Délmagyarország, 1968. március (58. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-17 / 65. szám

Városról városra PSesi korszakok Bűnhődés a bűnért Pcccsel kapcsolatban majd minden szegedinek van egy kis nosztalgiája: ott a Mecsek, a hegy, ami bennünket, alföldieket mindig elbűvöl. Persze az önvígasz nem késik: Szegedé a Tisza. S ha a pécsi ember szegedivel kerül össze, nyomban elpanaszolja, milyen nehéz, ha egy városnak nincs elég vize. Nincsen? A hosszúra nyúlt télutón járom Pécs ntcáit. Bár reggel még hó záporozott, délelőtt már sikálják az utat a locsolókocsik. Valóságos pánik tör ki, pedig a locsolósok figyelmesek, csak az utcák reménytelenül keskenyek. Tanács, tervező vállalat, ipari kiállítás, hivatalok, szerkesztőség. Azt igyekszem kideríteni, hogyan tervezik. hogyan építik városukat a pécsiek. Hátha haza Indok hozni tapasztalataikból valamit! Építkezés panelból Nagyot fejlődött a felszabadulás . óta Pécs. Mi tagadás, többet, mint Szeged, s ennek megvan a maga oka. Ahogy Németh Lajos, a Pécs m. j. városi tanács vb elnökhelyettese frappánsan kifejezte: „Először volt egy szén-, azután pedig egy uránkorszak, s bár már 1961 óta nincs semmilyen korszak, sokat építkezünk most is. A városépítők gazdag tapasztalatokon okulva végzik munkájukat." A „szénkorszak" szülötte a Meszesen az „uránkorszak" szülötte az Üjmecsekalján épült városrész. AZ utóbbi ötezer lakásában már 20—22 ezer ember él. Ha ezzel összevetjük, hogy Szegeden, az Odessza városrészben valamivel kevesebb mint ezer lakás épült eddig, s a lakók szama így háromezernél nem is igen több, be kéli látni, hogy Németh Lajosnak igaza van: a pécsi városépítőknek volt min tanulniuk. Megtanultak például panellal építkezni. A házgyárat maguk „találták ki", s maguk építették fel. Igaz, nem olyan tökéletes, mint a szovjet házgyárak, évenként mégis mintegy 7—800 lakás felépítésére képes, s újabb költség beinvesztálásával kapacitása 1300-ra növelhető. Ez a helyi igényeknek később is nagyjából megfelel majd. A paneltől sokan idegenkednek, az építészek és a lakók közül is. Főleg az nem tetszik benne, hogy mint nagyipari termék nem olyan harmonikus, nem olyan ideális, mint a téglából vagy betonból egyedi mód?2erekkel épített házak és lakások. De ezen a véleményen lehet és kell is vitatkozni, vagy akár változtatni is! A pécsiek a második utat választották tulajdonképpen. Főként felfogasukban. Ahogy Bálint János, a Pécsi Tervező Vállalat igazgatója megfogalmazta: „A panel azért korszerű, mert tömegesen lehet vele lakásokat építeni, tehát társadalmi igényt elégít ki." S ezért még akkor 's megéri alkalmazása, ha netán a felkészülés, a házgyár építése drága, s aviszszatérülés aránylag las6Ú. „Bele kell nyugodni — mondta —, hogy ott, ahol a fejlődés dinamizmusa túllépi a korábbi határokat, számolni kell az ipar jelenlegi adottságaival. Szegeden sem lehet csak „ékszereket" építeni, olyanokat, mint a Tiszaparti Sellö-ház, vagy az Eva-cukrászda épülete. A technikai lehetőségek korlátozottak, kevés a munkaerő: egyetlen megoldás a józan megalkuvás. A tömegprodukció nem olyan esztétikus. darabosabb, de végül is célravezetőbb. S ha jó kézzel nyúlunk a paneles építkezéshez, akkor talán nemcsak tömeg, hanem színvonal is születik belőle. Ezért határoztak úgy annak idején, hogy a tervező vállalat legjobb szakemberét, Tillai Ernő építészt bízzák meg a panelházak megtervezésével. Először egyedi terv készült, amit azután tipizáltak. Az aredmény a fényképen is bemutatott házak sora. Szemmel láthatóan változatosabb, szebb mint a szegedi Odessza lakótelep házainak homlokzata, többet tudtak belőle kihozni, mint a téglablokkból. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy mivel a jól sikerült típust tovább egyszerűsítették, végül is Üjmecsekalja összképe sem lett tökéletes. Most már tízemeletes házakat is építenek panelekből, mégpedig elsőnek az országban, hamarabb mint Budapesten. S bizonyára nem véletlen, hogy Tillai Ernő Ybl-díjat kapott Nem telepet: várost Persze a küllemnél fontosabb a lakó számára, hogy milyen a Lakás belül, menynyire lakható. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni a Városépítés című folyóirat tavaly októberi számából Duxné Nagy Katalin cikkét, aki a családnagyságok és a lakásnagyságok közti összefüggéseket vizsgálta. Ezt írja: például: „A mutatószámok arra utalnak, hogy Debrecenben és Miskolcon a családok eloszlása, a lakásokban nem megfelelő. Ezekben a városokban indokolt lenne nagylakások építése. Pécsett és Szegeden a családok eloszlása a lakásokban egyenletesebb. Budapesten különösen a kétszobás lakásokban van jelentős hiány". Tehát Pécsett nemcsak sok lakást építettek, hanem vigyáztak a lakások nagyságának arányosságára is. Ez a szegedi lakásépítkezéseknek is vitathatatlan erénye. A panelbői készült laliások alapterülete és belmagassága azonban nagyobb valamivel az egyébként szokásosnál, tehát a régi lakások tulajdonosai még jobban jártak. Szeged és Pécs lakásépítkezéseit nem könnyű összevetni: mi még panellal nem építkeztünk. De fogunk, mert nélküle sem a harmadik sem a negyedik ötéves terv lakásprogramját nem tudnánk teljesíteni. Éppen a közelmúltban került szóba, hogy Dunaújvárosból hozunk panelt a Tarjántelepre, addig amíg fel nem épül, s termelni nem kezd a Szegedre tervezett házgyár. A pécsieknek ilyen szempontból is vannak tapasztalataik, mivel Szekszárdra és Kaposvárra „exportálnak" termékeikből. A szállítás ugyan drágítja a dolgot, cie különösképpen a kaposvári új lakónegyed igen jól sikerült. A televízió is bemutatta nemrég ezt a városrészt, melyben a pécsiek elóször hasznosították azt az újmecsakaljai tanulságot, hogy a lakótelepek ideje nálunk is lejárt, s ha talán nem is lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ez a telepítési módszer nem vált be, ennyi bizonyos, hogy ma már nem telepet, hanem várost kell építeni. A különbség nem a kifejezésben van, hanem a tartalomban. Kiderült, hogy a városlakó ember jobban szereti a zártabb települési formát, a házsorokat, utcákat, melyeket üzletek szegélyeznek. Ezt a városépítőknek figyelembe kell venniük. Ha így tervezik a lakonegyedeket, az nyomban azzal az előnnyel is jár, hogy nem kell az egész terepet letarolni: a környéken szükség van a zöldterületekre — ahol elhelyezhetik a bölcsődét, óvodát, iskolát —, s nem zavarnak senkit a megbúvó régi házak sem, tehát a szanálások egy részét későbbre lehet halasztani. Azoknak, akiknek a szanálás a zsebére megy, ezt feltétlenül megértik. A városias élményt nyújtó dcentrumban kellemesen érzik magukat az emberek, könnyebb a közlekedés megszervezése, s ha az új városrész a munkahelyekkel is kapcsolatba kerül, csökken a közutak összforgalma. Utóvégre a külföldi nagyvárosok példája már bebizonyította, hogy nemcsak á gépkocsik száma szabja meg a forgalom nagyságát, hanem sokkal inkább a rájuk kénjrszerített napi kilométer. Akárhogy is nézzük, a világszerte mutatkozó erős urbanizációs fejlődés a városfejlesztés tudatos Irányítását követeli meg mindenütt, Pécsett és Szegeden is, s a feladatokat osak az ipar adottságaiból kiindulva lehet elvégezni. A kulcs átadásáig A másik tanulság, amit a pécsiek eddigi ínunkájukbol levontak, az előzővel szorosan összefügg. Amint Németh Lajos tanácselnökhelyettes elmondta: „A tanács pénztárcáját terheli most, hogy Meszesen és Üjmecsekalján is kimaradt annak idején az építkezésből a kommunális és szociális ellátás biztosítása. Azóta kelleti pótolni a hiányzó iskolákat, óvodákat, bölcsödékel. s a kereskedelmi hálózat még ma sem teljes." Ebből a szempontból mi szegediek előrelátóbbak, mondhatni okosabbak voltunk. A városfejlesztés újabb vonása most Pécsett a régi városrészek rekonstruálása. Ezen a szakemberek átépítést, korszerűsítést értenek. Még ebben az ötéves tervben 400 lakás szanálása árán 1655 lakást hoznak létre a Szigeti városrészben, mely Űjmecsekalját északi oldalról köti össze Péccsel. Itt már a városias telepítési formát alkalmazzák. Később ugyanígy akarják rendbe hozni a Budai kertvárost. Ennek a rekonstrukciónak az is előnye, hogy a lakók majd nem érzik magukat a várostól messze eső, idegen környezetben. Gazdasági előnye pedig, hogy adott áz úthálózat, s közműveket sem kell építeni, csak hozzáigazítani az új követelményekhez. ' Egy másik rekonstrukció már folyamatban van. Ez az úgynevezett városközpont, ahová az új megyeháza, a rendelőintézet, az ügyészség, s még több vállalati központ, iroda kerül. Az építkezést együtt csinálják, s így sokkal olcsóbb. Az intézmények elhagyott helyüket átadják a tanácsnak, amely lakásokat alakít ki belőlük. Érdekesség és feltétlenül figyelemre méltó, hogy az évenként 30—40 millióba kerülő beruházás teljes lebonyolítását a tervező vállalat végzi, az előkészítéstől a kulcs átadásáig. Csak úgy, közbevetőleg: a városi tanácsnak is van beberuházási vállalata, mégpedig nemcsak pécsi, hanem Baranya megyei illetőséggel. Az' erők egybevonását éppen az új gazdasági mechanizmus követelményei miatt látták célszerűnek. Sőt tovább lépnek: a tervező vállalat beruházási részlegével is együttműködési szerződést készülnek kötni. A harmadik ötéves tervben 3733 lakást épít Pécs. Ez nem lényegesen több, mint a szegedi terv, s akárcsak a szegediben, ebben is benne vannak a Borsodból letelepülő bányászok lakásai. Idén 724 (Szeged: 528) lakást építenek. Csakhogy az ércbányászok ebben az ötéves tervben legalább ezer, a szénbányászok ötszáz lakást építenek, ami szintén állami lakásnak számít A statisztika végül is azért mutat majd a miénknél nagyobb számot, Az állami lakásokon kívül társasházak és családi házak is épülnek természetesen Pécsett, mégpedig meglehetősen sok nehézséggel. A társasházprogram ugyan kész, de a tanács kénytelén az OTP-től 62 milliós hitelt kérni a kisajátítás és a közművesítés költségeire. Családi házra is nagy az igény, de a kijelölt városrészekben sincs elég szanálásmentes terület. Szegeden ezekben a dolgokban némileg jobban állunk. Pécs bányaipara révén az ország egyik legerőteljesebben fejlődő városa lett. Szegednek nem voltak „korszakai", melyeknek előnyei és hátrányai Pécshez hasonlóan alakíthatták volna arculatát. S a korszakok ideje közben lejárt. Most mindkét városra egyaránt az egyenletes, megfontolt, a lehetőségekhez és adottságokhoz alkalmazkodó fejlődés jellemző, s ez az. ami igazán jó. Éppen ezért talán soha nem volt ennyi egymástól eltanulni valójuk. Fehér Kálmán Van-e visszatérés? A címben feltelt kérdésre dr. Pozsgai István. Csongrád megyei főügyész, Lovasi János alezredes, a Szegedi Búntetésvégrehajtási Intézet — Csillag börtön — parancsnoka, s maguk a legillctékesebbek. a szabadulók igennel felelnek. A cellákban, a börtönvilágban töltött hosszú hónapok, évek után egy kis ideig még furcsa a kinti élet, a jót azonban könnyű megszokni, ám mégsem sima a visszatalálás a társadalomba. Akarattal Mi kell hozzá? Alapvetően és legfontosabbként az, hogy a szabaduló akarjon visszatalálni, álljon munkába és végleg szakítson bűnös múltjával. Ennek egyengetése a szegedi és a nagyfal búntetésvégrehajtási intézetben kezdődik, mert a szabadságvesztés idején erre nevelik az elítélteket. Az elítélteik visszatérését a társadalomba a szegedi és a nagyfai büntetésvégrehajtás azzal is segíti, hogy szabadulásuk előtt módot adnak arra, elhelyezkedésükért levelet Írjanak vállalatokhoz, gyárakhoz, volt munkahelyükre. Ha a szabaduló nem kap pozitív választ, akkor a búntetésvégrehajtás értesíti a lakóhely szerinti illetékes tanácsot, hogy X. Y. letöltötte szabadságveszését, s a jogszabályban előírtak szerint Segítsék munkába állítását Törődés a szabadultakkal A büntetést letöltők utógondozása, a törődés velük Csongrád megyében országosan példás, Szegeden azonban jelentkéztek hibák, főként a» I. kerületi tanácsnál. A Csongrád megyei főügyészség évenként tanácskozik a büntetésvégrehajtási intézetek, a megyei rendőrfőkapitányság. a Csongrád megyei és a Szeged mj. városi tanács és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa képviselőivel a szabadulók társadalomba illeszkedésének kérdéseiről. Az e szervekből álló operatív bizottság cselekvően segít. A Csongrád megyei főügyészség vizsgálata megállapította, hogy a vállalatok, > üzemek, intézmények általában biztosítják a szabadságvesztésből szabadultaknak a munkalehetőséget. Az utógondozásban azonban tovább kell lépni, s itt fokozódó szerepúk van a társadalmi 'aktivistáknak, a szabadulók pártfogóinak. Az a célkitűzés, hogy a szakszervezeti aktivisták vállaljanak pártfogói feladatot, hézagosan valósult meg. Ezért az SZMT idén tanácskozásra hívja össze a pártfogókat. Az utógondozásban kiemelkedő eredmények vannak például a szegedi textilművekben, a szentesi járásban, a Csongrád megyei Húsipari Vállalatnál, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál. Rossz a kép viszont — többek között — a Csongrád megyei Építőipari Vállalatnál. Sajnos, vannak szabadulók, akik javíthatatlan bűnözők, nem dolgoznak, folytatják züllött életüket Ezek útja a szigorú Ítélet után ismét a börtönbe vezet. „Jó tisztessé gesen élni" Beszélgettem olyan emberekkel, akiket különféle bűncselekményekért ítéltek el, s ezt letöltve dolgoznak. Még a többszörösen büntetett Z. is, gyári munkás, saját példájából állapította meg, hogy erős akarattal lehet szakítani élete szégyenéveivel. — A cella, ami bizony nagyon rossz dolog, időnként még eszembe jut — mondja —, de miután igyekszem rendesen dolgozni, munkahelyemen sem hánytorgatják a börtönéveket Jó tisztességesen élni. A Csillagban tamiTt szakmát Y. Azt mondja, hogy neki a Csillag-börtön csak jót tett, mert szabadulása után szakmunkásként dolgozhat. Felelős gazdasági poszton állt X. Sikkasztott Büntetése letöltése után gépkocsivezető lett Kollegái jó barátnak, rendes embernek tartják. A kisiklott, félrecsúszott, eltorzult bűnöző életek tehát a bűnhődés után jóra fordulhatnak. Az első kezdő lépésnek ezen az úton valóban jól a társadalom Qyámolításával tehetők meg. Morvay Sándor Tavaszodik a szegedi tógazdaságban Megkezdték a halak kihelyezését A Szegedi Tógazdaság fehértói és sandorfalvi üzemegységében megkezdték a teleltető medencék lehalászását s az állomány kihelyezését a nagy tavakba. Az időjárás zavarja ugyan munkájukat s nem minden nap, csak olyankor tudnak dolgozni. amikor fagypont fölé emelkedik a hőmérséklet. Kerek számban egymillió kétnyaras pontyot és 1 millió 400 ezer egynyaras halat telepítenek ki az összesen kétezerhatszáz holdat kitevő tavakba. Mindet egyenként átválogatják s megelőző védőoltásban részesítik az ivadékokat. Már három év óta foglalkoznak különböző növényevő halak tenyésztésével. Amikor ezeket kapták, még csak mákszem nagyságú zsenge ivadékok voltali, most pedig szép számmal vannak kétkilósak is köztük. A legtöbb azonban a kétnyaras, amelyek átlagsúlya negyvenötven deka. Az idén a Dombóvári Halgazdaságtól növényevő anyahalakat is kapnak, A fehértói üzemegység korszerűen berendezett ikrakeltető házában április elején indul a munka, hogy minél több mesterségesen keltetett ivadékot nevelhessenek. A halászoknak most kezdődött a nagy tavaszi idénymunkájuk, de a télen sem pihenlek. A legnagyobb hidegben is derekasan helytálltak. hogy a szállítmányok pontosan érkezzenek, s nem is volt fennakadás a városok téli ellátásában. Ezenkívül mintegy százezer kéve nádat vágtak le a télen. Ennek egy részét saját célra, a tórendszer töltéseinek megerősítésére használták fel. a többit pedig eladják a Csongrádi Nádgazdasági Vállalatnak feldolgozásra. VASÁRNAP, 1968. MÁRCIUS 17. em s G