Délmagyarország, 1967. december (57. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-07 / 289. szám

Bizalom a v©s®f@ls iráni Nagyon sok csöndes beszélgetés zajlik mostanában az országban. Emberek egymás között fontolgatva mérlegelik önerejüket és tennivalóikat egyszerre. Nincsen ebben szégyelni való. inkább a felelős komolyság az indítómozgató. Birkózunk — immár negyedszázada — az élettel és eddig mindig (nehezen, gebeszkedve, kínlódva) győztük a ránk szabott porciókat. Voltak már igen keserves, csonttörős és ideget őrlő napjaink és akadtak derűsebb hónapjaink. S most itt vagyunk; újra nekifogunk egy-másfélévtizedes kemény munkának: a gazdaság új irányítási rendszerét az élet vérbő serkentőjévé alakítjuk. Ezt még nekünk szabta sorsunk, mielőtt lelépünk a robogó élet dobogójáról. Tudom, hogy most meghökken az olvasó és belekérdez az újságba; kikről is szól ez az írás? Azokról, akik a szocializmus mozdonyát mindig saját erejük és eszük legbőkezűbb elhasználásával fűtötték; a mai vezető garnitúráról. Biztató fogódzót nyújtott a Központi Bizottság azáltal, hogy állást foglalt; a mai vezetők többsége képes elvégezni azt a munkát, amelyet majd az új helyzet megkíván a gazdasági és társadalmi élet vezetőitől. Mégis csöndes belső vizsgálódás folyik a lelkekben és a fejekben. s ez a kedvező állásfoglalás eredménye, mert legalább olyan nehéz állni a sarat a gyakorlatban, mint elvekben Most pedig a gyakorlat emberein van a sor, azon a sok ezer és ezer gazdasági funkciónáriuson, a társadalmi élet különböző területeinek vezetőin, akik életet lehelnek az új irányítási rendszer elveibe és törvényeibe. Lehetséges, hogy némelyeknek frázisként hat, de mégis csak igaz; ennek a sok-sok tízezer kommunistának és nem kommunistának, munkásból és parasztból lett vezető embernek, értelmiséginek a következő évben újból le kell tennie a felsőfokú vizsgát. S közel negyedszázad tapasztalataira építve írom, ezek az emberek újra leteszik a felsőfokú képesítést a nemzet asztalára. Igaz, hogy most sok minden más, mint régebben, de más az ember is. Évtizednyi idővel korábban még hetykébben tekintettünk az elénk gördülő esztendőkre, sok gondnak, bajnak fiatalos hévvel fittyet hánytunk, és fáradtság ismerete nélkül hajtottuk magunkat és a reánk bízott munkát. Ott működtünk, ahová szólítottak, és tettük a dolgunkat, ahogyan tudtuk. Mos már azonban annyi idő telt el, hogy a legtöbb embernek kialakult az életről alkotott szilárd felogása. Ebben legmarkánsabb az eszmei meggyőződés; a mi hazánkban is erőteljes, egészséges szocializmus épül, s ez a maradandó társadalmi rend itt a Duna-Tisza közén. (Nagy baj volna, ha éppen ez nem lenne meg, ez a szilárd, megmásíthatatlan politikai meggyőződés a mai vezető garnitúrában. De szerencsére ez a legerősebb vonása.) Kialakult a mai vezető garnitúrának szakmai érdeklődése is. Elmélyült szakismereteket szerzett szinte mindenki az elmúlt két évtizedben. Szakismereteket szerzett szinte mindenki az elmúlt két évtizedben. Szakismereteket iskolákban és az élet húszesztendős gyakorlati tanfolyamain. Ma szinte még alig lehet érzékelni, hogy mit jelent ekkora élettapasztalat a jövő szempontjából. Kirajzolódott a vezető garnitúrához tartozó személyek egyéni jellemvonása, magatartása, s elkövetkezett egy megfontoltabb, lehiggadtabb periódus szinte mindenkinél, aki 1945 után kezdte a munkát a mozgalomban, a gazdasági életben stb. Talán eléggé bizonyított; hogy nemcsak a helvzet más, az emberek is mások. Nagyot változtak, kedvezően fejlődtek. Jóleső érzés tölt el mindenkit, hogy a párt minden ellenkező érveléssel és híreszteléssel szemben kiállt amellett; a ma vezető embere képes elvégezni a következő nagy munkát, bevezetni és gyakorlatilag alkalmazni az új gazdaságirányítási rendszert. Ez az állásfoglalás mindenütt szárnyakat adott azoknak az embereknek, akik életük legjavát adták oda, hogy hazánkban erős, gazdag munkás-paraszt hatalom virágozzék. Az is természetes, hogy erre a bizalomra kettőzött erőfeszítést tartalmazó munka lesz a válasz. Nagyon jól megtanulták a mi vezetőink, a gazdasági életben éppenúgy, mint a társadalmi életben dolgozók, hogy a párt által megszavazott bizalomra csak érdemi munkával lehet felelni. S bármerre megfordulunk, mindenütt azt tapasztaljuk, hogy a gazdasági egységek irányítói, társadalmi szervek vezetői rendkívül nagy energia befektetéssel készültek fel az új helyzet gyakorlati megoldására, nagy ambícióval készítik elő az 1968-as évet. Ezek az emberek most nemcsak az új bevezetését tartják szem előtt, hanem bizonyítani is akarnak, a párt okos, józan álláspontja mellett, mindazokkal szemben, akik fanyalogva jegyezték meg: „ezek az emberek nem tudják megoldani feladataikat". Ez a fanyalgás nem mai keletű, egyidős a munkáshatalom létével, hol erőteljesebben, hol kevésbé hangosan, de mindig létezett a munkásokból és parasztokból lett vezetőkkel szemben. Vajon kik részéről? Azok részéről, akik nem szeretik ezt a társadalmi rendszert, vagy akik kényszerűségből barátkoznak meg vele, mert mást nem tehetnek, vagy akiknek édesmindegy, hogy milyen a társadalmi rendszer, csak vastagon hozza a személyi jövedelmet és az egzisztenciát? Az elmúlt két évtizedben is és a jövő másfél évtizedében is a jelenlegi vezető garnitúra képezte és képezi e társadalmi rend szilárd és biztos politikai bázisát, tudatos politikai meghatározó erejét, amely ma is kezében tartja életünk legkülönbözőbb vezető kulcshelyeit. Üjra van bizonyítani valónk. Minél többen feleljünk meg az új helyzet igényeinek és annak a bizalomnak, amelyet a Központi Bizottság számunkra megszavazott. A sznob, vagy a kispolgár fanyalgását egészen nyugodtan hagyjuk figyelmen kívül, ezek nem voltak és nem is lesznek tényezők soha nagy sorsdöntő kérdésekben, mint amilyennel például most indulunk a következő évben. Senki sem született úgy, hogy megismerje az irányítási rendszert már gyerekkorában. Ez ugyanis eltér a korábbi irányításunktól, s eltér a burzsoá-gazdaság irányításától is. Itt nem lehet „okoskodni", mindenkinek tanulnia kell. beletanulni az új helyzetbe hogy annak magabiztos iránvítója lehessen saiát működési területén. A régi változik, a burzsoá metódushoz rr'rv-.sen semmi közünk. Ezért aki a régi alapról kritizálja az újat. s aki burzsoá közgazdasági ismereteit próbálja hasznosítani — mellőzendő, mert itt a következő években az ismert elvek érvényesülnek, s ezek szocialisták, marxista-leninista elviek Gyakorlati érvényesítésük erősíti és gyorsítja a szocialista építő munkánkat. Énpen ezért kár túlzottan figyelembe venni az „okoskodókat", akik mindent „jobban" tudnak, mint a másik és mindenről van kialakult véleményű1*: rendszerint utólag. Most nekünk kell bizonyítanunk. Megvalósítani a párt elveit a gazdaságban, a társadalmi életben. Ehhez bizalmat és támogatást kaptunk, s nagyon nehéz, felelős munkával tudunk válaszolni e bizalomra. Megtesszük, mert helyettünk senki sem teszi meg és nem végzi el. SIKLÓS JÁNOS VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI r >,• . vV.'Ví* •<-V;"- ,Vifí ' "'/rt;'." jíssyityt • • * A MAG VAR SZOCIALISTA M Ü IX K A'S PÁRT L APJA 57. évfolyam, 289. szám Ára: 50 fillér Csiitirtök, 1967. december 7. Tavasszal összeül a neutront országos Szerdán a Parlament Vadász-termében ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Részt vett a tanácskozáson és az elnökségben foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke megnyitó beszédében megemlékezett arról, hogy az Országos Tanács tagjai közül örökre eltávozott dr. Münnich Ferenc, a magyar nép hűséges fia, a hazai és a nemzetközi szocialista forradalmi mozgalmak kiemelkedő, nagyszerű harcosa. Indítványozta, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jegyzőkönyvben örökítse meg dr. Münnich Ferenc érdemeit. Javaslatára az ülés résztvevői néma felállással adóztak a hős forradalmár emlékének. Kállai Gyula a továbbiakban szólott az MSZMP Központi Bizottságának november 23—24én megtartott üléséről, amelyen az ország gazdasági fejlődésének alapvető kérdéseit tárgyalták meg. majd rámutatott, hogv az Országos Taná®jNRutóbbi ülése óta belpolitikai, társadalmi életünkben tovább erősödött a szocialista demokrácia. Ezután Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára terjesztette elő a titkárság referátumát és az Országos Tanács határozatának tervezetét, majd bejelentette: a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége a közelmúltban foglalkozott a mozgalom helyzetével és feladataival. Főbb vonásokban kialakult a Hazafias Népfront helye és szerepe hazánk politikai életében, bár a mozgalomban rejlő lehetőségeket nem aknáztuk ki a lehetséges mértékben. A népfront politikai életünk álandó tényezőjévé vált. Rendszeresen állást foglal a főbb politikai kérdésekben, s ezzel elősegíti, hogy a párttagok és pártonkívüliek véleménye együttesen nyilvánuljon meg. A párt legfelsőbb szervei rendszeresen igénybe veszik a népfront közreműködését, s a megyei bizottságok nagy része sem csak a nagy akciók alkalmával számol a Hazafias Népfront munkájával. Ugyanakkor azonban még nem kielégítő a helyzet, s a népfront kezdeményezőkészsége sem megfelelő — summázta a dokumentum megállapításait, majd bejelentette: — A Hazafias Népfront IV. kongresszusát a működési szabályzatnak megfelelően 1968. tavaszán kell összehívni. Javasoljuk, hogy a kongresszust előzze meg a községi, járási, városi és megyei népfrontbizottságok újjáválasztása is. Erdei Ferenc az elnökség nevében javasolta, hogy a megyei és fővárosi népfrontbizottságok tagjait, valamint a kongresszusi küldötteket ne közvetlenül a helyi választási gyűléseken, hanem a korábbi gyakorlatnak megfelelően küldöttértekezleteken válasszák meg. Elmondta. hogy a kongreszszus előkészületeinek jegyében csaknem száz közéleti személyiség, tudós és szakember részvételével a szocialista nemzeti egység politikájához tartozó öt fontos időszerű kérdés elemzését, megvitatását kezdték meg. Ezek: — a szövetségi politika társadalmi alapjai és a szocialista hazafiság; — a nemzeti érdekek és a , nemzetközi szolidaritás; — az új gazdaságirányítási rendszer társadalmi és politikai kérdései; — a szocialista demokrácia fejlődése; — az ifjúság és társadalmunk. A munka folytatásához és befejezéséhez az Országos Tanács hozzájárulását kérte, majd indítványozta: az Országos Tanács hozzon határozatot a népront új működési szabályzatának kidől gozására. A referátumot vita követte. Felszólalt a vitában Kádár János is. A felszólalásokra Erdei Ferenc válaszolt, majd a Hazafias Népfront Országos Tanácsa egyhangúlag elfogadta a titkárság referátumát és az előterjesztett határozati javaslatot. Az ülés Kállai Gyula zárszavával ért véget. Ez EÜSZ-közovölés állésfsslalása Az ENSZ-közgyűlés keddi teljes ülésén jóváhagyta a politikai bizottságnak azt a határozatát, hogy létesítsenek atomfegyvermentes övezeteket Latin-Amerikában. A Szovjetunió küldötte — Mengyelevics — állást foglalt amellett, hogy a Német Demokratikus Köztársaságnak lehetőséget kell teremteni a nemzetközi atomenergia ügynökség munkájában való aktív részvételhez. Ez ugyanis — mutatott rá Mengyelevics — hozzájárulna a nemzetközi atomenergia ügynökség egyetemességének valódi érvényesítéséhez. Finnország ünnepe alkalmából Magas finn kitüntetések magyar állampolgároknak Magyar küldöttség Kolumbiában Bogotában tárgyalások kezdődtek a Szarka Károly külügyminiszter-helyettes vezette magyar jószolgálati küldöttség és a kolumbiai küldöttség között, élén Jorge Valencia külkereskedelmi miniszterrel. A TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetés során Szarka Károly pozitív jelenségnek minősítette azt a tényt, hogy egész sor latin-amerikai kormány felülvizsgálta a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatokra vonatkozó nézeteit. Hazaérkezett Szabadkáról a szegedi pártmunkáskültEöltség A Jugószláv Kommunisták Szövetsége szabadkai városi bizottságának meghívására hétfőn Szabadkára utazott pártmunkás küldöttség — befejezve látogatását — tegnap visszaérkezett Szegedre. A küldöttséget Sípos Géza elvtárs, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára vezette, tagjai voltak; Balog István és Ozvald Imre, az MSZMP Szeged városi végrehajtó bizottságának tagjai, a pártbizottság osztályvezetői. A szegedi pártmunkás delegáció a JKSZ szabadkai városi bizottságának vezetőivel tapasztalatszerző megbeszéléseket folytatott, majd üzemeket és kulturális intézményeket látogatott meg, Bensőséges ünnepség színhelye volt szerdán a Finn Köztársaság magyarországi nagykövetének budai rezidenciája: Érdem Olavi Raust.ila nagykövet átadta a finn—magyai' kapcsolatok ápolásában élenjáró magyar állampolgároknak a Kekkonen által a Finn Köztársaság megalakulásának4©© évfordulója alkalmából adományozott kitüntetéseket. A kitüntetések átnyújtásakor a nagykövet hangsúlyozta: — A Finn Köztársaság megalakulásának 50. évfordulója alkalmából szeretnénk kifejezni a finn nép elismerését azoknak a magyar állampolgároknak, akik kiemelkedő munkát végeztek és végeznek Finnország magyarországi népszerűsítésében — úgy is, mint a finn nyelv tanítói, s úgy is, mint a finn kultúra propagálói. Ezután átnyújtotta a finn Oroszlánrend parancsnoki fokozatát Papp Istvánnak, a Debreceni Tudományegyetem finnugor tanszékvezetőjének, Lakó Györgynek, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem finnugor tanszéke vezetőjének, Keszi-Kovács Lászlónak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz-professzoranak, a finn Oroszlánrend elsőosztályú lovagkeresztjét pedig Képes Géza költőnek. Ez utóbbi kitüntetést kapta Kodolányi János író is. Érdem Olavi Raustila szerdán fogadást adott a Gellért-Szállóban. A fogadáson megjelent F ock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, dr. Ajtai Miklós, dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyetlesei, dr. Bíró József, dr. Csanádi György, Nagy Józsefné, Péter János, a kormány tagjai, a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja, (MTI) Podgornij és Paasio helsinki beszéde Helsinkiben folytatódnak Finnország függetlenségének jubileumi ünnepségei. Kedden este tüzérségi díszsortüzet adtak le az ötvenedik évforduló tiszteletére. Kekkonen finn államfő vacsorán látta vendégül Podgoraijt, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökét és Bertil svéd herceget. Paasio miniszterelnök szintén vacsorát adott az ünnepségeken részt vevő külföldi delegációk, köztük Podgornij kísérete tiszteletére. (Folytatás a 2. oldalon.) Telefoto - MTI Külföldi Képszolgálat Podgornij üdvözli Kekkonen elnököt