Délmagyarország, 1968. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-28 / 23. szám

^icaicalokmicilc . - f íaialokröl A pályakezdés évei utári szem, már nem szívesen rsereinek munkát, üzmet. Főművezetői feladattal bíztak meg. 130—140 milliós- termelésért felelek. Talán lakást is kapok egyszer. A nehezén túl vagyok, örülök, hogv az elején nem szaladtam el... A pályakezdés mindig izgalmas. A pályakezdők megmérik azt a szűkebb világot, ami rájuk vár. Mert választaniuk kell. egész életre. Dönteni kell mindenről, gyors érvényesülést ígérő és a küzdelmes feladatok között. Beérik-e kompromisszumokkal, vagy megbirkőznak az iskolás évek alatt dédelgetett életcélért? Elhatározásuk nemcsak személyes ügyük. Ezen eldőlhet egy-egy üzem, embéri közösség sorsa, boldogulása. Meghívtunk hat fiatalembert szerkesztőségünkbe, hogy beszéljenek munkában eltöltött első éveikről. a közösségi munkáról beszél, egyszeriben felcsillan a szeme. — Azon vagyok, hogy az idősebbek meg mi, hogy úgy mondjam, egymás kezére dolgozzunk, megértsük egymást. Sok fiatal dolgozik a kábelban. A gyár eredménye múlik azon, milyen ez a kapcsolat. Üjabb és újabb lehetőségeket szeretnék találni a korosztályok együttműködésére. Az utóbbi időben az igazgató kéri a véleményünket a fontos döntésekhez, az osztályokon viszont még nem ez a gyakorlat. Most ezt próbálja elérni a KISZ. — Ha nem is sikerült jól a start, úgy érzem, végre megtaláltam a helyemet, és azt a feladatot, ami hasznossá tesz. S ez boldogság és izgalom is. Van már romantika Szöcs Lajos, a megyei építőipari vállalat egyik közgazdásza, 1966-ban került Szegedre. Első szavaival elárulja; nem nagy reményekkel. -i — Szemcsém volt? Már áz indulás pillanatában kellemesen csalódtam. Ezerháromszára számítottam és végül ezerötszáz „állt" a bérjegyzéken. A folytatás már rögösebb volt: nehezen birkóztam meg a tankönyvek kristálytiszta, „sarkos" szabályaitól annyira különböző hétköznapok gyakorlatával. Idősebb kollégáim sokat meséltek olyan dolgozatokról, amelyeket rajtuk kívül csak a gépíró ismert. Én már komoly feladatot kaptam. Itt a reform, tudom, hogy az eredményre most igazán számítanak, nem hiába dolgozom. r Az építőipari vállalat gazdaságilag legkedvezőbb lehetőségeit keresem. Elhatároztam, úgy dolgozom., hogy a nekem kifizetett pénz is gazdaságos legyen. A közgazdásznak végtére ls mindenben ez a célja. Még a saját életében is! Kitanultam a titkokat — Nekem valahogyan nem Sikerült tovább tanulnom. Családi körülményeim miatt félbehagytam: haladéktalanul pénzt kellett keresnem, • így lettem asztalos. Két évet dolgoztam Balasagyarmaton, s ezután kötöttem ki a szegedi kábelgyárban. Megint nekifogtam az iskolának, felvettek a technikumba, de beteg lettem. Bükk József, a kábelgyár KISZ-titkára csendesen fűzi szavait. Amikor azonban — Az EMERGÉ-gyár első társadalmi ösztöndíjasai közé tartoztam. Kevesen voltak, akik olyan nagy tisztelettel lépték át a kaput, mint én. De ha tudom, mi vár rám és hasonszőrű társaimra, biztosan másutt kezdem az életet — veszi át a szót Gyöngyösi György, a gumigyár művezetője. — Ótt voltam a gépalapozásoknál, és amikor elsőt fordult a kallanderek hengere. Vegyész vagyok, de akkor majdnem elfelejtettem a mesterségemet: lakatoskodtam, gépészkedtem, még szállítómunkás is voltam. Ez egyáltalán nem esett nehezemre, később jól jött a bőséges tapasztalat. — Csikorogva kezdődött a termelés. Az üzem új, de gépei közül nagyon sok nálam is öregebb. Rengeteg hiba akadt. Megjegyzem: a segéd művezetői munkáéirt akkor 1300 forintot fizettek. Sokáig hiába kértünk fizetésemelést. Mire a „soros" igazgatóval megállapodtunk volna, másik jött helyébe. Fiatal házas vagyok, sokszor kértem a gyárvezetőket, segítsenek lakáshoz. Nem sikerült, viszont nagyon sok Pestről jött szakemberünknek azonnal adtak lakást. Pedig ezekből az emberekből ma már alig találni néhányat az EMERGÉ-ben. — Hogy mégis miért maradtam a gyárban? Megszerettem a' gumiipart. Megtanultam a „titkokat". A kemény munkában észrevétlenül szivemhez nőtt egyegy gép, gyártmány. Érdekel a gyár fejlődese. Azt lu— Egerben kezdtem a szakma legelső lépcsőfokán, mint kútkezelő, havi 1050ért. Aztán ezen a nagyon nyugodalmas szénhidrogénmezőn csoportvezetőként folytattam. Én nem erre vágytam, hanem még izgalmasabb feladatra. És eljött a nap, amikor a szakmában kiejtették Szeged nevét. Az algyői kitörés után már tudtam, hogy nekem itt a helyem. Somogyvári István most is csoportvezető a kőolajtermelő vállalatnál. — Itt a Tisza—Marosszögben van romantika. Megismertem, mit jelentenek a pionír körülmények, öt kútnak lettem a gazdája. Olyan berendezéseknek, amelyeket combig érő sártenger vagy bokáig érő por választ el a kövesúttól. Ráadásul kevés a segédeszköz, nem elég szervezett a szerelőmunka, akadozik a szállítás. 1961. augusztus elsején érkeztem Szegedre, s azóta jóformán egy fél óra igazi nyugtom .sem volt. — Jobban kellene haladnunk, s ezért sok mindent másként is csinálnánk. Ami a munkánkat illeti: Gyorsítanám például egyes berendezések építését. Kevés az autónk, végre megoldást kellene találni erre is. Egyegy szereléshez, kútbekötéshez túl sok embert használunk. Meggyőződésem, hogy nyolc helyett hárman is elegen lennének! hogy szinte alig győzzük rendbehozni valamennyit. Amikor először léptem a műhelybe, rögtön ezt a szót hallottam: alkatrészgond. Az autókat mindenképpen rendbe kell hozni: nekünk kell főtengelyeket, csapágyakat csinálni. A vállalatnál szinte külön szakma ez, s én is ezt a feladatot kaptam. Csurgó Lászlóhoz kerültem, akitől az életemben a legtöbbet tanultam. Kis túlzással: megtanultam, hogy nincs lehetetlen. — Nemrég a technológiai osztályra kerültem. Már gyerekkoromban is arra vágytam, hogy egyszer én is gépeket tervezzek, vassal, fémekkel dolgozzam. Igaz, nem nagy gépeken kell törni a fejem, „csak" alkatrészeken, mégis úgy érzem, elértem a célomat. Mást nem nagyon csinálnék ilyen kedvvel. Csaknem egy évig bíbelődtünk kollégámmal egy érdekes műanyag-bevonatos technológiával. A téma otthon sem hagyott nyugodni, néztem a tévét és azon kaptam magam, hogy az olvasztási hőfokok körül jár az eszem. Végül sikerült. Régebben eldobták a kopott csapokat, perselyeket, most fillérekért műanyagozzuk újra. Magánépitkezés panelekből Gyorsabb, gazdaságosabb, olcsóbb Tudom, szidnak Saját otthon: ezrek és tízezrek gondja országszerte. Az állami építőipar nem győzi, a társasház-építéseknél sorba kell állni, a szövetkezetek nem vállalják mindig a kivitelezést. Marad tehát a „saját erő". Hagyományos anyagból, drágán (sokszor abból sincs elegendő), nagy munkaráfordítással, hosszú idő alatt — attól függően, van-e hozzá szakember. Ezeken a gondokon kíván segíteni építőiparunk, amikor a házgyárak paneljeit a magánépítkezések rendelkezésére is bocsátja majd. Az 1970-ig működésbe lépő III. Budapesti Házépítő Kombinát, valamint a győri és miskolci házgyárak termékeit, illetve kivitelező kapacitását használhatják elsősorban a részben saját anyagi eszközből, részben üzemi segítséggel építtetők. A házgyári termékek felhasználásához természetesen meg kell találni azt az épület- és lakástípust, amely az újszerű építési mód adottságainak, követelményeinek megfelel. A telepszerű építkezés alapvető kívánalom, hiszen egy-két ház, néhány lakás nem bírná el a felvonulás költségeit. Igen gazdaságosak azonban a sorházak, amelyek emeletesek vagy földszintesek lehetnek, közös tűzfallal, a házsor előtt és mögött saját kerttel; a kis telekigényű, földszintes, úgynevezett „szőnyegházak", vagyis gazdaságos területfelhasználással, egymáshoz változatos elrendezési formában szorosan csatlakozó, belső udvarofc, „átriumos" épületek; valamint a sortársasházak. Ezek az alapelvek. A házgyári panelekből készülő különböző épületeknek, lakásoknak a kialakítását most a tervezőktől várja az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, válaszul pályázati felhívására. Összesét! háromféle épülettípusban hatféle lakástípust lehet tervezni, mégpedig olymódon, hogy minél változatosabb családösszetételnek feleljen meg, több szeparált lakóhelyiség és fekhelymentes nappali szoba kialakításával. A lakásokba beépített konyhaberendezést. a fekhelyek számának megfelelő mennyiségű beépített tárolószekrényt, esetleg egyetlen garderobehelyiséget terveztetnek. A korszerű város- és utcaképi követelmények figyelembevételével a különböző épület- és lakásfajtákat úgy kívánják megtervezni, hogy azokból harmonikus épületegyüttesek legyenek kialakíthatók. B. 8. Nekünk egyre több — Somogyváriéknál kevés az autó, nekünk meg egyre több lesz — folytatja mosolyogva Scheibel József, a XI. AulójaVító Vállalat technikusa. — Annyira sok, — Gépgyártó mérnök szerettem volna lenni, erre tettem magamnak szent fogadalmat a Déri Miksa Gépipari Technikum harmadik osztályába. A véletlen közbejött. Budapesten az ÁFOR egy műszaki vezetőjétől hallottam először: a gáz a jövő energiája. Ráálltam ajánlatára, s a szegedi propán-bután gáztöltő telep műszaki vezetője lettem — mondja Farkas Zoltán. — Akkor 10 —15 tonnát töltöttünk egy évben, két-három év múlva már 50 tonnánál tartottunk. Megismertem a „gázos" problémákat, ma a DÉGÁZ osztályvezetője vagyok. Tudom, nap mint nap sokan szidnak, jelenleg is húszezren állnak sorban új készülékekért. Magyarországon még nem használjuk ki kellőképpen a propán-bután gáz előnyeit, pedig ahol nincs gázvezeték, ott a leggazdaságosabb energiaforrás a könnyen szállítható palackos gáz. Londonban a híres ködöt is propán-butánnal „tüntetik" el. A fejlett tőkés országokban gyártelepeket, lakótelepeket szolgálnak ki néhány vasúti tartály segítségével. Nem mondtam le vágyamról: jó ipari berendezéseket akarok tervezni. Nehéz feladat, elég lesz még néhány 'évre.* — Sokszor eszembe jutott: tulajdonképpen megalkudtam magammal. Másnak készültem. Csalódást mégsem érzek, naponta meggyőződöm róla: ván értelme a munkámnak. Matkó István Szövetkezeti és föld jogi kérdések Rendeződött a szőlők, gyümölcsösök helyzete Az utóbbi időben több probléma merült fel atekintetben, hogyan oldja meg a földjogi törvényt a termelőszövetkezetbe bevitt szőlők, gyümölcsösök kérdését. Ismeretes, hogy az új gazdaságirányítási rendszer irány elveivel összhangban a jogszabályok további jelentős változásokat hoznak létre a termelőszövetkezeti tulajdonjogban. A gazdasági önállóság megalapozottságának érdeke és a termelőszövetkezeti tulajdon szocialista jellege azt kívánja meg, hogy a termelőszövetkezet tulajdonosa legyen a rendelkezése alatt álló vagyonnak. Vagyis a közös vagyonnak az a része is a tsz tulajdonába kerüljön, amelyet jelenleg nem tulajdonjogi címen használ Az eddigi szaDályok is kimondták, hogy a tsz-be bevitt földön lévő épületek, építmények, a nö"ényzet, a lábon álló és függő terméssel együtt a bevitellel a tsz tulajdonaba kerülnek. Nem volt azonban egyértelműen rendezve az ültetvények: szőlők, gyümölcsösök, erdők helyzete. Az újtelepftésű szólók és gyümölcsösök telepítési költségeit a termelőszövetkezet köteles megtéríteni. Ennek megfelelően a tsz csak a talaj tényleges aranykorona értéke alapján fizeti a földjáradékot. Így természetesen nem vitás hogy az ilyen ültetvények átmennek a termelőszövetkezet tulajdonába. Nem kellett és nem is kell megtéríteni a termő szőlő a gyümölcsös és erdő telepítési költségeit. Az ilyen termőültetvények után a szántóénál magasabb és nem az aranykorona alapján számított földjáradékot kellett fizetni. Ez azt a látszatot keltette, hogy ezek az ültetvények nem kerüllek a tsz tulajdonába Számos probléma volt emiatt. Most az új tsz-törvény egyértelműen kimondja, hogy a bevitt földön levő szőlő, gyümölcsös, évelő növény, erdő, fa, nád stb. is az épületekkel, építményekkel, növényzettel együtt a termelőszövetkezet tulajdonában vannak. Ha valaki új telepítésű szőlővel lép be a közösbe, a telepítés költségett a termelőszövetkezet megtéríti, ugyanakkor a termőültetvény után az ültetvény értékével növelt aranykorona alapján földjáradékot fizet számára így tiszta helyzet teremtődik a termelőszövetkezet használatába került földeken levő ültetvények, erdők, építmények stb. tekintetében. Ezek egyértelműen a tsz tulajdonában vannak. Gondot okozott, hogy hosszú ideig föld egyáltalán nem lehetett a termelőszövetkezet tulajdonában. Később lehetőség volt olyan földek megszerzésére, amelyekre a tsz-nek építkezés céljából volt szüksége. A bevitt földek tehát megmaradtak magántulajdonban, amelyek után a tsz haszonbért fizetett, ha a tulajdonosa tsz-tag volt, akkor földjáradékot A* állami földeket csak használatra kapták a termelőszövetkezetek. Ez a rendszer megfelelt a hazai viszonyoknak. A közös használatban levő és a kívülálló tulajdonosok földjei magántulajdonának és a földkiadás lehetőségének további fenntartása azonban már fékezte a termelőszövetkezeti gazdálkodás fejlődését. Erre való tekintettel az új tsz-törvény kimondja, hogy földet a termelőszövetkezettől — bármilyen címen is került használatba — nem lehet kiadni. Ugyanakkor az új földjogi törvény alapján fokozatosan létrejön a termelőszövetkezeti földtulajdon. Vasárnap, 1965. január 28. DÉL-MAGYARORSZÁG 9 9