Délmagyarország, 1967. december (57. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-12 / 293. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Hazaérkezett Ausztriából az MSZMP külűöttsége • A MAGYAR SZOCIALISTA M U 1% K A'S P 4 R f LAPJA 57. évfolyam, 293. szám Ára: 50 fillér , Kedd. 1967. december 12. ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa Napirenden: a szakszervezetek feladatai az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével kapcsolatban — Nyers Rezső felszólalása A Szakszervezetek Országos Tanácsa hétfőn az ÉDOSZ-székházában ülést tartott. A tanácsülésen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Nyers Rezső, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság Litl^árci is Az ülést Földvári Aladár, a SZOT alelnöke nyitotta meg. Első napirendi pontként a Szaktanács az elnökségnek az előző tanácsülés óta végzett munkáról szóló jelentését hozzászólás nélkül, egyhangúlag elfogadta, majd áttért a napirend második pontjának tárgyalására. Ennek keretében Gál László, a SZOT titkára szólalt fel. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével összefüggő szakszervezeti feladatokat ismertetve Gál László hangsúlyozta: a szakszervezeti munka előterébe kell állítani az új gazdasági mechanizmussal N\ers Rpzsfí: kapcsolatos feladatok megoldásának segítését. Megemlékezett a SZOT titkára az általános munkaidő-csökkentés előkészületeiről is. Tapasztalatszerzés céljából 63 vállalat, illetve gyáregység vagy üzemrész készült fel a szakszervezeti szervek közreműködésével arra, hogy 1968. január 1-én bevezeti a csökkentett munkaidőt. E vállalatok többsége a kéthetenkénti szabadnappal kívánja a munkaidő rövidítését megoldani. , Gál László beszámolója után Virizlai Gyula SZOT-titkár vázolta az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése folytán a szakszervezetekre háruló agitációs, propaganda- és nevelési feladatokat. A két beszámoló felett együttesen folytatott vitában felszólalt Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. A reform kettős célja: gyorsabb gazdasági fejlődés és az életszínvonal emelése r Egyetértését fejezte ki Nyers Resző azzal, hogy a Szaktanács napirendjére tűzte azokat a szakszervezeti teendőket, amelyek az ország előtt álló legfontosabb feladathoz, az új gazdaságirányítási rendszer bevezetéséhez kapcsolódnak. Az új gazdaságirányítási rendszernek — mondotta egyebek között — kettős célja van. Lehetővé kell tenni és a jövőben is fenn kell tartani a gazdasági élet gyors növekedését, s ugyanakkor az életszínvonal emelkedését is. A két célt együttesen kell szem előtt tartani és együtt kell megvalósítani is. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az életszínvonal emelkedése nemcsak politikai követelmény, hanem egyúttal a jó gazdasági munka döntő feladata is. De érvényt kell szereznünk annak az elvnek is hogy a társadalom összességét és a szűkebb gazdasági közösségeket — a vállalatokat — tekintve is gyorsabban növekedjék a termelékenység, mint a bérek, mert ez a társadalmi haladás feltétele. — Ebből következik a gazdasági reformnak az az elve. hogy nem a termelés menynyiségét, hanem hatékonyságát kell növelnünk. Végeredményben a gazdasági hatékonyság növekedése határozza meg a bérszínvonal emelkedését, a társadalmi fogyasztás növekedését. — A gazdasági reform és népgazdasági terveink egyaránt a közösségi cselekvésre buzdítják az összes dolgozókat — folytatta a Központi Bizottság titkára. — Félreértené a reform lényegét, aki attól félne, hogy most. szabadjára engedjük az egyéni érvényesülés ördögét, és a továbbiakban mindenki egyénileg keresi majd a boldogulás útját. A reform alapelve az, hogy a társadalmi és az egyéni érdek közé beiktatja a közösségi, csoportérdeket, ami vállalati, szövetkezet, tanácsi stb. síkon valósul meg. Nagyon sok függ a jövőben a szakszervezeti mozgalomtól, amely a helyes elvek képviseletében hozzá tud járulni az érdekek közti esetleges ellentmondások megoldásához. Ebben a kérdésben egyébként kapcsolódik a gazdaságosság és az erkölcs fogalma is. A három érdek közül erkölcsileg a társadalmi érdek a legmagasabb rendű, de vigyázni kell nehogy valahol erre való hivatkozással elnyomják a másik két érdek jogos érvényesülését. Ezt követően az 1968-as esztendő kilátásait körvonalazta. Hangsúlyozta, hogy — népgazdasági méretekben — kellő mennyiségű anyag és munkaerő áll a termelés és az áruforgalom rendelkezésére. M'ndebből következik, hogv a belső ellátás javulása mellett zavartalanul folytathatjuk az exportot és az impoitot. Számíthatunk rá, hogy a termelés összetétele, választéké a kezdeti hónapokban még nem felel meg teljesen a fogyasztók, a vásárlók igényeinek — folytatta a gondolatsort Nyers Rezső, majd arról szólott: az új gazdasági mechanizmus kialakításához, egészséges működéséhez nélkülözhetetlen, hogy érdemi gazdasági verseny valósuljon meg a termelő vállalatok között, a megrendelő, a fogyasztó jobb ellátása érdekében. Ezután a Központi Bizottság titkára az 1968-ra tervezett árreformmal kapcsolatos küldésekről szólt. Kifejtette. szükséges annak megértetése: áremelkedés és árcsökkenés oka az, hogy a termelés és áruforgalom önköltsége magasabb vagy alacsonyabb annál, ami jelenleg kifejezésre jut az árban. Ehhez járul még a piac értékítélete, vagyis a kereslet és kínálat viszonyának alakulása. Mi ennek az utóbbi tényezőnek útat engedj;-k, mert csak így lehet létrehozni az egyensúlyt a meglevő termelési kapacitások és a fogyasztás adott szerkezete között. Társadalmi erdek tehát, hogy ahol van kapacitás, ott nőjjön a a termelés és csökkenjen az ár, ahol viszont a kapacitás nem tudja kielégíteni az igényeket, beruházásra pedig nincs mód, emelkedjék az ár. emiatt csökkenjen a fogyasztás, és így álljon helyre az összhang a termelés és a fogyasztás között. — A munkaidő csökkentése ecetében egybeeshet a társadalmi, a közösségi és az egyeni érdek, — állapította meg a továbbiakban Nyers Rezső. — Nagyon vigyázni kell azonban, hogy ne legyen belőle kampánymozqalom, ami esetleg nem kívánatos mellékhatásokat hozhatna magával. Minden egyes t általainál nagyon alaposan vizsgálják meg a gazdaság; vezetők és a szakszervezeti szervek, vajon megvannak-e a munkaidő-csökkentés fel tételei, és megvalósítása milyen következményekkel járna a konkrét esetben. Nem kö-inyű feladat ugyanis elérni, hogy a rövidebb munkaidő ellenére sem a termelés mennyisége, sem a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás, sem pedig a vállalati nyereség ne csökkenjen. — Pártunk Központi Bizottsági — fejezte be felszólatésál Nyers Rezső — úgy ítéli meg most a mi terveinket. hogy ezek végső fokon 1 ifejezik a magyar munkásosztály mai és jövőbeli ér óckeit is. Vállalnunk kell tehet a velük együttjáró nehézségeket, kényelmetlenségeket, intézkedéseink esetleges árnyoldalait is. Ennek tudatában mindvégig poV'ti kai ér erkölcsi egységben kell maradnunk, mert enélkiil a szocialista jövő el sem ítépzelhetö. A Központi Bizottság számít arra, hogy az elkövetkező időszakban a szakszervezetek további intenzív nevelő, érdekképviseleti és szervezői munkával segítik elő céljaink megvalósítását. A két beszámolóval k tpcsolaioan elhangzott felszóír-lásokta Gál László SZOTi' ká'- adott választ, majd Somoskői Gábor, a SZOT titkát a ismertette a szaks süvegetek 1968. évi főbb feíEdataira, a SZOT 1968-fifl évi programjára és a SZOTelnöksége 1968. első félévi munkatervére vonatkozó javaslatot. A javaslatot a tanácsülés egyhangúlag elfogadta. Ezutén Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára javaslatára a tanácsülés rögzítette állásfoglalását a gazdaságirányítás új rendszerével kapcsola'rts- szakszervezeti feladatokról. A SZOT állásfoglalása A szakszervezetek véleménye szerint a gazdaságirányítás új rendszerének alkalmazása megszilárdítja szocialista társadalmi rendszerünk alapjait, a dolgozok alkotó erejének fokozottabb felszabadítása révén lehetővé teszi a termelőerők gyorsabb ütemű fejlődését, a szocialista termelési viszonyokban rejlő lehetőségek fokozottabb kiaknázását, gazdasági életünk fellendítését és mindennek alapján a dolgozók életszínvonalának gyorsabb ütemű növekedését. Erősíti egész rendszerünket, fontos eszköze a munkásosztály legfőbb politikai célja megvalósításának, a szocializmus teljes felépítésének. A szakszervezetek részesei voltak annak a mintegy 3 évig tartó sokoldalú tudományos és politikai munkának, amellyel pártunk a reform bevezetését előkészítette. A tudományos megalapozottság és a dolgozók százezreivel folytatott eszmecsere lehetővé tette a feladatok és céllok helyes meghatározását. Mindezekért a magyar szakszervezetek teljes meggyőződéssel és erei ükkel támogatják a gazdaságirányítás űj rendszerének bevezetését. A reformban megjelölt célok elérése azt igényli, hogy a szocialista demokrácia további szélesítésével, a szocialista elosztás elvének tökéletesebb érvényesítésével, a szocialista tudat fejlesztésével kibontakoztassuk a tömegek aktivitását. Ezt segíti elő az új Munka Törvénykönyve, valamint az ennek alapján készülő kollektív szerződések is. II. A szakszervezetek a gazdaságirányítási reform előkészítésének időszakában felkészültek, hogy a szervezett dolgozók, egész népünk érdekében, hivatásuknak megfelelően teljesítsék kötelezettségeiket, éljenek széles körű lehetőségeikkel. A magyar szakszervezetek 21. kongresszusa és az ezt követő szakszervezeti kongresszusok ennek megfelelő határozatokat hoztak a szakszervezetek álláspontjáról és feladatairól. Ezek a határozatok arra kötelezik a szakszervezeteket, hogy: a) Sajátos módszereikkel támogassák a gazdasági vezetést az új mechanizmus bevezetésében és alkalmazásában. A szocialista munkaverseny szervezésével segítsék elő a zavartalan termelés feltételeinek biztosítását, a dolgozók aktivitásának sok • oldalú kibontakoztatását. b) Megnövekedett lehetőségeiknek megfelelően fokozottabban segítsék a dolgozók bevonását a vállalatok, üzemek vezetésébe. A vezetés egyik fontos alkotó eleme legyen a dolgozók rész(Folytatás a 3. oldalon.) Hazaérkezett Ausztriából a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására látogatást tett Ausztriába. Az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottsága közleményt adott ki a látogatásról. Az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására — hangzik a közlemény — 1967. december 4. és 9. között látogatást tett Ausztriában a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége. A delegáció tagjai voltak: Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Somoskői Gábor, a Központi Bizottság tagja, a SZOT titkára, Kovács Antal, a Vas megyei pártbizottság első titkára és Garai Róbert, a Központi Bizottság külügyi osztályának helyettes vezetője. A küldöttség tárgyalásokat folytatott az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának képviselőiveL A tanácskozáson több alkalommal részt vett Franz Muhri elvtárs, az Osztrák Kommunista Párt elnöke. A megbeszélések középpontjában a békéért folytatott harc, a vietnami nép hősies szabadságharcával való szolidaritás és a kommunista világmozgalom problémái álltak. A Magyar Szocialista Munkáspárt képviselői tájékoztatást adtak a kommunista és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozását előkészítő kottf zultatív értekezlettel kapcsolatos munkálatokról. Az Osztrák Kommunista Párt képviselői üdvözölték és helyeselték a kezdeményezést, kifejezésre juttatták, hogy cselekvően hozzá akarnak járulni a konzultatív értekezlet sikeréhez. A magyar párt képviselőinek lehetősége nyílott az ausztriai helyzet és az Osztrák Kommunista Párt munkájának tanulmányozására. Meglátogattak osztrák üzemeket, beszélgetéseket folytattak az Osztrák Kommunista Párt különböző területi szervezeteinek és a szakszervezeti egységfrakciónak a vezetőiveL A látogatás a két párt hagyományos viszonyának megfelelően tovább mélyítette a Magyar Szocialista Munkáspárt és az Osztrák Kommunista Párt közötti kapcsolatokat, kifejezésre jutatták, hogy mindkét félnek érdeke az osztrák és a magyar nép közötti jószomszédi viszony továbbfejlesztése. A véleménycserék a teljes nézetazonosság jegyében folytak le. A Magyar Szocialista Munkáspárt Küldöttsége meghívta magyarországi látogatásra az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának küldöttségét. Az osztrák elvtársak a meghívást elfogadták. A látogatás időpontjában a későbbiek sirán állapodnak meg. (MTI) KUldöftségek a KGST budapesti ülésszakára A KGST kedden kezdődő 21. ülésszakára vasárnap a késő esti órákban hazánkba érkezett a szovjet és a mongol deleeáció. A két küldöttséget Mihail Leszecsko, illetve Damdingijn Gombozsav miniszterelnök-helyettesek vezetik. Hétfőn újabb küldöttségek érkeztek Budapestre. Az NDK delegációját G. Weiss, Bulgáriáét T. Colov. Lengyelországét Z. Nowak miniszterelnök-helyettesek, a lugoszláv küldöttséget A. Grlicskov, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja vezeti. A küldöttségek fogadésára megjelent Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese. A Gogu Radulescu miniszterelnök-helyettes vezette román delegációt a Nyugati pályaudvaron dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese fogadta. Losonczi Pál távirata Nicoiae Ceausescuhoz Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratot küldött Nicoiae Ceausescunak, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának: „A Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökévé történt megválasztása alkalmából kérem fogadja a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magam nevében kifejezett -in»t a játé lelősségteljes munkájához jó egészséget, sok sikert kívánok." Jövőre 40 KISZ-tábort nyitnak Csaknem 45 ezer középés főiskolás, valamint egyetemista népesítette be az idén az ifjúsági építőtáborokat — vonták meg a KISZ Központi Bizottságánál az óesztendő mérlegét. Megállapították, hogy a fiatalok 1967-ben is derekasan kivették részüket a különböző feladatok megoldásából. Egyedül a vakációzó diákok több mint kétmillió órát dolgoztak a földeken, az egyetem, az út- és csatornaépítkezéseken, valamint a vasúti rekonstrukciókon. 130 ezer köbméter földet mozgattak meg, s nyolcszázezer négyzetméternél is nagyobb területen végeztek talaj rendezést. A megyei KISZ-bizottságok táboraiban szorgoskodó csaknem három és félezer fiú és lány alig kevesebb, mint 220 ezer munkaórát teljesített Ezer külföldi fiatal dolgozott a táborokban, hazánkból 658-an viszonozták a munkát A KISZ Központi Bizottságánál elkészítették az építőtáborozás jövő évi programját. A tervek szerint 33 központi és hét egyetemi építőtábor nyílik meg 1968ban. Az ifjú társadalmi munkások első csoportja 1968. június 30-án áll sorompóba. (MTI)