Délmagyarország, 1967. november (57. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-02 / 259. szám

A Nagy Október jubileumi évfordulóján Megvár szakemberek szovjet kitüntetése Szerdán délben a Szovjet­unió budapesti nagykövetsé­gén F. J. Tyitov nagykö­vet szovjet kormánykitünte­téseket adott át a Barátság­kőolajvezeték magyar sza­kaszának építésében és mű­ködtetésében legjobb ered­ményt elért magyar szak­embereknek. A kitüntetés átadása alkalmából rende­zett ünnepségen részt vett Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnök­helyettese, dr. Lévárdi Fe­renc nehézipari miniszter, Böjti János külügyminisz­ter-helyettes. F. J. Tyitov mondott üd­vözlő beszédet, majd felol­vasta a kitüntetések adomá­nyozásáról szóló rendeletét. A Munka Vörös Zászlaja rendjellel tüntették ki Bese Vilmost, az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt ve­zérigazgatóját, Vaskó Lász­lót, a Siófoki Kőolajvezeték Vállalat üzemvezetőjét, a Becsület jele rendjelet nyúj­totta át a nagykövet Antal Györgynek, a MASPED kül­kereskedelmi vállalat vezér­igazgatójának, Dobány Im­rének, a Kőolajvezeték Vál­lalat igazgatójának, Landler Erzsébetnek, az Országos Tervhivatal nehézipari fő­osztálya helyettes vezetőjé­nek, a Hősi Munkáért ér­deméremmel tüntették ki Aixinger Istvánt, az Orszá­gos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Olajtervező Vállala­tának főmérnökét, Tóth Jó­zsefet, a Kőolajvezeték Vál­lalat hegesztő brigádvezető­jét, a Kiváló Munkáért ér­demérmet kapta Asztalos István, a Kőolajvezeték Vál­lalat traktorosa, Környei János, az Országos Kőolaj­és Gázipari Tröszt beruhá­zási főosztályának osztály­vezetője és Punyi István, a Kőolajvezeték Vállalat üzemvezetője. A kitüntetettek közül Bese Vilmos mondott köszönetet a magas kitüntetésért és el­ismerésért Be'iifott a hálasiaiéla Tegnap este 6 órakor fu­tottak be a szegedi Széche­nyi térre a Vörös Október hálastaféta Icopjavivői. A Békés megyéből érkezett országos staféta és a járási csillag-staféta résztvevői a városi tanács előtti tribün­höz sorakoztak fel. Itt az MSZMP és a KISZ megyei és városi bizottságának, a Hazafias Népfront és az MSZBT városi vezetőinek, a város iskoláinak, vállalatai­nak képviselői foglaltak he­lyet. A teret megtöltötték a staféta üdvözlésére felvo­nult általános és középisko­láso-k, valamint más érdek­lődők. A DIVSZ-induló elhang­zása után dr. Földi Gábor, a KISZ Szeged városi bizott­ságának titkára nyitotta meg a staféta fogadására rendezett ünnepséget, majd Szögi Béla, a KISZ Csong­rád megyei bizottságának első titkára mondott beszé­det, s méltatta a. Nagy Ok­tóber jelentőségét. Miután a város KISZ­alapszervezeteinek küldöt­tei felkötötték szalagjaikat a kopjafákra és elhangzott az Internacionálé, a staféta résztvevői a két szovjet em­lékmű előtt rótták le tisz­teletüket. A hálastaféta ma tovább indul Budapestre. Alkalom a tudományos eszmecserére Az egyetemi ülésszak szovjet vendégprofesszorainak nyilatkozata (Somogyi Károlyné felv.) Beszélgetés a rektori szobában. Italról jobbra: I. N. Pahomov professzor, A. I. Fedoszejev pro­fesszor, A. A. Markov akadémikus és dr. Márta Ferenc egyetemi tanár, a Júzsgf Attila Tu­dományegyetem rektora. A rektori szobában beszél­get a két szovjet tudós. Az őszhajú A. I. Fedoszejev pro­fesszor Odesszából, a mellet­te ülő A. Markov akadémi­kus a moszkvai Lomonoszov egyetemről érkezett Szeged­re. Bizonytalan fantáziával sem nehéz beleképzelni őket a fizikai laboratóriumba, vagy a matematika könyör­telenül éber, precíz konzek­venciát igénylő-parancsoló levegőjébe. A szegedi egye­temek tudományos üléssza­Pahomov professzor, egye- kának. A mostaniak közül temünk államjogi és állam- Rényi Alfréd például kinyik igazgatási jogi tanszékének szovjet matematikus tanít­vezetője szintén a kontaktus ványa volt, jómagam Kai­lehetőségeit keresi a szegedi már akadémikussal dolgozom jogi karon. közös kutatási területen. A Fedoszejev professzor teg- szegedi tudós nagyon érté­nap Lenin és a szovjet tu- kes munkát végez kutatócso­domány fejlődése címmel tartott előadást a szegedi egyetemek most folyó tudo­mányos ülésszakán. — Az odesszai egyetemen már korábban összegyűjtöt­tük a fizika és más termé­kára vendégül hívott Fedo- szettudományok történetének szejev professzor nemcsak kitűnő fizikus, hanem az odesszai Mecsnyikov Állami Egyetem rektorhelyettese is. —Eddig csupán egyete­meink közötti együttműkö­dés útján, közvetve kerül­tem kapcsolatba a szegedi oktatókkal, most lehetőség nyílik a személyes ismeret­ségre. Márta professzorral, fizikai—kémiai intézetével közös kutatási területünk van, s szeretnénk, ha több azonos érdeklődésű intézet is egymásra találna. Ezt nemcsak úgy mondom, mint fizikus, hanem mint rektor­helyettes. Például a velem együtt Szegeden tartózkodó anyagát. Most ezen belül né­hány speciális kérdést vizs­gáltam meg. Nevezetesen Lenin kapcsolatát a tudo­portjával a matematikai lo­gika alkalmazása terén. Tu­domásom van Marcsuk és Szőkefalvy professzorok kap­csolatáról is. A beszélgetés során Mar­kov akadémikus csendesen megjegyezte: eddig kevés szerencséje volt az újság­írókkal, rendszerint mást írtak, mint amit mondott. mánnyal. Lenin ugyanis több Persze elhallgatva szegedi intézet szervezését kezdte meg a forradalom után, s ennek adataiból állítottam össze az előadást. Markov professzortól a magyar—szovjet matemati­kusok kapcsolatairól érdek­lődtünk. — Korábban a magyar matematikus nemzedék leg­kiválóbbjai: Riesz Frigyes, Fejér Lipót és mások az egész világra hatással vol­tak, mi is nagy tisztelói va­gyunk a magyar matemati­Komszoinolisfák és XlSZ-isták találkozója A mozgalmi ünnepek ide­jén már kedves hagyomány Szegeden, hogy az üzemek­ben, intézményekben meg­rendezik a komszomolisták és a KISZ-fiatalok találko­zóit. Most, a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepségso­rozatában különösen nagy jelentőségük van ezeknek a barátság szálait szövögető, meghitt találkozóknak. Tegnap délután a szegedi szőrmegyár fiataljai is kö­rükben üdvözölhették a le­nini Komszomol két tagját, az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet alakula­tok két ifjú tisztjét a gyár Kossuth Lajos sugárúti tan­műhelyében. Szavalóverseny, szellemi és sportvetélkedők, irodalmi zenés műsor az iskolákban Az Októberi Forradalom jubileumáról gazdag prog­ramokkal emlékeznek meg a szegedi oktatási intézmé­zikai, kémiai vetélkedőket, s egész tanévre kiterjedően a nyilvános szakköri ülé­seket. Hasonló jellegű ren­előadásának „egészen popu­láris" változatát a Boole­függvények kiszámításával kapcsolatos algoritmusokról — alig lehet ezen csodálkoz­ni. Mindenesetre az algorit­musok számos azonos típusú matematikai problémák egy­fajta megoldását vizsgálják, melynek általános elvi je­lentősége is nagy ... Dehát ezek után érthető, ha nem merem ide írni a folyta­tást ... Nikolényi István Ünnepi ülés az Akadémián A Magyar Tudományos Akadémia szerdán ünnepi ülésen emlékezett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójá­ról. Részt vett az ülésen Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejleszté­si Bizottság elnöke, és V. A. Koroljov, a szovjet nagy­követség tanácsosa is. Rusznyák István elnöki megnyitójában hangoztatta: az a tíz nap, amelyik meg­rengette a világot, még ma is hat a történelem folya­matára, sőt hatása egyre in­kább fokozódik. Ezután Pach Zsigmond Pál levelező tag tartott elő­adást A Szovjetunió törté­nelmi szerepe címmel. Búcsú a bőrpapírtól A kit a cím megtéveszt és Jókai-regényre gondol, bo­csásson meg érte: nem irodalmi visszapillantás kö­vetkezik, hanem egy kis népgazdasági előrepillan­tás. Nem túlságosan messzire: csak az új mechanizmus küszöbéig. De mi az a „bőrpapír"? Könnyűipari termék? Mindenféle iparágban termelték. A félreértések elkerülése végett tegyük hozzá, hogy legtöbbször nem műhelyekben „termett", hanem a hivata­lokban, vállalati irodákban. Mit nevezett bőrpapirnak a gazdasági életben meghonosodott zsargon? Azokat a biz­tosítékokat, amelyek felelősségrevonás esetére mentették az illetékes beosztottak vagy vezetők bőrét. A szó legszo­rosabb értelmében: mert akinek „bőrpapírja" volt, az úgy érezhette, termelhet rosszat, dolgozhat üresjáratban, vé­geztethet merőben felesleges, vagy formális munkát — a lényeg, hogy „le van fedezve", hogy ót a felettesei uta­sították, ezután tehát forduljanak a felső, illetékes szerv­hez, fő-főnökhöz, miniszterhelyetteshez, akárkihez. Eljárá­sukat így utólag nem is lehet mindenben hibáztatni. A helyzet ugyanis olyan volt — a korábbi kötött terv­gazdálkodási formák, utasítás-szövevények és felelősség­elHárítási lehetőségek adta helyzetről van szó — hogy igen sokszor nem is tehettek egyebet. Nagyon jószándékú, jó elképzelésekkel teli és a megfeneklett elgondolások bú­jába-bajába belefásult igazgatók és főmérnökök választot­ták ezt az utat, hogy ne kerüljenek összeütközésbe az utasításaik sorsát és saját presztízsüket néha még jelentős veszteségek árán (persze népgazdasági veszteséget kell ér­teni alatta) is védelmező felsőséggel. Nem mindenki al­kalmas arra, hogy vállalja a kitűnő film „Nehéz ember"­einek szerepét, hogy küszködjön, vitatkozzon, kockáztas­son, érzékenységet váltson ki és állóvizeket kavarjon fel. Hogy a korábbi gazdaságirányítási rend — nem azért, mintha mindenben rossz lett volna, hanem mert ebből a szempontból túlhaladta az idő — alkalmas volt ilyen álló­vizek kialakítására, az senki előtt sem titok. És az ilyen állóvízben való élet alakította ki a „bőrpapírok" egész termelési folyamatát Bizarr dolog volt? Kétségtelenül, de kényelmes is. Most, hogy végnapjait éli, egyesek talán akaratlanul is azt várják, majd csak akad valami „kiskapu" amely megmenti ezt az ásatag tradíciót. Kétféle előjellel várják ezt: azok, akik a „bőrpapír" kényelmét és nyugalmát sze­rették, úgy érzik, valamit esetleg át lehet menteni a régi kényelmet és nyugalmat adó szemléletből és gyakorlatból. A másik oldal pedig bizonyos pesszimizmussal arra hajlik, hogy átmenetinek tekintse a majdani, január 1 utáni „új időket", amelyek múltán és a „minden csoda három napig tart" alapon a dolgok visszazökkennek a megszokott régi kerékvágásba. Mindkét várakozás téves, pontosabban: tévesnek kell bizonyulnia az új mechanizmus viszonyai között, éppen azért, amiért az új mechanizmus új lesz és éppen attól, amiben mint mechanizmus változást jelent. A „berpapír­pszichózis" lényege az volt, hogy sokszor nem az eredmé­nyek, a népgazdasági hasznosság volt az irányadó, hanem a „lebiztosított" háttér. Gépkocsihoz értőknek kézenfekvő a hasonlat: annak a vezetőnek a módjára folyt ez a mun­ka, aki nekimegy távíróoszlopoknak, kerítéseknek és be­leszalad a szembejövő teherautóba, „majd fizet a biztosító" alapon. A baj ott volt, hogy a hasonlat kissé sántít: a „biz­tosító", azaz az állam fizetett ugyan, emberünket viszont nem érhette baj, kockázatmentesen (pontosabban saját kockázat nélkül) karambolozhatott a realitásokkal, a gaz­daságossággal és a piacigényekkel. A helyzet változása: csak egyféle „biztosítás" lesz. Az eredmény. Az mindenféle bőrpapír nélkül igazolni fogja a gazdasági élet főszereplőit — No de — hangzik az ellenvetés — utasítások azért ezután is lesznek. Bizonyos szintű, a vállalati önállóságot határok közé szorító, felsőbb érdekből elrendelt irányító impulzusok most is fogják érni az igazgatót, a főmérnö­köt, a főkönyvelőt. Mi lesz ha — most ellenkezőjére for­dul a dolog és a felső utasítás végrehajtásán megüti a bokáját? Most amikor már nincs „bőrpapírja"? L ogikus kérdés. A válasznak is a logika törvényeit kell követnie: ebben az esetben semmiféle bőrpapír nem védi... azt sem, aki a rossz, káros, hibás uta­sítást kiadta! Gazdaságilag, jogilag lesz felelős érte. Annak a nagy várakozásnak része a „bőrpapírok alko­nya" is, amellyel valamennyien várjuk a gazdasági élet új vágányokra állítását. Hogy valóban termékeny korszak előestéje legyen ez az alkony, azért együtt kell fáradozni mindannyiunknak. Baktai Ferenc nyekben. A rendezvények- dezvényeken beszélik meg. zömét november első heté­ben bonyolítják le, de több iskolában féléves, vagy egész tanévre terjedő akciót terveztek. A két szegedi egyetemen a jelenleg folyó tudományos ülésszak záróakkordjaként, méltatják, értékelik a forra­dalom jelentőségét a Rad­nóti gimnazisták is. Novem­ber 4-én nyitják meg a vízügyi szabadtéri oktató­modellt, s rendeznek szak­köri kiállításokat a Tisza­parti gimnáziumban, az ün­november 4-én este 7 óra- nepi szakköri üléseken pe­kor rendeznek művészi mű­sorral egybekötött díszün­nepséget az Ady téri épület dig az alkalomra hirdetett pályázatok legjobbjait ol­vassák fel. A Rózsa Ferenc nagy előadótermében. A Sze- gimnáziumban osztálykiállí­gedi Tanárképző Főiskola ma délután 4 órai kezdettel a Sziklai Sándor MÁV kol­légium nagytermében tartja jubileumi emlékünnepségét — a főiskola női karának, ének tanszékének és irodal­mi színpadának közreműkö­désével. A Tömörkény gimnázium­ban is ma kezdődik a há­romnapos rendezvénvsoro­zat. melyben szavalóver­seny, növendékhangverseny, iskolai kiállítás, szellemi- és sportvetélkedő lesz, vala­mint nyolc különféle szak­köri és 10 munkaközösségi előadás. A Ságvári gimná­ziumban havonként tartják a földrajzi, történelmi, fi­tásokon számolnak be a szovjet technika fél évszá­zados eseményéről. A szege­di gimnáziumokban novem­ber 5-én rendezik az iskolai ünnepélyt. Megemlékeznek a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom jubileumáról az álta­lános iskolákban is. A Gu­tenberg utcai általános is­kola Zrínyi Ilona úttörő­csapata például november 6-án délelőtt az úttörőház­ban csapatgyűlést, az isko­lában kiállítást rendez, a Móra Ferenc iskola pedig a kábelgyár nagytermében tervez az ünnepség kereté­ben színes irodalmi-zenés összeállítást Somogyi Károlvné felvétele Szekffl János szegedi festőművész az Aurorárál készft hatal­mas, 6x3 méteres temperafcMmcnyt a MÁV Petőfi Sándor Mű­velődési hazában nyíló jubileumi kiállításra Cantfass és Kaprfo sajtóértekezlete Dr. M. G. Candau, az Egészségügyi Világszervezet főigazgatója, 7 és dr. L. A. Kaprio, a világszervezet európai területi irodájának igazgatója szerdán a Gellért Szállóban az újságírók kér­déseire válaszolva beszámolt néhány napos magyarorszá­gi tartózkodásának tapaszta­latairól. Dr. Candau nagyon hasz­nosnak minősítette a látoga­tást. Elmondta, hogy mód­juk nyílt közvetlen eszme­cserére Focfc Jenővel, a kor­mány elnökével és Péter Já­nos külügyminiszterrel. Né­hány problémáról megbe­széléseket folytattak a ma­gyar egészségügy vezetői­vel, aminek eredményekent a jövőben előreláthatóan fo­kozódik Magyarország rész­vétele az egészségügyi világ­szervezet munkájában. V Csütörtök, 1967. november 2. ^ÉL-MAGYARORSZÁG J

Next

/
Thumbnails
Contents