Délmagyarország, 1968. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

MATKÖ KATALIN ASSZONY ÉS LÁNY Nehéz ügy a téeszben Az ellenőr reggel megérkezett. átvizsgálta a pénztárkönyvét. « számlákat, mindent. Délben már kopogott a szeme az éhségtől, mert a várt bőséges tízórai is elmaradt. Az elnök egy szóval sem tett említést a készülő ebédről. Csak úgy félhárom körül jegyezte meg: — Gondolom, megéhezett a sok munkától. Javaslom, hogy most már menjen át a „Makkhetes"-be, itt t>an a közelben. Az ellenőr nagyot nézett, vette a kabátját és átment a „Makkhetcs"-be. Ebéd után folytatta a vizsgálatot. Estére elkészült. A téesz-elnök. aki egy pohár vízzel sem kínálta meg, jóságos hangon mondta: — Azt tanácsolom, most K castífi restibe menjen. A revizor elbúcsúzott. — Elnök elvtárs, valamivel azért illet volna megkínálni! — jegyezte meg utólag a főkönyvelő is. — Ügy gondolja? No, ma id legközelebb ... Néhány hónappal később Ismét ellenőr érkezett a téesz be. Az elnök megkínálta szerény tízóraival, de kosarat kapott. Délben ebédhez hívta az elnök, de a revizor megint elhárította a meghívást Az elnök fejét csóválta, azután homokfutón kivitte a vonathoz puritán vendégét. Az búcsúzóban rosszalóan tnegjeayezte: — Mondja, elnök f elvtárs, miért akartak maguk engem traktálni? Vigyázni kell ám a téesz pénzére! PALÁSTI LÁSZLÓ Szekonyi Károly Lévai és az ezredes Na. kérem. Bakács, a me- tatványokat végeznek: fejjel — Ö, az ördög vigye el moritert! — Tíz óra múlt öt lefelé, függeszkedve esipde- magát! Csak szolgált volna perccel. Ennyit szokott kés- sik a hintázó faggyúdarabot. k latt, Nem lenne ni. Ennyi időt adott a dia- Lévainak tetszenek a cinkék .. . , . . koknak, hogy elcsendesed.ie- _ sá meiiénvük kls te- ye" ~ fogad,':i nek a padokban a tizperc kgte sapkájuk) zöld kabá{_ az ezredes. Botjával hadoutan. Mar tudtak. Jól tud- juk n4sz. harsog, mint egy btimták. hogy öt perc zsivaj mú: _ Hollender! Onnan, ké- bölő rádió. Lévai nem szelehet, de aztan néma csend. rem hog Ne0 renovatus... .. hanBoskodást Akkor jön o. Beteszi maga Ne0 renovatus ager gra_ retl a hangoskodás!. mogott a terem ajtaját, fel- vidu canebat arlstis.. « - Na. jöjjön, tanárkám. megy a katedrara kinyitja Bizonv, bólogat Lévai. Bi- kell egy kis mozgás. Meaaz osztálykonyvet. Ha nyűg- k d Hollender fiam, 2ehed ott a k6nwek kÖ7Ött ton ülnek, csendben, nincs fel se 8zántották. JÓ1 monJ. gehed ott a kfW< kozonsemmi baj. De ha nem tart- } fiam A fmd felszanta,. jak be a szabalyt. akkor jaj lanu, gazdagon termen. nekik. Akkor nincs kegye- Az volt az aranykor. De azlem- tán... Lévai megrezzen. Valaki zörgeti az ablakot. Egv bot kupica pálinka, és ki a jo egv görcsös bot táncol az levegőre! üvegen. Es menten feltűnik Mennek felfelé a Fácánegy vigyori, szakallas. vén arc. Pirospozsgás, húsos arc, ,kert utcán. Lévai megáll, kék szemek, őszesszőke sza- fújtat. Az ezredes mindunkán. Kucsma, nyúlprémes elhagyja. Magvaráz: _ «IÍdJ,Unsda' T7- T'rPd^i Tudia mennrit aludtam és Mar tíz óra ötven lenne"! . , , - Sorakozó! Sorakozó! 8 szabadban" Még ket évMiesoda hangja van en- ellőtt is! Sátorban. Téü nek az ezredesnek! Lévai tábor. Olvan is volt ám! int. hogy nagvon hidegre Látta mlna a katonáimat, fordult az idő. ne amaz tü- AW fázoH azt k<Mvartairl relmetlenúl t-oog, s beki- , _„ ált: - Je vois en merde! 8 hdba- ^"r*sö1ie le maga! Mármint a hideg. — Nevet, hóval derékig, klskatona' sűrű párát lehel, bajszán. Űgv ám! Nem volt ott nátszakállán kis dér a szája ha, New b!zony. körül. Bot iával döfködi a havat. — .Tői iön csak. nincs Lévai le-lemarad. Nem ^ kibúvó! Art akaris. hogy ki- hallgatja az ezredest. Ismeri óra.' Csend. Ilyenkor azelőtt hallgatásra rendeljem?! „ szöveget. Nyáron meg arharmadik órát tar- — Jó, jó — morog Lévai, ról beszél, hogy nem szabad De az ezredes mér nem fi- vizet inni' Czeke' gve] H alakit láthat odaSi m^mm. ÍMSÍF Mindig betartották. Tíz óra öt. Felelés ábéeé szerint Ismerik a módszert, készülnek. Tehát. Bakács! Vele mondja, magában: ..Aurea príma sata est aetas. quae vidice nullo, Sponte sua, sine lege fídem rectumque eolebat..." Eres. száraz bőrű keze 'a könyvön. Ovidius. Ez a mai anyag. Tíztől tizenegyig. A szoba csendes: dohog a tűz. Lévai az ablaknál ül, a karosszékben, lábán kockás takaró, az abiakrésnél beáramló hideg ellen. A kert fehér a hótól, de ma tompa, szürke a fény, a fekete faágak mögül, látszik, sűrű felhő nő a városka fölé. hóvihar lesz. Lévai öreg keze Ovidiusnn. a kockás takarón. a térdén. Délelőtt tíz Ej, én nem szeretem a tétlenséget. Száz évig akarok élni. Már ma is, hétkor. .kerítésemet reperáltam. f?" mar a totta. — Vindice nullo Kérem, mondia csak. fiam. , .. , ,, , , „ miiven eset ez a vindice kmn 8 ütésnél, annak kónullo? Igen. igen. Ablntivus ahszön Csak széles azután mozdulattal fordul Az ezredes megáll. Botjával előre mutat. — Látja azt a fatornácos házat az emelvissza kedőn? Az a cél. Egyeztessük az óráinkat. Tizenegy óra harminc. Helyes? Tizenegy óra negyvenötkor elfogsolutus. Helyes. ..Megtorlás az ablakhoz. — Jöjjön, tanéikor. .Tói fordítja, fiam. nárkám, megvárom a sarEgvedül van a szobában. koni _ s m4r megy is. át a lakásban. Az ablak a kertre néz. M marhafaggyút a hentesnél. k?t csörtetésével. kifüggesztette az orgonab'o- Lévai leteszi Ovidiust az pd Orron át vegye a lélee ablakpárkányra. Kis papír- zetet. tan<rk4m. s jdl wfűJ. ni a levegőt, hadd tisztuljon Lévai vett tíz deka a kerten- elzavarja a cinké- foclaljuk az objektum előtt a térséget. Egyenletes temjól láthassa, miként szállnak szel(?teket helvrif nda, ahb, rá a cinkék. Sok madarvan a kertben. Vörösbegv, fakopács. feketerigó, rozsda fark — de csak a cinkék szállnak a faggyúra. Vajon miért? Marton tudná, a kollégája. a tüdő. Pajta! Előre! Csak a széles hát. a nyúlprémes rövid bunda, a nagv bakancsok, a bot. Lévai követi az ezredest. a költő a vaskorról ír. — Nem hagy békén. Erőszakos — mondja Ovidiusnak. De nem meri megvárakoz... . . .. . ven az ezredest, nem m»r a természetrajz tanár. De tatni az ezredest. Nem mer, ellenkezni Cs1korgd a hd hát hol van Marton? Nem mondani, hogy nem megy. arcát egfp. g hideg Mo;< végre csend van. Az óráin is mindig csend volt. Nero beszélt hangosan, azt akarta. hogv figveljenek. Előredőltek a Dsdban. hogy jobban hallják. ..Aurea príma sata aetas..." A diákok figyelő tekints te. A krétaszag. a tintt madár. A többi idegesen vár- g>'°tt, csúszik, belekapaszko- szaga ja. mikor kerül rá a sor. Ér- dik a vadszőlő indáiba, csak dekes, nem merik zavarni úgy mer nekivágni, egymást, Vakmerő tornamu- sanlehet már bemenni hozzá a szertárba. Kiöregedtek ők már a szertárból, az Iskolából. A cinkék óvatosan kerülgetik a madzagon függő •eledelt, kis köröket írnak le, gallyról gallyra szállnak, jobbra, balra pillognak, míg végre rá mernek röppenni mozogni 8 sok gönctől. Bea faggyúra. Egy, vagy két zaría 82 ajtót; a hó megía Mert akkor ideáll az ablaka alá, vagy bejön. Az még rosszabb. Bejön és elkezdi a történeteit. Persze, az utcán is szakadatlanul beszél De az más. Nem kell odafigyelni. Sál, fülvédő, érmelegitő, bundacipó. Lévai alig tud est n gondolat: — Louis új szivével próbál-e majd újra szeretni? S vajh Ő lesz-e az akit szeret? — — Üj motor a régi karosszériában, — így vélekedtek némely emberek... Alkimisták unokái, tudós utópisták találgatták: Mi lesz 30 év múlva, ha a test szorul esetére? Mert nem segít már semmi generál... S Denis szíve Louis mellkasában még mindig nagyszerűen kalapál? De megoldották a talányt: — Kár volt Denist akkor eltemetni! Jegelni kellett volna! S végezni egy komoly nagyjavítást! Harminc év alatt csak eljut idáig tán a tudomány? S a szivet visszavarrni! — A leány testében az eredeti motor!... ötletvek rém hí-arr! S hogy mi történik a több mint nyolcvanéves Washkanszkyval? Hogy a munkában fáradt De mivel hordok már [szív magamban, magamon már elmúlt ötven éves? Hogy érezné magát a húsz éves megreparált [testben? — No. hogy? Hát ahogy fordítva egyszer már érezte magát! — Hangzana a válasz, ami vigasznak nem igaz, válasznak száraz ... De nem így lett! Valami keresztülhúzta a steril számításokat, Az erkölcscsősz örül Louis halálán: — így jár mind, ki ötvennégy éves szívébe fogad húszegynéhány éves lányokat... A gondolkodó azt vitatja: — Ki halt meg előbb? Louis. vagy a lány? S a válasz valahány, egymásnak ellentmondó ... S mit mondok én? Csak úgy magamban, hisz senki sem figyel. Mii fogaimért, szemüvegeméi l, talpbetétemért , az ellenségem sem irigyel... protéziseket, igy van, s lehet véleményem e furcsa szerelemről! Nagy dolog a bátorság! Mellkasokat metszeni, vem szuronnyal, szikével, állítólag Békében ... ...mégis háborús dolog... (Uram boesá, úgy látszik, pacifista [vagyok,..) De nem. nem mondhatok [semmit, — emberek, legfeljebb kérdezek! — Nem lenne jobb kímélni a Lajosok szivét, hogy kitartsanak addig, míg a test kitart? Vigyázni a Denisek testéi, s megfeddni a lányt, ha gyorsan hajt!? És akkar nem lenne szükség [sziveserére! Ami lám egy cseppet sem könnyű dolog! S az Élet cimű film felére amit amúgyis végigálmodok a békesség lenne a legjellemzőbb alapgondolat, amelyhez, ha közelebb vitt Louis és Denis — nevüknek örök hodolat... — Pontosan! — kiált ?<"-' óvató- 82 ezredes. — Látia, pontosán lö perc! Kiszámítottam, •ló] van. tanárkám. szép teljesítmény. Ezért pihenő jár Lévai felnéz az ezredesre Sűrű párát lehelnek mindketten. A fatornácos ház kertjében fenyők. Hó. Mennek lefelé. Az ezredes arról beszél, hogyan bánt a katonáival. — Nem engedtem őket elpuhulni. Egy kis fáradtság? Nyöszörgés? Je vous en merde! — ahogy a francia mondja. Csak a maga érzékenységére vagyok tekintettel. Nekik megmondtam magyarán. Na, igen. Aki elhagyja magát, annak vége. Száz évig akarok élni!... Odalenn, a tanár kertjénél megállnak. Az ezredes hirtelen elhallgat. Botját leereszti, vár. Lévai megkerüli. A járda szélére áll. most ő van magasabban. — Akkor hát délután négykor — mondja megváltozott, csendes hangon az ezredes — Pontos leszek. Lévai arca szigorú. Kihúzza magát, köhint. — A memoritert is kérdezem majd Készüljön fel rá, fiam! Vecsési Sándor Polner Zoltán VillanYszerelö Ki küldött? Nevükön nevezném őket. de csak az arcukra emlékszem már. Pedig együtt utaztunk hajnalonként az ország ügyében. Nem emlékszem a nevükre mégsem, csak az arcukat látom. Ki küldött? Faggatom magam szüntelen egyre. Ki küldött törvényt tenni ékes szavakkal. Vitatkozni az ő hitük nélkül s ítélkezni a nevükben végül ki küldött mondd, ki küldött? Én csak annyit akartam, hogy sorsom majd önmagát megváltsa. De minden szó és minden kézfogás, amiben hinnem kellett, itt ragyog ma is a szívem mellett, mint összetartozásunk igaza. Jártam a roskadó tanyák között es ültem keserű szavú asztaloknál. Mennyi fájdalom á múlt és mennrd szégyen, megszolgált nyemor a szenvedésben szeretteim, ti konok mostohák. Most felrémlik egv-egv mosóly, megcsap a földek r.ehéz illata. Átölelnek egv heves mozdulattal és csontomig érzem mindegyikük szorító kezében sorsuk terhes, nyomasztó szigorát. Ha mentem, akkor ezért csak: parancs nélkül is szolgáltam őket. Bánatukból hűséget és haragot tanult szótlanságom, az örömüket nem kérték számon, rám pazarolták, mintha egyetlen fiuk lennék és támaszuk. Az ország napfényes műhelyében látom őket naponta és munkájukat, hitüket vallom: sohasem hiánvoáhat az arcom az arcuk özönéből. Veress Miklós Tizenöt so r az Énekek énekéből Szép vagy én szerelmem „ ' és lázaidtól kisebesednek minden égitestek Szép vagy én szerelmem és hittől és vértől tisztára mos a te tested Szép vagy én szerelmem és hozzám siető lépteid a fájdalmat eltapossák Mosolyod mégis elveszik ölelésed is elveszik erős hited is elveszik ized az évek elveszik S majd nézed furcsán szótlanul hogyan növekszik bennem a gonoszság L Vaaarnap, 196&. január 14. dél-magyarország 7