Délmagyarország, 1968. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-18 / 14. szám

A pesti tehén ? Mindig ez a vidéki alacsonyabbrendűség! S most már olyan dolgokban is, amelyekben fejhosszal kellene vernünk a fővárosiakat. Mert rendben van, hogy nincs henger alakú szállodánk, mint nekik, azért is nevezték el Budapest Hotelnak. De abba már nem nyugodhatunk bele, hogy a kimondottan vidékre jellemző termékeket, élvezeti cikkeket is egyedül a fővárosban lehessen megvásárolni. Ez ellen apellálunk! Azt olvasom ugyanis az újság Családi kör rovatában a tejről, mint legfontosabb táplálékunkról írott értekezésben, hogy Budapesten — sehol másutt az országban — extra vajat árusítanak, amelynek 82 százalék a zsírtartalma. A pesti tehenek nyilván tápdúsabb koncentrátumokat kapnak étkezésre, mint a Szeged környékiek, vagy a zalaegerszegiek. Ezeken a „vidéki" helyeken — még Debrecenben is, a hatalmas gulyák ellenére — a tehenek tejéből nem lehet exira vajat gyártani. Csak olyan közönséges, 60 százalék zsírtartalmú vajat. S ami a vidékiek költségvetését sújtja: a 20 százalékkal kevesebb nemesanyag tartalmú vaj éppúgy 5 forint tízdekánként, mint a pesli tehenek produktuma. (Az a pár fillér plusz a drágább csomagolás.) Holott az új mechanizmus elvei szerint a mi vajunkért kevesebbet számíthatnának fel. Ez tehát nem igazság! Követeljük, hogy hajtsák le vidékre a pesti teheneket — szaporítás céljából. Vagy szállítsanak nekünk is ezentúl extra vajat! Elvégre nem jár mindenki hetenként kiküldetésbe Budapestre! K. J. Bányász Színpad Szegeden A Balázs Béla . Színpad vendégeként a tatabányai Bányász Színpad a hét végén, szombaton és vasárnap Szegeden vendégszerepel. Első műsorukat — Irodalmi sztriptíz 1968 (Meztelen gondolatok az emberről) címmel — szombaton este 7 órai kezdettel mutatják be az Ifjúsági Ház nagytermében. A műsor rendezője és összeállítója Éless Béla, zenei vezető Juharos Róbert. Közreműködik a The Pipes dzsesszegyúttes. A vendégszereplés kísérőműsorát — Villon müveiből összeállított válogatással — a Balázs Béla Színpad adja. Másnap, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel — ugyancsak az Ifjúsági Házban — a tatabányai színpad két tagja, Éless Béla és Ivák István előadói matinét tart. Az odesszai magyar bor kalandja A derék Jerney János (1800—1855) akadémikus, Kiskundorozsma neves szülötte, még mielőtt maga is útra kelt volna a magyar őshaza fölkutatására (1844— 45), írt egy kis füzetkét az elburjánzott romantikus legendák eloszlatására: Világosítás Asiában a Kaukaszus hegyén lakozó avarok és kunságiak nyelvének magyartalansága eránt; a kaukaszusi népek rövid általnézésével (azaz áttekintésével). Megjelent e 30 lapos kiadvány Szegeden, „Grünn Orbán örököseinél", 1829ben. Ebben olvassuk, hogy Jaksics Gergely 1820-ban Ázsiából visszatérve azt terjesztette, hogy a Kaukázusban hétmilliós magyar nyelvű törzset talált. Jerney kételkedett ebben, s levelet irt Odesszába, az ott élő, s onnan olykor hazai lapokba is írogató hazánkfiának, Orlay Jánosnak (1770—1829), és fölvilágosítást kért tőle. A cáfoló válasz hamarosan meg is érkezett. De ki volt ez az Orlay János, s mit keresett Odeszszóbon? A Bereg megyei Dávidházán született, s hogy-hogynem, királyi engedéllyel, Pétervárra ment orvostudományt tanulni. 1793-ban végzett is, majd a következő három évben Bécsben gyógyszerészetet tanult, s 1798-tól ismét Pétervárott van: Pál cár háziorvosa. 1802-ben udvari tanácsos, 1806-ban Königsbergben (Kaliningrád) bölcseleti 1807-ben Dorpatban (Tartu) sebészeti oklevelet szerez. Ismét visszatér Pétervárra, s 1810-ben udvari fizikus. 1811-ben a pétervári orvosi folyóirat szerkesztője. 1816ban államtanácsos. 1819ben indult hosszú kaukázusi utazásra. Visszatérve nem foglalkozik tovább orvostudománnyal, hanem 1821-ben Nyeshinben gimnáziumi igazgató lesz, majd a cár 1826-ban nagyobb birtokadományozással együtt kinevezf az odesszai Richelieu-akadémia igazgatójává. A bécsi Magyar Kurír 1828. november 4-i számában közli Orlaynak Odeszszából a szerkesztőségnek/ küldött levelét: „Egy butellia Magyar bort küldök az Uraknak, melly Magyar nevű de már elpusztult város szomszédságában, de tsakugyan Magyar nevezetű falu határában termett a' felső Kaukázusi vidéken. Ez a' helység most az ö Felsége Udvari Kamarásának, Skarzsinski Urnák Uradalmához tartóHova „szállt" a Fecske ? yy Sehova. Egyszerűen nincs. A dohányboltokban, üzletekben még a pulit alól sem tudnak egyetlen csomagot sem elővenni. Egyesek mármár azt rebesgetik, hogy bizonyára azért nem lehet Fecske cigarettát kapni, mert feljebb megy az ára, s emiatt tartják vissza. — Erről szó sincs — mondotta Tóth Lajosné, a dohányipari elosztó szegedi vezetője. — Szállítási akadály miatt késik a közkedvelt Fecske. Egymillió darab már kint van az állomáson, s várunk egy újabb szállítmányt is. A dohányboltok a múlt héten kaptak Fecskét, a napokban a földművesszövetkezet üzleteibe szállítunk és a szegedi dohányboltokba. Szűkében leszünk azonban a Fecskének továbbra is, mert a dohányozik, ki ezt nékem erántam viseltető jó indulatjának jeléül küldötte, én pedig az Uraknak küldöm, kostoltassák meg azt a Bétsben élő Nagyjainkkal, hogy tudhassák, milyen az eredeti igazi Magyar bor, melly az Orosz Birodalomban is Magyar bornak neveztetik. Én gondolom, hogy illyen ajándékot Magyaroknak még senki sem küldött." A szerkesztőség köszönettel nyugtázta a palackot, de némi humorral így írta le históriáját: „Ámbár a' butellia igen jól bévolt deszka ládátskába tsinálva és burkolva, mégis Odesszától eddig vagy a' sok rázás vagy a' bor ereje miatt elpattant, s az üres edény egy kevés jó magyar bor illatánál egyebet Bétsbe nem hozott." A lelkes szerkesztő, Márton József professzor, „a látás és kóstolás kívánságától felhevült, de megtsalatkozótt", s Phaedrust idézve vigasztalódott: Oh lelkem be dicső nektár [lehetett kebeledben. Hogyha tsak illatod is életerőre [hevít. S aztán ezt a tanácsot adja, sajnos, már későn: „Kár, hogy elfelejtette már a' Küldő Hazánkfia, hogy a' Magyar a' bort, kivált útra, nem butelliában, se nem palatzkban, hanem Kulatsban (Tsutorában) szokta vinni, melly el nem törik.'' K. L. sok ezt szívják leginkább. A népszerűség sorrendjében második a Symphoniia. Ha nincs semmi fennakadás, havonta hány Fecskét szívnak el a szegediek? — Általában 6 milliót — válaszolta az elosztó vezetője —, de gondotom, hogy most 7 millió darabot is könnyen el tudnánk adni. A Fecske szállítása november óta akadozik. Valószínűleg nincs megfelelő készlete belőle az egri dohánygyárnak. Hogy a magyarázat envnyire „nesze semmi, fogd meg jól" — erről nem a szegedi dohányelosztó tehet. Ügy látszik, hiába volt a megannyi ígérgetés, a Magyar Dohányipar még mindig képtelen megbirkózni az igényekkel. L. F. Új vegyi termékek A Szegedi Magfeldolgozó és Vegyészeti Vállalat három megye háziasszonyait látja el a népszerű tisztítószerrel a Hypóval. Tavaly 2 millió 600 ezer üveget töltöttek meg vele a vegyészeti dolgozók, 50 ezerrel túlteljesítették tervüket: s idén további termelésnövelésre törekszenek a keresett cikkből. Több új vegyi termék gyártását is megkezdik a vállaltnál. A Budapesti Lakkfcstékgyártól átveszik az autófény, lakkfény és az úgynevezett florovit termelését. Az első félévben megkapják és beállítják a szükséges gépeket, berendezéseket is. Júliustól kezdődik az új tevékenység, amely számos női dolgozónak biztosít majd munkát, s egyben jelentősen növeli a termelési erteket is a mindegyre gyarapodó tanácsi vállalatnál. Tudósok szegedi otthona A klasszicista stílusú volt Hungária-ház, szemben a Dómmal, nem titokzatos. Mégis sokan gondolkodóba esnek: mit rejtenek melegszínű falai, mi történik az MTA szegedi központja feliratú táblát viselő kapu mögött. A látogató, aki azt hiszi, varázslatos dolgokat leshet meg itt, vagy a tudományok ..elefántcsonttornyába" lép be — melléfog. A házban ugyanis fehér köpenybe öltözött embereket tala], kik dolgoznak. Budó Ágoston akadémikus, az MTA szegedi akadémiai bizottságának elnöke készségesen mondja el, milyen munka is folyik ebben az épületben. A tudomány műhelyei — Az akadémiai bizottságon kívül három — a matematikai logikával és automata elmélettel, analízissel, valamint a lumineszcenciával és félvezetőkkel foglalkozó — tudományos kutatócsoport kapott itt otthont — mondja. — Témáik részét képezik az országos távlati kutatási tervnek és jóváhagyta ezeket az Akadémia is. A kutatócsoportok szerves egységet képeznek az egyetemi tanszékekkel, részben onnan költöztek át. Kutatásaik jórészt alapkutatás jellegűek, de a fizikai kutató csoportnak például van olyan részlege is, mely közvetlenül kapcsolatban áll az iparral. A laboratóriumokban korszerű eszközök, mérőműszerek, felizzó és kihunyó lámpák. gombok, karok és rengeteg huzal. Csillognak a fényvisszaverő tükrök és az oszcilloszkópok „szemei". A lumineszcencia, vagyis a foszforeszkálás és fluoreszkálás jelenségét kutatók — Budó akadémikus közvetlen munkatársai — a fénykibocsátás folyamatának eddig még teljesen fel nem derített területeit vizsgálják. Megállapításaik más tudományok gyakorlatában is jelentősek. E kutatási terület eredményeit felhasználják például az orvosi gyakorlatban és vegyészeti kutatásoknál is. Szaiay László egyetemi tanár, a fizikai tudományok doktorának csoportja ugyancsak a lumineszcencia kutatási módszereivel folytatja biofizikai kutatásait; a növényi klorofil szerkezetét és tulajdonságait Vizsgálják. Egy tüsszentés... — A tranzisztorgyártás kényes munka — meséli Gyulai József tudományos munkatárs. — Nagyfokú elővigyázatosság mellett is szerelésénél világszerte igen magas a hibaszázalék. Elég egy tüsszentés, hogy a munka, s a készülőben levő tranzisztor kárba vesszen. Éppen ezért portalanított helyiségben, a futószalagot plexi burával védve, „gumikesztyűs" kézzel dolgoznak a munkások ezen az érzékeny szerkezeten. Mi okozhatja az „érzékenységet"? Egyelőre még titok, de azok a vizsgálatok, melyeket különböző országok tudósai, s az itteni egyik kutató csoport Gombay Lajos docens vezetésével végez, előbb-utóbb megfejti a kérdést. A tranzisztor alkotó elemeinek, a félvezető kristályoknak — germánium, szilícium — felületén lejátszódó fizikai és fizikaikémiai folyamatokat tanulmányozzák. — S hogy mennyire fontosak ezek a vizsgálatok, azt bizonyítja az is, hogy az Akadémia által kiemelt és a KGST által koordinált e téma — mondja Gyulay József. — Mi az Egyesült Izzóval közösen végezzük kutatómunkánkat — folytatja —, s szeretnénk, ha a titok nyitjának megtalálásához hozzájárulhatnánk, Somogyi Károlyné felvétele Kiss Károly tudományos munkatárs germánium kristályt vizsgál a fizikai kutatócsoport egyik laboratóriumában CTpr7oí pet _ egy budai vDU^LLXJL Vöt étteremben Sorbanállás a pénztárnál — hiába van kinn a tábla, hogy minden jegy elkelt — tülekedés a ruhatárnál; benn, a budai Park vendéglő kedd délutánra irodalmi presszóvá alakult éttermében egyetlen üres hely sincs. Pedig még csak négy óra tíz. A félötös kezdésig éppen húsz perc van hátra. Az egyik asztaltól egy vörös hajú fiatalember átkiabál a másik sarokba: — Pista, ne menjünk át a Népstacyonba? — Sokan mosolyognak, sokan nevetnek. Nem futballmeccs készül itt. Tényleg nem. De az érdeklődés majdnem akkora. Abody Béla tartja most itt élete első szerzői estjét. Remekül megválasztott időpontban. Az árvízszerű érdeklődés arra vall, mindenki emlékszik még a Rádió szilveszteri műsorára, amelynek egyik sztárja éppen a kitűnő író volt. A hangulat meghitt, barátságos, szinte családias. Amikor eloltja a lámpákat, az íróbarát Déry Tibor lép a megvilágított előadói pódiumra. Ö vezeti be a szerzői estet. Nem esztétikai értékelésre vállalkozik, hanem szeretettel, lírával átvilágított ironikus-humoros mondatokban vall húszéves ismeretségük, barátságuk történetéről. Elmondja többek között, hogyan találkoztak először, s aztán azt, hogy kettejük barátsága tulajdonképpen irigységen alapul. Ö elsősorban Abody farkasétvágyát és azt a képességét irigyli, hogy a legbonyolultabb körmondatot is egy akrobata ügyességévei képes befejezni. Abody válaszképpen felolvas egy remek humoreszket, majd pódiumra lép a szerződ est két színész szereplője, Váradi Hédi és Kálmán György, a Nemzeti Színház művészei, s felváltva olvasnak fel az író szatíráiból — többek között az Abody külföldi élményeit groteszk szemmel bemutató Francia salátát, aztán a Szabadalmat és egy nagyobb novellát a Véradást is. S együttesen még egy roppant mulatságos Színdarabrészletet is előadnak, melyben egy láthatatlan ruhákat gyártó üzem igazgatónője és a termékek értelmességét kétségbe vonó fiatal mérnök vitáját mutatják be. A közönség figyel, tapsol, nevet, látszik, hogy jól szórakozik; a szerzővel együtt mindenki sajnálja, hogy több éve kész darab előadására még egyetlen színház sem vállalkozott. Amíg a két kitűnő színész felolvas, a közönségben Lassan kirajzolódik Abody írói képe, akire talán az a legjellemzőbb, hogy azt a bravúros formakultúrát, amelyet a legnagyobb magyar szatirikus, Karinthy Frigyes megteremtett, képes volt mai tartalommal, modern életérzéssel és ízléssel, groteszk, bizarr elemekkel, motívumokkal összekapcsolni, s ezzel egészen mássá tenni, újjávarázsolni. A kétórás szerzői est végén, úgy látom, mindenki elégedett. Talán csak bennem van egy kis keserűség. Az irodalmi életnek ezeket az egyébként időben nem új, de valami egészen sajátos atmoszférái ú formáit miért nem lehet Szegeden is meghonosítani? Emlékszem, hányszor akartuk. Egyszer sem lett belőle semmi. Számomra nem világos, miért. Hiszen ezt a szerzői estet sem az írók és a színészek összeesküvése hozta létre. A XI. kerületi tanács művelődésügyi osztálya szervezte. ökrös László Többezer vizsgálat 3 perc alatt A matematikai logika és automata elmélet kutatóinak laboratóriumaiban még kevésbé ismeri ki magát az avatatlan. Az egyik helyiségben szürkére festett „vasketrec" áll. Benne drótok, kondenzátorok, ellenőrző műszerek. Ha elkészül, a modern algebrával foglalkozó kutatókat segiti munkájukban. Ahogyan Pávó Imre tudományos munkatárs elmondja, hat ember kéthetes munkáját 20 perc alatt végzi majd el. A szomszédos két laboratóriumban Kalmár László akadémikus ismert logikai gépéhez építenek két kiegészítő berendezést. Osváth Gábor elektrotechnikus hamarosan befejezi az egyiket, az elektronikus adaptert. Az ügyes masinával vezérlőberendezéseket, automatákat ellenőrizhetnek majd. s felhasználhatják például telefonközpontok gyártásánál is. Megto'álja az egyeileges hibákat, s ezek helyét. Három perc alatt több ezer vizsgálat elvégzésére képes. Lehetőség az együtt- • működésre A kutatómunka mellett — amely jóval sokrétűbb, mint amiről itt szó esett — a szegein akadémiai bizottság szervező munkája is nagyjelentőségű. A tudományos élet fejlődése érdekében ez ez intézmény fogja össze a város és a megye tudósait. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy a tudományok közötti bonyolult összefüggések megkívánják a tudományt művelők még fokozottabb együttműködését. Ebben az épületben lehetőség nyílil: arra, hogy találkozzanak egymással az egyes tudományok. tudományágak kutatói, megismerjék egymás munkáját, megvitassák azt. s munkakapcsolatot teremthessenek egymás közt. S mivel a jó munkakapcsolat szinte elképzelhetetlen ember', baráti kapcsolatok nélkül, a szegedi akadémiai bizottság klubot is létesít, melv bizonyára hozzásegít mai 1 ezek kialakításához. A klub szervezése már befejezettnek mondható. Február 1-én nyitják meg. Amit nem ismerünk, arra kétszeresen kíváncsiak vagyunk. Ezt a kíváncsiságot akartuk kielégíteni s távolról sem az MTA szegedi központjának munkáját, feladatai" tebes egészsében megismertetni. Halmai Zsuzsa Csütörtök, 1968. január 18, DÉL-MAGYARORSZÁG 5