Délmagyarország, 1967. december (57. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-03 / 286. szám

Nemcsak kenyérrel élünk VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Nem az alaptétel körül folyik vita; anyagi és tudati tényezők együttes érvényesítését és ennek természetessé­gét a vitatkozók elismerik. A probléma mögött inkább a helyes elv alkalmazásának mikéntjéről szól a nóta. Igaz, hogy a témában például helyes álláspontot tükröz egy, a propagandisták számára készített előadásvázlat. Ezt írja egyebek között: „Azt akarjuk, hogy a lelkiismeretesség, az ügyszeretet, az odaadás, a szocialista eszme követése, a nagy társadalmi céljainkért való munkálkodás anyagi­lag ne legyen hátrányos a dolgozóra, hanem előnyös. A kérdéssel kapcsolatban azonban hangsúlyozni kell, hogy a leszűkített anyagi ösztönzéssel nem lehet mindent meg­oldani: üzemeink és falvaink politikai munkájában na­gyobb figyelmet kell fordítani az emberek tisztességére, ügyszeretetére, s arra, hogy a különböző pontokon dolgo­zó embereknek kötelességük is a szocializmusért harcol­ni, azt építeni. Az ösztönzés sorrendjét kell tehát egyes emberek felfogásában felcserélni: világosabban kell utalni a politikai és erkölcsi kötelességre, s ezt követhetik az anyagiak." Persze az ösztönzők sorrendjét a konkrét körülmények határozzák meg, mert például abban a köz­ségben. ahol elvtársaink jószándékkal ugyan, de plenáris ülésen megtámadják a gazdasági vezetőket a vélt magas fizetések miatt, ott alighanem az anyagi ösztönzők létjo­gosultságáért szükséges síkra szállni. Nem jutunk messzire, ha a helyes marxista termino­lógiának csak az általános hangoztatásánál maradunk. Ha az új irányítási rendszer közgazdasági alapvonásaiból indulunk ki, látjuk, hogy mindkét tényező érvényesítését „szabályokba" foglaltan is tartalmazza a közgazdasági eszközökkel folytatott irányítás. Az új irányítási metodika midkét tényezőre támaszkodik. A bérgazdálkodás törvé­nyesen szabályozott rendszerét szemügyre véve, az anyagi ösztönzés tágabb keretei lehetőséget biztosítanak, hogy a vállalat pénzbeli eszközökkel is ösztönözze a közhasznú, szocialista értékeket gyarapító munkát a vezetőknél és a beosztottaknál egyaránt. De ennek megvannak a pontosan fogalmazott határai és szabályi! Szó sincs arról hogy a korlátlan lehetőségek birodalmába lépünk jövő január else­jén. Aligha akad vezető, aki baráti alapon osztogatja az anyagiakat, mert az ő jövedelme, sőt egzisztenciája is a produkciótól függ. Szükségtelen tehát az olyan elméleti széjjeiválasztás, ami a valóságban nincs is meg. ' A magyar vezetőgarnitúra két évtizedes bizonyítékot nyújtott ahhoz, hogy bátran megfogalmazzuk: munkássá­gukban, magatartásukban az öntudati tényezők olyan mé­lyen élnek, amit nem valószínű, hogy aprópénzre lehetne váltani. Az inflációban már többségük vezető volt, az újjá­építés idejcn együtt a munkásokkal pénz nélkül dolgoztak, a kölcsönjegyzések idején nem féltek zsebbenyúlni, 1956 után azonnal rendbehozták a zilált termelést. Most is ezek a vonások a meghatározók, ellenkező esetben gyakrabban olvasnánk arról, hogy itt-ott „leköszöntek" megbízatásuk­ról. E helyett azt mondják: „megvalósítjuk, jól megcsinál­juk". A Népszabadságban a közelmúltban lefolyt vitában — és az egymásközti szóbeszédben — nincsen igazuk azok­nak, akik a harácsoló, kapzsi, kispolgári szellem föléledé­sétől tartanak. Ez a megállapítás nem zárja ki, hogy lokálisan, terü­letileg vagy egy-egy üzemben nem éledhet fel ilyen törek­vés. vagy nem érvényesülhet átmeneti harácsolási kon­junktúra. De meddig? Csak addig, amíg igazgatási, ható­sági, társadalmi szervek rá nem jönnek. Márpedig ez gyor­san megtörténik! A fogyasztói árak rendezése után előadód­hat, hogy konjunktúra lovagok lépnek fel, ez főként az esetleges hiánycikkek piacain, és megpróbálják lehúzni az egyéni „sápot". Lehet védekezni ellenük? Lehet, egészen az ügyészségi fogdáig! A vállalatok egymásközti kereskedelmi kapcsolatában — a piaci nexusokban — gyorsan kiderül, hogy ki kalkulált túlságosan nagy haszonnal. Az igények és a termelés találkozása lassan kiigazítja a túlzókat és a „nagy biztonsággal" dolgozókat, mert a magas termelői árral ellenke.* hatást lehet elérni. Sokkal tapasztaltabbak gazdasági vezetőink, semhogy megvárják az ilyen drasz­tikus gazdasági figyelmeztetéseket. Közgazdasági törvények mondanak ítéletet most. s nem személyi szimpátia, vagy antipátia határoz. Itt is közgazdasági szabályozók közé szo­rítottan formálódik a jövedelem. Nem szabad és nem lehet fetisizálni az anyagi és er­kölcsi ösztönzőkről szóló helyes marxista felfogást. Emiatt jelentkezik az az elutasítandó félelem, hogy a kispolgári önzés fölvirágzásának nagy veszélyével nézzünk szembe. ami eltörpíti maid a tudati erkölcsi tényezőket. Pedig erre márcsak azért sincs sok lehetőség, mert szociaista gazda­sági viszonyok és tulajdon alapján gazdálkodunk, terme­lünk és kereskedünk, s e tevékenységünk eredményessége visszahat a szocialista tulajdonviszonyok gyarapítására. Végzetesen nagy tévedés és még nagyobb kár lenne azon­ban a burzsoá elméleti közgazdaság automatizmusának je­lentkezését nem észre venni abban a másik téves felfogás­ban, hogy a közgazdasági szabályzók önmagukban is meg­oldanak mindent, tehát fölösleges ideológiai, politikai te­vékenységet folvtatni. Aki így fogja föl a közgazdasági té­nyezők belénésének hatását — enyhén szólva — nem Is­meri elég jól a szocialista gazdasági és társadalmi viszo­nyokat. Nem azért végzünk széleskörű ideológiai, politikai nevelőmunkát, mert az új irányítási rendszer objektív tár­sadalmi hatására kispolgári közerkölcsök élednének föl. hanem mert szocialista nemzetté válásunkban a világné­zeti. erkölcsi tényezők éppen olyan fontosak, mint a szo­cialista gazdasáni alapok. Ezek kölcsönhatása csak azonos síkon érvényesülhet egészségesen. Nem az öntudat fontosságának egyoldalú, vagy erőteljes hangsúlyozása ad választ kérdéseinkre. Most az anyagi ér­dekeltség gyakorlati megvalósítása, okos, jó alkalmazása jelenti e munka fővonulatát. Ezt azért nehéz megformálni, mert rendkívül makacs szellemi teher nehezedik ránk: az általánosan hangoztatott „mindenki képességei szerint és munkája arányában", elv helyett gyakran a kispolgári egyen! ósdi érvényesült. Elmosódott sokszor a végzett mun­ka érdemi ösztönzése és a pusztán szociális jutalom közötti alapvető különbség. Nem tapadt eléggé kézzelfogható mó­don a társadalmilag szükséges és hasznos termeléshez az anyagi ösztönzés. Ezt a helyenként megkövesedett szelle­met az új értelmes gyakorlat bevezetésével egyidejűleg, s-ivós politikai nevelő munkával lehet legyűrni. Nemcsak akaraton múlik majd a helyes gyakorlat alkalmazása, há­rem kemény viták eredményén, amelyben a konzervatív felfogás és az új igénye csap össze. Milyen könnyű vádló­an föllénnl, s elszórni a megjegyzéseket: „miért kap az az ember többet?" S milyen nehéz egy fölpiszkált demagóg hullámot lecsillanítani a vállalat, az üzem, az intézmény életében. Pedig most azon múlik sok minden: képesek le­szünk-e az érdemi munka érdemibb, ösztönzőbb dotálásá­nak kialakítására a következő két-három esztendőben. A politikai segítség most főként e téren jelentkezik. KOVÁCS ANDRÁS Bozsan Endre felvétele Díszőrség Münnich Ferenc elvtárs ravatalánál Szombaton a Kerepesi-te- Antal, Biszku Béla, Fehér tertanács elnökhelyettese metőben sokezer főnyi gyá- Lajos, Gáspár Sándor, Kállai mondott búcsúbeszédet. (Be­szóló közönség mély részvé- Gyula, Komócsin Zoltán, szédét lapunk 3. oldalán te mellett búcsúztatták dr. Nemes Dezső, Nyers Re- közöljük.) Münnich Ferencet, a ma- zső, az MSZMP Politikai Az internacionalisták, a gyar nép nagy fiát, a nem- Bizottságának tagjai, dr. Aj- partizánok és az egykori zetközi munkásmozgalom ki- tai Miklós, Czinege Lajos, spanyol bajtársak nevében Ilku Pál, Németh Károly, a Tömpe István, az MSZMP magasló harcosát, a Ma­gyar Szocialista Munkás- Politikai Bizottság póttag- Központi Bizottságának valyit. Szombaton a Belkereske­delmi Minisztériumban is-i mertették a belkereskede­lem nemzetközi kapcsolatai­nak alakulását és további lehetőségeit. A belkereske­delem az idén importból, il­letve árucseréből összesen 12,1 milliárd forint értékű árut szerzett be. Ez a kiske­reskedelem várhatóan több mint 100 milliárdos forgal­mának mintegy 12 százalé­kát teszi ki. Az idén a ta­valyihoz képest 400 millió devizaforinttal növekedett a belkereskedelem szocialista országokból származó im­portja. A tőkés import és árucsere volumene mintegy 10 százalékkal, a belkeres­kedelmi választékcsere pe­dig 15 százalékkal haladta meg a tavalyit. Az idén 20 490 személygép­kocsit vett a kereskedelem, ebből 2384-et tőkés piacróL Számos új cikkel — egye­bek között motorkerékpá­rokkal, mopedekkel, gázzal működő hűtőszekrénnyel, automata mosógéppel gaz­dagodott a külföldi áruk vá­lasztéka. Az ünnepi ellátáshoz im­portált cikkek a következő napokban kerülnek forga­lomba. A karácsonyi vásá­ron forgalomba kerülő im­portáruk mennyisége 6—8 1 százalékkal meghaladja a fa­párt Központi Bizottságának jai, Aczél György és Pullai tagja, a Magyar Rádió és tagját, nyugalmazott állam- Árpád, a Központi Bizottság Televízió elnöke vett bú­országgyűlési titkárai, dr. Tímár Mátyás, csút az elhunyttól. a kormány elnökhelyettese, A gyászszertartás végén Dobi István, az Elnöki Ta- felcsendült az Internacioná­nács nyugalmazott elnöke; lé, s hat löveg nyolc össz­lékét megörökítő pantheon- lerótták kegyeletüket a párt tüze búcsúztatta a forradal­ban ravatalozták fel a gyász Központi Bizottsága, az El- mi harcok nagy katonáját, kegyelet koszorúival, nöki Tanács és a forradalmi (MTI) borított munkás-paraszt kormány minisztert, képviselőt. A magyar munkásmozga lom nagy halottainak em és a vörös szemfödéllel Jövőre a belkereskedelem importlehetőségei tovább növekednek. 1968-ban elő­ször a baráti országokból devizakeret, megkötöttség nélkül szabadon vásárolhat a kereskedelem, minden olyan árut, amelyre szükség van. koporsót, s mellette öt bor- tagjai, közéletünk sok is­dó selyempárnára tűzték fel mert képviselője. Eljött a az elhunyt kitüntetéseit végső tiszteletadásra a mun­A hamvasztást megelőző kásmozgalom sok régi har­gyászszertartáson a hozzá- cosa, a társadalmi és tömeg­tartozókon kívül részt vett szervezetek képviselői, az és a ravatalnál díszőrséget elhunyt barátai, tisztelői, is­állt Kádár János, a Magyar merősei. Eljött végső bú­Szocialista Munkáspárt Köz- csút vem bur) p sti dip­ponti Bizottságának első lomáciai képviseletek szá­titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Ta­mos vezetője és tagja. A munkás gyászindulő nácsának elnöke, Fock Jenő, dallamai után Fehér Lajos, a forradalmi munkás-pa- az MSZMP Politikai Bi­roszt kormány elnöke. Apró zottságának tagja, a Minisz­Laboratóriumok szovjet meirendeltsre A magyar ipar komplett laboratóriumi berendezése­ket exportál a Szovjetunió­ba. Az igényes, magas mű­szaki követelményeket tá­masztó készülékek néhány fontos eleme Szegeden a Vas- és Fémipari Ktsz-ben készül. A vasas szövetkezet ügyes lakatosai évente 6—8 úgynevezett manipulációs izotópkamrát, mosót és hul­ladékgyűjtő tartályt állíta­nak össze; kifogástalan mi­nőségben, hiszen az említett berendezésekben radioaktív anyagokkal dolgoznak majd, s biztosítani kell az ember teljes védettségét. Szegedről jó néhány darab laborató­riumi készülék került már a Szovjetunióba, ahol elége­dettek a munkával. A Vas- és Fémipari Ktsz nemrég újabb megrendelést kapott a Szovjetunióból. De­cember 25-ig 37 borsócséplő gépet kell gyártania. Az újabb, tízmillió forint érté­kű exportmunkának is jól eleget tesznek a szövetkeze­tiek. Somogyi Károlyné felvétele A napokban újabb Izotóp-kamra készült el. Fogas Illés és Borbély József elégedetten szemléli a Jól sikerült munkát Szevjet államférfiak köszönő távirata Kádár János elvtársnak, a elnökének, Fock Jenő elv­Magyar Szocialista Munkás- társnak, a magyar forradal­párt Központi Bizottsága el- mi munkás-paraszt kormány ső titkárának, Losonczi Pál elnökének küldött köszönő elvtársnak, a Magyar Nép- táviratot L. Brezsnyev az köztársaság Elnöki Tanácsa SZKP főtitkára, N. Podgor­nij, a Legfelső Tanács El­nökségének elnöke és A. Koszigin miniszterelnök. A táviratban hangsúlyozzák: A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizottsá­ga, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége, a Szov­jetunió Minisztertanácsa és az egész szovjet nép nevé­ben szívélyes köszönetet mondunk Önöknek, és önö kön keresztül az MSZMP Központi Bizottságának. a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak és az egész testvéri magyar népnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából kifejezésre jut­tatott forró üdvözletekértés baráti jókívánságokért. A szovjet kommunisták hálás köszönettel fogadták, hogy önök helyesléssel kí­sérik a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának a szocialis­ta közösség és a kommunista világmozgalom összefogásá­ért, a világ dolgozói érde­keinek védelmében kifejtett: tevékenységét — hangoztat­ja a többi között a távirat, mnjd így folytatódik: A Szovjetunió népei őszintén örülnek a magyar dolgozók kiváló eredmé­nyeinek, és újabb győzelme­ket kívánnak a testvéri Ma­gyarországnak a szocializ­mus építésében, a békéért és október eszméinek diada­láért vívott harcban. fTfffiffTlMTrfflfWWM^ A MAGYAR SZOCIALISTA M V 1% K Á' SPART LAPJA 57. évfolyam, 286. szám Ara: 80 fillér Vasárnap, 1967. december 3. Nagyarányú import az áruellátáshoz Búcsú úr. Münnich Ferenctől Fehér Lajos mondott búcsúbeszédet a ravatalnál

Next

/
Thumbnails
Contents