Délmagyarország, 1968. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-31 / 25. szám

A forráskútlak A nem is olyan hajdan volt forrás­kúti egyéni gazdák tán sosem hitték volna: kevésre tartott sívóhomokjuk az összefogás révén a konyhakerti zöldségtermesztésben ls rangot hoz a falunak. Tavalyi 28,5 milliós közös bevételük jórészét a zöldségtermesz­tés adta, jóllehet hiányoznak még a modern felszerelések, néha az öntö­zd vizet is majdnem literezni kell. Az eddigi, s most már megbízható ered­ményeken felbuzdulva legnagyobb zöldségtermesztési programjuk meg­valósítására készül most a Haladás Tsz. Aki csak teheti a gazdák közül, mindenki ott van a kertészetben. Sok ezer négyzetméteren készítik a hol­landágyakat. AZ éjszaka fagyott, reggel kevés hó esett, de ez nem állí­totta meg a munkát. A gazdák fedéshez készítik elő az egyik hollandágyat A már kész melegágyakat gondosan takarják, hogy a mag­vetés idejére meglegyen a szükséges talajhőmérséklet Somogylné felvételei „Elspórolt" zsír és tégla Nemrég adtunk hírt. arról, hogy Szegeden a nyári bir­kacsárdában a szezon alatt mintegy 100 ezer forinttal károsították meg a fogyasz­tókat. Az üzlet vezetője az ételekhez kalkulált 18 má­zsa zsírt és csaknem 90 má­zsa burgonyát „elspórolta" az adagokból: az Állami Ke­reskedelmi Felügyelőség me­gyei kirendeltsége bűnvádi feljelentést tett ellene. A fábiánsebestyéni szövet­kezeti TuZÉP-telepen meg­állapította a vizsgálat, hogy szűken mérték az árut, ezen­kívül másod- és harmad­osztályú építőanyagokat el­sőosztályú áron értékesítet­tek. Rövid idő alatt 74 ezer forintot loptak ki így a vá­sárlók zsebéből. Itt a hatéság elvonta az illetéktelen jöve­delem teljes összegét, 13 ezer forinttal megbírságol­ták a szövetkezetet, ezer fo­rinttal pedig a telepvezetőt. Egymillió-bélből Decemberben 12 bél-ma­gánkiskereskedőnél állapítot­ták meg, hogy nagyfokú ár­drágítást követtek el. ezért tízöjüket 300-tól 3000 forint­ig terjedő pénzbírsággal súj­tották, egyik ellen bűnvádi feljelentést tettek. (Egyéb­ként a 12 maszek bé'.keres­kedő iv. negyedévi forgalma megközelítette az egymillió forintot!) Több ellenőrzés következ­ményeként — amikor a fo­gyasztók megkárosítására derült fény — egyes keres­kedelmi, szövetkezeti és ven­déglátó alkalmazottakat ál­lásukból is elbocsátották a pénzbírságolások mellett. Százötvenből 123 csalt Csongrád megyében — Szegedét is beleértve — 2100, különböző fogyasztási cikket árusító ós vendéglátó üzlet áll a lakosság szolgálatára. Ezekben tavaly 566 alkalom­mal végzett ellenőrző vizs­galatot a kereskedelmi fel­ügyelőség, s 203 esetben kel­lett felelősségre vonást al­Uj név, módosult hatáskör Az új gazdaságirányítási rendszerre való felkészülés során tavaly július I-vel me­zőgazdasági és élelmezés­Ügyi osztállyá alakult a Sze­ged m. j. városi tanács vb. addigi mezőgazdasági osztá­lya. Ennek megfelelően ter­mészetesen módosult hatás­köre is, és azóta mezőgazda­sági szakigazgatási, élelmi­szeripari hatósági, a ter­ményforgalommal kapcsola­tos hatósági és termelőszö­vetkezeti igazgatási feladat­kört tölt be. Az osztály fel­adatait a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter ideiglenes ügyrendben sza­bályozta. A munkát az osz­tályon belül a közgazdasági és szakfelügyeleti, valamint aa igazgatási és élelmezés­ügyi csoport látja el. A régi mezőgazdasági osz­tálytól néhány fontos hatás­kört átvettek más tanácsi szakigazgatási intézmények. A növényvédelmi és az ál­lategészségügyi feladatokat a megyei növényvédelmi és ál­lategészségügyi állomások, a földügvi igazgatási munkát a megyei, a járási és a városi földhivatal, a tsz-ek jogvé­delmét a termelőszövetkeze­tek terű'"ti szövetségei. a tsz­ek oénzi'gji felügyeletét a tanács vb nén7"gvi osztálya látja el. Megszűntek a ter­vezéssel, az anyagi-műszaki ellátással, a pénz- és hitel­gazdálkodással, a beruházá­sokkal és a termelés fejlesz­tésével kapcsolatos feladatok. Amint a városi tanács vég­rehajtó bizottságának tegna­pi ülése megállapította; bár a munkához szükséges jog­szabályok csak január 1-én léptek életbe, 1967. második félévében mégis sikerült fel­készülni az új feladatokra. Csak egyetlen jellemző adat: mintegy 20 százalékkal csök­kent az osztály aktaforgalma. Megváltozott a minisztérium irányítási módszere is: uta­sítások helyett általános irányelvekkel és rendeletek­kel szabályozza a munkát. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztály több vizs­gálatot végzett legutóbb. Többek között az algyői olajkutatáok miatt a Felsza­badulás Tsz-nél előállt hely­zetről. mivel a kártalanítások ellenére is csökken a szövet­kezet jövedelme; a tsz-ek háztáji gazdaságai s más gazdaságok piaci ellátó te­vékenységéről ; Szeged élel­miszerellátásának néhány problémájáról. A végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy a sütőioari vállalatot és a minőségvizsgáló intézetet február 15-tel az osztály ha­táskörébe rendeli. kalmazni. Vagyis a vizsgá­latok 36 százaléka szabály­talan állapotokat tárt fel. Ezen az adaton beiül is el­riasztó a vendéglátó üzletek­ben tapasztalt fogyasztói megkárosítások száma. 155 vendéglátói ellenőrzésből 123 zárult elmarasztalással. „Rangsorban" ezután követ­keznek a vegyesiparcikk ke­reskedések, majd az élelmi­szerboltok 33, illetve 30 szá­zalékos megkárosítási szára. maL A szarkák ellen A kereskedelmi felügyelő­ség jelentésében tájékoztatta a megyei tanács végrehajtó bizottságát a tapasztalatok­ról, a telt és a 'teendő intéz­kedésekről. a jelentés végső következtetése a példák elle­nére is bizakodó. A felügye­lőség, a tanácsi kereskedelmi osztályok, a népi ellenőrök, s más társadalmi szerveze­tek hozzáértő, tervszerű, összpontosított és igen ha­tározott munkája eredmé­nyeként az utóbbi időben máris javult a helyzet A legújabb kormányrendelke­zéseknek is sok közük van ehhez: az illetéktelen jöve­delem elvonása mellett mód van a vállalatok, szövetke­zetek bírságolására is. ami a kollektívának felosztható nyereséget csökkenti. Ezért, a többségükben becsületesen dolgozó kereskedők erkölcsi hitelük megőrzésén kívül abban is érdekeltek, hogy ne tűrjék meg maguk között személyes jövedelmüket dor­bézoló felelőtlen társaikat. Jobb propagandát! A megyei tanács vb elis­nieiését fejezte ki a keres­kedelmi felügyelőségnek a fogyasztói érdekek védelmé­ben végzett munkáért, s az ebbeli tevékenységhez mesz­szemenő támogatást ígért. Hataroza'.o't hozott, hogy ke­reskedelmi osztálya által tokozza a vásárlók jogait is* mertető propaganda munkát — mi az eljárás a reklamá­cióknál, hogyan lehet gyor­san érvényesíteni a garan­ciákat a hibás áruknál, mi­lyen jogszabályok szolgálják a fogyasztói érdekeket, stb. — ezenkívül javasolta, hogy ja kereskedelmi és vendég­látó vállalatok, továbbá a MÉSZÖV fokozzák a belső ellenőrzést, s az eddiginél hatásosabban népszerűsítsék a példás üzleteket, azok dolgozóit, a kereskedelem szocialista brigádjait. Ugyan­akkor pellengérezzék ki a harácsol ókat, a kereskede­lem becsületének rnegnyir­bálóit Kondoros! János Választék­csere a Szovjet­unióval Az 1968. évi magyar— szovjet belkereskedelmi vá­lasztékcsere-tárgyalásokra, s a megállapodás megkötésére, kedden Budapestre érkezett P. D. Kondrasov szovjet ke­reskedelemügyi miniszterhe­lyettes. A vendéget a Feri­hegyi repülőtéren Borsos László belkereskedelmi mi­niszterhelyettes fogadta. Turislacsere Cseh­szlovákiával Kedden a Csehszlovák Kultúra rendezésében, a Ró­zsa Ferenc utcai csehszlovák kulibban Gzstav Sladek, a Szlovák Nemzeti Tanács ide­genforgalmi nemzeti bizott­sága titkárságának tagja, elmondotta, hogy Magyar­országról 1967-ben összesen 1 350 000 turista érkezett Csehszlovákiába, és min­den harmadik külföldre uta­zó csehszlovák állampolgár Magyarországot kereste fel. Mit ér A z egyik olajkút környékén találkoztam Kovács Já­nossal. Éppen csővezetéket fektettek le a fagyos, göröngyös feketeföldbe. Szorgalmasan, igyekvöen dolgoztak, pedig nem állt a hátuk mögött művezető. Az ilyen munkát órabérben végzik az emberek, s köztudott, hogy órabérben lehet így is, meg úgy is dolgozni. Az említett Kovács János ötven év körüli csőszere­lő szakmunkás Munkájáért nyolc forint ötven fillért kap óránként. Nem kevés, de nem is sok ez a kereset. Az igaz, hogy nincs harmincöt éves praxisa a szakmában, mindössze tíz esztendeje dolgozik az iparban, a szak­mát is ez idő alatt sajátította el. Felettesei meg vannak elégedve munkájával, szorgalmával. Igyekvő embernek tartják. Ebédszünetben beszélgettem Kovács Jánossal, s e beszélgetés késztetett arra, hogy megírjam ennek az em­bernek a mondanivalóját és egy-két dologban vitatkoz­zak is vele. Mondtam neki, hogy jóleső érzés látni igyek­vő munkájukat, mire ő fanyar mosollyal megjegyezte: de mit ér az igyekezetük, nem látják hasznát, s éppen any­nyit kapnak ők is, mint aki kevésbé töri magát a mun­kában! „Itt besorolás van, nyolcötven. Ha lustálkodnék, akkor is megkapnám. Így is annyit kapok." — mondta falatozás közben. Társai nem szóltak semmit, csak bó­lintottak a fejükkel. „Hogyan leszek én érdekeltebb?" — nézett kérdőn Kovács János. Ezután a nyereségérdekelt­ségről, a kategóriákról beszélt. „Mind tizenöt százalékot kap, aki ebbe a csoportba tartozik." Sokat gondolkodtam megjegyzésein, kiváltképp azért, mert teljes őszinteséggel, jószándékkal mondta azokat. Tényleg: miért is igyekezzen az ember, ha éppen annyi elismerés illeti, mintha lazsál? Ügy vélem, ez nemcsak aa igazságérzetet sérti, de a szocialista bérezés elveit is. Most meg különös hangsúllyal mondogatjuk, hogy az új gaz­dasági mechanizmusban jobban differenciálni kell az anyagi dotálásban. Szabályként ismerjük el, hogy aki többet ad, aki nagyobb mértekben hozzájárul a vállalat eredményeihez, az többet is érdemel, fizetésben, jutalom­ban. nyereségrészesedósben. A művezető is egyetértett velem abban, hogy az ilyen igyekvő és szorgalmas emberejt nek magasabb óra­bért kellene fizetni. Ha másképpen nem, hát azoknak a rovására, akik nem igyekeznek, törekednek megfelelő mértékben. Hiszen az ilyen megoldás jelenti a differen­ciáltabb elismerést. Éreznie kell a szorgalmas, jól kvali­fikált munkásnak, hogy észreveszik odaadását, hibátlan munkáját Ahol disztingválnak munka és munka között, ott nem fog elhangzani ilyen megjegyzés: mit ér az igyekezet? S az elismeréssel nem is gyakoroltak valami kegyet a szor­galmasabb, hozzáértőbb emberekkel, hiszen abból a többletből részesednek — órabérükben is —, amelyet ők és csakis ők hoztak létre vállalatuknál. Kérdés, hogy ki állapítsa meg Kovács János mun­kájának értékét, ki ismerheti fel a szorgalmában, igye­kezetében rejlő pluszt? Ügy gondolom, hogy a művezető­jének lenne ez is egyik legfontosabb feladata. S Kovács János művezetője meg is tudja állapítani, hogy kinek mit ér a munkája, még akkor is, ha nem stopperórával méri a teljesítményét, ö maga mondta: „A mozgásáról megmondom, ki mennyit ér..." Szerintem sem lehet jó művezető, aki — különösen hosszabb együttdolgozás útón — ne tudná megmondani, kinek mennyit ér á munkája. Forintra és fillérre, pontosan. Annyi ellenvetést mondtak akkor, hogy felfelé még megy valahogy a korrigálás, de lefelé már nem lehet a pénzhez hozzányúlni. Nem hinném, hogy így lenne a do­log. Persze indokolatlanul nem szabad senkinek sem csökkenteni a bérét, de hol van az a szabály, hogy aki elvesz.tette szorgalmát, igyekezetét, továbbra ls annyit kapjon, mint előzően? Ha felfelé lehet, akkor lefelé is. Ez természetesen fegyelmi eljárásokkal, előzetes figyel­meztetésekkel jár, s a hanyag emberekre vonatkozik. De én most az igyekvő emberek érdekében beszélek. Az igyekvő pedig többet kell hogy kapjon órabérben is, meg nyereségosztáskor is. Ebben viszont nem értem Kovács Jánost. Az igaz, hogy a nem vezető állásban levők a harmadik kategóriába tartoznak, amelynek a részesedési maximuma 15 százalék. De ez nem az egyén maximuma! Az egyén elismerésének nem az az útja, hogy magasabb, esetleg alacsonyabb kategóriába sorolják, ha­nem inkább a csoportátlagon belüli megkülönböztetés. A z elismerés mértéke szinte korlátlan lehet. Az igyekvőbb dolgozók részesedése lehet akár 100 százalék is, vagy ötven, s lehet tizenötnél kevesebb is, sőt ki is zárhatják, a részesedésből. Ha az órabérnél nincs is nagy lehetőség, de a jutalomnál, a nyereségré­szesedésnél már nagyobb lehetőség nyílik a jó munka és a kevésbé jó munka megkülönböztetésére. Ügy vélem, hogy annál a vállalatnál, ahol élnek ezekkel a lehetősé­gekkel, érdemes igyekvőnek, szorgalmasnak lenni. GAZDAGH ISTVAN Biztosítás és szórakozás Kis híján tíz éve alakul­tak Szegeden és Csongrád megyében a biztosítási és önsegélyező csoportok az Állami Biztosító hatásköré­ben. A havi 20 forintos be­fizetéssel a baleset- és élet­biztosítás mellett olyan szol­gáltatásokat is élveznek a CSÉB tagjai, illetve gyer­mekeik, amelyek egyéni és közösségi érdekeket egyaránt szolgálnak. 1963-ban Csong­rád megyében alig 20 ez­ren vették igénybe a bizto­sításnak ezt a formáját, 1967 végén viszont több mint 68 eze'- taggal rendelkezett a CSÉB. Tavaly 14 ezer 918 új tag­gal gyarapodtak Csongrád megyében a biztosítási és önsegélyező csoportok. Kö­zülük 9170-en a szegedi üze­mek dolgozói. 1967-ben több mint 8 millió forintot fi­zettek ki a CSÉB-csoportok tagjai részére különféle ká­rosodás miatt Szociális a'apjaikat a biz­tosítási és önsegélyező cso­portok olyan rendezvények­re használták fel, amelyek maradandó élményt nyújtot­tak a CSÉB-tagoknak. A tavalyi programban számos hazai és külföldi társasuta­zás szerepelt különvonato­kon, illetve autóbuszokon. Az ország tájait ismertető társasutazások voltak Győr, Eger, Pécs és környéke. Különvonatokon utaztak a CSÉB-tagok a Budapesti Nemzetközi Vásárra, a Me­zőgazdasági Kiállítás megte­kintésére és valamennyi bu­dapesti SZEAC-mérkőzésre is. A többnapos lengyelor­szági, csehszlovákiai és ju­goszláviai utakon is sokan vettek részt Több mint tíz­ezren élvezték ezeket a szol­gáltatásokat, 5 ezer CSÉB­tag pedig a szegedi szabadté­ri játékok előadásait tekin­tette meg A CSÉB-tagok gyermekei közül 24 szeged! á'ta'ánns iskolából pedig 500 diák uta­zott Budapestre, kirándulás­ra. Tavaly ősszel a Szegedi Nemzeti Szróház 15 — pró­zai, opera és ope-ett — elő­adását 13 ezer CSÉB-tag te­kintette meg, a szociális alap jó felhasználása révén. L F. Szombat, 1968. január 27. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents