Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-13 / 242. szám

jl ref0rm a dolgozó embert, a szocializmust szolgálja Gáspár Sándor elvtárs beszéde Szegeden, a megyei pártaktíván Gáspár Sándor elvtárs nagy érdeklődéssel kísért előadásában az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével kapcsolatos legfontosabb kérdésekről — főként a bérek, árak alakulásáról, a foglalkoztatottságról és az életszínvonalról — beszélt. — Nyugodt lelkiismerettel állithatjuk — mondotta egyebek között —, hogy pártunk Köizponti Bizottsága, a kormány, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a megyei pártbizottságok, pártszervezetek, üzemi szakszervezetek felkészültek a reform fogadására. Együtt vannak az összes szükséges és alapvető dokumentumok határozatok. Felkészültünk, de ezzel kapcsolatosan is érvényes az a megállapítás, hogy amikor majd konkrétan dolgozunk, akkor derül ki valójában, ugyanis szó, amelyet milyen jól sikerült ez a fel- tünk még így soha készülés. Olyan ügyről van nem csinált előtsenki A reform és az életszínvonal Utalt arra a SZOT főtitkára, hogy a reform legtöbbet vitatott kérdése az életszínvonalra gyakorolt hatás. Az emberek szóvá tesznek egyéb kérdéseket is, mint például a megnövekedett vállalati önállóságot, amellyel kapcsolatban némelyek attól tartanak, hogy az egyszemélyi felelős gazdasági vezetőknek túlságosan ki lesznek szolgáltatva az emberek. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán elfogadott új Munka Törvénykönyv ezekre az aggályokra is választ ad. A munkásemberek nem lesznek kiszolgáltatva senkinek, annál is inkább mert a reform is a munkásemberekért, a szocializmusért van. Minden eszköz rendelkezésre áll annak érdekében, hogy a munkások akaratát érvényesítsük, természetesen figyelembe véve az egyszemélyi felelős gazdasági vezetőt. A reformnak az életszínvonalra gyakorolt hatásáról szólva kijelentette, hogy ez már összetettebb ügy. Hangsúlyozta azonban, hogy amikor annak idején a párt Központi Bizottsága és a kormány a reform alapelveit lefektette, akkor leszögezte azt is — és ezt változatlanul érvényesnek tartja —, hogy a reform nem öncélú, nem önmagáért való és nem kísérlet. Különösen nem kísérlet arra, hogy mi legyen az életszínvonallal. A gazdaságirányítás reformja eszköz ahhoz, hogy az ország gazdasági erejét gyorsabban növeljük és az életszínvonalat gyorsabban emeljük. A reform ennek eszköze és semmi egyébnek. A reform legfőbb elvei között érintette a gazdaságosság kérdését. Hangsúlyozta: az eddiginél kicsit jobban kell érvényesülnie a gazdaságossági meggondolásoknak, de — mint mondotta — ez sem félisten, hogy föltétlenül imádnunk kelljen. Az eddigieknél valóban jobban kell törekedni a gazdaságosságra, de annak érdekében, hogy növeljük az ország gazdasági erejét és így gyorsabban tudjuk emelni az életszínvonalat. Ez egyúttal sokmindent meg is magyaráz. A párt Központi Bizottsága ugyanis most azon dolgozik, hogy biztosítékokat, garanciát teremtsünk a reform bevezetése utánra is az életszínvonal stabilizálására, sőt tervszerű növekedésére. Arra törekszünk, hogy a reform ne veszélyeztesse, hanem tervszerűen emelje az életszínvonalat. Az életszínvonal kérdése — amint arra rámutatott Gáspár Sándor elvtárs — különösen három területen jelentkezik: a bérezésben, az árakban és a foglalkoztatottságban. Az életszínvonal legfontosabb összegezőjét a bérek teszik ki, amelyeknek stabilaknak kell lenniök, illetve a többtermeléssel együtt kell emelkedniük. Ez alapvető törekvése a párt Központi Bizottságának és e törekvéseknek érvényt is akarunk szerezni. A béreket, a kereseteket, a jövedelmet emelni lehet és kell is ott, ahol ezt valóságos értéktermeléssel támasztották alá. A bérezés kapcsán részletesen fejtegette, hogy ma még több helyen sokkal kevesebbet kapnak némelyek, mint amit munkájuk alapján megérdemelnének. Ennek az a magyarázata hogy a szocialista társadalom, a szocialista forradalom első időszakában az volt a fő törekvés, hogy mindenkinek legyen munkája és valamiféle keresethez jusson. Ezt azóta el is értük: ma mindenkinek van munkalehetősége hazánkban. Ennél azonban tovább akarunk lépni. Azt akarjuk elérni, hogy 1968. január elseje után, akik többet dolgoznak, akik a társadalomnak hasznosabbak, akik az értéktermelésből jobban kiveszik a részüket, azok többet is kereshessenek. így tehát bizonyos differenciálódásnak kell a közeljövőben végbemennie. Vannak természetesen olyanok is, akik többet akarnak annál, mint amit munkájuk alapján megérdemelnének. Az ilyen igényeket társadalmunk visszautasítja. Mint külön kategóriáról beszélt a szociális juttatásokról, amelyek a jövőben is meglesznek, de azt mindenkor el kell határolni a termelésben elfoglalt helyzettől. sa, amely komplikáltabb dolog. Ezzel kapcsolatban azt fejtegette, hogy a gazdaságirányítási reform az értékarányos árak kialakítására törekszik. Ez elengedhetetlen, mert a jelenlegi árképzési rendszerrel fennáll annak a veszélye, hogy többet osztunk el, mint amit megtermeltünk. Az árakat tehát úgy kell megterveznünk, hogy az árucikkek értéke körül mozogjon. A pártnak, a kormánynak az az elhatározása az előbbiek érvényesítésével is, hogy a termelői árak érték körüli képzése maga után vonja a fogyasztói árak igazítását, akkor se menjen az életszínvonal rovására. Ezt a kormány vagy más áruk árának csökkentésével, vagy béremeléssel egyenlíti ki. Az árak alakulásával kapcsolatban kitért arra, hogy a kormány kezdeményezésére illetékes szervek a leghatározottabban fel fognak lépni az indokolatlan áremelkedésekkel, a burkolt árdrágításokkal, súlycsonkításokkal szemben. Példákat említett meg arra, hogy egyes közkedvelt árucikkek időnként eltűntek az üzletekből és később ugyanazt, legfeljebb kisebb formai változással, más elnevezéssel, de sokkal drágábbért hozták forgalomba. Ez azért is tűrhetetlen még akkor is, ha üzemi, vállalati érdeket szolgál a burkolt áremelés, mert minden termelő az üzemen kívül egyben fogyasztó is. Mindenkinek értésére adjuk, hogy egyetlen vállalati érdeket sem lehet a dolgozók összérdekei elé helyezni és nem lehet a reformmal vagy akár a reform nevével viszszaélni. A többletjövedelem mögött mindig valóságos érdekeknek kell lenniök és nem üres számítási trükköknek, amelyek becsapják a vásárlót, sőt a forintot is devalválják. Felhívta a figyelmet arra, hogy ha már most ilyen tendenciák jelentkeznek, akkor ennek veszélye 1968. január 1. után növekedik. s elhárítására szervezetten fel kell készülFelül kell vizsgálni a lakásépítési koncepciót A továbbiakban arra hívta fel a figyelmet a SZOT főtitkára, hogy számolnunk kell kisebb-nagyobb zavaró momentumokkal is a gazdasági reform bevezetését megelőzően. Egyes körökben bizonyos csodavárás jelentkezik, mintha a reform minden gondunkat megoldaná. Másutt a vállalati önállóságról jelentkeznek téves elképzelések. Mindezekkel kapcsolatosan tudnunk kell, hogy 1968. január 1. után is a szocialista tervszerűség érvényesül Magyarországon, de magasabb fokon. Alapvetően tisztában kell lennünk azzal is, hogy az osztályharc is tovább folytatódik. A tervszerűség magasabb foka A párt, a kormány természetesen továbbra is minden kérdésben, minden döntésben osztályalapról indul ki, továbbra is a munkásosztály érdekeit tartja első helyen. Ez a szemlélet vezeti egyebek között olyan fontos kérdésben is, mint a lakásigényeknek a jelenleginél jobb kielégítése. Azt hangoztatta, hogy felül kell vizsgálni a jelenlegi lakásépítési koncepciót: az állami, a szövetkezeti, a társasház-építési és az öröklakások arányát. Az utóbbi időben az állami lakások építésének aránya csökkent, ami részben érthető is, mert sokan voltak, akik meg tudták fizetni az egyéb lakásépítések költségeit. Most már azonban ez a réteg kifogyóban van és nagyobb tömegével kell munkásembereket lakáshoz juttatni, akik a maguk erejéből nem tudnak építkezni. Ehhez azonban olcsóbb tervekre, olcsóbban kivitelezhető lakásokra van szükség. Csak így érhető el, hogy több lakást építsünk és tegyünk hozzáférhetővé a munkásemberek számára. A gazdasági reform alapelve a differenciáltabb jövedelemelosztás, ezért az igények differenciáltabb kielégítésére a lakásépítésben is fel kell készülni. A szakszervezetek növekvő szerepe Megfelelő bérek és foglalkoztatottság — A párt a bérek tekintetében arra törekszik — mondotta —, hogy megfelően biztosítottak legyenek. E téren nem is látunk különösebb gondot; ez biztosítva is lesz. Hasonló a helyzet a foglalkoztatottságot illetően is. A jelek szerint egyelőre ebben sem látunk különösebb gondot: megfelelően tudjuk a foglalkoztatottságot is biztosítani. Valamivel nagyobb gondot igényel az árak alakulasának megoldáAz előadás további részében a szakszervezetek megnövekedett szerepéről, felelősségéről beszélt a munkások, a dolgozó emberek érdekeinek védelmében. Ebben az esetben is a munkásosztályról van szó, a hatalmon levő osztályról. Ezzel összefüggésben szólt arról, hogy minden kérdés megítélésénél a jövőben is az osztályszempont legyen a döntő. Természetesen ezzel együtt tiszteljük, becsüljük szövetségeseinket és a nemzeti egység jegyében velük együtt, az ő érdekükben is dolgozunk. Érdekesen fejtette ki, hogy népköztársaságunk állampolgárai mindenben egyenlő jogokat élveznek, de aki többet áldozott és ma is többet tesz a dolgozó emberek boldogulásáért, azt nagyobb megbecsülés illeti. Arra is felhívta a figyelmet, hogy noha az új gazdaságirányítási rendszerben fontos helyet foglalnak el a gazdasági ösztönzők, mégsem szabad elhalványodniok az olyan szocialista erényeknek, mint az állhatatosság, az elvhűség, az éberség. Ha ezeket a tulajdonságokat fenntartjuk, továbbfejlesztjük és ugyanakkor érzékünk lesz az élet új jelenségeinek a felfogására, akkor jó úton megyünk előre. Befejezésül visszatért Gáspár Sándor elvtárs annak a gondolatkörnek hangsúlyozására, hogy a gazdaságirányítási reform bevezetésével tovább építjük a szocializmust hazánkban, és mindenkinek a maga területén önzetlenül felelősséggel, lelkiismeretesen, kell dolgoznia. Befejeződött a Legfelső Tanács ülésszaka Elfogadták az általános hadkötelezettségről szóló törvénytt az 1968 — 70-es évekre szóló népgazdasági tervet és a jövő évi költségvetést 8 Moszkva (TASZSZ) Csütörtökön a Kremlben végetért a Szovjetunió Legfelső Tanácsának háromnapos ülésszaka. A csütörtöki ülésen Andrej Grecsko marsall, honvédelmi miniszter beszámolója után a Legfelső Tanács képviselői megvitatták az általános hadkötelezettségről szóló új törvény tervezetét A vitában felszólalt Mihail Prokof jev közoktatásügyi miniszter rámutatott: időszerű és szükséges intézkedés volt, hogy a középiskolákban bevezessék a fiatalok katonai oktatását. A vita után a Legfelső Tanács egyhangúlag elfogadta az általános hadkötelezettségről szóló törvényt. Az új törvény egy évvel csökkenti a tényleges katonai szolgálatban töltött időt. Az új tényleges szolgálati időt a szárazföldi hadseregnél és a légierőnél a közlegényeknek és az altiszteknek két évben, a haditengerészetnél pedig három évben szabja meg. A felsőfokú képzettséggel rendelkező személyeknél továbbra is fennmarad az egyéves szolgálati idő. Az új egységes sorozási korhatár 18 év. A fiataloknál bevezetik a katonai alapismeretek oktatását. Ez országszerte kötelező érvényű a sorozási korhatár alatt és a sorozási korhatárt elért fiatalokra. A Legfelső Tanács ülésszakán csütörtökön az 1968., 1969. és 1970. évi népgazdasági tervet, valamint a jövő évi költségvetést törvénybe iktatták. Jóváhagyták az elnökségnek az adók csökkentéséről, a nyugdíjak emeléséről szóló rendeleteit. tf Rusk „megmagyarázta Az USA külügyminiszterének sajtókonferenciája a • • 8 Washington (MTI) Csaknem egy órát szánt Rusk amerikai külügyminiszter arra, hogy csütörtöki sajtókonferenciáján megmagyarázza a Johnson-kormány vietnami háborúját a növekvő belső és nemzetközi bírálattal szemben. „Nem találtam egyetlen olyan jelentős csoportot sem az amerikai közvéleményben, amely azt követelné, hogy vonuljunk vissza Vietnamból és hagyjuk DélkeletÁzsiát arra a sorsra, amelyet az ázsiai kommunisták szánnak neki" — hangoztatta Rusk, kijelentve, az Egyesült Államok esetleges visszavonulása az egész emberiséget katasztrófába sodorná, mert megingatná az USA szavainak hitelét, s „ellenfeleink feltételeznék, hogy vállalt szerződéses kötelezettségeinket csupán blöffnek szántuk, vagy nem törődünk e kötelezettségekkel, ha problémák merülnek fel". A külügyminiszter ismét elutasította azt a követelést, hogy az Egyesült Államok hagyjon fel a VDK elleni légiháborúval, s egy ilyen lépést ahhoz az előzetes feltételhez kötött, hogy „Hanoi adja tanújelét készségének a béketárgyalásokra". Rusk elutasította Fulbright szenátor követelését, hogy a szenátus külügyi bizottságának nyilvános ülésén válaszoljon a törvényhozók kérdéseire, azzal érvelve, hogy ilyen alkalommal „nem lehet titkos értesüléseket megvitatni, mert a kommunisták is hallják". II FLOSY és dzNLF megállapodott egy ideiglenes dél-arábiai kormány felállításáról 8 Kairó (Reuter, AFP) A hírügynökségek jelentése szerint a FLOSY és az NLF, a két dél-arábiai hazafias szervezet képviselőinek kairói tárgyalása eredményesnek bizonyult. Szerda este — a küldöttségek köreiből kapott tájékoztatás szerint — megállapodás jött létre egy ideiglenes kormány felállításáról. A megértekezlete 8 Algír (AFP, AP) A fejlődő országok algíri gazdasági értekezlete csütörtökön kezdte meg plenáris ülését, amely eddig a dél-vietnami és a dél-koreai küldöttség részvétele körül folyt vita miatt halasztódott. Kompromisszummal oldották meg a két küldöttség' jelenlétét követelő latinamerikai országok és a vendéglátó algériai kormány között fennállt vitát: a dél-vietnami delegációt eltanácsolták az értekezletről, a délkoreaiak' részvételéhez pedig hozzájárultak. Ennek eredményeként azután a csütörtök délelőtti ülésen megjelentek a latin-amerikai csoport képviselői és a dél-koreai küldöttség is. A délvietnami delegáció már el is utazott Algírból. állapodást az tette lehetővé, hogy a FLOSY kizárt vezetőségéből három olyan személyt, akit az NLF a saját soraiból kivált diszszidens elemeknek tartott. A kizárásra vonatkozó nyilatkozatban a FLOSY kijelenti, elismeri az NLF független létezését és ezen az alapon folytatja tárgyalásait. Repülőkatasztrófa 8 Nicosia (MTI) A BEA brit repülőtársaság egy Comet típusú menetrendszerű repülőgépe Athénből Nicosiába tartva 59 utassal és hét tagú legénységével lezuhant a török partok előtt fekvő Kastellorizon sziget közelében. A görög kikötőkből annyi mentőhajót irányítottak a helyszínre, amennyit csak tudtak, a viharos időjárás azonban a mentési munkálatokat erősen akadályozta. A délutáni órákig túlélőket a szerencsétlenség színhelyén nem sikerült találni. A Balaton nevű, 1300 tonnás magyar tengerjáró kereskedelmi hajó, amely Beirutból futott ki és a ciprusi partok közelében haladt el, minden más mentőhajót megelőzve érkezett meg a szerencsétlenség színhelyére. A Túri Zsigmond kapitány parancsnoksága alatt álló hajó 26 holttestet emelt fedélzetére. A szerencsétlenül jártakat a legközelebbi kikötőbe szállítják. r vasárnap, 1967. október 18. DÉL-M AGYARORSZÁG 75 t