Délmagyarország, 1967. november (57. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

A fiúcska már felismerte a moz­dulatok jelentőségéi, s azt is jol tudta, milyen sorrendben következnek. Először is a hajó az i böl közepéig ugyanazzal a sébességgel úszik, mint aiiogv a nyílt ví­zen közeledett a parthoz. Aztán az ("001 közepe tájáról éles, rövid csengetés hallat­szik. a jól kivehető motordübörgés üteme megváltozik, a hajó úszása lelassul, hogy szép ív ben — az öböl csendes vizén széles hullámokat verve — a móló cölöpeihez fordulhasson. Kézben újra felhangzik a csengetés, valahonnan a vízszintről (a fiúcska sohsem látja jól. honnan?) csípős füst csap fel kis paniacsokban, a motor elhallgat, s a hajó nesztelenül siklik a kikötőhöz. Ilyenkor már a kapitány is megjelenik a parancsnoki híd ajtajánál, s valami effélét kiált: — A harmadik cölöpre dobd Ezek szerint tehát sovány, szemüveges Szakortyi Károly A fiúcska meg a kapitány a kötelet, Józsi Józsinak hívják matrózt. Na­gyon helyes, hogy a mat­róz sovány, gondolta a fiúcska, a kapitány meg hatal­mas, poca­kos, erős, fordított ésetben a dolog elég hihetetlen lenne. Noha a fiúcska érdeklődve nezte, miként dobja Józsi — a matróz — a kötelet a cölöpre, hogyan húzza meg, s tekeri ra, hegy tartsa a hajót arra a rézmicsodára, aminek jó lenne tudni a nevét mégis in­kább a kapitányt figyelte, a kékzubbo. nyos. tengerészsapkás erőteljes férfit, csodálta nyugalmát, lassú lépteit íahogy végig megy a fedélzeten) — s elképzelte őt a nyílt vízen a kormánynál, a vízre szegezett tekintettel, elképzelte, hogyan küzd a hullámokkal a viharban, hogyan manőverez a ködben, s nagyon szerette volna, ha egyszer beszélgethetne vele. Osz volt már. a tó partjáról elutaztak a nyaralók, a táj elnéptelenedett, s ahogy teltek a napok, egyre kevesebb lett az t"as. De a kis hajó még napjában kétszer átkelt a vízen, s a fiúcska mindannyiszor ott várakozott a mólón. Eleinte, mondom, csak messziről merte lesni a Hanná-t, (így hívták a hajót) —, de ahogy múlt az idő, mir.d közelebb merészkedett. Egy napon, amikor a kapitány, a matróz és a bajszos, olajos gépész a hajó azon részén beszélgettek, ahonnan nem lát­hatták. a fiúcska óvatosan átbújt a kor­láton. és szívdobogva, lopva megérintette a hajó fehér, hűvös fémtestét. Ezalatt a kapitány éppen azt mondta á matróznak, meg a gépésznek: — Hát már éppen elegem vari ebből á furikázásból. Ráadásul utas sincs. Vége lehetne a szezonnak, a könyökömön jön ki éz az átkozott ingajárat! — Igaz, ami igaz — mondta a matróz —, hiegúnja az ember. — Már azon la gondolkodtam — foly­tatta a kapitány —, hogy itt,hagyom ezt éz egészet. Dehát hová menjek? Mindcn­fiek megvan a maga hátránya. Panaszkodtak volna még egymásnak, tíe elérkezett az indulás ideje, mind. egyikük elfoglalta a helyét. — Nézz ki — szólt a kapitány —, van-e utas? — Egy k'sflú — látta meg a fiúcskát a matróz. — Más nincs. — Velünk .akarsz jönni? — kérdezte a kapitány. A megszólítás váratlan volt, a fiúcska, már Ott állt a korlátnál isinét, elpirult, akart valamit mondani, de a szavak a torkaban akadtak, ezért csak Dólintott gyorsan, zavartan. — Hát akkor igyekezz — mondta a kapitány —, mert indulunk. A matróz besegítette a fiúcskát az ufa nélküli hajóra, visszalökte a mólóra a pallót, a kapitány meg csengetett, feldü börgött a motor Szép őszi idő volt. szélcsendes, nap­sütéses. A tó fölött könnyű pára lebegett, eltajtarta a szemközti partot, a víz úgy nyúlt a messzeségbe, mint a tenger, fiúcska meg éppen hogy azt gondolta; ez itt a tenger. Belekapaszkodott a korlátba, azt hitte álmodik, pedig hát minden valóság volt: a hajómotor dübörgése, a korlat, a tat körül vitorlázó sirályok, a habzó zöld víz. — A je­gyedét! — fogta meg a matróz a vállát. A fiúcska csodálkozott: — Nincs je­gyem ... — Hátak­kor? — va­karta meg a fejét a matróz, s hátra tekintett, a parancsnoki híd ablaka nyitva volt. a kapilány a kor­mánynál állt, előreszegezett tekintettel. Odakiáltott a matróz: — Ennek a kisfiú­nak nincs ám jegye! — Engem ő hívott! — mondta meg­szeppenve a fiúcska, s a kapitányra mu­tatott. A kapitány jól hallotta a szavait, hiszen kis ha.iocska volt, — s valamit akart is mondani bosszúsan, de akkor találkozott a tekintetük: a nagy erós férfié, meg a szőke, Dr.rnaszemű kisfiúé, A fiúcska te­kintete oly esdeklő volt, hogy a kapuány elámult, majd gondolt egyet, s kacsintva rá mosolyodott. — Úgy is van! — mondta a matrözna'­— Az „úr" az én vendegem! A matróz vállat vont, otthagyta a po­tyautast, s hátra ment a tathoz. — Bejöhetek? — kérdezte a fiúcska a kapitánytól, a parancsnoki híd ajtajában. — Tessék csak, gyere! — Nézd csak' — szólt rekedten a ka­pitány — már látszik a kikötő. Akarod egy kicsit kormányozni? — Akarnám — mondta a fiúcska —, de nem merem. Nagy felelősség. A kapitány megérezte, hogy nem sza­bad erőltetni a dolgot — Hát akkor nézd, hogyan manőverezek. — És fokról fokra elmagyarázta neki a kikötés mozzanatait. Amikor partot értek, a kapitány kezet nyújtott a kisfiúnak. — Köszönöm, hogy felengedtél a hajódra — mondta a kisfiú — Idefigyelj — mondta a kapitány. — Szeretném, ha nem felejtenéd el: ha ne­tán kapitány lennél egyszer, s a parton látnál egy kisfiút aki nézi a hajódat, vedd fel a fedélzetre. El ne feledd! A kisfiú csak bólintott, de a kapitány jól tudta, miért mondta ezt. — A jó öreg Hanna — mondta a gé­pésznek, amikor az előmászott a g®p házból. — A jó öreg teknő! — A gépész látta, hogy a kapitány körbejárja a hajó­ját, mintha most látná először. A költő születésének 90. évfordulóidra Haza és haladás. Törté- költő verseinek és vezéreik- monarchia kijátszotta a ha­nelmünk egyik sajátossága, keinek elemzésével mutatja ladás híveit a tényleges hogy válságos korszakaiban meg. hogy még a Budapesti nemzeti érdekekkel szemben — hol objektíve, hol szub- Napló többi vezető publicis- is. De Advban ekkor na­jektíve — szembekerül e tájától — Vészi Józseftől, gvobb volt a gyűlölet a kettő, s kínzó választás elé Bíró Lajostól — is eltérően magyar Ugar pusztító urai állítja mindkettő híveit. Ady ez időben szinte telje- ellen. Ilyen volt Mohács után. sen a szociális kérdésre irá­ilyen II. József alatt, s a nyitotta a közfigyelmet, s Föl is rótták neki dara­bentságát. Varga József á megtévesztő látszatok ilyen következetesen azt a lehétö- Magyar Tudományos Akadé elé állították a társadalmi séget hangoztatta, amit a feu­haladás híveit a század első dSlis erók háttérbe szorítása mia kézirattárából idézi Cs­valonni József (1831—1933) évtizedének közepén, az ún. a demokrácia kivívása szem- fjumei felsőkereskedelmi Ls­darabont-korszakban. A Ti- pontjából adhatott. ..Szó- koiaj tanár levelét, amélv­sza-kormányzás válságba használatában — írja Varga ben 1911. február 3-én Adv sodorta a parlamenti rend- József — a darabont ezután egyik tisztelője, a későbbi szert, s ebből a Habsburg- mindig azonosult a haladás ház tanácsadói az alkótmá- harcosával. „Tudjuk, nem nyos formák elvetésével, teljes joggal, hiszen figvel­parancsuralmi rendszer be- men kívül hagyta, hogy a költőtől magyarázatot: vezetésével láttak kivezető forradalmak szereplője, s a bécsi emigráció tagja kér a utat. Ferenc József 1905. június 18-án bizalmi emberét, a volt hadügyminisztert, a da­rabont-testőrség parancsno­Folyó hó 10-én fiumei szabad liceumban előadást tar­tok az ön költészetéről, de mivel az általam ismert élet­rajzi adatok egyáltalán nem elégségesek orra, hogy költőt — illetőleg „magyar" egyéniségének ilyen irányban fejlő­kát báró Fejérváry Gézát ne- dését megvilágítsák, nagyon kérem, szíveskedjék meg­írni, hogy a Fejérváry-kormány alatt lezajlott nemzeti küzdelem, a nagy nekidurálást követő behódólás milyen vezte ki miniszterelnökké. A feudális, konzervatív ko­alíció pártjai a nacionaliz­mus fölszításával,, nemzeti hatással voltak önre — ha pedig ezek az események már ellenállást" hirdettek a ,da- készen találták önt, szíveskedjék fejlődésében rámutani rabont-kormány" ellen. A azokra a motívumokra, melyek önt „bús magyarrá" ala­kormánynak ravasz taktiká- klt0tiák val, az általános választójog igeretével a demokrácia me- Varga József nem tudta. Tiszatá) 1958. augusztusi szá­zében rikerült maga mellé hogy Adynak erre az „okos" mában. Ha e két „fél diót" állítania a szociáldemokrata levélre adott válaszát a sze- összeillesztjük, tanulságos es polgári radikális ellenzé- gedi Móra Ferenc Múzeum kerekedik ki bel6le. Ket- íőfzi, s Madacsy Laszlo — " A politika törvénye: az aki viszont Cavalloni levelét Ime. Ady február 10-i vála­ellenségem ellensége a ba- nem ismerte — közölte a sza: rátom — hat. A társadalmi haladás hívei lépre mennek. ; HkU,u Uram Miközben a „rendi ellenál­lás" zajlik, Pétervárról igazi érdekes, kedves levelét — sajnos — éppen a fölolva­forradalmi hírek hallatsza- sás napjára juttatták utánam Párisba, ahol most tartóz­nak: az első orosz proletár- kodom. Válaszom igy persze rövid lesz, s még talán igv forradalom véres eseményei­röviden is fölösleges. Én már 10—11 évvel ezelőtt, mint ről hoznak tudósítást a táv- •^•^•H^BIPHH irati irodák. Ez a kettő vtdéki szerkesztő es publicista az a „bus magyar' voltam. együtt a hazai változások akinek ön máig lát. A nagy „nemzeti" komédia mivoltá' előszelét éreztette• A fórra- annyira láttam, hogy a Fejérváry sajtóirodának én vol­dalorh hatását is tükröző tom egyik iegieikesebb diákja. Egy kis história-tuddssa'. munkasmegmozdulasok, tün- , . ., tetések, aratósztrájkok a re- e™berteggel s érzékenyseggel okvetlenül odajut el mtn­akció átmenetileg szembeke- den i-Qczi magyar poéta, ahova én. Ezen az országon, hí rült erőit —a Habsburgokat ugyan segíthet valami, csak egy nagyszerűen egész demok­és a feudálkapitalista osz- rácia segíthet. S hogy én az lettem, aki lettem, „bús ma­talypolitika koalícióját — gyar» még búsabb ember, de mind tg hadakozó, annak újból összehozza. Megismet­lik, kisszerűen parodisztiku- a felig-feudális s kulturátlan Magyarosrszag az érdemes san 67-et, a kiegyezést. And- mestere és bűnbakja. Nagyon lekötelezne, ha fölolvasá­sának sorsáról s a fiumei intellektuális életről egy-két szóban informálna. . Nagyrabecsüléssel igaz híve: Ady Endre 92, Rue de Levis, Paris , (péntek) rássy Gyula és Kossuth Fe renc ,.az alkotmány helyre­állításáért" letette a fegyvert a király előtt. 1906. április 7-én Ferenc József Wekerle Sádort bízta meg kormány­alakítással. A darabont­korszak véget ért. Ady — lapjával, a Buda­pesti Naplóval együtt — Ady utóbb sem látta más­190.5 őszén a darabont-kor- ként szereplését, mint a da- kiteljesedését is." Költésze­mány zászlaja alá állott. A rabont-korszak idején. Var- tének ezt a most kialakuló társadalmi változás ígérete ga József rámutat, hogy 1905 új vonulatát tovább erősíti és igézete öt is magával so- és 1906 fordulóiának nagv az ismét uralomra jutott ko­dorta. Vargja József Ady- szerepe volt a költő világnó- alícióval való publicisztikai A válasz mutatja, hogy Ugaron', de már a .magyar Messiások' motívumának a monográfiájában (1966) a zeti fejlődésében és költői mondanivalójának gazdagí­tásában. „Ezek a csatározás. es a magyar Ugar motivumkerét, s áí­hónapok tálában: Ady egész magyar­veszí a kabátot — határozta el gyor­san —, Gézát se várja meg.' Már an­nak is külön jó íze volt, hogy nem másodikán, hanem hónap közepén in­dul el vásárolni. A pénzt közönséges postai borítékban beletette a táská­jába. Először is a közeli népboltban megivott egy duplát, állva. Délelőtt 11-kor egy duplát. Apróval fizetett a pénztárcájából, amiben két 20-as volt összesen. Elmosolyodott ezen a szegénységen. Ha tudnátok, hogy egy közönséges kék borítékban 2850 fo­rintot őrzök. Megtapogatta a boríté­kot és benne a pénzesőmét. Minden rendben. A gyermekbott előtt — ahol vásá­rolni szokott — útba esett a Külön­leges Áruház. Megállt kicsit a kira­katnál, csak éppen odapillantott a drága modellruhákra, csupa import­anyag, szőrme meg díszítés, s már indult volna tovább. Gyakran irigyel­ték érte, hogy lánykaruhákban jár­hatott. s még fehérneműből is gye­rekszámot viselt. Neked könnyű — mondta a barátnője —, téged annyi ruházni, mint egy gyereket. Még annyi se — vágta rá büszkén —, mert a gyerek kinövi a ruhát, én meg a 15 éves szoknyámat is elhordom kö­peny alatt. Nem ért rá meggondolni, gvorsan benvomta a Különleges Áruház toló­ajtaját. Az üzletben egv-két vevő lé­zengett, s a kiszolgálónő nem hagyott rá időt. hogy visszaforduljon. — Tetszik parancsolni? — Tulajdonképpen — reszelte meg a torkát — csak érdeklődni szeret­nék .. Mivel szolgálhatok? — Kabát mondta sután. — Tavaszi, téü? — Téli, természetesen. A kiszolgálónő kicsit meglepődött a „természetesen", hiszen kora­ősz volt, elég sok tavaszi kabátot el­adtak ezekben a napokban. A nylon borítások alól egymás után kerültek elő a prémes kabátok. Krém­színű. enciánkék, meggypiros, csupa luxus szín, távolról se emlékeztetnek azokra a szolid, barna vagy szürke kabátokra, amiket eddigi életében el­szaggatott. — Nagy, ez is nagy — sóhajtozott mindegyik után megkönnyebbülten. Az árcédulákra nem is nézett. Már a negyedik kabátot próbálta minden eredmény nélkül. E kkor a kiszolgá­lónő szájába akasztotta mutatóujját és sejtelmesen így szólt: — A hölgy­nek volna itt valami... — aztán el­tűnt a raktárban. Percek múlva ke­rült elő egy nehéz nylonzsákkal és ezzel a szöveggel: — őszintén szólva magam akartam elvinni, de nekem szűk egv kicsit. Tessék bejönni a próbafülkébe, hár­mat kaptunk belőle összesen, nem szeretném, ha... tetszik érteni? — s már megvolt közöttük a cinkosság, a könnyelműség fáján termő nő' cin­kosság. vevők és eladók, szabók és kuncsaftok, fodrászok és vendégek örök szövetkezése a férjek, a világ, de leginkább kinek-kinek a maga pénztárcája ellen. A nylonzsákhói eev zsemle színű panofix bunda került élő. A panofix bundákat többnyire barnára, vagy ocelotszerüre fertik. zsemle színűt kislánykorában látott utoljára. Az eeyik színésznőn csodál­ta meg azzal az ünnepélyes csodál­kozással, ahogy egy szép epületet, múzeumi tárevat megbámulunk, s Vöttion cs-Pkbe se jut. hogv a m!Ank \ vít"* c'kü'M ö**­•miun m-aei-St-ic hódolt a zsemle sz'nű panofixnak. És most szakasz­tott ugyanaz a szín. siettetik még erősebben ságtudatát ez formálja ki a ,magyar Péter László Odesszában nem — Mennyi? — kérdezte megindul- mindenekelőtt tan. — Nevetségesen olcsó — mondta a kiszolgálónő és két ujja közé fogta az árcédulát. — Kétezernyolcszáz. Felrémlett benne, hogy hasonló bundákon mindig 3—4 ezer forintos árcédulát látott. — Az ilyen nem szabad kihagyni — lelkesedett a kiszolgálónő. — Évek óta nem volt ilyen olcsó árunk, nem beszélve a színéről. — Igen — bólogatott elfogódva, mintha a próbafülkén kívül nem is lenne egy kockásfüzetes, napiegv­szimplás, konfekcióruhás élete, és hangosan, majdnem határozottan azt mondta: — Tessék becsomagolni. Hazáig szaladt a súlyos nylonzsák­kal. A villamosra figyelt, az autókra és kerékpárokra, a fehér sávos gva- nagyon vígan az emberek, logos átkelőhelyet figvelte. egy gye- Annál vidámabban élnek rekcsoportot. ahogv átevickélt az út- bezzeg Cannes-ban. Aki is­tcsten, mindenre figyelt, csak önma- merj a Riviérát, tudja, hogy Eára nem. Aztán hazaért. Nem volt Cannes valóságos fiók­mire figve'ni. Csak a bunda volt. a _ . .,,„,„.• „„_ zsemle színű panofix. Kibontotta. Oroszország. Mulatós nagy­Óvatosan belebújt, s megállt a tükör hercegek innen automobiloz­előtt. De itthon tán még a tükröt is nak Montekarlóba. Most egy másforma üvegből metszették Igazán rng„m js majdnem él­rászabták ezt a bundát, se bő nem volt. se szűk. se rövid se hosszú, merték után se találhatták volna job­ban el. Es nrrísis... A csípőjénél furcsán orosz katonatiszteket lócott. A mellén megfeszült. A gal­lérig meg egvenüsen ostobán terült . szét a vállán. EETV pillanatig azt sült tisztek is meggyogvul­hitte, hogv elcserélték a csomagolás- hattak azóta. A naRyherce­nál. Ez biztos nem is az a bunda. Rek pedig többen vannak r^i^n n-Vna t#nrk"rtt. cnnncs-ben, mint valaha, vev igazi hiipH., — sohcúott esaló­rtoPan mintha rím *zab»4k vo'na. Az orosz Sfisetokrácia ls fsak piv">m nem szabtak a bundára, nagyobb exodust csinált az Most aztán mit kezdjek vele? idén, mint rendesen. Él és Ady Endre Odessza és Cannes Ez a rövid kis írása — hírfejnek nevezi az dt-ágíró szak­nyelv — szintén a darabont-korszak terméke. Pont aláírással Jelent meg és egyike azoknak az ettől kezdve még szanoredó cikkeinek, amelvek az első orosz forradalom iránti figyelme, nek és rokonszenvének fontos dokumentumát. A lapok ez Idft tájt tele vannak az orosz megmozdulások híreivel. A Buda­pesti Napló december S-án ad hírt az odesszai zavargásokról. Nyilván ez Ihlette Adyt erre a gunyoros írásra, mely eddig kötetben még nem Jelent meg. P. L. ütött egy nagyhercegi töff­élnek mulat a legelőkelőbb Orosz­ország. Cannes-ban, a szép Riviérán. Csak a cár nem lehet ott, s bizonyos, fájlal­ja is ezt. Sőt Odesszából is szívesebben ment volna sok ezer ember Cannes-ba, mint a mészárszékre. De van egy ideánk. Hátha Franciaország is belemenne. Cannes-t ad­ják át a franciák a Romano­töff. A Meridien-villa körül voknak. Költözzön ide a cár. ácsorogtam, hova sebesült hoz­A sebe­a nagyhercegek, milliom' s arisztokraták, főpőpák, el­nyomó Krőzusók. nagy ka­tonák. Mit akarnak ők av­val a kellemetlen és nem mulatságos Oroszországgal. Bizony. ha odaköltöznek, nemsokára Odessza is volrr legalább is olyan Vidr-­hely. mint Cannes. Budapesti Napló, 1905, december 1®. Vasárnap, 1967. november 19. QÉL-fAAGYARORSZAt 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents