Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-31 / 257. szám

Somogyi Károlyné felvétele A jubileumra, közös összefogással Magyar és német szerelők munkasikere A szegedi vasöntödében szokatlan kép fogadja a látogatót. Mindenféle állványok magasodnak, a belső utakat felásták, csatornáznak, s a hegesztők dolgoznak. A különféle építőanyagokkal szinte félóránként fordulnak meg a teherautók. Magyarázat: a több mint ötvenmillió forintba kerülő gyárépítés — amely már egy év óta tart — lázban tartja az üzemet. Minden megújul itt. A nagy átalakulás szinte egész munkássereget foglalkoztat. összesen 10 szakIpari vállalattól vannak jelen. A magyar beszéd közé német szavak is vegyülnek. Az NDK-ból vásárolt korszerű új gépsorokat két lipcsei munkás irányításával szereli össze egy magyar brigád. Hans Willisch a magas, minrHcr mncolvovS fintolom- Képünkön: balról jobbra: Hans Willisch, Molnár Imre művezető , mosoiygo Iiataiem és Bormann Uwe az utolsó mu nkamüveletekröl konzultálnak ber sohasem tanult magyarul, mégis kitűnően megér- mit a megoldáshoz, s befe- Uwe és a Gépszerelő Vállateti magát magyar kollégái- jezödött az alkalmi konzul- lat brigádja átérezte, mival. Amikor ott jártam, épp táció. lyen sok múlhat a tőlük Német Gusztávval, a közre- Júliusban érkeztek az kért két hónapon. Nem soműködő Gyár- és Gépsze- Nn„ , , ió káig gondolkoztak; s egy reiő Vállalat brigádvezetőjé- DelieK' s azota -10 ** nap megjelentek az öntöde vei „tárgyaltak". Amolyan egyuttmukodesuk a Nemet igazgatójánál. Ünnepélyesen nemzetközi műszaki nyel- Gusztáv vezette brigáddal, megígérték, hogy a Nagy ven, meg mutogatással. A Nemrég az öntöde vezetősé- Októberi Szocialista Forraműszaki rajzon Willisch is ge kéréssel fordult hozzá- dalom tiszteletére teljesítik megmutatta az általa java- juk: a rekonstrukció sikere az üzem kérését, megpróbálsolt megoldást. A „beszélge- érdekében a német berende- koznak a nem mindennapi tés" sikerrel zárult. Közben zések szerelését a határidő, feladattal, előkerült a másik vezető december 31 helyett már Jó néhány nap telt el az szerelő, a szőke Bormann november l-re fejezzék be. ígéret óta. A német és maUwe ls. ö is „rajzolt" vala- Hans Willisch, Bormann gyar munkások reggeltől sokszor késő estig dolgoztak, | míg elérkezett október 30-a! i Az a nap, amelyen közölték: a vállalást valóra váltották a nagyértékű berendezés szerelése befejeződött. A munkásokkal együtt bepillantottam a vasszerkezetek közé. A precízen illeszkedő fogaskerekek, láncok, acél- és beton pillérek, s a még csendes villanymotorok munkára készek. Egy-egy fordulóban pillanatra megálltunk. Hans Willisch, s a magyar brigádvezető szeme összevillant. Olvasni lehetett ebben, a szemek valami ilyesmit mondhatnak: „Tudod, pajtás, itt történt az, hogy ránk esteledett, de a végére csak sikerült, csak összeállt a gép." Az öntödében nagyon örülnek a sikernek. Az igazgató elmondotta, a német munkások itt maradnak a gépek próbáira is. Matkó István A gyakorlat alapján Százezer óra szolgálat Önkéntes rendőrök tanácskozása Vasárap délelőtt Szegeden, tályvezetője, Farkas István, a Fegyveres Erők Klubjá- a szegedi járási tanács vb ban tartották évi tanácsko- elnöke, Nieszner Ferenc orzásukat az önkéntes rendőri szággyűlési képviselő, a ticsoportvezetők és a kiváló szaszigeti Búzakalász Tsz önkéntes rendőrök. Bódi elnöke és dr. Gyömbér JáJános rendőrőrnagy üdvözlő nos rendőr alezredes, szavai után dr. Kovács La- Ezután a szolgálatban és jos alezredes, a Szeged vá- a munkában legjobb eredrosi és járási rendőrkapi- ményt elért önkéntes rendtányság vezetője tartott beszámolót az önkéntes rendőrök eredményes munkájáról. Hangsúlyozta, hogy az önkéntes rendőrök szolgálatuk teljesítése közben a társadalom érdekeit képviselik, s munkájuk ma már nélkülözhetetlen a szilád közrend és közbiztonság érdekében. Tevékenységük is közrejátszik abban — hangoztatta az előadó —, hogy Szeged és a szegedi járás közrendje, közbiztonsága jó. A társadalmi tulajdon védelmében is szintén jelentós szerep jut az önkéntes rendőröknek. Az idén közel százezer órában teljesítettek szolgálatot és számos bűncselekmény felderítésében működtek közre eredményesen. A többi között bűncselekményt akadályozott meg, illetve derített fel Balázs Mária, Frank István, Temesvári László szegedi, Márta Sándor kiskundorozsmai, Szabó István algyői és Balla Ferenc rúzsai önkéntes rendőr. A beszámolót követően felszólalt Horváth Antal, Varga Sándor, Hegedűs Sándor, Oskó István szegedi, Márta Ferenc tiszaszigeti, Tanács István mihályteleki és Ábrahám Mihály rúzsai önkéntes rendőrök. Az önkéntes rendőrök tanácskozásán felszólalt és további eredményes munkát kívánt Ozvald Imre, az MSZMP Szeged városi végrehajtó bizottságának tagja, a városi pártbizottság 06Zőröknek pénzjutalmat nyújtottak át üzemük, vállalatuk, termelőszövetkezetük képviselői. Harmincnyolc önkéntes rendőrt részesített pénzjutalomban és dicséretben a Szeged városi és a járási rendőrkapitányság. K ét hónap múlva életbe lép a gazdaság irányításának új rendszere. Üzemekben, termelő vállalatokban és szövetkezetekben az előkészületek már hónapokkal korábban elkezdődtek. A várakozás egyaránt igen nagy a bevezetést előkészítő vezetők és szakemberek körében és a társadalom szinte minden rétegében. Néha úgy tűnik, hogy a várakozás helyenként kissé túlzott is. Az elhangzott véleményekből olyasmi is kiérződik, mintha az új irányítási rendszer egycsapásra megoldana minden gazdasági problémát. Ez a túlfűtött várakozás nem jó, mert csalódásokat okozhat a szakemberek körében éppen úgy, mint a lakosság soraiban. Nagy szükség van a józan és mértéktartó szemléletre, az optimista, de valóságos helyzetünket értő magatartásra. Az életbe lépő irányítási rendszer önmagában azonnal nem növeli meg a termékmennyiséget, nem emeli a következő napokon a technikai és műszaki színvonalat E gazdasági-termelési tényezőkhöz csak a jobb feltételeket nyújtja, és működése során később valóban több és jobb termékmennyiség, magasabb fokú technikai szint alakul ki. A bevezetés két szakaszban történik. 1968-ban az új irányítási rendszer központilag korlátozott érvényesülésével számolhatunk. Ez az év a bevezetés gyakorlati megvalósításával telik el, amelyben központi szerepet játszik a termelés és a szükséglet összhangjának biztosítása. Így érthető meg. hogy a kormány az 1968. évi bérfejlesztést — életszínvonalpolitikánk alapján — 4 százalékban szabta meg, amelyet nem léphetünk túl egyegy üzem, intézmény esetében akkor sem, ha ennél lényegesen nagyobb béremelést tudnának megvalósítani már a jövő évben. Ebből a meggondolásból származik az is, hogy a kormány leszűkítette a beruházási piacot, rendkívül szigorúan kezeli a beruházásokat. (Ezáltal kevesebb erőt vonunk el a fogyasztási cikkek gyártásától.) A következő két év — 1969/70 — az új irányítási rendszer teljes kibontakoztatásának időszaka lesz. Az első tapasztalati év alapján a gyakorlat majd azt is megmutatja, hogy józan elveink hol szorulnak módosításra. Az őszirózsák napja A magyar történelem egy érdekes, sajátos pillanatában forradalmi jelképpé tudott magasztosulni október virága, az őszirózsa. Igaz a polgári forradalom jelképévé. De ez a polgári forradalom nem az égből hullt: 49 évvel ezelőtt — csaknem pontosan egy esztendővel Pétervár nagy forradalmi napjai után, Budapest népe megmozdult és egy lépést, óriási lépést tett a béke és a demokratikus fejlődés irányába: kivívta a polgári köztársaságot. Fennmaradt a távirat, amelyet a Népbiztosok Tanácsának nevében Vlagyimir VIjanov (Lenin) — így írta alá az üzenetet — az osztrák és a magyar néphez, a volt monarchia minden népéhez intézett. „Üdvözöljük a volt Monarchia népeit a császári és királyi fekete-sárga bürokrácia alóli felszabadulásuk alkalmából. Mélységes meggyőződésünk, hogy Magyarország munkásai, katonái és parasztjai nem azért szabadították fel magukat a bécsi bürokrácia és a bécsi kapitalizmus hatalma alól, hogy a magyar földbirtokosoktól, bankároktól és tőkésektől hagyják magukat kizsákmányolni... Önök ráléptek a forradalom útjára, haladjanak bátran ezen az úton, a győzelem felé." Ennek a nagy lépésnek emléke a történelemben jelkép szerint az őszirózsához, személyében Károlyi Mihályhoz, a magyar arisztokrácia legmesszebb tekintő, őszintén polgári forradalmat kívánó, bár korlátoktól sem mentes nagy politikusához fűződik. Ö maga, utólag világosan mérte fel, miért rekedt meg: mert nem teremtett igazi népköztársaságot, nem elégítette ki a jogos kívánságokat, reményeket — amelyeknek létezését köszönhette. A szovjet földön írt távirat ugyanis szavahihetően tanúskodik a levitézlett uralkodóosztályok szándékairól: a magyar földbirtokosok, tőkések és bankárok a polgári demokrácia álruhájában akarták tovább folytatni a régi játszmát. De az az október — minden megmaradt dokumentum, emlékezés, pársoros vagy kötetnyi írás tanúsága szerint — nagy győzelmet, boldog felszabadulást jelentett. Október 31 azt jelentette, hogy a háború, amelybe a Habsburg-monarchia német orientációjú nagyhatalmi politikája sodorta az országot: egyúttal maga alá temette ezt a monarchiát, hogy Magyarország elszakadt Bécstől, hogy vége lett a feudális világnak, a nagybirtok megköv'ült rendjének. A történelem sajátos játéka, hogy erre a döntésre a pecsétet egy haladó, nagyműveltségű nagybirtokos ütötte rá, akinek emléke a mi szocialista társadalmunkban, a mi Magyar Népköztársaságunkban is él, érdemeit elismerjük, és megbecsüljük. Mintahogy megbecsültek és egyre több emlékezés fényében kapnak őszinte és reális megvilágítást az egyszerű emberek, munkások, parasztok, katonák, tisztviselők tettei, akik hiven és őszintén szolgálták ezt a nagy előrelépést, akik letépték a K-betűt, Károly, az utolsó Habsburg-király monogramját, sapkáikról és helyébe tűzték az őszi kertek virágát. Az az őszirózsa pár hónappal megelőzte az 1919-es vörös csillagot. A mostani ünnep is csak egy esztendővel előzi meg a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának félévszázados jubileumát. Az évfordulók sora így ér el az első világháborút. illetve a Nagy Októberi Forradalmat követő forradalmi hullám csúcspontjához, a Magyar Tanácsköztársasághoz. BAKTAI FERENC Minden bizonnyal itt-ott olyan korrigálásra lesz szükség, amit a gyakorlati tapasztalat hoz felszínre. Természetesen az ilyesmi konkrét formában, adott helyen jelentkezik és nem általánosságban. M áris érzékelhető, hogy helyenként az előkészületek időszakában üzemek vezetői állami dotációra, hitelre, vagy másutt beruházási hitelre számítanak. Annak ellenére, hogy az 1968-as, tapasztalati évben ilyesmit nem tesz lehetővé a kormány. Még akkor sem, ha ezeknek az igényeknek igen nagy a realitása. Ez a tendencia nem az új irányítási rendszer bevezetésének szigorúsága mellett szól, ellenkezőleg, az elvek fellazításának irányában hatnak és ezért semmiképpen sem támogathatók. Lehetséges, hogy az ilyen igények valóságos termelési és vállalati érdekeket fejeznek ki, de nincsenek összhangban az országos, összgazdasági érdekekkel. Most már egyre kézzelfoghatóbban jelentkezik a vállalati és a népgazdasági érdek összhangjának biztosítása, azon az alapon, hogy 1968-ban mindenütt nagyobb súlyt kell adni a népgazdasági érdekeknek. A bevezetés éve (a tapasztalati idő) ezt elkerülhetetlenül indokolttá teszi. Nem könnyű megkülönböztetni — elválasztani — a reális népgazdasági és a valóságos vállalati érdekeket. Ha egy üzem például azt mondja; „adjon az állam plusz öttíz millió forint hitelt, kéthárom év múlva dupláját adom vissza" — ez az igény egyszerre fejezhet ki népgazdasági és vállalati érdekeket is. De ha ezt az igényt hazánkban kétezer üzem kérné, felborulna az az állami 'szabályozás, amely a bevezetés idején működik, s hivatva van nagyobb zökkenők elhárítására. Ezért ez a felfogás ellentmond annak a szigorúságnak, amely elveink gyakorlati alkalmazásának első idején nélkülözhetetlen. Nagy türelemre van szükség most és a következő hónapokban is. A bevezetés és alkalmazás előkészítésében eltérések tapasztalhatók, függően a vállalatok profiljától, a vezetők előrelátásától stb. Vannak üzemek, ahol már a jövő évi termelés zömét megfelelő piacokon lekötötték, és az 1968. évi üzemi tervek megvalósításának — nyeresanyag, kapacitás stb. — feltételei biztosítottak. Más üzemeknél viszont előfordul, hogy nincsen ilyen stabil állapot, részint azért, mert bizonyos adatok, termelői árak elég későn kerültek kalkulálásra, vagy mert egyéb tényezők — pl. nyersanyag biztosítása, piaci igények ismerete — stb. hiányzanak. Ezekkel a vállalatokkal szemben minden fokon nagy türelemmel kell viseltetni és segíteni nekik az elindulásban. Ott viszont kevésbé van helye türelemnek, ahol eleve tudatosan rossz tendenciák élesztgetése és gyakorlatra váltása kerekedik felül. Ahol pl. az effektív termelési tevékenység fejlesztése helyett vagy mellett a piaci árviszonyok spekulatív célzatú felhasználására törekszenek. Ott sem lehet türelemről szó, ahol előrelátás híján, megfelelő munkaszervezés hiánya miatt hanyag munka folyik és gyenge minőségű termék kerül a piacra, s azt a kereskedelem, illetve a fogyasztó nem veszi ál Az ilyen módon megmaradt termékeket az állam „nem váltja meg", ott maradnak a termelő birtokában. A jobbik eset, ha valamilyen útonmódon (meglehet, hogy ráfizetéssel) mégis sikerül valahogyan értékesíteni. A

gazdasági élet vezető posztjain dolgozó személyekre — mint látható — bonyolult feladatok megoldása vár. ,Munkájukban semmiféleképpen sem nélkülözhetik a dolgozók támogatását, s különösképp nem a párt- és a szakszervezeti vezetőségek, a kommunisták aktív közreműködését. Nem a minisztérium utasításaitól függ most az üzem termelésének, technikai fejlődésének, a keresetek alakulásának mértéke, elsősorban a helyi irányítástól, az üzem. szövetkezet munkásgárdájának működésétől. A vezetők kevésbé támaszkodhatnak a főhatóságok irányítására, személyi közreműködésükre, sokkal inkább és talán elsősorban saját munkáskollektívájukra, a különböző társadalmi szervekre, a kommunistákra. Nem is lehet magabiztosan vezetni, nagy célokat kitűzni és eredményre jutni, ha nincsefi meg a kellő egyetértés az üzemben, intézményben, termelőszövetkezetben stb. Ennélfogva minőségileg másként jelentkezik az üzemekben dolgozó párt- és szakszervezetek szerepe, a kommunisták tevékenysége a gazdasági vezetőkkel történő együttműködésben, mint a korábbi években. Az egymásra utaltság légkörét az új irányítási rendszer voltaképpen máris megteremtette, mert hiszen 1968ban az történik, amit a vállalat vezetői elhatároztak. Kétségkívül keletkezhetnek belső feszültségek és ellentmondások, amelyeknek levezetése viták útján történik majd. Előfordul, hogy munkásokat olyasmiről kell meggyőzni, amit először nem értenek meg, megtörténhet, hogy olyan vállalati érdekek kerülnek előtérbe, amelyek tetszetősek és anyagilag is jól jönnek, de ellentétben állnak a népgazdaság összérdekeivel. Ez esetben nem lehet különféle vélemény — igazgatói, pártvezetősegi vagy szakszervezeti álláspont —. mert ez megzavarja egy üzem termelését, a munkások és alkalmazottak körében nyugtalanságot, belső viszályt teremt. Az együttműködés természetesen nem simán történik, elvi alapon, a vitás kérdések elvszerű elrendezésének útján. Ezzel azt is kifejezésre juttattuk, hogy az üzemek, termelőszövetkezetek és intézmények kommunistáinak, pártvezetőségeinek is rendkívül nagymértékben megnőtt a felelősségük. Minden lényeges kérdésért ők is felelősek; a termelés, a politikai hangulat, a munkások bérezése stb., olyan politikai ügy, amely nem kerülheti ki a politikai, társadalmi szervek figyelmét. De ez fordítva Ls érvényes: az üzem. vállalat, szövetkezet vezetői elsősorban politikai jellegű megbízatást látnak el, és intézkedéseiket a politika síkján vizsgálják először, és csak azután szakmai vonatkozásokban. Nem lehet kettéválasztani a jövőben úgynevezett szakmai és politikai vezetés cimén az üzem vezető gárdáját. Az üzem vezetősége egységes gazdaságpolitikát valósít meg, amelyben megvan a felelőssége minden vezető tisztséget betöltő személynek. agymértékben kell ügyelnie pártszervezeteinknek arra, hogy most, az indulás évében, okosan és jól érvényesüljenek gazdaságpolitikai elveink, és sehol se kerekedjen össznépgazdasági érdekek fölé a helyi érdek. mert ez vészéi'"ztetí az új gazdaságirányítás' rendszerünk eredményességét. T. F. IV Vasarnap, 1967. oktober 29. DÉL-MAGYARORSZÁG 3