Délmagyarország, 1968. március (58. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-20 / 67. szám

Több szakmunkás­tanuló Az 1968—I969-es tanévben 111 ezerrel több fiatal kezdi Ineg a tanulást a szakmun­kásképző intézetekben, mint tavaly. Az idén tizennyolc helyen összesen 145 új tan­termet kap a szakmunkás­képző iskolák hálózata. Nyolcvankilenc tantermet már a tanév megkezdéséig átadnak az építők. Vetik a fűszerpaprikát A Szegedi Paprikafeldol­gozó Vállalat termeltetési osztályának jelentése szerint megkezdődött a tájkörzet el­ső nagy tavaszi munkája, a magvetés. A gazdaságok mindenütt idejében meg­kapták a vetőmagot — ösz­szesen 166 mázsát —, ame­lyet korábban az Országos Vetőmagfelügyelőség csírá­zási próbának vetett alá. Az összes szaporítóanyagot egyébként a szegedi já­rásban állították elő, olajvezetékben Algyő és Százhalombatta között — mint arról lapunk­ban már beszámoltunk — távvezeték épül. Mielőtt azonban a tervezést megkez­denék az olajipar szakembe­rei előzetes kísérleteket kezdtek Tápén az elmúlt na­pokban. A szegedi olajmedencében kitermelt kőolajat ugyanis új módszerrel kívánják el­juttatni Százhalombattáig a 170 kilométeres csővezeték­ben. Dr. Szilas A. Pál, a Mis­kolci Műszaki Egyetem pro­fesszora a hagyományosnál jobb, gazdaságosabb megol­dást dolgozott ki. Az elgon­dolás szerint a távvezetékbe kerülő olajat előbb felmelegí­tik, majd lehűtik — ezzel az olajban levő parafin kiválik, nem tapad a cső falára — nem fékezi az olaj mozgá­sát. Az új eljárás alkalmazá­sával a vezetékszakaszokhoz lem kellene olajmelegító állomásokat építeni, jelentő­sen olcsóbb lenne a beruhá­zás. Az elméletileg ás a labo­ratóriumban bizonyított módszert most természetes körülmények között is ki­próbáják: a tápéi I. tankáUo­rnás ideiglenes kísérleti üzemmé alakították át. Hoz­závetőleg 2,5 kilométer hosz­"izúságú körvezetéket készí­tettek, felépítették a mele­gítő-hűtő berendezést. A körvezetékkel mini-méretek­ben a nagy távvezeték vi­szonyait utánozzák. A Kőolaj és Gázipari Ter­vező valamint a Siófoki Kő­olajvezeték Vállalat mérnö­kei, technikusai másfél hó­napig vizsgálják majd az új módszert, s az eredmények alapján tervezik, illetve ké­szítik el az algyő—százha­lombattai vezetékrendszert. a röszkei Kossuth és a rú­zsai Szivárvány Termelőszö­vetkezet földjein. A legkorábban a tápéi Ti­szatáj Tsz-ben készültek el a melegágyak, itt a legelő­rehaladottabbak a munkák, de a megye más vidékein is megkezdődött a palántane­velés.' Általában tizenöt szá­zalékkal több palántát ne­velnek a szükségesnél, eset­leg pótlásul, biztonsági tar­talékul, felkészülve arra, hogy belvizek vagy jégverés kipusztulást okozhat Nyolcezer holdas lesz az idén a szegedi paprikás táj, ennyire kötöttek szerződést Ez valamivel kisebb terület ugyan a tavalyinál, de na­gyobb az elmúlt évtized át­lagánál. A holdak számának növelése ennél többre ma már nem cél, inkább arra törekszenek, hogy a termés­mennyiséget fokozzák. Ezért a termeltető vállalat szak­emberei azt tanácsolják a közös gazdaságoknak, hogy a holdankénti tőszámot nö­veljék. Ez nem jelent több­letmunkát a művelésnél, vi­szont feltétlenül az átlagho­zam növekedésére vezetne a holdankénti harmincezres tőszám elérése. Ezt már ked­vező tapasztalatok igazolják — főleg Békés megyében —, ahol az ajánlott, legjobb agro­technikai módszerek alkal­mazásával hatvan mázsán felüli re­kord terméseredményt értek eL A legnagyobb területen az idén is a szeged-mihály­teleki Üj Élet és a röszkei Kossuth Termelőszövetkezet telepít fűszernövényt Mind­két gazdaságban meghalad­ják majd az ültetvények a félezer holdat T. B. Emlék és program ÚJ feladatkörben — Azt hiszem, itt eleget tudni sohasem lehet. Ahány ember, annyi kérdés, annyi probléma. — De hiszen egy évvel ez­előtt, még mielőtt tanácsel­nöknek választották, sőt még előbb, két évtizeden át szin­tén emberek gondjaival, sor­sával foglalkozott A laka­tosból lett gyárigazgató is csak a munkások megnyeré­sével tudott eleget tenni a kívánalmaknak. Más jellegű — Természetesen. S az üzemben szerzett tapasztala­tok megkönnyítik ennek az azért egészen más jellegű munkának a végzését. A kü­lönbséget előző munkaköröm és a mostani között én is csak azóta látom, mióta ezt csinálom. Pántya József a múlt évi választások óta végrehajtó bizottsági elnöke a szegedi II. kerületi tanácsnak. A kis műhelyekből tekintélyes üzemmé fejlesztett kéziszer­számgyárban eltöltött húsz év után — tízévi igazgatói ténykedéssel a háta mögött — került jelenlegi funkció­jába. A tanácsi munka sem volt ismeretlen előtte, hi­szen a városi tanácsban az ipari állandó bizottság elnö­keként, majd végrehajtó bi­zottsági tagként is csaknem másfél évtizedig munkálko­dott. A lakatos — már gyár­igazgató korában — elvé­gezte a gépipari techniku­mot, most pedig, túl a ne­gyedik ikszen a jogtudomá­nyi egyetemre akar beirat­kozni. Beszélgetésünk visszatérő témája a régebbi és az új munka különbsége. — Ott, a szervezettebb ke­retek között a legtöbbször gyors, önállóan elhatározott döntésekre volt szükség. Persze, ezt a termelés napi követelményei diktálták. Itt a tanács, mint testület dönt a kerület ügyeiben, s a vég­rehajtó bizottság a döntések megvalósítója, az esetek többségében éppen a ta­nácstagok és más társadalmi szervek tagjainak közremű­ködésével. — De itt van a hivatali munka, ami viszont napi te­endőkkel jár. — Az emberek ügyes-bajos dolgainak iga­zán nem árt a gyorsaság, a határozott intézkedés. Ebben talán segít a tanácselnöknek az előbbi idők gyakorlata? A szakigazgatási osztályok dolgozóinak egyikénél-mási­kánál észlelt bürokratikus modor, eljárás faragásában, az intézkedések felelősség­vállalásában hasznosak üze­mi tapasztalataim. Jó, hogy e területen két vb-vezető társam már idekerülésem előtt is komoly erőfeszíté­seket tett Összhangban A Makó városnak terüle­tileg, lélekszámilag is nagy­jából megfelelő II. kerület igazgatása, fejlesztése, társa­dalmi átalakulásának irá­nyítása speciális és ugyan­akkor a 120 ezres Szeged hasonló feladataival koordi­nált feladatot jelent. Például a Tarjántelep csaknem egy évtizedre szóló új városrész­szé fejlesztése kerületi, ugyanakkor városi szintű in­tézkedéseknek egész sorát követeli. Vagy a külső terü­letek: Petőfitelep, Baktó, Ró­kus, Béketelep városiasítása, s ezekkel egy időben Szeged általános iparosítása, fejlesz­tése — mindez komplex fel­adat, s az államigazgatási teendők differenciálásával jár. Az érdekek összhangba hozása sem lebecsülendő fel­adat. A célok MTI Foto — Bara István felvétele Menwr/tm* ncFmifeeyfir Sikeresen kezdte az évet a Magyar Hajó­IVCVS;. ua«fffuaa«0r és Darugyár. Az angyalföldi gyáregység­ben még a téli hideg napokon sem voltak anyagellátási zavarok. A hideg egyetlen nap kiesést sem okozott. Az első félévben több hajó és úszódaru keresztelésére és átadására kerülhet így sor. A képen látható hajó már nevet kapott: Oszmusszar­nak hívják, s szovjet megrendelésre készfiit — A kerületi tanács az anyagi forrásokat mindig a legfontosabb munkákra hasznosítja. Ezek a célok nem lehetnek ellentétesek az egész város érdekeivel. Más esetben viszont mindent megteszünk, hogy a helyi, kerületi szükségletek, kielé­gítéséhez megnyerjük a vá­rosi tanács támogatását, konkrét segítségét. S Pántya József azt is el­mondja, hogy különösen az első hónapokban, hivatali idő előtt és után órák hosz­szat járta a kerületet, em­berekkel, viszonyokkal, lehe­tőségekkel való ismerkedés céljából. A legtávolabbi ut­ca lakói sem tudnak olyan kéréssel, problémával előho­zakodni, amire a vb-elnök ne tudna válaszolni. Kondorosí János Stettner Béla monofypiája: 1919 március A kik nem látták, nem élték, nem harcolták végig; akiknek nincs közvetlen élményük 1919-ről, a for­radalmi március huszonegyedikét és a Magyar Tanácsköztársaság 133 napját, már-már hajlamosak egy­szerűen történelemnek tekinteni. Tanulságokba és emlék­művekbe sűrített történelemnek, amely már messziről szól csaik a nemzethez, mint Dózsa felkelése, Petőfiék for­radalma. Hiszen tizenkilenc óta is negyvenkilencszer for­dult már az esztendő, s mind kevesebb és mind fárad­tabb, aki még közvetlen élményekből emlékezhet. Ráadá­sul semmit sem öltek, gyilkoltak, perzseltek fehér hóhé­rok és propagandisták annyit és olyan szenvedéllyel, mint 1919 proletárforradalmónak és munkáshatalmának emlé­két a rákövetkező huszonöt esztendős, fáradhatatlanul go­nosz terror idején. És ha még ehhez hozzáadjuk azt is, hogy miként március 15 áthajlik március 21-be, az első magyar proletárforrari£>lom is április 4-hez ivei történe­tileg, talán logikusnak is tetszik mindez: 1919. március 21. történelmünk egyik legszebb lapja, a forradalmi tava­szok egyik legfényesebbike, melynek most is végtelen tisztelettel, koszorúkkal, ünnepi beszédekkel méltatjuk emlékét. Egy latin-amerikai elvtárs, a Bolíviai Kommunista Párt főtitkára társaságában döbbentem rá nemrégiben, hogy milyen furcsa és igazságtalan így egymagában ez a szemlélet. Köszöntőt mondott 6 is azon a baráti esten, I amit a konzultatív találkozóról Szegedre látogatott latin­amerikai pártkiildöttség tiszteletére rendeztek, s egyszer­csak 1919-ről kezdett beszélni, a mi március huszonegve­dikénkről, október első testvéréről. Nem úgy, mint leg­többször mi is, történelmi tárgyilagossággal, vagy lelke­sült pátosszal, hanem valami csodálatosan szenvedélves, igaz óhajtással. Nem negyvenkilenc év messzeségéből idézte, hanem szinte a jövő képe, történelmi tablójaként 1919 tanulságait nem tapasztalatokba, értékrendbe me­revedett elemzésbe foglalta, hanem programmá fogal­mazta. Hiszen az ő életében, harcában, pártjának prog­ramjában 1917 és 1919 nemcsak jubileum, hanem holnap is. Sokat gondolkoztam azóta ennek a lelkesült kemény sokat próbált forradalmárnak a szavain. Egy felismeréssel gazdagabb lettem belőlük. Nevezetesen azzal, hogy bár elméletileg mindig tudtuk és mondtuk, hogy 1919 Itt munkál felszabadult életünkben, új forradalmunkban, az érzések nehezen íveltek át a harminc-negyven-negyven­kilenc éveken. Csak ritka pillanatokban éreztük, érez­zük, hogy 1919 nemcsak múlt nemcsak történelem, ha­nem a legmaibb jelen is. A legszigorúbb történelmi foly­tonosság. A második, a győztes és maradandó proletár­forradalomban így él, így munkál 1919. Nem tudnák szebbet mondani a naptár szerint hol­nap esedékes ünnepről, mint hogy még egyszer idézem s bolíviai elvtársat aki valahogy így fogalmazott: a világ elnyomott, forradalmára készülő népei holnapjukat ková­csolják 1917 és 1919 történelmi lapjainak tanulságaiból.­tiszteletüknél és csodálatuknál, melyekkel ezekre a dá­tumokra gondolnak, csak hitük és elszántságuk nagyobb: hogy ez a forradalmat érlelő század náluk is meghozza az osztályharc új időszámítását. Sz. SIMON ISTVÁN Ifjúsági napok A forradalmi ifjúsági na­pok programjában Miskol­con rendezik meg a képző­művészeti alkotások és az amatőrfilmek versenyét, to­vábbá a fotopálvázatot és -kiállítást is. Keszthely a felsőoktatási intézmények kórusait és hangszeres mű­vészeit látja vendégül, Eger­ben a néptáncosok, népzené­szek tartják bemutatóikat Debrecenben pedig az egye­temi alkotó körök tasiai vi­tatják meg új alkotásaikat Emlékezés Szegeden március 21 re Az első magyar proletár­forradalom győzelmének, az 1919-es Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltása 49. évfor­dulójának alkalmából emlék­ünnepséget rendez Szegeden ma, március 20-án délután fél 3 órakor a Szegedi Ruha­gyár kultúrtermében a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Szeged városi bizottsága, Szeged m. j. városi tanácsa és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. Ünnepi beszédet dr. Antalffy György egyetemi tanár, az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottsá­gának tagja mond. Ugyancsak ma szegedi ál­talános, középiskolákban es az egyetemen 1919. március 21-e egykori harcosai, a forradalmi mozgalom vete­ránjai találkoznak úttörők­kel és KISZ-istákkal. Az évforduló napján, 2t­én, csütörtök délután 3 óra­kor a Magyar Szocia'ista Munkáspárt Szeged városi bizottsága, Szeged m. j. vá­rosi tanácsa és a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsa fco­szorúzási ünnepséget ren­dez a Magyar Tanácsköztár­saság szegedi emlékművénél. SZERDA, 1968. MÁRCIUS 29. 8 DEL-MAGYARORSZAG

Next

/
Thumbnails
Contents