Délmagyarország, 1968. március (58. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-24 / 71. szám
Fiataloknak - fiatalokról Érdemes-e dolgozni? Kábelgyári „kerekasztal' beszélgetés Mivel, hogyan hűtünk a nyáron? Egy idő óta nincs annyi rint az igényeknek megfelelő kifogás a szódavíz ellen, mennyiség, valv és azt meeelőNagy gond a jég mint tavaly és azt megelő zően. Az üdítő italokat is jobban kedvelik az emberek, különösen sok fogy a Jaffa néven forgalomba hozott, narancsból készült italból. Jobb a szikvíz Lajos Menyhértnétől, A kábelgyár! „kerek asztalnál" Kfinttz Zoltán (középen) munkatársak Somogylné felvétel* szavalt hallgatják fiatal Anyagi érdekeltség — közgazdasági kategória. Körülbelül azt jelenti, hogy a munkásokat, mérnököket, a hivatalnokokat — a dolgozó embert — miként teszik érdekeltté az üzem munkájában. Többet kap-e az, aki jobban dolgozik? Megéri-e számára, hogy „hajtson", tudását, igyekezetét, tehetségét, gyakorlatát a legteljesebben kifejtse a nagy közösség eredményéért? Izgalmas kérdés? Manapság igen, de holnap még jobban az lesz. Ezért szántam a kábelgyári beszélgetést az > anyagi érdekeltségnek. Az életpálya innenső végén állóknál aligha találtam volna érzékenyebb és érdekeltebb alanyokat. Van lehetőségem Némák Pálné fiatalasszony, az ország első tanult kábelkészítő szakmunkása. — A Tisza-parti gimnázium politechnikai osztályába jártam. Huszonhatan tanultunk, ennyien jöttünk ide a kábelgyárba, gyakorlatokra. A végén a.-.ónbán csak én tettem minősítő vizsgát és egy év tanulóidő után megkaptam a kábelkészítő szakmunkásoklevelet Ezután minden üzemrészben megfordultam. Végigkóstoltam a gépeket — s ma 1300—1400-at keresek. Három műszakban dolgozom. , — Úgy értem, azt kérdezte, meg vagyok-e fizetve? Bevallom, érdekel a munka, szeretem is. Mellettem dolgozik egy régi munkás, Bendáné. Hasonló gépen 6 1600—1700-at keres. Neki több tapasztalata van, hozzám képest gyakorlottabb munkás. A különbséget nézve — engem jól megfizetnek. Érdemes-e jobban dolgozni? Hát persze. Így emelkedhet az órabérem és jutalmat kaphatok. Elégedett vagyok a gyárral, itt tanultam, segítettek és van lehetőségein az előrejutásra. Távolsági befektetés A tiszta, világos kábelgyári pártirodában izgalom feszül a fiatalok arcán. Nem is kell soká várni, Kánitz Zoltán veszi át a szót Főművezető, fiatalon, katonaság után került a fontos, felelősségteljes posztra. — A gépipari technikumba Jártam, s onnan jöttem a gyárba, először segédmunkás lettem. Aztán gépről gépre „ugrottam" én is, ez volt a gyakorlati iskola. Katonaság, néhány hónap pihenő következett, s év végén az erősáramú üzemrész vezetője lettem. Fizikai állományból léptem feljebb, most 2500 forintot kapok, összehasonlítva magamat és a hasonló beosztásban levő kollegáimat — kétségtelenül jól keresek. De ... — Ha azt nézem, hogy mennyit dolgozom — ezen már gondolkozni kéne. Igaz, saját elhatározásomból bent maradok munkaidő után órákig. Délelőttönként nem is érnék rá olyasmire, amire így délután szakítok időt: jobban utánanézek egy-egy gyártmánynak, vagy éppen technológiának, szervezési lehetőségnek. Azért csinálom, hogy jobban belejöjjek, elsajátítsam feladatomat, a munkámat, azt a bizonyos vezetési tudományt. Ezekért a ráadás-órákért nekem nem jár forint. 1967 decemberéig üzemvezető-helyettesként dolgoztam. Kisebb felelősséggel; még rövidebbek is voltak a gyári napjaim — viszont jobban kerestem. — Nekem a jelenlegi plusz munkám távlati befektetésnek számít. Hogy jövőre, meg azután jobban helyt állhassak.... Kánitz Zoltánra bátran építhet a gyár. Nemcsak tehetsége, tudása miatt, hanem felelősségvállalásáért, törekvéséért is. Azért, mert gondot fordít arra, hogy jó képzettségű vezető legyen. A fiatal főművezető igyekeze« nagyon hasznos — de nemcsak manak. A kábelgyárnak is. Hogy fogalmazott Kánitz Zoltán? „Míg fizikai állományban voltam, a teljesítményt jobban megfizették." Tehát érdemesebb volt akkor ráhajtani, teljes erővel dolgozni? Ma saját elhatározásán kívül nem inspirálja erre megfelelő anyagi ösztönzés? Naponta eredményhirdetés Az erősáramú üzemben havonta sokmillió forintnyi termék születik. Vajon ebben a fontos műhelyben milyen az érdekeltségi rendszer? És Kánitz Zoltán mit tett azért, hogy a gépmunkásoknak is érdemes legyen képességeik legjavát nyújtani? — A kábelgyár drága anyagodból, PVC-ből, sárgarézből, alumíniumból dolgozik. Ha- takarékosan bánunk ezekkel az anyagokkal, akkor van nyereség, ha nem — ráfizethetünk. Az erősáramú üzemben például PVC-vel kell okosan gazdálkodni, a szigetelőgépeken nem szabad túllépni az anyagnormákat Szigorúan figyelemmel kísérjük a gépesek munkáját: az anyagfelhasználást a teljesítményeket naponta értékeljük. Az a munkás, aki minőségileg kifogástalan vezetékeket készít — de a PVC-ből is megfelelő mennyiséget megtakarított — az elsők között számíthat a pénzjutalomra. — De automatikusan kizárja magát nálunk valaki, ha igazolatlanul késik, mulaszt és ezzel lerontja az egész műszak teljesítményét. A tanácskozásainkon név szerint megemlítjük azokat, akik miatt egy-egy kollektíva elveszti a jutalmat Sőt naponta „hirdetünk" eredményt: az üzemrészekben táblákra írjuk a műszakok teljesítményét Elértük, hogy a munkások összehasonlíthatatlanul jobban vigyáznak az anyagra, több PVC-t takarítanak meg mostanában. Bebizonyosodott, hogy bevált a napi eredményhirdetés, az újfajta jutalmazási módszer. Elégedetlen kezdők? Halk szavú lány Csányi Erika. Balástyai tsz-tagok gyereke, saját bevallása szerint a város kedvéért választotta a szakmát, s maradt Szegeden. Vállalta a 300 forintos albérletet; műszerészként dolgozik a gyárban: különféle elektronikus műszerek javításáért 1350 forint fizetést kap. — Lát-e fejlődési lehetőséget maga előtt? — Nem nagyon. Elhatároztam, ha egy-két éven belül se keresek többet, más után nézek. — Csak a fizetéstől függ, hogy a kábelgyárban marad-e? — Szeretnék többet keresni... Hosszú csend következik. Csányi Erika nem akarja tovább folytatni a gondolatsort. Gerbács József lakatos vállakozik erre. — Elmondom a példámat. Adva vagyok én, végzett lakatos, Három műszakban, Kun László partijában dolgozom, körülbelül havi 1350—1400ért. Azt mondták eddig nekem: amit csinálok, az megfelel. A hathónapos gyakorlatom mór letelt és nem sokat változott a pénzem. Pedig ugyanazt elvégzem, mint a többi lakatos. — Az utcáról, a kaputól felvett segédmunkásnak meg egyből 1500—1600-at adnak. — A több éve itt dolgozó lakatosoknak is csak 7—8 forint órabérük van. Önállóan kell dolgozni, komoly a felelősség. A váratlanul bekövetkezett hibák miatt, a gépkiesésből sokezres veszteségek keletkezhetnek, ha a lakatos nem segít a bajon azonnal. Én nyugodtan elmondhátom — egyáltalán nem marasztalnak ezek a lehetőségek. Elhatároztam, a katonaságig maradok. Utána többre akarom vinni. A TMK-műhelyben kötöttek a bérek, a szakmunkások órabérben dolgoznak. Szorgalmuk, teljesítményük, magatartásuk alapján jutnak előre, ezektől függ a fizetésük. A célfeladatok jó megoldásáért 300—500 forint prémium jár — a jutalmakat alkalmanként hasonló szempontok alapján osztják el. De ez a régi módszer megfelel-e még a mai követelményeknek? Nem akadna valami új, amellyel esetleg a kezdő szakembereket is érdekeltebbé tennék a munkában? • Girling János betanított munkás szinte Gerbács József mondataiba vágva veszi á_t a szót. — Jóska véleménye teljesen igaz, rám is vonatkozik. Másfél éve vagyok itt, azóta 7,30-as órabérre vittem. És mi történt nemrég? Felvették P.-ét 7,40-nel, aki gyakorlatilag a kezem alá került, én ellenőrzöm a munkáját. Hogy van ez? Nem az bánt, hogy ő ennyit kap, hanem az, hogy az én munkámat tartják kevesebbre. — Ha szükséges, bármelyik gépen dolgozni tudok, műhelyünkben. Pillanatnyilag ez nem látszik kettőnk között Legalábbis fizetésben nem. Minden nyáron sok panasz volt amiatt, hogy kevés a táblajég. A vállalat 1967 elején vette át a jégüzemet a húsipari vállalattól — annak előző vevőköaz révei együtt A jéggyártó géAnná Gyógyvíz- és Szikvíz- pek, berendezések elavultak, üzem igazgatójától érdek- a gyártási feltételek korszelődtünk termékeik nagyobb rűtlenek, ezért a táblajégkelendőségének okairól, s ellátás javítására 1968 nyaarról, hogy majd a mele- rán sem lehet számítani, gebb időszakban hogyan Igaz, lement a hűtőgépek tudják kielégíteni a növek- ára, hitelakcióban is lehet vő fogyasztói igényeket El- vásárolni, de az alacsonyabb mondotta, éveken át az okoz- keresetű családok így sem ta a legtöbb bajt hogy a könnyen juthatnak hűtőgépszegedi víz túl meleg, álta- hez. Ugyanakkor az egészlában 20—28 fok hőrnérsék- ségügyi követelmények, az letű. A szikvíz készítésénél emberek éltalános kulturáaz optimális hőmérséklet 8— lódása arra tendál, hogy hö12 fok: a víz ilyen állapot- téssel óvják — különösen ban tudja befogadni a szük- nyáron — az élelmiszereket séges mennyiségű szénsavat a romlástól. Az üzem 1600 Ellenkező esetben a kisebb tábla jeget tud gyártani 24 szénsavtartalmú szikvíz nem óránként ennek nagyobb réüdít nem jön ki az üvegből szét a közületek (MÉK, kórstb. A Vállalat decemberben házak, iskolák, hűtőgéppel hűtőberendezéseket szerelt nem rendelkező boltok) váíel, azóta 8—9 fokos vizet súrolják meg. Igaz az is, használnak a gyártáshoz, hogy a háztartási fogyaszezért jobb és kapósabb a tási igény ingadozó, a közüA célok ösztönöznek szódavíz is, az üdítő ital is. Növelték a szódásüveg- és ládakészletüket is, igy letek pedig stabil vevők. Mégis az lenne a helyes, ha a közületek hátrányára a magánfogyasztói kfvánalmara , VJ- ® ^ kat elégítenék ki elsősorban, nagyobb fo^asztárf igénye- A waaJeget vásárló váUa_ ket ls ki tudják majd elégi- latol^ ^tézmények jobb Ennek egyébkent eddig ^ iehetőséggel rendelni * ífTz? kapacltós keznek ahhoz, hogy önelláved az akadálya - a maxi- tók legyeneK mini a mális 170 hektolitert is egy nosok_ műszak alatt gyártják Mindez az üzem gondja, de mert több müsrakra is át- remélhetői hogy _ most már térhetnek, ha elegendő üve- egy év tapasztalatai alapján Tóth Antalné az egyik legfiatalabb műszaki vezető a kábelgyárban. 1964-ben kapta meg a technikusi oklevelet és négy év alatt üzemvezetőhelyettes lett Hogyan sikerült, mi sarkallta Tóth Antalnét az évek alatt? — Nem régóta vagyok ebben a beosztásban. Szép szakma a kábelkészítés, de különösen a gyengeáramú munka tetszik nekem legjobban. Nagyon bevált, és hasznos, itt a gyárban, hogy a kezdő szakembereket végigvezetik mjnden munkahelyen, minden gépen. Velem is ez történt — nem bántam meg, megismertem a mesterséget. — Azelőtt csoportvezetőként három műszakban dolgoztam. Nagyobb megterhelést jelentett ugyan így dolgozni — de a keresetem is nagyobb volt több jutalmat is kaptam mint mostanában. — Hogy mi segített engem Itt a gyárban ? - Az, hogy tisztán láthattam a célokat. Kézzelfogható követelményeket támasztottak. Meggyőződésem, ez a fontos az anyagi ösztönzésben is. A gyengeáramú üzemben tudjuk melyek a legfontosabb feladatok. Nálunk is sorsdöntő az anyagtakarékosság, a kifogástalan minőség. A Magyar Kábelművek versenyében a szegedi kábelgyár a múlt év végén az első lett — a mi üzemrészünkben is több ezer forintot osztottunk ki a dolgozók kőzött. Természetesen azok kaptak, akik a legnagybb tapasztalattal rendelkeznek — .régi törzsgárda tagok; akik kitűnő minőségű termékeket készítettek — s ráadásul az alapanyaggal is takarékoskodtak. Én azt látom fontosnak, hogy ezekkel a feltételekkel valamennyi munkás tisztában van, tudja miért dolgozik. Tóth Antalné saját történetével meg is fogalmazta: a kábelgyárban érdemes a fiataloknak jól dolgozni. A gyárban van lehetőségük a fiataloknak, erőfeszítéseiket anyagilag is megbecsülik, ösztönzik. Matkó István Többfajta üdítő ital Kedvelt üdftő Ital az Anna-víz, amiből tavaly ötezer hektolitert adtak át fogyasztásra, idén 6 ezer 50 hektoliterre emelték a gyártási kapacitást Igaz, eddig csak a megyében forgalmazták ezt a terméket » jelenleg a szomszédos megyék vendéglátó és kereskedelmi vállalatai is igényt jelentettek be aa „Annára". Az igazgatónő közölte, hogy ezeket a kéréseket csak akkor teljesítik, ha a helyi szükséglet megengedi Három év alatt többszörösére bővült a gyümölcsléből készült idítő italok választéka. 1964-ben még csak citrom- és narancsital készült az üzemben, tavaly már ezeken kívül jaffa, meggy, erdei vegyes gyümölcs, vadkörte, málna, csipkebogyó és som ízű italt készítettek, s idén forgalomba hozzák a szilva-, az őszibarack-, a szamóca- és a feketeribizliszörpbő! készített Italokat. Évi termelési tervük 12 ezer 300 hektoliter üdítő Ital, amely a tapasztalatok sze— úgy irányítja a termelést és olyan, közben is változtatható szerződéseket köt nagyfogyasztóival, hogy a kisfogyasztók is meg legyenek elégedve. k. x Kalonafeleségek foglalkoztatása Számos helyőrségben — különösen a távoleső helyeken — éveken át nagy gond volt, hogy a hivatásos katonák feleségei nem találtak munkaalkalmat A Honvédelmi Minisztérium intézkedésére ezeken a helyeken időközben munkalehetőséget teremtettek a tisztek és tiszthelyettesek feleségeinek. Az asszonyok többnyire háziipari, népművészeti vagy kisipari ktsz-ek részére vállaltak állandó jellegű munkát Ennek eredményeként ma már 103 helyen mintegy négyezer katonafeleség dolgozik rendszeresen. Átlagkeresetük az utóbbi egy év alatt 5—7 százalékkal emelkedett Tengeribetegség <ÚII> MAGYARORSZÁG 9 VASÁRNAP, 1968, MÁRCIUS 24.