Délmagyarország, 1967. november (57. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-30 / 283. szám

Két évforduló Jonathan Swift Háromszáz évvel ezelőtt, 1667. november 30-án szü­letett Jonathan Swift, az angol klasszicizmus legna­gyobb prózaírója. Körül­ményei és természete egy­aránt pamflettiróvi tette, a szatíra legnagyobb mes­terévé a világirodalomban. Keserűségét, és gyilkos iróniáját bizonyos fokig magyarázzia, hogy tudatos karriercsináló volt, akinek éppen akkor tört meg kar­rierje, amikor a toryk ha­talma idején már nagy és előkelő szerepet játszott az angol közéletben. A toryk bukása után Írországba, I lazájába menekült, Ang­liával szemben az írek nemzeti ügyét szolgálta, de mint anglikán lelkész sem Londonban, sem Dublin­ben nem számíthatott si­kerre. Még a XVIII. szá­zadban seim -tettek szíve­sen püspökké valakit, aki maró szatírát írt — a Hor­dómesét — valamennyi fe­lekezet ellen. Szerencsétlen és komplikált magánélete is hozzájárult ahhoz, hogy szinte előre tudta: meg fog őrülni. Vagyonát az őrül­tek házára hagyta, műveit pedig az utókorra, ame­lyek közül elsősorban Gul­liver utazásait ismeri a világ, ennek révén ma­radt fönn hírneve, nagysá­ga. Swift fő műve, a Gulli­ver kétségkívül a legna­gyobb könyvek közé tarto­zik. Nemcsak iróniájának, szellemességének semmit nem csökkenő ereje révén, hanem úgy is minit emlék­mű az ember természeté­ről és szenvedéséről. Vaszary János Száz esztendeje, novem­ber 30-án született a mo­dern magyar festőművé­szet érdekes, nyugtalan mestere, Vaszary János. 1939-ben hunyt el, és éle­tének hét évtizede alatt nemcsak az európai mű­vészettörténet élt át addig soha nem tapasztalt, gyors és ellentmondó stílusvál­tozásokat; ezek a változá­sok mind maradandó, mű­vészettörténeti értékű nyo­mokat hagytak Vaszary életművében is. Értelmiségi családbői származott Budapesten, Müncheniben és Párizsban folytatott művészeti tanul­mányokat; járt Itáliában, Spanyolországban. Kora minden új stílusesziményé­re érzékeny, minden szel­lemi újdonságért lelkesedő volt, s legalább hétszer változó alkotói korszakai­ban mindig jelentőset, oly­kor kiválót alkotott Fiatal művészként a fi­nom naturalizmusnak ne­vezett stílus indította útjá­ra, azután újabbal találko­zott, a századforduló sze­cessziónak nevezett törek­vésével. Életművének leg­keményebb, a realitások­hoz legjobban kötődő kom­pozíciói közvetlenül ez­után születtek. Vaszary a legpontosabb festői apró­lékossággal festi az egyik legégetőbb társadalmi je­lenséget, a parasztság el­esettségét, súlyos életét. Száraz, szinte kegyetlen előadásmódja először a népviselet-ábrázoJások­ban oldódik, vidámodik, hogy hamarosan lobogóan erős színekkel, nyugtalan formákkal teremtsen ismét újabb, kötetlen Vaszary­korszakot. Ez a könnyed, magávalragadó szinesség uralja majd életének utol­só, éveikben és képekben legterjedelmesebb ' szaka­szát Nagyvilági témákat fest most parkokat és pi­henőket, tengert és fürdő­zőket, választékos elegan­ciával, kitűnő tehetséggel és utánozhatatlan ízléssel. S ha ekkor nem is ásott már oly mély igazságré­tegekbe, mint hajdanán, kitűnő képekkel fejezte be változatos életművét Uj növények vizsgája Az Országos Mezőgazda­sági Minősítő Intézet — a KGST mezőgazdasági állan­dó bizottsága, illetve a tag­országok megbízása alapján — eddig kereken 500 szántó­földi és zöldségnövényfajtát „vizsgáztatott". A vizsgála­tok eredményeként máris húsz új értékes növényfaj­tát ismertek el, s közülük 16 került a köztermesztés­be: 11 szovjet, két NDK. két lengyel és egy bolgár fajta. Az 1960-ban elismert Be­zosztája—1. szovjet búzafaj­tát az 1966—1967. gazdasági évben az össz-búzavetés­terület 69 százalékán, vagy­is 1 260 000 holdon termesz­tették, s az idei őszön körül­belül 200 000 holddal to­vább nőtt a vetésterülete. A kései érésű, ugyancsak szovjet Mironovszkaja—808­as 1966-ban kapta meg az el­ismerést, és főleg az ország északi területein keltett méltán nagy érdeklődést a termelők körében. Kitűnőre vizsgázott és máris nagy területeken ter­mesztik hazánkban a Du­bovszkij—1209-es szovjet rizsfajtát és négy nagy olaj­tartalmú szovjet napraforgó­fajtát Többtízeaer holdon vetik évről-évre a lengyel Pierwiosnek és az Epokan, valamint az NDK-ból szár­mazó Amsei burgonyafajtá­kat Hz igazi városszeretet Százhúszezren vagyunk szegediek, s tudom, szinte mind a 120 ezren szeretjük Szegedet Szeretjük, mert benne élünk, s nem is rosz­szul. Büszkék vagyunk rá, dicsekszünk vele vendége­inknek, de ugyanakkor gyakran túlságosan türel­metlenek is vagyunk, hogy miért nem még szebb, még különb. A türelmetlenség érthető, bár nem feltétlenül célrave­zető. Nem célravezető, ha például olcsó kívánságlisták összeállításához vezet: itt kátyús a járda, csinálják meg, ott nincs csatorna, építsenek, amott gyér a köz­világítás, szereljenek fel fénycsövet. Pedig látszatra nincsen ebben semmi, való igaz, hogy nem borítja sima aszfalt valamennyi szegedi utcát, nincsenek mindenütt ostornyeles lámpák, a csa­tornázás, a közművesítés, a közlekedés, a kereskedelmi hálózat sem tökéletes a vá­ros minden részén. Igény és realitás Valószínűleg azon múlik, hogy mennyit ér egy ilyen kívánságlista, hogy milyen meggondolásból ered. Ha az Válaszolnak az illetékesek Hány deka egy kiló? Mennyibe kerül a mikulás? A boltok kirakatai bizo­nyítják, hogy igen sokféle kapható a mikulásokból. Puttonyaikbal rendszerint kilátszik a különböző aján­déktárgy, de olykor a vir­gács is. Ebből következik, hogy készítésének — a for­mák megválasztásától füg­gően — más és más a munkaigényessége. Ennek ellenére az árhatóság úgy rendelkezett, hogy a fo­gyasztói ár egységes. Napjainkban az édesipari gyárak csak csokoládéból készítenek mikulásokat. Ezt azért jő tudni, mert többször is előfordult, hogy egyes kisipari készítményekkél a minőséget meghamisították. Ezek a hamisítványok olyan cukor alapanyagúak, ame­lyek festéssel külsőleg ha­sonlítanak a csokoládéhoz. Nem kell viszont bővebben bizonygatni, hogy az utób­biak értéke lényegesen ki­sebb. A nagyüzemileg és csoko­ládéból előállított mikulá­sokon egyedileg tüntetik fel az árjelzést. Előfordulhat, hogy ez az árjelzés a szta­hiolról leesik. Ilyenkor a fel­számitható árat az áru súlya futatja. A mikulások és csizmák dekánkénti ára hgyanis — nagyságra való fokintet nélkül — egy fo­rint ötven fillér, A megvá­sárolt mikulást még akkor fo érdemes megmérni, ha az árát feltüntették. Az esetben fohát, ha pl. a tizenöt fo­rintos mikulás csak 9 deka, a súllyal arányos ár leszá­llása indokolt. Ujabban a boltok forga­lomba hoznak mikulási cso­magokat is. A csomagokban különböző édességárukat he­lyeznek el. A helyes eljárás ismertetése kedvéért jegyez­zük meg, hogy a csomagok ára nem lehet magasabb, mint az azokban elhelyezett cukorka- és csokoládés áruk összesített ára. Ezen túl csak a külön értéket képviselő csomagolóanyag — pl. celo­fánzacskó, vagy díszdoboz — ára számolható fel. Egyéb csomagolási díj felszámítá­sa a fogyasztó megkárosítá­sának számít. F. P­Lapunk november 14-i szá­mában ugyanezzel a címmel cikket közöltünk az Állami Kereskedelmi Felügyelőség boltokban végzett vizsgála­tairól. Cikkünkre válaszolt Sípos János, a Csongrád me­gyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat árufor­galmi igazgatóhelyettese. A többi között ezeket írja: „A három évvel ezelőtt le­folytatott vizsgálat óta két automata csomagológépet szereztünk be, ugyanakkor a liszteszacskókat megnagyob­bítottuk, hogy a mérés pon­tos legyen, illetőleg a zacs­kókból a liszt ne szóródjon ki. E gépek közül egy Sze­geden, a másik Hódmezővá­sárhelyen dolgozik. Gépi csomagolásnál* a megenge­dett hibahatár plusz—mínusz 0,5 dekagramm. Kézi csoma­golásnál minden csomagnak 1, illetve 2 kilogrammnak kell lenni zacskóval együtt, 15,2 százalékos víztartalmú liszt esetében. A közeljövő­ben várható olyan szabályo­zás, amely a beszáradással kapcsolatos súlycsökkenést a víztartalom eredményétől függően elismeri. Ez az egye­düli lehetséges megoldás. A mi feladatunk a pontos mé­rés és a csomagolás, anagy­és kiskereskedelemé a gon­dos rakodáj, szállítás, rak­tározás. Javasolni fogjuk az Élelmiszer- és Vegyianyag­nagjjkereskedelmi Vállalat­nak, hogy átvétel előtt a malomüzemeknél mérések­kel győződjön meg az egali­zálás pontosságáról. Meghív­juk ugyanakkor az Állami Kereskedelmi Felügyelősé­get, hogy ugyanezt ellen­őrizze a malmoknál is". ember az ideálishoz méri igényeit, s nem számol a realitásokkal, elveszti való­ságérzékét, s előbb-utóbb csalódás éri. Pedig egyálta­lán nincs csalódásra ok. Elég talán csaik futólag is emlékezetbe idézni a háború utáni Szeged képét, azután pedig mindazt, amit azóta — különösképpen pedig az elmúlt tíz évben — elértünk, s máris kétségtelenné válik, hogy ha a város fejlődésé­ről-fejlesztéséről beszélünk, csak egyetlen ésszerű kiin­dulási alap létezhet: az, hogy honnan indultunk el, s hol tartunk jelenleg. Az a fejlődés, amelyet a város a felszabadulás után elért, gyors volt, s bárha probléma, gond maradt ele­gendő, a vártnál, az elkép­zeltnél sokkal többet ho­zott. Nemigen gondolt húsz évvel ezelőtt arra senki, hogy Szeged belátható időn belül erős könnyűipara mel­lett a nehézipar dél-alföldi bázisává is válik, és hogy az üzemeinkben foglalkoztatott munkások aránya meghalad­ja a közismerten iparosult vidéki nagyváros, Miskolc ipari munkásainak arányát A sok példa közül fel lehet hozni egynek Szeged belvá­rosát is, melynek házal, ut­cái új életre keltek. Erre a változásra felfigyeltek a szakemberek is. Öröm volt látni, hogy a Magyar Épí­tőművészet című lap idei 3. száma cikkekben, fényké­pekben vonultatta fel Szeged új középületeit lakóházait, melyek kiegészítik, mai tar­talommal töltik meg a „nagyvíz" után kiépült vá­rosképet Megvalósítható tervek pokon nyugszanak, más^ részt pedig mert egy vi­szonylag nem hosszú pers­pektívában biztosítják a vá­ros további fejlődését. A vá­rosfejlesztési terv elkészült programja hosszú időre megszabja a fejlődés főbb irányait, s az ehhez csatla­kozó közlekedésfejlesztési terv biztosítja, hogy Sze­ged 30—40 éven belül rende­zett, korszerű nagyvárossá váljék. E terveknek az is előnyére válik, hogy nem vesznek el a részletekben, koncentrálják a feladatokat így megóvják az illetékese­ket a rögtönzéstől, és lehető­vé teszik majd az erőfor­rások koncentrálását is. Mindenki kedvére ? Mikor lesz világosabb a Marx tér? Lapunk november 17-1 számában Sötét utcarész címmel közöltünk cikket az Olvasóink írják rovatban. A Marx téren az elégtelen közvilágítást tettük szóvá. Cikkünkkel kapcsolatban válaszolt Kovács János, a DÁV üzletigazgatója, a töb­bi között írja: „A Marx téri közvilágítás véleményünk szerint teljesen megoldatlan. Itt új lámpák létesítéséről a III. kerületi tanácsnak kell gondoskodnia. Eddig azon­Kíméli Önt és a ruhát! 402-es típus ára: 1050,- és 1120,— Ft ban ezzel kapcsolatban nem tett még kezdeményezést." Hogy a válasz teljes le­gyen, Kovács János üzlet­Igazgató levelét kiegészítette Markos Károly, a szegedi III. kerületi tanács vb titká­ra. Hangsúlyozta, hogy a Marx téri korszerűsítéssel kapcsolatban már akkor gondoltak a közvilágítás ja­vítására, amikor a déli ol­dalon, a vasútforgalmi tech­nikum előtt elkészítették az új gyalogjárdát. A munká­val egyidőben kiképeztették a kábelcsatornát is, ugyan­így a Marx tér középső út­vonalának korszerűsítésekor is elkészült a kábelcsatorna. Most már csak a kábelek lefektetése van hátra. Erre azonban az idén már nem kerül sor, a probléma meg­oldásával jövőre foglalkoz­nak. Az eredmények felismeré­se és elismerése ahhoz is hozzásegít bennünket, hogy megfelelően értékeljük és bánjunk a lehetőségekkel. A tervek, melyek a további fejlődés szolgálatában áll­nak, ismeretesek. Ezek a tervek az eddig elért ered­mények nélkül nem is len­nének megvalósíthatók, így viszont kétszeresen reálisak: egyrészt azért, mert bárki beláthatja, hogy reális ala­Akár a városfejlesztés távlatairól, akár napi felada­tairól van szó, nyilvánvaló, hogy nem lehet mindenki­nek a kedvében járni. A vá­rosfejlesztés mindenkit érde­kel, hiszen beleszól életébe, alakítja azt Ezért azután igen lényeges, hogy a dönté­sek mindig a többség érde­keit szolgálják. Ha az egyes emberek által összeállított kívánságlistákat mindig fi­gyelembe vennénk, akkor például sehol sem lenne Szegeden autóbuszpálya­udvar. Hiszen emlékezzünk csak vissza, hogy amikor a Takaréktár utcában volt, az ottani lakók panaszkodtak miatta, most pedig a Marx tériek haragszarvak a haj­naltól késő estig járó autó­buszokra. Tény és való, hogy a város fejlődése bi­zonyos áldozatokat kíván lakóitól. Egy gyonsan fejlő­dő nagyvárosban más kö­rülmények között kénytele­nek élni az emberek, mint egy csendes kisvárosban. A városfejlesztés gyakor­lati alapjaihoz tehát igen szorosan hozzátartozik a vá­rosszeretet. Az olyan város­szeretet, amely mentes a tü­relmetlenségtől, nem kíván­ságlisták összeállításában merül kl, hanem érzékeli ae eredményeket, felméri a reá­lis lehetőségeket, s igyekszik azok valóraváltását minden erejével elősegíteni. Fehér Kálmán Jő „boros" esztendő Tokajhegyalján is befeje­ződött az idei szőlőtermés feldolgozása, s az állami pincegazdaságokban össze­gezték a szüret és a feldol­gozás eredményeit. Rohon­czi Lajos, a Magyar Állami Pincegazdaság vezérigazga­tó-helyettese elmondta, hogy az idei rendkívül tartós nyá­ri meleg és a napfényes hosszú ősz általában ked­vezett a szőlőtermésnek. Az október végén, november elején szüretelő gazdaságok gyakran 22—25 fokos kivá­ló minőségű mustokat saj­toltak. Néhány gazdaságban 28 cukorfokot is mértek az átvevő szakemberek. Ilyen minőséget évszázadonként csak egy-két esetben lehet elérni. A minőségi borvidé­kek közül legtöbbet nyert a jó ősz révén Tokajhegy­alja: közepes aszutermést szüreteltek. A legutóbbi felmérések szerint az ország idei bor­termése elérte a 4,5 millió hektolitert. Az állami pincegazdasá­gok felvásárlása ugyancsak kedvezően alakult: míg ta­valy csupán 650 000 hektoli­tert vásároltak fel, az idén máris 1,3 millió hektoliter­nyi mustot, illetve újbort töltöttek hordókba. A fel­vásárláson belül jó volt a szőlőarány ls: 918 000 má­zsa szőlőt vettek át a terme­lőüzemektől. Állami villalatok, köiüle­(ek, tsz-ek, magánszemé­lyek részére mindenféle gumljavitást vállal a Napsugár Mgtsz, Algyö. XS. 101 991 Áramszünet A Dél magyarországi Áram. szolgáltató Vállalat közli hogy 1907. december 4-ón, 5-tn a Népkert sor. Odoaz­zzal krt., Középkikötó aoi által határolt területen Idő­•zakou áramszünet lesz. k. 1»! Miket nyelnek le a gyerekek? Dr. Kollár De­zső egyetemi do­cens, a pécsi gyermekklinika fül-, orr-, gége­osztályának veze­tője tanulságos gyűjteményt állí­tott össze abból a 300 különféle tárgyból, ame­lyeket gyermekek nyelőcsövéből, légútaiból távolí­tott el. A nyelő­csövekből 30 pénz­darabot, 12 rajz­szöget, börönd­kulcsot, tiszti rangjelző csilla­got, brosstűt, fo­gaskerékben vég­ződő csillagot, óratengelyt, he­gyes csontokat, borotvapenge da­rabokat, jelvényt és ablaküveg be­ékelésére szolgáló hegyes fémlemez­két szedett ki 20 éves orvosi mű­ködése alatt. A légutakba beszippantott ide­gen test azonnali fulladásos halált is okozhat. A gyű j temény eknek ezt a második részét kukorica, babszem, dióbél, tökmaghéj alkot­ja Ezeken kívül hajcsat, pisztoly­töltény hüvelye, szeg, csontdarab és rajzszeg ls be­került a légútak­ból a gyűjtemény­be. A klinikára behozott 300 gyer­mek közül öten haltak meg és mind az halálát útakba idegen okozták, mez tető ötnek a lég­keriilt testek Figyel­eset. hogy egy 15 hó­napos gyermek halálát olyan cuc­11 beszippantása okozta, amelynek hiányzott a kari­mája. Csütörtök, 1967. november 30. OBL-MAGYAROHSZAü 5

Next

/
Thumbnails
Contents