Délmagyarország, 1967. november (57. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

Közgazdasági kislexikonunk MIMM Tizennégytől - tizennyolcig FÖRUMÁ T

izennégytől tizennyolcig — ez a tanulók „társadalma". Szakmunkásképzőben, gimnáziumban, szakközépiskolában nőnek a dolgozó generációk után. Az ifjúság számban legnagyobb tömege, csupa helyét kereső tíatal. Csongrád megyeben vannak vagy húszezren. A társadalom igényeket fogalmaz számukra, cs lehetőségeket kínál. Népgazdasági arányok diktálják, határozzák meg mindezt. De van húszezer egyéni ambíció is. Ha ez két egybevágó kör lenne... És még mennyi a tála" • •. A KISZ Csongrád megyei bizottsága legutóbbi ülésén róluk tárgyalt. Helyzetükről, törekvéseikről, gondolkodásukról, nevelésükről. Mai összeállításunkat mi is erre szánjuk, a KISZ megyei bizo''sága elé bocsájtott dokumentumok felhasználásával. Számok ... Hideg keresztmetszetek egy nagy ifjúsági réteg társadalmi helyzetéről, munkájáról, törekvéseiről. De ebeket a számoka' meg lehet vallatni, ki lehet tapintani a közöttük hidat vagy ellentmondást képező íveket. Hányan vannak? A statisztikai adatok szerint 37 középiskolában 19 806 diák tanul. Ebből 11 technikumban, 16 gimnáziumban és szakközépiskolában 11 891en, 10 szakmunkásképző iskolában 7915-en. A szeptember 15-i tanulólétszám szerint Csongrád megyében 64,5, Szegeden 47,3 volt a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya. A középiskolásoknak több mint háromnegyed része, a szakmunkás-tanulóknak közel fele tagja a KISZ-nek. Hogy tanulnak? Legfőbb dolguk, kötelességük a tanulás. A gimnáziumok, technikumok és szakközépiskolák tanulóinak tanulmányi átlaga a legutóbb Saját maguk készítette modelleken tanulják a fiatalok a traktorok szerkezetét egy szakmunkásképző iskolaban Méltó partner a nevelésben A Csongrád megyei tanács művelődésügyi osztályán így fogalmaztak egy neveléssel kapcsolatos határozatban: „...terveink között szerepel, hogy továbbfejlesszük az ifjúsági szervezetek, de különösen a középiskolai KlSZ-szeruezetek tevékenységét. Nagyobb önállóságot, működési területet, hatáskört kell számukra biztosítani. Lehetőséget kell adni a fiataloknak, hogy a társadalmi életre az Iskolában keltőképpen tudjanak készülni. Meg kell ismertetni fiataljainkkal még az iskolán belül társadalmunk demokratizmusát." Ugyanezzel a témával kapcsolatban idézett a KISZ megyei bizottsága elé terjesztett beszámoló egy megállapítást, a szegedi Rózsa Ferenc Gimnázium és a Tisza-parti gimnázium igazgatóságának és KISZ vezetőinek kapcsolatáról, „...az iskola és a KISZ előtt álló követelmény, nevelési célkitűzés határozza meg a kapcsolat tartalmát... a mindennapos munka forgatagában az állami vezetők és a KISZ-vezetök kapcsolatát így summázhatjuk: közvetlenség, kölcsönös bizalom, kölcsönös igény egymás munkája iránt." Az említetteken kívül ls számos olyan iskola van már. ahol a pedagógusok a KISZ-ben nemcsak az Ifjúság fegyelmezésének egyik eszközét látják, hanem méltó partnernek tekintik a nevelésben. Igazán eredményes munkát csak a KISZ-szel, az oktatás-nevelés alanyaival együtt lehet ugyanis végezni. Miért szükséges ezt most szinte „újdonságként" emlegetni? Mert a bürokratizmus nagy és szívós erősség; az ifjúság pedig nem mindenütt „tárgyaló partner" még saját dolgaiban sem. Már megint valamiféle avantgardizmus? Szó se róla! Vajó Péter, a KISZ KB titkára így fogalmazta meg ezt a kétoldalú gondolatkört: „A KISZ önállósága döntően szervezeti jellegű, és politikai értelemben relatív, s azt nem a szocialista iskolával, még kevésbé a pártszervezetlel szemben kell felfognunk. Arra szolgál, hogy sajátosan elősegítse és megkönnyítse az ifjúság szocialista nevelését. A KISZ-szervezet önállósága az iskolában ezért főleg pedagógiai értelmű, nem abszolút autonómia és nem jelenti az iskolától való függetlenséget. Ez a szocialista iskolában nemcsak nem szükséges, de elvileg és gyakorlatilag nem is lehetséges ..Hogy akkor mire való — annak ez a lényege: "... a pedagógiai tevékenység homlokterébe állítsuk a szocializmust igenlő önálló emberek nevelését, akikben kifejlődik az alkotó tevékenység képe, a közélet iránti felelősség, az önálló ítéletalkotással és kezdeményező képességgel párosuló önállóság." A KISZ megyei bizottsága helyesnek ítélte, hogy ezzel a témával foglalkozzanak majd az 1968. tavaszán esedékes II. Megyei Diákparlamentben is. Az önállóság helyes értelmezésének kamata számos új és hasznos kezdeményezés forrása lehet. Az iskolai KISZ-szervezetek például hajlanak arra, hogy a szaktanárok tehermentesítése érdekében magukra vállalnák a tanulószobai felügyeletet, így a tanárok a felszabaduló időben korrepetálással foglalkozhatnának: javíthatnák a szakköri munkát; aktívabban részt vehetnének a tanulmányi versenyek szervezésében stb. Hány és hány alkalom kínálkozik, hogy a tanulóifjúság valóban ismerkedhessen társadalmi életünk demokratizmusával már az iskolában; s mindenütt valóban méltó nevelési partner lehessen a KISZ. Az együttérzés forintjai Csongrád megve középiskolás diákjai az elmúlt tanévben több mint százezer forintot fizettek be a vietnami szolidaritási csekkszámlára. Nagyobb részt a terrhelöszövet kezeteknek. üzemeknek nyújtott őszi mimka-segítség ellenértékéből küldtek az egyutterzéa forintjait. A Vasútforgalmi Technikum diákjai 23 ezer. a Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola tanulói 14 ezer. a Gépipari Technikum növendékei lt ezer forintot gyűjtöttek össze. A tavalyi nélda nyomán az idén is segíiségére siettek • maguk lehető. sége szerint a harcoló vietnami népnek. Töpbck között a makói diákok tízezer forintot gyűjtöttek, s ehhez hasonló összeget küldtek a Tömörkény Gimnázium és Szakközép iskola K'SZ. istái is a csekkszámlára — egynapi üzemi munkájuk telje* bérét. lezárt tanévben jó közepes volt. Szegeden valamivel magasabb (3,36), a megyei iskolákban egy enyhe árnyalattal alacsonyabb (3,22). Ebben az átlagban vannak szélsőségek is — mint például a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium 4.03-as, vagy a szegedi Rózsa Ferenc Gimnázium és szakközépiskola 2,82-es átlaga. A bukások száma is ingadozó. A szegedi Ságvári Endre gyakorló gimnáziumban alig közelítette meg az 1 százalékot, a Rózsa Fcrencben hajazta a 16 százalékot. Tanulságosak és figyelmeztetők az érettségik eredményei is. A jó és a közepes eredmények dominálnak, 56 százalékos arányképviseletükkel. A jelesek 14,4—17 százalékot tesznek ki; javítóvizsgára 8—9.7 százalék bukott, ismétlésre egészen kis töredék — megyei átlagban 0,7, szegedi átlagban 0,4 százalék. Hová jutnak? Megyei adatok szerint 1051 középiskolát végzett diák közül 260 került egyetemekre, főiskolákra, vagyis minden negyedik. Felsőfokú technikumba 128, tanító-, illetve óvónőképzőbe 63 „maturánst" vettek fel. Jó 42 százalékuk így és itt lelte meg a folytatást. Szakmunkásnak csak minden tizenegyedik gyerek iratkozott, kereskedelmi pályát összesen huszonötén, egészségügyi továbbképzést és egyéb szakmákat 81-en választottak. Mezőgazdasági szakmunkásnak egyikük sem ment de úgymond „otthon maradt" 397 — a végzettek 37.7 százalékai Nem volt helyük a nap alatt? Inkább „naposabb" helyet óhajtottak. Híre következtetnek? Egy-egy év statisztikája csak állapotot tükröz. Az összehasonlítások már tendenciát is kifejeznek. Egyik tanévről a másikra 252-vel csökkent a gimnáziumi, 284. gyei a technikumi tanulók létszáma, és 600-zal több lett a szakmunkástanuló. Kétségtelen hogy ez a szülők és a tanulók gondolkodásában megindult változás első jelét, a társadalmi igény reálisabb számba vételét jelzi. Annak belátását, hogy az ember társadalmi értékét nálunk a választott életpályán tanúsított emberi, szakmai, erkölcsi helytállás szabja meg. A felismerés még igenigen szórványos, az illúziók lassan kopnak. Különösen azért, mert a gyerekek leginkább csak a huszonnegyedik órában kapnak segítséget képességük, tehetségük valódi „megméréséhez", korábban nem jut sok figyelem, hogy alkatuknak, képességüknek megfelelő pályára segítsék őket. Nemcsak illúziók előítéletek is élnek még. A szakmunkásképzés a régi társadalom sokszor lenézett inasiskolájáhól most emelkedik igazán a szocialista közoktatas művelt szakmunkásképző középfokú oktatási formájává. Csongrád megye tíz ilyen iskolájában 8000 tanuló készül a választott szakmára, közöttük már 360 érettségizett. Nyolcszázán emelt szintű szakmunkásképzésben vesznek részt. Ezekben a számokban is tapintható a tendencia. Híre van szükség? De hiszen mindez nemcsak gondolkodás dolga. Társadalmi késés is kifejeződik ezekben. Rakjunk csak: ismét egymás melle számokat! Csongrád megyében a középiskolásoknak 20 százaléka, a szakmunkástanulóknak 50—60 százaléka bejáró; az előbbieknek 26, az utóbbiaknak csak alig 10 százaléka lakik diákotthonban, kollégiumban. A számok diktálják a feladatot: erősíteni kell a szakmunkástanulók kollégiumi hálózatát! S ebben nemcsak az oktatásüggyel hivatásszerűen foglalkozó szervezetek érdekeltek, hanem az üzemek is. Nem lenne sem korszerűtlen, sem érdektelen döntés üzemektől a kollégiumi építkezésekhez hozzájárulni. A KISZ például társadalmi munka szervezését kínálta fel ehhez. Es tovább? Sokan kérdezik a gimnáziumi létszám csökkentése és az egyetemi felvételek kapcsán, hogy vajon kik tanulnak majd tovább, ha ennyire „erőltetjük" a szakmunkásképzést. Feleljünk ismét számokkal. A megyei középiskolákban a fizikai dolgozók gyerekeinek aránya 64,5 százalék; a szegedi első osztályokban 48 százalék. Minden esélyük megvan hát a dolgozó osztályok gyerekeinek, hogy az oktatás valamennyi formájában arányosan részt vehessenek. Csakhogy... Itt is van azért egy gvakorlati ellentmondás. Ezek az arányok ugyanis nem ilyen erősek azokban a tagozatos osztályokban, amelyek mégis legnagyobb eséllyel készítik fel a tanulókat a felvételi vizsgák és az egyetemi, főiskolai tanulmányok erőpróbáira. Illetékes helyeken levonták már ennek a konzekvenciáit A szülői és tanulói közgondolkodásban viszont erősíteni kell azt a felismerést is, hogy semmiképpen sem mond le társadalmunk a tehetséges gyerekek továbbtanulásának szorgalmazásáról; s a továbbtanulásban is követendő egészséges társadalmi arányok megtartásáról. Ehhez számos segítséget is kínál. Akár azzal, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek, akiket gimnáziumi tagozatos osztályokba vesznek fel, kollégiumi felvételét figyelemmel kísérj, akár azzal, hogy számukra tanulmányi segítséggel is lehetővé teszik az esetleges hátrányok leküzdését. Ilyen és hasonló következtetések olvashatók ki a tizennégy-tizennyolc évesek statisztikájából. , Dinamikus szinttartás A szocialista vállalatok a központi gazdaságirányítás keretei között önállóan gazdálkodnak állóeszközeikkel és önállóan döntenek beruházási forrásaikról. A dinamikus szinttartás az állóeszköz-gazdálkodással és a beruházási tevékenység meghatározod formájával kapcsolatos fogalom. A szinttartás azt* jelenti, hogy az újratermelés folvamatában biztosítják az állóeszközöknek az előző termelési folyamatban kialakult fizikai színvonalát, tehát pótlását (kiselejtezését, kicserélését), s hogy a termelési kapacitást olyan színvonalon tarthatják, amely biztosítja a vállalati tiszta jövedelem egyszerű újratermelését. A színvonal dinamikus tartása egyfelől azt jelenti, hogy az állóeszközöket a réginél korszerűbbekkel pótolják, ennek eredményeképpen a vállalat technikai és gazdasági színvonala közlcdik a világszínvonalhoz, vagy legalábbis nem növekszik az attól való távolsága. Másfelől azt jelenti, hogy a vállalat rugalmasan idomul a piaci igényekhez. Megvalósíthatja tehát a választékcserét, a választékbővítést, a minőségjavítást stb. A „dinamikus" jelző tehát arra utal, hogy a vállalat a növekvő piaci igények és a javuló műszaki feltételek figyelembevételével tudja biztosítani tiszta jövedelmét. A Gazdasági Bizottság határozatainak szelleméből következik, hogy a beruházási célokat szolgáló. vállalati saját források nemcsak a dinamikus szinttartást, hanem a termelés ennél nagyobb aránvú bővítését is szolgálják, mert a vállalatok ennél nagyobb saját forrásokkal rendelkeznek. Továbbá a vállalat döntési joga nemcsak a dinamikus szinttartásra, hanem meghatározott termelést bővítő beruházásokra is kiterjed. A dinamikus szinttartás tehát olyan beruházási tevékenység, amélyhek során a "vállalatok — alapvetően iáját forrásaikból — az állóeszközök és a realizált tiszta jövedelem, olyan egyszerű újratermelését valósítják meg. amely figyelembe veszi a műszaki fejlődést és a piaci szükségletek változásait is. Másodpercenként 150 ezer összeadás Statisztika a Központi Statisztikai Hivatalról Károm alkalmazottnak napi nyolc órai munkával 50 évig tartott volna a Központi Statisztikai Hivatalban azoknak az adatoknak a feldolgozása, amelyek alapján a népgazdaság különböző ágazatai kapcsolatának mérlegét elkészítették. A jelenleg ismert legmodernebb számítógépen azonban mindössze 30 perc alatt végezték el a nagyszabású értékelést Minden nagyobb arányú felmérést az itt működő ICT—1004 jelű számítógép segítségével bonyolítanak le. A gép évenként több mii. liárd adatot képes feldolgozni. Másodpercenként 150 000 összeadást produkál. A korszerű berendezés jelentős mértékben megkonvnyíti és meggyorsítja a Központi Statisztikai Hivatal rendkívül szerteágazó tevékenységét. Apparátusa behálózza az egész országot, még a legkisebb helységekben is működnek információs csoportjai. Az emberek sorsát születésük pillanatától életük végéig a számok tükrében kísérik figyelemmel. Tíz főosztályán és több mint ötven osztálván f zik. csoportosítják a különböző tájékoztatási csatornákon befutott adatokat KÖzöttük az ipari főosztály az egész magyar ipar termelési, munkaügyi . helyzetét, fejlődését összegzi, az építőipari és beruházási főosztály az építőipar munkáján túlménően a népgazdaság beruházási tevékenységét kísérj figyelemmel. a forgalomstaliszlíkai főosztály a bel- ás külkereskedelem, Idegenforgalom, közlekedés, postA, televízió, rádió területét vizsgálja. Érdekes módon vatlanak ölelünk különböző jelenségeiről a népesedési és szó. ciélstatisztikai főosztályra kerülő adatok, A népesság megoszlása, a lakosság belső és külső vándorlása, az államigazgatás. közműellátás, lakásállomány alakulata, az egészségügyi szolgáltatások, kórházi ellátás, szakrendelés helyzetének változása derül k* itt országos méretekben. A közgazdasági főosztályon készül a népgazdasági mérleg, mutatja a nemzeti jövedelem, a tár. sadalmi vagvon-mér'.eg a munkaerő-mérleg változását. Felméri a népesség életmódját, a családok körülményéit, a jövedelem és egv sor más függvény figyelembe vételével. r Újjászületett egy régi magyar találmány Csodálatos beszélőgépet készített 1788-ban Kempelen Farkas, századának egyik legzseniálisabb feltalálója. A gép az ember beszélő szerveit utánozta. A hangokat lényegileg egy nyílásból, illetve különböző segédnyílásokból lehetett részint a fúvóshangszerekre emlékeztető billentyűzettel, részint szabad kézzel kicsalni. A fújtatót, amely a levegőártimlást biztosította, könyökével nyomogatta az „előadó művész". Kempelen 15 évi gyakorlás után mutatta be a nagyközönség előtt, hogyan beszél a gépe angolul, franciául és magyarul. Németül kevésbé ment a lecke, mert a beszédet ezen a nyelven a hangösszctételek gyors egymásutánja megnehezítette. Valószínű, hogy a gépből annakidején két-három példány készült. Állítólag legutóbb előkerült valahol az egyik, s azt a hírek szerint most Bécsben őrzik. A többi biztosan elpusztult. Most pedig, 179 év élteltével egy francia kutató. Jean-Sylvain Lienard elkészítette a Kempelen-féle beszélőgép mását. Műve, amelyet a legutóbb Budapesten tartott akusztikai kongresszuson is bemutatott, annál is „izgalmasabb" alkotás, mert készítője n*m is látta az állítólagos hécai példányt, kizárólag a Kempelen által 1791-ben írt „dokumentáció" alapján dolgozott. Gépét itt Budapesten is megszólaltatta, természetesen franciául, s amint hallgatói megállapíthatták, a meglehetősen gverrnekios hangú gép — stilsrerűen — éppen a gvermeki nvelv leggyakoribb szavalt ejtette ki a legtisztábban. Vasárnap, 1967. november 19. OtL-MAGíARORilAi 9