Délmagyarország, 1968. március (58. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-01 / 51. szám

Több építőanyag családi háiakra y újabb flnehéz ember11 A tavasz közeledtevel sok magános építtető készül arra, hogy családi ház építéshez kezdjen. Munkatársunk fel­kereste Szilvási Sándort, a Belkereskedelmi Minisztéri­um főosztályvezetőjét, és felvilágosítást kért arról, milyen lesz az idén az épí­tőanyag ellátás. A kérdésekre adott vála­szokból megtudtuk, hogy a magánépítkezések céljaira az idén 11 százalékkal több épí­tőanyagot biztosítanak, mint az elmúlt esztendőben. Tavaly 4 milliárd 200 millió forint értékű építőanyagot vásároltak magánszemélyek, az idén 470 millió értékű anyaggal többet bocsátanak a magánosok rendelkezésére. Hozzávetőleges statisztika szerint 1967-ben mintegy 38 ezer családi házat épittettek magánosok. Ez a szám az idén előreláthatóan 40—41 ezerre fog emelkedni. A lakosság építőanyag el­látásának folyamatosságát a lehetőség keretein belül ma­ximálisan biztosítani fogják. Bizonyos cikkekből: falazó­és tetőanyagokból, cement­éi fűrészárúból meghatáro­zott kontingens áll a felhasz­nálók rendelkezésére. Ezen­kívül a TÜZÉP vállalatok he­lyi termeléséből is jelentős mennyiségű anyagot biztosí­tanak. Egv igen lénveges do­log: a kereskedelmi itáliaia­toknál ez évtől kezdve kiuta­lás nélkül, szabadon besze­rezhetők a különböző építő­anyagok. Néhány adat a TÜZÉP-te­lepek építőanyag-ellátottsá­gáról. A múlt év december 31-én a TÜZÉP-telepeken 544 millió forint értékű épí­tőan.vag-készlet volt Az az­óta eltelt csaknem két hó­nap alatt jelentősen nőtt ez a készlet. Ez nem zárja ki, hogy bizonyos építőanyag fajták ellátását illetően elő­fordulhatnak zökkenők, de előreláthatóan a magánépit­kezök a kiránt anyagot idő­ben megkapják. Ami az egyes építőanyag­féleségek árváltozását illeti ismeretes, hogy például a téglaanyag mintegy 25 szá­zalókkal drágább lett, vi­szont a cement 40. a tetőcse­rép 20 százalékkal lett ol­csóbb. Mindent összevetve az építőanyagok árváltozásai lényepében nem jelentenek különösebb eltérést a tava­lyiakhoz képest, s (gv a csa­ladi ház. vagy a kislakás épí­tés anyagainak ára összessé­gében nem haladja meg az 1967-es árszínvonalat. A la­kások belső kiképzéséhez szükséges parkett, csempe és más anyagokat jelentős mennyiségben hozunk be kül­földről. főleg a Szovjetunió­bői. az NDK-bői, Lengyelor­szágból és más államokból. Kiss Árpádot, a Duna— Tisza-közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kutatóját mostanában eszmecserére hívta meg a szegedi járási párt-végrehajtóbizottság. Mondani sem kell talán, hogy a téma ezúttal is a tri­ticale volt, az az új homo­ki gabonanövény, melyet immár évek óta eredménye­sen termesztenek a szegedi táj homoki gazdaságai is. E növényt először a világon — megelőzve nagynevű kana­dai, angliai, osztrák, francia és német vetélytársakat — Kiss Árpádnak sikerült elő­állítani. A búza és a rozs keresztezéséből született ez a növény, melyet mintegy száz éven át biológiai képtelen­ségnek könyvelt el a nem­zetközi szakirodalom. Csak a legfanatikusabb kutatók hitték, hogy egyszer valaki meg fogja találni a nagy biológiai rejtély kulcsát. Levélinvázió Harmincmillió a tápéi gépüzemre Tegnap délelőtt műszaki tanácskozást rendezett az Al­sótiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság Szegeden. Forgó László Igazgató tartott beszámolót. A vízügyi igazgatóságnak jelentős feladatát képezi az Irányítása melett működő vízgazdálkodási társulatok segítése, munkájuk ellenőr­zése. A társulatok működé­lével elvárható eredmények szoros kapcsolatban állnak az üzemközi művek karban­tartásával, fejlesztésével. A rfsrögyi igazgatóságnak to­vábbra is feldata a társula­tok messzemenő segítése. Általában a mezőgazdaság számára hasznosak azok a tervek, amelyeket a vízügyi igazgatóság műszaki-tervezé­si osztálya készít. Területén a vízügyi igaz­gatóság 3 milliárd 800 millió forint értéket képviselő álló­eszköz kezelését végzi. Ez a feladat különösen kiemeli az üzemszerű termelést és a gépesítés fejlesztésének fontosságát. A továbbiakban szó volt az igazgatóság tápéi gépüzemének fejlesztéséről, korszerűsítéséről. Ennek a beruházási programja meg­haladja a 30 millió forintot E „kulcsot" külföldi és ha­zai szaklapokban 1953-ban adta közre a kecskeméti ku­tató. Az ügy ritka méretű tudományos feltűnést keltett a világban. Szakemberek, üzletemberek adták a kilin­cset egymás kezébe Kecske­méten, s adják ma is. Mos­tanában például egy angol üzletember fordult meg Kecskeméten, s 70 dollárt ajánlott mázsánként a triti­cale vetőmagjáért. Vásárol­na minden mennyiségben. De voltak már ennél kedve­zőbb ajánlatok is. A nemesítő mondta el: egy alkalommal érdeklődött az AGRIMPEX-nél. Véletlenül nem futottak-e be ide is üz­leti ajánlatok. A külföldi le­velek ekkor már kilókat nyomtak triticale-ügvben az AGRIMPEX irattárában is. . Nem tudhatjuk azonban, mi okból, az AGRIMPEX üzlet­kötői eleddig nem tulajdo­j nitottak komoly dolgot en­nek a levélinvázóinak. Az elmúlt másfél évtized alatt éppen a kecskeméti kutató leírásai alapján a vi­lág több országában sikerült előállitani a búza és a rozs gazdaságosan termeszthető hibridjét Ma már Kanada és az Egyesült Államok az élvonalban haladnak a tri­ticale nemesítésével, ter­melésével. Idehaza azonban mostanáig meg fajtaelisme­résben sem részesülhetett Kiss Árpád növénye. Csak remény van arra, hogy év végere ez is megtörténik. „Törvény­ellenesen" A homoki gazdaságok — s ebben éppen a szegedi járási párt-vegrehajtóbizottság kezdemenyezésére. jeles pél­dát mutatott a szegedi já­rás — azonban mitsem tö­rődtek az akadékoskodó bü­rokráciával. „Törvényellene­sen" tavaly ősszel már 8 ezer kataszteri holdon vetettek a Duna—Tisza közén triticalet. 1967-ben 151 gazdaságban 16 —23 mázsa között váltakoz­tak a hozamok. A kutató in­tézet 70 hold homokjáról pe­dig 20.8 mázsa átlagtermést takarítottak be. A termelő gazdaságok szakembereinek véleménye, hogy a triticale altalában 100—110 százalék­kal ad több termést az idő­járástól függően, mint a rozs. Maga a kutató azonban szerényebb eredmenyekkel is megelegszik. Véleménye szerint már az is nagy siker, ha a rozshoz képest 30—40 százalékos terméstöbbletet tudunk stabilizálni. A nö­vény fehérjeértéke lényege­sen magasabb a kukoricáé­nál, takarmányozási célokra gyakorlatilag a búzával egyenértékű. Speciális őrlés­technológia alkalmazásával azonban kenyérgabonaként is számításba jön. Kiss Árpád a szegedi Já­rási párt-végrehajtóbizott­ságnak ajándékba elhozta a legújabban kinemesített 56— 67 jelzésű triticale magmin­táját. Ez az új fajta az ed­dig köztermesztésbe jutott harmincas rendszámú triti­calenál további 5 mázsával képes holdanként nagyobb termést adni. Nagy előnye az is, hogy szára sokkal rövi­debb, ezáltal gépekkel is könnyen, s gvorsan betaka­rítható. Az idén néhány tsz­ben már az 56—67-est is ki­próbálják, s a kutató kísér­letei alapján biztosra veszik az újabb sikert. A pártbi­zottságon elmondotta Kiss Árpád, hogy kecskeméti te­lepükön jelenleg mintegy 5 ezer búza- és rozshibriddel folytatnak kísérleteket. s rpar további ígéretes fajta­jelöltek is vannak. Az utolsó óra A magyar triticale azon­ban a lehetósegekhez kepest többnyíre még mindig csak affele botanikai, biologiai ér­dekesseg. A pártbizottságon lezajlott eszmecsere során fi­gyelemre méltó javaslat hangzott el, hogy már a kö­zeljövőben létre kellene hozni az érdekelt tsz-ek ter­melő szövetségét, mely ex­portjogot kapna a triticale külföldi értékesítésére. A meg csak gondolatban léte­ző. termelő és exportáló szö­vetség megteremtésében a tsz-ek területi szövetségére várna a legtöbb munka. Az idö előrehaladott, szin­te már a tizenkettedik órá­ban vagyunk ahhoz, hogy kellően biztosítsuk e nagy­szerű felfedezés jövőjét. Ta­lán csak évek kellenek már — mondta a kutató —, s a kanadai, s amerikai triti­cale az európai piacokra is betör. Ezt az időt kellene ki­használnunk. Ugyanakkor az európai országokban is nagy tudományos apparátust állítottak a téma kutatására, továbbfejlesztésére. A magyar kutató méltán érzi magát a magyar „ne­héz emberek" sorában. Sür­get az idő. hogy kormány­szervek állást foglaljanak az ügyben. Hiszen ez a felfede­zés annak ellenére, hogy ide­haza még hivatalos elisme­résben sem részesítették, külföldön és a magyar me­zőgazdaságban egyaránt fel­tartóztathatatlanul terjed, mert jó. Ceepi József M ÁS KISEBB SZTRÁJKOK is voltak ekkoriban a varosban. Március 2-án a gőzfürdő al­kalmazottai szüntették be » munkát. Sztrájkjuk két nap múlva részlegef­sikerrel ért véget. Március 23-án ugyancsak eredménnyel végződött a borbélysegédek bérmozgalma. Bal­sikerrel járt viszont a sztrájk a vil­lamosvasút dolgozói körében. ök március 14-én hagyták abba a mun­kát. Egy nap után megkapták a bér­emelest. de ebben nem volt köszö­net. Ez?e] egyidejűleg ugvanis a Vil­lamosvasút Részvénytársaság a me­netjegyek árát is felemelte. A válla­lat tehát a többletköltség terheit az utasokra hantolta át. Ennek az lett a következménye, hogy a nagyközönség körében a villamosvasúti alkalma­zottak iránt ellenséges hangulat ke­letkezett. (..Miattuk kell többet fizet­ni a jegyért" — hangoztatták.) Az eeet tehát kellemetlen feszültséget okozott az egyes dolgozó rétegek kö­zött. s ez nem volt kívánatos jelen­ség. Marciusban megerősödött a szelle­mi dolgozók szervezkedése és esat­lakozasa a munkásmozgalomhoz. Ki­emelkedő volt ebben a szegedi peda­gógusok szerepe. Március 10-én tar­tották nagygvűlésüket az „Állami Főgimnázium" tornatermében. Korber E. Károly tanár a pedagógusok nyo­morúságos helyzetét ismertette, majd rámutatott a bajok fő okára, az im­perialista háborúra. Bródy Mihály, Kontor Lajos és más szónokok szin­ten felhívták a figyelmet a tanárok súlyos anvagi sérelmeire. A nagy­gyűlés állást foglalt a béke mellett és egyúttal kimondta a pedagógusok vá­rosi szervezetenek megalakulását. (Ez később csatlakozott a szakszerveze­tekhez.) Egyébként ezekben a na­pokban sztrájkra készültek az iparos­tanonciskola és a kereskedelmi iskola tanárai, béremelés érdekében. A diák­ság ebben a kérdésben teljesen szo­lidáris volt nevelőivel. A tervezett sztrájk azonban — hatósagi nyomás­ra — elmaradt. Március 12-én a sze­gedi Magánalkalmazottak Egyesülete tartott gyűlést. Itt elsősorban Dér­ügyi és ellátási panaszok hangzottak el. Ugyanez jellemezte a szegedi tisztviselők március 26-i összejövete­lét is „Segítsenek kétségbeejtő hely­zetünkön" — P7. volt a gyűlés fő jel­szava. A város értelmisége egyre in­kább megerterte. hogy jogos követelé­seit csakis szervezkedéssel, a mun­kásosztályhoz való esatlakozassal vív­hatja ki. Március folyamán Szeged legje­lentősebb politikai megmozdulása a nemzetközi nőnappal kapcsolatos. Eri — mintegy egyhetes késéssel — március 17-én tartották meg. A gyű­lés színhelye a Corso mozi volt. mely er. alkalommal zsúfolásig megtelt. Többezer asszony és lány, valamint férfiak is szépszámmal jelentek meg az összejövetelen. Délután négy óra­kor kezdődött meg a gyűlés. Müller Ernóné budapesti kiküldött, beszédé­ben nemcsak a nagv nap jelentőségét méltatta, hanem határozottan állást foglalt a háború azonnali beszünte­tése mellett. „Testvéreinknek tekint­jük a pillanatnyilag velünk hadban álló országok asszonyait is, s kiván­juk. hogy ez a véres, kegyetlen hábo­rú minél hamarabb szűnjön meg" — hangoztatta a jelenlevők lelkes tapsa közepette. A szónok éltette a szovjet kormány békepolitikáját és a nemzetközi munkásszolidaritást han­goztatta. ..Engedjék haza férjeinket és fiainkat!" — harsogta az asszo­nyok tömege a gyűlés folyamán. Az elfogadott határozat felhívta hazánk és minden ország munkásnőit az azonnali béke létrehozására. F EBRUÁR ES MÁRCIUS fo­lyamán élénk volt Szeged po­litikai élete. Nem lenne azon­ban teljes a kép az akkori visr.o nyokrol, ha egy erdekes esemenyröl magyar —angol meg' áUapodás A most aláírt 5 évre szóló magyar—angol árucserefor­galmi megállapodás további kedvező lehetőségeket nyújt a két ország közötti kereske­delem és ipari együttműkö­dés fejlesztéséhez. Ez utóbbit első alkalommal rögzítette Angliával kötött megállapo­dás. A magyar külkereskedelem elsősorban dobozolt húsféle­ségeket. bacont, vajat, friss és tartósított gyümölcsöt és zöldségfélét, különböző textí­liát és más könnyűipari ter­mékeket, továbbá gépeket rádió-készülékeket szállít Angliába, mlg onnan első­sorban komplett gyárberen­dezéseket gépi felszerelése­ket fémipari készárut, hír­adástechnikai berendezése­ket, vegyi és műanyagtermé­keket műszereket valamint különböző könnyűipari cikket vásárol. (MTD megfeledkeznenk. Február 22-én dél­előtt a monarchia két fővarosában: Bécsben és Budapesten váratlanul felröppent egy hir: „Szegeden forra­dalom van!" (Mindmáig tisztázatlan, ki és milyen célból terjesztette el ezt a téves értesülést!) Néhány óráig nagy volt a nyugtalanság emiatt köz­ponti osztrák és nagyar lapok szer­kesztőségeiben. sőt egyes vezető hi­vatalokban is. Aznap rengeteg inter­urbán telefonhívás érkezett Bécsből es Budapestről szegedi illetékes he­lyekre (így a Délmagyarország szer­kesztőségébe is); a legkülönbözőbb helvekről érdeklődtek izgatottan az állítólagos itteni „forradalomról." A kedélyek csak akkor csillapodtak le. mikor a helyi szervek információiból kiderült: az álhírnek semmi alapja sincs! (Aznap történetesen még poli­tikai gyűlés sem volt a városban!) Er. az utóbbi eset tortúnet, de egyben kórtünet. is. Mutatja, milyen izgatottá és túlfeszitetté tette a lég­kört a már négy éve folyó imperia­lista háború, s miközben a sajtót a cenzúra kötötte gúzsba (lehetetlenné téve a tárgyilagos tájékoztatást!), sokszor egész képtelen álhírek való­ságos hisztériát idézhettek fel. Meg­jegyzendő azonban, hogv 37. ilyen forradalmi rémhírekben az úri körök rossz, lelkiismerete is megnyilvánult. Tudták, hogy a nép joggal elége­detlen a szörnyű háború és az el­nyomás miatt: egyre jobban féltek a tömegek haragjától. Ez pedig egyre növekedett. Érdemes kiemelni a tör­ténelem csattanóját: ami februárban még hisztérikus rémhir volt. nyoic hónappal később tényleges valóság­gá vált, Az 1918 októberi őszirózsás forradalomban Szeged népe (melyet februárban még alaptalanul gyanúsí­tottak ezzel) kiemelkedő módon vet­te ki részét. Dr. MERÉNYI LÁSZLÓ. a történettudományok kandidatusa Gyermekszemek K íptelen vagyok szabadulni a kerekre tágult sze­mektől. Feketék mint az antracit. A fényes gömbökön óriási gyöngykristályok foszforesz­kálnak, s ezek az élő ablakocskák némán rimánkod­nak a süket semmibe. Csak a rémült ártatlanság lö­vellhet ilyen döbbenetesen tszta fénycsóvát. Elugrik hirtelen a premier plan, s — iszonyú — ezek a szemek egv kis lurkó szemei. Rom- és szemét­halmazon térdepelve, sirva, görcsösen kapaszkodik valami rongycsomóba. Ez a rongy csomó — a kamera most már nem takargat, semmit — a kisgyerek anyja. Halott Ügy fekszik ott a lángoktól faldosott szalma­kunyhó közelében, mint egy rakás törmelék, talán csak tiltakozásba merevült nyitott tenyere emlékeztet az emberre. S a pici gyerek jajgat, jajgat.. . Körös-körül szétszórt hajlékok maradványai, ko­rom és piszok és bűnnyomok. A rutinos pusztítóknak már csak a hátát látja a lencse, amint csatárláncban bambán távolodva ölnek, égetnek törnek, taposnak. Snitt. Nyiratlan haj. gitár, miniszoknya. Önfeledt taktusverés, rekedt nótázás. sosehalunkmeg-hangulat. Ez kell. nem a háború. De kinek jut eszébe, hogy az a háború közönséges rablók és gyilkosok garázdálko­dasa? Nem. én nem a boldogságtól tudnék ordítani, hanem a felháborodástól. Kínlódom Hát szabad ad­dig vigyorogni, táncosnőket ünnepelni, lelki nyavaly­gasokat hallgatni, amig Vietnamban munkáaasszo­nyok holttetemére hág a szöges katonabakancs? Hát közömbös nekünk egy nép igazságának, életvagyának arcátlan megcsúfolása? Jaj. csak a düh magaval ne ragadjon! Tudom én, hogy akik táncolnak, dalolnak, ábrándozgatnak. azok igazán nem tehetnek az U. S. Army gaztetteiről. És kétségtelenül más a színház és más az élet. Ezer meg ezer fiú és lány talán ugyanazért emészti magát a szegedi gyárakban, iskolákban is: csinálni kellene va­lamit. Esetleg üvölteni, kórusban tiltakozni a vietna­mi agresszió ellen. Olyan hatalmasat kellene kiáltania a földlakók roppant seregének, hogy ( elálljon töle a gonosztevők szívverése. De hogyan, miképpen fogjuk egybe erőinket! Amerikában is sok a barátunk Ott is egvetérte­neik velünk mindazok, akik érezni és gondolkodni ké­pesek. Filmkockák bizonyítják Berkeley, Washington és más USA-beli városok diákjainak bátor kiállását. A felvonulók, a békekövetelök. a Johnson-utálök na­gyobb városonként néhány ezer főt számlálnak. Miért csak ennyit? Mert a többiek nem hagyhatják ott a dolgukat, hiszen a számlákat rendszeresen ki kell fi­zetni. Aztán a rendőrökre is ügyelni kell: akit bör­tönbe zárnak, az nem tud tovább cselekedni a bűnÖ6 háború ellen. Jó tudni, hogv odaát is háborog a normális lélek, de máris szinte bizonyosnak látszik, hogy a puszta szóra nem hallgatnak a Fehér Házban. Nagy öröm Nacsa Ilonka nyolcadikos osztályos kislány hűség­verse a szenvedőkről, vagy Kovács Albert nyugdíjas szerény forint-fela.iánlása távoli testvéreinek. Mivel azonban a félmillióhoz újabb négy-ötezer amerikai katonát parancsoltak Vietnamba, legjobban annak a hírnek örül a világ: a szabadságharcosok verik a hí­vatlan vendégeket. S mi boldogan vesszük tudomásul a DNFF képviselőinek kijelentéseit, hogy kiűzik ha­zájukból a támadókat, ha még harminc évig kell is fegyverben lenniök. M ár nem dohogok a tánc és a móka kedvelőire. Csak azt szeretném, ha tüzes-robbanékony fia­talságunk a vérző Vietnamról se feledkezne meg. s duzzadó életerejéből, szenvedélyes igazság­szeretetéből az USA kormánya elleni közvélemény­formálásra is futná. Mert nekünk, mindannyionknak mindig készenlétben kell állanunk... F. N. L PÉNTEK. 1968. MÁRCIUS 1.

Next

/
Thumbnails
Contents