Délmagyarország, 1967. december (57. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

KEM IGAZ, hogy nincs anyukánk, mert sokszor főnnek tde nénik a nevelőotthonba, hogy kisfiút talál ja nak maguknak. Mi iokan vagyunk itt gyt­rekek, nem tudjuk már, hogy kerültünk ide, de akik időn­ként eljönnek értünk, hogy hazavigyenek vasárnapra, szünidőre, bizonyára tudják, mert sohasem kérdezik. Va­sárnaponként szépen felöltözünk, iígy várjuk a látoga'ó­kat. Szoktunk tőlük kap ni ajándékot U. Az újszegedi kenderfon ógyárből autót ls kfV.denek értünk télapó ünnepen és kaiesonykor, ezt a sok játé­kot is mind tőlük kaptuk. Azért mégis azt szeretjük legjobban, ha megtetszünk egy néninek, vagy bácsinak, aki hazatüsz bennünket Van olyan is kőztünk, akiért nem jön soha senki. Így mondták a gyerekek a nevelőotthonban. Korán reggel Jütt Szélpál Jánosné a két Sárközi fiúért. Anyukának szólítot­ták. A konzervgyár gyűmőlcskonyháján dolgozik, a „I/enln" szocialista brigádban. Tizen gondoskodnak a két fiúról. Az édesanyjuknak nem kellettek. Öreg karácsony Gyerekkor Erről sokat tudnék be­szélni. Amikor anyám meg­halt, nyolcéves voltom. Pár ér múlva elment apám is. Árván maradtunk. Három gyerek, kenyérkereső nélkül. Ez meghatározta az élete­met Voltom én béres, meg mindenféle. Később inas négv évig. Nyaranként meg eljár­tam markot szedni. Derek­egvházára, Arpádhalomra jártok Innen a homokról az emberek. Két mázsa, két és fél mázsa búza volt a bé­rem. Ezért dolgoztom egy hónapig. Sokszor azt hit­tem, már nem is bírom to­vább. De bírnom kellett Amit kerestem, art is el­vette a mester tőlem. Do­rozsma n tanultam a cipész szakmát Jót nem mondha­tok róla. Hajnaltól éjfélekig dolgoztom, amit csak kel­lett Szabadszállásra költö­zött innen a mesterem. Vele mentem. Egy napon megpo­fozott Éjszaka fogtam a kis ládámat beleraktam a kala­pácsot, árt és a kést Ami az enyém volt. Hajnalban el­szöktem. Kerülő utakon jöt­tem, nehogy visszavitessen. Éjszaka Kiskunmajsára ér­tem, a szérűskertben alud­tam. Holtfáradton, éhesen érkeztem haza Bordánvba. Nagybátyám vtssza akart küldeni. De nem mentein. Ha én egyszer eljöttem, visz­sza már nem megyek. hoz. De nagy tüzet, aknatü­zet kaptunk. Azon vettem észre magam, senki sincs mellettem. Átlőttem a bal karomat. Sopronba kerültem. Aztán meg szabadságoltok. Számomra véget ért a há­ború. Nem vonultam be, itt­hon vártam meg, Bordány­ban a felszabadulást Megszerveztük a pártot. Szegedre jártunk robotra. 1945 januárjában pártmegbí­zott lettem. Sokat lehetne erről beszélni. Jártuk a ta­nyákat agitáltuk az embe­reket Sokan elmondták, nem szavaz itt más a kommunis­tákra, csak Dudás Imre meg a felesége. A 47-es választá­sokon háromszor-négyszer annyi szavazatot kapott a Kommunista Párt mint 1945­ben. Ctközhen A háború Később Sze­Szomord. komoly gyerek az árva Bo­dor Pista. Szabó Aurél és családja kedvesen fogadják, ha eljön. Messze la­kó egyetlen nővér* helyett új testvérre talált a hl« Editben. Pista szereti a köny­veket. tanulni akar, t • csendes gyerek­kel szívesen foglal­koznak. ' geden, a So­mogyi telepen Márta Lajos­nál tanultam, nála szaba­dultam. Jó ember volt Jár­tok hozzá sokan, újságokat, pártkiadványokat olvastunk, 1937-ben beszerveztek a Szo­ciáldemokrata Pártba. Ekkor kapcsolódtam, én a munkás­mozgalomba. Mint segéd, többfelé dolgoztom. Pesten is. Aztán meg jött a háború, a katonaság, a front. 1942-ben leszereltek ben­nünket. Hazajöttem Bor­dánvba. Meg is nősültem. De már tavasszal. 1943 tavaszán újra kivittek a frontra. At ! akartunk szökni az oroszok­ERelepül­tünk a Du­nántúlra. Pártiskolára ke­rültem, aztán járási párt­titkár lettem. Becsületesen éltem, becsületesen dolgoz­tom. De az ötvenes évek en­gem is kikezdtek. A vége az lett kizártak a pártból. For­dulhattam akárhová, nem se­gített senki. A családom ha­zajött a faluba. Rövid ideig Sztálinvárosban dolgoztam. A végén haza kellett jönnöm nekem ia. Gazdálkodtunk az apóssal. De a mozgalomtól nem tud­tam megválni. Megéltünk. .Később már egyedül gazdál­kodtam. Az egészben az a legfájóbb, hogy a feleségem ebben az időben is párttag maradhatott Sőt párttitkár. Pedig engem azért büntet­tek, mert az apóst kuláknak bélyegezték. ötvenhatban újra szervez­tük a pártot.. Ismét jártuk a tanyákat November 4-én alakítottuk meg itt Bor­dányban a kommunisták pártját. |Egy enes út A többit már mindenki ismerheti. Az én sorsom is elrendeződött. Visszakaptam a párttagságomat. Amikor meg a faluban megalakult 1958-ban a Munkásőr Tsz, elnökének választottak. Párt­titkár is voltam, meg nök is. Nem volt könnyű az inch>­lás. Kevés földet hoztak be a tagok, jószágunk se volt Egy lócsós kocsival, rossz ló­val hordtuk a műtrágyát De élni akartunk. És már az el­ső esztendő sikerült szépen fizetett Negyven forintot ért egy munkaegység. Micsoda idők voltak! Irodára se ju­tott a fókönyvelőnó kony­hájában rendezkedtünk be ideiglenesen. Mi hittünk ab­ban, amit csinálunk. És na­gyon akartuk. Sikerült ÍT , » Gvermekko­I hág í romban sok­szor megfogadtam. vissza­szerzem én még az apám házát Itt volt ahol most • szövetkezet irodája álL Né­hány éve bontottuk le a kis házat R helyébe építettük ezt a szép szövetkezeti iro­dát Szóval, a ház újra a miénk lett.. Amikor bontot­ták a régit, azt a kicsit amit elárvereztek hajdanán a fe­jünk fölül, nem sajnáltam. A sors, az élet igazságot ho­zott nekem. Most már egyenesbe ér­tem. A fiam, a lányom és az unokám sorsa is ilyen. Ilyen lesz. Ahogy öregszik az em­ber, el-elgondolkozik ezen. Az úton, amit megjárt, amit végigjárt Latolgatja, meg­bánt-e valamit Én nem. így kellett lenni. Az idén Csehszlovákiában jártam. Kétéves az unokám, Imike. Egy nagy mackót hoztam neki, meg két pár cipőt Piros cipőt fehér ci­pőt. Mindene megvan a gye­reknek. Játékok is. De kará­csonyra megint kap tőlem valamit. Ne legyen hiánya semmiben. Együtt ünnepe­lünk. Együtt örülünk. Ebben is igazságot kaptam. Hiszen sokszor nem volt nekem ka­rácsonyfám. Meg semmim. Rólunk megfeledkeztek az ünnepek. Csak egy kicsit óreg ka­rácsony ez már. Az ötvene­dik év küszöbén. Még ha sok is jön belőle, akkor se lesz elég. Sz. Lukács Imre , 1 ­mm Négytagú rfüany­rzereló brigád dolgo­zik a textllmúvek­ben. Kováts László, Tézsla Pál. MaróM József és Zádnri Ti­bor. A négy férfi me­leg szerelettel fog­lalkozik a kedves ar­cú Juhász Istvánnal. A villanyszereink, akik mos! fényképe­zőgépet vásároltak a kisfiúnak, a Kandó Kálmán szocialista brigád tagjai. Ezeket jegyeztük fel egy ünnepnapon a nevelőotthonban. Somogyi Károlyné képriportja A rnhagyári Rákó­czi-brigád Csámpai Ferkót választotta. Az asszonyok — a nyolcórás műszak után elfáradt házi­asszonyok és édes­anyák — felváltva látják vendégül ott­honukban a kisfiút. Tizennyolcan vállal­ták. hogy megoszt­ják vele otthonukat és anyai szeretetü­ket súlyos beteg édesanyja helyett. étnyelrű napi­lapunk közve­títésével Jutott tu­domásunkra az egyik Svájci lap érdekes tájékoztatója egy kü­lönös útikalauz ösz­szeállításáról. Az eu­rópai városok láto­gatóit. az idegien tá­jak kedvelőit- az. or­szágok « mégismeré sének vágyától fű­tött vándorokat öt nyelven megfogal­mazott szidalmakkal látják el, figyelembe véve a legkülönbö­zőbb helyzeteket. A The Insult Dictio­nary címbői Ismerős szó világlik ki: in. zultus; nrw. a szótár vagy kifejezésgyüjle­mény inzultusokra, össreütk özések re vértezi fel tulajdo­nosát. Nézzünk néhánv esetet! Ha a vendég elégedetlen az el­szállásolással. akkor a kör et közöket mondhatja (zengzetes angol, francia, ne­met. olasz vagy spa­nyol nyelven): Akadt, már '.'alaki, aki tovabh bírta itt egy éjszakánál? Vagy Az ember eb­ben a szállodában hullaszagot érez. A vendéglőben ugvan­ezeken a nvelvekei meg lehet mondani, hogr a legyet., smelv a levesben található. Valói an kitűnően megfőzték, vagv ha túl kicsi az adag: .elfelejtettek nagyí­tót. mellékelni." Elö­adódhatik, hogy va­lamelyik jóhangulatú gathat különböző szótárakat és inzul­tusok esetére hasz­nos tudnivalókat tartalmazó könyve­ket. Tapasztalataink szerint nálunk úgy áll a dolog, hogy Hogy az a magasságos! — öt nyelven turista, aki magával hozza a szidalmak ötnyelvű szótárát, rokonszenvesen meg­kérdezi a fodrásztól, hogy ma hány fü­let vágott le. A kiadó az előszó­ban elhárít magáról minden felelősséget. Elvégre nemcsak az ide-oda érkező tu­risták csomagolják be ezt a könyvet, amely egyedként száz ol­dalon sorolja fel a legkülönbözőbb hely­zetekre érvényes és alkalmazható fulán­kos. csípős megjegy­zéseket. hanem a másik ügyiéi is íor­nem nagyon érdemes összeállítani és ki­adni ilyen munkát. A szidalmak és go­rombaságok mifelénk szájhagyomány út­ján amúgvis terjed­nek. s a hétkÖ7,napi élet számos alkalmat és fórumot kínál ..bevetésükhöz". Nem nagyon panaszkod­hatunk: szépen, rend­s7eresen be is vetik őket. A fordulatokat, sértéseket, károm­kodásokat sokán cif­rázzák is: egyéni stí­lust honosítanak meg. Ami írásban, nyomtatásban meg­jelenik, az inkább ermek a jelenségnek lvorholása. Korhol­nivaló pedig bősége­sen akad. mert az elmúlt évtizedekben szinte polgárjogot nyert a drasztikus szavak használata: eldurvult az embe­rek közti érintkezés nyelve, sikk lett a trágirságok, durva­ságok használata — még kollegák között is. Ügy tűnik, hogy a fránya toll forga­tók. moralisták s az egészséges társadal­mi együttélés őrei nem teagálnak elég élénken és szenvedé­lvesen a rusztiku­sa bh megnyilatko­zásokra. Lám, kül. földön érllk a csízi­ót: ha S7rt akarják, hogv érdekesebb le­gyen a modor. a szükséges szidalma­niakat ki ls nyomtat­ják, s elhelyeziK az állampolgárok bó­rör cljében. A magyar állam­polgárok bőröndjé­ben is jutna hely egy — egészen más jellegű könyvecské­nek. Mintha ná­lunk most inká'ob udvariassági ezótár összeál 1 ítása lerína időszerű. Elegendő volna egy nyelven ls! Sárközi Andor fi 0fL-*Dt«rAftOftS2M * IMI

Next

/
Thumbnails
Contents