Délmagyarország, 1967. október (57. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-21 / 249. szám

Á gazdasági fejlődés fő irányai Uj műszaki könyvkiadványok Az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ szerkesztésében új kiadványsorozat indult meg: A műszaki és gazdasági fejlődós fő irányai címmel, amelynek egyes kötetei az e tárgykörbe vágó külföldi szakirodalmi művek egyenkénti, vagy adott esetben összevont ismertetésével a gazdasági és műszaki vezetők részére áttekinthető tájékoztatást kívánnak adni a világ különböző országaiban és övezeteiben elért műszaki és gazdasági fejlődés helyzetéről és tendenciáiról. Ebben az Információsorozatban olyan szakirodalmi művek ismertetésével találkozik az olvasó, amelyek valamely ország, illetve nagyobb gazdasági alakulat fejlődésével foglalkoznak, vagy pedig olyan művekkel, amelyek valamely iparág, vagy szűkebb szakterület fejlődését mutatják be. A sorozatnak már megjelent az első kötete Európa szükségletei és erőforrásai (Europe's needs and resources) címmel. A szerzők, Dewhurst, Coppock és Yates könyve széleskörű érdeklődést keltett, s a mű hat válogatott fejezetét bő ismertetésben mutatja be az új kiadvány. Az anyag értékes támpontokat nvújt a felső és vállalati vezetők részére a megfelelő következtetések levonásához, munkájuk jobb ellátásához. Hamarosan napvilágot lát a sorozat második kötete is, amely az Amerikai műszaki és gazdasági fejlődésével foglalkozó egyik alapvető munka. Land^berg, Fischman és Fischer művének, az Amerika jövőjének erőforrásai című könyv nyolc válogatott fejezetét bő ismertetésben (200 oldalon) kívánja az érdeklődők rendelkezésére bocsátani. Tizenöt perccel este hat előtt félig lehúzott roló rettenti vissza a gyanútlan vásárlót az üzlet ajtajában. S ha nyitva is van a bejárat, nincs kenyér, vagy tej, amiből pedig anynyit kaphat az üzlet, amennyire csak szüksége van. Másutt nem szolgálnak fel egy pohár sört, amit általában mindenki képes 2—3 perc alatt lehúzni, ha nagvon igyekszik. Záróra előtt negyedfélórával előbb buzgón takarítani kezdenek, s a vendégek kapkodva tömik magukba falatjaikat, s közben fizetnek is. Záróra Miért fordul mindez még mindig elő? Igaz, hogy sietős korban élünk, de a munkaidő, az munkaidő. Végig kell dolgozni, méghozzá egyforma Intenzitássá! S a munkaidőről eszébe jut az embernek az idő. s a közmondás: az idő pénz. Ennek képletes értelmét többféleképpen is magyarázhatja, aki hajlamos „bölcselkedésre", de most maradjunk csak annál a jelentésénél, amely közönséges ugyan, mégis a szavak mögött rejtőzik: bizonyos idő alatt pénzt lehet keresni. A záróra előtti negyedóra is ilyen Idő, s azok az üzletek, vendéglők, melyekben az éppen akkor érkező vendégeket egyszerűen nem szolgálják ki, még ezzel sem törődnek. Talán furcsa innen megközelíteni ezt a bosszontó tényt, de kötelező udvariasságról, munkafegyelemről már annyit beszéltünk. Hátha éppen ez készteti majd jobb belátásra az egyébként többnyire udvarias, de záróra-tájra zordonná váló, „sietős" pincéreket, kiszolgálókat Halmai Zsuzsa látók vagy segédeszköz? Felélénkült viták — A tanár nem helyettesíthető - Vállalni kell a kísérletezést Sztár - csati pestiesek A Magyar Dohányipar új pipadohányát, a Sztárt a Mezőgazdasági Kiállításon hozták először forgalomba. A pipások azóta is keresik. A Magyar Dohányipar gyártási osztályának tájékoztatása szerint ennek az az oka. hogy még mindig nincs elegendő műanyagtasak a dohány csomagolásához. A negyedik negyedévre 80 mázsa Sztár pipadohány forgalomba hozását tervezik, s mert ez a mennyiség ugyanannyi, mint a Klubé, jó országos ellátást tudnak vele biztosítani. Ehhez naponta 2 ezer műanyagtasakra lenne szükség, októberben azonban őt nap alatt jött össze ez a mennyiség. Miután az Albumin műanyagfeldolgozó gyár egyelőre csak napi 400—500 tasakot tud adni, a Dohányipar több szövetkerettől ls kért műanyagtasakot. Ennek eredményeként rövidesen napi 1500 csomag Sztárt gyártanak, s ezzel két héten belül megoldják a főváros ellátását. Ahhoz azonban, hogy az egész országban kapható legyen az új pipadohány, az Albumln gyár segítségére, a műanyagtasakok mennyiségének a növelésére van szükség. Vajon miért nem lehet arányosabban elosztani a rendelkezésre álló készletet budapesti és vidéki pipázók között? Félünk, idegenkedünk tőle, vagy csak legyintünk: játék. Egy órára való szórakoztató időtöltés a gombokkal, kapcsolókkal, persze gondosan melléadagolt figyelemmel, koncentrációval. Nos, csupán ennyi lenne a „póttanár" az iskolákban újra felélénkült viták tárgya? Vagy egyáltalán milyen segítséget nyújthatnak az iskolában az oktatógépek és a gépek — mert hiszen a szorosan vett oktatógépeken kívül a régebben használatos gépek játszanak nagyobb szerepet a tanításban: a magnetofon, a nyelvtanulásban használatos audió-vizuális eszközök, sőt a tv, rádió „bevetése" is „gépesítette" a tanítást. Azt talán nem la kell hangsúlyozni: a tanár nem helyettesíthető. Az élő beszéd szuggesztivitása, a tanár egyénisége, pedagógiai módszere, az óra menetének első pillanattól felépített meghatározott rendszere nem programozható a gépekben; nem helyettesíthetik a pedagógust Az óra menetének egyetlen, persze fontos metodikai részének műveletét vehetik át: a számonkérést, az ismeretek elmélyítését Nos, e tekintetben az oktatógép versenyképes. Az óránkénti 2—3 felelő helyett 15—20, sőt az egész osztály figyelme, tudása lemérhető. Persze a gép csak meghatározott óratípusban és bizonyos tantárgyaknál alkalmazható sikerrel. A „választó" módszer, amely szerint több helyes válasz közül kell „eltalálni", vagyis választani az egyetlen helyes feleletet — csupán számok, s röviddé szűkített determinációk területén alkalmas. Az megint vitatott, hogy didaktikailag helyes-e rossz válaszokat a gyerekek szeme elé engedni? Számtanból, kémiából, fizikából esetleg elvégeztethetők műveletsorok, s elképzelhető, hogy a végeredményt rögzítő számokhoz nem minden esetben mechanikus munkával jutnak a diákok. De már itt is adódhat olyasfajta mérlegelés, hogy egy kis, jelentéktelen hiba elrontja az egész műveletet, s ugyanolyan negatív eredményt okoz a gép regiszterén, mintha alapvető dolgokban lenne járatlan a diák'. A gondolati összefüggés követése, más, az élőszó erényeit, például a beszédkészség fejlesztését követni a többi tárgyaknál — történelemben, irodalom, ban. biológiánál pedig még sokkal nehezebb. Szegeden eddig mindössze három példa áll az oktatógépekért vetélkedő és a gépeket ellenőrző érdeklődők előtt. A Tömörkény gimnázium oktatógépe, a Magnokorr nemcsak számonkérésre, hanem új ismeretek közlésére is alkalmas. Kicsit elcsüggesztő persze beprogramozása: az első óra előkészítése száz órát vett igénybe. De mint pedagógusa mondja, később már 15— 20 óra is elegendő erre. A gép ezt a fejlődést úgy tudom, nem várta meg, elromlott. De tréfán kívül — bár azóta megjavították — ez mindenesetre elgondolkodtató. Talán tökéletesíteni kellene még, hiszen hogy kívánható egy oktatógéptől, \hogy pedagógusa egyetlen órába száz, vagyis tantárgyának több mint egész éves tanítási óráját, jóformán egész hónapi munkát áldozzon. Ez úgy gondolom, semmiképpen sincs arányban a beprogramozott óra „maradandóságával". A Béke utcai iskola gyári eredetű Dldaktomatja a számonkérési, ellenőrzési feladatokra alkalmas — az előbb említett hibák járulékaival. Az oktatógépek sorában a MÜM 600-as intézetének gépeiről is írtunk. Az Avizátor és a táblarendszer lényegében ugyanezt a célt szolgálja. Az Avizátor, az eredménnyel felmutatható kis tábla, ha jól megnézzük, kiküszöböli a „választó" módszert, s ugyanez vonatkozik a táblarendszerre is. ahol egyszerre tizenöt tanuló folyamatos munkáját figyelheti a pedagógus. A bonyolult gépekkel rendelkezők, s híveik arisztokratizmusa szerint ezeknek egyetlen hibája van, történetesen az, hogy erek nem is „gépek"; s antihumánusnak, hiszen majd minden órán röpdolgozati készenlétet követelnek a diáktól. De a gépek lényegét tekintve, az ismétlést ellenőrzést erek is ugyanúgy szolgálják, s ugyanúgy nem teszik „feleslegessé" a tanár munkáját Az oktatás kiszélesítése, tömegméretei viszont mindenképp a gépek mellett szólnak. A tanítás modernizálására, gépesítésére sürget az idő. Még a programozási plusz munkák, kisebb-nagyobb hibák ellenére is vállalni kell a didaktomatokkal az „úttörést" a várható és szükségszerű fejlődés és tökéletesedés bekövetkeztéig Maximálisan bíztató eredményt jelentenek — fogalmilag nem az „oktatógének" — hanem a már említett fontos gépi segédeszközök: a magnetofon, a vetítők, hallgatók, melyeknek rendszere teremtette meg például az audió-vizuális oktatást, amelyet a nyelvoktatásban — Szegeden két helyen is — sikerrel kamatoztatnak. Itt a nyelvtanulás gyorsabbá, tökéletesebbé tétele, oktatógépeknél, a lexikális tudás alapos biztosítéka és a várható fejlődós reménye miatt az oktatás mechanizmusa nemcsak eltűri, hanem majd mindenütt meg is követeli az órákon a lámpákkal és kapcsolókkal felszerelt — nem csodagépek —, hanem okos segédeszközök használatát. Jakab Ágnes TusSomenvos ii'es Jenesé Miklós emlékére A Magyar Farmakológiai Társaság pénteken a Magyar Tudományos Akadémián tudományos ülést szén-telt Jancsó Miklós akadémikus, világszerte elismert nagy farmakológusunk emlékének. Jancsó Miklós (1903—1966) a szegedi egyetem gyógyszertani intézetének kemoterápiás osztályán egymás után érte el nagy jelentőségű eredményeit, amelyeknek egy részét a háború alatt, a hitleri korszakban már nem publikálta. A felszabadulás után hisztamin-kutatásai, kemoterápiás eredményeivel együtt meghozták számára az első Kossuth-díjat másodízben pedig különböző anyagoknak a sejtekben való tárolására vonatkozó munkájáért jutalmazták ezzel a kitüntetéssel. A tudomány asszonya Kerékmánia A Nagy Festő ült az asztalfőn. Keményszálú ősz haja alatt fiatalosan barnállott napsütötte arca, világított borostyánszín szeme, szája egyenes piros vonal volt a sok bronzbarnaság közepette. Öt ünnepelték. Alkolásának, életművének elismeréseképpen monográfiát írtak, adtak ki róla cs a terjedeimes kötet ott feküdt a fehér asztal körül ülő vendégek előttMosolygós arcok néz'ek rá, nyájas szavak szálltak feléje, és a mélyen barázdált arc kemény vonásai meglágyultak a feléje Irányuló szeretet tisztelet sugarainak melegétől. Kétségtelenül ünnepi, emelkedett volt a hangulat. Ekkor surrant be a terembe a díszszónok Pa, mindenki kedvence, mindenki Lacikája. Hogyan, miként sikerült az ünneplők közi furakodnia,, azt hiszem sohasem derül ki, de csodá'kőzni egy pillanatra sem csodálkoztam rajta, mert Laci fürgébb volt a mókusnál, csalafintább a rókánál és csintalanabb a kö'yökkutyánál. Tehát ott volt A zavar legkisebb jele nélkül vizsgálta végig a hosszú asztal mellett ülő meghívottakat kerek, kék . szeme mindenkit számbavett, s azután, hogv tekintete megakadt rajtam, meg is állapodott. Igazi, őszinte, önzetlen barátság tűzött össze bennünket Ahogy meglátott, már jött is felém. In'ett, haioljak le hozzá, mert mondanivalója lesz. — Van autóm! — súgta a fülembe. — Nocsak! — hökkentem meg a kerekmánia legújabb fertőzésének hallatára. — B'zony! — tett felkiáltójelet Laci a kijelentőmondat végére. — Sárga. — És mekkora? — érdeklődtem a dolgok legfontosabbika után. — Itrazi ... — rebegte Laci-Lackó, de olyan bizonytalanul, hogy éreztem, ő sem hiszi, amit mond. — Mutasd az orrod! — hajoltam még lejjebb a felnőttek sz'gorával, és megtanogattam azt a bársonyos bőrbe burkolt kis mogyorót, amit Laci orr gyanánt viselt. — Puha! — áPapítotlam meg a zord t°nyt, ami ellen a hatéves autótulajdonosnak sem volt ereje tiltakozni. Töredelmesen vallott: — Ekkora — és két kis tenyerét egy férfiarasznyira tartotta egymástól. — Az igen! — hajtottam meg a tisztelet zászlaját a tagadhatatlan tény előtt, Laci pedig — miután b"~ inkaSszálta az elismerést — tovább nyargalt. A nagy Festő keselyűképe tetszett meg neki. — Te ki vagy? — bökött a festő felé. — Én ... — lepődött meg az idős ember, az'án elmosolyodott és szabályosan bemutatkozott. Meleg, feloldódott mosolyából látszott, hogy egyszeriben megszerette a kis rosszcsontot. Kedveskedni is akart neki, de nem volt nala semmi, amivel megörvendeztethette volna a gyereket. hátrafordult hát az ablak felé és kimutatott az utcára. — Nézd csak, az az én autóm! Egy szép, ineggyszín Opel Reccrd vesztegelt a ház előtt. Laci lábujjhegyre emelkedett ós pipiskedve kikukkantott az utcára. Felmérte a he'yretet, visszafordult és olyan pillantást vetett a Nagy Festőre, mint ahogyan bogarászó gyík nézi a feje körül dongó darazsat, s csak ennyit szól: — A tied? — Igen — bolintott nyájasan a Nagy Festő. Laci mégegyszer megnézte az autót, meg a festőt is, de aztán felkuporodott az ünnepelt férfiú ölébe: — Mutasd az orrod! Boclris István Száz éve született Maria SklodowskaCurie A tudományos világ, kiváltképp Lengyelország idén ünnepli a tudomány legnagyszerűbb asszonyának, Maria Sklodowka Curie-nek születése 100. évfordulóját Ez alkalommal a Lengyel Tudományos Akadémia — Nobel-díjas tudósok részvételével — nagyszabású tudományos szimpóziumot rendezett Maria Sklodowska, aki a szülői házból hozta magával a természettudományok iránti szeretet, 1867. november 7-én született Varsóban. Apja amolyan kisnemesi családból származott, akiket tönkretett Lengyelország balsorsa. Ám a szülő példáját követve, Maria a pétervári egyetemen tanult. majd visszament „népét tanítani" Varsóba. Már középiskolai tanulmányai során kitűnt szorgalmával, a tudományokban éleslátású felkészültségével. A varsói egyetem szabályzata szerint nő nem tanulhatott tovább felsőfokon, így csak hosszú és sokszor fáradságos útkeresés után jut el Párizsba, ahol a Sorbonne természettudományi karának hallgatója. Belső hivatássrerctettől hajtva szinte minden idejét a tanulásnak szenteli, csak néha keresi fel Párizsban élő nővérét. sógorát. Nehéz, magános évek után találkozik azzal a férfivel, aki szakmai elhivatottságában is küzdőtársa lesz. Férje, Pierre Curie egyben hivatali főnöke istauasztalt, képzett fizikus. A két ember boldossága — a családi életen túlmenően nagyszerű tudományos eredményekre vezetett; igen mostoha adottságok ellenére elszánt, kitartó erővel dolgozva felfedezték a természetes radioaktivitást Varázslatos elemmel gazdagították a tudományt. A rádium tulajdonságainak megismerésével megoldódott a Becquerel laboratóriumában addig érthetetlen jelenség. Madame Curie azt is tudta, hogy felfedezésük egy szörnyű betegség, a rák gyógyítására is alkalmas. Természetesen a rádium felfedezése nem máról holnapra történt, négy éven át dolgoztak egy elhanyagolt hangárban, a legmostohább körülmények között. A rádium tiszta állapotban a konyhasóhoz hasonló, fénytelen fehér por. Sugárzása kétmilliószor erősebb az urániuménál. Kisugárzása folytán, szigorú törvényszerűségek alapján bomlik. A sok munka meghozta az eredményt, a világ egvre inkább elismerte kiválóságukat. A hazaiak', a svájciak; bőkezűen az angolok. A legnagyobb elismerés 1903-ban érte őket; hárman — megosztva Henri Becquerellel — megkapták a fizikai Nobeldíjat. Madame Curie volt az első asszony, aki a természettudományok területén ilyen dicsőséget vívott ki magának: 1935-ig ő volt az egyetlen Nobel-díjas nőtudós a világon. Nem sokkal a világraszóló dicsőség után Madame Curiere nagy gyász szakadt: 1906-ban elvesztette élet- és tudóstársát. Pierre Curie-t, akit az egyik Szajna-hídon lovas teherkocsi gázolt halálra, Maria egyedül maradt hajthatatlan tudományszomjával — két leányával és idős apósával. Ismét vállalnia kellett a nehéz, dolgos éveket. Fájdalmak gyötörték, de a megkezdett munkát nagyszerűen fejlesztette tovább. Nem volt hiábavaló, mert 1911-ben a stockholmi Tudományos Akadémia, hogy elismerje azt a ragyogó munkásságot, amit férje halála óta kifejtett, Madame Curie-nek ítélte a kémiai Nobel-díjat. Sem azelőtt, sem azóta nem történt meg. hogy kétszer ítéljék valakinek a tudományos Nobel-díjat. A tudomány asszonya a tudomány áldozata lett. Felfedezése, a természetes radioaktivitás ölte meg: 1934. július 4-én halt meg vészes vérszegénységben. Nem érhette meg leánya tudományos megbecsülését. Fréderic Joliot-Curie és Iréné Joliot-Curie 1935-ben kapták meg a fizikai Nobel-díjat a mesterséges radioaktivitásért. Madame Curie, amikor hivatását elvégezte, fáradtan halt meg. Puritánságában a gazdagságot mindig megvetette, a kitüntetéseket érzéketlenül fogadta. A becsületrendet, miként férje, ő sem fogadta el. A nagy tudós asszonyt talán Einstein jellemezte legtalálóbban: „Madame Curie az egyetlen az összes h-'res emberek között, akit a hírnév nem rontott el." Alkotó tevékenvsége olyan korszakot nyitott meg az emberiség történetében, amelynek félő, de ugyanakkor büszke tanúi is vagyunk. Dr. Bátyai Jenő Vasarnap, 1967. oktober 29. DÉL-MAGYARORSZÁG 3