Délmagyarország, 1968. április (58. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-28 / 99. szám

I/árosról varosra a — • . -ft' taTalán meglopó lesz, hogy bevezetőként egy miskolci építész, Horváth István szavait idézem, de úgy hiszem, találó, amit mond: „Miskolc városi képének egyetlen megnyilvánulása a Széchenyi utca. Kirakat kirakat mellett, gyalogos sűrűn egymás mellett, közlekedés zaja és folyama, élet, pezsgés, változás. Az élet kiterítve. A Széchenyi utcai épületek méltatlanok a városi cím igényére, és mégis ez a sűrűsödés, ez az izgalmas zaklat ottság teszi városivá Miskolc egyetlen utcájának pár száz méteres szakaszát. Mert igaz, a -villanyrendőrtől- keletre is vannak üzletek, valamivel szerényebbek és jelentőségükben sem adekvátak a nyugati résszel. A gyalogosok áradata itt mérsékeltebb. A Bajcsy-Zsilinszky utca már szemmel láthatóan csendesebb, lakótelepszerűbb, az élet sodra csak érinti, városi képe lezüllött, üzletek csak foltokban." (Borsodi Műszaki és Ipargazdasági Élet, 1967. 1—2. szám.) Az egy utcájú város Ügy érzem, ha mindezt én. a szegedi mondom el, akkor könnyen az elfogultság vádjával illethetnének. Pedig ez az idegen első benyomása is Miskolcról, az ország második legnagyobb városáról. Hirtelen nőtt nagyra. Az egykori szerény lakosságú kereskedőváros fejlődése (1930: 61 ezer lakos) különösen a felszabadulás után vált rohamossá. A területrendezéskor, 1949-ben a vele .szervesen együvétartozó körnvező településekkel összevonták: az erős iparú Diósgyőr, a bányaközség Pereces, azután Hejöcsaba, Szirma, Hámor, valamint a szép Tapolca és Lillafüred, mind Miskolc részévé vált. A nehézipar fejlesztésének esztendői nemcsak új gyárakat, hanem egyetemet és lakóházak ezreit is hozták. Ma 178 ezer lakost számlál Miskolc. Éppen a napokban olvashattuk a lapokban, hogy ismét új lakótelep építéséhez kezdenek, beépítik az Avas déli lankáit. Felsorolni is nehéz lenne, hányadik lakótelepe lesz ez a városnak. (Kilián-Észak és később a Kilián-Dél — ezt mutatja be a fénykép —, azután a Győri kapui, a Szentpéteri kapui, a Selyemréti stb.). Csupán 1965-ben 976 (Szeged: 765), 1966-ban 1421 (Szeged: 652) lakás épült itt A harmadik ötéves terv miskolci lakásépítési előirányzata 5379, a negyediké pedig 9240—14 500 között van. Megjelentek a középmagas házak a város több részén, s még az idén beköltözhető lesz a Szentpéteri kapui 18 emeletes toronyház is. amelyet a Budapest-szállóhoz hasonlóan, csúszózsaluzással készítettek. Már eddig it használtak építőanyagul kohósalakblokkot, s jövőre megkezdi Zsolcán a házgyár is a termelést, és a lakások ezreit adja majd évente. Az új avasi városrész teszi majd fel talán az eddigi munkára a koronát: negyvenezer ember számára ad otthont, s közelhozza a központhoz az Egyetemvárost is. A bevezető idézet tárgyilagos hang tehát nem eredménytelenséget takar. Inkább az ellenkezője Igaz. Amit Mátyás Lajos, a városi tanács vb kereskedelmi osztályának vezetője így fogalmazott: „Bár a város igen gyors fejlődésével lépést igyekezett tartani a kereskedelmi és a kommunális ellátás is, a város fekvése, nem mindenben szerencsés adottságai nem mindig vezettek még el az eredményre." A régi kisvárosból most születik meg a második Miskolc, miután már így is az ország második városa lett. berek szeretnek bemenm a város közepébe vásárolni, ha valami nagyobb kiadásba akarják verni magukat. Például egy exluzív szövetboltnak a főutcán van a helye. De persze a hibába korábban ők is beleestek: „A lakótelepeken nyitott boltok, kivéve természetesen az élelmiszerüzleteket és a más közvetlen ellátást szolgáló üzleteket, rendre kihasználatlanok. Még a Bajcsy-Zsilinszky utcaiak is". (Mátyás Lajos). Tegyük szivünkre a kezünket: Szegeden nem így jártunk mi is jó néhányszor a külső városrészekben berendezett üzletekkel? Könnyű dolga van Szegednek, a belváros elég nagy ahhoz, hogy akár több üzleti negyed is helyet kapjon beone. A Kárász utca és a Centrum Áruház környéke mellett a Marx tér és néhány év múlva az Oskola utca is kitűnő üzlethálózattal fogadhatja a vásárlókat. Nem így Miskolcon, ahol csak a Széchenyi utca létezik, mely előre és hátra megnyúlik vagy húsz kilométer hosszan, de csupán ezt a másfél kilométeres szakaszt számolják a miskolciak belvárosnak. Itt épül jelenleg az új állami áruház, s ezen kívül szinte csak a lebontásra ítélt ócska épületek helyére kerülő pontházak alján nyíló boltok lesznek korszerűek. Mert jelenleg aligalig akad jó üzlethelyiség a főutcán, általában aprók, elhanyagoltak, várnak a felfrissülésre. A második városközpont is talán majd kialakul a negyedik ötéves tervben, az Avason épülő városnegyedben. Zsúfoltság és forgalom Tudományos alapon Mint már szó esett róla: ,.Miskolc belvárosa sajátos alakzat: a régi Miskolc része, az egykor 11 településből álló mai Miskolc és a borsodi régió központja. Sokat irtak és vitatkoztak róla már 1955—56-ban is, amikor egyik kezdeményezőjeként a belváros rendezésének tervén dolgoztam. Többen mondták: Ilyen fába kár a fejszét belevágni, mert az csak eltörhet.' (Ifj. Horváth Béla, az ÉGSZI vezetője.) Hát el nem tört, az igaz, mert ha lassan is, de megkezdődött a belváros rekonstrukciója, de azért 1963 után 1967-ben ls meghirdették a belváros rendezésére a teripályázatot. Ez a téma a szegediek számára kissé ismeretlen, hiszen mi a „nagyvíz" következményeként olyan belvárost örököltünk elődeinktől, amin csak igazítani szabad, de azt megváltoztatni bűn lenne. Éppen ezért kell kellő tisztelettel fogadni azt az erőfeszítést, melyet a miskolciak városuk fejlesztésére fordítanak. Az MTESZ Borsod megyei szervezete különösen szép feladatot vállalt, amikor egymás után három ankétot is szervezett az utóbbi években neves budapesti és helyi szakemberek részvételével. Az első A szép Miskolcért nevet viselte és az építkezések gondját-baját hánytavetette meg, a második A korszerű Miskolcért néven az energiaellátás és a kommunális ellátás dolgait vitatta, A kulturált Miskolcért elnevezésű harmadik ankét a kereskedelem, az idegenforgalom, a közlekedés fejlesztésének problémáit igyekezett, közelebb vinni a megoldáshoz. Már évekkel ezelőtt kezembe került egy tanulmány Miskolc kereskedelmi ellátásáról. s mivel akkor még az új gazdaságirányítási rendszer bevezetéséről nem igen esett szó, különösen szembetűnő volt, hogy ebben milyen tudományos alapossággal mérték fel a helyzetet. Akkor találkoztam először az azóta már elismert tény megfogalmazásával, hogy a külterületeken, a lakótelepeken nem szabad válogatás nélkül mindenféle üzletet nyitni Vagyis, hogy az emErdekes törekvés, s első hallásra is helyesnek látszik, hogy a felesleges élelmiszerforgalmat ki akarják rekeszteni a túlzsúfolt, villamossal is terhelt, aránylag keskeny Széchenyi utcából. A Béke téren, ahol a városi autóbuszállomás mellett most épül a MÁVAUT távolsági autóbusz-pályaudvara, ÁBC kisáruházat rendeztek be, hogy a munkába járó emberek ott helyben vegyék meg az élelmiszert. Hasonló célból tervezik ÁBC-áruház kialakítását a Tiszai pályaudvaron is, mely az elképzelés szerint új felvételi épületet kap. Miskolcon ugyanis körülbelül 30 ezerrel több nappali lakossal számolnak, mint amennyi a város lakossága. Ennyien jönnek be naponta Borsodból dolgozni, és ügyes-bajos dolgaikat intézni. Szegleden sem sóikkal kevesebb ez a szám. A jelenlegi 125 ezernyi állandó lakoshoz még 25 ezret nyugodtan hozzátehetünk nappali lakosságként. Érdemes lenne tehát nálunk is fontolóra venni ezt az elképzelést a város kereskedelmi forgalmának szabályozására. Bár a Marx téri autóbuszpályaudvar közelében működik élelmiszerüzlet, az nem elég naigy befogadó képességű. A nagyállomásnál azonban egyáltalán nincs is megfelelő bolt. Ügy érzem, az űj gazdasági mechanizmus Miskolc kereskedelmében még nem érezteti annyira hatását, mint Szegedében. Ennek lehet egy nagyon is kézenfekvő oka: Miskolc, mint hamarabb kialakult iparváros, eleve jobb ellátásra rendezkedhetett be, tehát ott nem szorítja annyira a kereskedelmet az újra, jobbra, többre törekvés, mint nálunk. Azt hiszem, ez a megállapítás egyúttal a szegedi kereskedelem dicséretét is magában foglalja. Mégis: irigykedve hallottam, "hogy rövidesen Tungsram-szalont nyitnak, közösen az Egyesült Izzóval, ahol e gyár termékeit árusítják majd, valamint azt is, hogy két szálloda is épül jelenleg. Igaz. mindkettő Tapolcán, tehát hét kilométerre a városközponttól. Nem véletlen, hogy végül a szállodák is szóba kerültek. Miskolc forgalmához az idegenforgalom is természetszerűleg hozzátartozik, akárcsak Szegedéhez. A hasonlatosság az, hogy itt a jugoszláv, ott a csehszlovák határ teremt az átlagosnál nagyobb idegenforgalmat Két dologban azonban elüt egymástól a két tájegység. Miskolc javára szól, hogy a városon kívül Aggtelek és Tokaj környéke is elsőrendű idegenforgalmi vonzóerejű, Szeged javára szól, hogy itt az E 5-ös nemzetközi főközlekedési útvonal. Amint Tózsa István, a Borsod megyei idegenforgalmi hivatal vezetője mondta: „A helyi idegenforgalom mindig öszszefügg az országossal. Abban a tájban, ahol a Bükk van. Aggtelek, Mezőkövesd, Bodrogköváralja, Tokaj, Lillafüred és Tapolca, az idegenforgalmat mindenképpen jobban fel kellene karolni." Persze mi is mondhatnánk a magunk nem kevésbé meggyőző érveit: az átmenő idegenforgalmat is sokkal nagyobb figyelemmel kellene lekötni Szegeden, mert kifizetődne. S ez is, az is igaz, de mégsem lehet mindent megcsinálni egyszerre! Azt hiszem, Szeged és Miskolc között nem nehéz felfedezni sem a hasonlóságokat, sem az ellenteteket. Mindkettő vidéki középváros, s ha iparosodottatguk jellege és ereje nem is azonos, tulajdonképpen nem állnak messze egymástól. Hiszen ne feledjük: Szeged lakosságának is elsősorban az ipar adja ma már a kenyeret. A kereskedelemről is azért esett annyi szó, mert az ipari városokban a lakosság jó ellátása rendkívül bonyolult cs fontos feladat. S hadd zárjam ezért két ilyen jellegű apró észrevétellel: Miskolcon láttam életemben először ilyen feliratú táblát: Leltár miatt zárva! Nem üzlet, hanem az I. osztályú Polonia étterem ajtaján. De sajnos, Szegeden nincs olyan eszpresszó, mint ott a Dominó, ahol szcp tartókban megtalálható valamennyi friss napi- és hetilap. Az előbbit nem, de az utóbbit érdemes lenne gyorsan eltanulni. És természetesen még sok mást Ls! Fehér Kálmán Igények nagyító alatt Mi van eladó? — néznek körül a vásárlók az üzletekben. s éppígy néz körül a kereskedelem is a termelőüzemek házatáján. Ez a körülnézés, vizsgálódás azonban sokkal alaposabb, igényesebb a korábbinál. A boltban megjelenő vevők igényei felnagyítva jelentkeznek a gyári piackutatás lencséjén. Ez kell, ez nagyon kell, ebből többet is el lehetne adni, ez iránt mostanában nincs érdeklődés — érkeznek a jelzések a figyelmes apparátuson át, s a termelést, amely január 1-től valóban édestestvére lett az értékesítésnek, ezekhez a jelzésekhez igazítják a gyárakban. A cipőgyárban már nemcsak az exportrendeléseknél jelentkeznek kis tételekkel, hanem a belföldinél is. Egyegy fajtából kevesebbet, ö&zszességében többfélét rendel a kereskedelem. Tehát többféle cipő közt válogathatnak majd a nők, bővül, gazdagodik a választék. A ruhagyári tervezők több mint száz divatos új modellt „álmodtak a papírra", idén összesen 400 modellel jelentkeznek. Itt is sor került kisebb szériák gyártására. Jól jellemzi a kínálati skálát, hogy a korábban v teljesen egyforma sablon-munkaruhát hatféle variációban készítik el. Kiélégítenek olyan különleges kívánságokat is, mint például a Tiszai Vegyikombináté, a nagy vegyiüzemnek speciális, kevésbé gyúlékony munkaruhákat, köpenyeket gyártanak. A paprikafeldolgozó vállalat is több új cikkel jelentkezett, illetve készül megjelenni; ami szintén jól jön a háziasszonyoknak; nagyobb választék lesz a gyorsan -készíthető ételekből, könnyül a második műszak. S lehetne még sorolni. A textilművekben egy újítás alkalmazásával szövőgépek sorát alakították át. A nyüstkerekek számát növelve nagyobb mintázási lehetőséget teremtettek. A szőrmegyárban is számos új termék készül az idén, ezek között különösen sok a kis széria. A vevő képviseletében megjelenő kereskedelmi szakember óhaja parancs a gyári irodákban, műhelyekben, s megintcsak azt kell hangsúlyoznunk, ott mennek rendjén a dolgok, ahol ennek a parancsnak a teljesítésére törekszenek. Nem lenne azonban teljes a kép, ha nem egészítenénk ki még néhány jellemző vonással. Elsősorban azzal, hogy nem csekély erőfeszítéseket igényel az ilyen előzékeny, jó „kiszolgálás". Az átállások ugyanis nehéz állomásai, komoly folyamatai a gyári hétköznapoknak. Ezek előkészítéséhez és megvalósításához igen nagy körültekintésre van szükség, különösen a szalagmunkánál nagyfontosságú az átgondolt, pontos szervezés. Arról lem szabad elfeledkezni, hogy a gépi feltételek mellett személy szerint is komoly erö. feszítést, szorgalmat követel minden egyes dolgozótól az új termékek gyártása. Ez a nagyobb választék ára. Senkinek sem kell azonban külön bizonygatni, hogy az egyes embernek éppúgy, mint a gyár kollektívájának — s tágabban: az egész népgazdaságnak, az egész vevőközönségnek — hasznot ígérnek ezek a kezdeményezések. S. ÜL Mindent a vevőért A kőgömbök rejtélye Costa Rica-ban. ebben a kis közép-amerikai köztársaságban nemrég érdekes felfedezést tettek. A munkások. miközben a dzsungelt irtották, hogy a helyén banánültetvényt telepítsenek, az erdő mélyén szabályos gömbalakú köveket találtak. A legnagyobb gömbök átmérője két méter, súlyuk kis híján 16 tonna. A legkisebbek átmérője kb. 10 cm. A gömbök mértani alakban helyezkedtek el; egyenes vonalakat. háromszögeket, köröket alkottak. Egy-egy csoportban 3—45 gömb volt. Azt is megállapították, hogy a gömbökből kirakott egyenesek az észak-déli vonalat követték. Vajon kik, mikor, milyen célból alakították ki ezeket a különleges köidomokat? Sajnos, e kérdések egyelőre még megválaszolatlanok. A tudósok úgy vélik, hogy a kőgömfoöket az indiánok ősei a XIV—XV. században készítették, mivel ebből az időből származnak a gigantikus kőtömbök tövében talált agyagedények és arany ékszerek. Lehet, hogy a gömböket az indiánok különféle szertartásokhoz használták. VASÁRNAP, 1968. ÁPRILIS 28. DÉLMAGYARORSIAG 9