Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

Ünnepre forduló napok Mindenütt megélénkült az érdeklődés: a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulója került a fi­gyelem középpontjába. A munkások már az év tavaszá­tól készülnek az évfordulóra. Üzemeinkben munkaver­seny, a szocialista brigádok termelési küzdelme mutatja az utóbbi fél esztendőben azt a meggyőződéses és nagy jelentőségű ünneplési vágyat, amely munkásosztályunk körében e napokban éri el csúcspontját. Kutatóintézetek, tudományos társaságok is hónapokkal ezelőtt megkezdték készülődésüket, hogy ezekben a napokban olyan témákat, kutatási eredményeket vitassanak meg és tárjanak a nyil­vánosság elé, amely Lenin októberének tiszteletére ké­szült el. Nincsen ebben semmi mesterkéltség, különleges­ség!... Egyszerűen felbuzgóit az az értelmi és érzelmi ára­dat, amely bennünk szunnyad, s amely kimondva, kimon­datlanul a Nagy Október szelleméből táplálkozik. Hírt adtunk arról, hogy Szegeden a közkórházban or­vosok, kutatási eredményeikről számoltak be egy szinpo­zion keretében. Szentesen a város érdeklődő közönsége művészi esten ismerkedett a magyar és a szovjet irodalom kitűnő alkotásaival. Megjelent Gyurkó László és elmondta a hallgatóság előtt, hogyan írta meg új könyvét Lenin, Október címen. Az érdekfeszítő előadásban azt bizonyí­totta be hallgatóságának, hogy Lenin egyszerűsége nem is annyira karakterisztikai adottságában, mint inkább po­litikai igazságában gyökeredzik. Az elmúlt napokban a Tisza Szálló koncerttermében Szegeden a szovjet iroda­lom legkiválóbb egyéniségei léptek fel olyan zsúfolt né­zőtér előtt, amelyre az utóbbi időben nem volt példa. S mit mondtak el a szovjet költők és írók? Azt, hogy a szovjet nép szereti a költészetet és az irodalmat, saját életét, sorsát, rettenetes megpróbáltatásait, győzelmeit ta­lálja meg a lírában és a prózában. Döbbenetesen szavalt R. Rozsgyesztvenszkij, a fiatal szovjet költőóriás arról, hogy anyjának hat testvére közül öten meghaltak a szov­jet haza védelmében a második világháborúban. A szege­di közönség szinte lélegzetvisszafojtva figyelte minden szavát, s átérezték, amit a költő gondolt, mondott e nép heroikus küzdelméről. Érdekes, hogy ezeket a nagyjelen­tőségű megnyilatkozásokat nem politikai fórumok szer­vezték, még csak utasítást sem adtak, hogy ilyesmiket érdemes volna megvalósítani... Fordítva történt minden: a politikai fórmoknak bejelentik különböző szervek és személyek, hogy ők a maguk területén szakmájukhoz, munkájukhoz illően akarnak megemlékezni a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulójáról. Hasonlóképpen gyűléseket is úgy szerveznek mosta­nában, hogy egyszerűen közlik termelőszövetkezetek, üze­mek, hivatalok, intézmények, iskolák: ünnepséget készítet­tek elő megemlékezésül az 50. évfordulóra. Legfeljebb az­zal az igénnyel állnak elő, hogy egy-egy szónokot küld­jenek ki hozzájuk. Figelemreméltó az is, hogy általában nincsen dekoratív külsőség, jóformán hiányoznak a transz­parensek, képek, feliratok. Mégis sokkal többet mond most minden, mint bárki gondolná. Belső hevülés, őszinte ünneplésvágyás tapasztalható. Ez fejezi ki azokat az értelmi és érzelmi folyamatokat, ame­lyek nálunk az elmúlt két évtizedben végbementek. Nin­csen társadalmunknak úgyszólván egyetlen rétege sem, amely valamilyen módon ne érezné és ne értené, hogy köze van a szovjet nép nagy forradalmához. Hiszen ez a forradalom szülte meg hazánkban a szocialista rend meg­teremtésének lehetőségét, és több mint két évtizeden ke­resztül a szovjet katonák, munkások, parasztok segítettek és segítenek bennünket, hogy kivirágozzék szocialista nemzetünk. Mindenütt tapasztalható, hogy a megnyilatkozások kerülik a sablont, helyette tartalmas mondanivalóra, ér­telmet, érzelmet kifejező közlésekre törekszenek. Nem is annyira a politikai meggondolások filozofikus veretű, ki­centizett mondanivalója jellemzi a készülődést és a már lezajlott konferenciákat, gyűléseket, rendezvényeket, ha­nem sokkal inkább belső érzelmi kényszer kitörése, ame­lyet azonban az ész irányít, helyesen és természetesen. Ennek a társadalmi méretekben is igen nagy erejű őszinte ünneplésnek a mélyén meghúzódik valami sajá­tosan értékes motívum. Az utóbbi években nagyon vigyáz­tunk arra, hogy minden tevékenységünk, cselekedetünk, mondanivalónk olyan tartalmat és formát kapjon, amely­ből hiányzik a dekoratív külsőség és a korábbi években elkoptatott frázisok felmelegítése. E közben itt-ott kiala­kult valamiféle szégyenlősség, amikor arról került szó. hogy proletárdiktatúra van hazánkban, a munkásosztályé a vezető szerep. Olyanféle légkör is keletkezett — bár hellyel-közzel nagyon helyesen —, hogy a magyar—szov­jet barátság ma már egészen természetes, örökérvényű, nem igényel különösebben szónoki kijelentéseket és meg­nyilatkozásokat. Valóban ennek a barátságnak az értéke, jelentősége és tartalma sokkal több és mélyebb annál, mintsem lépten-nyomon elhangzó kinyilatkoztatással bi­zonyítsuk. Most azonban az 50. évforduló alkalmából a munkás, paraszt és értelmiségi körökben mégis szükségét érezték és érzik annak, hogy ez a belső meggyőződés, ez az egészséges érzelmi ragaszkodás felszínre törjön. A szovjet—magyar barátság igazi nagyságát ás a dol­gozó tömegek eszében, lelkében élő valódiságát éppen ez a nagy-nagy társadalmi megmozdulás mutatja. Jellegzetes az is, hogy mindenkinek van mondanivalója erről. Az akadémikusnak éppenúgy, mint a szövetkezeti gazdának, a munkásnak hasonlóképpen, mint az állami tisztviselő­nek. Ez a mondanivaló nem szemérmesen hanzik el, ha­nem szinte érzelmi kitörés gyanánt, olyan lelki szükséglet kielégítéseként, amelyet nem lehet már benntartani. Egy évtizede csak, hogy a dekoratív külsőségeket fel­váltotta a tartalmasabb, az értelemre és érzelemre ható tevékenység az internacionalizmus szellemében. Ebben az évtizedben világosodott meg legjoban, hogy nemzeti lé­tünk és jövőnk biztosítását a szovjet—magyar barátság garanátlja. Ez az évtized választ adott arra is, hogy szo­cialista épításünk gazdasági, társadalmi kérdéseinek meg­oldását csak a szovjet emberek segítségével és támogatásá­val vagyunk képesek megoldani. Kiderült az is, hogy a szocializmus, Lenin eszméje jót, szépet, igazságosat és becsületeset teremt mindenütt. Végérvényessé vált: a munkáshatalom képes arra, hogy naggyá tegye hazánkat, népünket. Elvitathatatlanná vált az is, hogy a szocializ­mus az anyagi javak elosztásában igazságosan és tisztes­ségesen jár el, lehet számítani nehéz helyzetben is a tár­sadalmi rendre. Ez a nagy értelmi és érzelmi „élés", amely népünk minden rétegében végbement, most ebből az alkalomból ilyen nagyszerű őszinte belső megnyilatkozásokban tör fel, Lenin októberének előestéjén. TIMAR FERENC VILÁG PROLETARJAI, EGYESÜLJETEK! " "''TFHTILFFWFILFTIIYFFWIWPB •••••MHOHHHHBHHMHBHI A MAGYAR SZOCIALISTA M U N K ÁS PÁRT LAPJA 57. évfolyam, 256. szám Ara: 80 fillér Vasárnap, 1967. október 29. A Nagy Október köszöntése Több mint száz párt-, és kormányküldöttség érkezik Moszkvába A magyar delegációt Kádár János elvtárs vezeti Moszkvában szombaton sajtóértekezletet tartott külföldi tudósítók számára Leo­nyid Zamjatyin, a Külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője. Mint az MTI jelenti: ismertette azoknak az ünnepsé­geknek a rendjét, amelyeken a szovjet fő­városban a Nagy Októberi Szocialista For­radalomról emlékeznek meg, az 50. év­forduló alkalmából. Az ünnepségekre mintegy száz párt- és kormányküldöttség, illetve pártküldöttség érkezését várják. A bolgár delegációt To­dor Zsivkov, a csehszlovák küldöttséget Antonin Novotny, a jugoszlávot Joszip Broz Tito, a Koreai Demokratikus Köz­társaságét Coj Jen Gen. a kubait Osivaldo Dorticos, a lengyelt, Wladyslaw Gomulka, a magyart Kádár János, a mongolt Jum­zsagijn Cedenbal, az NDK párt- és kor­mányküldöttségét Walter Ulbricht, a ro­njánt Nicolae Ceausescu és a Vietnami Demokratikus Köztársaság delegációját Le Duan vezeti. A szóvivő közölte, hogy Albánia a meg­hívást nem fogadta el, Kína pedig nem is válaszolt. Az ünnepségek magasrangú résztvevői között lesz Urho Kekkonen finn és Szalal jemeni elnök. A nem szocialista országokból a kom­munista és munkáspártok küldöttségét várják az ünnepségekre. Párt- és kor­mányküldöttséget hívtak meg számos af­rikai országból, így Algériából, az EAK­ból, Guineából, a brazzavillei Kongóból, Maliból és Tanzániából. Meghívót küld­tek a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadí­tási Frontnak, továbbá a Szíriai Arab Köztársaságnak. Végül rámutatott, hogy a különböző szovjet társadalmi szervezeteknek mintegy 850 külföldi vendége érkezik majd a moszkvai ünnepségekre. Kozmosz 186. és 187. Október 27-én a Szovjet­unióban földkörüli pályára juttatták a Kozmosz 186. jelzésű mesterséges holdat. A szputnyik rátért pályá­jára, berendezései kifogásta­lanul működnek. Ugyancsak szombaton a Szovjetunióban földkörüli pályára juttatták a Kozmosz 187. jelzésű mesterséges hol­dat az űrkutatási kísérletek folytatása céljából. A szput­nyik rátért pályájára (MTI) Leonyid Brezsnyev elvtárs nyitja meg az ünnepségsorozatot Ünnepi ülés Leningrádban — Katonai díszszemle a Vörös téren A forradalom emlékművének alapkő-letétele A szovjet fővárosban szom- Tanácsnak és a Miniszterta- rovízió. baton nyilvánosságra hozták nácsnak a Kreml-beli ünne- külföldi az 50. évforduló ünnepségei- pélyes fogadása; este a szov­nek „menetrendjét". Az ese- jet főváros káprázatos tüzi­ményekben bővelkedő jubi- játékban és ünnepi kivilágí­leumi programot movember tásban tündököl. 3-án Leonvid Brezsnyevnek, . . ... . .. , az SZKP KB fótitkárának á A ]ublleum' unnepseg(?k párt Központi Bizottsága, a keretébe illeszkedik a no­Szovjetunió Legfelső Taná- vember 1-i Manyezs-téri csa és az Orosz Föderáció nagygyűlés, amelynek fo­Legfelső Tanácsa együttes lyamán sor kerül az 50. év­ülésén elhangzó beszéde forduló emíé/cműuének alap­nyitja meg. kő-letételére. Az ünnepségek széles saj­tóvisszhangot kapnak. A szovjet lapok Leonyid Brezs­nyev ünnepi beszédét teljes szövegben fogják hozni. A november 3-i és 4-i ülést a Szovjet Rádió és TV teljes egészében közvetíti. Az ün­nepi ülésről szóló szovjet tv-műsor jelentős részét át­veszi az Intervizió és az Eu­A moszkvai rádió adásai 61 nyelven sugároznak majd a nagy eseményrőL Befejeződött a közalkalmazottak kongresszusa A Közalkalmazottak Szak­szervezetének VI. kongresz­szusa szombaton befejezte tanácskozását. A kétnapos vitában felszó­lalt küldöttek sokrétűen fog­lalkoztak a szakszervezeti munka immár hagyomá­nyossá vált területeivel. Hangsúlyozták a szakszerve­zet és az államapparátus együttműködésének fontos­ságát, különösen olyan fon­tos kérdésekben, mint a hi­vatali munka megjavítása, a bürokráciával szembeni együttes fellépés. A kongresszus jóváhagyta a sokoldalúan kidolgozott határozattervezetet, majd megválasztotta a szakszer­vezet új Központi Vezetősé­gét és a Számvizsgáló Bi­zottságot. A Központi Ve­zetőség ezután megválasztot­ta az elnökséget és a tiszt­ségviselőket. A szakszerve­zet elnöke Huber Lajos, fő­titkára dr. Jókai Loránd; al­elnökök: Kelemen Lajos és dr. Varró Tibor; a szakszer­vezet titkárai: Kovács Ist­ván és Szabó Endre. A legfelső párt- és állami szervek együttes ülése két napig tart a Kreml kong­resszusi palotájában. Az ülé­sen felszólalnak a szövetségi köztársaságok vezetői és üd­vözlő beszédet mondanak a testvérpártok képviselői. November 1-t.ől kezdve a világ több mint száz orszá­gából érkeznek párt- és kor­mányküldöttségek, illetve pártküldöttségek Moszkvába. Az ünnepi program no­vember 5-én Leningrádban folytatódik. A Mars mezőn délelőtt koszorúzásra kerül sor, délután pelig együttes ünnepi ülést tart a leningrá­di pártbizottság és városi tanács. A rákövetkező nap a moszkvai városi pártbi­zottság és városi tanács tart együttes ülést. November 7-én, az évfor­duló napján, moszkvai idő szerint 10 órakor kezdődik a Vörös-téri katonai dísz­szemle. Itt hangzik el a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének beszéde. A demonstratív díszszem­le után a moszkvaiak mil­lió vonulnak fel a Vörös té­ren. A késő délutáni órákban kezdődik az SZKP Központi l Bizottságának, a Legfelső Lenin-renddel tüntették ki Münn!ch Ferenc, Garesin Rudolf, Kiss Lajos és László Aladár elvtársakat Az októberi forradalom 50. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége október 28-án kelt törvényerejű rendeleteiben különböző szocialista or­szágok 3363 állampolgárát Lenin-renddel, illetve más szov­jet érdemrendekkel és érmekkel tüntette ki az októberi forradalomban, a polgárháborúban és a szovjet hatalomért vívott küzdelemben az 1917—1922 közötti időszakban ta­núsított aktív részvételükért. A kitüntetettek között négy magyar állampolgár — dr. Münnich Ferenc, Garasin Rudolf, Kiss Lajos és László Aladár — Lenin-rendet kapott. Szintén Itenin-renddel tüntették ki Ton Duc Thang-ot, a Vietnami Demokratikus Köztársaság állampolgárát. Két szegedi egyelem tudományos ülésszaka A József Attila Tudo­mányegyetem és a Szegedi Orvostudományi Egyetem Együttes Tudományos ülés­szakot rendez a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulója tisztele­tére. Az ünnepélyes megnyi­tó: október 31-én, kedden délelőtt 11 órakor a Dugo­nics téri Aulában. Ünnepi beszédet dr. Szontágh Fe­renc tanszékvezető egyetemi tanár, az Általános Orvos­tudományi Kar dékánja mond. Ugyancsak kedden, délután 4 órakor nyílik az egyetemi könyvtár folyosó­ján a két egyetem jubileu­mi könyvkiállitása. A tudo­mányos ülésszak előadásso­rozata a meghívott szovjet vendégek — A. I. Fedosze­jevnek, az odesszai Mecsnyi­kov Állami Egyetem pro­fesszorának, T. Sz. Novi­kovnak és A. A. Markón­nak, a Moszkvai Lomono­szov Egyetem akadémiku­sainak, professzorainak — előadásaival kezdődik no­vember 1-én 10 órakor a Dugonics téri Aulában. No­vember 2-án a bölcsész- és jogi karon történelem-, tár­sadalom-, jogi- és termé­szettudományi témakörökből hat előadás hangzik el; no­vember 3-án a Szemészeti Klinika előadótermében ke­rül sor négy orvostudomá­nyi referátum ismertetésére. November 4-én délelőtt 10 órakor a Szentpétervár vég­napjai című filmet mutatják be a Szabadság moziban. Ugyanitt este 7 órakor lesz az ülésszak díszünnepsége. Vörös DSliter staféta November 7-én az ország minden részéből fiatalok stafétái futnak be Budapest­re. Szegedre november 1-én, délután 6 órakor érkezik Békés megyéből az országos, s Tápé, Csongrád, Kiskun­dorozsma, Mórahalom, Mi­hálytelek és Makó felől a megye járásainak csillag-sta­fétája. Fogadásuk a városi ta­nácsáháza előtt lesz, ahol a tribünhöz felsorakozott fia­talokat Szögi Béla, a KISZ Csongrád megyei bizottsá­gának első titkára köszönti. Utána a Széchenyi téri két szovjet emlékmű elé vonul­nak, s itt elhelyezik felsza­lagozott kopjafáikat.

Next

/
Thumbnails
Contents