Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-11 / 240. szám

Tégla mész-homokból Vállalkozó tsz — technikai akadályok A kiskunhalasi járás kö- mondotta el, hogy előzetes NSZK-ban készítették, hazelébe eső Csongrád megyei kalkulációt készítettek a nem ügyes iparos emberek községekben sok helyen fel- mész-homok tégla gyártásá- Magyarországon gyártották, tűnik az idegennek a fehér nak megszervezésére. Esze- Most pedig az NSZK-ravaló tégla. Azért csak az idegen- rint évente 12 millió téglát hivatkozás alighanem a lenek, mert a helybeliek na- tudnának gyártani a köz- endő konkurrenciától való gyon régen megszokták már. ségben. Épülete is volna már félelmet takarja. Tovább Szépek a fehér téglákból az új téglagyárnak. A köz- gyanakszom: ilyen gépeket készített, natúrra pucolt csa- ségi tanács rendelkezésre egynémelyik jól felszerelt ládi házak, kerítések. Szíve- bocsátotta ehhez a régi ga- szegedi gépműhelyben is sen vásárolják a „fészekra- bonamalmot. Csakhogy most tudnának készíteni, s igen kók" ezt az építőanyagot, akadályba ütközött a már-már nagy lenne a keletjük. Mert Pontosabban vásárolnák, simának látszó vállalkozás, a fehér tégla éppúgy kelmert már akkora a keres- Meg akarták vásárolni az lene Csengelén, Öttömösön, let ebből is, hogy protekció egyik lebontásra ítélt Bács- Domaszéken, mint a szegedi kell a beszerzéséhez. .Kiskun megyei üzem beren- kislakásokhoz. Jó néhány A fehér mész-homok tégla dezését. S mire megkötötték szegedi járásbeli tsz szívetehát régen nem új talál- volna az üzletet, az eladók sen foglalkozna vele, külömány. Vállalkozó szellemű visszaléptek. mondván: nöesen holtszezonban, amiemberek a második világhá- „annyit nekik is megér." Azt kor amúgy sincs munka a ború előtt is gyártották. S is közölték, hogy ilyenfajta földeken. Csak most itt a már abban az időben is jó téglagyártó gépet jelenleg probléma. Honnan kellene pénzért talált gazdára a ha- csak a Német Szövetségi gépeket beszerezni. lasi tégla. Miért éppen a Köztársaságban készítenek. Körül kellene nézni Szekiskunhalasi járásban ter- „ , . , .,, , jedt el a fehér tégla? Bizo- ha mégis kellene a tsz-nek, geden. Itt is vannak vallalnyosan azért, mert a végte- vásároljon az NSZK-ból. kozó szellemű mérnökök, Csépi József lennek tetsző Duna-Tisza öszintén szólva gyanak. üzemvezetők. S ha csupán a közi homoktenger alatt se- . . , pusztamérgesi 12 milho tégla hol sincs égetett vörös tég- SZ°m' SOt ™»dnem blztosra készülne el kezdetben találának való agyag. Csak ho- veszem' hogy a kiskunhaIasl lékonyságuk révén, az jó 400 mok és lápi mésziszap ta- járásban ma is nagy ha- kétszoba összkomfortos csalálható mindenütt. Kiskun- szórtnál működő jó fél év- ládi házhoz lenne elegendő, halas pedig a homok és a százados masinákat nem az láp közepébe épült. A mész-homok téglát egyébként nem égetéssel, hanem gőzöléssel ötvözik kőkeménnyé. A kisajtolt maszszát bizonyos ideig forró gőzben fürdetik, s a benne levő mész a gőz hatására összecementálja a homokot. Ám eddig még senki sem apró Untai hazaindult tagóliáliál Molomzsamc, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és más mongol vezetők búcsúztatták kedden a KGST végrehajtó bizottsága ülésének befejeztével hazainduló Apró Antalt, a Magyar Népköztársaság kormányának elnökhelyettesét, a KGST állandó magyar képviselőjét. Szintén kedden indult haza Fichtner, az NDK Minisztertanácsának elnökhelyettese és Grlicskov, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja is. Átadta megiiízóieveSét a görög nagykövet Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke kedden fogadta Theodorisz Gheorghiadisz rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Görög Királyság űj magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Theodorisz Gheorghiadisz megbízólevele átadásakor beszédet mondott, amelyre Kisházi Ödön válaszolt. gondolt arra, hogy ami lehetséges Kiskunhalason, a szegedi járásban is megvalósítható. Legújabban felkarolta az ügyet a pusztamérgesi Rizling Tsz tagsága. Tekintve, hogy aprószemű fehérhomoknak Pusztamérgesen sincsenek híján, itt is — mint mindenütt a homoki községekben — szinte felmérhetetlen mennyiségben fordul elő a fehér tégla gyártására alkalmas homok. Fekete Antal, a tsz elnöke Szegeden először Országos közlekedésgazdasági konferencia Az első ízben megrendezett országos közlekedésgazdasági konferencia tegnap kezdte meg munkáját Szegeden, a megyei tanácsháza nagytermében. Az elnökségben helyet foglalt Koszorús Ferenc, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának munkatársa is. Kiss Károly, a MÁV szegedi igazgatóságának vezetője, a Közlekedéstudományi Egyesület területi szervezetének elnöke nyitotta meg a kétnapos értekezletet; üdvözölte a közlekedési vállalatok, tudományos intézetek küldötteit, a közlekedési vállalatok párt- és szakszervezeti titkárai, a konferencia közel 400 résztvevőjét. Köszöntötte a KTE meghívására Szegedre érkezett Z. Jedrzejewskit, a Lengyel Autóközlekedési Vállalat igazgatóhelyettesét és dr. J. Leszczynskit, a Lengyel Közlekedéstudományi Intézet számítástechnikai központjának vezetőjét. Megnyitó beszédében elmondotta, hogy a közlekedési vállalatokra az új gazdaságirányítási rendszerben fokozott feladatok várnak. Nehezebbé vált a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása r Uj rendelet a helyzet javítására Akárcsak az ország más részein. Szegeden is jobbára még megoldásra váró feladat a csökkent munkaképességű emberek helyzeténei:, foglalkoztatásának teljes rendezése. Mivel a varos lakossága az utóbbi tíz évben több mint 20 ezerrel növekedett, emelkedett a csökkent munkaképességűek száma is. A városi tanács még 1953ban alapította meg a fonalfeldolgozó vállalatot, mely indulásakor 80, ma már 500 dolgozót alkalmaz. Itt és a magfeldolgozó vállalatnál is a dolgozók 75—80 százaléka csökkent munkaképességű. Szintén a tanács kezdeményezte és segítette olyan szövetkezetek létrejöttét, melyekben csökkent munkaképességűeket lehet foglalkoztatni. Ilyen jelenleg a siketek és csökkent munkaképességűek ktsz-e. valamint részben az Univerzál és a tömegcikk készítő szövetkezet. A szegedi háziipari szövetkezet részlegeiben mintegy 800 főt foglalkoztatnak, közülük 600-at bedolgozó rendszerben, azonban e szövetkezetnél az elérhető kereset meglehetősen alacsony. Mivel évről évre nagyobb gondot jelent a csökkent munkaképességűek elhelyezése, helyzetük pontos megismerésére széleskörű vizsgalatot, reprezentatív felmérést végeztek a tanács érdekelt szakigazgatási szervei. Megállapították, hogy a megvizsgált mintegy 30 jelentősebb vállalatnál és szövetkezetnél az összes dolgozok 4,6 százaléka csökkent munkaképességű. A vállalatok 1300 munkahelyet tartanak nyilván részükre, de ezeknek csak 67 százalékában foglalkoztatják őket. A csökkent munkaképességűek egy része számukra alkalpnas munkahelyen dolgozik, más részüket szociális megfontolásból íoglalkoztatják. Jelenleg körülbelül 500—600 azoknak a száma, akik munkába helyezésre várnak. Közülük 150— 200-at a tanács egészségügyi osztálya is nyilvántartásba vett. és rászorultságukat figyelembe véve részben szociális segélyt juttat számukra. részben igyekszik elősegíteni elhelyezkedésüket. Már a közeljövőben is várható, hogy az üzemek anyagi érdekeltségével esetleg ellentmondásba kerül a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának szociálpolitikai célkitűzése. Elsősorban azoknál a vállalatoknál, ahol mostanáig szociális megfontolásból foglalkoztattak nagy számban csükkent munkaképességű dolgozókat, átcsoportosításukra, átképzésükre, illetve számukra esetleg űj munkahely létesítésére lesz szükség. A megoldáshoz ad majd segítséget a 2014/1967. számú kormányrendelet, és ennek a közeljövőben megjelenő végrehajtási utasítása. A rendelet értelmében a jelenleg is alkalmazott csökkent munkaképességű dolgozókat a vállalatok elsősorban kapuikon belül kötelesek foglalkoztatni. Olyan munkahelyet kell részükre biztosítani, ahol egészségük további romlása nélkül a korábbinál hatékonyabb munka végzésére képesek. Amennyiben erre a vállalaton belül nincs lehetőség, úgy a területileg illetékes tanács munkaügyi szakigazgatási szervéhez kell fordulniuk, hogy az segítse elő foglalkoztatásukat. Még az idén december 31-ig a vállalatoknál, illetve a kerületi tanácsok mellett bizottságokat kell létrehozni a csökkent munkaképességű dolgozók elhelyezésének irányítására. A városi tanács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén többek közt megtárgyalta a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatási lehetőségeiről szóló tájékoztató jelentést, és utasította a vb illetékes osztályait, hogy készüljenek fel a kormányrendeletből származó feladatok végrehajtására és dolgozzanak ki javaslatokat a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásának további lehetőségeire. A konferencia megnyitó előadását Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgató-helyettese tartotta A gazdasági munka szerepe és jelentősége a közlekedés irányításában címmel. Kifejtette, hogy az iparhoz hasonlóan adminisztratív eszközök helyett a közgazdasági módszerek kerülnek előtérbe a közlekedés irányításában is. Szükség van erre, hiszen a jövőben gazdaságosabbá kell tenni a közlekedési vállalatok munkáját. Ehhez az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a közgazdasági-matematikai szervezési, irányítási módszerek fejlesztésére. Tökéletesítésre szorul a közlekedési vállalatok és a vasút számviteli, információs rendszere. De ezzel együttjár a munkastílus átalakítása is: szakítani kell a közhivatalnoki szemlélettel, az eddigieknél mélyebb kereskedelmi kapcsolatot kell kiépíteni a fuvaroztatók és a MÁV között. A hozzászólók több szempontból is kiegészítették az előadásban felvetett kérdéseket. Dr. Buják Konstantin, a KPM személyzeti és munkaügyi főosztályának vezetője többek között a közgazdász szakemberek szerepéről és helyzetéről beszélt. Zahumenszky József, az AVIG vezérigazgató-helyettese a közúti közlekedés fejlődéséről számolt be, végül a távollevő dr. Fekete Györgynek, a MAHART vezérigazgató-helyettesének írásban benyújtott hozzászólását ismertették hajózásunk helyzetéről. A továbbiakban a konferencia két szekcióban folytatta munkáját. Előadások hangzottak el a közlekedési ágazatok koordinációjáról, a körzeti állomásrendszer kialakításáról, a közlekedési vállalatok együttműködési problémáiról, a modern matematikai módszerek alkalmazásáról. Délután a konferencia résztvevői a 10. sz. AKÖV új telepét tekintették meg. A konferencia vendégeinek tiszteletére a Közlekedéstudományi Egyesület este 8 órakor fogadást adott a Tisza Szálló tükörtermében. Az elméleti és gyakorlati módszertani kérdésekkel foglalkozó szekciókban ma újabb előadások hangzanak el. Kicsinyesek, irigykedők Egy üzemünk mérnöke — néhány szakmunkással — olyan ügyes termelési megoldásokat alkalmazott, amely je-, lentősen megnövelte az üzemrész termelési értékét. Ezért a felügyeleti szaktárca és a vállalat igazgatója magas pénzösszeget adott részére, s arányosan kisebb pénzjuttatást az érintett szakmunkásoknak. Ezt kis hivatalos ünnepség keretében adta át a minisztérium illetékes főosztály-vezetője és a vállalat igazgatója. Ott voltak a kollégák és a beosztottak is. Az ünnepség lefojtott légkörét még csak elviselte volna a szerencsétlen újító, hanem másnap és harmadnap azután az elhangzott „tréfás" megjegyzések, csipkelődések annyira megülték a gyomrát, hogy jól leitta magát, összetört néhány poharat, leszidta az emberiséget — hajszál híján rendőrkézre került, randalírozás címén. A naiv, túlérzékeny ember azután elmondta: annyira bántja a kialakult légkör, ami miatt nem tud rendesen dolgozni, hogy legszívesebben otthagyná a céget. Nagyon bízik a Munka Törvénykönyvben, hogy majd joghátrányos következmények nélkül kiléphet. Ez az elhatározás talán elhamarkodott, de maga az eset többé-kevésbé általánosnak is mondható. Napjainkban helyenként új színezettel tör elő az a kispolgári indulat, amely a mások életének, dolgainak pletykaízű hánytorgatásában éli ki magát. Akkor jelentkezik ez különösen, ha nagyobb anyagi előnnyel is jár valakinek a tudása, rátermettsége, a nagyobb időt, energiabefektetést kívánó munkája. Ha tehát valaki dolgozni akar és tud is, és ezt ráadásul valamelyest meg is fizetik, akkor annak bizony keserű lehet az élete a kicsinyes irigykedők között. Természetesen csak akkor, ha olyan naiv, mint az említett mérnök és nem veszi a bátorságot magának, hogy rendre utasítsa a semmirekelőket, esetleg lusta, tunya embereket, vagy az intrikus készséggel „megáldott" személyeket. Ne csodálkozzék, ha keseregnie kell annak, aki gyáva ahhoz, hogy megmondja: „Csináld utánam! Ha pedig ehhez lusta vagy, legalább halgass el". Az sem utolsó dolog ugyanis az alkotó munka érdekében, ha a tehetséges embert dolgozni hagyják. A mi mérnökünk úgy gondolta: Inkább máshova megy, ahol azt remélheti, hogy nem érik ilyen atrocitások. Az ő dolga — mondhatnánk. De vajon a párt- és a szakszervezeti vezetőségek is ezt mondják? Ezzel ez a kérdés már társadalmi méretűvé, közüggyé szélesült. A következő években rendkívül nagy szerepe lesz annak, hogy a végzett munka arányában dotáljanak mérnököket, szakmunkásokat, vezetőket. Nagy szerepet kap a műszaki fejlesztés, az újítás és a szellemi életben is sokkal jobban honorálják a társadalmi szükségleteket kielégítő értékes produkciókat. Ha ezt a folyamatot lépten-nyomon megtörik kicsinyes irigykedő emberek — akik arra nem veszik a fáradságot, hogy munkába vessék magukat, de nem bírják elviselni, hogy a másik, a kollégájuk, a szomszédjuk, ismerősük többet keres, jobban él, mert jobban hasznosítja magát, nagyobb értékeket teremt a társadalom számára mint ők... —, akkor nagyon könnyen kibicsaklik a párt és a kormány egészséges kezdeményezése. Bárki azt felelhetné most, hogy pillanatnyilag nem ez a jellemző, sokkal inkább az ellenkezője. Az, hogy az anyagi ösztönzők kivirágzása mögé szorulnak erkölcsi, tudati normák. Kétségkívül megvan ennek az ellenvetésnek a maga jogossága a jelenlegi viszonyok között. Csak azért dolgozni, hogy anyagi előnyeit élvezhessem annak, amit teszek, nagyon sivár gondolkodásmód és még silányabb érzelmi világot mutat. Egészen biztos, nagyon sokan élnek úgy, hogy a pénzszerzés gondolatával kelnek reggel és azzal fekszenek este. Az ilyen ember nem sokat ért meg a társadalom érdekeiből, gondjaiból, nem lát saját magán kívül, anyagi gyarapodásán túl semmit. Az ilyen ember méltatlan a társadalmi elismerésre és nem is lehet úgy kezelni, mint azt, aki ugyanígy végzi a dolgát, de van megfelelő morális alapja, társadalmi felelőssége és ragaszkodása ahhoz a munkához, amit végez. Az erkölcsi értékek és a társadalmi felelősség semmivel sem kisebb jelentőségű tényező egy-egy ember megítélésénél, működésének elbírálásánál, de jelen esetben a szocialista egyenlősdiből eredő rossz légkör került napirendre e cikkben. Ennek legalább olyan tradíciói vannak, mint a pénzhajszának. összefügg a mérnök esetével az is, hogy a szocializmus nem elégítheti ki egyformán a társadalmi, tehát az egyéni szükségleteket sem. Természetesnek kell tekintenünk, hogy ha mindenki képességei szerint dolgozik és végzett munkája arányában részesül a társadalom javaiból, ebben nagyobb anyagi különbségek is szerepet játszanak a jövőben. Ez a különbségtétel a következő években sokkal világosabbá válik, leplezetlenebbé, mint korábban. A pólusok kitágulása miatt mindenütt keletkezhetnek olyan feszültségek, amelyek anyagi viszonyokban gyökereznek. Ilyenkor az ott működő párt- és szakszervezeti szervek gondos megfontolás után dönthetik el közlésre kerülő álláspontjukat. Nem támogathatnak olyan közfelfogást egy üzemben, műhelyben, intézményben, tanszéken, amely az egyenlősdiség kimondatlan gondolatát és érzését kelti. Ez ellentmond felfogásunknak, a szocializmus bérezési elveinek és letöri az alkotó ambíciót. Hasonlóképpen érvényesül felfogásunk abban is, ha fiktív munka, kevésbé értékes tevékenység után indokolatlanul jut valaki anyagi előnyökhöz, akár haveri, akár baráti vagy egyéb kapcsolatok alapján. Ez éppen annyira kispolgári, társadalomellenes és éppen olyan negatívan hat az alkotó kedvre, mint az egyenlősdi. Ezek már elvi meggondolások. A kicsinyes irigykedőknek azonban ehhez már nincsen közük, nekik csak az fáj, hogy miért nem ők jutnak jobb jövedelemhez, miért nem ők kerülnek dicséretre, jutalmazásra. Ezek ártalmasak, nagyon ártalmasak. Pártszervezeteinknek és szakszervezeteinknek elvi álláspontunkat kell velük is szembeszegezniök éppen úgy, mint a jogtalan haszonélvezőkkel szemben. Csak elvi alapon tudjuk okos, jó elgondolásainkat érvényesíteni társadalmi méretekben, valamennyiünk hasznára. A munkahelyek egészséges légkörét csak elv; politikával lehet biztosítani és fejleszteni. Abból nem lehet kivételezés, haveri összekaesintás alapján jutó javadalmazás, s attól elhallgat a kicsinyes irigykedők hangja. S. 3. Szerda, 1967. október 11. DÉL-MAGYARORSZÁG 3