Délmagyarország, 1967. december (57. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-07 / 289. szám

Bizalom a v©s®f@ls iráni Nagyon sok csöndes beszélgetés zajlik mostanában az országban. Emberek egymás között fontolgatva mér­legelik önerejüket és tennivalóikat egyszerre. Nincsen eb­ben szégyelni való. inkább a felelős komolyság az indító­mozgató. Birkózunk — immár negyedszázada — az élet­tel és eddig mindig (nehezen, gebeszkedve, kínlódva) győztük a ránk szabott porciókat. Voltak már igen keser­ves, csonttörős és ideget őrlő napjaink és akadtak derű­sebb hónapjaink. S most itt vagyunk; újra nekifogunk egy-másfélévtizedes kemény munkának: a gazdaság új irányítási rendszerét az élet vérbő serkentőjévé alakít­juk. Ezt még nekünk szabta sorsunk, mielőtt lelépünk a robogó élet dobogójáról. Tudom, hogy most meghökken az olvasó és belekér­dez az újságba; kikről is szól ez az írás? Azokról, akik a szocializmus mozdonyát mindig saját erejük és eszük legbőkezűbb elhasználásával fűtötték; a mai vezető garni­túráról. Biztató fogódzót nyújtott a Központi Bizottság azáltal, hogy állást foglalt; a mai vezetők többsége képes elvégezni azt a munkát, amelyet majd az új helyzet meg­kíván a gazdasági és társadalmi élet vezetőitől. Mégis csöndes belső vizsgálódás folyik a lelkekben és a fejek­ben. s ez a kedvező állásfoglalás eredménye, mert leg­alább olyan nehéz állni a sarat a gyakorlatban, mint el­vekben Most pedig a gyakorlat emberein van a sor, azon a sok ezer és ezer gazdasági funkciónáriuson, a társadal­mi élet különböző területeinek vezetőin, akik életet le­helnek az új irányítási rendszer elveibe és törvényeibe. Lehetséges, hogy némelyeknek frázisként hat, de mégis csak igaz; ennek a sok-sok tízezer kommunistának és nem kommunistának, munkásból és parasztból lett ve­zető embernek, értelmiséginek a következő évben újból le kell tennie a felsőfokú vizsgát. S közel negyedszázad tapasztalataira építve írom, ezek az emberek újra lete­szik a felsőfokú képesítést a nemzet asztalára. Igaz, hogy most sok minden más, mint régebben, de más az ember is. Évtizednyi idővel korábban még hety­kébben tekintettünk az elénk gördülő esztendőkre, sok gondnak, bajnak fiatalos hévvel fittyet hánytunk, és fá­radtság ismerete nélkül hajtottuk magunkat és a reánk bízott munkát. Ott működtünk, ahová szólítottak, és tet­tük a dolgunkat, ahogyan tudtuk. Mos már azonban annyi idő telt el, hogy a legtöbb embernek kialakult az életről alkotott szilárd felogása. Ebben legmarkánsabb az eszmei meggyőződés; a mi ha­zánkban is erőteljes, egészséges szocializmus épül, s ez a maradandó társadalmi rend itt a Duna-Tisza közén. (Nagy baj volna, ha éppen ez nem lenne meg, ez a szi­lárd, megmásíthatatlan politikai meggyőződés a mai ve­zető garnitúrában. De szerencsére ez a legerősebb vo­nása.) Kialakult a mai vezető garnitúrának szakmai érdek­lődése is. Elmélyült szakismereteket szerzett szinte min­denki az elmúlt két évtizedben. Szakismereteket szerzett szinte mindenki az elmúlt két évtizedben. Szakismerete­ket iskolákban és az élet húszesztendős gyakorlati tanfo­lyamain. Ma szinte még alig lehet érzékelni, hogy mit jelent ekkora élettapasztalat a jövő szempontjából. Kiraj­zolódott a vezető garnitúrához tartozó személyek egyéni jellemvonása, magatartása, s elkövetkezett egy megfon­toltabb, lehiggadtabb periódus szinte mindenkinél, aki 1945 után kezdte a munkát a mozgalomban, a gazdasági életben stb. Talán eléggé bizonyított; hogy nemcsak a helvzet más, az emberek is mások. Nagyot változtak, kedvezően fejlődtek. Jóleső érzés tölt el mindenkit, hogy a párt minden ellenkező érveléssel és híreszteléssel szemben kiállt amellett; a ma vezető embere képes elvégezni a követke­ző nagy munkát, bevezetni és gyakorlatilag alkalmazni az új gazdaságirányítási rendszert. Ez az állásfoglalás mindenütt szárnyakat adott azoknak az embereknek, akik életük legjavát adták oda, hogy hazánkban erős, gazdag munkás-paraszt hatalom virágozzék. Az is természetes, hogy erre a bizalomra kettőzött erőfeszítést tartalmazó munka lesz a válasz. Nagyon jól megtanulták a mi ve­zetőink, a gazdasági életben éppenúgy, mint a társadalmi életben dolgozók, hogy a párt által megszavazott bizalom­ra csak érdemi munkával lehet felelni. S bármerre megfordulunk, mindenütt azt tapasztal­juk, hogy a gazdasági egységek irányítói, társadalmi szer­vek vezetői rendkívül nagy energia befektetéssel készül­tek fel az új helyzet gyakorlati megoldására, nagy ambí­cióval készítik elő az 1968-as évet. Ezek az emberek most nemcsak az új bevezetését tartják szem előtt, hanem bi­zonyítani is akarnak, a párt okos, józan álláspontja mel­lett, mindazokkal szemben, akik fanyalogva jegyezték meg: „ezek az emberek nem tudják megoldani feladatai­kat". Ez a fanyalgás nem mai keletű, egyidős a munkás­hatalom létével, hol erőteljesebben, hol kevésbé hango­san, de mindig létezett a munkásokból és parasztokból lett vezetőkkel szemben. Vajon kik részéről? Azok részé­ről, akik nem szeretik ezt a társadalmi rendszert, vagy akik kényszerűségből barátkoznak meg vele, mert mást nem tehetnek, vagy akiknek édesmindegy, hogy milyen a társadalmi rendszer, csak vastagon hozza a személyi jövedelmet és az egzisztenciát? Az elmúlt két évtizedben is és a jövő másfél évtize­dében is a jelenlegi vezető garnitúra képezte és képezi e társadalmi rend szilárd és biztos politikai bázisát, tudatos politikai meghatározó erejét, amely ma is kezében tartja életünk legkülönbözőbb vezető kulcshelyeit. Üjra van bizonyítani valónk. Minél többen feleljünk meg az új helyzet igényeinek és annak a bizalomnak, amelyet a Központi Bizottság számunkra megszavazott. A sznob, vagy a kispolgár fanyalgását egészen nyugodtan hagyjuk figyelmen kívül, ezek nem voltak és nem is lesznek tényezők soha nagy sorsdöntő kérdésekben, mint amilyennel például most indulunk a következő évben. Senki sem született úgy, hogy megismerje az irányí­tási rendszert már gyerekkorában. Ez ugyanis eltér a ko­rábbi irányításunktól, s eltér a burzsoá-gazdaság irányí­tásától is. Itt nem lehet „okoskodni", mindenkinek tanul­nia kell. beletanulni az új helyzetbe hogy annak maga­biztos iránvítója lehessen saiát működési területén. A régi változik, a burzsoá metódushoz rr'rv-.sen semmi kö­zünk. Ezért aki a régi alapról kritizálja az újat. s aki burzsoá közgazdasági ismereteit próbálja hasznosítani — mellőzendő, mert itt a következő években az ismert elvek érvényesülnek, s ezek szocialisták, marxista-leninista el­viek Gyakorlati érvényesítésük erősíti és gyorsítja a szo­cialista építő munkánkat. Énpen ezért kár túlzottan figye­lembe venni az „okoskodókat", akik mindent „jobban" tudnak, mint a másik és mindenről van kialakult vélemé­nyű1*: rendszerint utólag. Most nekünk kell bizonyítanunk. Megvalósítani a párt elveit a gazdaságban, a társadalmi életben. Ehhez bizalmat és támogatást kaptunk, s nagyon nehéz, fele­lős munkával tudunk válaszolni e bizalomra. Megtesszük, mert helyettünk senki sem teszi meg és nem végzi el. SIKLÓS JÁNOS VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI r >,• . vV.'Ví* •<-V;"- ,Vifí ' "'/rt;'." jíssyityt • • * A MAG VAR SZOCIALISTA M Ü IX K A'S PÁRT L APJA 57. évfolyam, 289. szám Ára: 50 fillér Csiitirtök, 1967. december 7. Tavasszal összeül a neutront országos Szerdán a Parlament Va­dász-termében ülést tartott a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa. Részt vett a tanácskozáson és az elnök­ségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke megnyitó beszédében meg­emlékezett arról, hogy az Országos Tanács tagjai kö­zül örökre eltávozott dr. Münnich Ferenc, a magyar nép hűséges fia, a hazai és a nemzetközi szocialista for­radalmi mozgalmak kiemel­kedő, nagyszerű harcosa. In­dítványozta, hogy a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csa jegyzőkönyvben örökít­se meg dr. Münnich Ferenc érdemeit. Javaslatára az ülés résztvevői néma fel­állással adóztak a hős for­radalmár emlékének. Kállai Gyula a továbbiakban szólott az MSZMP Központi Bizott­ságának november 23—24­én megtartott üléséről, ame­lyen az ország gazdasági fejlődésének alapvető kér­déseit tárgyalták meg. majd rámutatott, hogv az Orszá­gos Taná®jNRutóbbi ülése óta belpolitikai, társadalmi életünkben tovább erősödött a szocialista demokrácia. Ezután Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára ter­jesztette elő a titkárság re­ferátumát és az Országos Tanács határozatának ter­vezetét, majd bejelentette: a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége a kö­zelmúltban foglalkozott a mozgalom helyzetével és fel­adataival. Főbb vonásokban kialakult a Hazafias Nép­front helye és szerepe ha­zánk politikai életében, bár a mozgalomban rejlő lehe­tőségeket nem aknáztuk ki a lehetséges mértékben. A népfront politikai életünk álandó tényezőjévé vált. Rendszeresen állást foglal a főbb politikai kérdésekben, s ezzel elősegíti, hogy a párttagok és pártonkívüliek véleménye együttesen nyil­vánuljon meg. A párt leg­felsőbb szervei rendszeresen igénybe veszik a népfront közreműködését, s a megyei bizottságok nagy része sem csak a nagy akciók alkal­mával számol a Hazafias Népfront munkájával. Ugyan­akkor azonban még nem ki­elégítő a helyzet, s a nép­front kezdeményezőkészsége sem megfelelő — summázta a dokumentum megállapí­tásait, majd bejelentette: — A Hazafias Népfront IV. kongresszusát a mű­ködési szabályzatnak meg­felelően 1968. tavaszán kell összehívni. Javasoljuk, hogy a kongresszust előzze meg a községi, járási, városi és megyei népfrontbizottságok újjáválasztása is. Erdei Ferenc az elnökség nevében javasolta, hogy a megyei és fővárosi népfront­bizottságok tagjait, valamint a kongresszusi küldötteket ne közvetlenül a helyi vá­lasztási gyűléseken, hanem a korábbi gyakorlatnak megfelelően küldöttértekez­leteken válasszák meg. El­mondta. hogy a kongresz­szus előkészületeinek je­gyében csaknem száz köz­életi személyiség, tudós és szakember részvételével a szocialista nemzeti egység politikájához tartozó öt fon­tos időszerű kérdés elemzé­sét, megvitatását kezdték meg. Ezek: — a szövetségi politika társadalmi alapjai és a szocialista hazafiság; — a nemzeti érdekek és a , nemzetközi szolidaritás; — az új gazdaságirányí­tási rendszer társadalmi és politikai kérdései; — a szocialista demokrácia fejlődése; — az ifjúság és társadal­munk. A munka folytatásához és befejezéséhez az Országos Tanács hozzájárulását kér­te, majd indítványozta: az Országos Tanács hozzon határozatot a népront új működési szabályzatának ki­dől gozására. A referátumot vita követ­te. Felszólalt a vitában Ká­dár János is. A felszólalásokra Erdei Ferenc válaszolt, majd a Hazafias Népfront Országos Tanácsa egyhangúlag elfo­gadta a titkárság referátu­mát és az előterjesztett ha­tározati javaslatot. Az ülés Kállai Gyula zár­szavával ért véget. Ez EÜSZ-közovölés állésfsslalása Az ENSZ-közgyűlés keddi teljes ülésén jóváhagyta a politikai bizottságnak azt a határozatát, hogy létesítse­nek atomfegyvermentes öve­zeteket Latin-Amerikában. A Szovjetunió küldötte — Mengyelevics — állást fog­lalt amellett, hogy a Német Demokratikus Köztársaság­nak lehetőséget kell terem­teni a nemzetközi atomener­gia ügynökség munkájában való aktív részvételhez. Ez ugyanis — mutatott rá Men­gyelevics — hozzájárulna a nemzetközi atomenergia ügy­nökség egyetemességének va­lódi érvényesítéséhez. Finnország ünnepe alkalmából Magas finn kitüntetések magyar állampolgároknak Magyar küldöttség Kolumbiában Bogotában tárgyalások kez­dődtek a Szarka Károly kül­ügyminiszter-helyettes vezet­te magyar jószolgálati kül­döttség és a kolumbiai kül­döttség között, élén Jorge Valencia külkereskedelmi miniszterrel. A TASZSZ tu­dósítójával folytatott beszél­getés során Szarka Károly pozitív jelenségnek minősí­tette azt a tényt, hogy egész sor latin-amerikai kormány felülvizsgálta a szocialista országokhoz fűződő kapcso­latokra vonatkozó nézeteit. Hazaérkezett Szabadkáról a szegedi pártmunkáskültEöltség A Jugószláv Kommunis­ták Szövetsége szabadkai vá­rosi bizottságának meghívá­sára hétfőn Szabadkára uta­zott pártmunkás küldöttség — befejezve látogatását — tegnap visszaérkezett Sze­gedre. A küldöttséget Sípos Géza elvtárs, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára vezette, tagjai vol­tak; Balog István és Oz­vald Imre, az MSZMP Sze­ged városi végrehajtó bizott­ságának tagjai, a pártbizott­ság osztályvezetői. A szegedi pártmunkás de­legáció a JKSZ szabadkai városi bizottságának vezetői­vel tapasztalatszerző megbe­széléseket folytatott, majd üzemeket és kulturális intéz­ményeket látogatott meg, Bensőséges ünnepség szín­helye volt szerdán a Finn Köztársaság magyarországi nagykövetének budai rezi­denciája: Érdem Olavi Ra­ust.ila nagykövet átadta a finn—magyai' kapcsolatok ápolásában élenjáró magyar állampolgároknak a Kekko­nen által a Finn Köztársa­ság megalakulásának4©© év­fordulója alkalmából ado­mányozott kitüntetéseket. A kitüntetések átnyújtásakor a nagykövet hangsúlyozta: — A Finn Köztársaság megalakulásának 50. évfor­dulója alkalmából szeret­nénk kifejezni a finn nép elismerését azoknak a ma­gyar állampolgároknak, akik kiemelkedő munkát végeztek és végeznek Finnország magyarországi népszerűsíté­sében — úgy is, mint a finn nyelv tanítói, s úgy is, mint a finn kultúra propagálói. Ezután átnyújtotta a finn Oroszlánrend parancsnoki fokozatát Papp Istvánnak, a Debreceni Tudományegye­tem finnugor tanszékveze­tőjének, Lakó Györgynek, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem finn­ugor tanszéke vezetőjének, Keszi-Kovács Lászlónak, az Eötvös Loránd Tudomány­egyetem néprajz-professzo­ranak, a finn Oroszlánrend elsőosztályú lovagkeresztjét pedig Képes Géza költőnek. Ez utóbbi kitüntetést kapta Kodolányi János író is. Érdem Olavi Raustila szer­dán fogadást adott a Gel­lért-Szállóban. A fogadáson megjelent F ock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, Kis­házi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, dr. Ajtai Miklós, dr. Tímár Má­tyás, a Minisztertanács el­nökhelyetlesei, dr. Bíró Jó­zsef, dr. Csanádi György, Nagy Józsefné, Péter János, a kormány tagjai, a buda­pesti diplomáciai képvisele­tek sok vezetője és tagja, (MTI) Podgornij és Paasio helsinki beszéde Helsinkiben folytatódnak Finnország függetlenségének jubileumi ünnepségei. Ked­den este tüzérségi díszsortü­zet adtak le az ötvenedik év­forduló tiszteletére. Kekko­nen finn államfő vacsorán látta vendégül Podgoraijt, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének elnökét és Bertil svéd herceget. Paasio miniszterelnök szintén vacso­rát adott az ünnepségeken részt vevő külföldi delegá­ciók, köztük Podgornij kísé­rete tiszteletére. (Folytatás a 2. oldalon.) Telefoto - MTI Külföldi Képszolgálat Podgornij üdvözli Kekkonen elnököt

Next

/
Thumbnails
Contents