Délmagyarország, 1968. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-06 / 4. szám

Idén befejezik a Szeged—Budapest főútvonal korszerűsítését Elkészült az útépítési program A KPM közúti főosztálya elkészítette az idei útépítési programot. Az egyik legsürgetőbb feladat évek óta az l-es út átépítése, bővítése, korszerűsítése. Ezt a munkát egyes szakaszokon már a múlt év végén elvégezték — korábban megépült a, Tatabánya—Budapest közötti útvonal —, az idén pedig, várhatóan az út teljes hoszszában, tehát az országhatártól Tatabányáig, a győri átmenő szakaszt kivéve, befejezik. Az l-es út átépítése összesen 270 millió forintba kerül, ebből az összegből 1968-ban 140 millió forintot használnak fel. A másik nagyon forgalmas főútvonal a 3-as Budapest—Miskolc közötti út A 3-as út átépítésére az idén 150 millió forintot költenek, az év végén Budapest—Gyöngyös között már szélesebb és korszerűbb úton közlekedhetnek az autósok. A 3-as út átépítése Miskolcig 1970-ben fejeződik be, és több százmillió forintba kerül. Jó néhány más főútvonalon is dolgoznak az útépítők, így például korszerűsítik az idén a 7-es utat Szántód—Balatonkeresztúr, a 71es utat Balatonalmádi—Tihany között. Befejezik a nyugati országhatár Sopron —Jánosháza—Sümeg—Balatonederics között húzódó új 84-es utat, amely kitűnő összeköttetést teremt a hazánktól északra és nyugatra fekvő országok és a Balaton között. Folytatják a Vác—Rétság—Parassapuszta köfcötti új út építését, amely 1969-ben készül el, és a T—7-es jelzést kapja. {A KGST-országok közötti megállapodás alapján tranzverzális út.) A többi között felújítják, korszerűsítik a 4-es, Budapest—Püspökladány— Záhony, a 42-es, Püspökladány—Biharkeresztes, az 5-ös, Budapest—Szeged— Röszke, a 6-os, Budapest— Pécs—Barcs, a 3-as, Gyöngyös—Miskolc, és a 11-es, Budapest—Esztergom között húzódó főútvonalak egyes szakaszait. A főútvonalak átépítésén túlmenően körülbelül 140 millió forintot költ a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium — elsősorban Zala, Somogy, Baranya megyékben — 29 bekötő út építésére. Ebből 21 az év végére elkészül, és így 1968-ban újabb 21 községet sikerül bekapcsolni az ország úthálózatába, s ezzel egyidejűleg az autóbuszközlekedésbe. Ne bántsd a kezdeményezőt! „Csapoljak" a Balatoni Néhány öböl kivételével összefüggő jégréteg borítja a Balatont A jégpáncél vastagsága a legtöbb helyen meghaladja a 15 centimétert. A jéggel borított tó vízszintje hat centiméterrel magasabb a megengedettnél, es ezért az illetékes vízügyi szervek „csapolást" rendeltek el. Az ecélból megnyitott Sió-zsilipeket mindaddig nyitva tartják, amíg a Siócsatorna medrében és a Dunán nem tapasztalnak nagyobb jégképződést Országszerte megkezdődtek a zárszámadások Január első napjaiban a termelőszövetkezeti közös gazdaságok befejezték a leltározást, és — gondos előkészítés után — mindenütt hozzáfogtak a zárszámadások készítéséhez. Országosan 3200 termelőszövetkezet, több mint 300 termelőszövetkezeti , csoport társulás, illetve szövetkezeti közös vállalkozás, valamint 22 halászati termelőszövetkezet vonja meg az 1967. évi gazdálkodás mérlegét A jó fodrász „holtig" tanul Jó pap holtig tanul. A rábbi két év helyett ugyanis kozmondás áll mindenkire, lg6<5 óta három év a tanuló mert legyen valaki bármilyen . kiváló a maga mesterségé- • Ha,mai Zsuzs;l ben, lepest kell tartania a változásokkal, s szakmája új mesterfogásait el kell sajátítania. Különösen így van ez azoknál, akiknek munkáját befolyásolja a gyakran változó divat. M't tesznek például a fodrászok azért, hogy fejlesszék szakmai tudásukat? A Szegedi Fodrász Vállalat igazgatója. Nemes József, és a Csongrád megyei Fodrász Szövetkezet elnöke. Horga György válaszolt a kérdésre, s az elmondottakból kiderült, a továbbképzésnek többféle módja van. Elsősor. ban egymást tanítják a fodrászok — mondta Nemes József. — A gyakorlat, a gyakorlás lényeges ebben a szakmában, A Csongrád megyei Fodrász Klubnak 70 szegedi tagja vam. ök minden kedden szakmai továbbképzésen vesznek részt A Iciobhak bemutatnak a többiek figyelnek, ellesik amit nem tudtak még eddig, kritizálnak — egyszóval tanulnak. A szövetkezetiek másként próbálkoznak. Minden egyes dolgozónak bemutatót kell tartania, méghozzá szigorú zsűri előtt. Így szeretnék elérni. hogy összes üzletük körülbelül egyformán jó színvonalú legyen. Az országos és egyéb fodrász versenyekre a versenyzőkön kívül elmennek a megfigyelők is. Gyakoriak a fodrászcserék. Mindkét esetoen olyan tudásbeli többié, tet szerezhetnek Szeged fodrászai, amit aztán jól lehet kamatoztatni itthon is. Sokat segít munkájukban a külföldi szaklapok tanulmányozása is. Azok, akik még ténvleg csak tanulják a fodrász mesterség csínját-bínját, előnyös helyzetben vannak, A kqÁtmeneti esztendő volt az1967-es, s így a zárszámadások részben még az eddigi irányítási módszereket tükrözik, de az elkészülő okmányokat — az állami támogatásban részesülő gyengébb üzemek kivételével — már nem kell jóváhagyásra beterjeszteniök, ezért az idei zárszámadások egyúttal a közös gazdaságok fokozott önállóságát jelzik. Az előzetes felmérések szerint a múlt esztendei gazdálkodás — főleg az időjárási szélsőségek miatt — nagy szóródást mutat: sok termelőszövetkezet zárta az évet kimagasló eredmény nyel, ugyanakkor a közö; gazdaságok mintegy 10—14 százaléka pénzügyi nehézségekkel küzd, különösen a zömmel állattenyésztéssel foglalkozó, s ezért a takarmánytermés hiányosságait jobban sínylő szövetkezetekben. (MTI) Á

tléptük a küszöböt. Január elseje óta vége egy beidegződött, viszonylag nyugalmas, s épj pen ezért már-már elkényelmesítő időszaknak hazánk gazdálkodásában. A párt döntése az új mechanizmusról fedbolydította, sőt valósággal lázba hozta nemcsak a kommunistákat, hanem a társadalom valamennyi előbbre törekvő tagját. Neklgyűrköztek a gyári műhelyek munkásai; számol, szervez és intézkedik mindenütt a „vezérkar"; a kereskedők pedig megpróbálják ellesni a vásárlóknak még a gondolatát is. A központi intézkedés helyeslése és in' ditékának megértése után igyekeznek önállóan és okosan, a szó igazi értelmében gazdálkodni a vállalatok vezetői. Legtöbbjüket fellelkesítette, izgalomba hozta annak lehetősége, hogy az úgyu nevezett belső tartalékok bevetésével meggyorsítható társadalmunk általános boldogulása. A mindenütt tapasztalható lendülettel egy időben azonban itt-ott a fékek csikorgása is kezd hallatszani. Nem az állami szabályozó intézkedésekre, az „elszaladást" megelőző rendeletekre, határozatokra gondolunk ezúttal, hanem a magunkban nehezen oldódó merevségre. Mert úgy látszik, könnyebb volt igent mondani az új szisztémára, mint a gyakorlatban napról napra tudatos türelemmel dajkálni ezt a szisztémát azért, hogy minél hamarabb megizmosodjék. Elfogadtuk, hogy az. állam ezután a népgazdaság struktúráját tervezi majd, a piac pedig létrehozza az árviszonyokat, mégis hányan felszisszentek máris azért, mert a luxus lábbelit drágábban árulják. Az eszünk általában elismeri, s tudomásul veszi, hogy a gazdaságirányítás reformját nem lehet végrehajtani a régi fix-áras rendizei' fenntartásával, mégis indulatosan reagálunk, ha egy nekünk megtetsző szabad cikk árát magasabbra tartja az eladó. Tudjuk: a mostani árreform célja, hogy megtegyük az első lépést az érték körüli árak kialakulásához, illetve, hogy a termelői és a fogyasztói árak a Építőanyagok árváltozása Cf rendelkezés a lakosságnak v°gzett építőipari munkák áráról és az állami hozzá/ár ulásrót Az építőanyagipari termékek új termelői és fogyasztói árának megállapításában sikerült legjobban megközelíteni azt a központi célt, hogy az árakban következetesen tükröződjenek a ráfordítási arányok. Ennek megfelelően a termelői és a fogyasztói ár közötti különbözet általában csak a belkereskedelmi forgalmazás költségeit tartalmazza. A hiányanyagok miatt azonban jóval szélesebb körben maximálták a fogyasztói, mint a termelői árakat. A fogyasztói árak kialakításában egyébként az volt a legfontosabb törekvés, hogy különböző eszközökkel — forgalmi adó eltörlésével, kereskedelmi haszonkulcs módosításával stb. — az áremelkedést árcsökkentésekkel ellensúlyozzák. így az építőanyagipari termékek összességének átlagos árszintje nem emelkedett. Ezen belül természetesen az egyes termékcsoportok fagyasztói ára változott. Az alapvető építőanyagok körében a falazóanyagoknál a legjelentősebb a fogyasztói áremelkedés. A gyártelepeken beszerezhető falazóanyagok ára 24,8 százalékkal emelkedett, s a kereskedelem forgalmi telepein ehhez még hozzászámítják a szállítási költséeet is. Az égetett mész árában lényegében nincs változás, legfeljebb a helyiipari mészüzemek szabadáras termékeinél várható kisebb ingadozás. A lakásépítéshez kisebb tételben használt anyagok közül pedig egyebek között, emelkedett a kályhacsempe, az egészségügyi kőedény, a csempe, a síküveg és a ltldegburkolócikkek ára. Az árkiegyenlítésben legnagyobb hatású a cement fogyasztói árának 28,6 százalékos csökkentése. Ezenkívül a tetőfedőanyagok ára átlagosan 17,4, de a tetőcserépé 22 százalékkal csökkent. Jelentősen, 25,4 százalékkal olcsóbb a parkett és a hajópadló, továbbá 13,5 százalékkal csökkent a faajtó és -ablak fogyasztói ára. Az árkiegyenlítődés országos átlagban valósul meg, de egyes épületek esetében a lakástípusoktól, a szállítási költségektől és a különböző árú anyagok felhasználásának arányától függően eltérhet az átlagtól. Az árarányok a népgazdaság teherbíróképességének, az építőanyagipar jelenlegi szerkezetének jobban megfelelő cikkek felhasználására ösztönöznek. Az anyagok kiválasztásának és beszerzésének gondos mérlegelésével mód nyílik a korábbinál olcsóbb építkezésre, de az átlagosnál magasabb építészeti igényeket természetesen többletkiadással kell fedezni. Január 1-től megváltozott az építési munka termelői ára is, hiszen az építőiparban is érvényesíteni kellett az új gazdálkodás rendjéhez igazodó árképző elemeket. A lakásépítési munkák átlagos termelői árszintje mintegy 17 százalékkal emelkedett, de ez a növekedés csak az állami vállalatoknak és szövetkezeteknek jelent több bevételt. A lakosság semmivel sem fizet többet az építésért, mint korábban. Az építőipari kisiparos munkáinak díja ugyanis lényegében változatlan maradt. Az állami vállalatok és szövetkezetek építési munkájáért fizetendő ártöbblet kiegyenlítését pedig az állam vállalta magára. Rendkívül jelentős ez a támogatás, mert nemcsak azt célozza, hogy a lakosságot ne terhelje a részére végzett építőmunka költségtöbblete, hanem elsősorban a lakásépítési kapacitás növelését, a munkák meggyorsítását segíti. Eddig ugyanis az állami vállalatoknak és a szövetkezeteknek csaknem minden esetben veszteséges, ráfizetéses volt a lakosságtól kapott közvetlen megrendelésre végzett családi és társasházépítés vagy egyéb építési feladat. Az állami árkiegészítés azonban már jövedelmezővé teszi ezt a munkát, s a nyereséges vállalkozás pedig jelentős ösztönző erő. jövőben együtt mozogjanak, mégis fejünkbe szökken egy kis vér arunak hallatára, hogy például az eddig is elég drága külföldi cigaretták tovább drágultak, jóllehet a megélhetés szempontjából ez nem lényeges. Szó nélkül vesszük ugyanakkor tudomásul, szinte magától értetődőnek tartjuk, hogy olcsóbban árulják a vajat, a cukrot, kevesebbe kerül a mosószer, 800—900 forintokat engedtek el a tévé-készülékek árából és így tovább. I

lyen az emberi természet — mondják —, miért kell ezen megütközni? Ha a többség tisztában is van azzal, hogy az egyéni vágyak csak a társadalmi érdekekkel összhangban elégülhetnek ki tartósan, az előbbire gyakrabban gondol, mint az utóbbira. Ez igaz. Addig azonban semmi baj nincsen, amíg józan belátásunk győz hirtelen indulataink felett és nem kezdjük el árdrágítással és a tisztességtelen haszonszerzéssel vádolni a becsületesen igyekvőket. Minden ilyen megnyilvánulás ugyanis csak elbátortalanítja az új mechanizmus céljainak megfelelő kezdeményezést, ezenkívül arra vall, hogy valójában nem értettük meg az árreform lényegét. Előfordulhat például, hogy a divatos miniszoknya árát sokallja a vásárló, arra hivatkozva, hogy kevesebb anyag kellett az elkészítéséhez. Tovább kell számolni! Az üzemeknek a kis sorozatok másként nem is lehetnek gazdaságosak. Az ilyen jelenség egyre természetesebb lesz a következő években, ha egy-egy újdonság eleinte kis menynyiségben kerül a boltokba és sokan érdeklődnek iránta. Hozzá kell szoknunk, hogy mostantól kezdve nemcsak a zöldségféléknek lesz primőr ára, hanem bizonyos iparcikkeknek is. Ezt a kereslet és a kínálat viszonya határozza majd meg. A kereskedelem éppen ezért — az előírt cikkeknél és keretekben — nemcsak árleszállításokat határozhat el (ahogyan ezt eddig megszoktuk), hanem ha szükség van rá, áremelést is. Kétségtelen azon'•Kan, hogy mihelyt egy keresett szabad áras termék tömegesen található lesz más üzletek polcain is, azonnal, szinte automatikusan csökken az ára, különben esetleg raktáron maradna. Ezt pedig minden valamire való kereskedő saját érdekében is igyekszik elkerülni. Inkább arra törekszik majd, hogy — konkurrálva hasonló cégekkel — kevesebb haszonnal nagyobb forgalmat bonyolítson le, így növelve a bevételt, s a vállalat nyereségét. A Hungária Szálloda és Étterem Vállalat is nyilván olyan meggondolásból szüntette meg az étkeztetésnél az esti zenés felárat, illetve mellőzi a kenyérfogyasztás felszámítását, hogy elhódítsa a közönséget a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalattól. Csak annyit mondhatunk erre: végre elérkeztünk — s később talán még jobban tapasztaljuk — odáig, hogy a „nem az én asztalom" magatartás helyett a vendégen előnyösebb kiszolgálásáért verseng a kereskedelem. Nincs okunk nyugtalanságra. A ma még csan gyerekcipőben járó, de majd mindjobban kiteljesedő új árviszonyok olyan jelzőrendszerré válnak, amelyek az állam és a vállalatok számára szinte mindennap mutatják, hogy hol mit kell termelni, illetve beruházni a népgazdaság ' egyensúlyban tartása végett. A piaci folyamatok már csak azért is megbízhatóbbak, mint a korábban kötelező információs hálózat, mert a jelentésben érdekelt vállalatok legtöbbször nem tárgyilagosan tájékoztatták a kormányt, inkább a bajokat, a problémákat sorolták fel, mintsem a lehetőségeket Január elsejétől kezdve fokozatosan, egyre inkább a lakosság igényei szabják meg a termelési és a kereskedelmi teendőket A közgazdászok szerint még a műszaki fejlesztésnek is a fogyasztó oldaláról kell igazolódnia, különben az állam ráfizetne, illetve mindig arra kényszerülne, hagy bizonyos fontos árucikkeket és szolgáltatásokat dotáljon. Ö

rvendetes tehát, hogy mind kézzelfoghatóbbak az új gazdasági mechanizmus megnyilvánulásai. Ugyanakkor azonban a már említett, s innen is, onnan is hallható „miért nem lép közbe a párt" megfogalmazású reklamáció még tert vábbi politikai felvilágosítás szükségességére figyelmeztet. A párt — az eddigi tapasztalatok tanúsítják — mindig közbelép, ha valahol veszélyeztetik a dolgozók érdekeit. Ezt elemi feladatának tartotta és tartja ma is. De egyelőre szó sincs szabálytalanságokról, csupán a párt és a kormány szándékának megfelelő kezdeményezésekről. S ezt ahelyett, hogy elítélnénk, üdvözölnünk kell, sőt tovább bátorítani mindaddig, amíg nyilvánvaló visszaélést nem észlelünk. Ha rögtön felelősségrevonásért kiáltunk akkor is, amikor egy vállalat az új helyzet törvényes lehetőségeit kihasználva törekszik — a társadalmi érdekeket szem előtt tartva — több nyereségre, akkor éppen azokat ütnénk, akik legfrissebben reagálnak az újra. Az bizonyos mértékig érthető, hogy többeknek nem vált még „vérévé" az új mechanizmus. Aki két évtizeden át megszokta, hogy egy árucikket akkor is szó nélkül vásároljon meg, ha annak — értékétől eltérően — túl magasan kellett megállapítani az árát, az most esetleg tisztességtelen haszonszerzésre gyanakszik ott iSj ahol objektív okok, az elmaradt műszaki fejlesztés vagy beruházás miatt továbbra is magasak a szabad árak. Éppen ezért önmagunkat is még jobban át kell alakítanunk és tovább nevelni ahhoz, hogy eszünkkel, szívünkkel egyaránt üdvözölhessük a tisztességesen, de bátran kezdeményezőket. F. NAGY ISTVÁN Rendelet az illetékekről A pénzügyminiszter most megjelent rendeletével módosította és kiegészítette az illetékkel kapcsoltos jogszabályokat. Az új rendelkezést a joggyakorlat tapasztalatai és az illetékkódex megjelenése óta történt változások tették szükségessé. A módosítások egy része a vagyonátruházás illetékeit érinti. A valóságos helyzetnek megfelelően kell fizetni a jövőben az illetéket abban az esetben is. ha bírósági ítélet útján jut valaki ingatlanhoz. A földtörvény rendelkezéseinek szellemében az egyébként változatlan öröklési illetéknek kétszeresét fizeti az, aki földet örököl, de mezőgazdasagi termeléssel élethívatásszerüeii nem foglalkozik. Az ilyen örökös sem fizet azonban illetéket akkor, ha a földet a termelőszövetkezetnek vagy az ál lamnak a hagvaték jogerős átadás aután 30 napon belül tulajdonul felajánlotta, da a felajánlást nem fogadtál! el. Módosították az Európába szóló magánútlevelek illetékét is. Az ilyen útlevél további érvényének menho<zszabbítása, vagy az útlevéll°l ismételt kiutazás enrredélyezése 1000 forint helyett ezentúl 600 forint. (MTI) Szombat, 1968. január 6. DÉL-MAGYARORSZÁG o / I