Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-27 / 48. szám

Milyen legyen a jó Iclub? Klubvezetők tanácskozásai Felszabadult alkotó erő Szovjet képzőművészeti kiállítás a Műcsarnokban ——~ j wsLA, vwpetfig a szegedi Járás bereked (jek tel, btteklntscaiek egy-egy tfjúsági klub munMakón A MfeS mOvefStKst ház Kováét PboátB wezette diáktehrbja ta Ifjúsági Magasi* érdeklődéssel kísért sorozata nyomási „Kl a menőfej?" rímmel tartott tanulságom foglalkozást meghökkentő külsőségek néTkOl, hétköznapi egyszerűséggel Dr. Veczkó József, a József Attila Tudományegyetem temert pszichológusa Kiss István ötletes karikatúráinak a felhasználásával rokonszenves hangulatban vezette a beszélgetést, és szellezárta le aranyigazságnak számító sláger-variációjával: Minden ember fontos akar lennit Természetesen aaóba került itt a diploma utáni „ámokfutás" la, hinai a klubtagok többsége érettségi előtt átló középiskolás. Meglepő volt számukra annak a bizonyítása, hogy egy átlagember 12—20 féle foglalkozásra alkalmas, és lehet „menőfej" a fe Jógulyás is. Kimondhatatlan erénye, hogy meg is győzte beszélgető társalt Balástyán A balástyai művelődési otthon ifjúsági klubja közérdekű témával kedveskedett randégeinek. Bizonyította, hogy a fiatalok nagyon ts érdeklődnek a falu probléEsztelen virtuskodás A szegedi közúti híd hatalmas ivén, ott ahol már az ég kezdődik, két esztelenül virtuskodó fiatalember lépked, hányaveti mozdulatokkal, magabiztosságot fitogtatva. Tömeg a parton, tömeg a hídon. Tűzoltóság, rendőrség, a vízen mentésre kész rocsók. Szörnyülködés bosszúság AH a villamos. Vasárnap délelőtt van, szombat éjszaka eső is volt csúszós odafönt a vas. De a két akrobatamajmoló ifjú já egy órányit billeg-ballag a magasban. Nem tudni, a kocsma gőzén kívül miféle ötlettől vezéreltetve. Miféle eszelős feltűnési viszketegség Játszatja velük ezt a tragédiával terhes, esztelen komédiát? Egyikük a középső vasakra is „átrándul", lezseren leveti kabátját újra felveszi. Épségét életét kockára tevő ostoba, de minden bizonnyal bősnek képzeli magát Aztán, végre-valahára egyik a másik után — szerencsésen lekászálódik; egyiken a másik után — megérdemelten — kattan á bilincs. Hát megérte? Csak legalább — latiunkban már írtunk hasonló átkelésekről — addig okulnának az Ilyen hősködök, míg igazi szerencsétlenség nem történik! Mint kiderült a Járókelőket megbotránkoztató fiatalemberek — Szili Mihály 21 és Czirok József 22 éves — Sándor falva. Sport utca 2„ illetve Szabadság utca 3. szám alatti lakosok, a Szegedi Víz- és Csatornamű Vállalat alkalmazottai, akik italos fővel előre megbeszélték vasárnapi „sétájukat". A Szeged városi és járási rendőrkapitányság mindkettőjüket őrizetbe vette és garázdaság miatt büntetőeljárást indított ellenük. mái iránt A szokásos beszámoló helyett itt ötletes „riporter kerestetik" vetélkedő szállította a falu színei a művelődési! otthonba. Az első riport az új étterem vezetőjével készült az utolsó — ellenpontként — a 40 ezer forint értékű társadalmi munkával létrehozott nagyszerű klubot dicsérte, a közbeesők pedig a tsz-ben dolgozó fiatalok lehetőségeit boncolták hí tva 11 ésszerű en, sorsközösséget vállalva a tsz és a falu jövőjével. Érdemes felfigyelni ezekre a riportokra, hiszen a feszegetett problémák nagyobbik része már most megoldható! Szándékuk, hogy a vetélkedő anyagát a község vezető testületének ls bemutatják. A közérdekű témákat tálaló klubest így maga is közérdekűvé vált Mihályteleken A Drámai Kör tagjai Mi hályteleken találkoztak, hogy az ftterri irodalmi színpad példáján okulva az irodalomnépszerűsítés hatékony módszereit kutassák. A „Nemcsak a tükör görbe" című produkció után a résztvevők arról vitatkoztak, hogy a falusi irodalmi színpadok milyen hatásfokkal kapcsolhatják be munkájukba a színjátszás hagyományalt Mindhárom tapasztalatcserét a Népművelési Tanácsadó rendezte.. Horváth Dezső Az ötven év előtti október emlékének a szovjet festők, szobrászok, grafikusok is tisztelegtek: a Moszkvában és Leningrádban megrendezett össz-szövetségi kiállításon 2 ezer alkotásukat mutatták be az utóbbi évek terméséből. A tárlatóriás darabjai most megkezdték világjáró útjukat. A kiállítás százhatvanöt képe, szobra, grafikája szombat óta a budapesti Műcsarnok termeiben várja a bizonyára rekordszámú érdeklődőt. A szovjet képzőművészek budapesti bemutatkozása ugyanis jó értelemben vett szenzációnak nevezhető; olyan újdonságokkal szolgáló bemutatkozásnak, amely egyaránt meglepi a laikust és a tájékozottabb tárlatlátogatót. A kiállítás szenzáeió-mivoltát a sokszínűség, m felszabadult alkotói kedv biztosítja. Egy hatalmas lélegzetvétel ez a tárlat, amelylyel a szovjet képzőművészek elindultak a szigorúbb években „tilos" jelzővel illetett alkotói utakra. Utakra — írjuk, • nem tévutakra, mert a Műcsarnokban kiállított 150 munka túlnyomó többsége azt bizonyítja, hogy a szabadabb légkör valóban rrz egészséges irányzatok kiteljesedését, s nem a különféle Somogyi Károlyné felvételei Képernyő Nyikorgó gálaesf Mindenkinek van egy álma — sóhajtott Harangozó Teri a szombat esti Made in Hungary-ban, s ha díjat nem is nyert, legalább megfogalmazott egy nagy igazságot Ha szabad kölcsönkérni a tévénézésre ezt a bizonyos nagy igazságot, akkor a szombati program — napnyugta után — valóban igyekezett a legszélesebb érdeklődés rendelkezésére állni. A Kincskereső kisködmön — kicsiknek, a Marokkói mátkapár — nagyoknak, a táncdalest és Orion — mindenkinek. Móra Ferenc borzasfejű gyermekhőseit régóta csábítja a képernyő nyilvánossága. Szinte mindenfajta irodalmat átdolgoztak már szobafilmre, vicctől drámaciklusig, csakugyan bosszantó, hogy a legifjabb generáció állandó esti altatóműsorát nem ebből a rangosabb példatárból szelektálják. Persze ünneprontás lenne letagadni: a Kisködmön-sorozat már hagyományos Móra-kultuszt ápol a képernyőn, csupán a szempontot nem értjük, ami indokolja egy órára rá a cicavíziót. Maga Katkics Ilona harmadízben rendezi Szűcs Ferkóék padkán álmodott bájos mesevilágát, kanálisparton ténfergő, szérűskertekben csatangoló szegénységét, s az új sorozat — ahogyan egyhatod részéből megítélhető — körültekintő igényességgel közelíti a mához egy emberöltőre távolszakadt gyermekkor átüzenő tanulságát. A főszereplő nevét pedig — néhány éve használja csak! — nem árt megjegyezni: Elisztratov Jóska... Derűs perceket, szellemes fintort, nevetést ígért a tévéújság előlegben azoknak, akik vacsoraidöben a Marokkói mátkapárt szemelték ki maguknak szellemi táplálékként. Jules Romains novelláját Rácz György fordította és alkalmazta televízióra. Sípos Tamás dramatizálta, Horváth Tibor rendezte. A történet furcsa eljegyzésről pletykált letagadhatatlan erkölcstani célzattal, öt-főszereplős pillanatképben, ahol már maga a tény is persziílázs: a házassági tőzsdejátéknak fontosabb részvényese az após, anyós meg az ügyvéd kliens, mint a jegyesek. Nem is hiányzott a derű, a nevetés, s a „szellemes fintor": hiába a sok beszéd, a pénz meg az érdekhajsza, mégiscsak a nő a teremtés koronája. Meg manapság a tánczene. Bár a helyszínen kevesek pontoztak, 19 legújabb táncdalunkat illetően tízmillió ember véleményére volt kíváncsi a Made in Hungary, s tanúként újabb milliókat hívott az Intervízió. Székesfehérvárra, forgószínpadra. Miért ne lenne természetes, hogy ilyen komoly felhajtásra apait-anyait oda akartak zsúfolni a kamerák elé: kinagyított képeslapokat hazánk természeti kincseiről, divatkreációt magyar módra, modern díszletfalakat Pusztán a zenekart felejtették le róla. A számokról most ne vitatkozzunk, részben mert nem kell szégyenkeznünk, részben mert a tömegszavazás még hátra van. Annyit viszont önámítás elhallgatni: valahogy nagyon kisstílűén rendezték meg az egészet. Tánczenéről lévén szó, legfontosabb a hangzás, meg kameraszemmel a premierplan. felesleges hát olyan kacsalábon forgó apparátussal hencegni, ami időnként „nyikorog". Kovács Kati elénekelte: „Mit várhatnék a történtek után?" Lévén soros program Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai, belőle idézünk egy sztratoszféra-humort: jöhet az űrdili.., Nikoléoyl István Gennagylj üfles Muromcevt Felhívás, 1967 Izmusok öncélú művelését hozta. Valahol ott folytatja ex a kiállítás a szovjet képzőművészet fejlődési vonalát, ahol Kandinszkijék az újjászervezett Szépművészeti Akadémia tagjaikónt a modern művészet művelését közvetlenül a forradalom után elkezdték, s ahonnan néhány év múlva elparancsolta őket az esztétikai ítéletekben is megmerevedő kultúrpolitika. Malevics, Tatlin, Pevsner, Gabo és társainak ötven évvel ezelőtti modern hangütése természetesen már csak nyomelemekben fedezhető fel a mostani szovjet alkotásokon — hatásuk inkább a kísérletezés, az útkeresés bátorságában tűnik elő. Ha minősíteni akarnánk a Műcsarnok szovjet kiállítását, akkor a művek összességét az impresszív jelzővel illethetnénk, hiszen mélyről feltörő, nagy indulatokkal teli alkotás szinte valamennyi, ám ebbe az impresszivitásba igen gyakran belejátszik az előbb említett iskolateremtő művészek sokáig veszedelmesnek tartott konstruktivizmusa is. Műfajonként nézve, a tárlat alkotásai közül, a legszélesebb szín- és formaskálán a táblaképek mozognak. V. V. Tokarje v Komisszárok című plakátképének egyértelmű ábrázolásmódja mellett ott találjuk B. A. Cselidze Cséplés az első kolhozban című képét, amely szinte a középkor festészetének misztikus álomvilágába emeli a nagyon is konkrét témát. A festők közül egyébként a grúz Cselidze által is képviselt déli köztársaságok művészei jeleskednek leginkább. Képeiken szinte táncol a sok erős, tiszta szín. A kiállítás szoborenyaga már kevésbé változatos. Itt roég általánosabb a tisztán indulatokat közvetítő impresszió. A figyelmet jobban felkeltő művek éppen különösen erős érzelmeikkel hatnak. L M. Davidova-Mede ne hatalmas Rtrhter-portré}a például, amely éppen higgadtnak tűnő formáival fogja meg a nézőt. Oj utak keresését inkább a lemezdomborítások mutatják: A. M. Goradze Bikák című rézlapján évezredes formák élnek új, modern életet A grafikusok ismét nagyon sok örömet szereznek. Az ő munkáik tartanak talán legtöbb rokonságot a magyar művészek alkotásaival; egy-két rajz szinte hazai születésűnek is tűnik. A rokonság alighanem a népművészet motívumainak gyakori és sikeres felhasználásával indokolható; magyarán: itt is, ott is egyre erőteljesebben hat a folklór. A. I. Gurbajev népmesefeldolgozásai különösen szép példái a népi motívumok újjászületésének. A Műcsarnok szovjet tárlata egy nagy lendület képre, szoborra, grafikára váltott megvalósulása. Hatalmas erő van ebben a lendületben. AKACZ LÁSZLÓ Hagyományos koncert Konstantin Tljev vezényelte vasárnap délelőtt a Szegedi Bartók Béla Zenekart a színházban. A koncert újdonsága Goleminov I. szimfóniája volt, kellemes meglepetése Szegedi Anikó, hagyományos konklúziója pedig a sebtében összehozott tupírozott zenekari játék. Marin Goleminovot tavaly szeptemberben személyesen is megismerhette a budapesti közönség Ivajlo című történelmi operáját vezényelte a szófiai operaház együttesének élén. Szegeden első ízben hallott művéről nehéz következtetni bolgár népzenéből sarjadó, sajátosan korszerű egyéniségére, de kisebb formára méretezett szimfóniája — szellemes témafeldolgozásaival, értelmes frazeológiájával — is talentumot sejt Szegedi Anikó Bartók III. zongoraversenyét szólaltatta meg, s ami meglepetés, fiatal kora ellenére a kivételesen nagyok, érett-kiforrott művészek előadására emlékeztetve rendelte alá a bartóki intellektust a brilliánskodó technikai öncélúságnak. Nála a leütött hang ereje olyan, mint a kimondott szóé, határai elmoshatatlanofc, s előbb kell saját-önálló értelmét megfogalmazni, mint a motívumba, nagyobb egészbe odailleszteni, A bolgár karmester, Konstantin Iljev kotta nélkül vezényelte Beethoven V. szimfóniáját, s a szinte taktusonként népszerű mű ismeretében még inkább kitetszett a koncertre felkészülés elnagyoltsága, ahogy a zenekar — ógv látszik végérvényesen — hozzáállni kénytelen a reprezentatív szegedi hangversenyélethez. N. L Kedd, 1968. február 27. DEL-MAGYARORSZAG 5