Délmagyarország, 1968. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-31 / 25. szám

Levelek A szerkesztőség pos­tájában napról napra megtalálhatók az olva­sók levelei. Sokféle az inöítélia annak, amiért tollat vesznek a kezük­be és így különféle tar­talmúak a levelek is. Most azokról a többsé­get adó levelekről lesz szó. amelyekben íróik kisebb-nagyobb, közös­séget érintő ügyeket tesznek szóvá A levelek jórészében — és amint ez részben tükröződik a hetenként ismétlődő Olvasóink ír­ják című összeállítá­sunkban is — mottóként újra és újra visszatér: „Áz ügyben már több­ször eljártunk az illeté­keseknél, de nem intéz­kedtek." „Megígérték az illetékesek, hogy eljár­nak az ügyben, de nem történt semmi, a beje­lentés válasz nélkül ma­radt." A közérdekű sorok, az „egyéni" panaszok, ame­lyek leggyakrabban tu­lajdonképpen közösséget erintenek — például egy munkásnő arról ír, bogy nem kapott kenyeret Pe­tőfilelep boltjában stb. — sajtónyilvánosságot kapnak, illetve érdem­benj intézkedésre eljut­nak a Dél-Magyarország szerkesztőségétől az ille­tékesekhez. Ezután az esetek nagyobb részében az illetékes közli' „In­tézkedtem az ügyben, megszüntetjük a hibát." Vagy: valóban megnyug­tató és elfogadható ma­gyarázatot adnak. Mit jelez mindez? Azt, hogy lehet az ügyekben intézkedni, illetve meg­felelő választ adni, s ezeket korábban is meg­tehették volna. Demégjs „mély hallgatásba" bur­kolóztak, csak .közben­járásra" ócsudtak. Pe. dig a valóban tisztessé­ges és köziszolgálatú ügy­intézés az, ha a rende­letben is előírt határ­időn belül, s packázás, „protekció" nélkül szü­letnek intézkedések, fel­világosító válaszok. Ez ugyanis elsőrendű köte^ lessége minden kisebb és nagyobb beosztású hivatalnoknak. örülünk a szerkesztő­ségbe érkezett levelek­nek, mert a párt szegedi lapja iránti bizalom je­lei. De postánkban a jö­vőben a mostaninál lé­nyegesen kevesebbszer szeretaenk olvasni: nem intézkednek, nem vála­szolnak az illetékesek... Morvay Sándor Amíg a börtönök zsúfoltak Theodorakisz újra otthon, kisebbik fiával a zongoránál Kicsempészett levelek — zontos üstökével, horihongas izzó, tüzes, szenvedélyes so- termetével, mellette az ap­rókkal, egy dal — ami a né- ró detektív, talán a fotóri­ma börtönfalaktál kemény porter okos lencséje zsu­szolidaritássál rejtett csator- gorította meg — villogó szé­nán érkezett kottástól-szöve- meivel, gonosz, szánalmas gestől az újságok hasábjaira, törpének tűnt. Egy másik meg elvétve néhány fotó. A hír arról számolt be, hogv a legutóbbi napokig mindösz- hazánkba érkezett szabad sze ennyi hírt kapott a ha- görög művészek együttese ladó _ világ féltő-aggódó ér- teljes estét ad Theodorakisz deklődése Theodorakiszról, a műveiből. Közönségünk az­karmestérről és zeneszerző- óta már személyesen ls ta­rol. Az egyik kép hátbor- lál'kozott a szőke Dora Yan­zongatóan fenséges szimbó- nakopulou-val, Tehodonakisz lumra sikerült: a háttérben dalainak első interpretátorá­börtön, előtte a művész bo- val, s az együttes műsorá­ból a televízió is sugárzott részleteket. Mikisz Theodorakisz 42 éves görög komponista és karmester, a Lambrakisz if­júsági szövetség alelnöke, Pireusz parlamenti küldöt­te, zenei szervezetének fő­igazgatója, a szirtaki zene­szerzője, nagy sikerű fil­mek, az Elektra, a Phaedra kísérőzenéjének, 200 dalnak, több népoperának komponis­tája — néhány napja szabad. S nem kétséges tovább foly­tatja a harcot. „Mi, ha­zafiak, bizalommal a görög nép iránt, hisszük, hogy szé­les egységfront alakul ki az önkényuralommal szemben. A fasizmus reszketni fog még a nép dühétől és nem lesz egyetlen zug a görög földön, ahová elbújhat." ö írta, a börtönben. Theodora­kisz, aki már fiatalember­ként antifasiszta ellenálló volt, s akit a háború után kétszer internáltak. A har­cot tehát biztosan folytatja. Amíg a börtönök zsúfoltak maradnak. Jarosz-szigetén és másutt Hellászban. N. I. Válaszol az illetékes Kap gépkocsit a DEGftZ Lapunk január 10-i szá- bi személygépkocsit, egy mában Tízezernyi gázhasz- GAZ 69-s rajkocsit, egy IFA náló érdeke címmel cikket tehergépkocsit, 1,6 tonnás közöltünk a Dél-alföldi ZIL tehergépkocsit, egy 4 Gázgyártó és Szolgáltató tonnás tehergépkocsit, két Vállalattal, jellegével kap- darab 2,5 tonnás tehergépko­csolatban. Cikkünkben arra csit, egy vegyes használatú kerestünk választ, hogy a buszt, egy darus gépkocsit, különféle gázkészülékek egy 4 tonnás csőszállító ko­meghibásodása esetén a be- csit, 23 darab 250 köbcen­jelentéseket milyen gyorsan tis Pannónia motorkerék­követi a javítás. A DÉGÁZ párt, egy traktort, 6 darab szolgáltatási csoportvezetőié- Jawa segédmotorkerékpárt tői kapott tájékoztatás sze- és 6 darab kerti traktort vá­rint a szerelők gyalog, ke- sárolt a vállalat. A szolgál­rékpáron, villamoson, vagy tatások és javítások gyors motorkerékpáron mennek ki elvégzése érdekében tavaly, a házakhoz javítani, s vi- a második fél évben, 6 da­szik magukkal az öt kiló rab M—1000 Barkas tipusú súlyú készenléti táskát is. gépkocsit igényelitek, ame­Cikkünkben szóvá tettük, lyet 1968 második félévére hogy gépkocsival gyorsab- igazoltak vissza, ban eljuthatnának a szere- Ezeket az adatokat azért lók a hívó felekhez. A DÉ- közölte velünk Szekeres GÁZ-nak azonban erre a István igazgató, hogy a DÉ­célra kocsija nincs. Ezt szó- GÁZ nem krajcároskodik — vá tettük cikkünk megjele- mint ahogy azt cikkünkben nése előtt Szekeres István- írtuk —, amikor 13 ezer 500 nak. a DÉGÁZ igazgatójának szegiedi gázfogyasztó érde­is. Cikkünkre most írásban kéről van szó. Válaszának is válaszolt. Számbaveszi és örülni tudunk, mert cikkünkkel elértük azt, felsorolja levelében, hogy hogy jusson a DÉGÁZ szol­1967. január 1. óta 3 Skoda gáltató részlege szerelőinek Combi, egy Moszkvics Com- is gépkocsi. „Körstadion — gyárban Nagy feladat vár az idén 450 tonna timföldet termel­a bővülő almásfüzitői tim_ nek rnajd. a kikeverő iizem­földgyár építőire, szerelőire, ben francia—olasz együtt­Ebben az évben 400 millió működéssel gyártott ú.iabb forintot, költenek az üzem két szürűberendezéát szerei­rekonstrukciójára és átadják nek fel. A timföld minösé­utolsó termelő berendezését, gét javítják azzal a négy, Ezzel az 1962 óta tartó más- egyenként 230 négyzetméter, fél milliárd forintos beruha- r:yi felületű óriás szűrő'oe­zás lényegében befejeződik, rendezéssel, amelyek Indiá­Márciustól szeptemberig ból érkeztek, sorozatosan adják át az új Az ldén adJák át a termelő berendezeseket. Tob- , „. . , , bek között márciusban he- legimpozánsabb szabadtéri lyezik üzembe a legnagyobb létesítményei — a körstadi­hazai kalcináló kemencét, A onhoz hasonló, 100 000 'fon­nyugatnémet gyártmányú nás bauxit tárolót és az 5000 forgó kemencében naponta köbméteres timföld silóikat. Rókus „kopogtat" A tág határú Szeged-Ró- élő emberek javaslatait és kőzni. Nemcsak a tanácsta­kuson, ahol zömmel mun- továbbítsuk a kerületi ta- gok, a városrész országgyű­káscsaládok laknak, a mi- nácshoz, meg időszerű hazai lési képviselőjének választá­nap választották újjá a 37 és nemzetközi kérdésekről sakor, hanem szinte hónap­tagú körzeti népfrontbizott - beszélgetünk az emberekkel, ról hónapra. Ebben is — ságot. Ebbe az elnökségoe Mondom, hogy ez így túl mint mindenben — útmuta­új erők is kerültek a régiek általános, s néhány tényt is- tást, támogatást nyújt a ró­mellé; az itt élő lakosság mertessenek, olyan Rókusra kusi pártszervezet és titkára, minden rétegének képviselői, „szabottat". Bökönyi János. Rókusnak 14 — Kérem, nincs ennek tanácstagja van, velük is jó i f i r akadálya — válaszol Süli a népfrontbizottság együtl­Latvanyossag István és a titkárral fel- működése. ...... váltva képet adnak a rókusi A tanácstagok és a nép­riélKUl népfrontmunkáról. Békegyű- frontbizottság tagjai évről lések sorozata, szolidaritás a évre beszámolnak a lakos­Velem szemben ül a 67 karcoló Vietnammal, isme- ságnak a kerületi tanács éves, korát meghazudtoló ""elterjesztő előadások, évek programjáról, arról, mire Süli' István, a körzeti bi- alatt sok tucattal. Hogy hol költik a pénzt. Tavaly — a zottság elnöke, akit újból tartják a gyűléseket? A körzeti népfrontbizottság fel­megbíztak ezzel a tisztség­gel, és Zsarkó Imre, aki tit­kárnak új, de a népfront­mozgalom régi munkása. Süli István valóban „töröl­metszett" rókusi, negyven pártszervezet helyiségében, kérésére — Lacsán Mihály­az építők művelődési házá- né szegedi országgyűlési kép­ban, a városgazdálkodási viselő népes gyűlésen adott vállalat, az ecsetgyár és a számot a parlamenti mun­fonalfeldolgozó művelődési káról. termében. Békegyűléseket Bár kétségtelen és érzé_ éve él ott. A titkár, aki fia » hazak udvarán, kelhető fejl5des Rokus lehetne, hosszú esztendők vagy az "tcak sarkam is. jücskan vanJmt,g feladaSt0t!; ota ugyancsak Rokuson la- városrész fejlesztésében. Eze­kik- l-lnnnfornl ket a többségi érdek és sür­— Nem csinál a mi bizott- llUllUfJIUI gósségi sorrend szerint jel­ságunk látványos dolgokat— zik a tanácsnak, ahol álta­mondják. — Azon vagyunk. IlUIjUPra iában ugyan ismerik a prob­hogy segítsük a lakosság ja- léniákat, de Rókus „kopog­vát célzó politika megvalósí- A népfront alkotmányjogi tatása" mindig és újra jó fi­tását; összegyűjtsük az itt szerepével Rókuson is talál- gyelmeztető. A véges anyagi Temetésen Nem nekrológot írok. És nem érzelgős búcsú­szavakat. De a temetésen valahogy minden elő­jött. Elszenesedett szegedi évek egyszerre kris­tálytisztán élni kezdtek. Ismerős arcok, fájó pillantások sokasága sű­rűsödött a katafalk körül. Kiterjedt család. Szí­nészek, írók, újságírók... Farkasrét. Gelléri Andrást temetjük. A libegő gyertyafény függönyt von a koporsó elé. A fényfüggöny mögötti sejtelmes sötétben egy halovány asszonyi arc és két puha kéz tapad a koporsó fekete fedeléhez. Amint ráborul, öle­lése egyre szorosabb, egyre kisajátítóbb, mintha hozzá akarna nőni a deszkához. Harmincnyolc év ölelése van ebben a néma, hosszú, hitvesi búcsúzásban, amit csak kivételes egyéniségek mernek közeledésükkel, baráti csókjaikkal meg­zavarni, mint Honthy Hanna, Latabár Kálmán, Ka­zimir Károly, Tabi László, Boldizsár Iván, Kel­lér Dezső, Vészi Endre és még sokan. (... Bennem pedig feltörnek a szegedi évek. Látom a Báró Jósika utca 19-et, a sokgyerme­kes, nagyon szegény családot, melynek eltartási gondjai nagyrészt az alig húszéves, vékonydon­gájú fiatalemberre hárulnak. Alig jutott neki négy polgárira de a szükség parancsa kicsiholja képességeit, szorgalmát. Művelődik. És 21—22 éves korában lapot, alapít. Színházi Üjság"-ot, az­zal az eredeti elgondolással, hogy az nemcsak a szegedi, hanem a miskolci, debreceni, pécsi, győ­ri és valamennyi vidéki színtársulat tevékenysé­gét fogja népszerűsíteni, az egész vidéki színházi közönség igényeit fogja szolgálni. Én akkor Szeged-nél újságíróskodtam és Gelléri engem kért meg — hogy mért éppen en­gem? máig sem tudom — vállaljam el a szer­csökken, mindenki eljön a sírhoz. Alig hallik egy-egy rövid mondat, a legtöbben magukba kesztés munkáját, öt a szervezés, a vidékre mélyednek, miként én is. utazgatások, a hirdetésszerzés, a nyomdai elő- (... Egyszer megfogta a kopott könyökömet s állítás, a terjesztés, az inkasszó és minden egyéb azt mondta: „Hozok neked egy másikat". És ho­túlságosan is terhelte. A címlap megrajzolására zott egy vajszínű lüszter zakót. A sötét nadrá­Dinnyés Ferencet kértük fel. Díszes keretet raj- gom nem nagyon illett hozzá, a zsirádi szalma­zolt a színészportrék befogadására.) Búcsúbeszédek. Demeter Imre szép szavai lágy ecsettel festik fekete vászonra 67 esztendő leg­fontosabb mozzanatait. Havas Andrást pedig a fel-íeltörő zokogás fojtogatja beszéde közben. kalapom viszont annál inkább. De ez nem minden. Jött a Szeged munkatár­sainak sztrájkja. Aztán mint felbujtó, megkap­tam a felmondó levelet. Budapestre készülődtem. Közben még elvállaltam Juhász Gyula 25 éve Megkezdik a koszorúk kihordását. Három-négy költői jubileuma ünnepségének megszervezései temetkezési munkás térül-fordul. De a sokaság nem mozdul, míg itt a halott. Míg a koporsót meg nem mozdítják. Aztán mégis megindulnak. Az özvegy, Baba, nem engedi, hogy karonfog­ják. Egyedül akar menni vinni fájdalmát. (... Adósa vagyok Bandinak. Mindmáig fel­oldatlan a bennem lerakódott egykori jósága. Fizetést a szerkesztésért nem adott, de annál többet kaptam tőle: mindennap megebédelhet­tem az ő számlájára a Tiszában. Igaz, a főúr noteszába szerényen csak a menű ára került, de az ebéd bőséges és ízletes volt. Engem minden­esetre az éhezéstől mentett meg, mivel a Szeged­nél kapott munkatársi fizetésből megélni bizony nem lehetett. De honnan vette a pénzt? Miből fizette ki minden elsején a főpincérnek: kettónk egész havi fogyasztását? És a többi? A nyomdaszámla, a lakbér, a család, a ruházkodás? És a szerelem? Bandi akkoriban erős vonzalmat érzett a fiatal O. E. szegedi [ma budapesti] színésznő iránt, ami szintén a zsebére ment. Csak bámultam, megér­teni nem tudtam varázslatos élelmességét. Tény, hogy hosszú időn át [ma már fogalmam sincs meddig] rendszeresen megjelent a Színházi Üj­ság.) Kapaszkodunk fel a sírok közé. A sokaság nem 1923. májusában jártunk. Olyan személyiségek­kel kellett személyes érintkezésbe kerülnöm, mint Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és a töb­bi pesti vendégek. Nagyon kopott voltam. A Színházi Űjság úgy emlékszem már nem létezett. De Gelléri igen. És megint megfogta a könyökömet és így szólt: „Adnék neked egy ruhát". És adott egy kifogás­talan szürke öltönyt. Kicsit bővebb lehetett vol­na, ujja kissé hosszabb, de újjászülettem ben­ne. Mikor egy-két héttel később a fővárosba utaztam, Kosztolányi segítségével [aikit Juhász' Gyula kért meg erre] ebben a ruhában tudtam a lábam megvetni a pesti újságíró körökben. És Gelléri Bandi ruhájában indultam el aztán a nagy távlatok, Párizs, Berlin, Moszkva felé ...) A nyitott sír körül taposunk a latyakosodó, mély hóban. Hallom, amint a gurtnikon lerobban a nehéz koporsó. A föld egyenletes, nehéz dü­börgéssel huppan a tetejére. Latyi és sokan má­sok göröngyöket dobálnak a gödörbe ... (A kórházban többször látogattam, biztattam, bátorítottam. Az operáció sikerült. De rozoga, karambolozott szíve volt. Szívátültetésre lett volna szüksége. De kaphatott volna-e másik olyan já szívet, amilyen neki volt?) SARLÓ SÁNDOR eszközök miatt csak hosz­szabb idő alatt szűnhetnek meg a nyíltszelvényű csator­nák. De addig is jól kell gondoskodni tisztításukról. Igen rossz a Kisteleki és a Bodzafa utca járdája. A nép­frontbizottság, a tanácstagok és az ott élő lakosság tár­sadalmi munkát vállalna rendebhozásukért, csak anya­got kérnek. Csak egy... Rókuson mindössze egy kisvendéglő és egy cukrász­da van. Bizony nagyon ke­vés ez és jogos a kifogás miatta. Ügy véli a népfront körzeti bizottsága, hogy ezen, ha nem is máról hol­napra, de változtatni lehet. Ezért hát ismét az államha­talom helyi szervének fi­gyelmébe ajánlják, hogy leg­alább a távoli célok között szerepeljen a megoldás. S kellene nagyon egy olyan he­lyiség is, ahol a fiatalok üdítő italt fogyasztva táncolhatná­nak. Talán az építők műve­lődési házában mód nyílna erre? Végül azt kérdezem Süli Istvántól és Zsarkó Imrétől, hogy elégedettek-e a nép­frontmunkával Rókuson. Gyors nemmel felelnek, mert lehet is és kell is tovább gazdagítani a népfront tevé­kenységét. M. S. Szerda, 1968. január 3L DEL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents