Délmagyarország, 1967. november (57. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-16 / 271. szám

Arcok a jubileumi versenyhül Az üzemvezetö Az üzemvezető a kenyérgyár udvarán bajlódik egy tésztafeldolgozó géppel. Segít a lakatos szakmunkásnak. Az üzemvezetőnek mindenhez kell értenie: a kemencékhez, a tésztafeldolgozó gépekhez, az emberekhez ... A Maros utcai kenyérüzem ismert Szegeden. Valamikor is jó kenyeret sütöttek a Szögi-féle pékségben, most pedig külön is keresik az emberek az ötös üzemben készített kenyeret. Csávás György üzemvezető régi szakember; „Negyvenháromban szabadultam Makón egy kisiparosnál" — mondta. A szegedi sütőiparban 17 esztendeje üzemvezető. A gép felé intek, amelyet javítottak: „Jobb-e géppel a kenyérsütés?" — Könnyebb és gyorsabb — mondta nyugodt hangsúllyal. Az üzemvezető nem elégedett meg szakmai ismereteivel, beiratkozott a sütőipari technikumba és néhány évvel ezelőtt tett sikeres érettségi vizsgát. Hasznos volt-e? — Az elméleti ismereteket gyakran hasznosítom. Meghatározza a pontos technológiát, nem várja a malmok minőségi vizsgálatainak eredményét, hanem sikért mos, savfokot vizsgál. Amikor beszélgettem vele, éppen utasítást adott munkatársának: — Két zsákkal a szegediből és egyet a makóiból. Elmagyarázza, hogy három gyengébb minőségű liszt összekeverve olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy jó minőségű. Érdekes, a laikusnak ellentmondásos, de mégis igaz. Kérdem tőle, hogy mit vár az új mechanizmustól, miként kívánnak dolgozni, hogy jobb legyen a mindennapi kenyerünk. — Konkurrálunk — mondta nagyon természetesen. — Hogyan? — Jobb kenyeret adunk, mint a többi üzem. A sütőüzem saját boltjára céloz, amely az épületben van és naponta tíz mázsa kenyeret adnak el ott. A Maros utca környéke, < V Csávás György nem tartozik a sűrűn lakott negyedekhez. Szép siker a tíz mázsa is. Egy dolog bántja az üzemvezetőt: a sütőmunkások mostoha körülménye. Nehéz, egészségtelen a munkakörülményük. Mire elérik a nyugdíjidőt, reumásak, asztmásak, ízületesek. Nincs utánpótlás. Egy tanuló fiúval beszéltem a műhelyben, aki most ismerkedik a pékséggel, de ő is kijelentette, hogy szobafestő akart lenni, csak létszámfölötti lett áhított szakmájában. Kényszerűségből pék lesz belőle. De kérdés, hogy meddig? Csávás György szereti mesterségét. Ezt nem ő mondta, hanem a munkája, tettei bizonyítják, hogy hivatásának tartja, annak tekinti üzemvezetői posztját. Nagy örömmel beszél az üzemek között folyó versenyről, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére tovább folyik a kenyérgyárak között. Elsők szeretnének lenni. S erre minden reményük m»gvan. G. I. Negyedmillió — pered csőmmagból A Szegedi Konzervgyárban az idén először az utolsó magszemig hasznosították a feldolgozásra került fontos mezőgazdasági terményt, a paradicsomot- Ez azt jelenti, hogy a beszállított 23 ezer tonnányi termésből elkészítették a hagyományos paradicsomkonzerveket, emellett az idén első ízben, teljes egészében hasznosították a magvakat is: olajgyártásra készítették elő, új magyar találmány az úgynevezett lebegtetős rendszerű magszárító berendezés segítségével. A gép szárítótornyába 300 Celsius-fokos levegővel fúvatják a nyers magvakat, amelyek mindaddig lebegnek a torony forró levegőjében amíg a nedvességtartalmuk el nem távozik. Ekkor a fajsúlyuk annyira lecsökken, hogy a légmozgás kirepíti őket a hűtő-, majd a gyűjtőtartályba. A megszárított magból azután a Növényolajipari Vállalat a napraforgóéhoz hasonló finomolajat készít, amely iránt külföldön is nagy az érdeklődés. A para dicsomidény utón most a „másodszezon", vagyis a magszárítás is befejeződött. A korábban jórészt hulladékba került paradicsommagból több mint negyedmillió forintos bevételhez jut a konzervgyár. Az új módszer népgazdasági eredménye az olaj előállítása, Illetve értékesítése után még jelentősebb. Odessza-est Szegeden Színvonalas műsorral adózott a Hazafias Népfront, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság városi bizottsága és a November 7 Művelődési Otthon Szeged—Odessza testvérvárosi kapcsolatainak tízéves évfordulóján. Az újszegedi November 7 Művelődési Otthonban kedden este megtartott műsoros esten részt vett Deák Béla, az MSZMP Szeged városi pártvégrehajtóbizottságának tagja, a pártbizottság osztályvezetője, Hofgesang Péter, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára is. Fülöp János, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság városi bizottságának titkára emlékezett meg a két testvérváros kapcsolatairól, erősödő barátságáról. A beszédet Odesszáról szóló színes kisfilm vetítése követte. A céltudatosan és jó ritmussal szerkesztett műsoros est — Bálint István tanár, szerkesztői érdeme — második részében szovjet művészek — költők, írók és zeneszerzők — műveinek tolmácsolására vállalkozott a népes szereplőgárda. Csernák Árpád és Kovács János Jászaydíjas, a Szegedi Nemzeti Színház művészei Bagrickij: Odessza című versét, illetve Iszaak Bábel: Árulás című humoros novelláját élményszerű előadásban közvetítették. Rimszkij-Korszakov és Csajkovszkij két dalát megkapó közvetlenséggel — Veszely Gabriella művésztanár adta elő- Gregor József, a Szegedi Nemzeti Színház tagja, művészi interpretálásában hallhatták a vendégek Borodin és Csajkovszkij operáinak áriáit. Mindkettőjüket Várady Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház karnagya kísérte zongorán. A muzsika, a művészien megszólaltatott zeneművek különben erősségei voltak az esti műsornak. Részük volt ebben a Zeneművészeti Főiskola kihelyezett szegedi tagozata tanárképzős hallgatóinak, akik — Móricz Antal, Pethő István, valamint Kádár Pál és Fodor Katalin — Bartók, Csajkovszkij és Rimszkij-Korszakov műveket mutattak be nagy sikerrel. A műsor hangulatához hozzájárultak a városi balettintézet növendékei is, akik Kádár Lászlóné zongorakíséretével egy balettrészlettel és ukrán népi tánccal iratkoztak fel a jubileumot ünneplő műsorra, J. A. Jó üzlet — mégis kihaina? Növelik a termelésüket a ruházati szövetkezetek Szerdán a Magyar Sajtó Házában Rácz János, a Ruházati Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke tájékoztatta a sajtó képviselőit a középüzemi szinten dolgozó, a szövetséghez tartozó ktsz-ek munkájáról. Az ORKISZ-hoz 24 vidéki és 27 budapesti szövetkezet tartozik. Ez évben 2,2 milliárd forint értékű terméket állít elő tagszövetkezeteinek több mint 14 ezer dolgozója. A szövetkezetek 16 új vidéki telephelyet nyitottak ebben az évben, és az új üzemegységekben 1300 munkást, továbbá 1800 bedolgozót foglalkoztatnak. A közelmúltban három új üzemet avattak a Bodrogközben, ahol a sátoraljaújhelyi ktsz 900 embert kíván foglalkoztatni. Az ORKISZr-hoz tartozó szövetkezetek négv szövetkezéti társulást hoztak létre a .termékek értékesítésére. A társulások több mint félmilliárd forint értékű terméket készítenek exportra. A férfi és a női ruhakészítő szövetkezeti társulások ugyancsak létrehoznak új telekhelyeket, többek között Nyergesújfalun és Százhalombattán. (MTI) Á szilikózis ellen Tíz éve, amikor megalakult a Nehézipari Minisztérium bányászati szilikózis bizottsága, háromezernél is több szilikotikust tartottak nyilván a bányászati dolgozók körében. Jelenleg ez a szám 2100 körül van. Abban, hogy egy évtized alatt körülbelül 30 százalékkal sikerült visszaszorítani a szilikózist, a bányászok legalattomosabb foglalkozási betegségét, igen nagy szerepet játszott ez a bizottság, amely szerdán délelőtt a Bányaipari Dplgozók Szakszervezetének székházában jubileumi ülést tartott egy évtizedes fennállása alkalmából. Az ülést Vígh Árpád, a bányászszakszervezet titkára nyitotta meg, majd dr. Member Kálmán, a jubiláló bizottság elnöke adott tájékoztatót az elmúlt tíz esztendőről. A jubileumi ülésen a szilikózis elleni küzdelem műszaki és gyógyászati kérdéseit vitatták meg. A mesterség ősi rítusa. Félmeztelen ember pattogó lépésekkel táncoija körül a kívül vaspánt szorította, belül tűz feszítette hordót. Lépésenként egy-egy kalapácsütés zuhan. A fa nyögve formálódik. Az ember néha lehajol, s az ütemből kl sem esve vízzel „szenteli"' a tölgyfa belső oldalát. Lobog a tűz. gyorsul a kalapács, a húzató abroncs a hordó mindkét végére ráilleszkedig. A dongavégek összeértek. Az ember megáll, letöröli a homlokán gyöngyöző izzadtságcseppeket, és lángra önti a vödör alján maradt vizet. Mindez félóra, a 150 literes hordót — úgymond — összecsalták. * A bort nagyon régóta ismerjük, s szeretjük, vele együtt a hasas hordókat is. A kádárság biztosan az egyik legrégibb mesterség. Száz, kétszáz, háromszáz év telt el, a fortélyok alig változtak. A mozdulat, a tölgyfaforgács lángja, s a szerszámok ugyanazok, mint jó néhány emberöltővel ezelőtt. Azaz mégsem. Szeged egyetlen jelentősebb hordókészítő műhelye valamivel mégis modernebb régi-régi ősénél. A hajdani Ábrahám-udvar, Alsóvárosban, híres paprikás gazdáról kapta nevét. A múltat még itt őrzi az emeletes paprikaszárító szín és az alacsony, de hatalmas ereszű műhely. Két erős ló púposra rakott féderes kocsival fordul be a kapun. Szemközt a nagyajtós műhelyben két félmeztelen ember hasra fordított gyalukon simítja a dongákat. Egy másik tenyérnyi szekercével a hordó kerek fenekét réseli. Ahogy nézem őket, elfelejtem, hogy 1967-et írunk. Olyan ez. mint egy kosztümös film epizódja. Aztán a fiatal segéd rázendít: „Nem, nem várok holnapig!" — a dallam vége hamis fütyülésbe fordul. A körfűrész szirénázni kezd. Helyben vagyunk. Visszaérkeztünk a jelenbe. Orosz József részlegvezető áll mellettem, magyaráz. — Látja amott azt az emeletnyi farakást? Az mind tölgy. Csak ebből dolgozunk, mert ez a legmasszívabb fa. Ha egyszer megalakították, tovább nem moccan. Kár, hogy kevés van belőle ebben az országban. Én még százéves garanciát is mernék adni, olyan erősek a hordóink. ömlesztve kapom a magyarázatot, honnan indul hasábban a fa, melyik gépnél „spórolják ki", hová kerül tovább-munkálásra. Megragad: egy évben 2 ezer 400 —2 ezer 500 hordó, kármentő, dézsa készül Itt, a „paprikás udvarban". A hordók nemritkán nagyhasúak, tízezer liter nedű befogadására is képesek. Hogy összesen mennyiért csinálják őket?.— Orosz József hárommfflió forintot mond. Ismeretterjesztés - fiatalok közölt Anfia-kúti CSEMEGE november 16—17-én liiű< gk <nvha és cukrásza ti árukból bemutatót tart Lorv asszon tápdús gesztenyepürét Gesz c - ya kapható. i ke l».— Ft. a 25. szarr.il ZöldségGyümölcj srakUzie.bén. Széchenyi tér. xS. 101 386 Csodálkozott, mikor megmondtam, mi járatban keresem. Kiváló ismeretterjesztő? Ugyan, nagyon sokan vannak, ö igazán csak a kötelességét teljesíti. Dr. Kövesdi Pált, a tanárképző főiskola fizikai tanszékének vezető tanárát sokan ismerik Szegeden. Vékony, szemüveges alakja jópárszor feltűnt már a különböző ismeretterjesztő előadások dobogóin. S újabban nemcsak a felnőttek tudásáért tevékenykedik, hanem a fiatalok ismereteinek bővítésén fáradozik. 1949-től kezdve főiskolai tanszékvezető, a TIT-nek megalakulásától kezdve tagja, s mikor a szegedi városi bizottság megalakult megválasztották a fizikai szakosztály vezetőjének. — Egy idő óta, pontosabban négy éve az ismeretterjesztésnek egy sajátos formáját űzöm: nem a felnőiekkel, hanem a tanulóifjúsággal foglalkozom. A fizikával — és már a matematikával is, — foglalkozni kívánó diákok részére szerveztünk az általános iskolai fizikai délutánok című, a középiskolai fizikai délutánok és a középiskolai feladatmegoldó körök című ismeretterjesztő előadássorozatokat. Ujabban a kis matematikusok baráti körére is kiterjesztettük védnökségünket — Vannak elképzeléseik is a természettudományok, illetve a fizikai ismeretterjesztés javításira? — A mai természettudományos képzés hiányos, szükség lenne több alapozó jellegű előadásra. Ezért szeretem és ezért tartom fontosnak — ismét erre térek —• a fiatalokkal való alaposabb szakmai, tanulmányi törődést, s ezen kívánunk a Jövőben segíteni. Persze nemcsak ezeknek a köröknek szervezése tartozik Kövesdi Pál ismeretterjesztő munkájához. A TITtel és az Eötvös Loránd Társasággal évenként megrendezésre kerülő feladatmegoldó versenyek döntőjét is ők rendezik meg. A TIT fizikai szabadegyetemének is Kövesdi Pál volt a szervezője és rendezője. — A munkáját is kiválóan végző főiskolai tanárnak — a felsőoktatás kétszeres Kiváló dolgozója — hogy jut ideje minderre? — — Ezt olyan feladatnak látom, amire érdemes időt szakítani. Lehet, hogy nagy szavakat használok, de valójában így érzem: országunk akkor jut előbbre, ha a kultúra területén lép előre, ha tudományosan fejlődik. A kultúra terjesztése pedig mindenkinek — különösen akinek módja is van rá — kötelessége. Én pedig még kedvvel és . szeretettel is végzem ezt a munkát. És dicséret illeti munkatársaimat, a tanszék oktatóit is, akik ugyanilyen részt vállalnak ebből a munkából. Jakab Ágnes Tizennégy évvel ezelőtt hat-hét önálló kádármester alapította a Szegedi Hordókészítő Vállalatot; (Akkor minden társulást „vállalatnak" kereszteltek.) Orosz József — a mai részlegvezető — alapító tag — „maszek" volt. Akkori Felhő utcai helyiségében kezdtek dolgozni. Az alapítók legtöbbje, ugyanúgy, mint ma Orosz, szintén önálló kisiparos volt. Akik — így mindják: természetesen — ma Is itt dolgoznak. És még hozzáteszik: „Mi sohasem végeztünk kisasszonymunkát. Nézze a bütyköket itt, a kezeinket." Igen, a nehéz munka szerelmesei tulajdonképpen ott folytatták, ahol abbahagyták. Például Vlsnyel József. A fáradt tekintetű, ritkán mosolygó munkás a legmagasabb órabért kapja: 11 forintot. A legképzetteb szegedi kádármesterek egyike. — A sógorom fogott be hordósnak Tompa községben. Ott szabadultam, pontosan 30 évvel ezelőtt. Szegedre kerültem Orosz szaktárshoz segédnek. Akkor is jó volt, most is jó nála. Megvagyok elégedve mindennel. Vlsnyel mosolyog. Megtudtam róla azt is, ő a mindenes. Akárhova teszik, tanítani lehetne a keze alól kikerülő munkát. Orosz József csöndesen megjegyzi: „Ml lesz, ha Visnyei nyugdíjba megy? És ha én is, magunkkorabeliek elmegyünk? Ki lesz helyettünk? Az öregek között huszonvalahány éves, hatalmas mellkasú fiatalember. Talán az egyik utód? Már itt a „paprikás udvarban" szabadult. Ügyeskezű. Teljesítménybérben dolgozva havonta megkeresi a 2 ezer 400 forintot. Huszonöt százötvenliteres hordót készít. — Az apám földműves, engem bognárnak taníttatott. Mégis átkerültem 1962ben kádárnak, és ennek örülök. Ha rajtam múlik, soha nem is megyek el. Fülöp György most fejezett be egy hordót. Meglep a látvány — leveri a feszes abroncsokat, a hordó mégsem ugrik szét. — Mi tartja Ö6sze — kérdezem, hiszen láttam birkózását az összeállításnál. — A feszülés tartja — mondja Fülöp. — Hogy minden milliméterre ki van számítva, a dongák egymást támasztják, szorítják. A munka akkor ér valamit, ha a hordó magától, „szüzén" is megáll. * A részlegvezető „csak" Józsi bácsi. 1925-ben indult a mesterségben. Annak idején 20 kádár kisiparos volt Szegeden — száznál is több segéddel. De a hordókészitők lassan „elfogynak", az ecsetgyár részlegében mindössze húszegynéhányukat tartják számon. Érthetetlen a népszerűtlenség. Fával dolgozni; a legszebb munkák egyike. Hordót csinálni: kifizetődő. A megrendeléseket alig győzik, jönnek messzi és közeli vidékekről egyaránt. A szegedi hordókban otthont talál a nehéz hegyvidéki, de a könnyű, csúszós homoki bor is. Az utóbbi öt évben ketten távoztak a műhelyből, de egyetlen tanuló se jött. Orosz József nem talál magyarázatot. Talán — mondja — a motor meg a villamos szakma jobban csábító? — Van családja? — Egy fiam — mondja Orosz. — De nem adtam kádárnak — biggyeszti hozzá már kérdezetlenül. Agrármérnöknek tanul. — Tehát kihaló szakma? — Nem szeretnénk, ha így lenne Hordóra szükség van, mindig szükség is lesz. Hiába próbákoznak betonnal, üveggel. Abban a bor nem igazi! A hordókészítés ma jó üzlet. Jövőre is az lesz; az ecset- és seprűgyár vezetői gondolnak a műhely fejlesztésére, hiszen Jövedelmező. Beköltötetlk az új üzembe, a Cserzy Mihály utcába. S lehet, hogy újabb örökösök is akadnak? Matkó István Csütörtök, 1967. november 19. DÉL-MAGYARORSZÁG 5