Délmagyarország, 1968. február (58. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

Nyilvános interjú Téma: az áruellátás, a vásárlók érdekvédelme Válaszols Csakmag György és Fodor Pál A Dél-Magyarország szerkesztősége a Hazafias Nép­front városi bizottságának elnökségével közösen nyilvá­nos interjút rendezett a népfront székházában. A téma az áruellátás és a vásárlók érdekvédelme volt. A kérdé­seket szerkesztőségünk nevében Morvay Sándor főmun­katárs tette fel Csakmag Györgynek, az MSZMP Csong­rád megyei bizottsága ipari osztálya vezetőjének, a Csong­rád megvei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettesének es Fodor Pálnak, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség Csongrád megyei kirendeltsége vezetőjének. Lapunk nyilvános interjúján megjelent Balog István, az MSZMP Szeged városi végrehajtó bizottságának tagja, a pártbizottság osztályvezetője, Lácsán Mihályné. Szeged országgyűlési képviselője, Hofgesang Péter, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára is. A témához kap­csolódva a résztvevők közül többen tettek fel kiegészítő kérdéseket. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a nyilvános interjún elhangzottakat. Jobb együttműködést! Elsőként Csakmag György válaszolt a kérdésekre. Elemzően vázolta, hogy Csongrád megye ipara mi­ként segíti a lakosság szük­ségletéinek kielégítését. Han­goztatta viszont, hogy az MSZMP Központi Bizottsá­gának 1967. novemberi hatá­rozata és a Csongrád megyei pártbizottság állásfoglalása megköveteli a lakosság áru­ellátásának további javítását. A megye könnyű- és élelmi­szeripari vállalatainak, a me­gye egész iparának rugalma­sabban kell alkalmazkodnia a piaci mechanizmus köve­telményeihez, folyamatosan figyelemmel kell kísérniök a fogyasztói igények változá­sát. Sokkal szorosabb kap­csolatot kell kialakítani az ipari és a kereskedelmi vál­lalatoknak egymás között, különösen az árképzésben, a minőségi követelmények megtartásában, a fogyasztói igények követésében. Szólt a megye iparának tartalékairól, amelyekkel él­ni kell. Megállapította, hogy a kereskedelmi tevékenység körében szükséges fokozni a különböző szektorok közötti versenyt. Jó kezdeményezés például, hogy élelmiszerbol­tokat nyit Szegeden a Város­ellátó Szövetkezet, közvetle­nül a lakosságnak árusít majd boltjában a Minőségi Cipőgyár szegedi üzeme. Fontosnak ítélte, hogy a ta­nácsi szervek hathatósabb intézkedéseivel a jelenleg más célra használt kereske­delmi helyiségeket átadják a kereskedelemnek. Részletesen válaszolt a ke­reskedelmi pártszervezetek tevékenységéről, megnöveke­dett szerepükről feltett kér­désre. rok nélküli átállást tükröz­nek. A gazdálkodó szervek magatartásában azonban van némi bizonytalanság. Ez megnyilvánul abban, hogy mind a szállítók, mind a ve­vők részéről tartózkodó volt az üzletkötés. Probléma mu­tatkozik az ármegállapodá­sokban. A kereskedelem ja­nuári forgalmára erős befo­lyást gyakorolt az árak is­meretének hiánya. Elsősor­ban a vegyes iparcikkek kö­zül számottevők azok a cik­kek, amelyeknek az árát a termelő vállalat nem közöl­te, vagy nem volt ármegál­lapodás. A Szegedi Ruha­gyár esetében például a nagykereskedelmi vállalatok részéről vontatott a szerző­déskötés és az áruátvétel. A Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyárnál a nagyke­reskedelmi vállalatok koráb­bi rendeléseikből visszavon­ták az árfekvés miatt ré­szükre nem megfelelő termé­keket. Több más példát is felso­rolt ezután Csakmag Györgv, s szólt a tanácsi vállalatok, kisipari szövetkezetek ter­melésére, munkájára nega­tívként ható jelenségekről. Ezután elmondta: — A NEB tavaly számos vizsgálatot folytatott. Ezek­nek mintegy Í0 százaléka foglalkozott a kereskedelem problémáival, a fogyasztói érdekvédelem helyzetével. A tavalyi vizsgálatok a hiány­cikkek okait a következők­ben foglalták össze: egyes ipari alapanyagok hiánya; ipari kapacitáshiány; ked­vezőtlen termelői és fogyasz­tói ár; a kis- és a nagyke­reskedelem nem kielégítő kereskedelmi kapcsolata, va­lamint egyes kereskedelmi dolgozók esetenkénti hanyag­sága. A továbbiakban részlete­sen válaszolt a népi ellen­őrzés megnövekedett szere­pével összefüggő kérdésekre. Megállapította, a NEB meg­növekedett szerepének lé­nyege abból ered, hogy a népi ellenőrzés általános ha­táskörű állami ellenőrző­szerv, s feladatait a dolgo­zók széles rétegeinek az el­lenőrzési munkába való köz­vetlen bevonásával oldja meg. Már megállapítható, hogy az idei év, a gazda­ságirányítás új rendjének el­ső éve, az indulásban és a végrehajtásban a népi ellen­őrzés részére is nagyobb fe­lelősséget, több helyi realizá­lást és segítést követel. Vé­gül Csakmag György arrá felelt, hogy idén a népi el­lenőrzés közérdekű vizsgála­tait mire irányítja Csongrád megyében, Szegeden. Új szálloda Közép-Dunántúl idegenforgalmi központjának gondjait könnyíti az ugyanesak 196"-ben átadott Hotel Veszprém. A kileneven szobás épületben egyszerre száznyolcvan vendéget fogadhatnak. A szállodában étterem, eszpresz­szó és társalgó biztosítja a vendégek kényelmét Árképzés, árjelzés Az áruforgalom helyzete — A Csongrád megyei Né­pi Ellenőrzési Bizottság ta­pasztalatai szerint folyama­tos-e az áruellátás az árcsök­kentett cikkekből? A vásár­lók e tekintetben többször pa­naszkodnak. — A NEB — kezdte vá­laszát Csakmag György —, az elmúlt években is köz­ponti kérdésként kezelte az áruellátás alakulását, a fo­gyasztói érdekvédelmet. Az új árrendszer bevezetése fo­kozottabban megköveteli ezt. Néhány tapasztalat: élelmi­szercikkeknél némely lisztes áru cikkcsoportján beiül mutatkoznak átmeneti ellá­tási gondok, a rendkívül megnőtt kereslet miatt. Pél­dául nincs folyamatos után­pótlás a Békéscsabai Tész­tagyár márkás készítményei­ből. A Baromfiipari Orszá­gos Vállalat kiárusítási kam­pányt indított vágottbarom­fiból, kilogrammonkénti 5— S forintos árengedménnyel. Kiderült, hogy a baromfi­ipar — bár rendelkezésre áll a baromfimennyiség — nem tud folyamatos ellátást biz­tosítani, nem készült fel megfelelően. — Azokból a ruházati és vegyes iparcikkekből, ame­lyeknek az* ára csökkent, a folyamatos ellátást ma még gátolja — feltehetőleg ez át­meneti jelenség —, hogy az utánpótlási árakat vontatot­tan állapítják meg. Ilyen probléma jelentkezett a Mi­nőségi Cipőgyár, valamint a Szegedi Ruhagyár termé­keinél. Az áruellátási hiá­nyosságok elsődleges okozó­ja azonban nem az új ár­rendszer nehézkes alkalma­zásából fakad, hanem az úgynevezett „klasszikus" okok (alapanyaghiány, ipari kapacitáshiány stb.) játsza­nak közre. Itt meg kell je­gyezni, hogy az új gazdaság­irányítási rendszer előnyei a szükségleti cikkek nagyobb számának és tömegének elő­állításában, a szükségletek­hez való jobb és rugalma­sabb alkalmazkodásban csak folyamatosan fognak kibon­takozni. — Az ellátás szállítási okok miatt nem kielégítő szintetikus női kardigánok­ból, női pulóverekből és gar­nitúrákból, férfi vulkanizált cipőkből, női divatcipőkből, több fonalféleségből, gver­mek-bundacsizmából, 35— 3R-as számú gyermekesiz­mákból sem. A vegyes ipar­cikkek közül a jelentkező igényeket csak részben tud­ják kielégíteni zománcos edényekből, rozsdamentes evőeszközökből, olajkályhák­ból, huzalokból, Komar és Riga motorkerékpárokból, a 70 literes Lehel és a B5 li­teres Szaratov hűtőszekré­nyekből. Hiánycikk többféle szappan és mosópor. Milyen okokkal magyarázható ez? Egyes termékekből az igény, a kereslet ugrásszerűen meg­nőtt. Például korábban egy hónap alatt egy szaküzlet két darab hűtőszekrényt adott el, januárban viszont fél nap alatt 40 darabot. A kereslet ilyen lökésszerűsé­gét nem lehet előre kiszá­mítani; azaz a kereslet új módon jelentkezik, az után­pótlás viszont a régi módon történt. — összességében az árvel­látási helyzet — a kétségte­len problémák ellenére — egyáltalán nem rosszabb, mint korábban. Sőt: az áru­ellátás javult. Néhány új­szerű probléma azonban sa­játos módon ma még akadá­lyokat gördít a folyamatos áruellátás biztosítása elé. Ilyenek például az ipar és a nagykereskedelem, a nagy­kereskedelem és a kiskeres­kedelem közötti árviták, né­hány vállalat és szövetkezet vonatkozásában a pénzügyi problémák (kevés a saját forgóalap és a hitel). A nagykereskedelemben az igen megnövekedett admi­nisztráció is lassítja az áru­forgalmat, nehézkesen jut el az áru a kiskereskedelem­hez. — A NEB szerint mi gá­tolja (i még jobb áruellátást, a: esetenkénti hiánycikkek listájának szűkítését? — Tények alapján megál­lapítható, hogy a januári ta­pasztalatok lényegében zava­Fodor Pál először a keres­kedelem és a vendéglátóipar rendeletben előírt árképzési lehetőségeiről nyújtott tájé­koztatót. Egyebek között megállapította, hogy a keres­kedelem és a vendéglátóipar Szegeden is — a rendelkezé­seknek megfelelően — egyre bátrabban él az árképzés nyújtotta lehetőségekkel. Azaz: a vevőkért, illetve a vendégekért a változtatható és szabadárak csoportjában árengedményt tesznek. Ezzel összefüggésben hangoztat­ta. hogy a változtatható és szabadárak csoportjában sincs azonban joga egy-egy üzletnek új árat megállapí­tani, ez a jog — helyesen — a boltot irányító vállalaté, szövetkezeté. Ezután az ár jelzésekre vo­natkozó kérdésekre felelt. Kiemelte, hogy a forgalom­ba kerülő termékeken, vagy azok csomagolásán fel kell tüntetni az árakat. Kötelező ezzel együtt az áru minőségi osztályának megjelölése is. — Előfordulhatnak bur­kolt árdrágítások. Ennek megakadályozásáért mit tesz az Állami Kereskedelmi Fel­ügyelőség. hogyan járnak el az árdrágítókkal szemben? Általában mit tesz az AKF a fogyasztók érdekvédelmé­ért? — Burkolt árdrágítások­kal — felelte a kérdésre — az elmúlt időszakban is ta­lálkozhattunk, s erre a jö­vőben is lehet számítani. A burkolt árdágításokat azonban mindenekelőtt nem a kereskedelemben, hanem az iparban lehet elkövetni. A kereskedelem nem elkö­veti, hanem leginkább „csak" hallgatólagosan tu­domásul veszi a burkolt árdrágítást. A burkolt ár­drágítás fogalmán ugyanis leginkább azt értjük, ami­kor egy bizonyos áruféle­ség elkészítéséhez nem az előírt mennyiségű vagy mi­nőségi nyersanyagot hasz­nálják fel, esetleg a készí­téskor egy-egy munkafázist kihagynak. Szó lehet még olyan jelenségről, amikor a típus tökéletesítésének cí­mén magasabb árat számí­tanak fel, de a gyártmá­nyon a változtatás nem ta­lálható meg. — A burkolt árdrágítások megakadályozása érdekében eddig — megfelelő jogsza­bály hiányában — konstruk­tív intézkedés nem történ­hetett, vagy ha tettünk is intézkedést, azok az ipart indokolatlanul védő jog­szabályok labirintusaiban célt tévesztettek. Ennek fel­számolására határozott in­tézkedés született. Világos és egyértelmű rendelet írja elő, hogy azzal a vállalat­tal szemben, amely a fo­gyasztók megkárosítása ré­vén illetéktelen jövedelem­hez jut, gazdasági bírságot kell alkalmazni. A jogok érvényesítése — Az AKF feladatairól — mondotta — tömören csak annyit említek, hogy ap­parátusunk a jövőben igyekszik a legjobban ki­választani és meghatározni azokat a munkaprogramo­kat, amelyek a fogyasztók megkárosításának felszámo­lását célozzák. Kívánatos eredményt elérni azonban csak a fogyasztók támoga­tásával tudunk. Maximáli­san állunk az olyan fo­gyasztók rendelkezésére is, akik a szabályok ismereté­nek hiányában hozzánk for­dulnak tanácsért. Űgy hi­szem viszont, hogy a fo­gyasztói jogok nyílt megsér­tésének tapasztalásakor a vevőknek saját maguk és mások érdekében szót kell emelniük. Akkor, ha a vevő kifogásait nyíltan és azon­nal, már a boltban megte­szi, a fogyasztói érdekek érvényesülését valósítja meg. Befejezésül Csakmag György és Fodor Pál elis­meréssel szólt a kereskede­lem és vendéglátóipar dol­gozóiról, akik általában be­csülettel tesznek eleget megnövekedett feladataik­nak. Keserű poén — Megy-e valaki orvos­hoz? írasson fel nekem is gyógyszert! — Nincs köztünk váran­dós asszony. — Én az vagyok, Péter bá­csi — nyitotta szét a köpe­nyét az egyik asszony. — Majd gondoskodunk róla... — Válassza ki Amálkát, vagy Erzsit — Az attól függ — foly­tatta a felszólított —, szem­üveges, vagy anélküli le­gyen a jövevény. Az utolsó mondatra ki­robbant a nevetés azok kö­zött akik a . munkakezdés kemény perceit viccelődéssel akarták meglágyítani. Az Erzsinek nevezett asszony játékosan beleboxolt Péter bácsi 90 kilójába. A nagy­darab ember pedig megölelte Erzsikét aki a padlóra csú­szott a karok közül. A papucs sarkával Ezzel vége is szakadt vol­na a viccelődésnek, incsel­kedésnek már csak azért is, mert a két főszereplő együt­tes kora száz esztendőnél több. Az öreges bakugrást nem veszi komolyan senki, egyikük mégis megsértődött olyannyira, hogy kilépett a papucsából, azt kézbe vette és ütötte vele az „arany­szájú" Péter bácsit, aki így vallott erről jegyzőkönyv­ben: — Először a papucs tal­pával, aztán a sarkával ütötte a fejemet. Jutott be­lőle a kezemre is, mert oda­kapkodtam az ütések he­lyére. Ehol ni, a kezemen látszanak a sebek, a feje­men pedig a dió nagyságú Kimerültség púpok. Én őt nem bátettam, nem ütöttem meg. Hol a viccelődés határa? Talán nem, talán igen. A viccelődéssel megbánthattak önérzetében egy embert, aki munkatársainál esetleg ér­zékenyebb. Megtörhette az élet, idegei gyengébbek. Ma­gányossága pedig jobban fáj­hat, mint a nyitott seb. Egyik embernek közelebb, a másiknak messzebb esik a viccelődés határa, amelyen belül még nem vág a szó, mint a beretva. Nincs a föl­dön munkahely, ahol ne vic­celődnének az emberek egy­mással. Aki ezért felhúzza az orrát, arra „rászállnak", s az élcelődés céltáblájává vélik. Ha nincs patrona visz­szalőni, még rosszabb. Ha van és célba talál vele, ak­kor az élcelődök is jót ne­vetnek rajta. Elégtétel fegyelmivel Akit megpapucsoltak, for­dulhatott volna jogorvoslá­sért bírósághoz is a könnyű testi sértés miatt Előbb munkahelye, a Szegedi Pan­nónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat ve­zetősége mérlegelte az ügyet: a papuccsal hadakózótól megvonta a reá eső tavalyi nyereségrészesedést az önbí­ráskodás miatt. Ez bizony zsebbe vágó és határozott döntés, amit fellebbezés után jóváhagyott az üzemi döntő­bizottság is. Az elmarasz­talt ezután szerkesztőségünk­höz fordult levelével, hogy panaszát vizsgáljuk ki. Meg­tettük és tanúságként sze­reztük, hogy ez az ügy nyolc­órányi kiesést okozott a munkából a vállalat egyik részlegében, mert ki keliett hallgatni 11 tanút, a két fő­szereplőt, 9 oldalas jegyző­könyvet írtak, maid e sorok íróját is tájékoztatták, ki­teregették előtte a tényeket. A Munka Törvénykönyvre hivatkozva megvolt s jog­alap, hogy az. önbíráskodó­nak azonnali hatállyal fel­mondjanak. Cselekményével veszélyeztette munkatársa testi épségét Tekintettel voltak azonban olvan mo­mentumokra, amelyek hu­mánus intézkedésre késztet­ték az üzem vezetőit és a döntőbizottságot. Az igazság az, hogy a viccelődés ezút­tal sokba került a résztve­vőknek. Eh F. Vasarnap, 1368. február 18. DÉL-MAGYARORSZÁG 9 r

Next

/
Thumbnails
Contents