Délmagyarország, 1967. november (57. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-10 / 266. szám

A chilei elnök fogadta a magyar delegációt Eduardo Frei Montalva chilei köztársasági elnök november 8-án fogadta aSzurdi István vezette magyar kormánydelegációt és szívélyes hangú beszélgetést folytatott vele a két ország kapcsolatairól. Fernando Luengo, a chilei szenátus elnökének első helyettese. a szenátus pártjai képviselőinek jelenlétében találkozott a delegációval és a szenátus épületében ebédet adott tiszteletére. Az ebéden részt vett Gábriel Valdes Subercaseau külügyminiszter is. A magyar küldöttség szívélyes tárgyalásokat folytatott Lejandro Hales chilei bányaügyi miniszterrel és Sergio Saldivia közlekedésügyi államtitkárral a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséről. Kereskedelmi küldöttségünk tárgyalása Mexikóban Magyar felszólalás a FflO-ta A FAO Rómában folyó értekezletének csütörtöki ülésén felszólalt dr. Dirríény Imre magyar mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, aki hangsúlyozta, hogy az emberiség számára elegendő élelmet csupán a nemzetek gyümölcsöző együttműködése biztosíthat. Az ilyen együttműködés hozzájárul a politikai feszültség csökkenéséhez és elősegíti a különböző politikai és gazdasági rendszerű országok együttműködését. és meggyiziilés Sós Ivánnak, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökhelyettesének vezetésével Mexikóban tartózkodó kereskedelmi küldöttségünk tárgyalásokat folytatott a mexikói Kereskedelmi és Iparügyi Minisztérium képviselőivel. A megbeszéléseken elsősorban a mexikói—magyar kereskedelem perspektíváival és a kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeivel foglalkoztak a szakemberek. Békemozgalmi küldöttségünk Indiában Csütörtökön elutazott Indiába a magyar békemozgalom delegációja, amely részt vesz az Indiai Béketanács nemzetközi konferenciáján. A küldöttséget Randé Jenő, az Országos Béketanács elnökségének tagja vezeti. Az asztal megterült Leszedték már a szólót. Esó veri, szél cibálja a fürt nélküli tőkéket Elárvult a határ. Búsul, ázik a vidék. Taxival megyünk a homokon. A vezető ezt mondja: — Ismerős nekem ez a föld. Néhány éve ide jártunk kapálni. így volt. Akkoriban, esztendőkkel ezelőtt a honvédségtől meg a TEFU-tól is jöttek. Segíteni. Kapálták a gyatra kukoricát. Nem sokat ígért a határ. A pusztaszeriek nem is hittek '•enne. Az elnök. Fülöp János pedig bizonygatta: — Lesz itt termés, emberek. Majd meglátják, hogy lesz. Nem volt könnyű A falubelik akkoriban meg hagyták, kapáljanak csak a városiak, majd feltöri tenyerüket a kapa nyele. Öt mázsa kukoricát adott itt a föld holdanként. Most szőlő díszlik nagy táblán. A pusztaszeri Petőfi Tsz tagjai, vezetői egyaránt büszkék rá. Lehetnek is. Ezen az őszön hektáronként 170 mázsát is megtermeltek. Holdanként 90—100 mázsás szőlőtermést értek el. Kövidinkát, sárfehért és szlankát termesztenek. — Sokat kikaptunk mi emiatt. Mindenkitől. A járástól, meg hát a tagoktól. Előfordult itt. nem is olyan messzire tőlünk, hogy a •szölőveszőit, amikor telepítették, visszafelé kezdett nőni. Gyökerét mutatta az • égnek. „Fent" meg azt hajtogatták. mit akartok, régimódi ez a telepítés, nem nagyüzembe való. Nem veit olyan értekézlet, ahol ne kaptuk volna ki a járandóságot. De mi kitartottunk. 120x80-as a telepítésünk, ragaszkodtunk hozzá. Azt mondta nekem az iványi ember, ahol a tő, ott a cső Hát a szőlő is tőkén terem — mondja most Fülöp János, a pusztaszeri Petőfi Tsz elnöke. — Nem volt nekünk könnyű dolgunk, de már -azért is bizonyítani akartunk. Összesen 85 holdon telepítettünk ilyen rendszerben. Kicsi a gazdaság, nem dobálózhatunk a földdel. Megoldották a közös gazdaságban a gépi művelést. Megtörtént az is. hogy az NDK-ból hozattak légipostán alkatrészeket. Addig mesterkedtek, amíg minden jóra jött. Az RS 09-es eszközhordozó traktorokat alakították át. Egy fordulóban egy traktor hét sort permetez. Napi teljesítménye 15 hold. Aztán csináltattok takaró és nyitóekét. Gépesítették a sorközkapálást, a fedést, nyitást. Űgyis mondhatnánk, megnyerték a „háborút". Nem termett még ezen a vidéken ennyi szőlő. Számítások szerint annyi többletjövede'met hozott, hogy egy dolgozó tagra 2000—2100 forinttal emeli a jövedelmet. Pedig még nem is fordult mind termőre. Hatvan hold összesen. — Mi tagadás, több a munkaráfordítás, de még így is lényeges a különbözet az ilyen termelés javára. Nálunk gond a munkaerő foglalkoztatása. Ezért is sajnáltuk volna, ha csak egy sort k'veszünk annak idején. Most meg még több jövőt látok benne. Szeretik az emberek, hitetlenkednek, hogy lehel ennyit termelni, „lói együtt vagyunk!" Hát igen. az emberek, ök se lelkesedtek még pár éve a közös ügy iránt. Ezért a szőlőért. Mondogatták is: — Mi a fenének telepítjük, úgyse lesz belőle semmi. — Most jól együtt vagyunk. Ahol munka van, ott több a jövedelem is. 1961ben az egy tagra eső jövedelem 6 ezer forint volt, tavaly már 14 ezer forint, az idén felmegy 17 ezc-rlg. Az őszibarackosunk ls termőre fordul majd jövőre. Harminc holdon. Nem kell most szólni, biztatgatni az embereket. Zana László a kocsisok brgádvezetője. Forgó Lajos. Pintér Mihály, Rácz István és Kucsera Rudolf az idén ugyancsak kitettek magukért. Egész nap hordták a kukoricát. Este nem foglak ki, hanem hozzákezdtek a fűszerpaprikához. Este 10-ig, 12-ig is eltartott a munka. Sikerült Aztán sorolhatnánk a traktorosokat is. Gyöngyösi Istvánt, Bitó Jánost, Megygyesi Mihályt. Tóth Miklóst és Sándor Lászlót. Nem ismerik a fáradságot. Két műszakban dolgoznak, amikor csak kívánja a föld. — Szóval sikeredett a szőlő. Ez a tükre a gazdaságnak. Mert mondhatnank, hogy búzából 15 mázsát, rozsból 8 mázsát termesztettünk holdanként. Fűszerpaprikából 50 mázsát. Pedig 13 hétig nem járt itt eső. Elkerülte a vidéket. Az asztal megterült. A pusztaszeri Petőfi Termelőszövetkezet tagjai most elvehetik róla a gyümölcsöt, ki-ki munkája szerint. Ahogy megilleti. Sz. L. I. M

unkahelyi eszmecserék, szakmai konferenciák, baráti beszélgetések százezrei bizonyítják, hogy gazdaságirányítási rendszerünk korszerűsítése, reformja egész társadalmunk ügye lett: milliók gondja. A pártszervezetek, a gazdasági vezetők, a propagandisták, s a társadalmi szervek vezetőinek tájékoztatása mellett immár a legkisebb munkahelyen is folyik a dolgozó emberek tájékoztatása, a munkájukat, keresetüket, körülményeiket érintő részleteket átfogó megbeszélése, megvitatása. Százezrek vettek részt a nyáron szervezett pártnapokon, csoportos beszélgetéseken, brigádgyűléseken. Figyelmet érdemel, hogy számos pártszervezetben munkahelyenként, társadalmi rétegenként, s az emberek érdeklődési körének megfelelően dolgozták fel a reformmal összefüggő legfontosabb helyi kérdéseket. Kitűnően beváltak, meganynyi fenntartást és bizonytalanságot tisztáztak a népművelőkkel, pedagógusokkal, egészségügyi dolgozókkal folytatott beszélgetések. Mindenütt jó hatást váltott ki az emberekben, kedvező irányban befolyásolta a tömeghangulatot, hogy számos eszmecserének, vitának a közvetlen munkahelyi vezetők voltak az előadói, vitavezetői. A reformot övező nagy társadalmi érdeklődés felhívja azonban a figyelmet a tömegekkel folytatott eszmecsere, a közvéleményformálás és tájékoztatás néhány fogyatékosságára is. A pártszervezetek helyesen figyeltek fel arra, hogy egyes gazdasági vezetők tevékenységében még mindig sok a tétovaság, az utasftásvárás, az egészségtelen óvatoskodás. Olyan kérdések esetében is megmutatkozik ez, amikor a világos vállalati koncepció kialakítása és annak a dolgozókkal való megvitatása csak elősegítheti és meggyorsíthatja a hatékony cselekvést. A másik negatívuma a reformmal összefüggő politikai tömegmunkának az, hogy helyenként túlzottan általánosságokban mozog a tájékoztatás. Előfordul az ls, hogy egyes gazdasági vezetők — informáltságukat tekintve — nem tartanak lépést az elhatározott központi intézkedésekkel, s ebből következően elégtelen munkatársaik Tanácskozás a vezetők mnnkastSögazdáikodásáról ÖSZI NAPSÜTÉSBEN Mire megy el a vállalati igazgatók és főmérnökök munkaideje? Ezt mérték fel a szakemberek a textil- és ruházati, a műszer- és a vegyiparban, s ennek a felmérésnek az eredményeiből indult ki az az ankét, amely csütörtökön reggel kezdődött a MÁV Utasellátó művelődési otthonában. A tanácskozást az MTESZ Központi Ipargazdasági Bizottsága, a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület, a Magyar Kémikusok Egyesülete, valamint a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület rendezi. Az ankéton mintegy 200 vállalati igazgató és főmérnök vesz részt a legkülönbözőbb iparágakból. A felmérés ugyanis igen tanulságosan mutatja meg, hol kell változtatni az új mechanizmusban a vezetők munkaidő-beosztásán. és a dolgozók tájékoztatása. Jogosan teszik szóvá a pártszervezetek, hogy nem mindig elég átgondolt, s nem mindig elég alapos a különböző gazdasági intézkedések politikai hatásának és következményeinek felmérése és elemzése. A negatív jelenségek között utalni kell arra is, hogy a sokrétű véleménycserék mellett is maradtak ki olyan társadalmi rétegek, ahova még nem jutottunk el a reform emberi kihatásainak konkrét és világos megmagyarázásával. Különösen figyelmet érdemelnek itt olyan rétegek, mint a kereskedelmi dolgozók, háziasszonyok, művészek, bejáró dolgozók. Mindezek mellett a munkások és a szövetkezeti dolgozók alapvető tömegei őszintén bíznak a reformban, több szervezettséget, tempósabb és hatékonyabb munkát várnak tőle. Pártszervezeteinkben általános az a vélemény, hogy ez a bizalom a dolgozó embereket még figyelmesebb meghallgatásával, a vállalati döntésekbe való bevonásával —, rövid úton alkotó aktivitássá és szilárd meggyőződéssé változtatható. Lényegében ez a feladat áll ma a pártszervezetek tömegpolitikai munkájának középpontjában. A

tömegpolitikai munka tartalmi kérdéseinek sorában a legelső helyen áll a helyi, vállalati munkával konkrétan összefüggő intézkedések politikai kihatásainak elemzése, s magyarázása. Alapvető politikai, termelési igényként jelentkezik, hogy minden egyes munkahelyen ismerjék, értsék a dolgozók az adott terület tevékenységét, jövőjét érintő szervezeti, gyártmányfejlesztési, műszaki fejlesztési, bérezési, munkaszervezési intézkedéseket. Tudják értsék az emberek, hogy mi történik körülöttük. Éz pedig csak úgy biztosítható ha magasfokon megvalósul a gazdálkodási, termelési folyamatok kihatásainak igényes politikai elemzése. Mindez alaposabb tájékozottságot, és rátermettséget követel a gazdasági vezetőktől, — és a gazdasági politikai és erkölcsi célok együttes érvényesítését. Nincs „csak" gazdasági intézkedés, — ilyen, vagy olyan összefüggésben valamennyi döntés kihat az emberekre. Ez pedig már politika! Mindebből következik, hogy a pártszervezeteknek, a kommunistáknak a dolgozó emberek mellett magasfokú politikai szervező munkát kell végezni a gazdasági vezetők körében is. Olyan munkahelyi légkört és közhangulatot kell kialakítaniok, amelyben minden vezetőnek munkaköri kötelessége intézkedései politikai kihatásainak, következményeinek elemzése. Általános tapasztalat, hogy elsősorban a bérviszonyokkal, a vállalati juttatásokkal, az áruellátással. a foglalkoztatással, a kollektív szerződésekkel, a jövő évi tervekkel, s a termelőszövetkezeti törvénynyel összefüggő kérdések foglalkoztatják az embereket. A véleménycserék, beszélgetések középpontjába ezek konkrét tisztázását kell állítani. Az őszinte eszmecserék lehetőséget adnak a kölcsönös tájékoztatásra, a jó közhangulat megteremtésére. E kérdések konkrét tisztázására azonban senki se várjon receptet. Az emberek többnyire nem azt kérdezik, hogy „általában" miként alakulnak a dolgok, hanem azt, hogy az ő falujukban. az ő üzemükben mi és hogyan lesz holnap. Ezt pedig csak a helyi vezetők tudjak pontosan megmondani. A dolgozó emberek egyre növekvő érdeklődése, a megbeszélésre váró kérdések sokasága megköveteli a tömegpolitikai munka, a tömegtájékoztatás eszközeinek és formáinak korszerűsítését, fejlesztését is. Az élet minden területén növekszik a gyors tájékoztatás, a hatékony informálás iránti igény. S itt minden eddiginél nagyobb szerepet tölthetnek be a párt és szakszervezeti bizalmiak, a szocialista brigádvezetők, csoportvezetők. Jól teszik a pártszervezetek. ha minél hamarabb rendszeressé teszik e — közvetlenül a dolgozók között élő, velük minden órában érintkező — vezetők színvonalas, alapos tájékoztatását. Csak a vállalati munka javát szolgálja, ha az igazgató, a főmérnök, vagy a főkönyvelő leül a dolgozók bizalmi embereivel, s tájékoztatja őket az egyes aktuális intézkedésekről, kikéri javaslatukat, véleményüket. Ezzel a módszerrel ténylegesen megoldható lesz a dolgozók gyors és pontos tájékoztatása, a tájékozatlanság szülte különböző kombinációk felszámolása. A nagyobb tömegeket érintő gyűlések, pártnapok mellett jól beváltak a 20—30 dolgozó részére szervezett csoportos beszélgetések, ahol kötetlen eszmecsere alakulhat ki, s az öszszes ,nehéz" kérdések megvitatásra kerülhetnek. S

az élet naponta új és új kérdéseket vet fel. Nem lehet megállni, nem lehet lemaradni. Az átfogó és konkrét tájékoztatás. a dolgozókkal való őszinte eszmecsere, a reform alapelveinek helyes és átgondolt érvénysítése a legfőbb eszköze annak, hogy a megértés és bizalom minden jószándékú állampolgárban meggyőződéssé és aktivitássá váljék. ÁGOSTON LÁvSZLÓ Új szaUaszóhoz érkezett a földalatti építése Somogyi Károlyné felvétele A metró alagútját fúró szovjet mechanikus pajzsok, a Szent István tértől kiindulva már elhagyták a Szabadság teret. A számítások szerint 1968 első negyedében érkeznek a Kossuth Lajos téri mélyáHomásra, ahol egy kicsit „megpihennek" — generálszervizre kerülnek —, hogy azután elindulhassanak a Duna alá és biztonságosan, gyorsan juthassanak át Pestről Budára. A Duna alatt lényegében ugyanúgy fúrják, biztosítják majd az 500 méter hosszú metróalagutakat, mint bármilyen más talajvízdús talajban, ami Budapesten bőségesen található. S itt mégis nagyobb elővigyázatosságot, különleges óvó intézkedéseket igényel a munka, mert a Duna alatt a talajvizeken kívül védekezni kell a tektonikus repedéseken és vetőkőn (talajelcsúszásokon) áthatoló esetleges erős vízbetörés ellen is. December végéig a Dunameder alatti geológiai térkép elkészül. Addig is, míg a geológiai térkép birtokában részletesen meghatározhatják az alagútépítés különleges technológiáját, rög zítették: sűrített levegő vé delme alatt dolgoznak. Pintek, 1967, november 10. OÉL-MAGYARORSZÁG 3