Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-22 / 250. szám

M

int már jelentettük, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet íróküldöttség hétfőn Szegedre látogat. A szovjet írók — Róbert Rozsgyesztvenszkij, Kimma Kazakova, Bulat Okudzsava. Mihail Lukonyin és Mark Szergejev — holnap, hétfőn este a Tisza Szálló hangversenytermében 7 órai kezdettel irodalmi esten lepnek a közönség elé. Szegedi látogatásuk alkalmából közöljük a küldöttség három tagjának egy-egy versét, valamint Rozsgyesztvenszkijnak, a hazánkban is népszerű szovjet költőnek a Dél-Magyarország számára adott interjúját. FUMMA KAZAKOVA Az asszony Megy az asszonyka mosolyogva, és töltöttcukrot szopogat. Mint a földgolyót tolja, tolja maga előtt a nagy hasat. Még láthatatlan, érthetetlen az üvegsejtelmü világ. Még minden folt ragyogva rebben mint falon napfény-karikák. De élesednek már a formák, ledobják létük lepleit. Folyók zuhognak és a sziklák a horizontot szétvetik. És az asszonyka megy kopogva, súlyosan, lassan bandukol. S a földgolyó mint gumilabda léptei alatt meghajol. VERESS MIKLÓS fordítása W Ujabb fellendülés BMIÉI9.IÉS MM irodalmunkban Rozsateszlvensztiiiiel — Nézze, mit tagadjam. Az ott töltött egy hónap nem a régi sepár évvel ezelőtt mi nehá- alatt az amerikai irodalom beket akarjuk nyan „rossz fiúk" voltunk legjobbjaival ismerkedett feltépni. nem egyes kritikusok és egyes meg: Millerrel, Tennessee régi fájdalmaszemélyek előtt. „Ránkszáll- Williamssel, Gibsonnal. tak" — ahogy mondani szo- Ginsberggel, John Updikás. Nem értették meg. hogy ke-kel. minket mindig a javítás, a teljesebb, jobb élet elérésének szándéka vezetett. Apám néha engem is nyakon legyintett, nem mert gyűlölt, hanem mert szerette volna, ha jobb fia vagyok. Ez a légkör ma már eltűnt: az elmarasztalt írók, költök termékenyebbek, mint valaha. — Alkalmam volt közelebbről belepillantani a beatnik irodalom berkeibe, s magába a beatnik életformába is. Az előbbiről az a véleményem, hogy tulajdonképpen már túl van a zenitjén. Legjelesebbjei — mert kétségtelen, hogy három-négy nagy egyéniség: kat akarunk újra fájdítani, hanem a múlt tisztábban iá tását kívánjuk elősegíteni, hogy leszámolhassunk mindazzal, ami rossz és hibás volt, akkor van jogosultságuk az ilyen Akszjonovnak most jelent Saií„ger; Kcrouac> Ginsberg! müveknek. Az meg egy kitűnő novelláskötete és egy regénye, Jevtusenko 1963 óta a harmadik verseskötetét adja ki, s énnekem Ts nemrég jelent meg azóta a második kötetem — egyben a tizedik. FőNorman Mailer szervesen illeszkedik a legjobb amerikai iorodalom folyamatába —, beleépülnek a huszadik századi amerikai irodalom történetébe, hiszen végül is sok újat és érdeleg a líra es a próza dicse- keset mondtak el egv gene_ kedhet sok figyelemre mél- ráció vallomását. .De az> o uj alkotassal. Megemli- amit ma irmk mdr nem tem Anatol.j Kuznyecovnak, heat.irodaiom> többi mé_ a Junoszty hasabjain meg- j bb és tisztu]tabb. Ez ter. jelent regenyet, a Babi, mészetes feji6dés. Jar-t, amely oriasi visszhangot váltott ki. örömmel Valaki megemlíti Steinhallottam, hogy hamarosan becket. Rozsgyesztvenszkij magyarul is megjelenik. keserűt sóhajt, újabb — ki Róbert Rozsgyesztvenszkij, tudja, már hanyadik — ci- _ ___ a hazánkban tartózkodó garettára gyújt meglepően t'eend"ő a"mai ma~£var költészovjet. íródelegáció tagja, finom, törékeny kezével. — - : • külsejében legkevésbé sem Életem egvik nagy csalódáemlékeztet a költőről kiala- sa — mondja szomorúan. — kult közképzetekre. öles Mikor Steinbeck Moszkvátermet, hatalmas mellkas, ban járt, el voltam tőle raaraszos vállak. dörmögő gadtatva. Nagyon szerettem basszus — inkább súlyeme- a müveit, s mint ember is lőnek vagy nehézsúlyú bir- megnyerte a tetszésemet. igazsag melyebb megismerésére törekvés nem mindig fájdalommentes, de nem feltétlenül azonos a sebekben turkálással. Érdekes, milyen keveset szeret beszélni magáról. Azt ugyan elmondja, hogy kedvence Radnóti, akinek Eciosrá-it, más versekkel együtt, ő fordította oroszra, s azt is hangsúlyozza, még sok a Szlklay Éva felvétele „Hogv milyen költó vagyok, azt maid eldöntik a kritikusok ..." szet. főként a fiatal generáció orosz nyelven való megismertetése terén. Hosszú papírcsíkot, „kutyanyelvet" vesz elő, s leírja legújabb versét. Még sehol sem jelent meg. — Fogadják üzenetként és névjegyként, egy kicsit költői hitvallásként is — mondja. — Rozsgyesztvenszkij versét, amely tehát először a Dél-Magyarországban jelenik meg, itt közöljük. TAKÁCS ISTVÁN kózónak hinném. — Nem tudom, miért képzelik sokan a költőt kis, nyápic figurának — nevet. — Majakovszkij közel kétAmikor az első vietnami riportját elolvastam, azt mondtam: nem, ezt nem írhatta Steinbeck, ezt csak aláíratták vele. Aztán el . , ....... kellett hinnem, hogy nemmeteres, tagbaszakad fickó csak a nevét adta oda ha_ u?1^ példakepem, nem sajatmagát is. Erre én Walt Whitman valóságos nem ,alalok semmiféle onas. Jevtusenko tel fejjel mentséget, még magvarázamagasabb nalam, s en sem tot sem. Az én szememben panaszkodhatom. Sziberiaban, szülőföldemen ' ffyert ..mackók" teremnek. De a költészetünk sem nyápic. A költői hitvallásra, ars poeticára terelődik a szó.' — Sokan kérdezik, melyik versemet tekintem én ars poeti ez -jp .bármi^yep kqrn^ny szó is — árulás. Visszatérünk a Babij Jarra és szóba kerül az úgynevezett láger-irodalom, Szolzsenyicin és mások. — Korántsem mondtunk még el mindent. amit ezekről a camnak. Egyiket se és mind- dolgokrál el kell mondani, égyiket. Vannak koltok. bár sok Játomnak és sok akik megírnak egy ragyogo kritikusnak is az á véleméars poeticát, aztan ennyi- , • , ben is maradnak, a hitval- nye- hagyluk az ötvenes lást nem követi költészet, évek elejét, van »lég mai Én inkább sose írjak hitval- téma. s azok sem kevésbé lást, de mindig írjak költé- izgalmasak, ha nem is olvan szelet. S hogy milyen költő tragikusan és keserűen vagyok, azt majd eldöntik a kritikusok. Nemrég tért haza Amerikából, ahol másodszor járt. vágnák a húsunkba. Én azt mondom: minden azon múlik. hogyan nyúlunk az úgynevezett láger-témákhoz. Ha A beteg arca nem látszott a kötés alatt, de ajka még halványabb lett és szeme kifényesedett... Nyilvánvalóan ... talán fájdalmai vannak, és még sir is... Szegény ember... — Találkozunk valakivel — ezt most mintha nem nekem, mintha önmagának mondta volna a sofőr —, és kész a szerencsétlenscg. Vagy nem találkozunk senkivel, és akkor is kész a szerencsétlenség. Keservesen oldalt fordította a fejét. Tekintetével az ápolónőt kereste. — Az ember nem tudja, mikor hajt gyorsan — lassan, halkan beszélt. Ez ugyan nem tartozott a tárgyhoz, de nem szoktuk félbeszakítani azokat, akik vallomást tesznek. — Megszületünk, iskolába járunk, mesterséget tanulunk, megházasodunk és gyerekeink lesznek. — Ez így van. Azért kell egy gépkocsivezetőnek óvatosnak lennie. — Igen, igen. És akkor összetalálkozunk valakivel. Az ápolónő a beteghez lépett, egy korty vizet adott neki, es nagyon meleg hangon azt mondta: — Kérem szépen ... nagyon kérem ... pihenjen. — Beszélnem kell. Az ápolónő letette a poharat, és az ablakhoz ment. — Szeretjük őket is, a családot, a feleséget, a gyerekeket, hozunk nekik az útról mindig valami kis ajándékot. Szeretjük őket. Az ember szereti a családját. Nem tudtam mit tegyek. Szakítsam-e felbe? Nem lehet. Nem sérthetem meg és nem zavarhatom össze. Talan rátér a tárgyra. Igaz, hogy közben az én hivatalos idom lejár... — Ez, azt hiszem, olyan kettős dolog, mint a hengerfej a gépkocsiban. Ez is szeretet, az is szeretet. Mégis ... Az a szeretet olyan, mint az olaj, mint a folyó, tiszta, sima, csendes, zavartalan. Mint mikor az ember kiköt a garázsban, leteríti a bundáját, és édesen pihen a gépkocsi kabinjában ... Ez más ... Ez olyan, mint egy szerpentin. Ez olyan, mint a Lovcenra, vagy a Durmilorra vezető út. Elszédülsz a gyönyörűségtől, nem tudod, melyik pillanatban zuhansz le, de húznak, vonzanak a csúcsok, az erdők, a szakadékok, a patakok, a szamóca illata, a bükkös zizegése és a hegytető, a beteljesülés, a mennyország, akár bele is pusztulhatsz ... najiviM' • eg lg.. I Figyelmeztetnem kellett az ápolónőt, hogy a beteg ig. csak felizgatja magát. — Hallja, nővér? — folytatta a sofőr. — Hallja? Olyan ő, akivel találkozunk az úton, érti, nővér? Er minden napunk egy kanyar. Minden találkozás közeleb; visz a szakadék széléhez. Minden pillantás feljebb visz . csúcs felé. Minden visszafordulás lehetetlen. Innen, err a keskeny útról nem lehet visszafordulni ... Hallja, nc vér? Mondja meg az úrnak ... — Nyugodjék meg, barátom — mondtam — majc holnap folytatjuk. — Nem. Nem. Be akarom fejezni, el akarom mondani, hogyan történt a szerencsétlenség. .. Vagy csak baleset...? Így történt... Értse meg. Hajtottam az úton... Az út egyik szélén az olajos, tiszta, csendes, nyugodt folyó ... A másik szélén a hegyek illata, az erdők zöldje, a nap aranya, az Ararát, ahol az ember csodává válik . . Oda akarok menni ... Csodává akarok válni ... Csodái akarok látni... Csodát akarok adni... Eladom magamat egészben ezért a csodáért, mindent eladok érte. mindent odaadok érte, csak engedd, Ararát, hogy estenként lemenjünk aludni a völgybe, a folyó mellé, mert szeretem a folyót is, a csendet, és a csend is keres engem... — Jól van, — fel szándékoztam állni, mert. nyilvánvaló, hogy... ez az ember félrebeszél... Hol van a. Ararát? Miket beszél ez az ember? — Nem akart ... Nem tudott megérteni. Magát min denki mindig megérti, uram? Ha az mondta volna, hogj menjek a fenébe, hogy unalmas vagyok, hogy mit képzelek be magamnak, ha nem nézett volna a szemembe, ha nem reszketett volna, mikor megfogtam a kezét... De nem ... Nem értette... Nem értette!... És akkor most én, uram. mit tegyek? ... Mit tehetek? Mi az, hogy életösztön? Az ember szeretne élni. ÉLNI. Csúcsot látni, völgyben pihenni. Ez az életösztön, uram ... És nem lehet... Akkor jött a kanyar... NEM LF.HET. Kicsit ránehezedtem i gazpedálra, a kormánykereket a mélység felé fordítottam, ezt parancsolta nekem az ÉLETÖSZTÖN, MEGHALNI! MEGHALNI! MEGHALNI! Végre felálltam. — Nővér, ez a szegény ember félrebeszél. Majd jövök holnap. Ugyan ne sírjon, nővér. A kutyafáját. Nézze meg az ember. Ez már nem is kórház. Ez bolondokháza. Hétköznapi história Hol-hol nem, élt egyszer a Földön egy jelentéktelen, kicsi emberke. Minden dolga is kicsi volt. Pénztárcája is kiest volt, fizetsége is kicsi volt. És egyszer egy csodaszép reggelen bekopogtatott hozzá csöndesen egy kis százlábúszázkarú háború. Kis géppisztolyt nyomtak a kezébe, kiscsizmát húztak a lábára, kis sisakot a fejére, kis köpenyt löktek a hátára. És amikor esetlenül megtántorult és elterült, s utolsó parányi ordftásba merevedett kitatott szája, nem akadt a földön fehér márvány annyi, amennyiből ember-nagy szobrát megpróbálhatnánk kifaragni. SZÁNTÖ GÁBOR fordítása TfJlAT OKUP7/AYA tr Éjféli troli Tudom, sikerül kikerülnöm a bajt, nem ér, ami rossz se utói soha, ha éjszaka fölvesz a kék troli majd: a biztos, utolsó... Te éji trolim, te vezesd haza mind, lehess ma te néki a mentség, ki leste, hiába kereste megint az esti szerencsét! Éjféli trolim, nosza nyílj ki nekem, a jéghideg éj vize mély. vad: sok éji hajósod e mély vizeken a néma segélyhad. A szótlan utak sora... vállon & váll: sodornak is óvnak is engem; ha bárhová áll, csupa társra talál az ember e csendben. Elúszik a moszkvai éjben a busz, derengeni készül a bulvár; a szívben a gond seregélye motoz — de halkul, elül már. HARS GYÖRGY FORDÍTÁSA Vasárnap, 1967. oktober 22. ^ÉL-MAGYARORSZÁG 7