Délmagyarország, 1968. március (58. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-31 / 77. szám

Kézikönyv a rádióhallgatók művészi ízléséről Stefániay Edit Fej eh A művészi ízlésről leg­alább annyira hálátlan, mint irreális szólni. Rész­ben mert precíz helyzetje­lentést — akár a legszorgal­masabb matematikai eszkö­zökkel végzett totális közvé­leménykutatás alapján — képtelenség fogalmazni egy bizonyos szűk érdeklődési területéről is, mondjuk az abszurd dráma népszerűsé­géről, vagy népszerűtlensé­géről. S részben mert az ilyen mini-grafikonnak a felrajzolása sem képezheti a művészi ízlés archimédeszi hangokat is elemez a kíván­ságkórusból. Ízelítőnek: „5 millió felnőtt biztosan nem rajong az elbeszélések olva­sásáért ... minimum 3 mil­lió felnőtt sem olvasni, sem hallgatni nem szereti a ver­seket, és a verskedvelők fele is csupán hallgatni szereti... a magyar nótát, cigányzenét több mint 6 millió, a táncze­nét több mint 5 millió, a népdalt 5 millió, az operet­Ahol elsősorban arra van szükség, hogy alapfokon ma­gyarázzák meg egy filmről, miért rossz, miért kommersz alkotás, a klasszikus muzsi­káról, milyen belső értékei miatt éli túl évszázadok óta a könnyűzenei slágerpiaco­kat, a szépirodalomról, mi­ért különb a ponyvánál stb. Alapfokú művészeti ízlésne­velés célja az iskolának, sajtónak, művelődési ottho­A modern zene — Bartók után VASÁRNAPI tiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiitii Ma ls gyakran tapasztal- Megint más elvet követ ax Juk, hogy Bartók Béla mű- úgynevezett stochasztikus ze­vészetét sokan a zeneművé- ne. Ez a legújabban keletke­szet legújabb irányzatának zett irányzat voltaképpen tartják, s mint ilyenről vitat- mindkét megoldást egyesíte­koznak, foglalnak állást mel- ni akarja, híve a variációk­lette vagy ellene. Pedig el nak, de a valószínűség elvei kell gondolkoznunk azon, alapján vezeti le őket a té­vajon mennyire Jogosult ez mából. Követői bonyolult a szemlélet. Halála óta már matematikai számítások se­szilárd pontját a további ku­tatásban, hiszen már egyet­len ember véleménye módo­sul, ugyanarról, ha a művé­szet más jellegű produktu­maival, mondjuk a táncze- tet több mint 4 millió, a noknak, ismeretterjesztő elő­nével, összevetve kérdezzük dzsesszt 2 5 müiió felnőtt ke- adásnak, rádiónak és tele­Marpedig a művészi iziésról , ..... , .. , ... , reális képet csak úgy kap- resi a radióban... közel víziónak is. .. . hatunk, ha megközelítőleg 1,5 millió felnőttnek mind- fzlésnevelés a mflsorpoll­Hans Eimert az ^uj zenei tisztában vagyunk az embe- egy, hogy milyen zenét hall- tika, a rádió és a televízió SZerint az g^Jf5^J^g?^többség gat a rádióján' azaz minden Programjainak megválasztá­új korszak fogalma viszont egyszerűsö- negyedik felnőtt egyetlen sa. zenemüve- dikj ha vaiamely) CSUpán nagy, vegyes irányzatok tebb képviselője szerint 50-es években köszöntött be a ... . ma, na vaiameiy, csupán i'nui műsornak te­J iUfltfn' T1^* egyetlen, tömegkommuniká- kinti a zenei adásokat." ben az itt jelzett - és rész- ciós eszköz hatásában vizs_ ben meg más — zenei irány- Ráljuk Igy kutatja közvé­Az analízis gondolatéb­több mint 22 év telt el. Bach halála után ugyanennyivel a zenei világ már ismerte Mo­zart nevét, Mozart halála után negyed századdal pe­dig Beethoven már művé­szete csúcsán állott. Arra sem árt emlékez­nünk, hogy Bartók sok — a zatok megizmosodtak, s egy- leményét például a rádió, a resztö, csak egyetlen monda re. JZ terotő televízió, mely nem általá- tot ragadunk kl: „felmérése- ---• törekvéseit. Ma már kiégnél- ba1 «JE^***^-.üz -k szerint erős tendencia adása. Kroó György írja: gítségével választják kl a legmegfelelőbb megoldáso- toreKveseit. wia mar Kiemei- nem közülük a hallgatók kat. A spekulatív elem te- kedő, nemzetközileg is is- nézdk gel«ntős többségének a van arra> hogy a magasabb hát, ha lehet, még erőtelje- mert és elismert alkotó egyé- véleményére, ízlésére "kíván- iskolai végzettséggel fejlet­tségeik vannak, mint példá- csi tebb művészi lzlés párosul. Időbeli osztása, egymés­mellctisége és egyéb szem­pontok szerinti tervezése. Kifejezetten ilyen lehetősé­geket rejt például a rádió Mindenki kedvére című sebb, de ezúttal kifejezetten a zenei hatás közvetlensége érdekében. Vannak aztán olyan új irányzatok ls, amelyeket a ul a karmesterként nemso­A Magyar „általában komolyzenével kezdődik, s a hallgatót egy­egy közismert előadóval .csábítják' a műhöz. Két-há­szinte rom műsorszámon keresztül nagyközönség körében ma ls hagyományos értelemben ze­vitatott — műve, például A kékszakállú herceg vára •agy A csodálatos mandarin — jó ötven esztendővel ez­előtt született. Vajon annyi­ra megállt volna a művésze­tek felett az idő, hogy e kára hazánkban vendégsze- ko^vforának 'ft£ replő francia Boulez, a go- kiadványában találtuk Ké- Jé\ a meghatározás rög szarmazasu francia Xe- rgS2 Gyuia László György evidens. Valami fontos azért eljutnak a legmodernebb na kis, a német Stockhausen, dolgozatát., mely a rádió köz- következik belőle: az ízlés- tánczenéig ls". Máshol sem nének alig lehet nevezni: a Bécsben élő magyar Ligeti véleménykutató osztályának neVelést hatásosabb lentről úgy viszonylanak az eddigi zenéhez, mint ahogy a film a színjátékhoz. Ilyen min­György, a lengyel Penderec- 19g4.es felméréseit elemez- , . . .. . kij és mások. ve foglalkozik a rádióhall- k° U Az ala«°nyabb U­Ezek az Irányzatok két- gatók művészi ízlésével. A kolaí végzettségűeknél. ismeretlen a művészeti agi­tációnak ez a csatornája. Végeredményben oda ér­denekelőtt az elektronikus ségtelenül olyan új eszközök- nyomozást azoknál kezdik, Mondják úgy is, a művésze- kezünk el: a televízió és rá­zene, amelynek hívei már nem is hagyományos hang höz nyúlnak, amiket Bartók akik egyáltalán bekapcsol- ti ízlésnevelés alfáját az egy- dió eszközei közt találjuk a Béla még nem használt jak a készüléket s nehezen szerű emberek és a kiskorú­Osszehasonlitva müveiket kiismerhető táblázatok, fur- . Bartók kétségtelenül „hagyó- csa kategóriák (mi szükség ak igényessegformalasa, mfl­kezett a világ zeneművésze- műveiket Az elektronikus mánvosabb"-nak tetsző, míg további szektorokra, ha az vészeihez kötődő gondolat­tében? zene szabadon használ ed- hozzá mérten az új irány- első kettő így hangzik: me- és élményvilágának az alakf A világ zen* kultúrájában dig Ismeretlen hangközöket, zatok nehezebben érthető- zőgazdasági, fizikai kereső; tósa DaIlérozása lelentL A hangszíneket rw/fc, „modernebbnek" tűn- nem mezőgazdasági, fizikai ' nek. kereső — vagyis mindenki Milyen következtetéseket más!) útvesztőin át szűrnek ki egy-egy megállapítást művek után fél évszázadig szerekre, hanem elektronikus lemmi újdonság nem követ- zenei berendezésekre „írják Bartókot egyre inkább a harmóniákat klasszikus szerzők sorában Fejlődése még a kezdet kez­tartják számon. És ez így detén tart eszközei még ko­is van rendjén. Akik művé- rántsem kiforrottak, de né­„misszionárius" népművelés. legpraktikusabb alapfokú népművelést A szakembe­reknek pedig „csak" követ­keztetéseket kell levonni eb­ből. Nlkolénji István szetéhez közel kerültek, hány sikeres filmzene, vagy vonhatunk le ezekből az új Araj;Tey lehet vitatkozni, azok ma már nem — és ml- színpadi kísérő zene már jelenségekből? Semmikép- aiT1it lehet cáfolni, de min­nél inkább múlnak az évek, megmutatta az Irányzat le- pen sem azt, hogy Bartók denesetre egzakt tényeken annál kevésbé — a forradal- hetőségeit Talán kevesebb „elavult" volna. Erről szó nyugszik. Ilyen definíciók: ml újítót becsülik műveiben, sikerrel kecsegtet az úgyne- 8;ncsen az új irányzatok ta- ..Az izgalmas műsorokat a srengez6ntább ' ZSenÍáHS ÖSZ" Z^l^Z? ZTS I* felfedeztek ÚJ eszközö­De Ba: neművés új irányzat is lurojiuuum zajatnaic es nangjamaK mag- -'ün'résV. ro—/."—,.™!' kai keresők igenyUH amelyek a zenei nyelv meg- netofonszalagra felvett ele- kTiával ö m" gelőffe "oíát nagyobb arányban", vagy: újítása szempontjából már meibő! állítják össze a kom- *a „IréJS* ..a nőket a balettestek, ope­későbbt, ujabb fejlődési fo- pozlcl6kat - az autótülkö- "^J?^ S raelőadások, valamint kép­kot képviselnek. Így például lést6l a lihagágogásig és ter- ^Xnir0^^^ U kiállítások, a férfiakat vi­aszerlaliztdkés punktualis- mészetesen , különfélekép- íelennekho^ a cirkusz' és kabaré" ták eev korábbi (Bartókkal " « ugy szói a jeienneK nogy elöadásofc érdeklik jobban." további uj utakat nyit meg _ általában Persze a dol­a későbbi utódok számára +er auaiaDan. mersze a aoi­a KesoDDi utoaon. szamara. Rozat egésze ennél rokon­VlTÁNYl IVÁN szenvesebb, differenciáltabb Marta Traba tdk egy korábbi (Bartókkal egyidős) zenei Irányzat, a Pen preparált, gyorsított, Schönberg-téle dodekafónia lassított, visszhangosított em­szlgorú elveit fejlesztik to- t^j-j hangig, vább egy új kompozíciós technika kidolgozásáig. A dodekafónia („tlzenkéthan­gúság") a hagyományos „to- '. . nális", dúr-moll rendszerek­kel való radikális szakítást tűzte céljául, s ennek érde­kében nemcsak egyenlővé tette a skála mind a 12 féle hangját, de azt is megköve­telte. hogy a zenei téma mind a 12 hangot tartalmaz­za, de csak egyetlen egyszer. A mű aztán a 12 hangú so­rok („szériák") különböző el­vek szerint összeállított vál­tozataiból áll. A szeriali z­mus ugyanezt az elgondolást terjeszti ki a ritmus, a hang­szín és a zene más területé­re — most már nemcsak a hangnak nem szabad ismét­lődnie a soron belül, hanem minden egyes hangnak más hangszeren, más hangszer­összeállításban kell megszó­lalnia, s különböző hosszú­nak kell lennie. E bonyo­lult és szigorú szabályrend­szer betartása sok kötöttsé­get ró a zeneszerzőre. Ebből a szempontból az aleatorikának nevezett irányzat éppen ellentéte a szerializmusnak. Nevét a kockáról (alea) kapta, mert hívei szerint a zeneművet csak annyira szabad meg­komponálni, mintha egyes részeit egy kocka oldalaira Írnánk, s a véletlen dönte­né el, hogy mikor melyik következzék. A szerializmus kötöttségeivel szemben te­hát az aleatorika nagy sze­repet juttat a véletlennek, a pillanatnyi ihletnek, a sza­bad variációnak és improvi­zációnak. ETELKA Látod-e drága, a tegnapi vásott porban Kaparva mászok a kozmosz méla falán Látod-e drága e chanson engemet ámít A vadszinü, fáddalú, opál éteren ét Remegő színben pislog a nappali fénysugár fc S holdbeli üzenetekkel versenyt repülve száll A színtelen reggel homályos, telt, puha lantján Búcsúszonettem az álmok szféráinál vár Kezeid puha ránca vissza se tér soha már PÓSA ZOLTÁN Tartályok a sivatagban Marta Traba argentin írónő. Ti­zennégy évig élt Kolumbiában, ott ment férjhez, két gyereke is ott született. A kolumbiai kormány felszólította: öt napon belül hagyja el az országot, mert „kapcsolatban áll felforgató elemekkel". Marta Traba legutóbb a havannai Casa de las Amérltas latinamerikai irodal­mi pályázatán első díjat nyert A nyár ceremóniái című regényével. Járt ön már valaha olyan helyen, ahol bármi­féle kísérletet végeznek? Például Los Alamos­ban, Cap Kennedyn vagy a sivatag kellős kö­zepén? Bekerített, titkos helyek ezek, ahová csakis a beavatottak léphetnek be. Kifelé teher­járművek, dzsipek titokzatos autók jönnek. Az ég néha felfénylik valami szokatlan robbanás tüzétől, magasba emelkedik egy rakéta, vagy a nap bo­rul homályba. Mivel a beavatottak mindegyike az egész jelrendszernek csak egyetlen számje­gyét vagy betűjelét tudja, senki sincs tisztában azzal, miféle kísérletek ezek, és hogy milyen célt szolgálnak. Mindenki a titok egyetlen parcellájának gaz­dája csupán és egész életében izgatja, mi lehet a többi résztöredék, amelyből a fejtörő össze­áll. Aztán öregkorára, amikor már megértette, milyen hasztalan ez a kíváncsiság, beletörődik abba, hogy csak úgy „per se" tartozott a kísér­lethez és ugyanígy vett is részt benne. Mindezt csak azért mesélem el, hogy valami általános képet adjak a nyomasztó légkörről, amelyben a kísérletezők mozognak, és bevezessem önt az utóbbi időkben végrehajtott egyik különös eset elbeszélésébe. gokra furcsa műszerek álltak, némelyikük balra, másikuk jobbra forgott lassan, a két kis ember azonban, mintha csak a világ legtermészetesebb dolgait látnák, meg se fordult utánuk. Rövid útszakasz után megérkeztek az egyik laboratórium előregyártott elemekből összeállí­tott szilárd építményéhez. Fél órába telt az osz­tályozás, a besorolás, és már készen is álltak a gyengén-fejlettségi fokot meghatározó kísérlet­A kísérlet, amelyet az elektronikus számító- re. Megengedhetetlen lett volna (a kísérletezők g-ipek B< HjGYF jellel regisztráltak (és emely­ben a GYF gyengén-fejlettség általános témakö­rét jelölte) szokás szerint egy sivatagban haj­számára) a legkisebb tévedés is e téren. A ve­títőterem közepén ültek, ők ketten, egyedül, a rájuk irányított vékony sugarú fénynyalábok ár­tották végre. Pontosabb megjelölést — államti- ra szolgáltak csupán, hogy a benyomásaikat re­tokról lévén szó — magam sem adhatok. A si­vatagban olyan forróság uralkodott, hogy ami­kor a két gyengén-fej lett férfi a különleges te­herautón megérkezett és leszállították óket, per­sze azután, hogy a belépés teljes titkos rituálé­ját végigcsinálták és egy e célra rendszeresí­tett gép a belépéshez megadta a jóváhagyást, ezek a szegény emberek (akik kísérőiknél fel­tűnően alarsonyabbak voltak), másodpercekig, amíg szemük hozzá nem szokott a vakító fény­hez, csak pislogni tudtak. Ezenkívül még feke­tébe is voltak öltözve (vagy legalábbis sötét ru­hába) sőt, egyikük a kopottas öltözéke fölött még háziszőttes gyapjúköpenyt is viselt, ami eb­ben az irdatlan hőségben már-már irreálisnak tűnt. A kis ember azonban sem ezt, sem a hő­séget, sem pedig a kísérők sportos és könnyű ruháját nem látszott észrevenni. Mi több, szinte didergett, majdhogynem fázott ebben a kemence­hőségben. A másik is érzéktelenül állt, és me­reven nézett maga elé, csökönyösen, mint a va­kok. így álltak néhány percig, majd egy másik autóba ültették őket és nagy sebességgel indul­tak a laboratóriumok felé. A két gyengén-fejlett férfi figyelmes érdeklődéssel bámult kifelé, mintha tájék suhanna el a szemük előtt, pedig nem volt ott egyéb csak az izzó és hamuszínű homok; a nap az utolsó csöppig fölszippantotta itt a zöld világot Egymástól bizonyos távolsá­gisztráló gépek hatékonyan működhessenek a vetítővászon mögött. Fény-és hanghatásokat ve­títettek elébük. Rugalmas fehér és sárga vonalak feszültek a vásznon, pirosas udvarú nagy napok és holdak pukkantak szét, majd lassan libegve simogató hatású ritmusban távolodtak és tűntek el, hogy aztán mintegy varászszóra újra elő­bukkanjanak. A vászon hirtelen megtelt göm­bölyded alakzatokkal, gyors eltávozásuk tüstént kék űrnek adott helyet, amelyből vakító fény­pontocskák villantak föl. Roppant, fénylő fi­gurák gomolyogtak előbb föl, aztán le, kocso­nyás állagú vörös tüll kétszereződött majd sok­szorozódott a vetített levegőben. Ekkor szűnt meg az eletkronikus zene, hogy helyébe fel­csendüljön Vivaldi egyik Évszaka. A vásznon most végtelen fényszálak futottak sokasodva és egymásra borulva: Valami aranyhal féle, lehet, hogy csak egy aranyhal formájú levél, fonta össze és bontotta szét a szálak szüntelen mozgá­sát. A tér hirtelen teljesen kék lett, és, édesen visszatérve, megint a varázslatos hálók töltötték be teljesen. Ez a csillogó és négyszögekre osz­tott térség, pillanatnyi megállás nélkül, szünte­lenül újrateremtette önmagát, amíg csak tel­jesen véget nem ért a zene boszorkányos va­rázsa, Egy egész hetvenöt század másodperc. Ennyi kellett csak a számitógépeknek, hogy kiadják a V l

Next

/
Thumbnails
Contents