Délmagyarország, 1967. december (57. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-23 / 303. szám

Hz európai szocialista országok külügyminisztereinek tanácskozása Közlemény a varsói megbeszélésről I9B7. december 19—21-ig Varsóban az európai szocia­lista országok külügyminiszterei tanácskozást tartottak, amelyen Ivan Basev, a Bolgár Népköztársaság külügymi­nisztere, Jan Pudlak, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság külügyminiszterének első helyettese, Marko Nikezics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügy­minisztere, Adam Rapacki, a Lengyel Népköztársaság kül­ügyminisztere, Péter János, a Magyar Népköztársaság kül­ügyminisztere, Ottó Winzer, a Német Demokratikus Köz­társaság külügyminisztere, Mihail Marin, a Román Szo­cialista Köztársaság külügyminiszter-helyettese és Andrej Gromiko, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének külügyminisztere vett részt A tanácskozás résztvevői behatóan megvizsgálták a közel-keleti helyzet fejleményeit és kicserélték az ebben a kérdésben kormányaik rendelkezésére álló információ­kat. Megállapítást nyert, hogy az imperialisták beavatko­zásának következményeként a Közel-Kelet még mindig a rendkívüli feszültség jegyében él. A világ országai több­ségének világosan kifejezett akarata és az ENSZ határo­zatai ellenére Izrael továbbra is megszállva tart arab álla­moktól elrabolt területeket, s ennek révén politikai és más előnyökhöz kíván jutni. A Szuezi-csatorna, amelynek óriási jelentősége van a nemzeti hajózás és a kereskede­lem szempontjából, frontvonallá változott és szünetel rajta a hajózás. Számtalan nélkülözés és nehézség lett a más­fél millió arab menekült osztályrésze, akiknek földje és otthona megszállás alá került. A helyzet ebben a térség­ben újabb robbanás veszélyével fenyeget. A térségben fennálló és szándékosan szított feszült­ség mögött meghatározott imperialista körök, elsősorban az Egyesült Államok imperialista köreinek messzire nyúló tervei és szándékai húzódnak, amelyek a terület népeinek szemében mélységesen ellenséges neokolonialista rend visszaállítását célozzák az Arab-Keleten. Ebből a cél­ból kísérletek történnek arra, hogy a Földközi-tenger me­dencéje az agresszív politika térségévé váljék. A külügyminiszterek országaik nevében szolidaritásuk­ról és támogatásukról biztosították a baráti arab államo­kat, amelyek igazságos harcot folytatnak az imperialista és neokolonialista mesterkedések ellen, törvényes jogaikért és érdekeikért, függetlenségükért és állami szuverenitá­sukért, nemzeti egységükért, gazdasági és társadalmi ha­ladásukért. A tanácskozás résztvevői üdvözölték a mielőbbi politikai rendezés érdekében fellépő Egyesült Arab Köztársa­ság és más arab államok kormányainak a Közel-Kelet problé­máinak megoldásával kapcsolatos konstruktív magatartá­sát. A miniszterek ugyancsak üdvözölték ezeknek a kor­mányoknak az arab államok akcióegységének megerősíté­sére irányuló törekvéseit is, amelyeknek célja a neokolo­nializmus ellenséges politikájának, a közel-keleti imperia­lista agressziónak, az arab államok belügyeibe való impe­rialista beavatkozásnak a visszaverése. Ezzel kapcsolatban a miniszterek kedvezően fogadták az arab államfők Ra­batban megtartásra kerülő értekezletének gondolatát. A tanácskozás résztvevői egységesen hangsúlyozták, hogy a Közel-Keleten a béke helyreállításának és meg­erősítésének fő és elengedhetetlen feltétele az izraeli csa­patok visszavonása az arab államok valamennyi elfoglalt területéről a június 5-e előtti állásokba. Ezzel kapcsolat­ban rámutattak a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata végrehajtásának nagy jelentőségére, mely ha­tározat követeli az izraeli fegyveres erők haladéktalan ki­vonását az összes elfoglalt arab területről és kihangsúlyoz­za a katonai eszközökkel történő területszerzés megenged­hetetlenségét. A Biztonsági Tanács határozata ezen alap­vető részének gyengítését célzó minden értelmezés ellen­tétes a határozat szövegével és szellemével. A miniszterek egyidejűleg hangsúlyozták: az ENSZ minden e térségben levő tagállamának el kell ismernie, hogy mindegyiküknek joga van önálló nemzeti államként létezni, békében és biztonságban élni. Izrael arra irányuló ténykedése, hogy megtartsa a megszállt arab területek bármely részét is, akadályozza az adott térség más prob­lémáinak rendezését a fenti elvek, valamint a belügyekbe való be nem avatkozás és a területi sérthetetlenség elvei­nek alapján. Az ilyen ténykedést el kell ítélni. A miniszterek véleménycserét folytattak arról, hogy milyen lépésekkel lehetne előmozdítani a közel-keleti problémák politikai rendezését a Biztonsági Tanács emlí­tett határozata végrehajtásának síkjában. Elhatározták, hogy a tanácskozáson részt vett országok folytatják a szükséges konzultációkat a közel-keleti hely­zet kérdéseire vonatkozóan. A tanácskozás résztvevői kifejezték továbbá a szocia­lista országok szolidaritását a jemeni nép igazságos harcá­val, amelyet függetlenségéért és szuverenitásáért folytat az imperialista és reakciós erők mesterkedése! ellen. E mesterkedések a neokolonialista uralom megszilárdítását célozzák az Arab-félsziget déli részén. A tanácskozás részt­vevői úgyszintén üdvözölték az új független arab állam, a Dél-jemeni Népi Köztársaság megalakulását. A tanácskozás a teljes egység és a szoros elvtársi együttműködés szellemében folyt le. (MTI) Péter János hazaérkezett Péter János magyar kül- köztársaság külügyminisz­ügyminiszter és a tanácsko- tere, aki néhány órás buda­záson részt vett delegáció pesti tanácskozás után foly­tagjai pénteken visszaérkez- tatta útját Szófiába, Fogadá­tek Budapestre. A magyar sukra a repülőtéren megje­delegációval együtt érkezett lent Mód Péter, a külügyi Ivan Basev, a Bolgár Népr miniszter elfő helyettese. VILÁG PROLETARJAI, EGYESÜLJETEK1 57. évfolyam, 303. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1967. december 23. Hz országgyűlés megemelte a jövő évi költségvetési Befejeződött a parlament ülésszaka A népgazdaság 1968. évi terve megfelel a harmadik ötéves terv gazdaságpoliti­kai irányvonalának, számol az elmúlt évek fejlődésének tapasztalataival és az 1968. január elsején életbe lépő új irányítási rendszer kö­vetelményeivel. A terv ki­alakítását sokoldalú munka előzte meg. Harmadik ötéves tervünk végrehajtásának eddigi ered­ményei megalapozzák, jö­vőbeni feladataink pedig in­dokolják a gazdasági me­chanizmus reformját. Az elmúlt két év egyik fontos jellemzője, hogy az ötéves tervben számítotthoz képest megyorsult a nemzeti jöve­delem ét ezáltal a fogyasz­Az országgyűlés ülésének harmadik napján, pénteken a képviselők folytatták az 1968. évi költségvetési tör­vényjavaslat vitáját. Első­ként Párdi Imre, az Orszá­gos Tervhivatal elnöke szó­lalt fel, majd sorrendben dr. Ortutay Gyula Bács-Kiskun megyei, Szekeres László jászberényi, dr. Babics An­tal budapesti, dr. Lukács János Zala megyei. Major Tamás budapesti képviselő, Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejleszté­si Bizottság elnöke, Kocsis József soproni, Bőhm József Somogy megyei, Pályi Sán­dorné Veszprém megyei és Listár Sándor dunaújvárosi képviselő kapott szót a dél­előtti ülésen. Délután Uhljár Mihály békéscsabai, Szőke Antal budapesti, dr. Hargitai Katalin Vas megyei, S. He­gedűs László Pest megyei képviselő szólalt feL Minthogy több képviselő nem jelentkezett szólásra, Kállai Gyula, az országgyű­lés elnöke megadta a szót Vályi Péter pénzügyminisz­ternek, aki válaszolt a fel­szólal áísokra, összefoglalta a vitát, majd dr. Bognár Jó­zsef, a terv- és költségvetési bizottság elnöke bejelentette, hogy a terv- és költségvetési bizottság a vitában elhang­zott javaslatok megvitatásá­ra ülést tartott. A bizottság vita után úgy döntött hogy eredeti módosító javaslatát tartja fenn. A terv- és költ­ségvetési bizottság a jövő év derekán — munkaprogram­ja alapján — megnézi, hogy a költségvetés helyzete, a gazdálkodás eredményei, az esetleges megtakarítások le­hetővé tesznek-e valamilyen változtatást — mondotta. Végül kérte az országgyű­lést, hogy a költségvetés ter­vezetét a terv- és költség­vetési bizottság módosító ja­vaslataival együtt általános­ságban és részleteiben fo­gadja el. Ezután határozat­hozatal következett Az országgyűlés — az ügyrendnek megfelelően — először a módosító indítvá­nyokról szavazott Egyhan­gúlag elfogadta a terv- és költségvetési bizottság módo­sító javaslatait, s ezzel 86 millió forinttal növelte az 1968. évi költségvetésre vo­Mlb Szilveszte rné. M simányi Ivánné és Komócsin Zoltán Csongrád megyéi kén viselők a ParUmenibea Kádár János és Bíszku Béla sz országgyűlés padsorában. A második sorban balról Győri Imre Csongrád megyei képviselő és Kálazi Józsel vezérőrnagy natkoző törvényjavaslatban foglalt kiadások összegét. Az egyéb módosító javas­latokkal kapcsolatban az or­szággyűlés ugyancsak egy­hangúlag úgy határozott, hogy azok most nem telje­síthetők, s a kormányra bíz­ta, hogy későbbi időpontban vizagálja meg sorsukat Az országgyűlés végül a Magyar Népköztársaság 1968. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot álta­lánosságban és részleteiben a már megszavazott módosí­tásokkal együtt egyhangú­lag elfogadta. Az ülésszak Kállai Gyula zárszavával ért véget. (A tegnapi ülésről Párdi Imre és Kiss Árpád felszó­lalását és Vályi Péter fel­szólalásokra adott válaszát ismertetjük.) Párdi Imre: Javul beruházási munkánk hatásfoka tás és a felhalmozás növe­kedése. Ez kifejezésre jut abban, hogy az ötéves terv­ben számolt évi 4,4 százalé­kos átlagos növekedés he­lyett a nemzeti jövedelem — két év átlagát tekintve — évente csaknem 7 száza­lékkal, a fogyasztás — ha­sonló módon számolva — 3,3 százalék helyett évente körülbelül 6 százalékkal, a felhalmozás pedig 5,5 szá­zalék helyett körülbelül 13 —14 százalékkal emelkedett. A gyorsabb ütem azonban nemcsak előnyökkel jár. Minthogy a növekedés nem mindenben volt arányos, néhány ponton — minde­nekelőtt az alapanyagellátás és a feldolgozó ipaj szükség­letei között, és néhány, a lakosság ellátásában fontos termék tekintetében — el­lentmondások, feszültségek jelentkeztek. Ez hozzájárult ahhoz, hoev külkereskedel­mi mérlegünk egyenlege a kitűzött követelményt nem érte el. Az 1968. évi terv, számol­va ezekkel a tapasztalatok­kal, a gazdasági növekedés mértékére az 1966—1967-es ütemhez képest mérsékelt előirányzatokat javasol. Szükséges aláhúzni, hogy a gazdasági fejlődés tervezett üteme megegyezik, sőt, né­mileg meghaladja a har­madik ötéves tervben az 1968-as évre előirányzott ütemet. Ennek megfelelően az 1968. évi terv a nemzeti Jövedelem csaknem 6 szá­zalékos és a fogyasztásnak is ezt megközelítő mértékű növekedését irányozza, elő. A felhalmozás növekedésé­nek ütemét a terv erőtelje­sebben mérsékli. Az elő­irányzat azonban így is va­lamelyest meghaladja az öt­éves tervben számított mér­téket. A népgazdaság 1968. évi terve, a gazdasági mechaniz­mus reformjával összhang­ban, a tervezés űj rendje szerint készült. A jövő évi terv már nem tartalmaz a minisztériumok és a vállala­tok számára részletes elő­írásokat. Az új gazdaságirányítási rendszer elveivel összhang­ban a terv közvetlenül ható operatív szabályozó eszkö­zöket is előirányoz. Népgazdaságunk 1968. év­re előirányzott fejlődésének egyik fontos feltétele a gaz­daság, különösen pedig a belső piac kielégítő egyensú­lyának biztosítása. A forrá­sok és a szükségletek ösz­szehnneolását — az éves tervekben — a két fő pia­con. a fogvasztási és a be­ruházási piacon jelentkező fizetőképes kereslet köz­ponti tervszerű szabályozása biztosítia. Attól, hogv e sza­bályozás milyen módon va­lósul meg. nem kis mérték­ben függ a számunkra ugyancsak elsőrendű jelen­tőségű külső piac, vagyis a külkereskedelmi forga­lomban érvényre jutó egyen­súly is. Az elmúlt két év gazda­sági fejlődésének már váz­latosan jelzett tapasztalatai alapján az a következtetés (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents