Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-27 / 254. szám

Panasz — válasz nélkül idegeden, a Dugonics tér 1. szám alatti négyemeletes lakóház kívülről igen szép, még a városunkat bemutató képeslapokon is szerepel — írják a ház lakói. —Sajnos, belül a lépcsőházak és az ajtók állapota annál siralmasabb. A lakók nevében — két évvel ezelőtt — az Ingatlankezelő Vállalat vezetőihez fordultunk, de levelünkre még csak választ sem adtak. Kértük, hogy a lépcsőházat meszeljék ki és az ajtókat is javítsák meg, mert némelyik kiesik tokkal egvütt a falból. Ebben a házban több cserelakást tart fenn az Ingatlankezelő Vállalat, következésképpen igen gyakran költözködnek a lakók. A költözködés minden esetben rongálja a lépcsőházat, leverik a vakolatot és a festést. Ezt viszont évek óta — amióta a ház felépült —> még egyszer sem javították ki. Szégyeljük, hogy a város egyik legszebb épülete csak kívül szép. Olyan, mint a rossz alma: kívül piros, belül férges.'' Nyereményjegyzék, mint hiánycikk Nagy Kálmán, Szeged, Lengyel utca 13. szám alatti olvasónk szerkesztőségünkhöz írt levelében kérdezi: hol győződhetne meg arról, hogy az Országos Mezőgazdasági Kiállításon vásárolt sorsjegye nyert-e. „A postahivatalok — írja — ugyanis nincsenek ellátva a mezőgazdasági kiállításon kihúzott sorsjegyek nyereménylistájával, viszont a nyertesek október 31-ig nyújthatják be a szerencsés számokat. Meggyőződésem szerint több sorsjegytulajdonos is tett lépéseket az ügyben, de eredménytelenül, mert ilyen nyereménylista nincs a postahivatalokban.'' Együtt érzünk Vietnammal! Gyuri Gergely, a szegedi Április 4. Cipész és Papucskészítő Ktsz Munkásőr szocialista brigádjának vezetője levelében őszinte együttérzését fejezi ki a harcoló Vietnam mellett. A többi között írja: „Ez a háború már nemcsak a vietnami nép mérhetetlen szenvedését eredményezi, kiváltotta a világ haladó emberiségének mélységes elítélését is. Mi békés életet élünk, és építjük a szocializmust. Nem nézhetjük ölbe tett kézzel, hogy az amerikai légi kalózok ártatlan gyermekeket, nőket és öregeket pusztítanak. Nem egyszer gondtalan, békésen játszó gyermekekre és békés otthonokra dobják gyilkos bombáikat. Az amerikai nép is tisztán látja már a véres színjáték kimenetelét. A harcoló Vietnam nincs egyedül, vele van az egész világ haladó és békeszerető népe, mely erkölcsi és anyagi segítséget nyújt hősies harcához. Hazánkban és más szocialista országban vietnami műszakot szerveztek á dolgozók. Egyéni és kollektív felajánlások születnek, amelynek eredményét a vietnami nép megsegítésére fordítjuk. Addig, amíg mi békés munkával ünnepeljük a szocialista világrendszer megszületését, az alatt az idő alatt az amerikai imperialisták iskolákat, gyárakat és falvakat bombáznak. El a kezekkel Vietnamtól! Legyen vége a gyilkolásnak és a pusztításnak!'' A kocsisok és lovaik Bogyai Vilmos, Szeged, Hullám utca 8. szám alatt lakó olvasónk szerkesztőségünkhöz írt levelében lapunkban egy nemrégen megjelent cikkre hivatkozva védelmébe veszi a lovakat, éspedig jogosan. Mint hangsúlyozza: „Valóban brutális állatkínzás folyik különösen az Izabella-hid lejtőjén a fuvarozások alkalmával. Megkönnyítené a szegény állatok munkáját, ha a lejtőt bitumenes réteggel vonnák be és nemcsak homokot szórnának rá. A homokozásnál tartósabb és célravezetőbb a bitumenes réteg. Olvastam, hogy más államokban az effajta állatkínzásokat is szigorúan büntetik. Nálunk is közbeléphetnének ilyen esetekben az állategészségügyi intézmények. Megszokott látvány, hogy télen, a csikorgó hidegben órák hosszat dideregnek a lovak a kocsmák előtt..:" Nemzetközi kutatócsoport a textilmíívekben A KGST állandó bizottságának idei munkatervében a pamut fizikai tulajdonságainak vizsgálata is szerepel. Ennek jegyében került sor a laboratóriumok közötti nemzetközi összehasonlító vizsgálatokra. A Textilipari Kutató Intézet felkérésére — mint ma már világviszonylatban is korszerű textilipari kombinátban —• a szegedi textilmúvekben talált otthont egy hétre a nemzetközi kutatócsoport. Szovjet, lengyel, NDK-beli, csehszlovák ós hazai szakemberek —üszszesen 14-en — elemezték és vitattáik meg a mérési adatokat. A mérések befejeztével tegnap összegezte a vizsgálatok eredményét a szakértő csoport, melynek tagjai nagy elismeréssel nyilatkoztak a textilművek nemrég korszerűsített üzemrészeiről, szociális létesítményeiről. I Ezek a mai fiatalok Károly László, Szeged, Petőfitelep Bujdosó György utca 29. szám alatt lakó olvasónk is levelet küldött szerkesztőségünknek. A többi között írja: „A címben szereplő mondatot sokszor hallottuk már így is, úgy is. A terek védelmében Lapunk október 20-i számában az Olvasóink írják rovatban „Egy kis városrendezés" címmel cikk jelent meg. Ezzel kapcsolatban írt levelet szerkesztőségünknek Polgár Péter szegedi olvasónk. A többi között írja: „A mi Szegedünk valamikor híres volt tereiről. Nem is országszerte, hanem Európa minden vidékén. A Széchenyi teret irigykedve emlegetik még a földrajz könyvek is. Az utóbbi időben azonban kezd Szegeden is elhatalmasodni valamiféle „tér-iszony". Míg más nagyvárosokban a lebontott házak helyét üresen hagyják, itt berek tűnnek el minduntalan. Az első nagy veszteség a Dóm tér. Aztán jött a Marx téri nagy osztozkodás. Ma már hiányzik a másik úgynevezett piacterünk fele is. Teret foglal el a Csongrád megyei tanácsháza is a Rákóczi téren." Olvasónk, mint hangsúlyozza, ezért örül a szóban forgó kis cikknek s hangoztatja: „Maradjon Szeged a terek városa. így szép, így egészséges". Fele szén, fele por? Dr. Huszka Lászlóné, Szeged, Bécsi körút 22. szám alatti olvasónk szerkesztőségünknek írott panaszlevelében a többi között szóvá teszi: „Október 18-án, a reggeli órákban vásárolni mentem a Bécsi körúti TÜZÉPtelepre. Vásároltam öt mázsa komlói kockát, mázsánként 47,10-ért és két mázsa tűzifát 58,— forintos árban. A telepvezetőnó — Fodorné — azt mondotta, hogy a fát vegyesen mérik, egyik mázsa kemény, a másik puha lesz. Mikor a szenet kezdték mérni, rengeteg port raktak fel, amit kifogásoltam. Erre a telepvezetőnő kijelentette, hogy a szenet nem ér rá kirostáltatni. A kocsin levő három mázsa szenet és a kél mázsa fát elhoztam, két mázsa szén árát pedig viszszakértem. Bemutatkoztam, és említettem a telepvezetőnek, hogy a 28/1. lakóbizottságtól kértek, kísérjem figyelemmel a telepen a kiszolgálást, mert tüzelőjük hazaszállításakor rengeteg port kaptak. Kértem továbbá. hogy egy papirra legyen szíves feljegyezni, ha már a másikat széttépte, mit vettem és mit fizettem ki. Ezt megtagadta. Ezek után kérdezem, lehet-e így bánni azzal az emberrel, aki maga is a közösség érdekeit védi, társadalmi munkát végez és a rendelkezések szerinti kiszolgálást kéri. Azon kívül: egy ára van-e a kemény- és a puhafának? Továbbá ahhoz a szénhez, amelyhez kfsérőszén nem megy, lehet-e 30 százaléknál több port adni?" Most az „úgy"-hoz szeretnék egy példával szolgálni. Október 21-én este a feleségemmel motorkerékpárral mentünk Petőfitelepről a városba. A Csillag téri kanyarnál — már messziről láttam — öt-hat gyerek volt. Egy el ls indult felém kerékpáron, integetve, kiabálva, de mielőtt megállhattam volna, éreztem, hogy a motor elveszti a talajt maga alól. Egy hajszál híján menekültem meg a balesettől. A kanyar ugyanis vagy húsz méteren keresztül fel volt locsolva olajjal. Hogy ki tette, nem tudom, gondolom, nem rossz szándék vezérelte. Hogy nem történt sem velem, sem mással baleset, azt azoknak a 8—12 éves „mai fiataloknak" köszönhetjük, akik felismerve a veszélyt, időben jelezték a gépjárművezetőknek. Mikor visszafelé jöttünk, már szórták az útra a homokot, valahonnan kerítettek egy dudát is, és dudálva, kiabálva hívták fel a többi arra közlekedő motoros figyelmét a veszélyre. Ezúton is szeretnék e fiúknak köszönetet mondani." Sz ESK kii'döltségének tájékoztatója A SZÖVOSZ igazgatóságának meghívására az EAK Földművelésügyi Minisztériumának két államtitkára: Musztafa el Faar és Abdul Aziz Mohieddin tíz napja tanulmányozza hazánkban fogyasztási és értékesítési szövetkezetek munkáját és ellátogatott számos mezőgazdasági termelőüzembe. Csütörtökön a Magyar Sajtó Házában tájékoztatást adtak tapasztalataikról a magyar sajtó képviselőinek. A sajtófogadáson részt vett Molnár Károly, a SZÖVOSZ elnökhelyettese és Abdel Fatth Fouad, az EAK budapesti nagykövete. Musztafa el Faar államtitkár a látogatás tapasztalatait összegezve nagy elismeréssel nyilatkozott a magyar fogyasztási és értékesitési szövetkezetek szervezettségéről és eredményeiről. Hasonló jó véleményt alakított ki a küldöttség a meglátogatott mezőgazdasági termelőszövetkezetek és állami gazdaságok munkájáról is. A beszámoló után a küldöttség tagjai és az EAK budapesti nagykövete válaszoltak az újságírók kérdéseire. (MTI) Pécsi filmszemle 67Csiilagosok, katonák MunMüzösség - az egyetemi nevelései Csendesen, úgyszólván minden „hírverés" nélkül alakult meg tavasszal az Országos Egyetemi Nevelési Munkaközösség. Egyik jelentős programjával: az Országos Egyetemi Nevelési Konferencia szervezésével, tematikájának: a nevelési feladatoknak kidolgozásával a szegedi József Attila Tudományegyetemet bízták meg. Erről a programról, a munkaközösség és a konferencia céljairól dr. Ágoston György egyetemi tanárt, a Neveléstudományi Tanszék vezetőjét kérdeztük meg, aki a konferencia szervezésének és a tudományos vizsgálódásnak is irányítója. — Miért vált szükségessé ilyen országos nevelési munkaközösség létrehozása? — Az egyetemeken a nevelés jobbára elhanyagolt. Az oktatás didaktikai kérdéseivel, feladataival állandóan foglalkozunk, ugyanakkor a felsőoktatási intézmények nevelési kérdéseinek rendszere nincs kidolgozva. Sokan úgy vélekednek, hogy nincs is erre szükség, de a gyakorlat az ellenkezőjét mutatja. Ennek kiküszöbölésére született meg a nevelési munkaközösség, melynek feladatai között szerepel az egyetemeken folyó nevelőmunka tapasztalatainak kicserélése, módszereinek tökéletesítése; tanácsadásával segítségére lenni az egyetemek nevelési bizottságainak, javaslatával támogatni a jövő értelmiségének nevelését. Ennek egyik állomása lesz ez az országos ankét, amelynek elsőrendű feladata tisztázni a nevelési kérdéseket, rendszerezni, melyek a területei, ezeken belül milyen tényezők hatnak a nevelésben? — Miért a szegedi egyetemnek jutott ez a feladat? — A budapesti műszaki egyetemmel közösen végezzük a munka tartalmi részleteit: a koordinálás, szervezés és a kongresszus rendezése egészében a mi feladatunk. így, közösen, felsőoktatásunk egészére jellemző és alkalmas útmutatót tudunk nyújtani. — Milyen konkrét témával foglalkoznak a szegedi tudományegyetem tanszékein? — Minden területen munkabizottság alakult. Ezek dolgozzák fel a tanszékvezetőkkel s az egyetemi oktatók irányításával a témát — eddigi tapasztalatok alapján. Szerepel a feladatok közt a tanszékek nevelő munkája, a tanulócsoportok mint alapvető nevelési közösségek vizsgálata, a marxista tanszékek sajátos helye a hallgatók eszmei-politikai nevelésében. De a hallgatók szórakozásának, sportolásának nevelési feladatairól, a diákotthonokban folyó nevelómunka lehetőségeiről is szó esik, valamint a párt és a KISZ nevelőmunkájénak segítségéről. — Mikor kerül sor Szegeden erre a konferenciára? — Valószínűleg a tavaszi szünetben. Az egyetemek küldöttel az itt megbeszélt és megvitatott témákat odahaza, az egyetemeken Ismertetik. Megemlíthető még, hogy a kidolgozott nevelési tervezetünk könyvalakban is megjelenik. Jakab Ágnes (Munkatársunk telefonjelentése.) A filmszemle munkarendje szerint a vetítésekre általában délután kerül sor két pécsi moziban, a Petőfiben és a Kossuthban, s naponként változóan két közeli városban, vagy községben. A szemlén tegnapig összesen 25 filmet vetítettek. Volt ezek között magyar ősbemutató — Az özvegy és a százados —, versenyfilm — például a Hideg napok, az Utószezon —, külföldi filmek magyarországi ősbemutatója —, az angol Joseph Losey Baleset-e, a lengyel Skolimowsky Elindulás-a — s másféle filmek is. A szemle eddigi legnagyobb művészi eseményévé azonban ezen a rendkívüli erős mezőnyben is kétségtelenül egv új magyar film, Jancsó Miklós új alkotása, a szovjet—magyar kooprodukcióban készült Csillagosok, katonák vált. S erről beszéltek és beszélnek még most is legtöbbet Pécs vendégei, a magyar filmszakemberek, s az öt nyugati és hét szocialista országból érkezett külföldiek, rendezők, színészek, esztéták, kritikusok és újságírók. És erről a filmről esett a legtöbb szó a szemle kétnapos vitájában is. A mozilátogatók emlékeznek még Jancsó korábbi filmjeire, az Oldás és kötésre, az Így jöttem-re, főképpen a világhírű Szegénylegényekre. Az új film, a Csillagosok, katonák ennek a sornak a folytatása. Ebben a~filmben is az a markáns rendezői arc rajzolódik elénk, amelyet a korábbi filmekből megismertünk. Hagyományos értelemben cselekménye, kerek története, sztorija ennek a filmnek sincs. Mindössze annyi történik benne — a film a Szovjetunióban, a polgárháború idején az internacionalisták között játszódik —, hogy egy csoport vöröskatona, közöttük sok magyar a fehérek fogságába kerül és igyekszik menekülni, életben maradni. Ennek a menekülésnek epizódjait tartalmazza a film. Nincs főhőse, főszereplője, illetve a tömeg ebben a filmben a főszereplő, vagy ahogyan Jancsó mondotta, egyik nyilatkozatában: maga a történelem. Hiányoznak a filmből az ünnepélyesség, a pátosz hangjai, konvencióink szerint ez ellentétes a témával. Annál inkább, mert a film a magyar filmművészet megemlékezése az októberi forradalom 50. évfordulójáról. Ez a szokatlan hangvétel azonban mégsem szembenállást jelent. A film forradalmi szellemű, s látszólagos ellentmondás csak, hogy előadásmódja ridegen egyszerű, sőt kíméletlenül kegyetlen. Ezt nem áttételesen, hanem szó szerint kell érteni: a filmben rendkívül nagy szerepet kapott az öldöklés, a kegyetlenkedés, nagyjában úgy, ahogyan ezt főképpen két szovjet író, Pável és; Solohov novelláiból megismertük. A szemle közönsége a nagy filmeknek kijáró elismeréssel és tisztelettel fogadta a szubjektív erejű alkotást. Abban, hogy jelentps, kivételesen érdekes és izgalmasan szép film, mindenki egyetértett. Azok a szerencsés pécsiek, akik kaptak jegyet az előadásra éppen úgy, mint a szakmai közönség, a vita felszólalói. A film értelmezésében azonban jelentős eltérések is voltak. Az egyik felszólaló, Gyertyán Ervin filmkritikus szerint például a Csillagosok, katonák realista film, nem szimbolikus, nem allegorikus, amit mond, szó szerint egy az egyhez kell érteni. Mások viszont éppen a film absztrakciós jellegét hangsúlyozták, s emelték ki. Rényi Péter kritikus például egészen odáig, hogy szerinte Jancsó filmjében a természet, a rendkívül artisztikusan bemutatott végtelen orosz síkság, hatalmas folyói val, szelíd nyirfaligeteivel, a vágtató lovakkal tulajdonképpen maga a forradalom, az élet. Az ellenforradalomnak ezzel szemben a pusztulás, a halál. Érdekesen elemezte a filmet az említett vitában Hubay Miklós író. Elhangzik a műben egy kérdés: mit keresel itt te magyar? — kérdezi egy egyik fehér tiszt az egyik vöröskatonától. A film azonban — fejtette ki Hubay — nem válaszol erre az alapkérdésre, nem mondja el, miért harcoltak a magyar internacionalisták az oroszországi forradalomban. Ez így igaz. A film valóban nem beszél erről. Egyébként magáról a forradalomról sem beszélnek a filmben. De ez, azt hiszem, nem hiba, mert ezt a film adottnak veszi. Nem esett szó a vitában arról, de majd biztosan feltűnik a film nézőinek, hogy a Csillagosok, katonák-at bizonyos rokonság kapcsolja a Szegénylegények-hez. Legfeltűnőbb ez a kapcsolódás olyan külsőségekben, mint például' a zárt helyszín, a Szegénylegényekben a sánc. itt a kolostor. Továbbá a fehér és fekete szin következetes használata is rokonvonás — az ellenforradalmár tisztek fekete egyenruhát viselnek —, valamint a kegyetlenkedéseknek az a jellemző személytelen érzelemnélkülisége. amit először a Szegénylegényekben láttunk. Mégsem szabad azt gondolni, hogy a Csillagosok, katonák a Szegénylegények ismétlése, újrafogalmazása, áttétele egy más közeg anyagába. Ha bizonyos motívumokban megmutatkozó kétségtelen hasonlóság ellenére is nyugodtan mondhatjuk, hogy Jancsó új filmje, amely először tesz kísérletet a magyar internacionalisták filmbeli ábrázolására, eredeti, szuverén alkotás, valóban új mü. Hogyan fogadja majd a közönség ezt a szokatlan hangvételű filmet? — ezzel a kérdéssel is sokat foglalkozott a vita. Lesznek majd a filmnek támadói és lesznek szenvedélyes védelmezői: ez volt az általános vélemény. Eszerint a közönség nagy többsége valószínű, hogy értetlenül fogadja majd a filmet. Én ezt nem hiszem. A közönségtől a Csillagosok, katonák előadásmódja, formanyelve nem áll olyan távol, mint annak idején mondjuk az Oldás és kötésé. Ne higyjük, hogy a közönség az elmúlt években nem tanult. Nincs ok arra, hogy peszszimistán tekintsünk a Csillagosok. katonák és a közönség találkozása elé. Annál inkább, mert a rendező szándékait az egész művészgárda magas vonalú közreműködéssel segítette megvalósulni. A magyarok közül mindenekelőtt a dekoratíven fényképező Somló Tamás, s a szuggesztív erővel játszó Kozák András, Madaras József, Molnár Tibor és Juhász János. A külföldi művészek közül pedig a modern szépségű lengyel Krystyna Mikolakewska. aki egyébként maga is a szemle vendége — a Fáraóból emlékezhetnek rá a szegediek —, s a szovjet Tatjana Konyuhova, Mihail Kazakov, Viktor Avgyusko és Bolot Belsebalsev. ökrös László FEJLŐDŐ KÍSÉRLETI flLLOMÚS A szentesi tájkörzet évente négyezer vagon zöldségfélét, főleg korai karalábét, étkezési és pritanainpaprikát ad az országnak: A primőrtermesztés nagyműltú központjában jelentős építkezés kezdődött: a Kertészeti Kutató Intézet szentesi kísér* leti állomását ötmillió forintos beruházással fejlesztik. A két tömbből álló épület együttesen százhúsz méter hosszú lesz. Benne kitűnően felszerelt laboratóriumok kapnak helyet Péntek, W6L ofetóbjs Vh MirMAGURQRSZÁÍ £