Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-06 / 30. szám

San Remo-i Van vagy nincs? nyertesek Elvek és árak a kultúra frontján Szombaton a késő éjszakai órákban hirdették ki az idei San Remó-i dalfesztivál nagy érdeklődéssel várt eredményét. A versenyen részt vevő világnagyságok — mint ismeretes — az elődöntőkön sorra elvéreztek. Az első helyre — 306 szavazattal — az olasz Sergio Endrigo „A te dalod" című száma került, a brazil Roberto Carlos előadásában. Második lett a „Fehér házikó" című dal (szerzője Ornello Vanoni, énekelte Maris Sannia). Harmadik helyezést ért el a világhírű olasz énekesnő: Milva „A dal" című kompozíciója, az ugyancsak népszerű olasz Adriano Celentano tolmácsolásában. Egy panasszal kevesebb A korszerű emeletes házakat az utóbbi években már központi tv-antennával szerelte fel az építőipar. A központi tv-antenna csatlakozójának használatáért a bérlőknek használati díjat — havi 6 forintot — kell fizetniük. A rendelet egységes értelmezése érdekében az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium lakás és kommunális főosztálya elvi állásfoglalást tett közzé, s ez kimondja, hogy a központi tvantenna csatlakozóért a bérlő csupán akkor köteles használati díjat fizetni, ha azt ténylegesen igénybe veezi. Összefogtak munkatársukért A pusztaszeri elágazásnál baleset következtében súlyos sérülést szenvedett Dobó Gézáné, Szegled, Remény utca 8. szám alatti lakos, autóbuszjegykezelő. Beszállították a Sebészeti Klinikára, ahol megoperálták. Sok vért vesztett, amelyet sürgősen pótolni kellett. Munkatársai, a Marx téri MÁVAUT-állomásan azonnal mellé álltak. Ábrahám Ferenc és Petrovánszky Gyula forgalmisták kezdeményezésére gépkocsivezetők, jegykezelők, forgalmi szolgálattevők 22-en több mint 6 liter vért adtak munkatársuk megmentésére. Két felső szinten felelős vezető, a művelődésügyi miniszter első helyettese és a pénzügyminiszter első helyettese nyilatkozik az új mechanizmus ós a kultúra viszonyáról, az új helyzet adta változásokról a Valóság című folyóirat idei első számában. Az interjúk ismét megindokolják, miért is volt szükség az „Alap ós járulék" szópárossal jelölt intézkedés meghozatalára. Magyarán és egészen egyszerűen arra, hogy a csupán szórakoztatásd célokat szolgáló filmek, illetve színpadi művek utón miért kell a moziknak, színházaknak egy meghatározott kulturális járulékot fizetniük, a most létrehozott Kulturális Alap pedig hogyan segíti majd a kultúrpolitika szempontjai szerint fontosnak ítélt filmek, színművek -»s természetesen egyéb művészeti termékek — létrejöttéi-terjesztését Az említett kettős interjú, s a korábbair e tárgyban elhangzott tájékoztatók alapján rövid nyomozást végeztünk: hogyan is fest a valóságban a járulékelv — szó szerint is érthető — aprópénzre váltása. Előbb „mozifronton" jártunk. Nem volt nehéz megtudnunk, hogy itt az új évben, új — egységesen magasabb — árak várják a nézőket. A helyáremelós a filmszínházak kategóriája szerint történt: a premiermozik legdrágább jegye 10, az új filmeket a premier után 30 nappal vetítő mozik legdrágább jegye 8, a normál- és a cinemascope-keskeny filmeket vetítőké 6, a szokásos keskenyfilmeket vetítő moziké pedig 4 forint lett. Az olcsóbb helyárak aranyosan igazodnak a legdrágábbakhoz. Megváltozott a filmek kölcsöndíja is! Az „A-kategóriába sorolt — a művelődéspolitika elvei szerint fontosnak ítélt — alkotások után nem jár kölicsöndij, a „B"-kategóriájú — mondanivalójuk szerint kevésbé fontos — filmek után mozikategóriák szerint a bruttó bevétel 45, 20, illetve 15 százalékát kell kölcsöndíjként befizetni, a „C"-kategóriás — kifejezetten szórakoztató — filmek vetítőit pedig ugyancsak kategóriák szerint a bruttó bevétel 55, 30, illetve 20 százalékának befizetésére kötelezték. Azelőtt egységesen 20 százalék vol t a kölcsöndíj. Mindebből már világosan látható, hogy a C-s filmek után „kivetett" járulékot a mozik az összbevételből származó összjövedelmükből fizetik. S tulajdoniképpen ez a nyomozásunk során tapasztalt első — tűnődésre, sőt ellenkezésre késztető — megállapítás. Ismét csak magyarán és egészen egyszerűen arról van szó, hogy a tájékozottabb mozilátogató úgy tudta, azt várta, hogy a sekélyesebb, csupán szórakoztató filmekért neki kell majd többet fizetnie, de a kultúrpolitikailag fcmtosabb műveket majd kevesebb pénzért láthatja; a filmek differenciálása a mozijegyek árában tükröződik majd, megmozdul, szélesebb ringásba kezd az árskála. Ezzel szemben egy újabb — „magasabb szinten" — merev árrendszer fogadta a nézőket, akik közül azok, akiknek ízlése csupán a sekélyesebb művészetet igényli, most joggal örülhetnek, hogy „nem is olyan kibírhatatlan ez az áremelés"; azok viszont, akik inkább az értékesebb, színvonalasabb műveket nézik, hasonlóképp joggal vethetik fel: „tulajdonképpen mi fizetjük meg az olcsóbb szórakozást kedvelők helyett a kötelező árkülönbözetet!" Mégegyszer: mozifronton nem az valósult meg, amit vártunk; filmenként vagy filmcsoportonként mozgó árak helyett ismét csak egy merev — magasabb szintű — árrendszer lépett életbe. A kulturális járulékot lényegében mindenki fizeti; az is, aki erre „jogosult", s az is, akinek ez tulajdonképpen nem lenne kötelessége... Röviden ennyit a mozifrontról! S hogy színházfronton mi újság? Oott viszont szinte semmi! Néhány napja érkezett csak meg a színházakhoz az a minisztériumi rendelettervezet (!), amely az ún különleges népszórakoztatások után fizetendő járulék ügyében intézkedik. Ez a rendelettervezet kimondja: az említett kategóriába sorolt művek után a színháznak nézőnként ötven fillértől 4 forintig terjedhető járulékot kell fizetnie. (Főképp, s szinte kizárólagosan az olcsóbb operettek esnek e jogos bírság alá.) Ám abban, hogy ezt a „pluszpénzt" a színház maga fizeti be, vagy áthárítja a közönségre, a színháznak kell majd döntenie. Egyéb ármozgás azonban sem most, sem később nem várható! Mozi ügyben beszabályozott — az elképzelésekhez alig-alig igazodó — forradalom; színházügyben viszont egyetlen — kissé tétovának tűnő — előrelépés — nagyjóból így vonhatjuk meg az új mechanizmus filmügyi és színházi mérlegét Valljuk be őszintén: ezen a téren többet is, mást is vártunk! Akácz László Mennyit dolgozhat az orvos, az ápoló? Életbe lépett az egészügyi miniszter új utasítása a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról. Az utasítás számos figyelemre méltó nővédelmi, illetve anyavédelmi intézkedést tartalmaz. Kimondja például, hogy beteghordónak, betegszállító gépkocsin dolgozó sofőrnek vagy ápolónak és mútőssegédnek nem szabad nőt alkalmazni. Terhes nőt — a terhesség megállapításától kezdve — tilos fertőző betegségek diagnosztikáját célzó laboratóriumi vizsgálatoknál, mérgezési osztályon, elmeosztályon, detoxikóló állomáson, valamint az egészségügyi gyermekotthonok úgynevezett nyugtalanrészlegein foglalkoztatni. Szabályozza az utasítás az egészségügyiek másodállásának és mellékfoglalkozásának lehetőségeit is. Eszerint körzeti orvos, üzemi körzeti orvos és körzeti gyermekorvos napi 3 órás mellékfoglalkozást vállalhat. Az egészségügyi, illetve a szociális intézet megbízásos jogviszonyt is létesíthet saját dolgozójával olyan munka elvégzésére, amelyre csak esetenként van szükség, és nem tartozik a dolgozó feladatköréhez. Figyelemre méltó az utasításban a munkaidő rugalmas szabályozása. Az egészségügyi dolgozó munkaidejét az intézet vezetője, a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben, szükség esetén heti, kétheti vagy havi, bizonyos esetekben pedig napi keretben is meghatározhatja. Egyfolytában 4 óránál kevesebbet és 12 óránál többet azonban senki sem dolgozhat az egészségügy területén. Áramszünet Az Áramszolgáltató Vállalat közli, hogy 1968. február 13-án 7—IC óráig a Teréz u„ Eakay N. u.. Huszár u., Rigó u.. Boros J. u.. Marx tér, Puloz u.. Pozsonyi I. u., Kossuth X<. sgt. által határolt területen áramszünet lesz. A vásárhelyi Aki elhitte, hogy szellemi vetélkedőt másként se lehet rendezni, mint halom kérdést összerakni, versenyzőket hívni és díjakat osztani — Hódmezővásárhelyen csalódott. Kellemesen. Vasárnap este, a Béke Szálló nagytermében, amikoris a MEDOSZ Csongrád megyei bizottságának gondos szervezésében bebizonyosodott: a népszerű vetélkedőforma nemcsak izgalmas, érdekes időtöltés lehet, hanem hasznos, tartalmas népművelés is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére a Szovjetunióról hirdetett egyesztendős kérdezz—felelek játéksorozat utolsó aktusára került sor, mezőgazdasági-erdészeti-vízügyi dolgozók hat szocialista brigádjának részvételével, ám az előzmények során százak kapcsolódtaik be kubikosoktól, tsz-tagokon keresztül adminisztratív dolgozókig. A bizottsághoz beküldött írásos pályázatok értékrendje szerint alakult kl a két elődöntő (Derekegyházán, Gorzsán) mezőnye, ahonnan 3—3 brigád szerzett jogot a vasárnapi döntőre. A Béke Szálló nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség végig élvezetes programnak tapsolt, ahol a frappáns válaszok mellett kijutott a tetszésből a szegedi színház művészeinek — Marosi Károlynál:, a szellemesen konferáló, ügyes játékvezetőnek, Kovács Zsuzsa táncdalainak, Mentes József, Laky József magánszámainak —, az ÉÜOSZ „Szeged"-egyúttesnek, meg a Fortuna zienekarnak is. Dr. Korom Mihály, a MEDOSZ megyei bizottságának — és a zsűrinek — elnöke „hirdetett ítéletet": első a Nagyéri Vörös Lobogó Tsz „Tyereskova"-brigádja, második a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság Április 4. brigádja, harmadik a Csongrád megyei Állami Erdőgazdaság műszaki- és adminisztratív brigádja (Beleznay Sándor, Kertész Margit, Márki István) lett. Nővérem, a színésznő Egyenetlen színvonalú film. Nehézkesen, ügyetlenül kezdődik, semmitmondó vita, helyesebben beszélgetés vezeti be. A főszereplők, Nágya és húga, Lida és Lida udvarlója, Kirill, s a lányok nagybácsija a boldogságról vitatkozik, mintha plakátok párbeszédét hallanánk, annyira üres ez a frázisokkal teli eszmecsere. S aztán még egy ideig ebben a hangulatban folytatódik ez az új szovjet film: unalmas, érdektelen. A hosszú nekifutás után azonban kikerekedik valamiféle lírikus dráma, valamiféle erőteljes atmoszférájú, valahol a tehetetlenség és a tragédia határai között, igazán emberi tartalom. A szereplőknek szinte semmi sem sikerül. A körülmények, a lehetőségek mindig kompÚj film rommiszumra kényszeritik őket, s a boldogság, amelyről a film elején olyan eleven aktivitással vitatkoznak, távol marad tőlük. Nágya például színésznő lesz. De nem sok öröme telik benne. Lida viszont színésznő szeretne lenni. Neki azonban nem sikerül. Mindebből a tragikus líraiságból — a film második felének erőteljes atmoszféráját kivéve — nem alakul ki valami igazán meggyőző mondanivaló. Mintha a rendező, Georgij Natanszov maga sem tudott volna mit kezdeni a hősök sorsának értékelésével. A színészek közül legjobban Natalja Tyenyakova (Lida) és Vitalij Szolomin (Kirill) modern szellemű játéka tetszett. ö. L. Képernyő Leszúrta a lányát Könnyen halállal végződhetett volna az az apai szigor, amit 17 esztendős leányával szemben február 3án, szombaton a késő esti órákban Újszegeden, a Gyapjas Pál utcában alkalmazott Hízó Sándor Szegedi, Lenin körút 22. lakos. A leány, aki korábban már megígérte szüleinek, hogy tudtuk nélkül nem megy el szórakozni, ezen az estén újból elszökött hazulról a Liget vendéglőbe, amely szombatonként táncos szórakozóhely. Apja, miután tudomást szerzett lánya távollétéről, keresésére indult, hogy hazavigye. Útközben azonban hat deci bort fogyasztott, s kissé ittas állapotban érkezett a vendéglőbe. A lány — félve a szigorú felelősségre vonástól — el akarta kerülni az apjával való találkozást és elhagyva a vendéglöt, a Gyapjas Pál utcában futni kezdett. Apja utóiérte, s mielőtt lánya barmit tehetett volna, zsebkésével hasba szúrta. A lányt életveszélyes sérüléssel szállították a mentők kórházba, ahol csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg életét. A szurkáló apát a rendőrség letartóztatta és emberölés kísérlete miatt indított ellene büntetőeljárást. Fiúk, figyelem! A CSONGRÁD MEGYEI TANÁCSI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT az 1968. évi ipari tanuló szerződéskötésre előjegyzésbe yesz: géplakatos, épületlakatos, épületbádogos,' kőműves, ács, villanyszerelő, víz-, gáz-, központifűtés-szerelő, épületburkoló, fapadlózó, tetőfedő, üvegező, vasbetonszerelő, cserépkályhás, útburkoló, betonozó szakmákra jelentkezéseket 8 általános iskolai végzettséggel, vagy érettségivel rövidített tanulóidőre. Jelentkezni lehet az általános iskolák által kiadandó jelentkezési lappal: Hódmezővásárhely. Tanácsköztársaság tér 59. sz. alatti központunkban; Szegeden, a Dorozsmai úti Főépítésvezetőségünknél; Makón, Liget u. 17/b.; Szentesen, Arany J. u. 11. és Csongrádon, Darányi u. 4. sz. alatti építésvezetőségeinken. Munka- és védőruhát biztosítunk. a szakma elsajátítását garantáljuk xH. 139 249 Ezt a tiszteletteljes kérdést a Színház- és Filmművészeti Főiskola harmadévesei tették fel a tv-nézőknek, s miután a kamerák mögül érkező válasz igenlő volt, szombaton délután hét perccel négy óra előtt sorba álltak a felvevőgép elé, s mint az óvodai évzárókon — legyünk tisztelettudóbbal:: mint a zeneiskolai házihangversenyeken— bemutatták, mit tudnak. Hogy mit tudnak? Szavalni — pardon: verset mondani — még nem nagyon tudnak, színész módjára jönni-menni hasonlóképp, s énekelni, hát énekelni tudnak a legkevésbé. (A sokat szidott-becsmérelt szegedi West Side Story előadás alkalmi együttese a főiskolások fiaihoz képest operaházi szinten dalolta el annak idején a musical rendőr-songját!) Némi örömöt azért mégis szerzett az egyébként ügyesen megszerkesztett adás. Láttuk a szegedi Jobba Gabi néhány, már valóban színészi pillanatát, s Molnár Ferenc Liliomának Jutkájaként láttunk egy olyan művésznő-ígéretet, ald alighanem már nem is ígéret, hanem azonnal szerződtethető, kész színész. Jellemző egyébként szerénységére, hogy a bemutatkozáskor rövid nevét úgy elhadarta, hogy azt feljegyezni nem volt időnk. így most ismeretlenül gratulálunk és kívánunk sikeres pályakezdéstpályafutást az Anonymus Ju1 Lkának. A. L. Értesítjük a lakosságot, hogy a Horváth M. utcát építkezés miatt folyó hó 12—17-ig a járműforgalom elől teljes egészében lezárjuk! Kedd, 1968. február 6. OtL-MAGYARORSZA* 5