Délmagyarország, 1968. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-07 / 5. szám

58. évfolyam, 5. szám Ara: 1 forint Vasárnap, 1968. .január 7. V1LAG PROLETARJAL, EGYESÜLJETEK! Mai számunkból: Elmarad az arab csúcsértekezlet? Az árváltozások nyomában Az első szabod szombat A „zöld szemű szörny" Őfelsége, a választópolgár A

politikai élet berkeiben frissebb szelek fújnak a választások óta; eseményekben gazdagabb, mozgalmasabb, s egyben elmélyültebb politikai tevékenységről szólnak a hírek, s ez a lendület nem csupán az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének köszönheti létét. Az ország belső politikai életében mind kitapinthatóbbá lett az a minőségi változás, amelynek feltételei meglehetősen hosszú, de annál eredményesebb érési folyamat következtében születtek meg. Az új választójogi törvény, amelynek szellemében az országgyűlés és a tanácsok testületét a választópolgárok bizalmi posztjára kijelölte — abból indult ki, hogy egy politikailag érett, saját sorsát felnőtt felelősséggel irányító, meggyőződésében szilárd nemzeti közösség nemcsak szavazatokat jelent, de szavazókat is. Választópolgárokat, akik a két választás köpött is megnézik, miképpen gazdálkodik a bizalmukkal a választott képviselő, vagy tanácstag. , Választó és választott ma egyenrangú félként áll szemben egymással, anélkül, hogy ez az alaphelyzet valamiféle ellentétet fejezne ki. A választópolgár bizalmának letéteménvesét tekinti a képviselőben, a tanácstagban, olyun másik állampolgárt, akinek állampolgári kötelme és becsületbeli kötelessége legjobb tudása és szándéka szerint mindent megtenni a választók érdekében, a képviselői, vagy tanácsi választókerület közössége érdekében. őfelsége, a választópolgár ebben a viszonylatban merőben új szerepet játszik a magyar politikai élet történelmében. A „felséges" rangra emelkedett választópolgár a választások óta elmúlt, aránylag rövid idő alatt új felfedezésre jutott, nevezetesen felfedezte, hogy véleményére „fent" nemcsak akkor voltak kíváncsiak, amikor a jelöltek személyét a választók elé állították a jelölő gyűléseken, hanem kíváncsiak most is, amikor a választott államigazgatási szervek jól benne járnak már az alkotó munkában. Ezt tanúsítják a decemberi parlamenti ülésszak vitái, és azok a tanácsüléseken elhangzott felszólalások. amelyek gyakran hivatkoztak a választók véleményére, kívánságaira, javaslataira. Az országgyűlés üléseire, vagy bizottsági tanácskozásaira érkező honatvák duzzadt aktatáskával és sűrűn telesírt jegyzetekkel jönnek. Ezt az útravalót a választókkal való személyes találkozásokon gyűjtötték össze, mivel ezek a kissé elavult kifejezéssel beszámolónak nevezett találkozások már nem egyoldalú tájékoztatások, amelyeken a „magas" politikai körökben forgolódó képviselő „lehozza" választói közé a politikai események vázlatos megfogalmazását, hanem kétoldalú eszmecserék, amelyeken — ez is gyakran megesik —, a képviselő passzívabb magatartást tanúsít, mint a hallgatók, akiket az élet valóságai. sajátos problémáik éppúgy érdekelnek, mint a politikai általánosságok. Az a körülmény, hogy mind az országgyűlési képviselők, mind pedig a tanácstagok, hivatalos ténykedésük színhelyére magukkal viszik a választópolgárok véle- | menyét, javaslatát, igényét, bírálatát —, azt jelenti, hogy j őfelsége a választópolgár akkor is jelen van az országos, vagy helyi kérdésekkel foglalkozó tanácskozásokon, ha esetleg tekintélyes földrajzi távolságban is tartózkodik. Az 1967-es esztendő legutolsó parlamenti ülésszakán, az ülés vitáiban, állásfoglalásaiban mindig érezhető volt a választópolgár jelenléte. A választó meglátásai egyre inkább fontos döntések komponenseivé alakulnak át a politika laboratóriumában, amelyet nem is olyan régen szívesen neveztek a politika boszorkányüstjének, mivel éppoly titkos főzet készült benne, s éppoly rejtélyes körülmények között, egyszerű halandók számára hozzáférhetetlenül. A politika boszorkányüstje, mint a fogalom, kiment a divatból nálunk, s ennek a hajdan oly gyakran emlegetett fogalomnak az elfakulása, felszívódása is azt igazolja, hogy politikai életünkben új irányzatok honosodtak meg a demokratizmus jegyében. A politikai munkahely bárki számára éppoly hozzáférhető, mint a Népstadion lelátói, őfelsége, a választópolgár párbeszéd formájában tudatta bizonyos kérdésben elfoglalt álláspontját képviselőjével, vagy tanácstagjával, aki a választók véleményéből alkotott közvéleményt a törvényhozó testület elé tárta. A parlamenti karzatokon minden ülésszak idején szép számmal látni hallgatókat, akik azért foglalnak helyet az ülésterem legfelsőbb régióiban, mert saját fülükkel kívánják hallani, hogy képviselőjük miképpen tolmácsolja kívánságukat, az ország színe előtt. E

gészen természetes ezekután, hogy őfelsége, a választópolgár nem minden esetben elégszik meg avval, hogy véleményét a képviselő átfogalmazásában visszhangzani hallja a parlament kupolája alatt, de felpezsdült politikai aktivitásában tevékeny részt kér a problémák megoldásából. Nem lehet történelmi mértékkel múltnak nevezni azt a kort, amikor a magyar választót az is földöntúli boldogsággal töltötte el, ha egyszerűen meghallgatta választott képviselőjét. De napjainkban már egyre többen élnek azzal a jogukkal, hogy kívánságaiknak tettekre válását szorgalmazzák, ilyen módon az ország jövendő arculatán a maguk kézjegyét is ott hagyják. Nem esünk át a politikai vesszőparipa másik oldalára, amikor őfelsége, a választópolgár személyes jelenlétét. aktivitásának kisugárzó erejét, az egyszerű ember közéleti szereplését érezzük mind az országgyűlés, mind a tanácstagok munkájában. Egy nagykorú nép alkot ezeken a kisebb-nagyobb jelentőségű tanácskozásokon választott képviselőinek kisebb létszámú dandára altal, de tízmilliós nagyságrendben, mert őfelsége, a választópolgár, ma minden alkotásban, lépésben benne van, ami az országban a nép javára történik. BARÖTI GÉZA A szegedi építőipar többre lépes A Szegedi Építőipari Vállalat évről évre nagyobb feladatokat old meg. Két esztendeje még csak 38 millió forint értékű munkát végeztek el. az idén viszont ötvenmillióra vállalkoznak, létszámuk immár meghaladja az ötszázat, de a segédmunkások között igen nagy a vándorlás: az elmúlt félévben például 160 ember távozott a vállalattól és 130 kérte felvételét. Ez a körülmény bizonyos mértékig zavarja a normális munkamenetet. Lehetne 100 millió is? A kapacitásról van szó. A t. általat állóeszközeinek értéke 21 millió forint, a forgó eszközöké pedig 10—13 milliót ér. Ezekből a számokból könnyen lehet következtetni: ilyen jelentős alapokkal rendelkező építőipari vállalatnak többet kellene produkálnia. A jelenleginek akár a kétszeresét! ötven helyett százmilliót. S erre a munkára nagy szüksége lenne Szeged városának. Mi az akadálya? A vállalat alapjainak nem jó a belső struktúrája. Az állóeszközök értéke elsősorban építményekben és területben realizálódik, nem pedig munkagépekben. amelyek segítségével termelési értéket tudnának felmutátni. Ügy kellene helyrebillenteni az arányokat, hogy csak gépi beruházásokra fordítsanak pénzt, s akkor nem elérhetcv'en a termelés megkétszerezése. Hátrányos megkülönböztetések Hogy eddig voltak ilyenek, az rendben van, de most, az új gazdasági mechanizmus bevezetése után már érthetetlen néhány dolog. A vállalat igazgatója, Barna György elmondta, hogv a tanácsi vállalat jelző is hátrányt jelent a minisztériumi vállalatokkal szemben. Megrendeléseiket könnyedén visszautasítják, néha nem is a második, hanem a harmadik vonalra helyezik őket. Egyetlen példa: a szegedi Roval szálló újjáépítéséhez nagyobb mennyiségű vasanyagra lesz szükségük. MegA Ötvenmillió forintos vállalkozás A Ljjáépittk a szegedi Royal SzA< lodát A ISngyméretü tornacsarnok a technikumban rendelésüket azzal záradékolták, hogy csak annyit kaphatnak, amennyit tavaly is felhasználtak. Ez érthetetlen, hiszen tavaly más minőségű munkák voltak, nevetséges egy építőipari vállalat anyagszükségleténél az elmúlt időszakra hivatkozni. A Ferróglóbusz eljárása pedig egvenesen sértő egy megrendelőnek. A szegedi vállalat rendelésére egy stencilezett nyomtatványt küldtek, hogy csak azokat szolgálják ki. akik régebben is náluk vásároltak. Fő követelmény: a gazdaságosság Ezt az elvet vallják az építőipari vállalat vezetői. Elhatározásuk, hogy 1968ban 1,8 millió forint vállalati eredményt érnek el. A múlt évben ugyan túlteljesítették pénzben meghatározott terveiket, de mégsem tettek eleget vállalásaiknak, több határidót képtelenek voltak betartani. Az idén befejezik az áthúzódott építkezéseket, köztük a szegedi Brüsszeli körúton levő 45 lakást, a Nemestakács és a Püspök utcai társasházakat, valamint a Paprikafeldolgozó Vállalat szociális épületét. Több új munkát is elkezdenek. Ezek között jelentősebb a szegedi Royal szálloda teljes újjáépítése és bővítése, amely 15 millió forintba k»rül. A munkát már megkezdték és előreláthatóan 1969 nyarán befejezik. Érdekes új létesítmény lesz a szegedi M \ V technikum új tornacsarnoka, amely olyan nagy alapterülettel rendelkezik. hnev akár sportrendezvények lebonyolítására is alkalmas lesz majd. Tanultok a hibákból A Minőségi Cipőgyár szegedi szaküzletének kialakítását március elsejére befejezik. S levonták a megfelelő következetetéseket is a tavalyi hibákból, amikor erejükön felül vállalkoztak építőmunkák végzésére. Biztonságot kívánnak adni a beruházóknak, amit vállalnak, azt teljesíteni kívánják határidőre, és jó minőségben. Űj dolgokra is vállalkoznának. Egyik ilyen elképzelésük csak adminisztratív okok miatt szenved hátrányt. A kis autógarázsok, amelyeket előregyártott elemekből húszonnégy óra alatt a helyszínen felállítanak, nem miattuk késlekedik. Műszakfejlesztésükben előre is tervezgetnek. Ha Szegeden megvalósul a házgyár, akkor szívesen vállalkoznának középblokkokból kislakások, családiházak építésére. A vállalatnál van aggodalom, s ez nem is alaptalan: jelenleg is akadozik az anyagellátás, különösen hiányzik a vasanyag. Igaz, téglát is csak távolabbi megve gyáraiból tudnak vásárolni, amely a szállítási többlet miatt növeli költségeiket. Még's. ettől függetlenül is helytálló a meejegvzés: ez a vállalftt többre képes, s ebben a törekvésben támogatásra, megértésre számitnnak, elsősorban az anyagellátásban. G. I. Emléktábla ifiűkommunlsla partizánoknak Bensőséges ünnepséget rendezett szombaton a Magyar Partizánszövetség és a Magyar Komumnista Ifjúsági Szövetség budapesti bizottsága a VI. kerületi Lendvay utca 2. számú háznál. A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága emléktáblával jelölte meg az épületet, amely 1944—45 telén az akkori Kommunista Ifjúsági Szövetség Ságvári Endréről elnevezett partizáncsoportjának szálláshelyéül szolgált Kende István egyetemi docens, a Ságvári Endre partizáncsoport egykori tagia, az akkori KTSZ országos titkára, beszédében visszaemlékezett a 23 év e'őtti eseményekre, az ifjúkommunista partizánok tevékenységére. Magyar —kubai tárgyalások Budapesten megkezdődtek az 1968. évi magyar—kubai árucsere-forgalmi megállapodás megkötésére vonatkozó tárgyalások. A megbeszé'éseket magyar részről dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes, kubai részről a tárgyalásokra hazánkba érkezett Herminio Garcia Lazo külkereskedelmi miniszterhelyettes vezeti. Javítják az uszályokat Terv a Szuezi-csalornán rekedt halók kiszabadítására Az A1 Gumhurija szombati számában közli, hogy az Egyesült Arab Köztársaság pénteken állandó ENSZképviseletén keresztül jegyzéket juttatott el U Thant ENSZ-főtitkárhoz. Ebben a főtitkár tudomására hozza, hogy megkezdte a Sznezl-csatornán rekedt hajók kiszabadításának előkészítését. A jegyzéket egyébként — a lap szerint — azoknak az országoknak is megküldték, amelyeknek hajói a júniusi háború óta ezen a víziúton tartózkodnak. A szóban forgó dokumentum ismerteti az egyiptomi szakértők által a hajók kiszabadítására végzett műszaki előkészületek eddigi eredményeit és a művelet keretében tett intézkedéseket. Kifejti azokat a problémákat, amelyeket Izrael magatartása okoz, és amelyek, a Gomhurija szerint, akadályokat gördíthetnek az egész vállalkozás elé, meggátolhatják, hogy a csatornán rekedt hajók kijussanak a Vörös-tengerre. Végül leszögezi azt az egyiptomi elhatározást, hogv Odd Bull tábornokot, az ENSZmegfigvelők parancsnokát tájékoztatni fogják a művelet megkezdésének pontos dátumáróL (MTI) Somogyi Károlyné felvétele A tápéi hajójavító vállalat szerelőit nem zavarja a zord időjárás, a Tiszáról fújó hideg szél. Sok vízi jármű vár javításra, felújításra, s a tavaszra várható árhullám megérkezése előtt valamennyit úszóképes állapotba kell hozni. A műhelyekben is dolgoznak, a napokban kezdték meg két 400 tonnás aszály elöregyártását. Képünkön egy 900 tonnás dunai ércszállító uszály egy részét láthatjuk, melynek teljes felújítását már megkezdték.