Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-08 / 238. szám

U

szmanov mélyet sóhajtott, ahojjjy meglátta a ház kapuján a lakatot. Szemöldökét összerántotta, homlokára ráncok futottak. Bement a házba, dossziéját az asztalra hajította és tanácstalanul megállt a szoba közepén. Aztán lustán kigombolta felöltőjét, s a díványra dobta. Szürke prémsapkáját az éjjeliszekrényen ülő üvegszemű mackó homlokára húzta. Kabátját a szék támlájára akasztotta és fülét vakargatva pizsamája után kutatott. — Pedig tudja. hogy a munkából fáradtan. éhesen jövök haza — morfondírozott magában. Türelmetlenül az órjájára nézett, aztán kivett a tálból egy süteményt és a szájába dugta. Felbontott egv befóttesüveget. beleszagolt, de visszatette a fedelét, diót. vidám dallamok SZAIDA ZUNNUNOVA MICSODA FOGAK! Bekapcsolta a rázsongtak a szobában. Mérgesen fölkacagott. — Ügy látszik, csak zene van vacsorára! Kiment a konyhába, belenézett egv fazékba — gyönyörűen ki volt mosva, de üresnek bizonyult. Fiacskája kezét fogva éppen ekkor lépett be Tadzsihon. — Édesapa már megelőzött minket — mondta — és nekilátott elrámolni férje szetdobátt holmiját. Uszmanov megsimogatta a gyerek borzas fejét, aztán belebújt az esti lapba. — Apu. ma vonatoséit játszottunk. Én voltam a mozdony — újságolta a kicsi. — Aha! — Tadzsihon gyorsan átöltözött. Hosszú fekete haját kontyba tűzte, fejére kendőt kötött. Virágos pongyoláját már futtában gombolta be: rohant vacsorát készíteni. Hurszánd ezalatt a padlóra rámolta játékait és most. azon mesterkedett, hogy a hintaló farkához, kösse a kis szekeret. Zavarta a rajta felejtett nasvkabát. forgatta a fejét, erőlködve tépkedte a gombokat, egészen kivörösödött. Aztán szívszaggató sírásban tört ki. Tadzsihon beugrott a szobába, gyorsan levetkőztette. Az olvasásban megzavart Uszmanov bosszúsan az asztalra dobta az újságot. — Igazán igyekezhetnél egy kicsit. Itéletnaokor vacsorázzunk? — kérdezte ingerülten. — Már bekapcsoltam a főzöl — Tudod, hogv mindig éhesen Jövök Mza a munkából. Muszái minden nap emlékeztetnetek erre? Azt hiszed, az irodában van még egv feleségem, aki ellát? — Igazán forralhattál volna magadnak teát." ott a főző! — Fáradt vagyok, mint egy ló és még teát is főzzek! — Azt hiszed, én a bálból jövők? Sok dolgom volt az iskolában. Miért dühöngsz minden apróságért? Vacsora után elpárolgott Uszmanov rosszkedve. Fiát a térdére ültette, cirógatta. aztán meglovagoltatta a hátán. Hursznád hamarosan elfáradt a nagy játékban és elbóbiskolt. Tadzshon a konyhában mosogatott. — Ulmasz, Jó zene van a rádióban. nem kapcsolnád be? — hallatszott a hangja. — Olvasok. — Még mindig mosogatsz? — Nem. már a tésztát gyúrom reggelre. — Ásyazz meg, légyszives! — Rögtön. Tadzsihon kezet mosott, bement a szobába. gyorsan megvetette férje ágyát. De Uszmanov mégsem feküdt le. Az asztalra állította a tükröt, borotválkozni kezdett. Tadzsihon jelént meg, kezében nagy halom füzet. A házban csönd volt, csak a borotva sercegése hallatszott. — Zavar a fény . .. Sokáig dolgozol még? — kérdezte már az ágyban fekve. — Ki keli még javítanom a dolgozatokat és készülni szeretnék a holnapi óráimra is. Uszmanov szuszogott, köhécselt, forgolódott. Kisvártatva megszólalt: — Kapcsold be a rádiót, nem tudok elaludni. Tadzsihon férjére pillantott. Szemében szomorúság bujkált. Lassan fölállt, bekapcsolta a rádiót, aztán összeszedte a füzeteket és átment a másik szobába. Megcsapta a fűtetlen helyiség hidege, a falon átszűrődött a szpíker hangia: ..Kedves hallgatóink, a ..Micsoda fogak" című színdarabot közvetítettük". — Vigve el az ördög — mondta hangosan Uszmanov —. hogv micsoda firkászok vannak! Ez ocsmányság. nem színdarab!! Hol van itt az eszmei mondanivaló? Van képe azt állítani, hogy a férfiak nem becsülik eléggé a nők munkáját. De hisz kihalt a verés, a veszekedés, megkapják a munkához való jogot is. .. Mi kellene még nekik? Talán hagyjuk őket a fejünkre nőni. Mérgesen kikapcsolta a készüléket és hamarosan elaludt. (Fordította: LASZLO GABRIELLA) Petrovácz isitort Sralds 7.tinntinnr» Hutai Itattat trón*. Fihi-^rirari iesfi-töl jelennek mee. rlta kHtefft \7 úl i-azea tó rímmel tata-han. Taskenthen adtak k I. Flhea-tatasetnek lellemaele attasnrha n a rtnSmalaás. a» é!»t kintié ismerete. Httakoiás a7 lea*. •íetalansáenk ellen, trósilban éléséére, tettel foBtalknzik a7 itatta* nék régi életének hagyományaival la. Solymos Ida Barátaim Körülvesznek s bearanyoznak valamit, ami rólam árad. Amit arcuk visszaragyogtat, hiszik ajándék-áldomásnak; hiszik, hogy gazdag ez az asztal s mintha lebegnének a széken. Ülünk este is virradóiban s virradatban zenére ébren. Ülünk az örökkévalóság lépcsőire tapasztott szemmel. Zenéljünk napraforgó-ódát madárka-röptű levelekben! hirdessük világgá: e ház a rigók, gyerekek tartománya; aki felnőtt ide betéved, hetedik hőse a mesének s napraforgó-özönben állva örökittetik arca mása. Fika Vasárnapra eloszlanak a felhők, kora reggel kisül a nap. Fütes inge alá veszi a fehér trikót s a fekete glottnadrágot, a tornacipőt kisknbátja zsebébe erőlteti. A versenyzők ma kivételesen a nyolcórás rrrsére mennek, s onnan együtt a sportpályára. S misére nem viheti magával a tavalyi giottnadrágból varrt tornazsakot! Mise után Karács összehajtott franciakockás füzetlapot dug a markába. — Mit akarsz? — kapja el a kezét Füles. — A latin lecke. A házi feladat s a fordítás. A bátyám csinálta meg — hadar Karács. — Kösz. Kari! — Smi! — harapja el az a szó felét. — Ezután mindig megkapod. A sportpálya bejáratánál Kincses éri utol őket. — Te is indulsz? — gyúlnak ki ellenségesen Kincses láttán a kis Karács arcén a himlöhelyek. — Versenyen kívül. Fütes Kincseshez szabja lépteit, Karács elmarad tő. lük. » Kilen órára valami harmincan jönnek össze, köztük négyen igazolt versenyzők. Azok az egyesületi szobában készülődnek, a többiek a közös öitözőben. Füles bemelegítés alatt találkozik ismét Kincsessel. Fontusabban Kincses megy oda hozzájuk, a pálya sarkába. ahol Létrával és Géczivel éppen szökdécselnek, törzshailítást végeznek. — Velem tartasz? — nyomja le a meghajló ötödikes vállát Kincses. — Persze! — egyengeti a derekát Füles. Arca piros, fejébe szökött a vér. — Nem futjuk ki magunkat túlságosan. Főleg az elején nem. Az e'ső fordulóig nagyon lágy a pálya. Próbáltam tegnap. Olt csak lazsálunk. A harmadik egyenesben megyünk fel. S majd akkor meglátod. — Jössz ve'ünk végig? — A harmadik egyenesig. A célba csak t.i fordulhattok be. De most fussunk egy kicsit! — Maid a versenyen! — Előtte is kell. Jó s'adósan. Fogy az izmok fellazuljanak. Körbefutják a salakpályát egyszer. kétszer. Lazán, könnyedén. Amikor a tribün elé érnek. Karács lekiabál: — Fajra. Füli! A két Szi'ás és a két Karács fent ülnek a lelátón, ne! estit őben. nagvkabátban s verik a lapot. Negyed tíz után megjön Krizsán. Leveszi a lakatot I Az idei téli könv vújcfonsáeok között szerepel 1 Szteeípé! elszármazott Petrovácz Istvánnak ..Mire elolvad a hő" eíJBŰ diákregénve A mn cselekménye IMT—ts-han e*y tiszan'öli kis városkában játszódik. A sgltó alatt levő regény e*-ik részletét közöljük az alábbiakban. zal a feladattal, hogy közöljem vele a határozatot. Levelet írtam Mórának, közöltem vele a közölnivalókat, beszámolva néhány szóval személyes dolgaimról is. Erre a levélre kaptam a tíellevue szállóból a kedves kutyanyelvre írt következő választ: Kedves Laci fiam, egészen apai bizodalommal kózlom veled a következőket: 1. leveledben csak egy dolgot találtam. aminek örülök- azt. hogy a te regenyed mar a kiadót keresi; fájdalom, az enyémet még mindig a kiadó keresi. (Arról nem is beszélve. hogv a kereset azután is az övé lesz) Csak mosi látom, miiyen nagy munka ez. amibe fogtam, de rrost mar kezdem megszeretni, s ez többet jelent, mint az. hogy még csak egy ötödével vagyok kész. Lassan haladok, szinte minden bekezdés után le kell tenni a tollat. Kutya nehéz fiúk ezek a IV. századbeli destrukticok (értsd: keresztrejtvények); 2. a Dugonics-ünnepre. sajnos, adott szavam haza kényszerít, de este mar jövök is vissza, s november végéig még kultuszminiszterséget se vallalok. (T. i. akkorra vagy nagy válság lesz, vagy diktatúra. Komoly embert megölne a nevetgesség. amelyet Gömbös kiprovokél az országból. Öt azonban talán nem öli meg a nevetés, hanem megvidítja. Akkor aztán jön az utolsó felvonás, amit 1919 óta várok.); 3. amíg a regényemmel készen nem vagyok, nem állhatok rendelkezésére az ügynek. Ennek indokoltságát, remélem, te is belátod, mással meg nem is állok szóba. Egoizrnust énrám nemigen tehet fogni. Altruista szamárságdkra (az altruizmust is. a szamárságot is magamra értve) eleget elpocsékoltam az életemből. Most talán az étetem utolsó nagy munkájáról van szó, amibe már anynvi időt és bizony pénzt ls beleöltem — nem engedem magamat, kiverni belőle. Ezt légy szíves közöld Kuthyval, vagy akivel akarod. Persze csak olyan formán, hogy sajnálom. a kiadó érdekéből is. a magaméból is be kell fejeznem a regényt, amelynek már a szedését is megkezdték s hogy erre az időre még a családi kapcsolatokat is felfüggesztettem. 4. Bajai bekapcsolódásomról ugyanez okból szó sem lehet. De itt van más ok is. igen respektábilis. Az én előadásaim honoráriuma 2—300 pengő, s amikor fáradt vagyok, ennyiért se megyek. Azt azután csakugyan ne kívánja főiem senki, hogy én ingyen előadásaimmal rontsam el a magam üzletét. Fájdalom, az én fejem alja nincs olyan jól megvetve, mint a Klébié. talán még úgy se, mint a Kuthv Sándoré, én nem mecénáskodhatom. Se az időmmel, se a kész keresetem feláldozásával. Viszont az i.s természetes dolog, hogy az alakulástól. amelynek elnökségét rám erőszakolták, akkor se fogadnék el egy fillért se. ha milliói volnának neki. lgv tehát én ezeken a propaganda utakon egváltalán nem vehetek részt. S nem vehetnék még akkor se. ha tisztábban látnék, mint ahogy iálok. Célok, érdekek és eszközök tekintetében. Skrupulusaim nem fogytak, hanem nőttek azóta, de beszélni róluk reszemről ildomtalanság volna — mások előtt. Veled szemben nincs miért titkolódznom. 5. Kiadói programba engem akkor se illeszthetnének be, ha volna mit és miből kiadni.' Épp most volt egy kézi tusám Lantossal. Nemhogy szépirodalmi dolgaimat, de még régészeti publikációimat is monopolizálni akarja. A féltékeny szerető nagy átka a halhatatlan isteneknek, de a ragaszkodó kiadó még kellemetlenebb találmány. No aztán — ezt nagyon őszinte fájdalommal mondom — nem is az volt a cél. hogv a vén szamaraknak jusson egy-esv marék zab. És én rám már igazán ne mondja se barát. se ellenség, hogv a megmenteni vaió szamárcsikók közé tartozom. a. Cím? Adj egy regényeimet és adok érte egyesületeimet. „Farkatten Szarka". Nem lenn° jó? Vagy ezt adjam regényeimnek? Házad drága kis úrnőjének kezét csókolva ölellek: Feri bátyád NB, Ezt a hosszú levelet nem az ügyért írom. hanem teérted. Így aztán nem is mentünk el Bajára. De máshová sem. A Magyar Tékát megcsináltuk a magunk gyönge erejéből Szegeden. Igaz. elég gyorsan, két-három év alatt elvéreztünk vele, de okunk azért nem volt szégyenkezésre. Tízegynéhány szép könyvet adtunk ki. köztük Berezeli A. Károly, Rárdosi Németh János. Tabéry Géza, Erdődi József. Balte Sándor munkáit, és Fiatalok, még itt vagyok! címmel Juhász. Gyula utolsó verseskötetét N. Kontuly Béla lehelletfinom illusztrációival. Aztán a Magyar Tékát is eltemette a hagyományos közöny futóhomnkja. MAGYAR LASZLO a hátsó kapuról, s a lutök k'rajaanak a sportpálya mögötti gyepre. Krizsán néhány nyolcadikossal körüljárja a paiyat s minden egyenes végpontjára leállít egy részbirót. Viszszatérve rajthoz parancsolja a mezőnyt. — A távolság körübelül e'zerkétszáz méter — megy el a sor elölt. — Mindenki uav ossza be az erejét, ho^y végig birja. Kincses félrehúzza Fii-est a sor szélere. Középen nagy a torlódás. A hatodikosok, hetedikesek egymást lökdösve pi'óbálják a legjobbnak veit helyet megszerezni maguknak. Köztük tolong a kisebbik Karács is. Krizsán startpisztollyal indít. A sor közepén tömői ülök azonnal belevágnak. Hárman összeszaladnak, kettő közülük a füvön marad, a harmadik bicegve fut tovább. Az első száz méter utan néhányan észbekapnak, a lendület alábbhagy. Egy tízes boly megszökik, a mezőny további része széthúzódik. Fülesek könnyű futással a mezőny közepére helyezkednek. A lagyabb. pocsolyasabb részek előtt Kincses lalassít. Füles megfigyeli, hogy a nyolcadikos sona nem ugorja át a tócsát, inkább belegázol. Igyekszik a nyomában maradni. Az élboly most ér a kanyarhoz. A nagyobbik Karács vezet, mögötte öccse, s már csak hárman tartanak velük lépést. A többieK egy csomóban, tíz-tizenöt meterre leszakadtak tőlük. — Zárkózzunk fel hozzájuk! — mutat előre Kincses. A távolság rohamosan fogy. Az üldözöttek ejíyike. Szilvási megiramodik. Utóiéri Karácséket.. A löbbi lassít s besorakozik Kincses és Füles mögé. Kincses egyre erősebb iramot diktál. Füles most érzi csak. hogy futnak. Kimelegszik. az oldala olykon szúr. Szaporábban, szabály iaianui szedi a levegőt. — Nyújtsd a lépést! S ütemesebben lélegezz: Be-ki, ki-ki! — figyelmezteti Kincses. Füles átveszi Kincses ritmusát. Százötven méter futhatnak így, s elmúlik a szúrás. — Túl vagyunk a kritikus távon! — enged valamelyest az iramból a nyolcadikos. Füles nem válaszol, csak hűségesen bólogat. Közben a megfogyatkozott élboly is szétszakadt. Még mindig a ket Karács vezet, cie már csak a hetedikes Fzih ási van a nyomukban. Hárman lemaradtak A fordulóig ezt a hármat elhagyják. Az utolsó előtti egyenes kis emelkedővel kezdődik. — Lassíts le! — lihegi Kincses. — Elhúznak tőlünk! — kapkodja a levegőt Füles, s kétségbeesetten integet előre. a két Karácsra, akik lerázva magukról Szilvasit, éppen most gyorsítanak. — Menjenek! Felérnek az emelkedő tetejere. Karácséit előnye ú.ira húsz méter. Szilvás! süvún pislog hátra, már alig emeli a lábát. — Birod? — les oldalt a nyolcadikos. — Hu-hü — zihál Füles tüdeje. Pedig nehezen birja. Combja egyre merevebb, alsó lábszára meg mintha betüzesedett volna. A torka is kiszáradt. — Akkor szállj bele! Ne táncolj, jó nagyokat lépj! S nagyokat lélegezz! Enyhe tejtön futnak. Fütes megpróbál hosszúkat lépni s mélyet lélegezni. Csak a combja ne lenne olyan, mint a vas. Kincses két lépéssel elhagyja. Fütes ökölbeszorítja kezét s leszegi fejét. Posztó tornacipője orrá' látja csak s az elébe rohanó gyár, sárgászöld gyepet. Betei Kincsest s felnéz. Karacsék ott caplatnak előtte, alig pár lépesnyire, — Bírod? — kerdezi ismét. a szemével Kincses. Bólint. Tényleg, most sammi faradtságot nem érez. A lába egyszerre olyan könnyű, mint amikor elindultak, Csak a melle, az akar szétrobbanni. Az előttük ügető kis Karács visszapillant. Szemében tehetetlen riadalom. Meglöki a bátyját: — Menj! A nagyobbik Karacs próbál erősíteni. De a lábai m egroggy an nak. — Most fogd be! — kiált Fülesre Kincses, s elkanyarodik jobbra, a céllövölde felé. Füles balra fordul s beledől az utolsó egyenesbe. Elhúz a kis Karács mellett, s ötven méter után befogja a jobbra-balra kacsázó nagyobbik Karácsot is. Széles ívben kikerüli. Már csak kétszáz méter. Már csak százötven. Újra szúrást érez a bal lapockája alatt. S hátul a nyakszivtjében is. Szemé eiött tüzes karikák kergetőznek. Önkéntelenül hatranez. A nagyobbik Karacs tíz méterre lemaradt mögötte. A többiek még rnesszibre. Most adja fel? Nem! Ezt a százharminc métert ki kell bírnia. Ha sírva is. Nem adhatja meg magát. Az utolsó százhúsz méteren! S akkor, messziről, vagy talán belülről, hallja Kincse* hangjat: — Nyújtsd a lépést! Ütemesen lélegezz! Lassít kicsit s nagyobb*, kat lép. Be-be. kiki. kapkod levegő után. Még nyolcvan méter a célig. Még hetven. Hatvan. S az odala sem szúr máf olyan nagyon. Nca) ven méterrel a cél előtt minden erejét össze, szedi finiselni. Nagy lendü. lettel esik át a célon. bo'Iik még néhányat s összecsuk, lik. Oldalról elkapják. — Hogy hívnak? — ion hozzá a céljegyzö. egy hetedikes. — Pálinkás — szólalnak meg helyette. — Pálinkás Péter. ötő. dikes. . . — Fika ötöd'kes! — húzaa el a száiá a céljegyző . .. S7üküiő-táguló elipszís hullámzásában ül. a sároS földön, az egyenletes zsongásban. amely olv jól esik a fülének. A vállá- véregetik. bokszolják tréfásan, a távolabb állók rámutatnak, ránevetnek. K'ncses jon s a hóna alá nyul. — Támaszkodj rám! Nagv voltál! Az idősebb Karacs most fut at a célvonalon, másodiknak. Mögötte három hetedikes. s egy nyolcadikos. Hetediknek Létra. nyolcadiknak a kts Karács. Az öltözőben Füles lehúzza lábáról a sáros poszlócipöt s dresszével szárogatja hátáról az izzadtságcseppíket. Maid gondol egy merészet. s belép a zuhanyozók közé A hetedikesek, nyolcadikosok félreállnak, maguk elé engedik. Csak a kisebbik Karács furakszik mellé s löki odébb háborogva a melegvizes rózsa alól: — Mit tolakszol? Más is fürödni akar. nemcsak te! — fröcsköli a vizet Füles szemébe. A verseny kisszámú nézőközönsége lassan szé+széled. A versenyzők is elszállingóznp.k. Csak az első hatot gyűjti maga köré Krizsán Jelvényt kapnak, egyforma. húszfilléres nagyságú jelvényt. A nap sugaraira emlékeztető ezüstös fénysugarakban köralakú kék zománc alapon nagv A betűvel. Füles kabátja hajtókáiára tűzi a jelvényt, s a kis Karácson keresi a tekintetével. Dc az mar elment. A többi ötödikes is vele tartóét, csak C-éczi várta meg. Vasárnap, 136?. oktober 8. DÉL-MAGYARORSZÁG 7