Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

Ifjúság és társadalmunk Vita több hangnemben és több tételben „adjuk mög a módját" So.nogvl Károtyné felvétet® Dolgozik a CSOMTTERV társadalmi tervezőbrigádja. Balról jobbra: Ivánkovits Imre, Balogh Boldizsár, Németh Sándor és Mező Mihály tervezők, a Szentesen épülő KISZ-lakások terveit beszelik meg A fenti efm ismerős: néhány napja rövid hírben számoltunk be arról, hogy a IV. népfrontkongresszus előkészületéinek jegyében vitát rendezett. a Hazafias Népfront Csongrád megyei Elnöksége Ifjúság és társadalmunk címmel. A rövid hír azt is tudatta, hogy KISZ-aktivisták, pedagógusok, a Hazafias Népfront képviselői vettek részt ezen a vitán, s mondták él a témáihoz kapcsolódó vélemén yü ket. A rövid hírből azonban kimaradt •aalami. Egy jelzői Egy minősítő szócska, amely megmondta volna, hogy igenis, érdemes volt egy délutánba nyúló délelőttöt átvitatkozni a meghívottaknak, hogv igenis szükség volt erre a polémiára. Vitatható vitaanyag A .hasznosnak, szükségesnek minősített tanácskozás azonban meglehetősen „vészt jóstóan kezdődött Nem, nem a meghívottak személye ellen emelhetett volna bárki is kifogást, hanem a megbeszélés alapjául szánt vitaanyag ellen, A Hazafias Népfront Országos Tanacsa sokszorosíttatta ezt a rövid, 13 oldalra terjedő vitaanyagot s benne számokkal jelzett fejezetek tartalmazzák mindazt, ami a kiadó szerv megbeszélésre érdemesnek tart A fejezetiek adta témafelosztás ellen nincs is különösebb kifogásunk, am az ellen, ami egy-egv részben olvasható már sok Icai inkább. Ilyesmit ír például ez az összeállítás: „Feltétlenül szükséges lenne alaposan megvizsgálni az átmeneti demográfiai hullám hatását a továbbtanulás (középiskola) és az elhelyezkedés. a munkalehetőségek tekintetében." Tájékozatlanságra vall ilyet kérni! A munkaügyi osztályok jóformán egyebet sem tesznek, mint ezt. vizsgálják! írja aztán a polémia-intonáló, hogy „Az ifjúságot érintő lényeges dolgokban meg kell kísérelni a közvélemény erőteljesebb formálását, elsősorban a kívánatos attitűdök révén". Ez á kívánság még grammatikai mivoltában sem érthető. Kívánatos attitűdök révén! Mik ezek? És könnyűszerrel sora k ózta that' nánk ide-még más, hasonlóképp hiányos tájékozottságra valló kitételeket is. A vitaelőkészítő kiadvány tehát aggasztóan gyengének, esetlegesnek tetszett. Még szerencse, hogy a vita nem a benne foglaltak színvonalához igazodott. Tulajdonképpen nem is nehéz pontokba foglalni a tanácskozáson elhangzottakat. No, nem azért, mintha a többnyire szenvedélyes felszólalások retorikailag kifogástalanok lettek volna, hanem azért, mert az elhangzott gondolatok szükségszerűen csoportosulnak egy-egy fotitosabto — közkeletű szóval élve: „égető" — kérdés köré. Az egyik legtöbbet szereplő vitatéma a család volt. Tóth Istvánná, a Csongrád megyei Nőtanács titkára szólt elsőként erről a témáról: — Társadalmi szerveinknek többet kellene a családok nevelésével törődni — mondta. — Nagyobb társadalmi erőt kellene a szülők felvilágosítására mozgósítani. Tapasztalataink szerint népszerűek a szülők iskolája, a nők akadémiája előadássorozatai, csak az a baj. hogy éppen azok nem hallgatják őket, akiknek Teginkább kellene: a maguk művelését, gyermekeik nevelését egyaránt elhanyagoló apák-anyák! Az ő felvilágosításukért, megnyerésükért jóval többet kellene tenni! A család témaköréhez szolt hozzá Hampel Ferenc, a szegedi Mű. M. 600-as szakmunkásképző-intézet igazgatóhelyettese is: — Iskolánk 1516 tanulója közül 37 állami gondozott, 41 félárva. 36 árva, 123-nak pedig elváltán élnek a szülei. Könnyű kimutatni, hogv éppen ezekkel a rendezetlen családi környezetből kikerült gyerekekkel van a legtöbb bajunk. Ezek vannak a legkritikusabb helyzetben, ezeknek a boldogulásához kellene igazán a társadalmi segítség! De annak a 426 tanulónak a neveléséhez is, aki,nek három műszakban dolgoznak a szülei! Hogy ez a háromműszakos beosztás milyen veszélyekkel jár? Olyanokkal például, hogv esle nyugodt lélekkel elindul a munkába az édesapa, az édesanya, abban a boldog tudatban, hogy fia vagy lánya már az igazak álmát alussza. A gyerek azonban csak addig alszik, míg el nem halnak a szülői léptek; aztán felkel és megy — éjszakai életet élni ... Kettesével, hármasával, bandákban! Miattuk is nagyon kellene a társadalmi ellenőrzés! A bandák! Ehhez — az újabbnak számító — témához nemcsak az ifjúsági szervezet képviselői szóltak hozzá, hallatba szavát az „ügy" hivatalos referense, a rendőrség ifjúságvédelmi osztályának egyik munkatársa is. Ezt mondta: — A rosszul értelmezett szabadságvágy hajtja ezeket a fiatalokat; az, hogy 16 éves koruk előtt is minden filmet megnézhessenek, felnőttek módjára ihassanak. Hogy ezeket a „céljaikat" elérhessék, gyakran bűnözőkké válnak. Sok gondot okoz az egyre növekvő szabad idő felhasználása is. Sokkal jobban meg kellene szervezni a fiatalok szabad idejét, tartalmasabbá kellene tenni azt! Ifjúsági klubot! Igenám, de hogy? Ezt a kérdést Palotai Erzsi, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat KISZt.itkára tette fel, s hozzászólásának nagyobb részében ő is éppen ezzel az újabb témának számító kérdéssel foglalkozott: — Még most sincs Szegeden egy olyan szórakozóhely sem, ahol a fiatalok valóban kulturált környezetben tölthetnék el szabad óráikat, ahol valóban igényesen szórakozhatnának! Ezt a kérdést már régóta feszegetjük, mégsem történik semmi! Nem hiszem, hogy egv ekkora városban, mint Szeged, ne akadna egy olyan helyiség amiből egy városi KISZ-klubot lehetne alakítani. Eddig is nagyon kellett volna ez a klub — a mi üzemi KISZ-klubunk a bizonyíték rá, hogy egy ilyen helyiségben tényleg lehet jó dolgokat csinálni! —, de most, a munkaidőcsökkenés korában már egyszerűen elenged hetetlen. Klub — helyiség — ház — lakás. A gondolatsor könnyen jutott el a következő, s talán a legszenvedélyesebb vélemények kimondására ösztönző kérdéshez, a lakáshoz. — Ki, mikor, hogyan kaphat lakást? Erre a megválaszolhatatlan mondatra kereste a vita minden felszólalója a választ, s ha megváltó gondo-í latok nem is születtek ebben a témakörben, néhány jő — vagy jónak vélt — ötlet születéséről azért beszámolhatunk. Boros József, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Csongrád megyei titkára egy véletlen beszélgetés során hallott javaslatot ismertetett: — Olyan garzonlakásokat kellene a fiatal házasoknak biztosítani, amelyekben 3—4 év alatt — lényegében lakásgond nélkül élve — össze tudnák gyűjteni a szövetkezeti vagy a KISZ-társasházak építéséhez szükséges pénzt. „Starthely" lenne ez a lakás, amely ..kifutási időt" adna ideiglenes lakóinak,.. Az érdekes — valóban elgondolkodtató — ötletet egy hasonlóképp jogos kívánság követte: — Csökkentsék a KISZ-lakások építésének indulóösszegét! Miért nem 18 —20 ezer forinttal lehet nekivágni egy KISZ-lakás megszerzésének a jelenlegi 35—400 ezer helyett? (A kérdésre felelő válasz, amely tudatta, hogy a több fizetnivalót a KISZÍlakásépítés „magán" jellege magyarázza, jogilag-formailag feltétlenül elfogadható; ám az igény, amely a KISZ-építkezések „szövetkezetesítését" — azaz: árainak csökkentését — kéri, talán mégiscsak jogos. Most hol végeznek annyi fizikai és szellemi társadalmi munkát, mint éppen a KISZ-házak tetőalá-hozásában?) Elgondolkodtató viszont, hogy a nagy lakásgondok közepette mégis nem egy olyan két-, háromszobás családi otthon van, amely hiába vár gazdájára. Persze nem Szegeden állnak ezek az üres lakások, hanem a Szeged környéki falukban tanyákon. A fiatal diplomások — orvosok, mezőgazdászok — részére építették őket, de lakójuk csak nem akar kerülni. S ez — ifjú szakembereink vidék-iszonya — volt a vita utolsó, nagyobb egységet képező gondolatgóca. — Az idősebb szakemberek féltékenysége tart vissza sok fiatalt! — hangzott az egyik vélemény. — A városi élet adta kényelem! — így a másik. A vita mérlege Voltak persze ennek az „Ifjúság és társadalmunk" címet viselő vitának más — hasonlóképp fontos — megállapításai is, ám azokról beszámolni | már semmiképp sem tudunk. Hogyan vonhatnánk meg végül az — ismételjük: nagyon élénk, nagyon hasznos — vita mérlegét? Talán így: munkájára több figyelmet. gondjaiban több segítséget kér a felnőttektől az ifjúság. Azt szeretné, ha nagyobb teret kapna képességeinek kiélésére tehetségének bemutatására, ha kezdeményezései nagyobb együttérzést váltanának ki. Ugyanakkor nemcsakhogy elismeri a fiatalabb korosztály magatartásában mutatkozó bántó vonásokat, de azok megszüntetésére éppen a tudásban, tapasztalatban gazdagabb idősebb generációtól kér segítséget. Végezetül csak ennyit: kívánjuk, hogy nemcsak minden népfront — de minden egyéb tanácskozás is ilyen színes, érdekes, érvekben és ellenérvekben — egyaránt gazdag legyen! AKACZ LÁSZLÓ Soha nem láttam Endres urat, a nyugatnémet kereskedőt. Akkor sem, amikor Szegeden járt-kelt, s akkor sem, amikor az üllési állami gazdaságban tárgyalt Emiatt nem is tudom elképzelni, hogy milyen a fizimiskája; piros pufók képű és ferde vágású mongol szemekkel néz a világba, vagy keskeny arcú, szőke német, aki borús időben is kék szemmel látja a vágásra érett étkezési olajlent az üllési homokon. Csák annyit tudok róla. hogy igen jó kereskedő, szívesen vásárol nálunk. Étkezési lenolajnak vásárol magot Üllésen, mindig a szerződés szerinti mennyiségben. Jó véleménnyel van Endres úr erről a gazdaságról, mert a részére kiküldött termék kifogástalanul jó, nagy a keletje. A szállítás az AGRIMPEX útján történik, mert a termelő nem kereskedik közvetlen Endres úrral. A kötésben tavaly ís előírták, hogy a kiszállítandó étkezési olajlen 93 százaléknyi tisztasági fokot érjen el, mert csak így kapják meg a mázsánkénti 88 márkát Ügy látszik, a gazdaság nem ismerte még elég jól a kereskedelmi kötések szigorát, mert 97,5 százaléknyi tisztasággal küldte fel a kiszállítandó árut. Az AGRIMPEX természetesen visszaküldte, s követelte a megegyezés betartását rtt kezdődött aztán az igazi hajeihő. Endres úr naponta sürgönyzött, hogy mi van az olajlennel, szétszedik már a vevők... Üllésről visszasürgönyöztek, hogy nyugi, nyugi, most válogatják újra, mivel fél százaléknyi eltérést konstatált a magyar kereskedő eég. (A tisztaság ez esetben azt jelenti, hogy a kiküldött áruban nem lehet 2 százaléknál magasabb a töredezett lenszemek súlya.) Ojra jött a sürgöny: nem számít a fél százalék, csak küldjék már. Még azt ls üzente a kereskedő, hogy a törött szemek éppen olyan jók, mint az egész szemek. Futott ám az igazgató Pestre, lobogtatta a válaszsürgönyt. De hiába, lehűtötték a buzgalmát, mert a törvény az törvény. Hiába bizonygatta a termelő, hogv a vevőnek így is megfelel. Az lehet, hogy a vevőnek megfelel, de az AGRIMPEX-nek nem felel meg —>. és ez a lényeg. Hiába, sz akkurátus hivatalnak mindig igaza van. Különben is. miért ne válogatnák újra az olajlenmagvakat? Valóban, miért is hagynák abba ezt a könnyed és szórakoztató munkát? El is végezték a kiválogatást, és .77 mázsa törött szemet raktak külön zsákokba ... Ezzel aztán az ügy elintézést is nyert volna. De közbelépett újra Endres úr és kérte, hogy a 37 mázsát is küldjék ki, azt ls megveszi. De ha már nem adták a kötési áron, mázsánként 88 márkáért ad érte 75 márkát... Gyorsan kiküldték a törött szemeket is... Hát így történt ... S hányszor, de hányszor történik fgy a magyar lovagiasság szabályai szerint Azért még itt sem ért véget a történet. Endres úr újra eljött hozzánk és azt mondta Üllésen, hogy más országban levő lentermelő területből ide hozna 300 holdat, és az innen várható 2 ezer mázsát termeljék meg Üllésen, mivel ez a talaj igen jó, s ezt is megveszi 88 márkáért Mondta, kérte és a sürgős választ várva elutazott Azóta az igazgató is járja a kereskedelmi labirintusokat a fővárosban, hogy felkarolnák-e ezt az újabb negyedmilliós valutáris üzletet? Lehet hogy mire fölkarolják, Endres úr betakarítja máshol az idei termést Elvégre nem lehet elsietni a dolgokat Pató Páléknál. Na még csak ez kéne! „Ügy van a' most is. hogy adjuk mög a módját mindönnek". a g. Újdonságok „leltára " A kiemelt beruházások sorában Is a fontosabhak közül való a Borsodi Vegyi Kombinál karbamid üzeme. Az új gyár a múlt évben már teljes kapacitással termelt. gyártmányaival importot takarít meg a népgazdaság. Távlati kép a karbamid Üzem tornyáról. Vasárnap, 196*. február 1L DÍL-MAGYAAORSIÁG Q