Délmagyarország, 1967. december (57. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-09 / 291. szám

Elhelyezték dr. Münnich Ferenc hamvait A dr. Münnich Ferenc hamvait tartalmazó urnát pénteken délután a családtagok jelenlétében helyezték el a Kerepesi-temetőben a munkásmozgalom nagy halottainak emlékét megörökítő panteonban levő mauzóleum földszinti termében. Az ünnepélyes szertartáson a családtagokon kívül részt vett Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára, Tömpe István, az MSZMP KB tagja, a Rádió és Televízió elnöke, Tóth Mátyás, a KB osztályvezetője, Benkei András, az MSZMP KB tagja, belügyminiszter, Pesti Endre vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka, Szerényt Sándor, a Pártfőiskola nyugdíjas igazgatója, Gábor István, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára és Sós György rendőr-vezérőrnagy, a budapesti rendőrfőkapitányság vezetője. (MTI) Megszűnik a tanácsok szói,igazgatási szerveinek kettes alárendeltsége A kormány állásfoglalása ' alapján megszűnik a taná| csok szakigazgatási szervei| nek kettős alárendeltsége. A | gazdaságirányítási rendszer I reformjának részeként hozott döntés egyértelműen in| tézkedik a szakmai, azaz az ágazati, illetve a helyi érdekek összhangjának megteremtéséről. Az eddigi gyakorlat szeHúszmilliós tervre négymillió ráadás Év végi pótvállalás a szegedi bútorüzemben A Tisza irodabútor család népes famíliának számít. Modern vonalú, célszerű íróasztalak, irodai szekrények és egész dolgozószoba garnitúrák készülnek a Tisza Bútoripari Vállalat üzemeiben. A szegedi gyár idén különösen sokat vállalt, nevezetesen azt. hogy húszmilliós tervét kétmilliós ráadással is megtetézi a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére. Természetesen gondos mérlegelés előzte meg a nagyszabású jubileumi vállalkozást Az eLtelt idő s az elvégzett munka a kezdeményező kedvet igazolta azóta; kilenc hónap alatt mintegy 20 és félmilliót érő bútort gyártottak. így aztán — mivei evés közben jön meg az étvágy — november 7-re még egy pőtfelajánlássa! is megtoldották az eddigieket Elhatározták, hogy további egy millió forint értékű irodai berendezést készítenek év végéig Az eredmények láttán a gyár vezetői mostanában már úgy kalkulálják, hogy a 34 millió forintot is közelíti majd a teljes termelési érték. Az üzemben szinte ugrásszerűen nőtt a termelékenység: erre szükségük volt a hiányzó munkáskezek pótlására is. Minőségi munkájukról bizonykodik a Tisza—II. dolgozószoba garnitúra sikere — a BNV-n a könnyűipar legszebb terméke címet nyerte el —, másrészt az újabb és újabb megrendelések, a termékek kapóssága. Korábban hírt adtunk az Országos Széchenyi Könyvtárral kötött 5 milliós egyezségről, a nagyhírű könyvtár új bútorzatán kívül mostanában már a Külkereskedelmi Minisztérium jövendő irodabútorain is dolgoznak a szegedi mesterek. Háromnegyedév alatt jócskán túlteljesítették az idei nyereségtervet, úgyhogy s-zép többlet nyereségre lehet számítani. Mindezek alapján joggal feltételezhető, hogy erőteljes, olajozottan gördülő versenyás brigád-mozgalom segítette a helyes gazdasági törekvéseket a szegedi gyáregységben. Noha erről az eredmények maguk állítják ki a bizonyítványt, a közbeeső osztályzatok közt jóval gyengébbek is akadnak. Nem volt emberi-személyi problémáktól s a kollektívák gondjaitól sem mentes az eltelt időszak. Ez az év éppen a csoportbcrezésre való áttérés esztendeje, ami együttjárt összeszokott, családias közösségiek átszervezésével, új brigádok alakításával is. A technológia megkövetelte kisebb-nagyobb változások nem mentek simán, zökkenőmentesen. Nagy erőfeszítéseket kellett tenni egyrészt azért, hogy az emberek megértsék a fejlettebb bérformára való áttérés szükségességét. másrészt az elkerülhetetlen átcsoportosítások után nem vo>t könnyű ismét igazi, ütőképes brigádokat létrehozni. Fámosan voltak akik nem értettek egyet a változtatásokkal, berendezkedtek az új ellen. Azóta őket is sikerült meggyőzni, sőt bizonyos mértékig maguk győzték meg önmagukat az új körülmények között végzett eredményes munkájukkal. Az „összerázódás" folyamata még tart, de a ielek azt mutatják, hogy fokrólfokra erősödik a hármas jelszó mozgalma a bútorgyári változások után. Ma a legjobbak között emlegetnek már olyan kollektívákat, amelyek annakidején kezdeti nehézségekkel küzdöttek, nehezen laiálták fel magukat az új körülmények között Ilyen például a Sebők György vezette, ma már jelesül helytálló gépműhelyi brigád. Ugyancsak derekas munkájáról nevezetes a Polycsik Mihály vezette munkacsapat, amely a bútorok összeszerelését végzi kiválóan. A bútorgyári példa világosan tanúsítja, hogy közös akarattal és összefogással még a zökkenős úton is messze érhet el a közösség; hogy a nehézségekkel együtt is érdemes vállalni a kezdeményezést, az újat S. M. rint a minisztériumok évenként részletes gazdálkodási és fejlesztési utasításokat adtak ki a tanácsi szervek számára. Gyakran jelentéktelen kérdésekben is operatív utasításokkal irányították a gazdasági tevékenységet. Gyakran elmosódtak a minisztérium és a végrehajtó bizottság felelőssége közötti határok. Az utasítások nagy tömege akadályozta az eredményes munkát és bürokratikussá tette az irányítást. A főhatóságok a jövőben mentesülnek az aprólékos beavatkozásoktól, s munkájukban az egész terület tevékenységét átfogó elvi, jogi irányítás, valamint hatósági szabályozás kerül előtérbe. A szakigazgatási szervek létrehozásáért, helyzetéért, működéséért és szervező munkájának irányításáért kizárólag a tanácsok végrehajtó bizottságai lesznek felelősek. A szakigazgatási szervek a tanácsok végrehajtó bizottságainak szakmai osztályai, s a végrehajtó bizottságok utasításai szerint járnak el. Tevékenységüket a vb-k irányítják, ellenőrzik és hangolják össze. Sajtönapi ünnepség Szegeden Vass Henrik besxéde — Ax új klub aratása A sajtónap alkalmából a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Csongrád megyei szervezete tegnap délután bensőséges ünnepséget rendezett Szegeden, a sajtóházban. A sajtónapi ünnepség keretében felavatták az újjáalakított szegedi sajtóházat és új klubját, amely az újságírók és az olvasók kötetlen találkozásait hivatott szolgálni. Az újságírók, a Dél-Magyarország, a Csongrád megyei Hírlap, a Szegcdi Egyetem, a Tiszatáj, a Vörös Cséve, az MTI Csongrád megyei szerkesztősége és a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat tagjai, a sajtóház dolgozói, valamint a nyomda. a postaigazgatóság, a postai hírlapterjesztés képviselői körében megjelent Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, Siklós János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára, Sípos Géza, a Szeged városi pártbizottság titkára, Csápenszki István, a szegedi járási pártbizottság első titkára, Vass Henrik, az MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézetének igazgatója, Csollány Ferenc, a Hírlapkiadó Vállalat igazgatója és Papp Gyula, a Szeged m. j. városi tanács vb elnökhelyettese. Részt vett az ünnepségen Csongrád megye városai, járásai és Szeged párt-, állami és társadalmi szervezeteinek több más vezető képviselője is. Nagy Istvánnak, a MUOSZ Csongrád megyei szervezete titkárának, a Dél-Magyarország főszerkesztő-helyettesének megnyitója után Vass Henrik mondott nagy figyelemmel kísért sajtónapi beszédet. Gazdagon tárta a hallgatóság elé az első magyar kommunista lap, a Vörös Üjság történelmi szerepét, s a sajtó mostani dolgozóinak is példát adó munkásságát. Rámutatott — egyebek között — a nagymúltú Dél-Magyarország felszabadulás előtti, haladó jegyeket tartalmazó munkásságára, majd különösen a felszabadulás utáni tevékenységére. Hangoztatta, hogy a Vörös Üjság örökébe lépett szocialista magyar sajtó nemcsak örököse, hanem méltó folytatója a haladó, a kommunista forradalmi magyar újságírásnak. Végül köszöntötte a szegedi sajtó dolgozóit: újságírókat, kiadóhivatali dolgozókat, nyomdászokat, postai lapterjesztőket. A nagy tapssal fogadott beszéd után Kovács László, a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója a modernizált sajtóházról és új klubjáról beszélt, amely nemcsak az újságíróknak, hanem a lap barátainak is kulturális otthont, klubszerű találkozóhelyet, művelődési és szórakozási lehetőségeket nyújt Az ünnepség második részében a MUOSZ Csongrád megyei szervezete, a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat vezetősége, a Dél-Magyarország és a Csongrád megyei Hírlap szerkesztő bizottsága fogadást adott a résztvevők tiszteletére. A sajtó dolgozói és a meghívott vendégek ezután sokáig együtt maradtak, s baráti beszélgetést folytattak. A sajtónapi ünnepségen dr. Kelemen Miklós r.-ezredes, a Csongrád megyei Rendőrfőkapitányság vezetője ó£nyújtotta a. belügyminiszter által adományozott Közbiztonsági Érem ezüst fokozatát Lödi Ferencnek, a DélMagyarország szerkesztősége belpolitikai munkatársanak, aki közel egy évtizede rendőri riporterként munkálkodik. Enyetíi Zoltán felvétele A sajtónapi ünnepségen... Képünkön (balról jobbra): Dr. Lőkös Zoltán, a DélMagyarország főszerkesztője, Vass Henrikné, a Hírlapkiadó Vállalat igazgatóhelyettese, Rácz Lajos, a Csongrád megyei Hírlap főszerkesztője, Csollány Ferenc, a Hírlapkiadó Vállalat igazgatója. Győri Imre, Vass Henrik, Nagy István és dr. Törköly Ferenc, a hódmezővásárhelyi pártbizottság első titkára Nézetek a vidékről A napokban a televízió kamerái előtt értelmiségi pályára készülők beszélgettek elhelyezkedésről, jövőről. Egy orvostanhallgató fiatalember azt mondta, hogy a magyar vidék nehézkes szellemi élete nagyon zavarná őt, nem udná megszokni az arra jellemző szellemi sivárságot. Ilyenféle felfogás nemcsak a pályakezdésre érett fiatal embernél található. Sajnos, eléggé elterjedt nézet ez. Főváros és vidék — megkülönböztetést jelent És a vidéki városokban is úgy beszélnek a kisebb városokról, a községekről, hogt — a „vidék". S ebben a szóban akaratlanul is kicsinyítő hangsúly szerepel, amely nemcsak sértő, de hamis is. Sokat írtak már erről a kérdésről. Ki így, ki úgy, tanulmányokban, cikkekben hadakoztak, védekeztek, bizonyítottak. Szakmák szerint és írói készség alapján a több éve folyó replikázás nem oldotta meg a témát Mások meg bizonygatni kezdték a vidék pezsgő szellemi életét. Ez egyébként igaz is, mert már sok városunkban és községünkben valóságos szellemi élet formálódik. Szeged egyetemeivel, akadémiai bizottságával, Európában ismert szakembereivel nem egészen „vidéki" szellemet áraszt. (Na de honnan tudja ezt egy melegágyi palánta, aki még nem dugta ki az orrát a soroksári sorompón túlra, legfeljebb futó vendégségben járt a magyar vidék egyik-másik községében, vagy városában?) Hódmezővásárhelyen az elmúlt hónapokban egy-egy igen értékes szellemi megnyilatkozásra került sor az ünnepi hetek alkalmából, amelyet nem lehet vidéki jelzővel illetni. S most Makón a József Attila emlékügnepségeken hangzanak el értékes előadások, amelyek ismételten nem „vidéki" értékűek. Anélkül, hogy a vidéki értékek bizonygatóinak táborához tartoznék, mégis kikívánkozott belőlem e néhány objektív tény felsorolása. Nem ezek ugyan a legfontosabb bizonyító elemek, habár lényeges mutatói egy-egy város, község valóságos szellemi életének és értékeinek. Sokkal fontosabb az ország iparosítása, a vidéki iparfejlesztés, merthiszen az alföldi városok szellemi arculatának formálása az iparosítás fejlődésében gyökeredzik. A kialakult üzemek, vállalatok létrehozták, illetőleg bővítették a meglevő munkáskört és a műszalci intelligenciát De ez az iparfejlesztés egyben a korszerű technika megteremtését és gyakorlati alkalmazását vezette be ezekbe a városokba. S ez már nem ugyanazon a szellemi szinten folyik, mint harminc esztendővel ezelőtt, a satu és a harapófogó korszakában. A városiasodás felgyorsulása is az iparfejlesztéssel függ össze, s ez is elösegítője a szellemi élet intenzívebb és színvonalasabb formálódásánál/. Ez a folyamat összefügg a lakásépítkezései/kel és a lakáskultúrával, amely szintén nem hasonlítható semmiben sem a korábbi évtizedekhez. De a kommunalizáció, városrendezés, tervszerű fejlesztési elképzelések is a szellemi élet gyarapodásának a kifejezői. A mezőgazdaság átszervezése olyan gazdasági alapot teremtett a magyar községek szellemi fejlődésének, amely máris (alig 6—7 esztendő van mögötte) mutatja kedvező hatását. Az agrotechnika és agrokultúra meghonosodása, a gép térhódítása, agrárszakemberek térhódítása a mezőgazdaságban egészséges, izmosodó szellemi élet kibontakozásának alappillérei. A mai falut semmilyen szempontból sem lehet összevetni a két évtized előtti magyar faluval, szellemiekben sem. Hazánkban a nyolc általános iskola elvégzése kötelező. A tanulók 94—95 százaléka ma magasabb szellemiségű, mint korábban a négy polgárit végzettek, legalábbis tárgyi ismeretekben biztosan így van. S a gyerekek 60—70 százaléka középiskolába megy és megszerzi az érettségit. Ez pedig már olyan szellemi szint kifejezője, amelyre a Horthy-rendszerben gondolni sem lehetett, hiszen az érett-, ségizettek száma olyan kicsi volt, hogy az már különleges képesítésnek számított. . S ha mindehhez hozzávesszük még, hogy a televízió alig néhány esztendős működésével máris behálózta az egész országot, s a munkás- és parasztember is olyan közleményeknek és művészi alkotásoknak birtokosa és élvezője, amelyek ezelőtt akár másfél évtizeddel is csak szűk rétesek számára voltak elérhetők, akkor nehezen lehet beszélni elfogulatlanul a vidék szellemi sivárságáról. Felesleges ismételgetni azt, hogy a könyv közkönyvtárakban és magánkönyvtárakban is tömeges méretű szellemi táplálékká vált. A színházjárók zöme vidéken él és nem a fővárosban. , Szükségtelen ezeket az objektív körülményeket felsorakoztatni nagyobb mértékben, mert ezek közismertek.. De mégiscsak ezek az alapjai és a fő vonásai annak az örvendetesen gazdag és színes szellemi fejlődésnek, amely végbement hazánkban, s mondjuk meg, amelynek még bizonyos szempontból, csak az elején tartunk. Nem lehet a kommunizmus igényeinek mércéjével mérni a mát, mint ahogy nem lehet a vidéki élet szellemi sivárságáról sem. beszélgetni a magyar televízióban. Ezt még a kuttúrsznob sem engedheti meg magának, s egészen furcsa, hogy egv pályakezdő fiatalember nyegléskedi el banálisan ható gondolatait három millió magyar ember előtt. Minden országnak megvan a fővárosa, irányító szellemi központja. S természetes, hogy ott koncentrálódik egy nemzet szellemi életének színe-java, hiszen ott vannak a központi intézmények, a gazdasági és szellemi élet irányító szervei és egyebek. Különösen hazánkban érthető ez, mert viszonylag kicsi ország vagyunk,, a főváos igen gyorsan megközelíthető az ország legtávolabbi pontjáról is. De lehetséges egy országban több olyan szellemi köz pont — és erre van is példa nyugaton és keleten egyaránt —, ahol a szellem potenciális erői nem mutatnak különbséget például a főváros hasonló szellemi erőivel egybevetve. Ha jobban megnézzük, néhány tudományágban ez a helyzet máris így áll Budapest, Szeged, Pécs, Debrecen Összehasonlításában. A vidéki városok koncentráltabb fejlődése a szellemi életben is lehetséges, megvannak ehhez a használható, jó feltételek. Szegeden például intenzív marxista szellemi központot egy évtized leforgása alatt meg lehet teremteni. Az adottságok megfelelőek, s az itt működő szellemi ka pacitás is. Ez egyébként a vidéki városok egvik nagv erő próbája lesz: képesek-e egy gyorsabb és hatásosabb fejlődésre két évtizede táplált egészséges szellemi alapokra támaszkodva? Ott, ahol komolyan veszik e kérdést, egó szen biztos lesz megfelelő eredmény is. Az már csak egy adalék az orvostanhallgató megjegyzésének ellenében, hogy Budapesten sokkal több vidéki él: magyarul, műveletlen parlagi értelmiségi — mint vidéken Ezt nem is Szegeden állapítják meg, hanem a fővárosban élők és dolgozók, akik ezt jobban látják, mint az orvosi pályára készülő fiatalember. S még egyet: ettől a tanévtől kezdve pályázat útján lehet álláshoz jutni. Milyen szerencsés dolog lenne, ha ez a fiatalember nem jutna álláshoz a fővárosban! A nyilatkozgatásoktól függetlenül ls igen erőteljes szellemi kiegyenlítődés zajlik hazánkban. Ez a szocializmus természetéből következik így, és a nvilatkozók sem tudják meggátolni. Igaz, segíteni sem akarják hellyelközzel. KOVÁCS ANDRÁS Szombat, 1967. december 9. DÉL-MAGYARORSZÁG 3