Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-08 / 238. szám

Emlékezés Schőnherz Zoltánra Huszonöt esztendővel ezelőtt végezték ki Schőnherz Zoltánt, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom egyik kiemelkedő harcosát. Az évfordulo alkalmából volt fogoly- és vádlott társa. dr. Vida Ferenc, a Legfelsőbb Bíróság tanácsvezető bírája idézte fel a példamutató kommunistához fűződő emlékeit, a vele együtt töltött vészterhes időszakot. — A negyvenes években ismerkedtünk meg egymással a KMP szociáldemokrata bizottságának ülésein, ahol Schőnherz Zoltán a Központi Bizottság képviselőjeként vett részt. — Schőnherz Zoltán és társai ügyét a honvéd vezérkar különbirósága tárgyalta. A tárgyalás, amelynek „menetét" igyekeztünk előre megszervezni, nagyrészt Schőnherz elvtárs koncepciója alapján zajlott le. Ennek lényege az volt, hogy ne önmagunkat védjük, hanem a független, szabad, demokratikus Magvarország eszméjét. Ez jórészt meg is valósult: a független, szabad, demokratikus Magyarország állott a bírák előtt és vádolta az áruló, németbérenc bíróságot.Vég'ülis Schőnherz Zoltánt kötél általi halálra ítélték. G maga nem kért kegyelmet, szilárd, elvi álláspontjából egy jottányit sem engedett, — Október 9-én. a kivégzés napján minden cellában zárlatot rendeltek el. Tehetetlenül álltunk, s tudtuk, hogy bekövetkezik a törvényesített gyilkosság, barátunk, kiváló harcostársunk kivégzése. A cellában nyomasztó, gyötrő csend lett úrrá ezen a reggelen. Hallottuk a kivégző osztag lépéseit, Schőnherz Zoltán hangját, amikor a bitó felé menet éltette a független., szabad, demokratikus M agyai-országot, a Szovjetuniót és ellenállásra buzdított a gyilkos fasizmus ellen. Ekkor nemcsak a mi zárkánkban, hanem a többiben is — az egész fogházban — felcsendültek az Internacionálé hangjai és a fogházőröknek nem volt bátorságuk, hogy leintsék a foglyokat — fejezte be visszaemlékezéseit dr. Vida Ferenc. Művészi utcanévtáblák kiállítása Vásárhelyen Szombaton délután dombormű-avatással és a művészi utcanévtáblákat bemutató tárlat megnyitásával folytatódtak a vásárhelyi hetek ünnepségei Hódmezővásárhelyen. Délután 4 órakor a Bethlen gimnáziumban dr. Dömötör János, a Tornyai múzeum igazgatója, országgyűlési képviselő, a gimnázium egykori növendéke mondott avatóbeszédet Szeremlei Sámuel dombormüvé11 ek leleplezésekor. A gimnázium egykori tudós tanárának arcképét Oláh Éva főiskolai hallgató készítette el. A dombormű-avatás közönsége e bensőséges ünnepély után átvonult a Műcsarnok Medgyessy termében megrendezett Művészi utcanévtáblák kiállításának! megnyitására. A tárlatot megnyitó Szabó Endre, a Csongrád megyei Hírlap főszerkesztő helyettese rámutatott arra az érdekes és értékes kezdeményezésre, amely a most nyilvánosságra került művészi utcanévtáblákat létre hozta. A vásárhelyi és a Vásárhellyel szoros kapcsolatban álló festők, szobrászok, keramikusok elhatározták ugyanis, hogy a város képzőművészeti központúságát azzal is hangsúlyozni kívánnák. hogy művészi kivitelű utcanévtáblákat készítenek, ötven belvárosi utcanév kivitelezésére 25 művész vállalkozott. A varos vezetősége örömmel fogadta kezdeményezésüket. s mivel a művészek tiszteletdíjukról már eleve lemondtak, az alkotások kivitelezését magára vállalta. Az utcanévtijblá.k kihelyezése rendeltetési helyükre új. szép és érdekes színfoltja lesz majd a városnak. Az alkotó művészeknek e kezdeményezése országoson is figyelemre méltó, s felhívjuk rá a szegedi művészék. a város és a közönség figyelmét. Ma a Vásárhelyi Hetek műsora Kamotsay István szobrászművész díszkútjának aratásával kezdődik. A Bethlen Gábor Gimnázium udvarán délelőtt 10 órakor Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója mond avatóbeszédet. Déli 12 órakor Erdei Ferenc akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára nyitja meg a XIV. Vásárhelyi Öszi Tárlatot, maid Sajti Imre, a városi tanács vb elnöke nyújtja át a Tornyai plakettet és az ezzel járó pénzjutalmat a kitüntetett művésznek. A délután folyamán a Vásárhelyi Állami Gazdaság szék kutasi üzemegységében kerül sor az őszi tárlat vándorkiállításának megnyitására. Meghall dr. Gellért Albert Dr. Gellért Albert egyetemi tanár, a Szegedi Orvostudományi Egyetem általános orvosi karának doyenje, a bonctani, szövet- és fejlődéstani intézet igazgatója október 6-án. 73 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt. A bonctani, szövet- és fejlődéstani intézetben 1921 óta működött; 1934-től mint professzor. Több mint négy évtizedes fáradtságot nem ismerő munkássága az általa vezetett intézet fejlesztésére, a tudományos kutató munkára és nem utolsósorban számos orvosgeneráció oktatására és nevelésére irányult. Tudományos munkássága a morphológisi kutatások te-1 » rületén világviszonylatban | A 13 fi 3 fiySQ is elismert. Nevéhez fűződik az általa kidolgozott módszerrel létrehozott világhírű anatómiai gyűjtemény, mely egyetemünk egyik büszkesége. Munkásságát kormányzatunk is elismerte: 1952-ben a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatával, 1964-ben pedig a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. Szívvel-lélekkel végzett oktató és nevelő munkájáért 1965-ben Az oktatásügy kiváló dolgozója címet nyerte el. Temetése október 11-én. szerdán déli 12 órakor lesz a központi egyetem (Dugonics tér) előcsarnokából. Az egyetemi oktatás színvonalának emelése Dr Márta Ferenc nyilatkozata A József Attila Tudományegyetem tanévnyitó ünnepségén az új rektor, dr. Márta Ferenc székfoglaló beszédében a többi között bejelentette, hogy az egyetem előtt álló új feladatok megkövetelik a tananyag, valamint az oktatási módszerek felülvizsgálatát és módosítását. A bejelentés városszerte nagy visszhangot váltott ki. Munkatársunk felkereste az egyetem rektorát, hogy tájékoztassa olvasóinkat a tervezett revízió legfontosabb részleteiről. és a lényeg hogy ennek az anyagnak minden fontos részletével előadásokon foglalkozzunk. Szelektálásra van tehát szükség. De nem akármilyen szelektálásra. A tananyag csökkentése csak akkor lehet helyes és célszerű, akkor szolgálhatja a jobb szakemberképzést, ha kiemeli a legfontosabb, leglényegesebb tudnivalókat, a törvényszerűségeket, ha az alapokkal, a fundamentummal ismertet meg. A jelentéktelen részletek, adatok előadása helyett ezt szeretnénk az egyetemi évek alatt a hallgatóság számára biztosítani. Képletesen szólva: ha valakit egy ismeretlen városban el akarunk igazítani, nyilvánvalóan nem az utcaneveket magoltatjuk be vele, hanem az utcarendszert, a város struktúráját ismertetjük meg; az utcanevek mechanikus megtanulása nyilvánvalóan nem segít az eligazodásban. — Miért szükséges a tananyag és az oktatási módszerek revíziója? — A gazdaságirányítás új mechanizmusa alaposabb, maradandóbb tudású szakembereket követel az egyetemektől is. Oktató munkánkat úgy kell tehát végeznünk, hogy a megnövekedett feladatok megoldása- * i . , . ra alkalmas diplomásokat AZ OKT3T3S bocsássunk ki. — Milyen irányúak a tervezett módosítások? — A tudományok gyors fejlődése napról napra hihetetlen mértékben szaporítja az ismeretanyagot. Még a jelenlegi ötéves tanulmányi idő sem teszi lehetővé, módszerei Uj maayar dráma a Thália Stúdióban Somogyi Tóth Sándor, aki a Próféta voltál, szivem című regényével vált igazán népszerűvé, Szerencse vagy halál címmel darabot írt a Thália Stúdió számára. Péntek este a kisszínház, Budapest első miniszínpada — most már több van, s még lesz is — ezzel az ősbemutatóval nyitotta kapuit. Méghozzá, mint Kazimir Károly, a színház főrendezője előadás előtt közölte a 90 főnyi közönséggel, egy Magyar műhely címmel tervezett sorozat első vállalkozásaként. A romantikus távlatú cím nem valami kalandos történetre utal. Nem is krimire. A szerencse vagy halál filozofikus megközelítéssel szól a máról, pontosabban a mai ifjúságról. Ügy indul ugyan, hogy a néző először azt érzi: krimi készül. Egy huszonkét éves nő, Bottyán Zsuzsa, egy öregedő író felesége. váratlanul meghal. Öngyilkos lesz. Csakugyan az lett? Ki tudja? Megindul a vizsgálat. E közben kiderül. hogy Somogyi Tóth Sándor nem krimit irt. Bottyán Zsuzsa halála a bíróság számára nem jogi eset, nem bűnügy. A bíróság nem ragaszkodik szigorúan a paragrafusokhoz, nemcsak tényeket vizsgál. hanem szándékokat is: elsősorban a cselekedetek, az emberi magatartásformák etikai, morális színezete érdekli. Különleges bíróság tehát ez, s a dráma anyaga és szervezete is különleges. Stilizált, elvont, filozofikus; legjobban talán egy misztérium játékra hasonlít. / Miután kiderül, hogy a történetnek semmi köze a krimihez, a néző egy másik skatulyába akarja gyömöszölni a drámát. Ki a felelős a lány haláláért? — az ilyenféle kérdésekre épülő felelősség-drámákra vél ráismerni. Aztán kiderül, hogy erről sincs szó. Illetve természetesen van, csakhogy az írót nem ez érdekli, hanem egy embertípus. Az akarnok típusa és figurája. Zsuzsa halálának előidézésében először férje, az öregedő író válik gyanússá — nem a bűncselekmény, hanem a felelősség fokán — később a galeri, amelyhez a fiatalasszony tartozott — az ö jelszavuk a szerencse vagy halál — s végül mindinkább Z. Miklós, az ügyész, aki a tárgyaláson a vádat képviseli. Végülis minden felelősség reá hárul. Zsuzsa Z. Miklós szeretője volt, de a férfi nem tudott segíteni puhányok hozzák létre. De nem minden változás jó, nem minden akarnokoskodás helyes. Z. Miklósé sem az. Bármennyire is becsületes, szinte embertelen szigorúsága alkalmatlanná teszi arra, hogy ténylegesen segítsen az embereken. A Léner Péter rendezte előadáson Nagy Attila az általa tehetségtelennek rendkívüli intenzitással jetartott, színésznőnek készülő akaratgyenge lányon, és szigorú ridegségével előidézte az öngyilkosságot. Az írót az a figura érdekli. Drámájával arra vállalkozott — s ez a leginkább új és izgalmas benne —, hogy elmondja erről az akarnok-emberről, erről a típusról a véleményét. Az akarnokoknak csakugyan nagy szerepük van a világban; a változásokat nem a lenítette meg az akarnok összetett figuráját. A bíró szerepében Inke László nyújtott fölényes alakítást. A női főszerepet, Balogh Zsuzsa szerepét a még főiskolás — nemrég még szegedi — kislány, Jobba Gabi játszotta, az első főszerepnek szóló áhítattal, izgalommal és nagyon rokonszenvesen, sikeresen. Ökrös László — Egyszerű tananyagcsökkentéssel meg lehet oldani ezt a feladatot? — Nyilvánvalóan nem. A tananyag-csökkentés és az oktatási módszerek revíziója szorosan egymáshoz kapcsolódó feladat. Jelenlegi oktatásunknak talán legnagyobb fogyatékossága, hogy a hallgatókat nem serkenti önálló gondolkodásra, önálló munkára. Az előadások és a jegyzetek mindent — hogy úgy mondjam — „készen" nyújtanak számukra. A hallgató erőfeszítése. „izzadtsága" nincs benne az anyagban. Pedig a részletek megszerzése, összegyűjtése, a részletkérdések kidolgozása az ő feladatuk. Ez a szó igazi értelmében vett egyetemi tanulmányok lényege. — A hallgatók jelenlegi elfoglaltságának mértéke ezt aligha teszi lehetővé. — így van. Hallgatóink jelenleg valóban nagyon elfoglaltak, ahogyan mondani szokták, „túl vannak terhelve". Erről az elmúlt években igen sok szó esett. Ügy Piros madár a sáros földön A Tisza gátjától nem messzire pihen a piros madár. Nagy lomha madár, szárnyak nélkül. Jugoszláviából érkezett néhány hete. Most pihen a szegedi Felszabadulás Termelőszövetkezet rizstábláján. A neve Zmaj és ha nincs semmi hiba, akkor szépen aratja a rizst, elcsépeli és a zsákokat sorbarakja a gát oldalára. Okos jószág ez a féllánctalpas kombájn. Varga Sándor ezt mondja róla: — A múlt hónap végén kaptuk. Azóta bejárattam, ismerkedtem vele. Hasznos gép. Nem akad el a sárban. Naponta tíz órát dolgozunk. Más kombájnnal meg se 'udnánk ezen a területen mozdulni. A rizsföldön néhol megmegcsillan a víz. A kalászok lehajolnak. A gát mellett pihen a piros kombájn. Javítják. Varga Sándornak két segítője is akadt. Sípos Zoltán, szerelőtanuló és Fiiak Károly vontatóvezető. Elszakadt a felhordólánc. Közben a termelőszövetkezet teherautója elindult. Vásárhelyre szállítja innen a rizst. Ott szárítják és a hántolóba kerül. Vége felé már a rizsaratás ezen a birtokon. Naponta 120 ember is vágta a vízi-gabonát. Az idén még kézzel aratták a terület nagy részét. Jól jött a kombájn. És bevált. Kevesebb a szemveszteség, könynyebb a kihordás. Olyan 100 holdról takarítja be a termést. A szomolyai rizstelepen kínálja még áldását a föld. Gazdagon fizet. Akad tábla. ahol 25—26 mázsát megadja holdanként. Jó esztendő járt a rizsre. Kedvező idő. bruzonét se hozott. Varga Sándor most közelebb jön. Ezt mondja: — Kisebb hibák előfordulnak. Csavarlazulások, s ez, az, mint már az a bejáratásnál lenni szokott. De nincs párja ennek a gépnek. Cigarettára gyújt. Fiatalember. Régebben is gépekkel járt, lánctalpas traktorral. nyaranként pedig kombájnnal. Nem először aratja a rizst sem. — Baktóban volt akkor a rizsföld. Kézzel arattunk, sarlóval. Keserves munka. Próbára teszi az embert. Megállni nem lehetett. Azt éreztem, fekete a derekam, annyira fájt. Két napig csináltam. Hajolni, vízbe gázolni egész nap. Arra vártam, csak egyszer, egyetlen egyszer kiegyenesíthessem a hátamat. Most méltóságteljesen pihen a piros madár. Jó tudni, hogy itt van, s nem sokára megindul mgjd. Előtte a megdőlt rizs. Kákái 203-as fajta. A Felszabadulás Tsz-ben összesen 400 holdon termesztettek az idén ebből a növényféleségből. 14 mázsás átlagot várnak. Tart még a cséplés is. Négy cséplőgép és egy SzK —3-as kombájn dolgozik. Lassan-lassan zsákokba kerül az idei termés. Aztán felbúg a motor. Lomhán mozdul a kombáj, Varga Sándor vezeti. Ügyesen aratja a lábon álló rizst. A vezető kényelmesen ül fenn a kormánykerék mellett. Derekát, hátát kiegyenesíti. Éppen cigarettára gyújt. Sz. Lukács Imre gondolom azonban, közelebb járunk az igazsághoz, ha nem egyszerűen túlterhelésről. hanem felesleges terhelésről beszélünk. Jelenleg nem biztosítunk időt hallgatóinknak az anyaggal való elmélyültebb foglalkozásra. Nyolc óra helyett kettő — Hogyan változtatna ezen a helyzeten a tervezett revízió? — Jelenleg a munka előkészítő stádiumában vagyunk. Teljesen kész. befejezett, lezárt intézkedésekről, módosításokról éppen ezért nem beszélhetek. De, hogy a változások lényegét érzékeltessem, példaként elmondom: elképzelhető, hogy egy tárgy, amelyet jelenleg heti 8 órában oktatunk — ez azt jelenti. 8 ilyen órát hallgatnak diákjaink —, a jövőben csak heti 2 órában kerül előadásra. A másik 6 órából, mondjuk, 5 órát önálló tanulásra fordítanának a hallgatók, egy órát pedig az ellenőrzés, az önálló tanulás eredményének felmérése venne igénybe. Sokféle eljárás biztosíthatná ezt. Többek között az is, amelyről tanévnyitó beszédemben szóltam. Az előadásokon a hallgatók a tárgy, illetve a téma legfontosabb kérdéseivel, alapelveivel ismerkednének meg. Az ezután következő, már említett óraszámkeretet a hallgatók — kisebb csoportokban — egyegy oktató irányításával töltenék ki, oly módon, hogy a megjelölt anyagrész önálló feldolgozása után írásbeli dolgozatban foglalnák össze a szóban forgó témakör általuk legfontosabbnak ítélt kérdéseit. Ez többek között talán abból a szempontból is szükséges, hogy hallgatóink megtanuljanak értelmesen, a lényeget kiragadva olvasni és tanulni. — Ez egyébként nemcsak az egyetemek feladata. Minden fokon, az általános iskolában éppúgy, mint a középiskolában a legfontosabb a lényegláttatás. Még a gyengébb képességű gyerek is többre megy ezzel, mint a mechanikusan megtanult adathalmazzal. Itt is az legyen az alapelv, hogy inkább kevesebbet, de jobban. A reform kiteljesítése — Mindez hogyan függ össze az oktatási reformmal? Nem új reformról van itt szó? — Semmiképpen. Mindezzel még hatékonyabban, eredményesebben szolgáljuk az oktatási reform eredeti tartalmi célkitűzéseinek megvalósítását. Mivel nem egyszerű mennyiségi szelekcióról van szó. a változásoknak együtt kell járniok annak a célnak a megvalósításával, hogy hatékonyabbá tegyük az oktatás világnézeti nevelő hatását. Ez a reform egyik legfontosabb feladata. — Mikor lépnek életbe a tervezett módosítások? — Nem akarunk semmit elhamarkodni. Megvitatjuk és meggondoljuk az intézkedéseket. De a végtelenségig sem akarunk vitázni. Éppen ezért már ebben a tanévben el akarunk jutni a döntésig. Ez határozza majd meg a bevezetés időpontját is. Vaaarnap, 1967. október 8. DÉL-MAFFYARQRIZAŰ 5