küz­delmet. Várhelyi I., Várhe­lyi III., Nemes és Hajós dr. már szerepelt a szerdai ed­zőmérkőzésen és a Kossuth SE ellen mindegyik biztató­an mozgott. Rábay László edző a kö­vetkező tizenegyet szándéko­zik vasárnap délután a pá­lyára küldeni: Tóth dr. — Várhelyi III., Kővári, Vár­helyi I. — Gyifkó, Dávid — Pusztai, Hajós dr., Kozma, Vörös, Vass. Az edzőmérkőzésen beszél­gettünk dr. Varga Jánossal, a SZEAC labdarúgó-szakosz­tályának vezetőjével, aki a Diósgyőr elleni mérkőzéssel kapcsolatban megjegyezte: „Vasárnap győzelmet várok a csapattóll'' SOROKBÁN Holnap, szombaton két megyei labdarúgó-mérkőzés lesz Szegeden: az Alsóváros a Szentesi Vízművel a Sza­badság téren, az Építők a Móravárossal a SZAK-pá­lyán találkozik. Mind a két helyen délután 4 órakor kez­denek. Áz első minősítésele Közismert, hogy több sport­ágban alulmaradtunk a nem­zetközi színvonalnál. Az ed­digi szintek elérése ugyanis nem állította nagy követel­mény elé a versenyzőket, a szakmai munkát nem ser­kentette, holott ugyanakkor az egyéni sportágak (atléti­ka, torna) a világversenyek állandó programjában szere­pelnek és értékes díjakat je­lentenek a nemzetközi és olimpiai versenyeken. A fel­zárkózás, a jobb eredmé­nyekre való ösztönzés érde­kében az MTS Országos Ta­nácsa — nagyon helyesen — bevezette az új minősítési szabályzatot, melynek lé­nyege, hogy alapul veszi a minősítésben a nemzetközi középmezőny szintjeit és eredményeit, s ezek elérését tűzte ki feladatul. Az új minősítési rendszer egyben a szakmai munka serkenté­sét is szolgálja, hisz az új szintek elérése nem jelent könnyű feladatot (Sőt, mint­ha magasabb is volna a kel­leténél.) Természetes, hogy következményként időlege­sen kevesebb első osztályú sportolónk lesz, de a rend­szeres munka előbb-utóbb meghozza majd gyümölcsét Egy év van mögöttünk a minősítések bevezetése óta. A tapasztalat azt igazolja, hogy az eredmények elérése nem megy máról holnapra, a szintet csak következetes munkával lehet elérni. Minősítés nincs minden sportágban, csak az egyéni sportágakban és a csapatjá­tékokban az ifjúsági szin­ten. Ez utóbbi célja: az után­pótlás serkentése, nevelése is. A felnőtteknél a csapat­sportágaknál az adja a mi­nősítést, amilyen osztályban a csapat szerepel. A minő­ségi mezőnyt tehát az egyé­ni sportágakban minősítet­tek száma és a nemzeti baj­nokságokban — NB I, NB I B és NB II-ben — szereplő csapatok összessége adja. Az MTS Szeged Városi Tanácsa is napirendre tűzte a minősítés ügyét és érté­kelte egyben az MTS Sze­ged Városi Tanácsa mellett működő Minősítő Bizottság munkáját. Az adatok elem­zése rendkívül fontos, mert ezek elemzéséből következik a további szakmai tervek készítése, az erkölcsi és anyagi támogatás biztosítá­sa, s a sportmozgalom, illet­ve egy-egy szakosztály álla­mi erőből történő dotálása. Szegeden az 1968. évi már­cius 29-i állapot szerint a következő a helyzet a minő­sítések számát illetően. Mi­nősített atlétikából 88 fel­nőtt és 60 ifjúsági verseny­ző. Birkózásban 31 felnőtt, 18 ifjúsági. Cselgáncsban 9 felnőtt, 4 ifjúsági. Evezés­ben 2 felnőtt, 5 ifjúsági. Ka­jak-kenu sportágban 21 fel­nőtt, 59 ifjúsági. Kerékpár­ban mindkét kategóriában 9. Kosárlabdában 4 ifjúsági. Labdarúgásban 1 ifjúsági. Röplabdában 13 ifjúsági. Sportlövő 11 felnőtt, 5 ifjú­sági. Tekében 109 felnőtt, 2 ifjúsági. Az úszósportban 4» felnőtt, 25 ifjúsági. Vízilab­dában 2 ifjúsági. Vívásban 59 felnőtt. Műugrásban 1 fel­nőtt Sakkban 95 felnőtt, ezenkívül 3 fő csillagos I. osztályú és 4 mesterjelölt versenyző. A minősített fel­nőtt versenyzők közül 84, az ifjúságiak közül pedig 42 a nők száma. Az FTC vezetői tárgyaltak az olaszokkal a két VVK­mérkőzés időpontjáról. Mint kiderült, nemcsak a zöld-fe­héreknek, hanem a bolog­naiaknak is terminus gond­jaik vannak, április 24-én például a bolgárokkal ját­szanak az olaszok Európa­bajnoki visszavágót. Nem va­lószínű, hogy még ebben a hónapban akár az első mér­kőzésre is sor kerülne. Min­den bizonnyal sikerül meg­egyezni, hogy a budapesti és bolognai mérkőzést a május U-i szovjet—magyar EB ta­lálkozó után bonyolítsák le. A Ferencváros várja az olac szok válaszát + A Csongrád megyei labda­A Minősítő Bizottság — rúgó szövetség helyiségét Nagy Jánossal az élen — tovább szépítik. A megyei gondos munkát végzett Sze- TS függönyöket vásárol a ged minőségi sportjának szövetségnek, és a helyiségek „feltérképezésében". parkettáját is rendbehozzák. Dorozsmai „nyugdíjasok A dorozsmai sportpálya gondozott állapotban van. A bejárat fölött az egyesü­let címere, benne a hagyo­mányos szélmalom... Ami­kor ott Jártam, a játéktéren éppen bajnoki mérkőzést vívott a hazai és a makói csapat. Mintegy háromszáz szurkoló állta, illetve ülte körül a pályát, figyelte a játékot A dorozsmai sportkör in­tézőjét, Gábor Istvánt ke­restem. — Itt van — Jegyezték meg érdeklődésemre a kapu közlében álló nézők —, de már nem intézője a csapat­nak. .. Megkerestem a dorozsmai sportolók Pista bácsiját aki ugyan még nem öreg, de mint sok sportvezető, mos­tanában őt is a bácsi szóval illetik a fiatalok. — Családi körülményeim úgy hozták, hogy elköltöz­tünk Dorozs máról — mond­ta Gábor István. — Újsze­geden építéttünk családi há­zat és ezért lemondtam a tisztségemről. Persze, nehéz elszakadni a fiúktól és a ré­gi sportbarátoktól, mert már játékos koromban intézője voltam a csapatnak, több mint harminc éven át dol­ADTAK Ezerkilencszáznegyvenöt december közepe táján, amikor a nagykörösi pártbizottságon, mint pártfunkcioná­rius dolgoztam, a szokásos végrehajtó­bizottsági ülés után jelentést írtam, amely az éjszakába nyúlt. Ebben az időben a pártház vendégszobájában laktam. Lefekvés után alig szendered­tem el, váratlan dörömbölésre riad­tam. Valaki ugyancsak döngette a nagykaput. Félálomban a másik ol­dalamra fordultam. Gondoltam: biz­tosan valamelyik részegember tévesz­tette el a házszámot. De a kopogtatás csak nem akart szűnni. Magamra kap­tam nagykabátomat és kiszaladtam megnézni a csendháborítót. Egy fej­kendős parasztasszonyt meg egy 8—10 év körüli kisgyereket láttam magam előtt. Az asszony kétségbeesett rimán­kodásba fogott, a gyerek szivbemar­koló sírásától kísérve. — Tessék rajtunk segíteni, mert meghal a Jóska fiam! Beljebb invitál­tam őket; lassan elcsitult a zokogás és az asszony szipogó hangon előadta jövetelük célját. A hosszúháti tanyáról jöttek, ahol egy gazdánál dolgoztak, aki bent la­kott a városban. Az asszony 4 gyer­mekével együtt művelte a földet, mert férjét elvitte a háború, és semmit sem tudott róla. Nagy szegénységben él­tek, s hogy a 6 éves Jóska fiú napok óta súlyos beteg, nagyon el voltak keseredve. Orvos nem volt a körzet­ben, pénzt meg már hónapok óta nem láttak. A Jóska gyerek meg csak félrebe­szél és a levegőt is kapkodva szívja be. Segíteni kellene, ezért jöttek. In­kább az elkeseredés, mintsem a re­.mény hajtotta őket a városba. Elnéztem elhanyagolt külsejüket. Magukon viselték a szegénysorsú pa­rasztok minden jegyét. A gyerek lábá­ra cipő helyett zsákdarabokat kötöz­tek, az asszony cipőjét egy hajdani ágyterítő darab tarotta össze a szét­eséstől, felül vastag spárgával átkö­tözve. Üjból zokogni kezdtek, majd az asz­szony rimánkodásba csapott át: arra kért, segítsek rajta, ha már én va­gyok a párt... Az mindenkin tud se­gíteni. — Kedveseim, a pórt nem én vagyok ... az... — de zokogásuk be­lém fojtotta a szót. Láttam, hogy ma­gyarázatomnak itt semmi értelme sem lenne, ezért inkább intézkedéshez lát­tam. Feltárcsáztam a szovjet katonai pa­rancsnokságot. Kisvártatva Kosztyu­lov kapitány álmos hangja jelentke­zett. Elmondtam neki, hogy orvosra lenne szükség egy súlyos betegen fek­vő gyerekhez. Mondott valamit, de nem értettem, újraaezdte, de hangja erős köhögésbe fulladt... A tolmács vette át a szót és megnyugtatott, hogy azonnal intézkednek. Tizenöt perc sem telt bele, már egy katonai terepjáró fékjei csikorogtak a ház előtt. Benne ült az orvos, a tol­mács, a szanitéc, ami kellett. Gyorsan betuszkoltuk az asszonyt meg a gye­reket a kocsi hátuljába és robogtunk ki a városból. A házikó alázatosan lapult előttünk a sötétben, mintha az élet sújtotta volna a földhöz. A házban se gyertya, se petróleum nem akadt Az orvos zseblámpa fényénél vizsgálta meg a nyirkos sötétben lázasan fekvő gyer­meket. Ezek már gyakorlott mozdula­tokra vallottak. Egy injekció gyors megnyugvást hozott a betegnek, ha­marosan álomba merült. Másnap reg­gelre a krízis elmúlt. Reggel újból feltűnt a katonai autó a kis ház bejárata előtt. Olajos fede­le tompán csillogott az erőtlen de­cemberi napfényben. Misa, a szanitéc behurcolkodott a kocsiból a konyhá­ba. Tágult az asszony szeme, amikor meglátta a fél zsák krumplit, káposz­tát, meg a jó húskonzerveket. De le­került az autóról még tűzifa is. Misa egy-kettőre begyújtott a rakott-tűz­helybe és az asszony segédletével főz­ni kezdett. Nemsokára jó káposztale­ves illata töltötte be langyos melegé­vel a kis helyiséget. Az orvos közben megvizsgálta a többi gyereket ls, orvosságot hagyott és elzúgott az autóval. Misa pedig maradt még két napig, amikor ismét visszajött az orvos és megnézte kis betegét, hogy a teljes gyógyulás után elbúcsúzzanak e szegény emberektől, de nem örökre, mert azok szívükbe zárták a segítséget, életet hozó barát­ságos embereket. SAJÓ GYULA goztam a község sportjáért. Unokaöcsém, Gábor Imre az edző, és most ők ketten igyekeznek jó csapatot ki­alaki tani ... Nemcsak a legrégibb do­rozsmai sportvezetőt nélkü­lözik a híres alföldi köz­ségben, hanem az egyik leg­régibb labdarúgót is. Simon Vencel tizenhét éven át játszott Dorozsma színeiben — visszavonult a sportélet­től. — Tizennyolc éven át kergettem a labdát — mondta mosolyogva Simon Vencel. — A tizennyolc esz­tendőből egyet a Textilmű­vekben játszottam, de ott­hagytam a gyári csapatot, mert idehaza jobban érez­tem magamat Hívtak na­gyobb egyesületbe is, de én nem mentem. Itt vannak a barátaim, ismerőseim, akik megbecsültek, mert az NB Ill-as és a megyei mérkőzé­seken legtöbbször ment a já­ték. Most harmincöt éves vagyok, és fájó szívvel, de „nyugdíjba" megyek a futballpályáról... Sok emlé­kem marad, melyekre szí­vesen gondolok majd visz­sza. Most is azt mondom, érdemes volt sportolni... Metzger Károly VÁLLALATOK) MAGÁNOSOK! IFJÚSÁGI SZERVEZETEK! Figyelem! Eladjuk az alant felsorolt áruféleségeinket kedvezményes áron: 2—4 személyes campingsátor, 430x430 cm alapterületű lakósátor, 400x300 cm alapterületű házsátor, 510x510 cm alapterületű pavilonsátor, 600x800 cm-es takarópomyva, különböző méretű ponyvaáru. Megtekinthető, kiválasztható a Belkereskedelmi Kölcsönző raktártelepén, Budapest XV., Ifjúgárda u. , 113—115. (Rákospalota). Telefon: 680—635. 3411/MH. DÉL-MAGYARORSZÁG - A Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei és Szeged városi bizottsága és a tanács napi­lapja. — Szerkeszti a szerkeszti bizottság. — Felelős szerkesztő: F. Nagy István. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szeged. Magyar Tanácsköztársaság útja 10. Telefon: 13-535 13-003 - Felelős kiadó: Kovács László. — A lapot nyomja: a Szegedi Nyomda. Szeged, Bajcsy-Zsilinszky a. 28. (Index 29 05 31. — Előfizetési díj egy hó­napra 1* forint.

Next

/
Thumbnails
Contents