Délmagyarország, 1967. december (57. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-15 / 296. szám

Fock Jeni fogadta Leszecskót Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja hivatalában fogadta Mihail Leszecskót, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnök­helyettesét, a KGST 21. ülésszakáin részt vevő szov­jet delegáció vezetőjét A 'ogadáson jelen volt Apró Antal, a Minisztertanács el­nökhelyettese, a Politikai Bizottság tagja. A magyar és szovjet államférfiak a két ország gazdasági ka pcsola tá­ti érintő kérdésekről folytat­tak megbeszélést. A nézetazonosság jegyében tárgyalt Magyarország és az NDK külügyminisztere Csütörtökön délután különrepülőgéppel elutazott Budapestről Ottó Winzer, a Né­met Demokratikus Köztársaság külüqymi­nisztere, aki Belgrádból hazatérőben rö­vid ideig Magyarországon tartózkodott és a Külügyminisztériumban Péter János külügyminiszterrel tárgyalt. Elutazása előtt a Ferihegyi repülőtéren nyilatkozatot adott az MTI tudósítójának: —- Péter János külügyminiszterrel rész­letes, elemző megbeszéléseket folytattunk a Magyarországot és az NDK-t kölcsönö­sen érintő kérdésekről. Mindkét ország különösen érdekelt az európai biztonság fenntartásában, így természetes, hogy sok szó esett arról: országaink hogyan járul- ; hatnak hozzá Európa békéjének megőrzé­séhez és hogy a reakció erőivel szemben hogyan kell fellépnünk kontinensünk' biztonságának védelmében. Örömmel ál- i lapítottuk meg — folytatta —, hogy a ; tárgyalt kérdések mindegyikében teljes egészében azonos az álláspontunk, s né­peink barátsága ebben is tükröződik. Az NDK külügyminiszterének és he­lyettesének, Oskar Fischernek a búcsúz­tatására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Péter János külügyminiszter. Jelen volt dr. Herbert Plaschke, az NDK ma­gyarországi nagykövete is. (MTI) Parlament! bizottságok \Jelzokábelek az NDK-ba vstaja a kolisegvetesi tervről i—^IHM^^M^ >. . * Az országgyűlés honvé­delmi bizottsága csütörtö­kön Fap János elnökletével ülésezett a parlamentben. A tanácskozáson a honvédel­mi és a belügyi tárca 1968. évi költségvetésének terve­zetéről tárgyaltak. Az erről szóló tájékoztatót Kovács Pál vezérőrnagy, honvédel­mi miniszterhelyettes, a néphadsereg politikai főcso­portfőnöke. illetve Rácz Sándor belügy minisz tor­hely3 tes tartotta Az országgyűlés kulturá­lis bizottsága csütörtökön Benke Lajasnénak, a bizott­ság titkárának elnöklésével megtárgyalta az 1968. évi kulturális költségvetéseket Részt vett az ülésen Kál­lai Gyula, az országgyűlés elnöke is. A művelődésügyi tárca költségvetési elő­ír nyzatairól dr. Polinszky Károly miniszterhelyettes, a Magyar Tudományos Aka­démia költségvetéséről Rusznyák István, az Aka­démia elnöke, a Magyar Rádió és Televízió költség­vetéséről pedig Fazekas László gyártási és gazdasági gazgató tájékoztatta a bi­zottságot. A bizottság behatóan megvitatta az előterjesztett költségvetéseket Részt vett a vitában dr. Dömötör Já­nos. Csongrád megyei kép­viselő is. Dr. Polinszky Károly és Fazekas László válasza utan a bizottság úgy hatá­rozott. hogy a három költ­ségvetést elfogadja. Dsnh Ba Tfii sajtóértekezlete Sajtóértekezletet tartott csü­törtökön — a Hazafias Nép­front Belgrád rakparti szék­házában — a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front megalakulásának 7. évfordu­lója alkalmából a Front bu­dapesti állandó képviseleté­nek vezetője, Dinh Ba Thi. Egyebek között arról szólt, hogy az amerikai agresszo­rok elleni harcban a DNFF­nek, a dél-vietnami haza­fiaknak és egész Vietnam népének eddig elért győzel­mei elválaszthatatlanok a szocialista tábor, a világ ha­ladó népeinek egyre hatéko­nyabb támogatásától. Hang­súlyozta, hogy a testvéri or­szágok és pártok sorában a Magyar Szocialista Munkás­párt, a forradalmi munkás­paraszt kormány és a ma­gyar nép is messzemenő ro­konszenvet tanúsit a vietna­mi hazafiak igazságos harca iránt, s szüntelenül fokozza — minden területen — a ba­ráti segítséget. A Magyar Kábelművek sze­gedi gyáregységében jó mi­nőségű jelző-működtető ve­zetékeket készítenek a Né­met Demokratikus Köztár­saság megrendelésére. Az exportmunka minden ne­gyedévben ismétlődik; egy esztendőben összesen 800 ki­lométernyi kábel kerül le az üzem gépsorairól. A napok­ban már a befejező méte­reket készítik a kábelgyár­ban ebből a fontos termék­ből. December 20-ig — nz NDK kérésére — az utolsó kábeldob is elhagyja az or­szágot. Képünkön: a kábelek Szovjet orvosi vélemények a fokvárosi sziváiííttetésről Az Izvesztyija szerdai szá- da több jeles képviselője mában a szovjet sebészélgár- méltatja a fokvárosi szívát­ültetés jelentőségét. Kovanov kísérleti sebész II Minisztertanács új rendeletei (Folytatás az 1. oldalról ) A táppénzjogosultság idő­tartamának megáliapításá­íál ez ideig azt a munka­viszonyt tekintették folya­natosnak, amelyben megsza­kítás nem volt, illetve a megszakítás nem haladta rieg a 30 napot. A munka­iszony folyamatosságát 30 lapon túli megszakítás ese­ten is fenntartotta a kere­.-•őképtelenség ideje, a me­: '.őgazdasági termelőszövet­kezeti tagság, valamint a nezőgazdasági biztosi tottak­. ál a deeembr 1. és március 31. napja közötti idő. Az ij rendelkezés szerint a fo­lyamatosságot. a felsorolta­ion felül fenntartja a rok­kantsági nyugdíj, az átmene­ti segély, továbbá a rend­szeres szociális járadék fo­lyósításának ideje is. Eddig munkaviszonyuk dőtartamától függetlenül ikaphatták a táppénzt azok a dolgozók, akik iskolai ta­nulmányaik befejezése után két hónapon belül elhelyez­kedtek. A tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy a fiatalok nem mindig áll­hattak munkába két hóna­iion belül (építőtáborozáson ''ettek részt: egyetemi fel­vételre készültek; egyesek­iek elhelyezkedési problé­máik adódtak; stb.), ezért a kormányrendelet a kéthóna­)>os határidőt 180 napra emel­te. Az eddig érvényben volt endelkezések szerint fize­ésének (jövedelmének) 75 : zúzalékát táppénzként az a dolgozó kaphatta, aki leg­alább két éven át megszakí­ás nélkül ugyanannál a munkáltatónál állt munka vi­i zonyban. A dolgozó áthe­lyezése nem számít megsza­kításnak. A kormányrend»let 73 százalékos táppénzt biz­tosít annak a dolgozónak is, aki 1967. december 31-én fennállott munkaviszonyá­ban ez időpont után bekö­vetkezett egyszeri munka­hely-változtatás miatt a két­évi megszakítatlan munka­viszonyt ugyanannál a mun­káltatónál nem tudta meg­szerezni — feltéve, ha a két munkaviszony között 30 napnál hosszabb idő nem telt el. Ez ideig a határozott idő­re szóló munkaszerződéssel alkalmazott dolgozó — amennyiben munkaviszonya ugyanannál a munkáltatónál két évnél rövidebb volt — akkor sem szerezhetett 75 százalékos táppénzre jogo­sultságot, ha megelőzően megszakítás nélkül munka­viszonyban állt. Több olyan munkakör van azonban, amelynek sajátosságai mi­att a dolgozó ennek a felté­telnek nem tehet eleget. Ezért az új kormányrende­let előírja, hogy a 75 szá­zalékos táppénzre való jo­gosultság megállapításánál megszakítás nélkülinek kell tekinteni a határozott időre szóló munkaviszonyokat is. amennyiben a dolgozó a munkaszerződés lejárta után nyomban elhelyezkedik és kétévi munkaviszonnyal ren­delkezik. A jogszabály megállapítja a vállalatok, intézmények, mezőgazdasági és kisipari termelőszövetkezetek által fi­zetendő biztosítási járulék mértékét is. A kormány rendelete 1968. január 1-én lép hatályba. Uj rendelet az újításokról A gazdasági mechanizmus új rendszerében az újítómoz­galomnak — a termelés erhe­lése és a minőség javítása érdekében — fokozottabban lesz feladata a dolgozók al­kotó tevékenységének kibon­takoztatása, a technika fej­lesztése. Az újításokról és a találmányokról szóló új kor­mányrendelet messzemenő­en figyelembe veszi a vál­lalatok önállóságát, tehát csupán az alapvető irányel­veket tartalmazza; az egyéb kérdéseket a vállalatok újí­tási szabályzatai rendézik majd. Az 1968. január 1-én ha­tályba lépő új jogszabály a korábbival szemben több lé­nyeges változást tartalmaz. Ilyenek többek között: újí­tás lehet az olyan — "jelen­tős alkotó tevékenységnek minősülő — megoldás is, amelyet a dolgozó saját munkakörében hoz létre; újításként csak műszaki, il­letőleg üzemszervezéssel kapcsolatos megoldás érté­kelhető; az újításnak nem közvetlenül a népgazdaság, hanem a hasznosító válla­lat részére kell — annak megvalósítása és esetleg ér­tékesítése útján is — ered­ményt hoznia; az újítási díj mértéke tekintetében a felek megállapodása irányadó, en­nek hiányában a díj az egy­évi eredménynek legalább két százaléka. A találmányokkal kap­csolatos egyes rendelkezése­ket jelenleg az újításokról szóló jogszabály tartalmaz­za. Ezek közül a legszüksé­gesebbeket az úi kormány­rendelet átmeneitleg szabá­lyozza; véglegesen a kidolgo­zása alatt álló talalmányi (szabadalmi) jogszabálvban kerülnek rendezésre. (MTI) hangoztatja: önmagában már az a tény is reményt keltő, hogy a fokvárosi beteget 10 napja sikerül életben tar­tani. Szolovjov, a világhírű Pet­rovszkij akadémikus klini­kájának munkatársa érdek­lődéssel várja a fokvárosi műtétről szóló tudományos I adatok közzétételét. Elmon- ] dotta, hogy számos szovjet és külföldi klinikán sikere­sen végeznek veseátültetési műtéteket. Ö maga például éppen a napokban végezte el a 37. ilyen operációját. Szolovjov professzor véle­ménye szerint a nehézsége­ken, ezek során az etikai problémákon is úrrá lehet lenni, ha sikerül kidolgozni a szervek konzerválásának módszerét. Elmondotta, hogy a moszkvai klinikai és kí­sérleti sebészeti intézetben szívkonzerválási kísérletso­rozatot fejeztek be állatokon. Kapicsnyikov professzor j elmondotta, hogy az általa j vezetett laboratórium kísér- | leti tapasztalatai szerint az | állati szövetekből nyert polyszacharidok elfojtják az immunológiai reakciót, vagy­is azt, hogy a szervezet ki­vesse magából az idegen szö­veteket. Vásárlási jog Az ország legrégibb per­zsaszőnyeg szövödéje, az öt­venéves békésszentandrási szőnyegszövő szövetkezet ki­zárólagos vásárlási jogot szerzett egy francia perzsa­szőnyeg gyár hulladéktermé­sére. A hulladékanyagból ötszáz új bedolgozó készíti a gyönyörű színekben pompá­zó szőnyegeket. Józan megítéléssel S ikerült széles körben megismertetni azokat a vál­tozásokat, amelyek az új gazdaságirányítási rend­szer hatálybalépésével a jövő évben érvényesül­nek egész gazdasági életünkben. Az új irányítási rend­szer politikai szükségességét ma már senki sem vitatja. Gazdasági vezetői? részére, különböző gazdaságpolitikai tanfolyamokon tisztázottá váltak a legelvontabb szak­kérdések is, s természetesen azok a politikai, társadalmi hatások is, amelyek következményként jelentkeznek az új irányítási rendszer működése kapcsán. A sajtóban, rádió­ban és egyéb hírközlő szervekben főként az új irányítá­si rendszer társadalmi, politikai hatása szerepelt; meg­értetni a fogyasztókkal, hogy mi várható a következő esztendőkben. Ezek a kommentárok, rövidebb-hosszabb ismertetők mind azt a célt szolgálták, hogy a lakossag értse és támogassa ezt a nagyhorderejű kezdeményezést üzemekben, termelőszövetkezetekben, intézményekben egyaránt. Az összegezés igénye nélkül nyugodtan leírhat­juk, hogy a felnőtt lakosság zöme valamilyen módon tá­jékozódott, figyelemmel kíséri a belépő intézkedéseket és egészséges várakozással tekint a következő esztendő elé. Természetesen a fogyasztókat mindenütt elsősorban két kérdés érdekli. Az egyik, hogyan alakul a jövedelem (bérezés) a másik, hogyan alakulnak az árak; megma­rad-e a kialakult, stabil életkörülmény, amely immár természetes eleme egymásba forduló napjainknak, éve­inknek. Az elmúlt évtized alkalmas volt arra is, hogy egy tiszteletreméltó életszint kialakusát és tartósságát úgy vegyék a magyar do'gozók, hogy szorgalmas munkával, javuló termelő tevékenységgel ez már biztosított is szá­mukra. Másként szólva: ez nem romlik, csak javulhat. Ez az egészséges felfogás és józan ítéletalkotás abból a stabil pártpolitikából táplálkozik, amelyet 1957 óta foly­tatunk. Semmi ok nincs tehát arra, hogy a gazdaság irá­nyításában bekövetkező változás negatív módon érints* a politikába vetett hitet, tehát magát a politikát. Az új irányítási rendszerrel szembeni bizalom nagymértékben összefügg azzal, hogy a magyar munkások és parasztok, értelmiségiek bíznak a párt politikájában és meggyőző­déssel vallják, hogy e politika gyakorlata nem változik, egészségesen fejlődik a következő években is az egész lakosság egyetértő támogatásával. Ezekről a kérdésekről már többször írtunk és minden esetben azt állítottuk, hogy politikánk nem változik, egészségesen alkalmazkodik az új körülményekhez és minden eddigi erényét tovább fejlesztve növeli népünk bizalmat, nemzeti egységtörekvését. Ebben nem is lehet kételkedni, mert a párt Központi Bizottsága ezt a meg­győződését több ízben kinyilvánította és az elmúlt évti­zed elég sok bizonyítékkal szolgált, és szolgál ahhoz, hogy a párt gyakorlata azonos megfogalmazott elveivel. Ha­sonlóképpen áll a helyzet a kialakult életviszonyokkal is. A fogyasztói árrendezés nem hoz kedvezőtlen válto­zást, nem romlanak életkörülményeink — ezt semmi sem indokolja! Ugyanakkor a következő években nem is te­remtünk egycsapásra olyan gyökeres fordulatot az élet­viszonyok javulásában, amire sajnos, itt-ott számítanak az emberek. Az új gazdaságirányítási rendszer önmagá­ban nem hoz kánaánt, ehhez nincsen meg az a gazda­sági feltétel és alap, amelyre ilyen elképzelés épülhetne. Szükséges ezért rámutatni arra. hogy a gazdaság új irányítási rendszerének életbelépésével nem lesz önma­gától több kenyér, szalonna, cipő és ruha, tégla és bútor„ A ma meglevő termékmennyiség nem attól szaporodik, hogy a gazdaságot más módon irányítják, hanem a ter­melés eredményességétől. A fogyasztó előtt még nem vált tudatossá hogy ja­nuár 2-án semmiképpen sem találhatja szemben maga' olyan árubőséggel, amelybe „bele lehet szédülni'V A meglevő árualap és az adott mennyiség nem növekszik többel, mint az év végéig hátralevő munkanapok szoká­sos termékmennyisége. Kár volna csalóka reményt táp­lálni és valami olyasmit elképzelni, hogy most majd a „dínom-dánom" évei következnek. Korábban szóltunk arról is, hogy bizonyos árufélék­ben átmenetileg még hiányok is lehetnek, éppen úgy miffit ma, és ez majd a termelés fejlődésével párhuzamo­san nyer kiküszöbölést. Amilyen mértékben ayarapszik, szélesedik termelésünk, olyan mértékben csökken a hi­ánycikkek mennyisége. Nincsen ebben semmiféle új és meglepő. Sokkal inkább zavaró, hogy gyakran hangoztat­ják fogyasztói körökben: „egycsapásra más lesz a hely­zet már januárban". Ez megalapozatlan és irreális vára­kozás. T ermelő tevékenységünkön múlik minden. Nem csak az életkörülmények lassú javulása, hanem szocia­lista építésünk tervszerű, szolid továbbfejlesztése is. Be­ruházásaink mértéke is ezzel függ össze. Kár most erő­teljes hangsúlyt tenni a beruházások intenzívebb fejlesz­tésére. Sokkal határozottabbá kell tennünk azt a meg­győződésünket. hogy a munkások és parasztok, értelmisé­giek koncentrált termelő tevékenységével függ össze min­den egyes előrelépésünk, életszínvonal-politikánkban ép­pen úgy, mint a szocialista építést serkentő beruházási politikában. Sajnos, ennek az alapvonásnak a megértése még nem egyértelmű a különböző társadalmi rétegek körében. A valóságnak az ismerete pedig nélkülözhetetlen ahhoz hogy józan megítéléssel tudjunk bánni a különböző élet­ielenséggekkel, amelyek januártól kezdve körülveszne! bennünket. Termelési tevékenységünk feltételei javulnaV meg, de az adott helyzettel mindenütt munkásoknak, pa rasztoknak és értelmiségieknek kell élni. A kérdés lé­nyégé tehát abban keresendő, hogyantudjuk kihasználni a jobb, célszerűbb termelési lehetőségeket, hogy olcsób! és tömegesebb méretű árutermelést bontakoztassunk ki Az igaz, hogy a munkásnak és szövetkezeti gazdának, az értelmiségnek és alkalmazotti rétegnek az a legfontosabl kötelessége és egyben felelőssége, hogy tudásának és : hetségének maximumát adja ahhoz a konstruktív termei­munkához, amely minden anyagi gyarapodásunk forrás, De ehhez az egyre kedvezőbb feltételeket a vezetőknc kell megteremtenie üzemekben, szövetkezetekben és minden termelő egységben. A produkció nem is annyi r. a munkás killektivákon és szövetkezeti gazdákon múlik sokkal inkább a vezetőkön, a korszerű, kedvező feltétr lek megteremtésével. Ez azt is magával hozza, hogy kü lönböző eredmények és kudarcok nem írhatók sem a párt, sem az állam számlájára — a termelő egysége! össztevékenységének jó vagy rossz működésével függnek összie. Szükséges, hogy minden fogyasztó józan megítéléssé érzékelje a következő hetek és hónapok gazdasági vál tozásait. Ne tápláljanak olyan illúziókat, amelyek csaló­dássá fajulhatnak. S ne keressenek semmit a termeiéser kívül, ami az életkörülmények negativ vagv kedvező ér telemben befolyásolja. Ez csakis a termelés alakítás: lehet. D. F, Péntek. 1967. december 15. DÉL;MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents