Délmagyarország, 1968. március (58. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-16 / 64. szám

VTT AC PROLETÁRJÁT. EGYESÜLJETEK' és egység A ligha volt az utóbbi időben nemzetközi kommunis­ta mozgalomnak még egy olyan eseménye, ameiy annyira az általános és széles körű érdeklődés reflektorfényébe került, mint a budapesti konzultatív ta­lálkozó. Már hetekkel a találkozó előtt megkezdődtek a találgatások a nyugati sajtóban: sikerül-e a magyar fő­városban tanácskozó pártoknak megegyezniük a kommu­nista világmozgalom értekezletének témájáról és időpont­járól? Az általános vélemény az volt, hogy nem sike­rülhet, a konzultatív találkozó legfeljebb valamiféle elvi jeentőságű megállapodást rögzít majd ebben a kérdés­ben. Mint ismeretes, nem így történt. A konzultatív találkozó résztvevői állást foglaltak amellett, hogy 1968 november-decemberre hívják össze a kommunista és munkáspártok nagy tanácskozását Moszk­vába. A sorra kerülő tanácskozásra vonatkozóan olyan döntés született, hogy ott egyetlen kérdést kell napi­rendre tűzni: „Az imperializmus elleni harc féladatai a jelenlegi szakaszban és a kommunista és munkáspártok, valamint az összes antiimperialista erők akcióegysége". A megállapodás értelmében előkészítő bizottságot is lét­rehoztak, mindazoknak a pártoknak képviselőiből, ame­lyek részt kívánnak venni az előkészítés munkájában. Április 24-ére összehívták az előkészítő bizottságot Bu­dapestre. A nyugati polgári sajtó, a politikai megfigyelők túl­nyomó nagy többsége tehát elhamarkodottan mérte fel a helyzetet, amikor a konzultatív találkozó balsikerére — vagy íélsikerére — spekulált. Kiindulási pontjuk az volt, hogy a kommunista mozgalom soraiban viták folynak több kérdésről, s ha egyszer ilyen disputák vannak, akkor le­hetetlen a megegyezés. Valóban számos olyan probléma van a nemzetközi kommunista mozgalomban, amelyről volt, van s — min­den valószínűség szerint — lesz is még vita. Maga az a tény, hogy 67 párt találkozott Budapesten, már önmagá­ban is bizonyítja az egységtörekvéseket. Az, hogy számos kérdésben ma eltérő nézetek találhatók a kommunista mozgalom soraiban, semmiesetre sem természete1 lenes — ellenkezőleg: a mozgalom sorainak gyors ütemű és di­namikus növekedésével függnek össze. Ma már alig van olyan ország, ahol ne működnének kommunista pár­tok. E pártok egy része a gyarmati uralom, a neokolo­nializmus ellen küzd, a nemzeti függetlenség, s az ön­álló fejlődés alapjainak kivívásáért. Más pártok a mono­póliumok hatalmának korlátozásáért harcolnak, a társa­da'om demokratizálásáért, a szocialista forradalom, a tár­sadalmi fordulat feltételeinek megteremtéséért. A tőkés világban vannak olyan pártok, amelyek jelentős legális pozíciókat vívtak ki, erős parlamenti frakciókkal rendel­keznek- Megint mások súlyos és brutális rendőri elnyo­más, az illegalitás nehéz körülményei között harcolnak. A testvérpártok egy része szocialista országokban mű­ködik, s e pártok 9 hatalom gyakorlásáért, az új tár­sadalom építéséért felelősek, s társadalmi, gazdasági adott­ságainak megfelelően bizonyos kérdésekről eltérően vé­lekednek. A mozgalmon belüli nézeteltérések, azok megvi­iuukaö. csuk elősegítheti az egység további megszilárdí­tását. Kádár János ezt a budapesti konzultatív találkozó megnyitó beszédében így fogalmazta: „Ez a sokféleság ter­mészetes és a világ jelenlegi állapotát, a nemzetközi he'yzet egészének sokrétűségét és bonyolultságát tükrö­zi." A budapesti konzultatív találkozó teljes mértékben azokat igazolta, akik meggyőződéssel állították: a kommu­nista mozgalom soraiban az egység igénye aZ elmúlt esz­tendőkben nem tapasztalt erővel jelentkezett, az egység­törekvések ereje növekszik és van lehetőség az imperia­lizmus elleni közös akcióra. Ez lehetővé tette az ered­ményes munkát. A budapesti találkozón meghatározó­nak bizonyult az, ami a kommunista és munkáspártokat összefűzi. Abban, hogy a találkozó lépést tehetett előre, az egy­ség felé, nagy szerepe volt az előkészítés, s Budapesten folyó munka messzemenően demokratikus jellegének. Itt nem voltak „kis" és „nagy" pártok, mindenki szabadon fejthette ki álláspontját. (Ez jellemezte azt a türelmes vi­tát is, amely a román delegációval folyt, mielőtt a kül­döttség e'hagyta a találkozót.) A találkozó légkörére a nyugcdt, higgadt érvelés volt jellemző, tiszteletben tart­va a többi testvérpárt véleményét. A Gellért-szálló tár­gyalótermének hangvételét alapjában a mélységes inter­nacionalista felelősségérzet határozta meg. E ' bői a szellemből következik, hogy nem húztak sem­miféle határvonalat a jelenlevő és a jelen nem le­vő nártok között. Ellenkezői-g: szélesre tárták az év régi moszkvai tanácskozás kapuit minden testvérpárt előtt. Nem kétséges, hogy a budapesti konzultatív ta­lálkozó mélységes demokratizmusával, nyílt, szabad al­kotó légkörével növeli majd a moszkvai tanácskozáson tör­ténő részvétel vonzóerejét minden testvérpárt számá­ra. VAJDA PÉTER DEL-MJUMRORSZÁB A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁS PÁ RT LAPJA 5*. évfolvam. 64. stám Ara: 70 fillé' Szombat, 196* mtor'os 16. Losonczi Fái látogatása Somogyban Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke március 14—15-én két­napos látogatást tett So­mogy megyében. Csütörtö­kön délelőtt a Hazafias Nép­front Somogy megyei kül­döttértekezletén vett részt, majd a délutáni órákban a megye egyik leghíresebb ál­lattenyésztő faluját, Göllét kereste fel. Itt Szijjártó Já­nos, a helybeli Béke Terme­lőszövetkezet elnöke ismer­tette a falu és a közös gaz­daság életét, munkájának eredményeit és a terveket. Ezután Losonczi Pál megte­kintette a tsz majorját. Este a pártszékházban a község, valamint a termelőszövetke­zet vezetőivel és tagjaival folytatott baráti beszélgetést. Losonczi Pál pénteken a Np.gvat"di Konzervgyárat ke­reste fel. Kulturális és egészségügyi egyezmények A magyar—csehszlovák kulturális munkabizottság ez év március 1*2 és 15 között Budapesten tartotta 9. ülését. A tárgyalásokon a magyar küldöttséget Molnár János művelődésügyi miniszterhe­lyettes, a csehszlovák kül­döttséget pedig Bohus Chnoupek művelődés- és tá­jékoztatásügyi miniszterhe­lyettes vezette. Pénteken a Kulturális Kapcsolatok Intézetének székhátában dr. Pesta Lász­ló, a KKI alelnöke és Abdel­Ghani Kesri, az Algériai Külügyminisztérium kultu­rális főigazgatóhelyettese aláírta a magyar—algériai kulturális és tudományos együttműködési egyezmeny 1968—1969-re szóló munka­tervét. Pénteken az Egészségügyi Minisztériumban dr. Tóth Béla egészségügyi miniszter­helyettes és An Min Szu, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti nagy­követségének ideiglenes ügyvivője aláírta a magyar­koreai egészségügyi egviűt­rrv'Vödési egyezmény 1 — 69. évi munkatervét. (MTI) Kedvezők reform eddigi tapasztalatai IS SZOT megállapításai Pénteken az Építők Szék­házában ülést tartott a Szak­szervezetek Országos Taná­csa. Első napirendi pontként dr. Backl Sándor, a SZOT titkára beszámolt az új gaz­daságirányítási rendszer be­vezetésének tapasztalatairól és az 1968-as gazdasági év indulásáról. Elmondotta, hogy az át­menet nyugodt légkörben történt, a lakosság kedvező­en fogadta a reformot. A vállalatok között sem for­dultak elő különösebb konf­liktusok, jóllehet ezekkel állandóan számolnunk kell. Ez év januárjában ' a főbb népgazdasági ágazatok jobb eredményeket értek el, mint tavaly ilyenkor. Az év eleje óta eltelt időszakban a pia­ci egyensúly kielégítő volt, a januári fogyasztói árindex pedig 1,4 százalékkal a ta­valy januári alá csökkent. Az árak eddigi alakulásáról azonban még semmiféle kö­vetkezetetést nem lehet le­vonni, a jövőben intenzí­vebb ármozgással kell és helyes is számolni. Az előadó ezután a kol­lektív szerződések tapaszta­lataival foglalkozott, hang­súlyozva, hogy mindenütt napirendre kell tűzni a vi­tákban elhangzott javaslato­kat. Az előadó utalt arra, hogy a szocialista munkaverseny és az újítómozgalom fontos része, lendítője népgazdasá­gunk fejlődésének. A ver­seny formális vonásai egyre inkább háttérbe szorulnak, de a verseny értékel sét il­letően még sok vállalat nem tudott megszabadulni a ré­gi sablonoktól. Jutalmazni, kitüntetni akkor kell, ami­kor a kitűzött célt elérték. Az újítási rendeletről is szólt, majd a szakmunkás­képzést érintve kifejtette, hogy szükséges a szakmun­kásképzési reform kidolgo­zása, amelyhez a szakszer­vezetek tapasztalatait is fel kell használni. Ezután Somoskői Gábor, a SZOT titkára javaslatot ter­jesztett elő a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa, az el­nökség és a titkárság főbb feladatairól és munkamód­szereiről, továbbá a SZOT 1968. évi költségvetéséről. Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára az elnökség beszá­molóját ismertette a két ülés között végzett munkáról. A referátumok felett vi­ta alakult ki. A beszámolók és a vita alapján a Szakszervez;tek Országos Tanácsa a követ­kezőket állapította meg: Az 1967-es gazdasági év előirányzatainkat meghalad­va eredményesen fejeződött be. A termelésben és a fo­gyasztásban a harmadik öt­éves terv időarányos részé­nél magasabb színvonalat értünk el. A tervezettnél kedvezőbben fejlődött az életszínvonal is. Kedvező alapot teremtettünk az új gazdaságirányítási rendszer bevezetéséhez. Társadalmi, gazdasági cél­jainkkal összefüggésben a szakszervezeteknek továbbra is fontos szerepük van az anyagi javak termelésének hatékony előmozdításában, a szocialista elosztás elveinek érvényesítésében, a dolgozók, a társadalom érdekeinek vé­delmében. A szakszervezetek termelést segítő tevékenysé­gében, a do'gozók mozgósítá­sában továbbra is a szocia­lista mvnkaverseny és az újítómozgalom fejlesztése áll előtérben, amelynek szerepe a gazdálkodás új viszonyai között jelentősen növekszik. Most különösen kedvezők a feltételek ahhoz, hogy be­csületesen, tisztességesen, pontosan végzett munkával, az önköltség csökkentésével jó, kiváló minőségű terméket állítsunk elő és kedvezőbbek a körülmények ahhoz is, hogy az ilyen módon végzett munkát anyagilag és erköl­csileg jobban elismerjék. A fogyasztói árreform élet­belépésével a gazdaságirá­nyítás új rendszerére történt áttérés szükségessé teszi, hogy a fogyasztási cikkek minőségének és árának tár­sadalmi ellenőrzése az új kö­vetelményekhez igazodjék. Társadalmi úton is fel kell lépni az össztársadalmi, ezen belül a fogyasztói érdek ér­vényesüléséért. Fontos poli­tikai és társadalmi érdek an­nak elősegítése, hogy az életszínvonal emelésével kapcsolatos célok az ár olda­láról is megvalósuljanak. A szakszervezetek eddig csak a kereskedelemnél végeztek társadalmi ellenőrzést. Erre a jövőben is nagy szükség lesz. Figyelemmel arra, hogy az ár és a minőség alaku­lása, az ellátás alapvetően a termelő üzemektől függ, in­dokolt, hogy a szakszerveze­tek áruellenőrző tevékeny­sége a fogyasztási cikkeket, gyártó és szolgáltató üze­mekre is kiterjedjen. Próbaút A téli munkák befejezé­seként tegnap adták át a Délibábot a tápéi hajójavító üzem munkásai. Az elmúlt hónapokban teljesen kijaví­tották, átvizsgálták gépeit; festéssel új ruhába öltöztet­ték. A PíiNb t«m»ii meg­tette el só próbaútját a Tiszán, Űj szobor Újszegeim A barna asszonytest a le­vegőbe emelkedik. Lebeg egy ideig a föld felett, majd lassan elnyúlik kőtalapza­tán. Ott fekszik aztán — sötét folt az ég világos me­zejében — megnyugodva. A barna asszonytest teg­nap délelőtt emelkedett a le­vegőbe, és foglalta el örökös szállását Újszegeden, az Odessza városrész két Tiszá­ra néző épülete között: Tar István szobrászművész „Ti­sza" című szobrát a Képző­művészeti Kivitelező Válla­lat munkásai emelték a he­lyére. — Hogyan került a „Ti­sza" a Tisza-partra? — A városi tanács pályá­zatára készítettem el ezt a munkámat — mondja a mű­vész, míg szaporán fényké • pezi a húszmázsás bronz­asszony ineását., lebegését —. kis formátumú ma'-ettiét a X. Magyar Kéntárrtovtázeti Kiállításon mutattam be. A kis makett azóta hosz­szú utat tett meg — leg­utóbb Ankarában, Isztam­bulban állították ki —. egy változata pedig megnőtt, s bronzba öntve most otthon­ra talált a szegedi Tisza­parton. — Mit érez a művész, ahogy műve — már eddig is sikeres, számon tartott műve — végre végső helyére kerül? — Azt nézem, azt figye­lem, jól dolgoztam-e, hogy tényleg ide illik-e a mun­kám, hogy jól illeszkedik-e környezetébe. Ügy látom, jól választottuk ki a helyet: A fekvő nőalak játékos szilu­ettje számára igen alkalmas hátterül szolgál az ég. Külö­nösen akkor mutat majd szépen a szobor, ha a töl­tés mögül eltűnnek a láda­gyár énületei, farakásai. Mert ezek még a szobrot is zavarják... A. L

Next

/
Thumbnails
Contents