Délmagyarország, 1968. március (58. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-03 / 53. szám

Piatalokvicilc keresztmetszete Vallanak a jegyzőkönyvek Somogyi Károlyné felvétele A paprikafeldolgozó önkéntes levespor-csomagolói. Balról jobbra: Gajda Ferencné üzemi irnok, Kószó Istvánnc csomagoló, Halász Katalin higiénikus, Sütő Zsuzsanna csoportvezető és Csorba Margit könyvelő Az elhallgatás bosszúja Akár valami novelláskötet kéziratcsomójában, úgy magasodik egymás hegyén-hátán a sok géppel írt papír. Ha kinyomtatnák a lapokat, biztosan meg is töltenének egy kisebb fajta könyvet Ezek az egyforma betűkkel telekopogott ívek azonban nem kinyomtatásra készültek. Szerényebb, kevésbé „látványos" a céljuk: azért futottak keresztül rajtuk az írógépek betűkarjai, hogy megőrizzék, mit végzett az elmúlt évben Szeged fiatalsága, s . persze azt is, mit szeretnének az idén csinálni a szegedi KISZ-szervezetek. A januárban megtartott taggyűlések jegyzökönyveiből áll össze a kéziratköteg, a januári taggyűléseken elhangzottakat őrzi magában a vaskos papírcsomó. Témák, gondok, feladatok Mivel az efféle összegyűjtött, s elbírálásra benyújtott írásmiiveket lektorálni szokás, legjobb lesz, ha mi is szigorú vizsgálat alá vesszük a jelentéseket; megnézzük, mi bennük a jó, s ha van ilyen, mi késztet tiltakozásra. Akár valami könyvkiadóban, „elolvassuk és véleményt mondunk a beérkezett munkákról." A beérkezett munkák elolvasása után elsőként azt állapíthatjuk meg, hogy azok kellő gondossággal, a teljességre való törekvés igényével íródtak. őrzik mindazt, amit őrizniük kell. tartalmazzák mindazt, ami a felsőbb szervek „közérdeklődésére" tarthat számot. Mondhatni: kellő intelligenciával írdótak a jelentések; a tényeket közlik jobbára, s nem frázisokat ismételgetnek. Jobbára — írtuk, s ebből a szóból már könnyű következtetni, hogy azért mégsem minden beszámaló nevezhető teljesnek, korrektnek. Érdemes elrettentő példaként idézni az egyik — nem is a legkevesebb tagot számláló — szervezeti titkár beszámolóját. „Mire gondolok most? — mondja a beszámoló — kapcsolódva a tagösszeírás tapasztalatihoz. — Arra, hogy a tagösszeírás során min, den egyes tagnak lényegesen több ideje lett volna bírálni vagy önbírálni, sőt kötelessége is lett volna minden tagnak az elmúlt évi munkavégzésünkről nézeteit, javaslaatit kifejteni. Mégsem ment egészen így. A fentiek ellenére azonban mégis azt kell mondanom, hogy a tagösszeírás során célunkat, ha nem is teljes egészében, de elértük. Elértük azért, mert ha kevés kivétellel is, de a tagság többségétől megkaptuk azt a bírálatjellegü segítséget... stb. stb." Lektori véleményünk szerint igy szólni a tagsághoz, nemcsak „korszerűtlen", de tiszteletlen is! Szerencsére több ilyen kirívó formai hiba nem akadt, így áttérhetünk a jelentések tartalmi elemzésére. Ami a beszámolók tartalmát illett, azok szinte kivétel nélkül azonos témákat érintenek, azonos gondok megoldására tesznek javaslatot. Ilyen téma: a szervezeti élet színesítése. Érdemes ennél egy kicsi időzni. Sokfelöl érkezett eddig is panasz, hogy szürke, ötlettelen programok várják egv-egy alapszervezet tagjait, hogv — egészen közkeletű kifejezéssel élve — ..nincs mit csinálni!" Jónéhány jegyzőkönyv éppen azt tanúsítja, hogy tulajdonképpen volna mit csinálni. A „mit csinálás" témakörében elsőként feltétlenül a kirándulások szervezése említendő. A Bakonyba. a gyulai várjátékokra szeretnének elmenni a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat fiataljai, Gyopárosra kirándulnának nagyon szívesen a Szegedi Ecset- és Scprügyárból, s éppígy szinte minden jelentésből ez Olvasható ki: az eddigieknél sokkal többet szeretnének utazni a fiatalok. De nemcsak az úgynevezett „nagy" kirándulásokra volna sok jelentkező, a kisebb kiruccanások talán még népszerűbbek lennének. Legyen természetjárás, legyen hétvégi túra! — ilyen kérések hangzanak el szinte mindenfelé. Legyen ifjúsági klub! — ez a kérés viszont nem „szinte" mindenfelé hangzott el, hanem „mindenütt". Mindenütt, ahol még nincs a fiataloknak klubszobája, vagv ha van is, nem klubkpnt, hanem csak klub név,-., re hallgató helyiségként működik. • Újabb „mit csinálás"-téma! Újabb „színesítési" gond! Gond persze, hiszen klubot szervezni, s azt valóban klubként működtetni még szakképzett népművelőknek sem kis feladat. Mégis, mit lehetne csinálni? Szakmai mit tud?-vetélkedők rendezését, diafilmmel illusztrált útibeszámolókat javasol programként az egyik beszámoló, s a többi jelentés is, szinte kivétel nélkül a szórakozva művelő rendezvények szervezését veti fel. Több szellemi tornával egybekötött klubdélutánt! — olvasható a kérés például a Szegedi Fürdők és Hőforrás Vállalat KlSZ-taggvűlésének jegyzőkönyvében. S még egy — újnak számító — javaslat: szakmai jellegű TIT-előadásokat kérnek klubjainkba a fiatalok. Lektori véleményünk: jó lenne, ha az ilyen „látens" igényekre felfigyelne a TIT; előadásaihoz új, valóban művelődni vágyó közönséget elsősorban az ifjúsági klubok tagjai között találhat! Kapcsolatteremtés Ha már a jegyzökönyvek felvetette gondoknál tartunk, feltétlenül szót kell ejteni egy ugyancsak sok KISZszervezetet érintő gondról: a kapcsolatteremtésről. Divatnak nevezik manapság vállalatainknak, intézményeinknek azt az igyekezetét, hogy baráti viszonyt alakítsanak ki más vállalatokkal, intézményekkel. Divanak divat ez, de — megfelelő keretek között — jó divat, s ha számos KISZ-szervezet is igyekszik társ-szervezeteket keresni, azt csak helyeselni lehet. Sok ilyen társkereső szervezet van, és mégis, azt jelzik a gépelt oldalak, hogy gyakran elutasításra talál a kapcsolatkereső. Egy példát: a Csongrád megyei Húsipari Vállalat fiataljainak jelentése arról számol be, hogy felvették ugyan a kapcsolatot a FÜSZÉRT és az egyik klinika alapszervezelével, — sőt ez előbbivel még egy „közepesnek mondható" klubdélutánt is rendeztek közösen —, az együttműködés azonban mégsem bontakozott ki: „Nem a mi hibánkból — megszűnt. Mind a két alapszervezetnél visszahúzódás volt tapasztalható. Meghívásainkra nem is válaszoltak." Üjabb lektori vélemény: hasznos lenne „intézményesíteni" a kapcsolatteremtést, úgy irányítani a társkeresőket, hogy valóban olyan partnerekre bukkanjanak, akik maguk is tartalmasnak s hosszan tartónak szánják a barátságot. Helyszűke miatt mostmar csak távirati stílusban a jelentések általánosnak mondható megállapításairól! Jó, hogy szinte mindenütt rendben van — illetve 1967-ben rendben volt — a KISZ-szervezetek kasszája; 1500 2000 forint is ott lapul nem egy alapszervezet kazettájában. Rossz viszont, hogy egyre magasabb a tagdíjfizetők éveinek száma; magyarán: 24—25 év felé tolódott el a KISZ-tagok átlagéletkora. (Lektori javaslatunk: az eddigieknél intenzívebben fiatalítani!) Jó, hogy az elmúlt év nagyobb — „városi szintű" — rendezvényein " olyan szép száVnmal vettek részt a fiatalok; különösképpen a hagyományos ifjúsági karnevált érzik kifejezetten „saját" rendezvényüknek! Rossz viszont, hogy általában mindenütt szegényesen alakult a sportprogram. Egy nősök—nőtlenek közötti focimeccs, egy házi ping-pong-verseny — sok helyen ki is merül ezekkel az alapszervezetek sporttevékenysége. Jó viszont, hogy alig egy-két helyen kellett csak noszogatni a fiatalokat társadalmi munkára. (Méltányolni való szerénységgel írja például a paprikafeldolgozó KISZ-szervezetének jelentése: „203 órát fordítottunk nem nagy horderejű, de annál lelkesebben végzett munkákra. Ide sorolhatom a levespor-tasakolóst, a karneváli előkészületeket, a vagonrakást, a hagymaszezon idején, a padlás lomtalanítást, amire a legtöbb órát fordítottunk, és a szóródobozos paprikakiszerelést.') Rossz viszont, hogy néhány vállalatnál még mindig nem nézik jó szemmel, ha valaki társadalmi munkát végez. (A húsipari vállalat KISZ-eseinek jegyzőkönyvében külön is hangsúlyozni kellettt: „Egyetlen aktívát sem érhet károsodás, ha a gazdasági munkából el kell jönni társadalmi munkavégzés céljából!") Jó viszont, hogy a fentieken kívül még nagyon sok „közreadásra" méltó gondolatot tartalmaznak a tagkönyvcserét előkészítő januári taggyűlések beszámolói. Rossz viszont, hogy ezekről már távirati stílusban sem számolhatunk be. Lektori összefoglaló Annál is inkább nem, mert a fennmaradó szűkös helyet fenn kell tartani a lektori jelentés összefoglalójának. íme az összefoglaló: a beérkezett kéziratok gondos áttanulmányozása után megállapíthatjuk, hogy sikeres évet zártak január elsejével a szegedi KISZ-szervezetek. Tagjaik szép számmal vettek részt az ifjúsági szövetség országos akcióiban, de sokat tettek azért is, hogy az alapszervezetek mindennapjai színesebbek, gazdagabbak legyenek. Ami az új évet, 1068-at illeti, tőle éppen ennek a színesedésnek, gazdagodásnak az igazi kiteljesedését várjuk. Röviden és egyszerűen azt, hogy izgalamasabb, tartalmasabb, élményekben gazdagabb legyen az alapszervezetek „magánélete". AKACZ LÁSZLÓ A szegedi KÖJÁL-t még most is foglalkoztatja \egy kihatásában sajnálatos eseménysorozat, amely február 5-én kezdődött. Akkor nap a gedói általános iskolában levő központi konyhán madárfejet főztek a napközis óvodásoknak. Dr. Vetró János, a KÖJÁL igazgató-főorvosa és az üggyel közvetlenül foglalkozó dr. Csiszár Béla közegészségügyi felügyelő sorolják a tényeket: ennek a konyhának a főzőkapacitása napi 300 adag ebéd, mégis 1100 személy részére főztek rendszeresen. Ebédeltetés után néhány órával több ovodás és óvodai dolgozó rosszul lett. A madártej hányást, hasmenést okozott, amely nem szűnt meg a következő napokon sem. A jelenséget senki nem jelentette sehonnan, annak ellenére, hogy a kötelező egészségügyi minimumban előírtak ezt feladatukká teszik az óvodai alkalmazottaknak. Nemcsak az ilyen tünetekről kell számot adni, hanem az influenzás megbetegedésről is. ha az olyan mérvű. Az elhallgatás azt eredményezte, hogy előbb nyolc, majd még három kisgyerek került a kórház fertőző osztályára. A rákérdezés után így csak késedelmesen, február 12-én, a vizsgálat után értesült a KÖJÁL arlól, hogy a madártejbe salmcnella-baktérium került, amely majdnem egy hónap elteltével is érezteti hatását a városban. Amikor a fertőző osztály és a KÖJÁL rákérdezett a történtekre, akkor derült ki, hogy a fertőzés nemcsak óvodásokat sújtott, hanem konyhai dolgozókat is. akik szintén ettek belőle. Vizsgálták a szalámigyárnak akkoriban kibocsátolt készítményei közül a csabai kolbászt, a parizert és az olasz felvágottat is, amelyből azokban a napokban az iskolás napközisek fogyasztottak. Közülük csak egy gyerek betegedett meg. akinek az anyja óvodában dolgozik és evett a madártejből. Ki a baktérium baktériumterjesztőkké válhatnak, mint ahogy ez most is történt. A megbetegedett óvodások és szüleik, valamint konyhai dolgozók és hozzátartozóik is járványügyi megfigyelés alá kerültek, csszesen 112-en. A további számvetés , gazdája" A felnőttek közül hatan nem betegedtek meg, azok akik a madártejet jegesbe téve másnap fogyasztották el. Erre az a felelet: nem törvényszerű, hogy influenzajárványban is mindenkinek meg kell betegednie. A salmonella-baktériumra legérzékenyebbek az óvodáskorúak és az 55—60 év közöttiek. A közbülső generációkat nem egykönnyen veri le a lábukról, annak ellenére, hogy fertőződhetnek, viszont „jó" Közülük 45-en főleg az élelmiszeriparban, vendéglökben dolgoztak. Munkájuktól el kellett tiltani őket hosszabb-rövidebb időre, táppénzes állományba kerültek és állandó egészségügyi ellenőrzésben részesültek. Átlagban tíznapi táppénzt számolva is tízezrekre megy az állam kára, s ezt még növeli a kórházi ápolásra szorultakért fizetendő összeg. Akik a munkájukból kiesni kényszerüllek. vállalatuk, üzemük termelését hátráltatták. Annyi bizonyos, hogy a legjobb feltételek között működő főzőkonyhán is előfordulhat hasonló eset Általában azonban ott történhet ilyesmi, ahol zsúfoltság van. A gedói óvodai konyha pedig ilyen. Madártejet főztek, holott a konyhán tojásmosó nincs, márpedig az a gyanú, hogy a tyúktojáson kerültek be a baktériumok. A megoldás módja A KÖJÁL ezek után javasol és támogat olyan átcsoportosítást az iskolai napközis konyhák fözőkapacitásának körültekintő kihasználásában, hogy ilyen eset ne fordulhasson elő. A továbbiakban a nagyobb létszámra főző konyhákat kell megterhelni. amelyek korábban is — engedélyük alapján — kielégítő körülmények között főzhettek. Ilyen tormán a kisebb konyhákat tehermentesíteni lehetne. A KÖJÁL átmenetileg belemegy olyan intézkedésbe — amíg újabb iskolai konyhák megépülnek —. hogy az óvodások az iskolások étlapja szerint étkezzenek a napköziben. Vitaminokat ugyan ezzel veszítenek a tejes, pépes ételek elhagyásával, viszont kalóriában nyernek. A tejipar készítményeiből ugyanakkor ellensúlyozni lehetne a veszteséget. Ezek a megoldások átmenetileg kielégítő biztonságot nyújthatnak napi 4600 adag étel zavartalan elkészítéséhez. Arról persze nincs szó, hogy akik elhallgatásukkal súlyosbították az ételfertőződés következményeit, a felelősség alól mentesüljenek, A kötelesség megszegése, elmulasztása mindig és mindenütt következménnyel jár, s ebben az esetben a közegészség védelméről wan szó. Ló«fl Ferenc — A felesége kéri önt a telefonhoz ... — Kér? Akkor vem az én feleségem. VASÁRNAP, 1968. MÁRCIUS 3.