Délmagyarország, 1967. november (57. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-21 / 275. szám

Moszkva: Kon stop tervmozgaiom A szovjet nép az októberi ünnepségek non stop sorozata után újult erővet látott munkához. A második fél évszázad első napjaiban nagyszerű munkasikerekről érkeztek jelentések. Ebben az ünnep után is tovább élő non stop verí-eriylégkörben kezdeményezte három moszkvai élüzem, a Lihacsov gápkocsigyár, a Moszkábel, valamint a Dinamó gyár munkáskollektívája, hogy a moszkvai üzentek vállalják el: az ötéves tervet határidő előtt, 1970. november 7-re teljesítik. 1970 egyébként Lenin születésének 100. évfordulója. A szovjet főváros üzemi kollektívái egymásután jelentették be: a moszkvai üzemek dolgozói magukénak vallják az új, népszerű kezdeményezést és határidő előtt teljesítik az ötéves tervet. A moszkvaiak kezdeményezése országos visszhangot keltett. A versenyző munkáskollektívák mozgósító jelszava: rentabilitással és takarékossággal, új technikával előre az ötéves terv határidő előttj teljesítéséért. Megalakei az egységes gazdasági Éiiii.zeiisági szervezet Áruellátás, fogyasztás 1968-ban A kormány a közelmúltI ban rendeletet adott ki arról, hogy 1968. január 1-től megváltozik a döntőbizottságok szervezete és a döntőbizottsági eljárás. A változások összefüggnek a vállalatok nagyobb önállóságával, azzal az elvvel, hogy utasítások helyett a jövőben szabadon kötik egymással szerződéseiket;. Mivel a minisztériumok irányító funkciója megszűnik, a mellettük működő, úgynevezett ágazati döntőbizottságok is feleslegessé válnak. A jelenlegi központi döntőbizottságból. továbbá a fővárosban és a megyeszékhelyeken működő döntőbizottságokból egységes szervezet jön létre. A helyi döntőbizottságok az eddigiektől eltérően csupán beszámolnak a tanácsoknak tevékenységükről. Az egész szervezet olyan döntéseket hoz majd a vállalatok közötti peres ügyekben, hogy azok a fizetőképes kereslet kielégítését szolgálják. Mint ismeretes, szerződéseiket a jövőben a vállalatok nem utasításokra, hanem saját elhatározásukból kötik, ennek megfelelően a döntőbizottságok sem kötelezhetik őket szerződések kötésére. Ilyen ügyekkel csak akkor foglalkozhatnak, ha a döntést mindkét fél kéri, de akitor sem kötelezhetik egyiket sem arra, hogy a másikkal szerződjön. Ugyanis a döntőbizottságok sem adhatnak senkinek utasításokat. Csupán az lesz a feladatuk, hogy peres ügyekben tárgyilagosan döntsenek. Természetesen egyes kivételes esetekben továbbra is kötelezhető a szerződéskötés. A döntőbizottsági ügymenet egyébként demokratikusabb lesz az eddiginél. A vállalatok a jövőben minden esetben fellebbezhetnek a Központi Gazdasági Döntőbizottságnál, ahol a jogorvoslati osztályon fellebbezési tanács bírálja el az első fokú határozatot. (MTI) Szezonzárás — hiánnyal Befejeződött a nyerstégla gyártása Tovább dolgoznak az égetőkemencék Új üzem épül Szentesen Az építési kedv ebben az esztendőben is tovább fokozódott, viszont a téglagyárak. termelése semmit sem emelkedett. Ezért a régi ellentmondás megmaradt: az építőanyagok iránti kereslet béha kétszeresen Ls meghaladja a kínálatot. Sajnos, Ryors javulásra, változásra bem lehet számítani, hiszen a környező téglagyárak még az éves tervüket sem képesek teljesíteni, nemhogy valami többlettel „vígasztalbak" az -építtetóket. Sokkal kevesebb A nyerstégla gyártását befejezték a gyárak, csupán a szegedi l-es üzemben dolgoznak tovább, mert a müszárító erre lehetőséget biz'ósít. A Csongrád—Bácsmeítyei Téglaipari Vállalat gyáraiban 116 millió darab égetésre alkalmas nyerstéglát kellett volna legyártani ebben az esztendőben. A teljesítés — beleszámítva a •s2egedi gyár várható produktumát is — 8 millió darabbei elmarad a tervezettel szemben. A tervezett 111 millió égetett tégla sem lesz bieg év végére, hanem csak 108,5 millió darabra számítanak, vagyis 2,5 millió hiánnyal zárják az 1967-es évet. Mi az oka a lemaradásbak. hiszen ebben az évben az időjárásra sem lehetett Panaszkodni? A vállalat vezetői a krónikus létszámhiányban látják az okot. Egész bsztendöben 100—150 munkás hiányzott a gyárakból. Majdnem egy téglagyár teljes létszáma! Érdekes, hogy nem is a nagyvárasok téglagyáraiban voAt létszámhiány, hanem a falvakban levő téglagyárakban: Saőregen. Derekegyha?án, Hajóson, Katymáron. A '-'árasok közül egyedül a hódmezővásárhelyi téglagyárban volt csak hiány munkáskézből. A 2,5 milliós elmaradást két gyár, a szőr*Ri és a vásárhelyi „hozta" óssze. Több 3 magasított tégla Ebben az évben jelentős beruházást hajtottak végre a kiskunhalasi, a makói és a ®tegedi l-es téglagyárakban. A makói gyárban építették fel a Szegeden felszabadult nagyméretű szárítószínt, amely 1,5 millióval növeli a makói gyár termelésének mennyiségét. Ezek után a makói gyár kemencéinek nem kell évente egy-két hónapig állniok, folyamatosan égethetnek. A kiskunhalasi téglagyár „fehér téglát" gyárt Az idén jelentősen bővítették az ottani mészhomok-téglagyárat 6,5 millió forintért. Bár augusztus helyett csak az év végére lesznek készen az építkezéssel, de jövőre már 14 millió helyett 20 millió darab téglát gyárthatnak Kiskunhalason. A szegedi l-es üzem újjáépítése átmenő beruházást jelent idén. A szegedi gyárat — amint arról már beszámoltunk lapunkban — mintegy 40 millió forintos beruházással teljesen átépítik és egy modem földgázfűtésű alagútkemencét helyeznek üzembe, amelynek az évi kapacitása körülbelül 20 millió darab lesz. A beruházást tavaly elkezdték, az idén is megfelelő ütemben folytatták, s előreláthatóan jövőre, a harmadik negyedév végén helyezik üzembe. Az idei beruházások hatására a környező téglagyárakban bővült a választék és több lett a magasított, üreges tégla. A szőregi és a hódmezővásárhelyi üzemekben volt jelentős a magasított téglagyártás növekedése. A szegedi l-es üzemben befejeződött a 10-es válaszfaltéglák próbagyártása ós a következő években az üreges téglák mellett ez lesz a gyár fő profilja. Előrehaladott stádiumban van a szentesi új téglagyár programjának elkészítése. Szentesen 125 millió forint beruházással új, modem téglagyárat építenek, ahol évente 56—60 millió darab téglát égethetnek. Falblokküzem Elég sok huzavona kísérte a szegedi falblokküzem bővítését, illetve új helyen való felépítését. A terület feltöltésénél adódtak problémák, amelyek késleltettek az építkezés megkezdését. Emiatt az idei tervüket nem is tudják teljesíteni. A megrendelők 9800 köbméter középíalblokkot várnak, de a jelenlegi kapacitás csak. évi 6000 köbméter falblokkot képes előállítani. Az új üzem befejezése nem sokáig varat már magára és bíznál; benne, hogy a jövő évben teljes kapacitással dolgozhatnak. Az új szegedi középfai-blokküzem termelése eléri a 17 000 köbmétert, amelyre máris bejelentette igényét az építőipar. Kár, hogy nem tudtunk szebb képet adni a téglaipar idei munkájáról, s kár, hogy a közeli jövőben sem várható gyökeres változás. A jövő évben mindössze 4 millió darab téglával terveznek többet gyártani. Csak 1969-ben emelkedik a termelés mintegy 20 millióval, s 1970-re érik el az évi 150 millió darabot. A kereslet ma meghaiadja a 200 millió darab téglát évente. Éppen ezért sokkal közelebbi és erőteljesebb fejlődésre lenne szükség a környező téglagyárak termelésében! G. I. S

emmi meglepő nmcs abban, hogy a közvélemény. mindenekelőtt néhány — nevezhetjük így —: köznapi kérdésben öszszegezi a januártól érvénybelépő gazdasági változásokkal kapcsolatos feltevéseit, várakozásait. Talán nem árt közbevetőleg megjegyezni, hogy ezek a „köznapi" jelzővel illetett kérdések egyszersmind valóban a népgazdaság, a társadalom legfontosabb jövőbeni nroblémái még akkor is, ha a nem szakszerű megfogalmazás csupán a gazdálkodás végeredményére — az életszínvonal, a béren kívüli juttatások, a foglalkoztatottság stb. várható alakulására — egyszerűsíti mindezt Ilyen kérdés — egyike talán a legfontosabbaknak —, az is, amely a bonyolult gazdálkodási problémák egyik „végpontjára" utal: m'lyen lesz az áruellátás, a fogyasztás, a kereslet kielégítése 1968-ban? Az egyértelmű, tőmondatban összegezett választ ép. pen az nehezíti, hogy a reform irányítási mód szervától és szellemétől idegen a kategórikus som máz és, a szövevényesen bonyolult valóságot mind kevésbé lehet egy-egy tömör mutatóval kifejezni. Az áruellátást !s a közvetlen és a közvetett — tehát gazdasági — „terelő-eszközök" egész rend szere szabályozza majd, s ilymódon csupán a várható irányzatok jellegét lehet előre, megközelítő pontossággal feltérképezni. Persze ez nem kevés, sőt, az így ' kialakított prognózis alighanem valósághübb, mint néhány olyan, korábbi tervszám, amelytől felfelé és lefelé is jócskán volt elterés. Amiből egyszersmind az is következik, hogy nem éppen megalapozottak azok a „reform-aggodalmak", amelyek egyebek között a kielégítő áruellátást is kizarólag kötelező tervutasítások alapján képesek elképzelni; ha más nem, a korábbi esztendők bolti tapasztalatai bizonyítják, hogy az ellátást szabályozó előírás-rendszer sem nyújtott tökéletes biztosítékot a hiánycikkek ellen! A

mi most mar a jövő évben várható tendenciákat illeti, elsősorban két olyan tényezőre kell utalnunk, amelyek egymással gyökeresen ellentétesek, és e szembenállás feloldása — természetesen — nem is képzelhető el máról-hónapra. Ismeretes egyfelől az a gazdálkodási alapmotívum, hogy a termelővállalatok januártól immár nem egyszerűen abban lesznek érdekekek, hogv mit és mennyit állítottak elő, hanem abban: mit és mennyit értékesítettek! A közgazdasági törvényszerűségek beható ismerete nélkül is könnyű felismerni, hogy ez — tehát: az értékesítés első helyre rangsorolása —, legfőbb biztosítéka annak, hogy az ipar a korábbinál sokkal intenzivebben „figyel" majd a szükségletekre, az igényekre is. Másrészt azonban illúzió lerme nem számolni azzal, hogy az áruellátás bizonyos „fehér foltjai", a kínálat és a kereslet csak globálisán egyező, de a részletekben még gyakran eltérő kapcsa, lódása sem tűnhet el azonnal, márpedig az a tudat, hogy — a hiány miatt — egy-egy iparvállalat úgyis mindent eladhat amit termel, egyelőre kevéssé ösz. tönöz a bo'.ti jelzések figyelembevételére. Az 1968-ra előirányzott árnellátási intézkedések azonban számolnak mindkét tényezővel, méghozzá olyan módon, hogy a rendelkezésre állo eszközökkel tompítják a kereslet kielégítése ellen haló gazdasági érdekhatásokat. Elsősorban egy olyan, alapvetően fontos felkészülési tényezőt említünk, amely nem is annyira a reformmal, mint inkább a naptárral áll összefüggésben; azzal ugyanis, hogy tél következik. Kormányszinten targyaltak a közelmúltban az immár „reform-korszakba" is átnyúló téli ellátást, es megállapították. hogy egészében elegendő 1 vészletek állnak rendelkezésre, sőt burgonyából, vöröshagymából, almából a múlt évinél sokkal többet tárolnak, ezért összességében a téli burgonya. zöldség és gyümölcsfélék ái-szintjében az előző évekhez hasonlítva nem várható lényegesebb változás. Ami pedig egészében az áruellátást illeti, a várható igények kielégítésére és a reform érvénybelépését követő időszaki piuci egyensúlyának megteremtéséhez — előzetes számítások sze rint — mintegy 7—8 miL liárd forint éi-tékű többlet árualapra lesz szükség. A többlet úgy értendő, hogy mérlegelték az áruellátás idei szintjét, amely — tegyük hozzá — egészében meghaladja az év elején előirányzott emelkedést; a belkereskedelmi forgalom összértékét ugyanis 98 milliárd forintra tervezték 1967-re, de év végéig — a jelek szerint — a forgalom mégha,adja majd a 100 milliárdot. M

indezt figyelembe véve, a beikereskede.em megfelelő tartalékokat tárol a jövőévi — kielégítő színvonalú — árualap megteremtésére. Az emiitett 7 —8 milliárd forint értékű többlet árualapnak megközelítően a fele hazai eredetű, a másik fele pedig importtermék, s ez az utóbbi különösen fontos gazdasági „terelő-eszköz" a jövő évi kiegyensúlyozott áruellátás biztosításához. Az importtal ugyanis, — amelyhez a belkereskedelem jelentős deviza-alapokkal rendelkezik, és amelyet kiegészít a korábbinál sokkal szélesebb, úgynevezett választékcsere is(a baráti országokkal belkereskedelmi együttműködéssel szervezett árucsere, kapcsolat), — nemcsak arra nyílik mód, hogy a hiányzó árucikkeket a külkereskedelem közreműködésével pótolják, hanem arra is, hogy ilyen módon egészséges versenyt támasszanak az áruellátás „hiány-pontjain" működő iparvállalatoknak. E

gészében tehát elmondható, hogy a jövóévi gazdálkodás elvi jogszabályai előkészítésével párhuzamosan, megfelelő intézkedésekkel — az árukészlelek növelésének nngyonis gyakorlati módszereivel ls — megalapozták a januártól startoló reform-gazdálkodást. A kép azonban csak azzal válik teljessé, ha hozzáteszszük: mindez korántsem jelenti. hogy januártól egyszeriben megszűnnek az áruellátás eddigi hiányai; egész sor olyan árucikknél például célszerű tovább is számolni a kereslet alatt maradó kínálattal, amelyek nazai termelési bázisait csak mostanában építjük ki, ilyenek például a különböző szintetikus textiliák. Nyilvánvaló az is, hogy ilyen — objektív tényezőkből eredő — hiányok mellett, az áruellátás hibáiból származó „fehér foltok" nem tűnheü nek el azonnal Mégsem túlzás azt állítani, hogy a reform gazdasági tendenciáj., egészéhen az új mechanizmus első napjai tél kezdve -v áruellátás ja\itása irányú ban hat majd. TÁBORI ANDRÁS Az emberség hétköznapi tettei ! Lengve!—magysr Szegeden havonta 400 liter konzervált vért, 100 liter vérből készült plazmát használnak fel az egészségügyi intézetek, csak ebben az évben közel 5 ezer beteg részesült vérátömlesztésben. Havonta 1400 vérvételt végez a szegedi Véradó Állomás. Ki a felelős, ennek a nélkülözhetetlen gyógyszernek, a vérnek előteremtéséért? Az egész társadalom biztonságának feltétele, hogy a vér a szükséges mennyiségben rendelkezésre álljon, az egész társadalom felelős érte. Ez a társadalmi felelősség oszlik meg az egyes intézmények, vállalatok, falusi tanácsok között, és az évi egyszeri helyszíni vóradónap eredményében ölt testei. Ennek a társadalmi felelősségnek őrei, ébresztői és lankadatlan munkásai a vöröskeresztes véradó aktivál;. Évi 4 ezer liter vér előteremtése komoly feladat. Ehhez már nem elegendő, hogy baj esetén meghúzzuk a vészharangot, látványos érzelmi fellángolások eredményeként levesszük a vért. és tűzoltó autóként rohanunk a helyszínre, hogy a magas hőfokot elért bajt lokalizálni lehessen. Évi beosztást, tervet kell készíteni és a véradó-naptár dátumaihoz kötni az emberi együttérzésnek tettekben, véradásban történő megnyilvánulását. Az évi 90 helyszíni vén-ételnek, az emberi szivek megnyerésének egyévi „stratégiáját" és „taktikáját" dolgozza ki a Vöröskereszt. Mint általában, itt is vannak szorgalmas hangyái és művészei ennek a feladatnak. Pusztamérgesen dr. Olasz Béláné vöröskeresztes véradó felelős a helyi fiatalok közül színjátszócsoportot toborzott és sikeres előadásuk bevételét használta fel a véradók megvendégelésére. Sándorfalván Szakács Gyuláné vöröskeresztes titkár és Takó doktornő vöröskeresztes elnök, Üjszentivánon dr. Tóth Lászlóné tanárnő az ifjúsági vöröskereszt önkénteseit kérik fel a véradók szervezésében. A véradó napon segít a sándorfalvi ,,Salventus"-csoport. Az öttömösi Illés Jánasné, a sövényházi Róla Bóláné, és Dóka Lászlóné sem sajnálják a fáradtságot, hogy a szétszórt tanyákat egyenként keressek fel a felvilágosító szóval: a véradás életmentés. Dorozsmán az idős Somos László fiatalos lendületét csodálja mindenki a véradónapon, de hasonlóan odaadó segítője a vöröskeresztnek a pusztaszeri dr. Varga Béláné, a domaszéki Koza Józsefné, Budai Józseíné Dócon, Bakos Józsefné Algyőn, Kazi Gáspárné és dr. Rózsa Lászlóné Mórahalmon, Sági Jánosné Ásotthalmon és így sorolhatnánk még tovább. A véradók és szervezők többsége egyszerű, szerény ember, akik korban, foglalkozásban, társadalmi állásban nagyon különbözhetnek egymástól, de egy közös vonásuk van: emberség, humanitás. Áldozatuk az élet igenlését jelenti, bizalmat az emberi szolidaritásban, tevekeny résztvételt a szenvedés enyhítésében, szótlan szavazást társadalmunk mellett. Dr. Gál György a szegedi Véradó Állomás vezetője Megállapodást írtak alá a lengyel építésügyi és építőanyag-ipari minisztérium, továbbá a magyar Építési és Városfejlesztési Minisztérium képviselői, hogy a jövőben kölcsönösen konzultálnak, s együttműködnek az építőipar és az építőanyagipar főbb területein. Magyar alelnök az UNESCOkonferencián Bécsben hétfőn nyílt meg az európai UNESCO-tagáltárnok oktatásügyi minisztereinek konferenciája. Huszonnyolc európai ország öszszesen 140 küldötte van jelen az egyhetes tanácskozáson. A magyar delegációt Ilku Pál művelődésügyi miniszter vezeti. A belga küldött javaslatára egyhangúlag megválasztott négy alelnök a magyar, illetve az olasz, a holland és a svéd delegáció vezetője. Kedd, 1967. november iL DÉL-MAGYARORSZÁG 3