Délmagyarország, 1968. április (58. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

r a •• KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ A megbékélés jelei Nigériában Közöl tíz hónapi* tart már a nigériai polgárháború, s most a hét folyamán megcsillant a béke lehetősége: a szembenálló fülek csütörtökön közölték, hn|landók a feltetelek nélküli előzetes tárgyalásokra. Volt már tárgyalási kezdeményezés a polgárháború időszaka alatt. Tavaly augusztusban — a harcok voltaképpen július 6-án kezdődtek, amikor a szövetségi haderő megindult a május 30-án Biafra néven önkényesen különvált keleti tartomány ellen —, a kedvozó hadihelyzet nyomán Ojukwu ezredes, a szakadár biaffai kormány vezetője nem zárkózott el a tárgyalások gondolatától. Ekkor a már blokád alá vett biafraiak mellé szegődött a hadiszerencse, átvették a harci kezdeményezést, több várost elfoglaltak cs ebből a pozícióból a megbékélésnek már eleve feltételt szabtak: „Biafra szuverenitása vitathatatlan és nem lehet alku tárgya" — szögezte le Ojukwu, de elképzelhetőnek tartotta Nigéria és Biafra gazdasági alapokon nyugvó együttműködését. Szeptemberben viszont Gowon tábornok, a szövetségi kormány vezetője visszautasította Ojukwu azon állítását, hogy csak az ibok önrendelkezési jogáért harcol, s kijelentette: „A Nigériai Államszövetség számára az egyedüli kiút katonai táborok létesítése az országban és a harc folytatása, ha kell, évekig ls." Ugyanakkor békefeltételeket szabott: „A hadműveleteket azonnal be lehet szüntetni, ha Ojukwu és társai beleegyeznek abba, hogy továbbra is Nigéria része marad "Biafra" és feladják különválásukat" — fogalmazta meg többek között A biafraiak e feltételeket nem fogadták el, hiszen éppen a keleti országrészen lakó ibo törzsbeliek különleges jogainak kivívásáért szálltak harcba és ehhez meg akarták nyerni a nyugati tartomány lakosságának zömét alkotó jacuba törzs tagjait ls. Sikertelenül, mert a jarubák azt válaszolták a kelet-nigériai vezetőknek, hogy elkötelezettjeik a nigériai egység ügyének. Valójában tehát törzsi ellentétek alkotják az alapját a nigériai polgárháborúnak, amellyel foglalkozott az afrikai állam- és kormányfők klnshasal tanáejkwtáeá is.'A csúcsérteke/lel határu/Atálxm elítélt minden elszakadási törekvést, bármely tagorszagban ls Jelentkezzen az, és kifejezésre Juttatta bizalmát a nigériai szövetségi kormány iránt. Az afrikai csúcstalálkozó hat államfőből álló konzultációs missziót küldött ki közvetíteni a nigériai belső viszályban. A bekéltető bizottság háromszori halasztás után múlt év novemberében eljutott Nigériába, de útja nem járt jelentős eredménnyel, mert Btafra visszautasította a kezdeményezést. Súlyos terheket ró a polgárháború a nigériai népre. amely alig nyolc éve vált függetlenné. A volt brit gyarmat még nem tud élni a kivívott szabadsággal, a súlyos belső viszály fokozza az elmaradottságot, az általános afrikai egységre való törekvés a keleti országrészben ellenkező Irányt mutat. Meglepetést keltett a múlt héten, hogy Nyerere tanzániai elnök elismerte a szakadár Biafrát. Pedig éppen az. utóbbi hónapokban — igaz. hoszszas és időnként heves viták után — az új Afrika számos vezetője arra a következtetésre jutott, hogy a kontinentális afrikai egységhez a regionális csoportokon keresztül lehet eljutni. Létrejött például éppen Nyertre tanzániai elnök ösztönzésére tavaly decemberben a Tanzániát, Kenyát és Ugandát magába foglaló) Kelet-afrikai Közös Piac. A kelet-afrikai csoport megalakítása lendületet adott a közép- és nyugat-afrikai regionális törekvéseknek. Megvalósult a Szenegál folyó menti országok szervezete is Guinea, Mail, Mauritánia és Szenegál részvételével. Ez az irányzat megfelel a 300 millió afrikai édekelnek. Ezek a változások feltétlenül hatással lesznek Nlgériárá ls. Nem tudni még, létrejön-e a megegyezés a tárgyalások megkezdésére a hadviselő felek között, de biztató jelnek tekinthető, hogy ezúttal mind a lagosi, mind pedig a biafrai bejelentés „feltétel néküli" béketárgyalásokra mutat hajlandóságot Markovit* Tibor Koszigin ma Új Delhibe érkezik Kosztgln szovjet miniszterelnök szombaton ötnapos pakisztáni látogatásának utolsó állomására, Karachiba érkezeti Üi Delhiben szombaton közölték, hogy vasárnap Koszigin — hazatérőben — megszakítja útját UJ Delhiben és megbeszélést folytat Indira Gandhi indiai miniszterelnökasszonnyal a vietnami helyzetről és a pakisztáni tárgyalásairól. A CSKP kerületi pártkonferenciái 0 Prága (MTI) Pénteken kezdődtek meg Csehszlovákia Kommunista Pártja kerületi pártkonferenclál hat kerületi székhelyen, a Központi Bizottság küldöttségeinek részvételével, amelyeket aZ elnökség tagjai és titkárai vezetnek. A pozsonyi pártkonferenclan Dvorsky kerületi első titkár részletesen foglalkozott a csehek és szlovákok viszonyának államjogi elrendezése kérdésével. Kitért a Dél-Szlovákiában élő magyar kisebbség helyzetére és hangsúlyozta, hogy a múlt hibáit ezen a téren is helyre kell hozni. £ pozsonyi pártkonferencián Alexander Dubcek, a CSfcP KH első titkára ls felszólalt Brnóban Josef Spacek kerületi első titkár Hradec Kralovéban Oldrich Svestka, a KB elnökségének tagjai .is felszólaltak. Ostravában Alois Indra, a KB titkára többek között a sajtóban megnyilvánuló egészségtelen jelenségekkel kapcsolatbán hangsúlyozta, hogy minél nagyobb a szólásszabadság, ott annál jobban kell érvényesülnie az újságírók öncenzúrájának. Oldrich Cernlk miniszterelnök a CSKP Kfi elnökségének tagja felszólalt a Közép-Cseh kerület pártkoníerenciaján. Gazdasági kérdésekkel foglalkozva hangsúlyozta, hogy a népgazdaság hatékonysága elégtelen, ennek ellenére sikerült a nemzeti jövedelem növekedését felújítani és az anyagi jellegű kiadásokat csökkenteni. P Kairó nyitva tartja az ajtót Jarring előtt 0 Kairó (AFP) Jarring kudarca ellenére az EAK kész lehetővé tenni U Thant küldöttének miszsziója folytatását. Mint az Ahram frja, Jarring nagykövet négy hónap alatt nem volt képes semmiféle haladást elérni a közel-keleti válság békés rendezése útján. Jarring személyesen kívánja jelentését U Thant elé terjeszteni és ezért Teheránba utazik, ahol az ENSZ A nemzetközi élet híre között a fő téma változatlanul Vietnam — ez tűnik ki az elmúlt hét eseményeinek értékeléséből. A március utolsó napján elhangzott Johnsonnyilatkozat, a vietnami béketárgyalásokkal kapcsolatos washingtoni javaslat az elmúlt húsz napban egyre többet veszített értékéből, s az amerikai elnök hét eleji honolului haditanácskozása szertefoszlatta a tárgyalások gyors megkezdésébe vetett reményeket. Az Egyesült Államok tovább taktikázik, s noha most már Budapesttel együtt tizenkilenc város szerepel az előzetes kapcsolatfelvételre javasoltak között, az amerikai „városlista" nem könyhyítette, inkább nehezítette a vietnami és az amerikai diplomaták első találkozójának létrejöttét. Ugyanakkor az amerikai légierő az elmúlt héten is folytatta heves légitámadásait a VDK sűrűn lakott területei ellen, szinte mindennap túllépve a Johnson által bejelentett 20. szélességi foknál húzódó „bombázási határt". Nyilvánvaló, hogy a Johnson-kormányzat mindent megpróbált a tárgyalások megkezdésének elodázása, halogatása érdekében. Nemcsak azzal, hogy a Rusk külügyminiszter által előterjesztett listán kivétel nélkül olyan városok seeropeKí nek, amelyekben a VDK> nak egyáltalán ninCS diplomáciai képviselete, hanem azzal is, hogy újabb és újabb feltételek felsorakoztatásával próbálják illuzórikussá tenni a tárgyalásokat. A Hawaiban rendezett Johnson— Pák Cson Hl találkozó utéu az amerikai elnök kijelentette: biztosítani kell a Jelenlétet az USA szövetségesei számára ls a megbeszélések színhelyéül szolgáló város- > ban, hogy az Egyesült Álla-, mok „Informálhassa őketl — vagyis Washington olyan várost keres, amelyben a vietnami agresszióban részt' vevő szövetségesei is képviselve vannak. De — mint erre Hanoiban rámutattak — az előzetes tárgyalásokon csupán a VDK elleni bombázások és més háborús cselekmények teljes beszüntetéséről lehet szó. ez pedig az amerikai fél dolga, ehhez nem kellenek a szövetségesek. Ilyen körülmények között egyre inkább komolytalannak és csupán propagandafogásnak tűnik Johnson „békekezdeményezése", amelynek hátterében Wa-> shingtonnak azon igyekezete rajzolódik kl. hogy valamiképpen megerősítse a délvietnami bábrezsim helyzetét, rendezze az amerikai és a szövetséges csapatok zilált sorait főtitkára jelen lesz az emberi jogok bizottságának értekezletén. Szalah Gohár egyiptomi külügyi államtitkár folytatta a Kairóbá akkreditált diplomaták informálását. Közölte a diplomatákkal: az EAK továbbra is nyitva kívánja tartani az ajtót a válság politikai megoldása előtt és ezért kedvezően fogadja Jarring újabb kairói látogatását az általa megfelelőnek tartott időben. Két Kozmosz visszatért 0 Moszkva (TASZSZ) Véget ért a Kozmosz 212 és Kozmosz 213 jelzésű szputnyikok segítségével végzett űrkutatási kísérletek programja. A kitűzött program elvétése után a két szputnyik földi utasításra április 19-én, illetve április ,20-án visszatért a földre, a Szovjetunió megadott térségében. A szóbanforgó program főfeladata volt, hogy kidolgozzák a szputnyikok mozgását irányító rendszer tökéletesítését, megállapítsák, milyen szerkezetű kozmikus készülékek felelnek meg legjobban abból a célból, hogy pályájukon haladva automatikusan összekapcsolják őket, végül folytassák a világűrre vonatkozó tudományos kutatásokat. Mint ismeretes, a Kozmosz 212 Jelzésű mesterséges holdat április I4-éri lőtték fel. Április 15-én felbocsátották a Kozmosz 213-ak A programnak megfelelően a két szputnyik, a rajta elhelyezett irányító és számító berendezések utasítása alapján, automatikusan megindult egymás felé s egymás mellé érve, összekapcsolódott A szputnyikok három óra ötven percen át összekapcsolva keringtek egy közös pályán, majd földi utasitás alapján a két szputnyik elvált egymástól, különböző pályára tért és folytatta a kitűzött program teljesítését • A Szovjetunióban szombaton földitörüli pályára juttatták a Kozmosz—218 jelzésű mesterséges holdat, hogy tudományos műszerei segítségével folytassák a szovjet űrkutatási program megvalósítását. Egy hazánk van A haza első jelentkezését ötesztendős koromban konstatáltam először. Elárverezte az állam Hattyú utcai házunkat és gyalogszerrel, garabolyokkal költözködtünk a város szélér*. Hurcolkodás közben a körtöltésen a szillérilépcsőre ejtettem egy szép virágos tányért, széjjeltörött. Ijedt sírásomban hátibatyujával górbedt anyám vigasztalt: „ez a tányér nem olyan nagy baj. Azon sírjál, hogy nincsen fedél a fejünk fölött, elárverezték." Később meg nemzetiszínű kerettel díszített elemi iskolai értesítő könyvecskémben, szép versek betűzgető olvasása hozta elő a hazát. S talán a negyedik elemiben tanultuk az igazi nagy költők hazafias verselt. Tompa Mihálynak A gólyához című verse emlékezetes maradt, mert a tanitó úr azt mondta, hogy ez a költemény 1850-ben, a szabadságharc bukása után készült; allegórikus vers, a haza elvesztésének bánatát fejezi ki: „Neked két hazát adott végzeted; Nekünk csak egy — volt! az is elveszett!" Apám egyszer azt mondta e vers hallatán, hogy „fiam, ez a haza azóta sem került elő, legalább ls mi nem igen érezzük." Igaz, a leventében aztán bizonyították, hogy ez a haza valódi, mindannyiónké, antikrlsztussal clmborálók, pokolra ítéltek azok, akik mást vallanak a hazáról. Olyan cifra, rozmarlngos hazaszeretetet szuggeráltak ottan, hogy illata-gőze máig érzik. * Kusza gyerekemlékek maradtak a hazáról, a haza fogalmáról. Voltak közöttünk, akikben csupán poézis maradt a haza, mások meg tragédiák szülőjének tartották a hont. Az egyén és a haza viszonyával komolyabban csak a felszabadulás után kezdett foglalkozni, akkor alig serdült nemzedékünk. Nem is annyira u tudományosabb megismerés tett bennünket hazaüsztelővé, mint inkább az a körülmény, hogy kenyeret, megélhetést próbált nyújtani a haza, visszaszorult bennünk a korábbi védtelenség erzése, szabadabban fellélegeztünk, mert szűnni kezdett másod- és harmadosztályú állampolgári mivoltunk. Nagy társadalmi elrendeződés és igazságosztás évtizedeinek voltunk aktiv szereplői, és a rendeződés elvén járó valóságban jutottunk hazához: munkás- és parasztmilliók, értelmiségiek százezrei. Beleszokni a haza birtoklásába, a vele való új viszonyba, nem volt egyszerű. Felváltani a régi gondolatokat és érzéseket a haza valóságából eredő újjal, persze hogy nem történhetett gyötrődések, kínlódások nélkül. Az igazságosztó elrendeződés ütéseket és sebeket is ejtett embereken, akik közül sokan évekig önfájdalmuk gyógyításán foglalatoskodtak, bennük az új haza gondolata, valósága nem váltott ki érzelmi vibrálást. (Persze közöttünk vannak még, akikben ma sem vált ki belső tüzet „az én hazám" említése.) Konszolidált, kiegyensúlyozott viszonyok közé kerültünk. A társadalmi mozgások erős hullámzása elcsitult már. A hazára-lelés értelmi és érzelmi ereje felerősödött. Majdcsak negyed századot írunk a felszabadulás után, és a haza kivirágzott, megszépült, gazdagon termi az élet erejét; a személyes megélhetés lehetőségeit és a személyes szabadság, az egyéniség kiteljesedésének biztosítékait. * „A ... nekünk, bármilyen is egyéni helyzetünk, sorsunk, csak ez az egy hazánk van, a Magyar Népköztársaság, s ha a haza iránti kötelesség teljesítéséről van szó, akkor alku nincs, csak egyetlen erkölcsi parancs van, a kötelesség becsületes teljesítése," — így hangzott el a Hazafias Népfront IV. kongresszusán Kádár János elvtárs felszólalásában. Most már valóban egy hazánk van, mert a nép nemzetté emelkedett, birtokosa és megtestesítője a hazának. S a hazához való ragaszkodás értelmi és érzelmi töltésű megnyilatkozásai száz és ezer helyen és módon szembesítendők azzal, hogy „csak egy hazánk van, a Magyar Népköztársaság." A ml hazaszeretetünk nem rozmaringos, nemzetiszínű, vitézkötéses magyarkodás, üres külsőség, amely tartalmatlan belsőt takar. Ez a szittyák svádája volt, akik garralhanggal éltették a hazát és közben néhányszor előkészítették és végrehajtották elpusztítását. Az egyetlen hazát szeretni annyi, mint a Magyar Népköztársasághoz, a szocialista berendezkedésünkhöz minden helyzetben hűségesnek lenni. De maga a hűség nem egyedül szavakban nyer értelmes formát, hanem a hűség gondolatában fogant cselekvéssel együtt fejezi ki a honpolgár tényleges magatartását. Kötelesség a haza iránt — ez a hazához való tarto-< zás és ragaszkodás kifejezője. Nagy tábora van a tudatosan cselekvőknek, akik magas, fokú erkölcsi felelősséget éreznek a haza sorsa iránt. Munkások százezrei, erejük megfeszítésével, napról napra növelik, gyarapítják a haza értékeit, szövetkezeti parasztok serény-leleményes ügybuzgalmát jelzi a tavaszi határ, s a betakarított „élet". Tudósok, értelmiségiek eszük-tehetségük javát nyújtják a haza boldogulása érdekében. Nemcsak a létfenntartás érdekében végzett munka a mozgatórugó, ennél több, a haza jelenéért és jövőjéért érzett és vállalt fe-; lelősség ls jelen van. Az a munkásember, aki ipari kiállításokon azt figyeli, hogy gyártmányukról hogyan nyilatkozik a látogató, nem puszta kíváncsiságból leskődik; aa érdeklődésben benne van, hogy „mit mondanak a mi gyárunkról." Az a szövetkezeti paraszt, aki meggyőződésesen bizonyítja, hogy az „én gazdaságom kétszer olyan erős, mint négy esztendeje", (s ezen a szövetkezetet érti) nemcsak a létfenntartás okán munkál a földeken. A tudós úgy jön haza külföldről, hogy „kérem, én ezeket a hasznosítható eljárásokat hoztam" — az nem személyes, hanem a haza érdekére gondol. Őszinte és mély gyökerű hazaszeretet jegyei ezek, s kifejezik, hogy „egy hazánk van, a Magyar Népköztársaság". * A hazát becsülni annyit is jelent, hogy erősíteni és támogatni belső rendjét. Gyarapítani gazdasági, társadalmi és morális erejét. Támogatni e haza kül- és belpolitikáját. Erősíteni azt az eszmét, amely vezérelve e haza társadalmi berendezkedésének. Ezekről a jegyekről nem feledkezhetünk meg, ha önmagunk és a haza viszonyát vesszük szemügyre. Ebből következik, hogy magas fokú erkölcsiség és felelősségérzet szükséges ahhoz, hogy hűségesek legyünk a hazához. Bármilyen legyen is a sorsunk, nekünk egy hazártk van, s ehhez a hazához nehéz helyzetben, rossz személyes sorsban is hűségesnek kell maradni. Ez a legnehezebb, és az emberi jellem egyik nagy erőpróbája is. Szép számmal élnek emberek a hazában, akik személyes érdekeiket a haza érdekei fölé helyezik, és először önsorsukat nézik