Délmagyarország, 1967. december (57. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-03 / 286. szám

» Énbennem öleli meg hősét az újnak készülő világ József Attila HARMINC ESZTENDŐVEL EZELŐTT, MI. DECEMBER 3-AN BALATONSZÁRSZÓN EGY ÁTHALADÓ TEHERVONAT VEGET VETETT A XX. SZAZAD EGYIK VILÁGVISZONYLATBAN IS KIEMELKEDŐ KÖLTŐJE. A .72 ÉVES JÓZSEF ATTILA ELETÉNEK. ARBAN AZ 1DÖZEN JÓZSEF ATTILA MAR ÜGY EREZTE, MAGARA MARADT AZ ELLE NSEC.ES VILÁGGAL SZEMBEN, IDEGEI FELMONDTAK A SZOLGÁLATOT. AMIKOR A VÉGZETES TETTRE ELHATÁROZTA MAGÁT. Kadar János Munkás-költő a munkások között a munkások, már akkor ismert, kedvelt ezrei. Porra- verseit, a ..Munkások -at, a Szakszervezetének budapesti, dalmi költészete már akkor ..Mond mit érlel"-t, a „Kíilközponti székházában, a Ka- egy nemzedéknyi ifiúmun- városi éj"-t. a „Város perezinczy utcában ..Proletárkul- kast. nevelt, emelt fel a szo- mérí'-t az ifjúmunkások szárára" címen volt egv elő- cialista kultúrához, s nem zai tanulták meg kívülről és adás. az akkoriban Kötelező keveset közülük a szocialista szavalta* minden lehetséges kultúrán keresztül a konu alkalommal. S művein kemozgalomhoz, a resztül ismerték, magukénak (állották, „a munkások !<ölA 930-as években nagy- töje"-nek nevezték József rábban felvett tagját — ak- számú munkás-kultúrcsoport Attilát. De ez nem is leltekor 19 éves. vasas-ifjűrnun- tevékenykedett a kommu- lett másképp. E kultúrestek kást — elvitt egy elvtársam rusta párt eszmei irányítása, hallgatói kommunisták. a erre az előadásra. A szak- a közvetlen, vagy köztetett szakszervezeti-ellenzéki mozszervezet zsúfolásig telt, nagy- szervezeti vezetése alatt, galomban részt vevő osztálytermében egy világos, nagy Ilyen volt a Mozgás-kórus, öntudatos, kommunistaszimelmondott a vasas-tornászok, a bőripari patizans. forradalmi munkákul- munkások. nemesfémipart sok voltak. A hallgatóság munkások szakszervezetében, negyede-harmada a I-Torthy. tálvharcban. Megismertem és kevés kivételtől eltekint- fasizmus börtönéből éppen ugyanakkor egy jó elvtársat, ve. valamennyi szakszerve- szabadult, vagy oda útban nagy zelben létrejött és működött levő harcos munkásokból. 11)31 szeptember végén a évek elején Nemesfémipart Munkások ifjúmunkások rendőri bejelentés és -mgedély nélkül. Engem, az ille- munista gáiis Kommunista Ifjúmun- pnithoz. kás Szövetség két héilel komegg.yőzé -erővel előadást hallottam a túra jelentőségéről az oszhiircos kommunistát, Az utolsó versekből Ős patkány terjeszt kórt.. ŐJ patkány terjeszt kórt miköztünk, o meg nem gondolt gondolat, belezabál, amit kifőztünk, s emberből emberbe szalad. Miatta nem tudja a részeg, ha kedvét pezsgőbe öli, hogy iszonyodó kis szegények üres levesét hörpöli. S mert a nemzetekből a szellem nem facsar nedves jogokat, hát egymás ellen új gyalázat serkenti föl a fajokat. Az elnyomás csapatban károg, élő szívre, mint dögre száll — s n földgolyón nyomor szivárog, mint hülyék orcáján a nyál. Lógatják szárnyuk az Ínségnek gombostűjére szúrt nyarak. Bemásszak lelkünket a gépek, mint aluvót a bogarak. Belsőnk odvába bútt « hálá.3 hűség, a könny lángba pereg — úzi egymást n, bosszúállás vágya s a lelkiismeret. S mint a sakál, mely csillagoknak fordul kihányni hangjait, egünkre, hol kinok ragyognak, a költő hasztalan vonit... Óh csillagok, ti! Rozsdás, durva vastőrökül köröskörül, hányszor lelkembe vagytok szúrva — (itt csak meghalni sikerül). 5 mégis hízom. Könnyezve intlek, szép jövőnk, ne légy ily sivár!... Bízom, hisz mint elődeinket, karóba nem húznak ma már. Majd a szabadság békessége is eljön, finomul a kín — s minket is elfelednek végre lugasok csendes árnyain. 1937 Töredék a nyelvről J/yUL -jjt l*A-í embert, nagy költőt: az elő- kulturcsoport. ado József Attila volt. Attól kezdve néha láttam Rendezvé- munkásnőkböl állott. Nem nyeik a szakszervezetek he- nehéz megérteni, hogy a lyiségeiben, az alsógödi. a munkások, az osztályöntudasokat hallottam róla, sok- budakalászi dunaparti mr.n. toe munkások, harcos komszor hallottam szavalni ver- kás-slrandtelepeken. a budai, munisták életét, fájdalmát, seit; majd a sors úgy hozta a pilisi hegvekbe vezetett tö- reménységét és követeléseit magával, hogy élete válsá- megtúrák, kirándulások pi- zengő József Attila-verseket 19(5- ban henöhelvein voltak. E nvjn- ez a hallgatóság mindenkor találkoz- kas kultúrmozenlom átfogott forró lelkesedéssel fogadta. gos szakaszában, ismét szemelvesen tam vele Korong utcai la- néhány ezer — főleg fiatal Ki írla meg még rajté, kívül kásán, s akkor hosszasan be. — munkást, és számos szék. magyar nyelven ügv mit érszélholtem vele az őt foglal- táriáous hibá'a e'lenére is, zett és élt át a Horthy-fasiszkoztató politikai és szemé- fontos és nagv szerepet töl- ták börtönében a kommunislyes természetű kérdésekről, tött be az ifíumunkásság ta mozgalom harcosa, mint Ezt. követően még egyszer forradalmi fejlődésében, po- ő megírta a „Lebukott" című volt alkalmam vele röviden lltikai és kulturális neveié- versében? Senki sem. Ezért beszélni, s azután már csak seben. volt az, hogy akkoriban, József Attila e munkás- hozzánk, ifjúmunkásokhoz! — mint annyian mások — a lesűjló újsághírből tudtam kultúrrendezvénvek közöl kevés ember és egy költő matt a minket ért nagv sze- nem kevésben vagv szerve. sem állt, olyan köze', mint reiicséilenséget, hogy József zóként, vagv előadóként sze- éppen ő. Attila az ember, nincs többé, mólyesen részt vett. De ami hogy reám. ennél fontosabb, nem volt ismertem olyan rendezvény, melyen hatással valamelyik verse műsoron jelleme, ne lett volna — legalábbis mindazokon melyeknek szervezői súlyt helyeztek a Kétségtelen, aki személyesen őt. müvein kívül volt kristálytiszta izeretetreméltósága egyszerűségében nagy embersége (A Csillag rimű irodalmi folyóirat 1955. májusi számában megjelent visszaemlékezés részlete.) J. fi IC -A^-r/isA , „S 4 -IAte-JUr "ÓU* t TJ-P?.-/*^. evÁJjj^ü , >(ft( » n^uO- __ jXrol éó-rö-, 4M - /^-^-J '-t-V.K ...ji^d- A-A ti fliJxK n • /» /G'jl—^jgJ J^i^^j /Ley-ii^V cetn-eA /*-s-,J-o 1 "f-«-/• A — J jy - Vuu^,' ro-te-Jj. i i fej*-,' *-> « »<-+-*( , w-iíAj-rv^hALeA t „ A XíttJA -V"4- • Nyelvünk ízei gazdagon kiforrtak. A magyar szóból finom műszer lett. zajtalan sebességű gép. mellyel a mérnöki elme könnyedén alakítja fogalmait. De a lélek homályos vidékeit is lágyan -kiemeli mélyeiből költőink ihlete. Nyelvünkkel megmintázhatjuk a kővágó motorok pergő zaját, s az udvar sarkóban gubbasztó marok, nyi szalmaszemét alig-alig zizzenő rebbenését. Egyszóval nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai. Mi is ősiek és modernek vagyunk, európai magyarok. Mérnökök, üzletemberek, szántóvetők és költök népe. József Attila 1931-ben írott töredéke egész lenyűgöző egyénisége politikai és művészi sikerre is. De kétségtelen tény az is Müveit fgv megismerték hogy József Attilát nemcsak mindazok, akik a 30-as évekazok szerették é* tiszteltek, ben érettek kommunistává, akik személyesen ismerték, vagy kommunistaszimpatihanem már a harmincas zánsokká Budapesten. A Simái Mihály Erdő és szivárvány József Attila emlékének Lángok megpaskolták cseperedöben, erdővé istenedett megis. Csupaszon csattogott a jégesőben, mégis megtudták róla, hogy szivárvány. Arca im földereng a földfelhőból. Kihűlt, i mégis forrón szétáradt köztetek. Különös dolog, ugye, emberek, különös dolog mindétig vele élni. Ránézni és egyre érezni, hogy nő; s mig kortárs költök öregen születnek, Ó zöld-szelesen, frissen, mint kamasz-erdő csendül, tavaszodik, jövőt lobogtat. Im. bűnbánó sinek kígyóznak a nevével, l nézzétek: vezeklő tehervonatok viszik a tollából-lobbant gondolatot, hadd keveredjen el az elevenekével. Versei homlokosan, szikéran elödobognak, Konok vas-zöngés támad a pódiumokon. Piros lázául az utókori pirosnak itt forrong rendért-pártütő költészete. Sugárzó csillagok! Ruxogtok még szivéből, hogy az emberi arcot céllal beragyogjátok. „Nincs alku — én hadd legyek boldog!"... egyre szólongatja népével a világot. Csoszogi, az öreg suszter Ama néhány szépprózai mű közül. amellyel József Attila megpróbálkozott, ez az elbeszélése vált egyedül maradandó értékűvé. A költő eletében ez sem jelent meg. először a Népszava 1939. december 5-1 száma közölte. Életrajzi élményanyaga nyilvánvaló, s nagyon valószínűvé teszi, hogy lényegét illetően átélt esemény művészi megformálása. Tudatosan vagy öntudatlanul: József Attilának ez az írása párja, megfelelője Móricz Zsigmond remekének, a Hét krajcárnak. Csoszogi, az öreg suszter, ott ült háromlábú székecskéjén az ablak mellett, hogy jobban lásson, amikor öltögeti a keményhegvű szurkos fonalat. Az ablak ugyan éppen nem mondható tisztának, a hideg is behúz már rajta — de mit tesz a/. Csoszoginak. az öreg suszternak, aki ha azt mondja, hogy a cipő meglesz estére, akkor azt úgy lehet tekinteni, mintha maga az újonnan talpalt, tükrös szélű cipő nyikorogna az ember lábán. Igaz. hogv Csoszoginak, az öreg suszternak fűtenivalója sem igen volt, de meg ki hallott olyat, hogy egv szegényemben egv címzetes cipészmester, aki bizony csak foltozó suszter, októberben begyújtson a háromlábú kis vaskályhába. A kályha ilyenkor még a padláson hűl, még előbb szuszogva le kell hozni és lekefélni a vasporos kefével. Csoszogi. az öreg suszter tehát az ablak mellett ült, az alacsony asztalka előtt, amelyen keresgélni szokott, mert hisz nem lehet olyan könnyen eligazodni a rengeteg szögletes skatulya meg kerek plédoboz között. Nagyon sok a lapos skatulya, a szoba is az. Alacsony mennyezetű, mintha görnyedt volna, mint maga Csoszogi. az öreg suszter. Hogv lehet valódi embernek ilyen kitalált neve? Ügy, hogy néha. amikor jókedvében találták és megkérdezték tőle. hogy s mint van. azt felelte tréfásan: „Hát csak szoszogok. csoszogok". Persze, ilyesmit nem kérdeznek az embertől, ha bosszankodik, nála is csak olyan alkalmakkor érdeklődtek ebben az irányban, amikor a szeme hunyorgásán látni lehetett, hogv no. most még meg is lehetne cirógatni. mert elérti a tréfát. Hogy öreg. az meg különösen látnivaló, énhez nem kell nagyon szemügyre venni a képéből köröskörül kiálló szürke körtéket. S hogy suszter, azt ő maca jelentette ki, amikor valaki talpalnisarkalni való cipőjét hozta azzal, hogv „tessék jól megvarrni, Csoszogi bácsi, lefeslett a kapli!" Aztán ez a valaki még hozzátette, némi kényszeredett mosollyal: „Talpalással egyelőre nem lendítem fel a tisztes eipészipart!" Erre Csoszogi. nz öreg suszter amint vizsgálgatván, az orra elé tartotta az említett lábbelit, mintegv sértődötten, de lassan és határozottan fölemelte fejét, kissé oldalról ránézett a zavart mosolyba burkolódzó péklegényre, és bosszúsan, de önérzetes, tájékoztató hangon odamondogatta: „Suszter vagyok én. nem cipész!" Amire a péklegény még zavartabban. még tájékozatlanabbul mosolygott, ő meg. nem kapván választ, széles fekete hüvelykujjával nyomogatni kezdte a cipő kapliját és a hibák tanulmánvozásába mélyedt, Csoszogihoz, az öreg suszterhoz, ezúttal egy gyerek állított be. egy gyerköc, piszkos-szalma színű ha.ján háí> racsapott sapkában, amelynek hátul úgy lógott ki a bélése, mint ami tömzsi. fekete nyelvet ölt a világra. Az ellenző alatt fakó arc, amelyből zöldfőzelék színű szemek villantak elő, mint patakocskától derűs oázis a sivatagban. vagy mint a sártól szikkadt cipőre freccsent kenőcs. Kiskabátját nagy emberre szabták, nem kisgyerekre, de nagy ember nem igen hordhatja ekkora foltokkal a könyökén. pláne ha a varrás mellett már megint feslik a szövetje A kabát alatt lógott a nadrág gondolkodásra késztető üleppel; szára vége ott harangozott tenyérnyire a boka fölött. És a cipő. Igen, a cipő. Azt már javítani hozta a gyerek. — Jó napot! — mondta, amikor belépeti. Olyan hangon szólt, mintha még nem döntött volna egészen, hogy nagyon bátor legyen-e. vagy nagyon félénk. Csoszogi. az öreg suszter rsak a szemével nézett oda, meg se mozdította a fejét. — Mit akarsz? — morogta, mint aki nem akar egészen goromba lenni. — A mama küldött, hogv tessék kijavítani a cipőmet — felelte a gyerek. — A mama mondta, hogy egy foltot kell rátenni As akkor tart még. — Hol az a cipő? — A lábamon — hangzott a világ legtermészetesebb hangián. Csoszogi, az öreg suszter hallgatott B DÉL-M4GYAROR5IAQ Vauriup. 1987. deeemhar *