Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-09 / 33. szám

Belga művészek Pesten Újabb reprezentatív bemutató várja a kép­zőművészet hívéit Bu­dapesten: a modern belga képzőművészet utóbbi 45 évének java termését felvonultató tárlat A kiállításról szólva először is a megrende­zés tényét kell üdvözöl­nünk, azt hogy végre Belgium, ez a tőlünk földrajzilag is, kultúrá­ját tekintve is távol le­vő állam elküldte hoz­zánk szellemi energiái­nak legjobb hordozóit: festőinek legszebb ké­peit, szobrászainak leg­mutatósabb alkotásait A „legszebb" és a „legmufcatósabb" jelző­ket joggal használtuk. A belga kiállításon ugyanis éppen azok az alkotások vannak túl­súlyban, amelyek pri­mer látványukkal a szép, a mutatós minő­sítést kiérdemlik. S ezzel lényegében már meg is mondtuk, hogy a modern belga képzőművészet szinte valamennyi irányzata az impresszionizmusból táplálkozik. A régi francia mesterek keze­nyoma érződik mind a kifejezetten impresszio­nista képeken, mind a dekoratív irányzattól távolabb álló alkotáso­kon. Meg kell azonban mondani, hogy ez az impresszionista alap­hang mégis különbözik a francia iskoláétól: fa­nyarabb — így is mondhatjuk: intellek­tuálisabb igényű — a modern belga képző­művészet A kiállítóik közül ne­ve szerint Paul Van Hoeydonck, René Mag­ritte, Jacques Chemay, Gaston Bertrand, Jo Vellohant és James En­tor említhető meg, mint az átlagból kiemelkedő, igazán karakteres mű­vészegyéniség. Hogy a hazai alkotá­sokhoz szokott látogató tulajdonképpen mit is kap ettől a tárlattól? Elsősorban is egy igen korrekt, s teljesnek mondható tájékoztatást, másodsorban pedig né­hány képével maradan­dó élményt. A legmara­dandóbbat feltétlenül az elsőként említett Paul Van Hoeydonck két hatalmas, háromdi­menziós képe, az Ikarus bukása és az Ariadné fonala adja. Hárommé­teres létükre is koz­mikus alkotások. A. L. Móravárosi vízügy Elek Sándor és Kószó Sán­dor olvasóink (Gólya utca 23. szám alatti lakosok) pa­naszukkal fordultak hozzánk, mert házuk tövét és a pincét állandóan víz borítja Írják, hogy körülbelül két éve az utcájukat rendezték, a járdát aszfaltozták, az úttestet kő­burkolattal fedték be. Há Előlegért sem kaptak taxit Nóvák Zoltán és Thirring vő eszpresszóhoz jön fél 8­Akos, a szegedi Radnóti ra, ahol mi várni fogjuk. A Gimnázium IV. osztályos ta- gépkocsivezető felírta a ta­nulói a következő szövegű xit rendelő tanulótársam, panaszlevelet' küldték szer- Thirring Akos nevét. A ta­kesztöségünknek: „Február xit hiába vártuk a megbe­2-án délután iskolai kirán- szélt időben, nem jött. Egy duláson voltunk Hódme- másik taxi sem vette fel zóvásárhelyen. Az esti 8 órás nehezen járó osztálytársun­vonattal akartunk hazajönni, kat, noha a kocsi egyetlen Velünk volt egy testifogyalé- utasa az állomásra tartott kos osztálytársunk is, aki Hogy le ne késsük a vona­nehezen tud járni és részére tot, gólya viszi a fiát alapon, délután körülbelül 6 órakor felkaptuk osztálytársunkat taxit rendeltünk a hódmező- és kicipeltük a hódmezővá­vásárhelyi Béke Szálló előtti sárhelyi Népkert-állomásra, taxiállomáson. A Ja 37-85 ahova utolsó pillanatban ér­rendszámú taxi vezetője keztünk. Kérdezzük: a ta­csak úgy volt hajlandó az xisofőr most hogyan szá­előrerendelt fuvart elvállal- moi ei az előleggel, miután adunk3 ^nnefatdásfÜ^n a megrendelésnek nem tett eleget? Vagy így is lehet az ! Kiváló áruk fóruma A múlt év őszén alakítót- forgalomban levő, vagy rö­ták meg a kiváló áruk fóru- videsen piacra kerülő ter­mát, amely 30 vállalat és mékekkel. A pályázaton ki­üzem 61 termékét jogosította válónak minősített cikkeket fel a megkülönböztető jelzés áprilisban kiállításon mutat­használatára. ják be a közönségnek, s má­Az Országos Piackutató In- jusban a BNV-n már az tézet már meghirdette az arany-fekete háromszögletű újabb pályázatot. A kiváló emblémával jelezhetik kiváló áruk fórumára március 10-ig gyártmányaikat a nyertes fogadnak el benevezést a kiállító vállalatok. megállapodtunk, hogy a zuk előtt a gyalogjárda taxiállomással szemben le- utasok érdekét szolgálni?" azonban befelé lejt, követke­Szegedről Szeged nélkül zésképp a csapadék oda­folyik, majd le a pincébe, ahol most is 25—30 cm ma­Olasz furcsaságok gassagban álL Tetőzte a bajt, — írja Szabó Zsigmond ol . „_, „ vjrozi,,,- vasónk (Jósika u. 14.) —, hogy az árkot ugy kimélyi- amely r^viden ismerteti a tették, hogy az áteresszel város történetét, miközben „„„, v™; Dankó-dalokat hallunk a nem hoztak egyszintbe. Emi- Dankó pista.zenekar kísére_ att az árokban áll a víz, tében. Ennyi a szegedi vo­nem tud elfolyni. Ezt az ál- natkozású zene, de az éne­kesek kozott meg veletlenul lapotot jelentették már a sem akad szegedi szereplő. Szegedi Víz- és Csatorna- sőt> a szegedi romantika megtörésére a magyar dalo­műveknek, a II. ker. tanács kon kívül a többi között hal­építési és közlekedési cso- lunk két táncdalt is, az egyik Colé Porté szerzeménye, a portjának. Mindkét helyen másik is olyan természetű, azt a választ kapták, hogy h°Sy szövegének, zenéjének a probléma nem tartozik semmi köze sincs Szegedhez. ., Szegednek van színháza, hozzájuk. Kerdezik panaszos vannak színésze}> énekese)( olvasóink: ki akkor Mórává- sőt ha kell táncdal- és nép ros gazdája? dalszerzői is. Ügy gondolom, A villamosok udvariassága Lapunk január 30-i számá- Mint írja: „Igaz, hogy az ban Melyik az igazi? cím- utasok ismerik a menetren­mei megjelent írásunkban det, de az sem ártana, ha tettük fel a kérdést: az az a villamosok be is tarta­udvariasság, ha a villamos nák." Boros Gyevi János megvár minden egyes utast maga is villamoskalauz volt: a megállóban, vagy ha me- „A 44-es számmal jelöltek netrend szerint közlekedik? — írja —, akkoriban ugyan­Korács Antalné (Kandó Kál- is nem az újságnak írtak az mán utca 36.) és Boros Gye- elégedetlen utasok, hanem a ri János (Feltámadás utca vállalatnak, miután leolvas­17.) olvasónk véleménye egy- ták a számot." Szerinte, ha aránt az, hogy a legnagyobb a kocsi menetidőben van, udvariasság a pontos közle- megvárhatja azt az utast, kedés. Kovács Antalné leve- aki eléri a villamost, de ha lében elmondja, hogy a Ság- késik, induljon el azonnal, Megvettem a Szegedről eredményesebb, igazabb sze­készült új Cityvox lemezt gedi hangulatot tudtak volna teremteni, ha a lemez mű­sorát Szegeden, szegedi sze­replőkkel készítik el." Hát vannak még ismeret­len olasz furcsaságok? Ed­dig minden olasz film ezek­ről szólt: tele voltak külö­nös, extrém helyzetekkel és után valaimj érdemlegesen újat mondani ebben a tárgykör bein? Naiuii Loy, a megrendítő Nápoly négy napja rendező­váritelepről a 2-es villamos­sal jár be dolgozni a vasút­ra. Január 29-én reggel 7.21­kor indult el a végállomás­ról az a kocsi, amelynek 7.24 az indulási ideje, s emiatt többen lemaradtak róla. Ilyesmi gyakran előfordul. különben végül összevissza járnának a kocsik." Ügy látszik tehát, hogy lapunk olvasói egyetértettek a cikk mondanivalójával: a a villamosok igazi udvarias­sága a pontos közlekedés. Ki tudja, mi hol van? özv. Schmidt Józsefné, tőlem, hol van az Alabár­Partizán utca 11. szám alat- dos. Mondtam, hogy a ti olvasónk szerkesztősé- nagyállomásnál. Tévedtem günknek küldött levelében és szidhattak is érte, de kicsit sajnálkozik azon, hogy ma sem tudom, merre talál­a valamikori kisvárosi jel- hatom. Olvastam, hogy érde­legű Szeged ma már annyira kes előadást tartanak a DÉ­terebélyesedik, hogy alig is- MASZ kultúrtermében. Mi merik egymást a város kü- ez és hol található? Már lönböző pontján lakók. Az- csak kíváncsiságból is el­előtt a kisvárosban viszont mentem volna, de a szolgá­szinte mindenki ismerte a latos rendőr sem tudta meg­másikat. Olvasónk viszont mondani. Azt mondta, be­panaszkodik, hogy hirdetik a széljek magyarul, vagy néz­Napsugár bisztró ételeit, Ita- zem meg az újságban. A M de kevesen tudják a Klauzál téren? De hány lait, de kevesen tudják a hirdetésből megfejteni, hogy ez a bisztró hol található, szám? Nem tudtam „Szilveszter este kérdezték lálnl. megta­Magyar fofosiker A szocialista országok foto- és 2. díját Járai Rudolf, az szaklapjai és az NDK-beli MTI foto főmunkatársa nyer­ORWO filmgyár a Nagy Ok- te az ösz a Dunán és Mé­tóberi Szocialista Forrada- nesterelés című felvételeivel, lom 50. évfordulójának tisz- Utóbbi képével az 1966. évi teletére nemzetközi fénykép- moszkvai nemzetközi „Inter­pályázatot rendezett, amely- press" sajtó-foto pályázat re több mint 30 ezer kép ér- küiöndíját és az 1967. évi bu­kezett be. A nemzetközi zsű­ri a napokban Lipcsében ér­tékelte a pályamunkákat. A színes képek csoportjának 1. dapesti nemzetközi színesfo­to kiállítás első díját is el­nyerte. Prototípus Turista-pulykák Angliából jellemekkel. Lehet még ezek furcsa szerkezetű új film­jében bebizonyítja, hogy le­het Egészen rövid történe­| tekből, sőt villanásnyi epi­zódokból áll ez a filin; mintha Örkény István „egy­I perces novelláit" kötötték ! volna csokorba, i A sok apró történet tár­gyát tekintve öt nagy téma­kört foglal egybe. Beszél a munkáról, bírálja és kigú­nyolja a képmutató polgá­rokat, elemzi a családi élet konvencionális felfogásának ellentmondásait, a szokáso­kat és végül — természete­sen — bemutatja az olasz nőt A történetek nemcsak hangulatban, atmoszférában sokszínűek, hanem értékben ls különbözők Egyik, másik megmarad a felületes nevet­tetés szintjén. A legtöbb azonban eljut a lényegig, a társadalmi igényű és értékű bírálatig. Egy beesett arcú fiatal fa­lusi tanító például felolvas egy tanteremben — amely inkább istállóra emlékeztet — rongyos és éhes tanítvá­nyainak — valami hivatalos dicsőítést a mindig vidám és napfényes Olaszországról. Egy másik epizódban egy kisfiú ebédet visz útépítésen dolgozó apjának, s ebéd közben nagyokat nyelve né­zi apját, aki erre megkí­nálja. De a fiú visszautasít­ja: — A mama azt mondta, hogy már ebédeltem. Nem hiányoznak persze a filmből a pikáns, sőt borsos, harsányan mulattató jelene­tek sem. Ha még feljegyez­zük, hogy Loy olyan sztár­parádét rendez ebben a filmben, amely szinte párat­lan — többek között Nino Manfredi, Anna Magnani. Alberto Sordi, Virna Lisi, Sylva Koscina, Jean Sorel és Caterina Spak , szerepel az epizódokban — nem kell különösképpen bizonyíta­nunk, hogy az Olasz furcsa­ságok csakugyan a legszin­vonalasabban szórakoztató filmek közé tartozik. ö. l. Angliából 555 napos-puly- Ferihegyi és ka érkezett szerdán este a csütörtökön főapátom, tiándop Csodálatos keze van az én Sándor barátomnak. Még hegedűt is csinált, valódi, igazi hegedűt, amely éppen úgy rítt, mint a többi. Pedig hát sose tanult ilyesmit. A maga szeme és esze után faragta. Csontból borotvanyelet, ökörszarvból fésűt, kukoricacgöből takaros pipát... Ez volt a szenvedé­lye: a barkácsolás. Ezen kívül hor­gászni és vadászni szeretett még na­gyon. Meg kártyázni. Csak egyet nem csípett semmiképpen az istenadta, a mesterségét, amiből kenyeret kellett dagasztania magának. Hajat vágni és borotválni... ezt mindig szívből utal­ta. Ott állt az üzlete velünk átellen­ben, a poros kocsiút mellett, s ő ott töltötte el a napot — fúrással, fara-' gással. kártyagusztálással. Afféle kis falusi klub volt a műhelye. Legutóbb, mikor hazamentem, át­füttyentett értem. Megmutatta és meg­szólaltatta a hegedűt, aztán vette a kártyát. __— Csapunk egyet? — Nem bánom. Ultizgatunk a csöndes délelőttön, később megjöttek a kibicek is, s igen vígan telt az idő. Különösen Sándor­nak akinek ügy futott a lap, mintha rendelésre kapta volna. Mi meg csak fizettünk. Közben akadt kibic, aki maga megborotválkozott a nagy tü­kör előtt, s az anyagköltség fejében növelte Sándor kasszáját. Hanem egyszer beállított egy hetyke legény­ke. sietősen, nagy sjellel, és azt mondta Sándornak: — Hajvágást! — Mindjárt... mindjárt... nem látod, hogy megkontráztak? — Sietek. Nemsoká jön a busz... Lement két kör is, anélkül, hogy Sándor mozdult volna. Gyönyörűsége tellett a lapban. — Lesz már valami? — türelmet­lenkedett a legényke. — Hogyne, hogyne! Negyvenszáz ultimó... Sándor ismét nyert. Rakásba fény­lett előtte a pénz. A legényke meg ott toporgott idegesen. Ugyan mi lesz? Felbomlik a játék? Sándornak hajat kell vágni... De Sándor nem volt fejreesett gyerek. Egyszer csak nagv hirtelen belemarkolt a pénzbe, s úgy saccra a legényke tenyerébe nyo­mott pár csörgő forintot. — Itt van! Eridj el a konkurrenciá­hoz! Gémes Palihoz... Én mondom neked, nagyon jól nyír! És a fiú ment. Sándor meg kézbe kapta a hegedűt, tust húzott vele, és utána megkérdezte r — Akar még valaki nyiratkozni, bo­rotválkozni az urak közül?... — s minthogy senki sem akart, csodálato­san ügyes kezével újra osztott... Sz. S. I. repülőtérre, hajnalban a szállítmányt már tovább is vitték a Baranya megye! mezőgazdasági vállalat bol­dogasszonyfai telepére, ahol berendezkezdtek az angol hibridpulyka nagyüzemi te­nyésztésére. A pelyhes kis­pulykák egy része a rend­kívül gyors növekedésű és jó takarmányértékesítő apai, más része a kiváló tojáster­melő, de kis testű anyai vér­vonalhoz tartozik. Kereszte­zésükkel — még ez év őszén — létrehozzák a „szülőpáro­kat", amelyek megfelelő ke­resztezésével 1969-ben állít­ják majd elő az áru-pecse­nyepulykaknak való szaporu­lat első néhány tízezer pél­dányát. Az angol Matthews­cég a „,napos-nagyszülők'" szállításával egyidőben meg­adta a magyar szakemberek­nek a hibridpulyka-nevelés, tartás és a keresztezés opti­mális sikeréhez szükséges szakmai tanácsokat. (MTI) Rablák között Szegénység, főúri garázda­ság, rózsasándori igazságte­vés — Western-vágtábaíi, szélesvásznon. Georgij Sen­gelaja Rablók között című filmjének hősei cselekszik mindezt, izgalmasan, vad hegyek között, ebben a ro­mantikus kalandfilmben. Ami igaz, igaz. Pardaillan lovag kikent-kifent vívólec­kéi és az előregyártott ma­kettverekedések hiányoznak ebből az ősi grúz legendát feldolgozó történetiből; vi­szont annál több az „igazi" csetepaté, á helyét rablók közt sem találó, igazságke­reső, daliás Maci Hvitija kö­rül. A rendezőt csupán egyet­len dologért vádolhatjuk. A kalandfilmekkel mostaná­ban elárasztott közönséget tulajdonképpen egészen színvonalas kalandtörténet­tel ls megajándékozhatta volna: ha .tudja mikor kell pontot tenni a végére. Mi ugye, a heppiendnél szoktuk meg. J. A. n Péntek, 1968. február 9. oel-magyarorszag 5

Next

/
Thumbnails
Contents