Délmagyarország, 1967. december (57. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-17 / 298. szám

Szepesi Attila versei Ablak mögött üvegen arc fénylik Mögötte saftl pereg a város minden szennye-korma Ereidben még fölbuzog a nyár Torkodban verdes a dal akárha szárnya volna Es nincs mentség Gyürközni kell Homályos görcsös fák ágaira hull a hó Arnyék-keresztes-jégvirágos ablakon elmosódik arcod Jaj mire való az ébrenlét ez a helsö háború örökös nekibuzdulásod ez a soha-semmi Hó huü tetökre-falakra Te meleg-mosolyú mire való vélt jogaidért folyton fenekedni Aludni egyszerűbb Boldogok a békés vegetációban a levelek a szirmok a szárak Köröttük parttalan sötétség Lebegnek víztükrén 'a némaságnak Legyints Aludj A hajnal azúr madár a háztetőkön már tollászkodik s a városra ébredést-hozni száll míg te megérkezel az álomig Teremtő mosolyom Köthet-e még, és meddig köthet az őrült szerelem magához? Csapódom ablakok csöndjéhez, vizek habján lebegő fákhoz. ügy tömbösül rám a világ, mint lágy gyümölcs húsa a magra. A nyár minden véletlen képben teremtő mosolyom mutatja. Jól vasi ez (gy! Fölösleges hangolnom még a csöndhez, télhez. Egy pillantás kitárja arcom, egy vétett mozdulat bevérez. Jut majd elég a némaságból! Addig csak dobogtasson, tépjen ez a nem múló, tiszta láz: örökzöld újjászületésem. Szabálytalan vallomás Mit viszek nektek, asszonyok? Ujjaim madárraj-röptét, pergamen-arcomat ? Csapongó mosolyotok éltet beomló gondjaim alatt? Mit viszek nektek? Városok, falvak porát cipőmön, bajuszomon vacsorák jószágát? Jaj, nem könyöklök kék ablakokban, gomblyukamban nincs sugaras virág. Csak fényt viszek veszendő vállam, néhány gyűrött papírlapot, szememben oltható tüzet ölelésetek édenéért zúgnak bennem időtlen tengerek? ü p r ő s d o k Stefániay Edit Művésztelep parkban Ültem és fújtam a füstöt. Esteledett, rám világított a higanygőzlámpa. Közel hozzám, de már árnyékos helyen, egy férfi es egy nő ült a padon. A férfi átkarolta a lányt, majd szembe fordult vele és félhangosan kérdezte tőle: — Mi van veled? Fázol? — Nem fázok. Félek — mondta a lány. — Mitől félsz? — kérdezte a férfi. — Csak. Nem szabadna itt lennem — mondta a lány. Ültek még egy ideig, nem beszéltek egvmáshoz, csak nézték egymást Aztán elGggdggh látván; Falevelek Majd a lány jutott eszembe, mat? Esetleg megkér, hogy aki a kereskedelmi iskola felé távozott. Mitől félt az a lány? S ki volt a férfi, aki a színház felé távozott? Az utcaseprő egyre közeüljek a pad másik végére, ahol már tiszta az út? Egy rend hiányzott még a cipőm oldaláig. A vesszőköteg jobbra lendült, dúrta maga előtt a faleveleket, aztán ledett felem. Vessző seprűje- „„„„-u„„, „_„ v-i ütemesen kotorta a fa- meepihent egv pillanatra, vei ütemesen Kotorva a ra Kíváncsian vartam és olleveleket. Csak egy irányba, balról jobbfelé söpört. Bementek. Előttem, a sétaúton gyakorlott mozdulatokkal váltak el. A lány a kereskedelmi iskola felé, a férfi a színház felé indult. Néhány lépés után visszafordultak és felemelt kézzel saccoltam egy-egy integettek egymásnak. satŰjabb cigarettára gyújtottam és feltűnt, hogy a szodalról az öregre sandítottam. Mozdulni akartam, beljebb, a pad alá húzni lábaimat, amikor visszalendült a söprű és megállt a cipőm sarka mögött, félig a pad alatt. Megállt az öreg is. Néztünk egymásra. Idős ember - i •• i uu volt és sovány, teli ráncokAz utcaseprő közelebb ért kal sárgás színű volt a szehozzam. A szomszédos lam- me es szaimaszinű a baju. dolgozott, mint a gépek. Balra le, suhintás jobbra, lendülettel vissza, le. suhintás jobbra ... Két méteresnek suhintábor felől utcaseprő közele- pa fénykörében jól láthattam sza Lógott rajta a ruha és Mö—. „Ap( ti*i„+ íol „a, pmhprf Előre hainltam a i , , . -,. A folyók olykor kilépnek a medrükből, de mindig vissza w térnek oda. Ezt jó lenne megtanulni a zavarosban halászóknak. a Télen is vannak verőfényes napok, mégsincs oly meleg mint nyáron, pedig ugyanaz a nap süt ránk, de a térben elfoglalt helyünk más. Jaj, hogy ezt még a nap u észreveszi! * Vannak dolgok, amelyeknek szelídségétől érdemes félni. * Vajon haladó szelXemü-e az, aki mindent megvet ami régi, csak önmagát nem? M1SON GUSZTÁV dik. Nem azért tűnt fel az az embert. Előre hajoltam a lógott a kalap is. A ritka ember, mert a sétaúton jött, padon, ahol ültem. Rákonyö- száiú bajusz le volt pörköhanem azért, mert közben költem térdeimre és újabb lödve szájának bal szeglete mintha cigarettára gyújtottam. A fölött. Most is oda dugta a sopru suhogasa egyre han- Cigarettaját Aztán leült a söprögetett is. Ügy, délelőtt tíz óra lenne pedig este. Egy pillanatra gosabb lett. Az ember két padra és krákogott az első lépéssel meghökkentem, s lassabban fújtam a füstöt, karikákat vessző hegyét, próbáltam alakítani. Miért pegett terpesz söpröget este ez az ember? hátrább követte a Aprókat tihelyzetéből. Ügy közeledett felém, mint szívás után. Nézte a sétautat, amelyet már megtisztított. Hullottak a falevelek. Mint a hó — mondta Aztán túl tettem magam egy gep. Ket méteres szé- hangosan önmagának, bár az egész dölgon. Lehet, hogy lességben tisztult utána a délelőtt nem ért rá. Talán sétaút. Az én lábaim bebeteg volt és ezért most pó- nyúltak a tiszta felület votolja munkáját. Az is lehet, hogy betért egy kocsmába, g elbeszélgette idejét. nalába. Most mi lesz? Vajon elkerüli-e seprűjével a lábaiSzolgffl Bálunk néhány eseiédbázaspár. akiket akkor is meg akarok tartani. ha majd egyedül leszek ... Nos. Adolphe mindegyikükre ráhagyja n házat amelyben lakik, de azzal a végrendeleti záradékkal, hogy elveszti a tulajdonjogot, ha kilép az én szolgálatomból. Ily módon nem csupán hozzám köti a cselédeket. hanem könnyebbséget is nyújt nekem: hiszen a bérük egy részét megkapják anélkül, hogy én egy sou-t kiadnék. Ez nekem kitűnő garancia. És ez is az örökrészemen kívül van, a gyermekei egy szót sem szólhatnak. — Gondolja, asszonyom? És ez törvényes így? — kérdezte Gaston Romilly. — ö, uram, ön nem Ismeri Adolohot... 0 az ügyvédjével együtt pillanatok alatt megtalálta a megfelelő megfogalmazást. Nem is tudja elképzelni. hogy a mackós külseje mögött mennyi figyeimesség lakozik. Ugye, Adolphe? Kariát az öregúréba csúsztatta, aki gyengéden dünnyögött valamit. A séta hosszúra nyúlt, mert a vendéglátók nem engedték el sem a tejüzem. sem a tyúkfarm megtekintését. Amikor Romillv-ék végül helyet foglaltak a kocsijukban, megszólalt Valentine: — Nos? — kérdezte. — Mit szólsz hozzájuk? — Bernin tetszett nekem — felelt Gaston. — Nyers, nagyon önelégült, de azért rendes ember ... A nő kicsit bizarr... — Bizarr? — kérdezte Valentine. — Én ijesztőnek találtam. Így a végrendelet úgy a végrendelet... „Amikor egyedül leszek". „Isten adja. hogy minél később .. Így beszélni egy szerencsétlen ember előtt arról, hogy mi lesz a halála után!... Nagyon kínos. Sokáig csendben voltak, míg az autó lassan haladt a ködben. Gaston figyelmét lekötötte a vezetés, már rsak azért is, mert az utat elárasztották az iskolás gyerekek. Végül megszólalt: — De hát azért... — mondta Gaston. — Józanságra vall, hogy így gondoskodott a feleségéről. Amikor őket hallgattam, magunkra is gondolnom kellett. Helytelen volt, hogy nem csináltam végrendeletet. Most majd utánanézek. — Micsoda ötlet, drágám! Egészen rám ijesztesz. Különben is én fogok előbb meghalni. — Miért? Azt nem tudhatod. Fiatalabb vagy. mint én, és semmi bajod ... Én viszont... — Hallgass! Te is csak képzelt beteg vagy. Remekül tartod magad, és én különben sem akarlak túlélni. Milyen lenne az életem tenélküled? Meg is ölném magam. — Hogy beszélhetsz ilyen butaságot. Valentine? Nagyon jól tudod, hogy az ember nem hal bele a gyászba, bármily fájdalmas legyen is. És neked nem csupán én vagyok: ott van Colette meg a férje és az unokáid. éreztem, hogy nekem szánja a megjegyzést. — Vár valakit? — fordult felem. — Nem várok senkit — mondtam neki —, csak nézem a leveleket. — A leveleket? — cso, , , dálkozott az öreg. — Colette-nak nincs szüksége ránk _ Azokat — mondtam. — — Ez igaz. Már csak ezert is gon- a leveleket. doskodnom kell rólad, ha bármi tör- Hümmögött az öreg és eiténnék ... pője hegyével billegetett egy Hallgattak, mert az autó sűrű, go- platán levelet. Szép nagy lemolygó ködfelhőbe került. Aztán meg- vél volt. Zöldes-sárgás, rozsszólalt Valentine, egeszen halkan: dá_s .színű. Az volt a legszebb — Az biztos, hogy ha balsorsom el°ttünkúgy hozná, hogy túléllek néhány hó- , , , m?ga a faIeve" nappal. nyugodtabb lennék, ha vol- 'eRPt.? ~.,1k^dpzte a7' utea" na... Na, nem végrendelet... Az !ePro- anelku hogy feltekinolyan baljóslatú ... Nem . . . Csupán tett volna a billegő levélről. egy kis papír, mely tanúsítja, hogy .„„„J^JJ1- Í® tudom — fePrevssac és környéke mindenképpen ke,rdesere: ~ "yenaz én tulajdonomban marad halálo- fe"1, a fal®ve. * i j v lek. Szép a színük — turkálmíg. A vonk nagyon rendes ember, tpm lábPamma, az turka^ de hasonlít az apjara... Szereti a lem földet. . . Elképzelhető, hogy ki akar- f^o^evejek kozott ná kerekíteni a birtokát az én rová- formák _ mo d e™ í®7" somra... Ez rosszul esne nekem... _ Csak amjkor meE5Z™,Pf: — Nem szabad, hogy ez megtörtén- nek, akkor egyformák A jen — mondta Gaston némi szomo- hullásuk se egyforma. Nézrúsággal. — Hajlandó vagyok bármi- ze csak. hogyan hullanak — lyen papirt aláírni és még arra is, feltekintett a fák koronája hogy végrendeletileg hagyjam rád felé Követtem tekintetét. Preyssac-ot.. Csakhogy nem ellenke- Előttem egy platánfa állt, zik ez a törvénnyel? Ügy értem, nem mellette egy aprólevelű, ala-Z nagyobb Preyssac értéke, mint a te esony, szürke fácska. Tarészed? Ián japán akác lehetett. Az — Egy kicsit, de azt könnyű elin- apJ"° levelek széle rongyos tézni — szólt Valentine —, amikor volt- talan Piszkos is. meg csak akarod. -poros. A platánfa tisztán, — Hogyan? - nézett fel a férfi. * magabiztosan - Te már beszéltél erről Passaga í!£ J'TVT'^f"' közjegvzővel? tem^hogyan hullanak a fale— Öh, csak úgy kutyafuttában — j _ , ..,.. , . mondta Valentine. ku'onbs^.? — nezett ram sarga szemeiFordilotta: Zilahi Judit vei az öreg. Nem szóltam semmit, elkalandoztak gondolataim. Megint eszembe jutott a férfi es a lany, akik nem egyfelé indultak a parkból. Vajon miért nem indulhattak egy iranyba? S miért felt a lany? Az öreg vezette viszsza gondolataimat. — Az akácé úgy esik le. mint akit fejbe vágtak. Pörög és gyorsan földet ér. Nezze csak a platánfa levelét! Méltóságteljesen készülődik, aztán libeg a levegőben, lapján fekszik, nem pörög, hanem ringatódzik. Lassan, nyugodtan, kiegyensúlyozottan ér földet. — Nem nézett felém az öreg. hanem maga elé figyelt és tovább billegette cipőjének hegyével a szépseges platánlevelet. Megkínáltam egy cigarettával. A gyufa lángjánál sercegett szalmaszinú bajusza. Megint krákogott, s azt mondta, hogy kaparja a torkát az illatos cigaretta. Egy darabig nem szólt semmit, előre hajtotta fejét és a lába közé fújta a füstöt. Egy fiatal par haladt el előttünk ósszefogódzkodva. Szorosan egymáshoz tapadva mentek a kereskedelmi iskola irányába. Egy irányba mentek. Megint megszólalt az öreg. Halkan beszelt. Az is lehet, hogy nem is nekem mondta, amit mondott. Csak úgy önmagának, hiszen nem nézett felém és nem is várt feleletet. — Én tavasszal is erre járok, amikor születnek a falevelek — egyhangúan billegette cipője hegyével a platánfa levelét. — Mind egyforma köntösben születik. Üdék és zöldek. Csak a nagyságuk más. Az akácé kicsi, a platáné, meg a vadgesztenyéé nagy. A kis levelek születéskor is kicsik, a nagy levelek meg nagyobbak. Később sem változnak, a kicsik kicsik maradnak, a nagyok nagyokká válnak, Ilyenek a falevelek. Elejtette a cigaretta végét és rálépett. Ékkor nézett rám újból, majd lassan felemelkedett a padról és azt mondta: — Haladjunk. Arrébb ültem a padon, oda. ahol az öreg ült Felemelte a seprű nyelét és a sétaút közepére állt enyhe terpeszben Előbb az árnyéka, aztán ő maga is elhagyta a higanygőzlámpa fénykörét. Begyakorlott mozdulatokkal dolgozott, mint a gépek. Magam is elindultam a színház irányába. A falevelek egvre hullottak. Az akácé gyorsan földet ért. a piatánc szépen, méltóságteljesen libegett és lassabban ért a földre. A lehullott leveleket rugdostam útközben. Mind egyformák voltak. Falevelek voltak és ősszel lehullottak a földre. A kicsik is. meg a nagyok is. Vasárnap, ism. december 17 DÉL-MAGYARORSZÁG 7 y