Délmagyarország, 1968. április (58. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-28 / 99. szám

Szeged bolygói 8. Ásotthalom Megvallatták már többször ls a „lófogdosó" dombot, ahonnan régi, bronzkori idők bizonyítékai jöttek elő. A jó hun vitézek 425-ben szállották meg Szeged kör­nyékét és később faluszerű csoportok alakultak ki. A futóhomok, a tócsák, náda­sok és járhatatlan utak vilá­gában a szél, a betyár volt a legnagyobb úr. A beláthatat­lan legelőkön állatok és pásztorok éltek, a dombokon ütötték fel galylbájukat, ott élték le silány kis életüket, ott haltak meg, beletemet­keztek a módosabb dombok tövébe. Rúzsa fa A szegedi várat 1688 ok­tóberében ürítették ki. Ek­kor húzódtak ki a lakosok a szállásokra, a tönkrement szőlők helyett új telepítések­hez kezdtek, s fellendült a földművelés. Nagy út volt a városig. Szabadkára, Horgosra, Sze­gedre igyekeztek keresztelők­re, házasságkötésre, temet­kezésre. Alsó-, Felsőtanyán egy-egy központot állított fel a város 1883-ban. Majd a 83 ezer holdat kitevő Alsó­tanyát kilenc kapitányságra osztotta fel, így lett Atokhá­za is tanyai kapitányság. Nagy tisztelete van még ma is a faluban a haj­dani betyárvezérnek. A sze­génységet pártoló embert látták benne, annak idején bújtatták, most meg legen­dákat mondanak róla. A Ruzsafa valóság. Hatal­mas, fekete nyár, töredeznek már az ágai. Négyen ha kö­rülérik. A pusztázók kerget­ték, elkapta a lehajló ága­kat, a lova pedig futott to­vább. Sohasem fogták el ezen a tájon. Várostanya néven 1942­ben önálló közigazgatást ka­pott a falu. jegyzőséggel. Akkoriban 7480 lakost szám­láltak errefelé. A közintéz­ményeken kívül 12—13 épü­let árválkodott a belterüle­ten. Költözök A tanácsok megalakulásá­val új fejezet kezdődött Asotthalmon is. A választást 1950. október 22-én tartot­ták. Azóta alakult ki a falu. Most a 22 ezer holdas köz­igazgatási területen 5850 la­kost tartanak nyilván. Ta­nácsháza, templom, orvost rendelő, óvoda, iskolai nap­közi otthon, 12 iskola, kül­és belterületen, művelődési otthon, mozi, gyermekotthon, szőlő- és borfeldolgozó, pos­ta, erdőgazdaság, erdészeti szakiskola, takarékszövetke­zet, egészségügyi tanácsadó, cukrászda, 13 bolt, 3 kocsma, kisvendéglő és egy tisztasá­gi fürdő, stranddal együtt, jelenti a központot. Egy álla­mi birtok, egy közös gazda­ság és három termelőszövet­kezeti csoport gazdálkodik a határban. Hangulatos, de rendezetlen falu. Hőst emlékmű lapul a tanácsháza mellett, szembe vele az út másik oldalán a kőkrisztus. A sarkon hatal­mas nyárfa, feldíszítették plakátokkal, hirdetésekkel. Szép, kényelmes, új házak. A kertekben szőlő. Mindjárt a központban szürke, unal­mas futballpálya ásít, kis­vasút kanyarog, rossz kis fodrászüzletek cs őzike né­ven egy hangulatos presszó. Fogy a falu. Nagy az el­vándorlás. Messze esik Sze­ged, 33 kilométerre, mégis hívja, csábítja az embereket. Számok. 1962-ben 6542 lakos élt Itt, 1965-ben már csak 5957. Évenként 550 család rakja kocsira bútorát, más­hol keresi a boldogulását, leginkább Újszegeden, vagy Petőfi telepen. Egy vélemény. — Nincsen szőlőm, gyü­mölcsösöm. Pedig a jó pénzt ez adja. A kenyérért Szeged­re járok. Miért ragaszkodnék a faluhoz?! Eljárnak busszal, kisvas­úttal, vállalati autókkal. Hat­százan is lehetnek, akiknek rendes, állandó munkahe­lyük van Szegeden, kezdve a gyáraktól a vízügyi igazgató­ságig. Hódít még a piac is. Szőlőt, gyümölcsöt, tejtermé­ket, tojást és élő állatot kí­nálnak a homokiak. Autóval, motorral hamar beszaladnak. Futóhomok Megélni Asotthalmon. 68 embernek személykocsija, 250-nek nagy-, 340-nek pe­dig kismotorja van. Ezren fizetnek elő a rádióra, 110­en pedig a televízióra. Akad­nak, akiknek igen jó szőlő, gyümölcsterületük van, duz­zadó bugyellárisuk. Pár­százezer forinttal. Az időjárás szélsőséges. A víz, az aszály az utóbbi években meglátogatta a ho­mokot. Sajnos a talajszint miatt a vízelvezetés nem na­gyon lehetséges. Ipar nincs. Fő termények; rozs, kukori­ca, fűszerpaprika, szőlő és gyümölcs. Kiterjedt az ál­lattenyésztés. Korábban 3 ezer holdnyi szőlő díszítet­te a határt, ma már csak 1600 hold. A Kissoron az ál­lami birtokon található egy tagban 500 hold, igazi nagy­üzem. Tájjellegű bora a fa­lunak nincs. Amúgy az em­berek szívcsen isszák még a kocsmában is. Évente 2 millió 200 ezer forintot for­galmaznak a boltok italból, ami a községre fordítandó összes költség kétszerese. Nem fut el a homok. Be­dő Albert erdőmérnök, aki­nek nevét a szakiskola viseli és Kiss Ferenc erdőmérnök sokat tett a homok megköté­séért, fásításáért. így aztán hozzákötődött a tájhoz, mása az embernek. Üj szokások Változik a lakodalom. A vőfély nem maradhatna el a fél világért A kikérés sem, a nagy fonott kalács, a gyű­rűzés sem. Ami új, két he­lyen tartják a lagzit, ne le­gyen panasz. Első szomba­ton a lányos háznál, másik szombaton pedig a fiús ház­nál. Jó kiadósan, több száz résztvevővel. A legutóbbi népünnepély statisztikája: levágtak 15 birkát, 130 ba­romfit, s megittak 900 liter bort, meg aztán néhány má­zsa édességet is elkótyave­tyéltek. Más. Minden esztendőben négy-öt ember eldobja ma­gától az életet. Fiatalok is. Magány, szerelem, félté­kenység, ezek játszanak leg­inkább közre. De néha meg­foghatatlan, érthetetlen az egész. Mondják, jól bíró fia­talember volt, kocsit vásá­rolt, anyagi gondok nélkül élt. Egyszeriben végzett ma­gával. A homok szőlővel, gyü­mölccsel teríti meg az asz­talokat, akik még nem hűt­lenkedtek meg a főidtől, vi­gasztalást, nyugalmat, meg­élhetést találnak. Sz. Lukács Imre fl kenyér kézről kézre A nagykörúti kenyérszak­üzlet és más boltok előtt is gyakran látni, hogy a ke­nyér több kézen át kerül ut­cáról az üzletbe. Megáll a sütőipari vállalat fedett szál­lítókocsija a járda szélén, aztán a vezető bemegy a kenyerek közé, onnan do­bálja azokat egyenként a járdán álló embernek, az meg a boltosnak. Másutt nagy kosarakban viszik ugyan a boltba a ke­nyeret — s ez a helyes —, de ott az eladótérben rakják le a kosarakat és ki-ki válo­gathat, vehet belőle magá­nak. Nem jó, nem egészséges, ezért nem Is megengedett a kenyérdobálás és a kenyér­válogatás. Az egészségügyi és a kereskedelmi hatóság egy­aránt tiltja mind a kettőt. Vajon az ilyen szabályok­nak tényleg csak bírságolás­sal lehet érvényt szerezni? J. K. Meddig élnek a hidak? Az amerikai Ohio-i híd tragikus összeomlásáról be­számoló hírek az áldozatok számának közlése után azt is megemlítették, hogy a szerencsétlenség két nappal azelőtt történt, mielőtt át­adták volna a már megépült új hidat. Nem gyakoriak, de előfordultak már ehhez ha­sonló tragédiák. Három éve Venezuelában dőlt össze egy függőhíd; ez azonban sza­bályos közlekedési baleset­nek számít, hiszen az tör­tént, hogy a sűrű ködben egy tankhajó nekiütközött az egyik pillérnek. Hazánkban több mint tíz­ezer híd szolgálja a forgal­mat; felügyeletük a KPM Hídosztályának a feladata. — Előfordult-e már ná­lunk is hasonló szerencsét­lenség? — kérdeztük Trá­ger Herbert főmérnöktől. — Nem — hangzott a vá­lasz. Aztán a Kossuth-hidat említi, amelyet éppen Idő­Harminc pH ér Éppen Trombi­tás legújabb va­gánykodásairól viccelődtek a kocs­macimborák. Arról, hogy végigjárja az Italboltokat, min­denütt egy pohár­ral Iszik meg, s minden esetben 30 —80 fillérrel ke­vesebbet fizet, mint amennyi jár­na. Megjátssza, mintha éppen annyi pénze hiá­nyozna. De csak miután kimérték neki az italt. — Na, engem nem ver át — mondta a csapos. Ekkor lépett be Trombitás. — Kérek egy „házmestert". — Adom — s rákacsintott a töb­biekre. — Tessék, három deci bor, két deci szóda, az annyi mint öthar­minc. — Igen...négy­ötven, négynyolc­van. ejnye, ugy látszik a másik kabátom vettem fel. öt forint, tes­sék, harminc fil­lérrel jövök. Jó? — Jó. Egy pil­lanat — s a csa­pos a még át nem vett kriglit jó fe­léig meghúzta —, tessék. Leittam a harminc fillért. Egészségére. A sarokban pla­fonig csapott a hahota. K. J. Történelmi visszapillantás Szegedi harcok ötven évvel ezelőtt ÜSSPSF gj3 tftá mmmmm vasárnap, El gj3 gjjg mSSSm 1968. április 28. ötven évvel ezelőtt, 1918 április-májusában megerősö­dött hazánkban a tömegek harca az imperialista háború és a népelnyomó kormány­zat ellen. A fiatal szovjet állam következetes békepo­litikája követendő példát nyújtott a magyar nép szá­mára is. 1918 április-máju­sában minden addiginál ha­talmasabb megmozdulások zajlottak le a háború és a reakció ellen. Ezekből mél­tóképpen kivette részét Sze­ged dolgozó népe is. 1918. április 22-én ország­szerte nagyarányú sztrájkok és tüntetések zajlottak le a békéért és az általános tit­kos választójogért. Szegeden is leállt aznap délután az üzemekben a munka. Az üz­letek, vendéglők és kávéhá­zak is bezártak ekkor. A város minden részéből elin­dultak a munkások három órakor. Mintegy nyolcezer ember vonult a Korzó mozi elé .„Világbékét akarunk!" ..Éljen az általános, egyenlő, titkos választójog!" — ezek a kiáltások töltöttek be az egész várost. A Korzó mo­ziban négykor kezdődött meg a népgyűlés. Zsúfolá­sig telt meg az épület; a székeken sok esetbon ket­ten ültek. Olejnyik István ismertette az április 22-i or­szágos megmozdulások cél­ját. Nemes Lajos felszókilá­sában hangot adott a mun­kások békevágyának. Jelen voltak a gyűlésen a polgári demokratikus csoportok kép­viselői is. Részükről dr. Ba­lassa Ármin, dr. Kállai Emil és Becsey Károly szólaltak fel. Érdekes színfoltja volt a gyűlésnek Széli Juliska beszéde, ki a munkásnők békevágyát fejezte ki szen­vedélyes szavakkal. Az im­pozáns népgyűlés végén ha­tározatot fogadtak el, mely kimondotta: Szeged népe a békéért és a választójogért ,.a legélesebb és legelszán­tabb fegyverekkel küzd, és annak érdekében minden rendelkezésre álló eszközt igénybe vess..," Eljött május 1. A hagyo­mányos nemzetközi munkás­iinnepot, 1918-ban hazánk dolgozói nagyarányú háború­ellenes tiltakozásra használ­ták fel. Szeged munkásai is lázasan készültek a nagy napra. A haladó polgárság is rokonszenvvel figyelte ezt. A Délmagyarország május 1-én megállapította• ..Ezen a na­pon a béke boldog éveiben is megállt a munka zakato­lása . .. Megáll most is min­den a háború förgetegében, amikor elfelejtettek ünne­pelni már az emberek... Május elsején a világ összes munkásai kivonulnak a gyá­rak füstjéből, a műhelyek fullasztó levegőjéből a sza­badba, hogy békét, választó­jogot és szabad emberi életet követeljenek. A munkásság tüntetése mind nagyobb mé­reteket ölt és nem lesz so­káig már pusztába vesző szó." Május 1-én reggel mór nyolc órakor tömegesen je­lentek Szeged proletárjai a Munkásotthon előtt. Kilenc órakor elindult a tömeg. Vö­rös zászlók és békét köve­telő jelszótáblák alatt, né­gyes sorokban haladt a nagy sokaság a Zrínyi, a Somogyi és a Kelemen utcákon át a Széchenyi térre, majd innen a közúti hídon át a Népli­getbe. Közben a majdnem tízezres tömeg „Vesszen a háború!" kiáltásai betöltöt­ték az egész várost. Alig múlt el a május 1-i ünnep, néhány nap múlva jött a másik. Május 5-én emlékezett meg az egész vi­lág proletariátusa Marx Ká­roly születésének századik évfordulójáról. Szeged mun­kássága igyekezett e nagy napot méltón megünnepelni. Megjegyzendő azonban, hogy Marx nagyságát ekkor már a város haladó polgársága is elismerte. A Délmagyar­ország így írt a munkásosz­tály nagy halottjáról: „Neve a kevés halhatatlanoké kö­zött van. Fényére nem vet­nek árnyékot egyesek, cso­portok vagy tömegek elka­nyarodásai. sokszor végze­tes ballépései vagy tévedé­sei." Május folyamán megélén­kült a szegedi munkásmoz­galom. Ennek legharcosabb megnyilvánulása ekkor a Kenderfonógyárban játszó­dott le. Május 4-én volt fi­zetésosztás. és a gyár tulaj­donosai sok munkásnőnek a béréből levontak komoly összegeket. Ez érthetően nagy elégedetlenséget keltett. Mintegy négyszáz munkásnő követelte a levont összegek azonnali kiutalását. Miután a hivatalnokok erre nem voltak hajlandók, a tömeg egv re fenyegetőbb magatar­tást tanúsított. Betörték az ablakokat és be akartak ha­tolni az irodába. A gyár urai szorult helyzetbe ke­rültek; ezért telefonon ható­sági segítséget kértek. Nagy­számú rendőri és katonai erő jelent meg, és erőszakkal oszlatta fel a munkásnők tüntetését. Májusban más szakmák dolgozói is élénk mozgalmi tevékenységet fejtettek ki. Május 17-én a dohánygyári munkásnők kétszáz főnyi küldöttsége kereste fel a pol­gármestert. Tiltakoztak az ellen, a hadbavonultak hoz­zátartozóitól megvonják a hadisegélyt azon a jogcímen, hogy „mivel dolgoznak, két­féle címen pénzt nem kap­hatnak". A küldöttség rá­mutatott arra, hogy a do­hánygyártól kapott rsekély fizetés nem ellensúlyozza a katonai szolgálatra bevonult férj kiesett keresetét. A fel­vonulás sikerrel járt; a ha­tóság kénytelen volt a sé­relmet orvosolni. Május 14­én a szegedi vasutasok tar­tottak közgyűlést Elhatároz­ták a szakszervezetekhez va­ló csatlakozást és tiltakoztak a háború ellen. Május végén pedig a cipőipari szakmában kezdődött nagyobb arányú sztrájkrrvozgalom. Ennek cél­ja az anyagi körülmények javítása volt A munkásmozgalom meg­növekedett aktivitása moz­gásba hozta a polgári de­mokratikus ellenzéket is. Szegeden élénk tevékenysé­get fejtett ki a Károlyi-párt helyi szervezete. Május kö­zepén országos botrányt kel­tett. amikor nyilvánosságra került az, hogy a német tit­kosszolgálat Károlyi Mihályt el akarta tenni az útból. A szegedi „függetlenségi és 48-as" szervezet is tiltako­zott a hazánk belügyeibe való német beavatkozási kí­sérlet ellen. A helyi Károlyi­párt erős agitációt folytatott a háború és a hazánkat ka­tasztrófába vivő német szö­vetség ellen. Májusban megélénkült Sze­ged irodalmi élete is. Ebben jelentős szerepe volt a nagy költőnek: Juhász Gyulának. Május 8-án előadást tartott „Szociális eszmék a modern szépirodalomban" címmel. A költő ez alkalommal is kife­jezte: az irodalom hivatása a nép ügyének szolgálata Nagy tetszés fogadta előadá­sát. Május 22-én ujabb fel­olvasást tartott. Ebben Ha­uptmann, Heyermann. Zo'a és Barbusse világhírű írók munkásságát elemezte. Fin­nek az előadásnak az volt az érdekessége, hogy az említett alkotók mind a legélesebben támadták a háboi-út. Nem véletlen tehát., milyen idő­szerű célzattal választotta Juhász Gyula ezt a témát. 1918 április-májusában igen elénk politikai élet volt Szegeden. Az április 22-1, május 1-1 és 5-1 megmozdu lások, a sztrájkok, a mun­kásság és a polgári demok­ratikus ellenzők különböző megnyilvánulásai híven tük­rözték a város népének vé­leményét. Dr. MERÉNYI LASZI.Ö a történettudományok kandidátusa ben bontottak le. Közvetle­nül a háború után épült, s számítottak arra, hogy leg­feljebb egy évtizedet szol­gál. Állandóan ellenőrizték, s amikor jelentős hibákra bukkantak, először a jármű­forgalmat állították le, majd később a gyalogosok elől is elzárták. Volt olyan idő, hogy nyáron lehetett hasz­nálni, télen viszont nem. Ennek az a magyarázata, hogy a hegesztési hibák a hidegben nagyobb veszélyt jelentettek. — Mi veszélyezteti a hi­dak biztonságát? — Minden anyag, még az acél is öregszik. A régebbi szerkezetű, sokpilléres hidak azonban biztonságosak. Fennmaradtak köböl épült kisebb hidak még a római korból is. A legöregebb ma­gyar híd a kilenc lyukú hor­tobágyi, amely 1829-ben épült. A Margit-híd két par­ti nyílása is száz éves lesz nemsokára. A függöhidak szorulnak leginkább ellen­őrzésre, ennek az a magya­rázata, hogy konstrukciójuk­nál fogva több a hibalehe­tőségük. A függőhidakat elsősor­ban a szél- és a tartókábe­lek korróziója veszélyezteti. Magyarországon minden hi­dat a szabályzatban előír! módon ellenőriznek, egyet­len függőhidunk, az Erzsé­bet-híd azonban különleges — és sűrűbb vizsgálatoknak van kitéve. A főmérnök szabálykönyvet lapoz fel, ez tartalmazza a hidak ellenőrzésének előírá­sait. Negyedévenként egy technikus végzi a szemlet, évenként egy mérnök, -s ez már mélyrehatóbb vizsgála­tokkal jár. A nagyobb hida­kat minden tíz évben ala­pos ellenőrzésnek vetik alá, amelynek során a hagyomá­nyos módszerek mellett'ipa­ri röntgenberendezéseket is használnak. A legtöbb hi­baforrást a szegecskötések, a hegesztések, d függőhidak­nál pedig a tartókábelék bi­lincskötései rejtik magukban. A korrózió eltien • a gondos festési eljárások nyújtanak védelmet, ezért szükséges a festés rendszeres ellenőrzése is. A kulcsfontosságú pon­tokról időnként fényképfel­vételeket készítenek, s azo­kat összehasonlítják. Az ilyen fővizsgálatok leglénye­gesebb eleme a hidak ten­gerszinthez viszonyított ma­gasságának mérése, vagyis a süllyedés meghatározása. Jól megépített hidaknál nem fordulhat elő egy-két milli­méternél nagyobb süllyedés. Egy-egy nagy hídnak köte­tekre rúgó „egészségügyi lapjai" vannak. Évenként mintegy 12 milllió forintba kerül a biztonsági okokból végzett vizsgálat — és javi­tássorozat az ország hidjain. A hidakat, amelyeknek át­lagos életkora száz év, már megépítésükkor nagy biz­tonsággal tervezik. Az erő­sen igénybevett részek két és félszer szilárdabbak, mint amennyit az elképzelhető legnagyobb igénybevétel megkíván. Az ellenőrzés azonban szükséges, hiszen valószínű, hogy az Ohio-híd tragédiáját is meg lehetett volna előzni. A leglényege­sebb természetesen az a vizs­gálatsorozat, amelyet a híd megépülés után végeznek eL Ilyen a terhelési próba is. Az ennek során követ szállító gépkocsivezetők gyakran veszélyességi pótlé­kot kérnek. Ez azonban nem jár, hiszen a terhelési pró­bát nem azért végzik, hogy megtudják, vajon összedől-e a híd? így ellenőrzik a mérnökök számításaikat, s a legnagyobb biztonság vé­gülis az átgondolt tervezés­ben rejlik. Benedek B. István Divat a teázás Az elmúlt öt év alatt 80 százalékkal emelkedett a tea­fogyasztás Európában. Ugyan­akkor Nagy-Britanniában, amelyet a világ legfőbb tea­fogyasztó országának tekin­tenek, a teafogyasztás válto­zatlan maradt

Next

/
Thumbnails
Contents