Délmagyarország, 1968. március (58. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-30 / 76. szám

Befejezte munkáját az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) II legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója Dr. Szénási Géza, a Nép­köztársaság legtöbb ügyész megállapította: határozott törekvés tapasztalható jog­szabályaink maradéktalan betartására és betartatására, így a törvényesség tovább szilárdul. A bűncselekmé­nyek 1962. és 65 között ta­pasztalt enyhén növekvő tendenciája megszűnt, sőt már bizonyos csökkenést is mutat. Igen lényeges, hogy a súlyos bűncselekmények ará­nya nem jelentős, a büntet­hető korú lakosságot számít­va. tízezer személyre, az 1965. évi 154-ről 148-ra csök­kent Szervezett bűnözésről sem lehet nálunk beszélni, ami pedig a bűntettek mintegy 60 százalékát kitevő vagyon­elleni cselekményeket illeti, azok kétharmadában ls a kár nem haladta meg az ezer forintot. Jelentős a személyek elleni bűncselek­mények aránya — az összes bűntettekhez viszonyítva 16 százalék — ezek jelentős hányada azonban gondatlan magatartásból következő közlekedési baleset. Külön felhívta a figyelmet az ittas gépjárművezetőkre, akik szá­mos balesetet okoznak. A fiatalkorúak bűnözése, az 1964—1966. évek átlagá­hoz mérve, mintegy 15 szá­zalékkal csökkent Feltűnő azonban, hogy elég sok a fia­talkorúak által elkövetett csoportos bűncselemény és közöttük súlyos esetek is elő­fordulnak. A fiatalkorúak bűnözéséért elsősorban a rossz környe­zetet és a hibás, vagy oly­kor egyenesen bűnös családi nevelést kell okolnunk. A bűnüldöző szervek to­vábbra ls határozottan lép­nek fel minden államellenes támadással szemben, az ilyen cselekmények száma azonban az összes bűncselek­ményeknek mindössze 0,4 százalékára tehető. A legfőbb ügyész ezután azokról a bűncselekmény­kategóriákról tett említést, amelyekben nem javult a helyzet, esetleg visszaesés is tapasztalható. így az ember­ölés bűntettéről, a rablás jellegű vngyon-elleni bűn­cselekményekről. Az 1967­ben némileg csökkent társa­dalmi tulajdon elleni cselek­ményekkel kapcsolatban fel­tűnő, hogy a kárt csak ne­gyedrészben sikerült nyom­ban megtéríttetni, valamint az esetek 90 százalékát jobb, gondosabb helyi veze­téssel el lehetett volna ke­rülni. Hosszasan beszélt a közlekedési balesetek ag­gasztóan növekvő számáról és n hatóságok ezzel kap­csolatos körültekintő felada­tairól. A rendőri nyomozás szín­vonala tovább emelkedett, jelentette ki a továbbiakban, az eseteket gyorsan felderí­tik, biztosítják a védő mű­ködését már a rendőri eljá­rás során, s az előzetes letar­tóztatásba helyezettek ará­nya is csökkent. Mind több esetben élt a rendőrség a vád elejtésével, a figyel­meztetéssel. A nyomozás során azonban nem min­dig kielégítő a bizonyí­tékok feltárása. Az a köve­telmény, mondotta, hogy a súlyosbító és az enyhítő kö­rülményeket egyaránt fel kell deríteni. Javítható a rendőri munka még az ügyek érdemi elbírálása terén is. Befejezésül a jogpolitikai elvek érvényesüléséről, majd az ezzel kapcsolatos problé­mákról szólott, így a társa­dalmi bíróságok elé utalt ügyek számának csökkené­séről, a megelőzés érdeké­ben tett erőfeszítésekről, a visszaeső bűnösök nagy szá­máról, és néhány, a bírósá­goknak különösen a kártala­nítások ügyében sok gondot okozó jogi problémáról, a mezőgazdasági területek jog­talan igénybevételéről, s az új mezőgazdasági törvény végrehajtásának kérdéséről. Dr. Szalay József, a Leg­felsőbb Bíróság elnöke be­számolójában érdekes ada­tokkal bizonyította a tör­vényesség erősödését. Az összes bírósági ügyeknek mindössze 2,2 százalékánál panaszollak törvénysértést és csupán 0,52 tized százaléká­ban került sor törvényessé­gi óvásra. Csupán kivétele­sen alkalmazható halálbün­tetést, katonai- és büntető ügyekben együttvéve, 1966­ban 16, 1967-ben pedig 15 esetben mondtak ki bírósá­gaink. De a büntetést csak 10, illetőleg 8 esetben hajtot­ták végre. A gondatlanságból elköve­tett bűncselekmények nö­vekvő számára való tekin­tettel — például a közleke­désben — van olyan felfogás, hogy indokolt lenne a súlyo­sabb elbírálás, különösen ami az emberi élet veszé­lyeztetését illeti. Gazdasági bűncselekmények esetében azonban változatanul Igen gondos elemzésre van szük­ség. A jogalkalmazó nem te­kinthet el attól, hogy szük­séges a társadalmilag elfo­gadható mértékű gazdasági kockázatvállalás, s ennek jo­gosságát körültekintően kell elbírálni. Utalt ezzel kapcso­latban az új gazdasági me­chanizmusban megnövekvő szerződéses kapcsolatra, jót­állási, szavatossági, vállal­kozási ügyekre, amelyek megkívánják a fejlettebb, jobb felfogást. Végül részletesen szólt a Legfelsőbb Bíróság elnöke a kisajátítási, kártalanítási pe­rekről, az ezekkel kapcsola­tos mindkét oldali panaszok­ról. Figyelemreméltó, mon­dotta, hogy az érdekeltek a telkekért felajánlott össze­get általában keveselték, az épületekért ajánlott kártala­nítást viszont a legritkább esetben kifogásolták. Hang­súlyozta, hogy bár a forgal­mi értéknek van jelentősége, a túlságosan felhajtott, kon­junkturális árakat nem lehet figyelembe venni. Ami a la­kásbérleti jogviszonyból ere­dő pereket illeti, változatla­nul arra törekszenek, hogy a tulajdonosok beköltözhesse­nek lakásukba, de lényeges, hogy a cserelakást valóban megfelelőnek lehessen tekin­teni. II belügyminiszter beszéde Benkei András belügymi­niszter beszéde bevezető­jében hangsúlyozta: sta­tisztikai adatok, a nyo­mozáselrendelések számának alakulása kétségkívül iga­zolja. hogy az elmúlt évben — bér még távolról sem ki­elégítő mértékben — általá­ban csökkent a bűnözés, ja­vult a közrend, a közbizton­ság. szilárdult a szocialista törvényesség, erősödött ál­lamren'dünk biztonsága. E javuló tendencia mindenkép­pen összefügg azzal, hogy pártunk és kormányunk po­litikája helyes, hogy népgaz­daságunk helyzetét egészsé­ges fejlődés jellemzi, társa­dalmunk aktivitása a szo­cializmus építésében fejlődő, hatékony. Országunkban nyugodt, jó politikai légkör uralkodik, s ez kedvező fel­tételeket teremt a bűnüldö­ző szervek tevékenységéhez is. Ez erőinket megsokszo­rozza, növeli munkánk ha­tásfokát. — Hazánkban a bűnüldö­ző szervek tevékenységet — különös tekintettel a tör­vényesség érvényesülésére — társadalmunk, egész közvé­leményünk figyelemmel kí­sérheti és — örvendetes mó­don — kíséri is. Ez a körül­mény, illetve jelenség szo­cialista rendszerünkből, rend­szerünk demokratizmusából következik. — A Belügyminisztérium, munkája során, igyekszik eleget tenni pártunk, kor­mányunk, társadalmunk e téren tanúsított magas fokú és jogos igényességének. Igé­nyeltük és Igényeljük mun­kánkban a társadalom aktív közreműködését, támogatá­sát mind a bűncselekmények megelőzésében, mind a meg­történt bűnesetek eredmé­nyes leleplezésében, felderí­tésében. — Tudjuk, hogy munkánk sajátosságából következően intézkedéseink általában sújtják azokat az állampol­gárokat. akik megsértik tör­vényeinket, szabályainkat, a társadalmi együttélés nor­máit: mégis mivel ezek az intézkedések a törvényes ke­retek és előírások alapján történnek, egybeesnek a la­kosság, a társadalom nagy többsége érdekével, Igazság­érzetével, ezért az emberek többsége segít és támogat bennünket. Rendőreinket, akikkel az élet legkülönbö­zőbb területein találkoznak a dolgozók, közéleti embernek tekintik, olyanoknak, akik együtt élnek az állampolgá­rokkal, szolgálatuk ellátása során kapcsolódnak a dolgo­zók mindennapi életéhez, munkájához. Gyakorlattá vált, hogy a különböző szin­tű rendőri szervek beszá­molnak a tanácsok és vég­rehajtó bizottságok plénu­main területük közrendjé­nek, közbiztonságának, a tár­sadalmi tulajdon védelmé­nek helyzetéről, a közleke­dcs állapotáról. Tapasztalati tény, hogy e feladatokhoz a tanácsok, helyi szerveik és a tanácstagok aktív segítsé­get nyújtanak. A munkás­örök, az önkéntes rendőrök mindennapi munkájuk be­csületes elvégzése mellett — tiszteletet és elismerést ér­demlő módon — hozzájárul­2 DÉL-MAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1968. MÁRCIUS 30. nak sok bűncselekmény megelőzéséhez, leleplezésé­hez, a bűnözők elfogásához, az utcák és szórakozóhelyek rendjét, a dolgozók nyugal­mát zavaró garázda szemé­lyek megfékezéséhez. — Mint már említettem: az elmúlt évben csökkent a bűnözés, de a fejlődésre uta­ló tendenciák mellett van­nak figyelmet igénylő olyan területei is a bűnözésnek, ahol stagnálásról, esetenként pedig a helyzet rosszabbodá­sáról adhatunk számot. Ügy ítéljük meg, hogy a társa­dalmi tulajdon védelmére az eddiginél nagyobb gondot és figyelmet kell fordítanunk. A csökkenés ellenére is gya­kori még a társadalmi tulaj­don gondatlan kezelése, nem ritkák az olyan visszaélések, amelyek gyengítik a dolgo­zók bizalmát, a közélet tisz­taságába vetett hitét. A fiatalkorúak által elkö­vetett bűncselekmények ala­kulásáról szólva Benkei And­rás aláhúzta: — Ifjúságunk túlnyomó többségének eszmei, politi­kai. erkölcsi arculatát jó irá­nyú fejlődés, egészséges ten­denciák jellemzik. Helyeslik és aktívan segítik pártunk politikáját, általában helyt­állnak a munka, a tanulás frontján. Mindamellett ifjú­ságunk soraiban, igaz, nem nagy számban, vannak nyugtalanító, nem kívánatos megnyilvánulások. A bünte­tőeljárás alá vont fiatalko­rúak száma az ország 14—18 éves lakosságának 1,1 szá­zaléka. Ez indokolja a je­lenleginél összehangoltabb állami és társadalmi intéz­kedések meglételét a fiatal­korúaknak a bűntettől való megóvása és visszatartása érdekében. Különösen az imperialisták által szerve­zett lélekmérgező propagan­da leleplezésére kell nagyobb figyelmet fordítanunk. Ki­egyensúlyozott belpolitikai helyzetünk jó feltételeket biztosít ifjúságunk nevelésé­hez és a fiatalokat ért ellen­séges hatások fokozott visz­szaszorításához. Beszéde következő részé­ben Benkei András el­mondta: — Ismeretes, hogy az utób­bi években jelentős mérték­ben növekedett az idegen­forgalom. Az elmúlt évben a kapitalista országok 485 ezer beutazó, illetve átutazó állampolgára tartózkodott hosszabb-rövidebb ideig ha­zánkban. Törvényeink meg­sértése miatt közülük össze­sen 325 személlyel szemben jártunk el: 144-nek bevon­tuk a tartózkodási engedé­lyét, 83 személyt kiutasítot­tunk és — súlyosabb bűn­cselekmény elkövetése miatt — 98 személy került őrizet­be, egy részük bíróság elé. Törvényesen alkalmazott rendszabályaink a hozzánk utazó nyugati állampolgá­roknak tehát csak ezred szá­zalékokban kifejezhető há­nyadát érintették. A belügyminiszter felszó­lalásának következő témája az volt, hogy a közúti bal­esetek száma — csökkenő mértékben ugyan, de mégis nő és igen sok emberéletet követel, illetve anyagi kárt okoz. — A közlekedési fegyelem szilárdítása, a forgalom za­vartalansága és biztonsága érdekében rendőreink az el­múlt évben 13 067 esetben kezdeményeztek büntető el­járást, 154 000 alkalommal tettek „ szabálysértési följe­lentést és alkalmaztak hely­színi bírságolást. — Az elkövetett bűncse­lekmények felderítésének eredményessége, vagy az is­meretlen tettesek kézreke­rítése miatt megszüntetett nyomozások aránya, illetve az a körülmény, hogy rövi­debb lett a bűncselekmé­nyek felderítésének ideje — mindez nem csökkentheti a bizonyítás objektivitását célzó erőfeszítéseket. Kor­mányzatunk gondoskodott és gondoskodik korszerű, tudo­mányos és gyakorlati igé­nyeket kielégítő technikai eszközökről a rendőri mun­kához. A tudományos felké­szültségű szakemberek, mind a büntető, mind a polgári eljárásban jelentós segítsé­get nyújtanak az igazság, a bűnösség vagy az ártatlan­ság felderítéséhez. E tekin­tetben — mondta a belügy­miniszter — a rendelkezé­sünkre álló lehetőségek jobb kihasználásával minőségileg javítani kell és lehet a bi­zonyítási eljárásokon. — Tavaly a büntető eljá­rások számának csökkenésé­hez — a közbiztonság ked­vező alakulásával együtt — az is hozzájárult, hogy a bel­ügyminisztérium szervei ke­vesebb ügyet adtak át bíró­sági eljárásra. Így például hétezer esetben eltekintettek a nyomozás elrendelésétől, mert az elkövetett cselek­mény csak csekély mérték­ben volt veszélyes a társa­dalomra. Ilyenkor az elkö­vető személy kioktatást, fi­gyelmeztetést kap. A rend­őri szervek a nyomozást több mint tízezer ügyben úgy zárták le, hogy a tet­test figyelmeztetésben része­sítették, illetve ügyét a tár­sadalmi bírósághoz, vagy a fegyelmi hatósághoz adták át. A rendőri szerveink te­vékenységük során széles körűen differenciálnak, s ez a tendencia találkozik a dol­gozók igazságérzetével, egyetértésével is, A rendőri munkának e kiegyensúlyo­zott gyakorlata azzal jár, hogy egyes esetekben a nyo­mozást felülbíráló ügyészi szervek a rendőrségétől el­térő álláspontot foglalnak el. Ilyen esetekben sokoldalú mérlegelésre van szükség és lehetőség. Ezért különösen „a határesetekben" előfor­dulhatnak eltérő minősítések is. A törvényesség biztosítá­sa érdekében mindamellett még szorosabb együttműkö­désre van szüksége a rend­őri és az ügyészi szerveknek. Felszólalását így zárta Benkei András: — Eredményeinket a párt­szervezetektől, állami szer­veinktől, a dolgozóktól ka­pott segítséggel tudtuk elér­ni. A sokirányú munka so­rán személyi állományunk szakmai és politikai ismere­tei gyarapodtak, fejlődtek, tapasztalatai gazdagodtak. Erősödött hivatástudatuk, politikai meggyőződésük. A Belügyminisztérium állomá­nya a továbbiakban is képes és alkalmas arra, hogy el­lássa bonyolult feladatait. Katona Sándor felszólalása Üdvözölte, hogy a mostani ülésszakon a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság el­nökének beszámolójához is megjegyzéseket, észrevétele­ket, esetleg javaslatokat fűz­hetnek a képviselők. Hang­súlyozta, hogy mindkét be­számolóval egyetért, majd a bíróságok mellett működő telekkönyvi hatóságok mun­kájával foglalkozott. Rámu­tatott: tarthatatlan az a helyzet, hogy a telekkönyvek nem tükrözik a földtulaj­donban bekövetkezett válto­zásokat. Utalt arra, hogy a várako­zással ellentétben az 1961. évi VI. számú törvény sem hozott megnyugtató megol­dást és eredményt. A nyil­vántartások adatainak tekin. télyes részében a földterü­let tényleges gazdája, hasz­nálója helyett a régi tulaj­donos neve szerepel. Meg­említette, hogy a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár ma­kói gyáregységének területe még mindig MÁV tulajdon­ként van bejegyezve, holott már sok éve a gyár telep­helye. Ugyanúgy rendezetlen az ötvenes évek elején az állami gazdaságok és a ter­melőszövetkezetek tulajdoná­ba, kezelésébe adott, tagosí­tott földek helyzete. Csong­rádban is és az Alföld más részeiben ls, különösen a ta­nyavilágban — mindmáig sok áldatlan vita, hosszadal­mas felesleges pereskedés forrása a rendezetlen tulaj­donviszony, nem egyszer az is bonyolítja a helyzetet, hogy az eredeti tulajdonosok annakidején nem fogadták el a felajánlott cserelehető­séget. A képviselő nyomatékosan aláhúzta: sürgős változásra van szükség, s a kormány segítségét kérte, hogy leg­később 1970-ig pótolhassák a több évtizedes elmaradást. Jövőre megkezdődik a föld­tulajdon és földhasználat to­vábbfejlesztéséről 1967-ben elfogadott törvény végrehaj­tása. Ehhez azonban olyan telekkönyvekre lesz szük­ség, amelyek már a reális képet tükrözik. Ezért a te­lekkönyvi hivatalok mun­kájához, sokrétű feladataik megoldásához mielőbb meg kell teremteni a szükséges anyagi és személyi feltétele­ket. A legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnöké­nek beszámolóját elfogadta és elfogadásra ajánlotta. flz országgyűlés ügyrendjének módosítása Napirend szerint tárgyal­ták a jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottságnak az or­szággyűlés ügyrendje egyes szakaszainak módosítására vonatkozó javaslatát. A javaslatot dr. Jókai Lo­ránd, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság titkára terjesztette elő. Utalt arra, hogy az országgyűlés mun­kájában mind sokoldalúbban tükröződik az a közéleti ak­tivitás, amely a gazdaság­irányítás reformjának kidol­gozását és bevezetését kí­sérte. Az országgyűlés több mint tíz évvel ezelőtt elfo­gadott ügyrendje már nem szolgálja kielégítő módon ezt az örvendetesen megnöve­kedett aktivitást. Ez indí­totta a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságot arra, hogy megvizsgálja az ügy­rendet, és indítványozza an­nak — ez alkalommal csak a legszükségesebb — módosí­tását. Az előterjesztett módosító javaslatok első csoportja az országgyűlési munka de­mokratizmusát erősítik. Ja­vasolja például a bizottság annak ügyrendbe illesztését, hogy a benyújtott javaslato­kat az ülésszak megkezdésé­ig, de legkésőbb a tárgyso­rozat megállapítása után, ki­nyomtatva meg kell kapni­uk az országgyűlési képvise­lőknek. A bizottság javasolta vál­toztatások most egyebek kö­zött előírják, hogyha a kép­viselő módosító javaslatot kíván előterjeszteni, azt leg­később felszólalásáig, a mó­dosítás pontos megjelölésé­vel az országgyűlés elnöké­nél írásban kell benyújta­nia. Az ügyrend kiegészítését az új választójogi törvény es az államtitkári tisztségről szóló törvényerejű rendelet megalkotása is szükségessé tette. Az ügyrendet a bizott­ság úgy javasolja, módosí­tani, hogy az időközi válasz­tás során mandátumot ka­pott képviselő megbízóle­velét az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottsága vizsgálja meg. Az államtitkári tisztség létrehozása szükségessé tet­te továbbá, hogy e funkció betöltőinek országgyűlési jo­gait az ügyrend is meghatá­rozza. Ezért az ügyrendi módosítás javasolja, hogy az államtitkárokat tanácskozási joggal állandó jelleggel, vagy esetenként meghívhassa az országgyűlés, s határozatho­zatal előtt bármikor felszó­lalhassanak. Javasolja továbbá a bi­zottság, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke, valamint a legfőbb ügyész legyenek kö­telesek működésükről rend­szeresen beszámolni az or­szággyűlésnek. Az ügyrendmódosítást az országgyűlés egyhangúlag el­fogadta. Vass Istvánné ezután ja­vasolta, hogy az új ügyrend alapién az országgyűlés ta­nácskozási joggal, állandó jelleggel hívja meg követ­kező ülésszakaira az úllam­titkarokat. A javaslatot az országgyű­lés tudomásul vette. 0

Next

/
Thumbnails
Contents